Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-22 / 20. szám
A Szovjetunió napjainkban megnyilvánuló élénk diplomáciai tevékenysége nemcsak a békés együttélés gyakorlati megvalósításának lehetőségeit bizonyítja, hanem sikeres lépés annak érdekében is, hogy végre elmozduljon a holtpontról az utóbbi időben aránylag megmere- ^z osztrák államvedett nemzetközi helyzet. Ezzel szemben a NATO legutóbbi londoni szerződés aláírásátanácskozása óta szinte teljesen kettészakadt atlanti tábor vezető országai külön-külön úton próbálkoznak megbirkózni a reájuk nehezedő kül- és belpolitikai kérdésekkel. A pillanatnyi politikai barométer Nyugat-Európában Bonnt és Londont mutatja legközelebb egymáshoz, de annál inkább messzebbre jelzi mindkettőtől Párizst. SZOVJET—INDIAI MEGBESZÉLÉSEK Emlékezzünk csak vissza a néhány héttel ezelőtti eseményekre, amikor az amerikaiak indokínai katonai beavatkozása miatt felháborodott haladó világközvélemény tiltakozása közt ott volt a hatalmas India hangja is: El a kezekkel Vietnamtól! A Fehér Házban úgy válaszoltak e jogos követelésre, hogy az éppen Kanadába és az Egyesült Államokba készülő Sasztri indiai miniszterelnököt eltanácsolták washingtoni útjátói, mondván: Johnson elnök túlzottan elfoglalt ahhoz, hogy érdembeli tárgyalásokat tudna folytatni India miniszterelnökével. Delhiben nem haboztak és a válasz még egyenesebb volt: végleg törölték a miniszterelnök amerikai útjának tervét. A Fehér Házban nem kívánatos Sasztri — az eseményektől teljesen függetlenül — más irányba vette útját. A szovjet kormány meghívására több mint egyhetes látogatást tett a Szovjetunióban, ahol nagyon eredményes megbeszéléseket folytatott Koszigin miniszterelnökkel, valamint a kormány több tagjával. A szovjet—indiai megbeszélések során kialakult nézet és felfogás lényegét röviden így foglalhatnánk össze: a Szovjetunió és India barátsága a béke reális tényezője és ennélfogva nagy nemzetközi jelentősége van. India és a Szovjetunió vállvetve küzd a gyarmati rendszer és az imperializmus ellen, egyaránt szilárdan hisz a békés együttélés politikájában. Mindkét állam azt vallja, hogy Vietnamban meg kell szűnnie minden külső beavatkozásnak, s a vietnami problémát nem katonai eszközökkel, hanem békés tárgyalások útján kell rendezni. GROMIKO ANKARÁBAN A bécsi ünnepségekre Cromikö szovjet külügyminiszter Budapestről érkezett, ahol előzőleg gyümölcsöző eszmecserét folytatott a magyar kormány tagjaival a két országot érintő kérdésekről. Az osztrák fővárosban nem került sor érdembeli megbeszélésre a négy nagyhatalom külügyminiszterei között, a szovjet és a francia külügyminiszter azonban két alkalommal is hosszabb megbeszélést folytatott és megvitatták az egyre jobban bővülő francia—szovjet kapcsolatok újabb lehetőségeit. Gromikó Bécsbői Ankarába, Törökország fővárosába repült, ahol egyhetes hivatalos látogatást tesz. A szovjet külügyminiszter törökországi látogatása több szempontból is figyelemreméltó. Mint ismeretes, Törökország részéről az utóbbi időben több alkalommal hangzott el olyan óhaj, hogy szeretné megjavítani jószomszédi kapcsolatait a Szovjetunióval. Törökország, mint a NATO közelkeleti előretört bástyája, az utóbbi időben súlyos politikai megrázkódtatásokon esett át, és főleg nagyon megrongálódott az Ankara és Washington közti kapcsolatok vezetéke. Az 1960-ban eltávolított Menderesz-kormány idején