Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-22 / 20. szám
Az utolsó mezőgaz___ dasági üzem, melyet ^1. meglátogattunk a Mezőgazdasági Kamara kísérleti gazdasága volt, amely egyúttal a környék mezőgazdasági tanácsadó központja. Három majorból áll 700 hektár szántóval. A föld gyenge minőségű. Szokatlanul nagy műtrágya adagokkal növeük táperejét. Tiszta tápanyagban számítva hektáronként 120 kg nitrogént, 73 kg foszfoRsavat és 150 kg kálit adnak. Főleg ennek köszönhetik, hogy búzából 41 mázsd, rozsból 40, árpából 48, cukorrépából 400, burgonyából 370, borsóból 44, és takarmányrépából 694 mázsás hektárhozamot értek el. Meglepőek a rétek műtrágyaadagjai: tiszta tápanyagban 113 kg nitrogént, 60 kg foszforsavat és 60 kg káliumot adnak minden egyes hektárra. Itt a réteket valóban a takarmányalap nélkülözhetetlen tényezőjének tekintik, s a szerint gondoskodnak róla. Ehhez a majorhoz 240 hektár tartozik 172 növendékállattal, melyeknek kora 4 hónaptól 18 hónapig terjed. A növénytermesztést 7 traktoros látja el, akiket képesítésük szerint' három bércsoportba soroltak. Az egyes csoportok bére 5,7, 6,3, 7,3 korona óránként. A hét traktoros nem ül állandóan a traktoron. Nem tartják sértőnek a gyalogmunkát sem, pedig valamennyien képesített szerelők. A 172 növendékmarha kötözés nélkül, szabadon mozog. Szarvtalanításukat még borjúkorban elvégezték. Az istálló két hosszanti oldalán húzódik a takarmányfolyosó, felette függő vasúttal, mely a silóterület fölé nyúlik. Rajta olyan markoló szerkezet függ, mint a trágyarakó markolópofája. Ez igen egyszerű eljárással, függőleges irányban is mozgatható. A gép markolóvillája egy fogásra kb. 200 kg silót felvesz, majd függő pályáján a takarmányfolyosó fölé gördül, és a jászolba szórja a takarmányt. Ilyen berendezés nálunk is aranyat érne. Az egész istállótér rácsból áll. Alatta trágyagyűjtő akna az egész istálló nagyságában, melybe egy 15 lóerős szívó-nyomó pumpa nyomja a vizet, s vele együtt szívja ki az ürüléket. Megtudtuk, hogy 172 növendékmarhát csupán egy ember gondozza, de ha a siló másképp lenne elhelyezve, a 172 darabbal kapcsolatos munkaszükséglet négy óra és harminc percet venne igénybe. Itt percekre kiszámítják az egyes munkák időszükségletét. Az ilyen feltételek közt adott 7 svéd koronás órabér a legkeményebb akkordbérnél is keményebb, embertelenebb. Akárcsak Dániában itt is mindenütt' ezzel találkoztunk: aránylag magas bérek, de ennek fejében olyan munkatempó és akkora követelmények, amit mi egyenesen elviselhetetlennek tekintünk. Hiába! Idegenbe kell menni, hogy a hazai munkafeltételeket értékelni tudjuk. Ezek után nem csodálkoztunk, hogy a mezőgazdaságból menekül a dolgozó és évente 30—40 ezerrel csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Míg 1940-ben a lakosság 28 %-a, 1955-ben 18 °/o-a, ma csupán 10 %-a paraszt, s naponta 15—16 kisgazdaság szűnik meg. Az átlagos üzemnagyság az utóbbi 25 év alatt megkétszereződött és 15 hektárról 30 hektárra emelkedett. A nagyüzemi gazdálkodás szükségessége elkerülhetetlenül utat tör magának. Ma a 3,8 millió hektár szántóból már 2,5 millió hektár 96 000 kulákgazdaság és nagybirtok kezében van, s a 280 000 kisparaszti üzem csupán 1,2 millió hektáron osztozkodik. A mezőgazdaságból történt nagyfokú munkaerő elvándorlás szükségképpen a gépesítés gyors fejlődését vonja maga után: az 1946. évi 46 000 traktorral szemben most több mint 200 000 traktor van, a 4,5 ezer kombájn helyett pedig 30 ezer. A lovak száma viszont 600 ezerről 170 ezerre apadt. A gépesítés tette lehetővé azt, hogy a munkatermelékenység 1938 óta 75 %-kal emelkedett. Az ebédet Lund-ban, ebben az igen kedves, hangulatos kis dél-svéd városkában fogyasztottuk el. Szertartásos volt és felette szokatlan: a gyertyafénnyel világított katakombaszerű étteremben csupa édesen készített halételek közt válogathattunk. De legalább előre tudta volna az ember, hogy minden édes, akkor nem raktuk volna meg tányérunkat púposra az olajos