szinte elképzelhetetlen lett volna az olyan döntés, hogy Törökország nem vesz részt a sokoldalú NATO atomütőerőben. Mindez kedvező lehetőségeket nyújtott a Szovjetunió és Törökország kapcsolatainak megjavítására, amelyhez Gromiko külügyminiszter jelenlegi ankarai látogatása is hozzájárul. DOMINIKÁBAN MÉG MINDIG A FEGYVEREKÉ A SZŐ Sajnos, a hetekkel ezelőtt kirobbant dominikai válságot mindeddig nem sikerült diplomáciai úton rendezni, a katonai helyzet azonban az amerikaiak fokozódó, közvetlen és közvetett beavatkozása folytán állandóan romlik. Bár a Biztonsági Tanács jelentős erőkifejtést tett annak érdekében, hogy rendeződjék a probléma, egyelőre semmi bíztató nem mutatkozik, és úgy döntött, hogy U Thant ENSZ főtitkár elküldi személyes képviselőjét Dominikába, aki személyes tapasztalatokat szerez az ott uralkodó állapotokról. A dominikai helyzettel kapcsolatban figyelemreméltó cikket közölt a Krasznaja Zvezda című szovjet katonai lap, amely többek között leszögezi, hogy a „kommunizmus elleni harc“ ürügyén az USA katonai, gazdasági és politikai területen egyaránt beavatkozik a latin-amerikai országok belügyeib*. Legfrissebb jelentések szerint Dominika fővárosában ismét heves harcokra került sor a felkelő csapatok és a jobboldali katonai junta erői között. Dominikában tartózkodik J. Bandy, Johnson elnök külön megbízottja is, aki az ottani Amerika-barát csoportosulásokkal tárgyal és rövidesen titkos jelentést küld Washingtonba. POFONOK ÉS „GYÓGYÍR“ BONNAK A Bonn—Kairó—Jeruzsálem közt támadt vita folytán kiéleződött nyugatnémet-arab viszály hullámai most már veszélyes becsapódásokat idéztek elő az Erhard-kormárty politikai vizén. Nem kevesebb, mint tíz arab ország fordított hátat a nyugatnémet kormánynak és megszakította diplomáciai kapcsolatait az NSZK-val, válaszul arra, hogy Bonn és Izrael nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat teremtett. Mondanunk sem kell, hogy ilyen széleskörű politikai megtorlás kellemetlen fényben tünteti fel a bonni politika vezetőit, akik minden idegszálukkal a közelgő szeptemberi parlamenti választásokra készülnek. A szociáldemokraták látszólagos előretörésének megakadályozására a hatalmon levő kereszténydemokraták még az olyan látszólagos eseményt is fel akarnak használni, mint a Nyugat- Németországban tartózkodó II. Erzsébet angol királynő látogatása. A bonni sajtó nem is titkolja, hogy Erhard politikai sikerként könyveli el az angol királynő látogatását. Az persze más lapra tartozik, hogy az angol királynő nyugat-németországi útját a szigetország széles néptömegei helytelenítik, hiszen a brit uralkodó útitervében van Nyugat- Berlin látogatása is, s ezzel lényegében a munkáspárti Wilson-kormány lovat ad a német revansisták alá és lábbal tiporja azokat az elveket, amelyekért az angol választók hatalomra juttatták Wilsonékat (tg) nak 10, évfordulója alkalmából a bécsi Belvedere-palotában rendezett ünnepségek résztvevői; balról jobbra: Oromiko szovjet, Stewart angol, Couve de Murville francia és Rusk amerikai külügyminiszter, valamint Alex Quasion-Sackey, az ENSZ idei közgyűlésének elnöke feleségével. (Telefoto: CTK) AUSZTRIA gyászolt, ünnepelt - és választ 0999— *9—9———•9*0—9WO— A szomszédos Ausztria joggal került az elmúlt hét végén — ha rövid időre is — a világpolitika középpontjába. Anglia, a Szovjetunió, Franciaország és az Egyesült Államok