szardíniának vélt halakból, meg mi-egymásból. A szégyenlősebbek mégis magukba erőltették a számukra kellemetlen falatokat, vagy titkon papírzacskóba hárították, s a szemétkosárba dobták. Mások viszont egyszerűen tányérjukon hagyták, miből a vendéglős megértette, nem sikerült kiérdemelnie elragadtatásunkat, és ezért sebtében készített sertéssültet tálaltatott fel. Lund kicsi, alig 14—15 ezer lakosú, de nagy múltú és nagy kultúrájú városka. A késői román és a korai gót stílus kombinációjával épült híres katedrálisa egyik legszebb svéd építészeti műemlék. Szűkiben vagyunk az időnek, búcsúzni kell ettől a ragyogóan tiszta, parkokkal, sétányokkal és tavakkal tarkított várostól. Indulunk vissza, Malmőbe. Az idő verőfényes, így jobban szemügyre vehetjük a tájat. A vidék hasonlít a dán alföldhöz, de sokkal hullámosabb, több az erdő, a legelő, gyérebb a növényzet. Itt már nem látunk legelő jószágot, a határból is mindent betakarítottak. Gondosan leszántott földek között járunk, az utak még a mellékutak is aszfaltozottak. Bár itt is a tanyajellegű település van túlsúlyban, már sűrűn találkozunk apró falucskákkal, kínosan tiszta és rendbentartott utcákkal. A házak ablakai itt is akkorák, mint a kirakatablakok. Az északi ember megbecsüli a napfényt. A házak többsége mellett autó áll. Itt az autó nem fényűzési cikk, hanem a települési viszonyok folytán életszükséglet, mely állandó összeköttetést biztosít a tanyák és a város között. Természetesen a táj itteni képe csupán Svédország legdélibb részére jellemző. Egy ilyen hatalmas területű és ekkora földrajzi távolságokat átfogó országban, az egyes területek nem is hasonlítanak egymáshoz. Ezért beszélnek úgy Dél-, Közép- és Eszak-Svédországról, mintha külön országok lennének. Míg itt négyzetkilométerenként 34 lakos él, a csapadék évi 500 mm, addig Közép- Svédországban a népsűrűség négyzetkilométerenként 40 fő, Észak-Svédországban három fő. A csapadék <íözép-Svédországban 700 mm, északon 1500 mm felett van. Még égy szabad délutánunk van Malmőben s este indulunk tovább a 650 kilométerre északra fekvő Stockholm felé. Mégegyszer sorrajárjuk a három nap alatt ismerőssé vált, szép utcákat, a fényes áruházakat, s a különböző nevezetességeket. Malmö a Luca estre készülődik, mely egész Svédországban kedves hagyományként ápolt ünnepnap. A fényűzően berendezett hotel szalonjában egyszerre kialszanak a lámpák, s a lépcsőn fehérruhás lányok éneklő serege vonul lefelé. Fejükön apró, csillagszerűen elrendezett villanyégőkkel díszített ezüstös korona. A hotel személyzete és vendégei egyaránt megilletődve hallgatják a „Santa Lucia“ ismert dallamait. (Folytatjuk) Néhány szó a paducról Nemrég írtunk arról, hogy június 15-ig tilos a horgászat, ellenben a kerületi nemzeti bizottság kivételesen engedélyezheti egyes halfajok fogását május elsejétől. Természetesen, szó sem lehet a nemes halfajokról. Pontosan megnevezik, melyik halfaj horgászata engedélyezett. Kerületenként más-más halakról van szó, de minden kerületben engedélyezett a padúc fogása. A padúc (Chondrostoma nasüsj szépformájú, arányosan pikkelyezett folyóvízi halunk. Inkább fenéken járó hal, élelmét is a fenék köveinek algabevonatával, a bevonatokkal élő apróbb állatkák közül szerzi. Orra boltozatos, előrenyúló, s bár szája előrenyíló, egészen alul van. Háta zöldesbarna, oldalai felé világosodik, majd ezüstbe megy át. Csendes, napsütéses időben a víz sekély részein sütkérezik, villog. Már 10 fokos vízben, áprilisban ívik, de ivása májusban is tart. ívni a kisebb patakokba vonul. Ikráit a sekélyen lévő homokra, kavicsokra rakja. A padúc átlagsúlya nem több fél kilónál, de akad kilós, ritkábban másfél kilós is. De az utóbbi ritkán fordul élő. Padúcból nagyon sokat láttam a Vág vizében, de más folyóvizekben is, mindamellett még egyet sem sikerült horoggal fognom. Óvatos hal. Ellenben vannak horgászok, akik kitűnően értenek a p-dúcfogáshoz. Tavaly Pőstyénben jártam, öt horgászt sikerült