külügyminiszterének jelenlétében nagyszabású ünnepségsorozatra került sor az osztrák államszerződés aláírásának 10, évfordulója alkalmából. Az ünnepségek előestéjén azonban súlyos veszteség érte az osztrák népet: elhúnyt Leopold Figl volt kancellár és külügyminiszter. A sors nem adta még Figlnek, hogy megérhesse annak a szerződésnek^ jubileumát, amelynek kidolgozásában oly nagy része volt. A háború utáni Ausztria legnépszerűbb államférfija tíz évvel ezelőtt Bécs szívében, a Belvederepalota parkjában többezres tömeg ujjongása közepette emelte magasra a bőrkötéses mappát, benne az államszerződés okmányát a négy nagyhatalom és az Osztrák Köztársaság képviselőinek aláírásával. S amikor a múlt péntek délutánján e nagy jelentőségű esemény 10. évfordulójára érkező külföldi diplomaták és más előkelőségek gépei ereszkedtek le a főváros közelében levő repülőtérre, a virágbaborult Bécs és egész Ausztria különböző tartományaiból összesereglett tömeg a Hofbürg udvarán könnyek és zokogások kíséretében búcsúzott a volt kancellártól. Leopold Figl temetése egész Ausztria népének utolsó tiszteletadása volt a nemzet nagy halottja előtt. A nemzeti gyász befejezésé után a fekete zászlókat nemzeti színű lobogók váltották fel a középületek homlokzatán és a házak ablakaiban. Ausztria újkori történetének egyik legjelentősebb évfordulóját ünnepelte. Szombaton délelőtt a festői környezetben elterülő, barokk stílusú Belvedér'e-palota márványtermében emlékeztek meg az államszerződés aláírásának 10. évfordulójáról; ugyanott, ahol aláírták e szerződést. A négy nagyhatalom külügyminiszterének és számos más magasrangú külföldi vendégnek jelenléte nagy mértékben emelte az ünnepség jelentőségét. Gromiko szovjet. Rusk amerikai, Stewart angol és Couve de Murville francia külügyminiszter rövid beszédben méltatta a tíz évvel ezelőtti négyhatalmi megegyezést, s meleg szavakkal emlékeztek meg Ausztria sikeres semlegességi politikájáról, nemzetközi tekintélyének állandó növekedéséről. Közös tételként emelhetjük ki beszédeikből azt a megállapítást, hogy az osztrák államszerződés aláírása tulajdonképpen az első eredményé volt a békés egymás mellett élés politikájának, a hidegháborús irányzat felszámolásának Európa szívében. Az osztrák államférfiak részéről elhangzott beszédek vezérfonalát az a meggyőződés képezte, hogy Ausztria önként vállalta a semlegességet és ezen a minden kényszer nélkül vállalt úton fog haladni a jövőben is. S miközben az osztrák nép szívét a gyász és nagy nemzeti ünnepségük eseményei töltötték el, az ország újabb jelentős eseményhez érkezett. Május 23-án a nemrég elhúnyt Schärf államelnök helyébe új köztársasági elnököt kell választania. Az osztrák választóknak a nyomdászinasból lett és Bécs polgármesterévé felemelkedett Franz Jonas és a politikai pályafutás különböző útjait megjárt dr. Gorbach között' kell választani. Mindkettőjük életnagyságú fényképeit ott láttuk a fővárosba vezető útvonalak szederfáin éppen úgy, mint a házak falain és a hirdető oszlopok kiemelkedő helyén — legtöbbször az új fürdőruha divatot propagáló manekkenek társaságában. Nemzeti gyász, országos ünnepségek, választási kampány — talán sok is egyszerre a politikai események iránt' oly túlzottan nem rajongó osztrák átlagembernek. A két első eseményén méltóképpen helytállt. A harmadik falán a legnéhezebb erőpróba lesz. Azt kívánjuk osztrák barátainknak, hogy