megfigyelnem, amint öt-tíz percenként akadt a horgukra padúc. Hosszú, s könnyű bambuszbotot használtak huszas szifonnal. Az úszóka (dugó) csak nagyon kicsi volt, mint kishalra; kevés ólom, s pici horog. A horogra légy lárváit' rakták. Eléggé gusztustalannak találtam az odahaza tenyésztett lárvák horogra tűzését. De a tapasztalat azt mutatta, hogy az ilyen csali kitenyésztése és használata eredményes. A padúc mozgásban van kora tavasztól egész télig, lógni belőlük horoggal mégis nehéz, főképp, nyáron. Csak a nap bizonyos óráiban táplálkoznak, inkább délelőtt. Ha zavaros a víz, egymás elől falják a csalit. A horgászok egy helyre szoktatják a paducot. Szétnyomott főtt burgonyát, vagy darabokra metélt kukacot szórnak a kiszemelt helyre. De a főttésztát sem vetik meg a padúcok. így csalinak ez is megfelel. A padúc jó ízű, de eléggé csontos. Jó fasírozott készíthető belőle. Csontossága miatt kétszer engedjük át a húsőrlőn. Árvában a padúcot füstölni szokták. így oly finom, mint a legkiválóbb füstölt hering. (kfg) □ ■ □ Halutánpótlás Szlovákia folyóvizeiben Szlovákia halászegyesületeinek dolgozói már kora tavasszal megkezdték a folyóvizek halutánpötlását. Ezenkívül nagy mennyiségű halikrát hoznak be külföldről. Ebben az évben hat millió pisztrángivadék kerül a folyókba, valamint félmillió lazac- és egymillió pénzespér-ivadék. (nka) Erősen fejlődik a dán halászat, mely 19G3-ban 805 000 tonna halat produkált, 26 000 tonnával többet, mint 1962-ben, a többlet értéke elérte az 5 millió korona értéket. A dán pisztrángos tógazdaságok nemrég még évi 40—50 ezer tonna friss takarmányt használtak fel, ma már áttértek a szárazeleségre, melyet az értéktelenebb halakból és a konzervgyártásnál jelentkező halhulladékból állítottak elő. A gépi íejés legújabb módszere az NDK nagyüzemeiben A mezőgazdasági termelés gyors és alapvető fokozásának egyik lényeges feltétele a termelés ésszerű szakosítása, amely természetesen öszszefüggésben áll az ökonómiai egységek kialakításával, mert csupán ezek biztosíthatják a nagyüzemi technika és technológia legkorszerűbb gépeinek lehető legnagyobb méretű kihasználását. A Német Demokratikus Köztársaságbeli Gundorfban működő Mezőgazdasági Üzemek ökonómiájának Intézete dolgozóinak többéves megfigyelése és tapasztalata szerint legelőnyösebb a 400—600 tehenet számláló fejősállomány. Az összpontosított állomány istállózását egyetemesen oldják meg. Ez azt jelenti, hogy összhangot teremtenek az adott' technológia, a munkaszervezés, valamint a gépi felszerelés alkalmazása között. A fejés eddigi módjai, tekintettel a kis mértékben végrehajtott’ összpontosításra, lassúk és külterjesek. Ezért a jövőben éppen ezen a téren számolnak a legnagyobb beruházásokkal. A köralakú és a legyezőszerű elrendezésű fejőházak amelyeket nemcsak az NDK-ban, de számos más államban is alkalmaznak, már nagy munkateljesítményűek és higiéniai szempontból is előnyösek. A fejésre fordított emberi munka részaránya lényegesen csökken, s a fejő munkája az alábbi technológiai folyamatok közben a következőkre korlátozódik: 9 a fejőstehenek be- és kivezetésé, 9 a fejőcsészék kezelésé és a szívás beállítása, 0 az önműködő etetés irányítása, • a fejő- és hűtőberendezés tisztítása, 9 a fejőház tisztántartása, 9 a fejőberendezés kezelése és az apróbb hibák kijavítása. A fejő munkája a jövőben a köralakú (karusszel típusú), valamint a legyező elrendezésű fejőházakban a fejőberendezések további korszerűsítésé következtében csökken, s így módosul: 4 a tehenek előkészítése a féjésre, 9 a fejőkészülék és a takarmányadagoló szerkezet működésének ellenőrzése, 9 a fejőstehenek be- és kivezetése, 9 a fejőház tisztítása, # a fejőkészülék gondozása és üzemképes állapotban tartása. Ez az állítás beigazolódott például 1963-ban a Szovjetunióban rendezett verseny alkalmával is. A fejőkészülékeket a jövőben olyan önműködő kapcsolóval egészítik ki, amelyet közvetlenül a tehén tőgyére szerelnek, és ez a fejsugár csökkenésekor emberi