a legjobb belátásuk szerint döntsenek és azt a jelöltet küldjék az elnöki bársonyszékbe, aki közvetlen Ausztria, de közvetve Európa és a világ többi nemzeté érdekében a legnemesebb tevékenységet fejti ki felelős megbízatásában. TÖTH GÉZA Egy keralai rizsmezőn a Hét frank havikereset a A földreform csak papíron a 900 asszony törökülésben dolgozik a Két éven belül 500 millió lakos a A termelés és népesedés könyörtelen párbaja SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. május 22. Vasárnap. A pálmafákkal övezett kis rizstáblán húszfőnyi asszony apró sarlókkal aratgatva lassan halad élőré. Az egyik kilép a sorból, fölemeli a földön játszó csecsemőt, leül a töltésre és szoptatni kezd. Ezek a munkásnök a közeli Quiföh városban a kókuszdióhámozó üzem dolgozói. Mezőgazdasági napszámosok .feleségei. Itt a nyolcadát kapják a learatott mennyiségnek. Az üzemben napi nyolcórai múnkáérf egy rúpiát kapnak és ezt is csak 6—8 hónapon át, mivel a gyártulajdonosok az iparágat idényjellegűnek nyilvánították és az ü/emet — tetszésük szerint hosszabb-rövidebb időre bezárják. A legnagyobb dráma India legnagyobb drámája a földműves népszámosok sorsa. A falusi lakosság 25 %-át alkotják: családtagjaikkal együtt mintegy 80 millió személy. Keresetük kétségbeejtően kicsi, a munkanélküliség krónikus. Napjainkban a mezőgazdasági napszámosok Nyugat-Bengáliában 236 napig vannak munka nélkül, Orisszában 216 napig, Andhra Pradeshban 179 napig, Madras államban 132 napig stb. A kormány legújabb jelentése szerint a 3. ötéves terv végén a mezőgazdasági szakaszon évi átlagban a munkanélküliek száma 11 miliőről 16 millióra szökött fél. Egy napszámoscsalád havi átlagkeresete körülbelül 36 rúpia: 7—9 frank személyenként havonta. A családok 64 %-a el van adósodva; tartozásuk átlag 88 rúpia. Ilyen összeget képtelenek visszafizetni, s ezért ki vannak szolgáltatva a hitelezők kénye-kedvének. A napszámosok helyzete néhány év ófa súlyosbodott, és távolról sincs remény javulásra. 1957-ben egyes tagállamok minimális béreket állapítottak meg. Ott azonban, ahol ezek a minimális bérek az akkor létező bérekét meghaladták, elutasításra találtak. „A mezőgazdasági termelés nem emelkedett észrevehetően, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági napszáják) agrár törvényhozása minden néven nevezendő, az angol megszállók által fenntartott feudális viszonyt megszűntetett. Ez a fejlődés azonban csak olyan engedmények árán teljesült, hogy a félfeudális csökevények még számos vidékén fönnmaradtak, teháí_ a szegény paraszti tömegek helyzetében semmiféle' gyökeres változás nem állott be. Invesztálta bele. Egyszerű hangárokat épített, s ezekben ma a szomszédos falvakból 900 asszonyt és lányt foglalkoztat. Törökülésben fapálcával törik a kókuszdiót, és hámozzák ki a héjából. A több száz pálca pergése érdekes muzsikát, könnyű, fülbemászó zenét szolgáltat. A tulajdonos szűkszavú és fanyar ábrázatú. A fiatal indiai kapitalizmus első hullámának sajátos típusa, mely másutt is lassan kezd kialakulni. Ostromló kérdéseimre adott válaszából annyit tudtam leszűrni, hogy naponta munkásokként 0,50 rúpia nyeresége van, azaz a kifizetett bérek összegének 50 %-a. Vállalatában a beruházások minimálisak, vagyis csak a pillérekben nyugvó néhány tető és a sok fapálca. A kisparasztok helyzete azonban nem javult. Ráfizetéssel záruló, kölcsönökkel