beavatkozás nélkül gyengébb szívásra kapcsolja át a berendezést, majd a tejsugár teljes elapadásakor a szívást teljesen kikapcsolja. Ezért az utánfejést, amely egyike volt' a fejő legfontosabb feladatának, a jövőben az önműködő szerkezet oldja meg. Ezekkel az intézkedésekkel öszszefüggésben az a követelmény, hogy a fejőházak nagy teljesítményűek legyenek, s az óránként 150—180 darabot számláló és a fejőházon átjutó tehéncsoportból ez idő alatt 50—60 tehén kifejése jusson egy fejőre, aki azonban csak felügyel. A fejőháznak a fejést' végző munkaerő kultúrigényei és munkafeltételei tekintetében is megfelelőnek kell lennie. Ilyen feltételeknek megfelel pl. a Mezőgazdasági Üzemek Ökonómiája Intézetének gundorfi és gross-lüzevitzi gazdaságában működő köralakú fejőberendezés is. Ez a berendezés 40 tehén fejősére készült. Lényegében ez egy kör alakú mozgó felület. A fordulást jelenleg 6—8 percenkénti időközökre állították be. A rövidebb fejési idejű tehenek részére a fordulatszámnak bizonyos időközben nagyobbnak kell lennie. Az intézet dolgozóinak megfigyelései szerint a forgómozgás az állatokat egyáltalán nem zavarja. A karusszel típusú fejőházak kevesebb tehén részére is felépíthetők, s rendszerint 12—40 db állat befogadására készülnek. A köralakú fejőházak alkalmazásával egyszerűbbé válik fejés közben a tehenek kezelése, s a munkaidő termelékenyebben, jobban kihasználható. A gép kezelését mindig két fejő és egy segéderő végzi. Mindegyikük biz’onyos szakosítás szerinti munkaműveletet hajt végre. A segéderő végzi az állatok behajtását a „váróteremből“ a fejőállásra. A forgó fejőállás szerkezetéből következik a munkafolyamat megszervezése. A tehenet behajtó munkaerő a tehén tőgyét különleges szórófejből áramló vízsugárral mossa meg. Az állatot az első fejő veszi át, aki a tőgyet megszárítja és masszírozza, majd a tehenet a fejőállásra állítja, és a tőgybimbókra helyezi a fejőcsészéket. A második fejő a kijáratnál áll, ellenőrzi a fejés menetét, elvégzi az utánfejést és leveszi a fejőcsészéket. A karusszel rendszerű fejőházak legfőbb előnye a nagy teljesítmény, ami a nem termelékeny munkamozzanatok kiküszöböléséből ered. A munkafolyamat szempontjából nélkülözhetetlen mozdulatokat kis területen hajtják végre, ezért az ezekre szükséges idő igen csekély. Mivel az NDK nagyüzeméiben az imént ismertetett típusú fejőházak általános elterjedésével számolnak, ezek helyi viszonyokhoz alakított megrendelés alapján történő gyártását az ELFA vállalat végzi Elsterwerdeben. A legyező szerű elrendezésű fejőházakkal kapcsolatban még kell jegyeznünk, hogy ezek a karusszel típusúak bizonyos változatai azzal a különbséggel, hogy a fejőházat nem köralakúra építik, hanem a fejőállások szerint legyezőszerű elrendezésben. A fejőállások ez esetben szilárdak, ezzel szemben a belül elhelyezkedő korong mozog, s erről a korongról végzik a fejők a szükséges műveleteket. Külföldi tapasztalatok alapján á nagyüzemi viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemekben nálunk is szükséges olyan megoldás eszközlése, amely a fejést az eddigivel szemben jelentősen meggyorsítja. A jelenleg nálunk beszerelésre kerülő fejőberendezések teljesítményben messze lemaradnak az egyes külföldi államokban alkalmazott készülékek mögött. Nálunk a fejés három órát vesz igénybe, ami túl hosszú idő. Ilyen körülmények között a teheneknek nem áll rendelkezésükre elegendő, bolygatás nélküli, nyugodt időszak, amely a tej képződéséhez okvetlenül szükséges. Jelenleg hazánkban még nem üzemeltetünk köralakú, vagy legyezőszerű fejőházat, de az új, nagyteljesítményű fejési módszerek bevezetésével rövid időn belül foglalkoznunk kell, ha ezen a téren a világ fejlett tejgazdaságai mögött nem akarunk lemaradni. MARKOVÄ DRAHOMlRA mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója A gurndorfi intézet régebbi tervezésű, 1956-t él működő karusszel típusú fejőberendezése üzem közben A 'ff #• *••• ß SZABAD FÖLDMŰVES 1965, május 22.