toldozgatott-foltozgatott — jobban mondva — adóságokkal terhelt gazdaságukból tengődnek. Az utóbbi tíz évben szaporodott a mezőgazdasági munkások száma, tekintve, hogy a tanyai bérlők száma megnövekedett, mivel a gazdag földbirtokosok azóta, hogy földjeik egy részét el kellett adniuk, amelyért egyébként az államtól kárpótlást kaptak, rátértek a tanyai gazdálkodás tömeges rendszerére. Az élelmiszer-termelés deficitje Néhány évi, eléggé gyors előrehaladás után a mezőgazdasági termelés a pangás időszakába érkezett. Fejlődési arányszázaléka messze elmaradt a nemzetgazdaság többi szakasza mögött, olyannyira, hogy a 3. ötéves terv csaknem válságba jutott. A búzatermelés az 1951. évi ötven millió tonnáról 1956-ban 65,7 millióra emelkedett, 1961-ben pedig csaknem 80 millióra. 1963-ban azonban visszazuhant 77,5 millióra. Ez évben a rendkívülien kedvező időjárás rekordterméssel kecsegtet. Ennek ellenére az indiai mezőgazdaság helyzete alapjában véve nem változik. (Folytatjuk.) A THumanité cikke nyomán fordította K. F. A nagy hűbérbiríok égy részét eladták, de ebből is a zsírosparasztok, és a tőkés földbirtokosok húzták a hasznot. Helyzetük megerősödött. Manapság a vidék lakossága nagyjából három rétegre tagozódik: — Az élen helyezkedik el a falusi családok 2,43 %-a, mély a megművelt föld 28,5 %-át tartja kezében: — A középső helyet foglalják él a zsírosparasztok, a családok (mintegy 10 %-a) a föld 58 %-át birtokolják; — A legalsó réteg, a falusi családok 82 %-a, a földnek csupán 13,5 %-ári gazdálkodik. Az Indiában végrehajtott földreformnak leglényegesebb következményé az, hogy a vidéken a kapitalista termelési viszonyokat szilárdította meg. Tekintettel erre, ha a földművelésben volt is valamelyes modern előrehaladás, ez csak a zsírosparasztok és a gazdag földbirtokosok égy rétegére korlátozódott. Csakis egy részére, mivel számosán közülük, mihelyt kisebb vagyonra tettek szert, a földművelésen kívül igyekeztek más beruházásokat fenni, mivel ezek gyorsabb és több jövedelemmel kecsegtetnék. Hangárok és fapálcák Keralában az egyik faluban például meglátogattam egy kókuszdió-hámoző üzemet. Három évvel ezelőtt egy meggazdagodott földműves kis vagyonát JEAN-EMILE VIDAL riportja mosok anyagilag nincsenek érdekelve“ — jelentette ki a minap Adhra Pradesh állam munkaügyi minisztere, és hozzáfűzte, hogy á minimális bérek betartását el fogják rendelni, mégpedig 1966-tól. Sok napszámosnak még csak néhány négyzetméternyi földje sincs, hogy kis vityillót tákolhasson össze rajta, és kis kertecskéjét művelhesse. Nyomor ez a szó igazi értelmében. Mindnyájan a társadalom legelesettebb rétegeihez tartoznak, és még ma is — bár a törvények tiltják — a szociális jogfosztottság áldozatai; ez, amit a továbbiakból is látni fogjuk, csak növeli szerencsétlenségüket. A földnélk-li parasztok Az indiai nemzetgazdaság fejlesztésében a földművelés döntő tényező. A nemzeti jövedelemnek csaknem a 47 %-át teszi ki, és a lakosság 70 százalékát foglalkoztatja. Ez maga is megmagyarázza a már 15 év óta erősen vitatott kérdésnek, a földreform kérdésének a fontosságát. A Fö'. Ireformbizottság 1949 óta hirdeti, hogy „azé a föld, aki megműveli". Azóta már számos hirdetmény és határozat látott napvilágot, de 1965-ben az indiai parasztok háromnegyed része még sem birtokol semmiféle földet'. A központi kormányzat és a 15 állam (melyek az Indiai Uniót alkot-
