Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-22 / 20. szám
Mi újság a zöldségfronton ? Ogy szép az élet, ha zajlik. Végre kikerültünk a tehetetlen passzivitásból. Megszűnt a Zelenina nemzeti vállalat teljuralma a zöldség sorsa felett, amely sokszor a nagy gonddal kitermelt zöldség rothadásához vezetett. Újra lehetőség nyílik arra, hogy a piac útján minden értéket értékesíteni lehessen. Igaz, hogy még egyelőre sok a vita, s az új rendelet egyes pontjai mellett és ellen szóló érv. Az új helyzet elé állított szövetkezetek egy része még tanácstalan, de már vannak olyan szövetkezetek is, amelyek vállalkozó kedvvel láttak hozzá az új lehetőségek kihasználásához. A lamaci szövetkezet elnöke is fellélegzett, amikor az új rendelet érvénybe lépett. Nem csoda, hiszen tavaly rengeteg bosszúságot okozott a szövetkezet tagjainak a szemet-száját gyönyörködtető karfiol. Ott nőtt a kezük alatt, gondozták, ápolták, örültek a szép termésnek, s amikor a felvásárlóknak büszkén felkínálták, azon nem akarták tőlük átvenni. — Igaz, hogy annak Idején Bratlslavában volt bőven karfiol az üzletekben. Ám azt is tudtuk, hogy Gbely és Senlca környékén sokan talán azt sem tudják, mi az a karfiol, és ha felkínáltuk volna, úgy elfogy, mint a cukor — mondja a szövetkezet elnöke. — Ám abban az időben nekünk nem volt szabad a zöldséget árusítani. Szaladgáltunk, veszekedtünk, s végül a felvásárló üzem kénytelen volt a karfiol árát megfizetni. El se vitték tőlünk. Takarmányként mi vásároltuk meg tőlük és a tehenekkel etettük fel. Ki járt rosszul? Elsősorban az állam, tehát mindnyájan, mivel ráfizetett az üzletre, másodsorban a fogyasztók, hiszen nem mindenütt volt olyan bőségesen zöldség, mint a mi környékünkön, csakhogy nem volt aki a zöldségfölösleget a zöldségszegényebb vidékekre szállítsa. Most Is termesztettünk bizonyos mennyiségű metélőhagymát. Hiába szeretik és keresik az emberek, a Zelenina áruválasztékában nem szerepel, ezért nem vásárolják fel és nem is árusítják. Ha továbbra Is érvényben lenne a szövetkezetekre vonatkozó árusítási tilalom. akkor ez a metélőhagyma nálunk veszendőbe menne és a fogyasztókat Is megfosztanánk tőle. De így az új körülmények között három asszonykát küldtünk vele a piacra. Az emberek egyetlen nap alatt szétkapkodták és a szövetkezet pénztára Is 3000 koronával gazdagodott. A prievozi szövetkezetben nem olyan egyszerű a zöldség sorsáról dönteni, mint másutt. Ugyanis a zöldségtermesztésre szakosították magukat és a terv szerint évente 2 millió korona értékű zöldséget kell kitermelniük. Ezt a nagytömeg zöldséget a szövetkezet nem lenne képes a Zelenina, valamint a többi felvásárló és feldolgozó vállalatok segítsége nélkül értékesíteni. Ám az együttműködéssel egyáltalán nincsenek megelégedve. Az elmúlt napokban is arról panaszkodtak, hogy a jó minőségű felkínált fejessalátát a felvásárló vállalat nem akarta tőlük átvenni, pedig szerződésük van rája. Osztályon kívülinek akarták nyilvánítani, mert hiszen az üzletek már el voltak látva fejessalátával. Erre a prievozlak kiálltak veié az utcára és néhány órán belül eladták a fogyasztóknak. Ez is megoldás, ám minden termelőnek tudnia kellene, hogy ha a Csehszlovák szabványnak megfelelő és szerződéssel lekötött zöldséget a felvásárló vállalat nem akarja átvenni, akkor a termelőnek jogában áll az árut otthagyni. Ha ilyen esetben a felvásárló nem hív azonnal egy erre felhatalmazott hivatalos személyt a zöldség minőségének elbírálására, vagy csak másnap hívja ki, akkor a rendelet szerint köteles olyan minőségi osztályú zöldségért járó összeget kifizetni, amilyen minőséget a termelő üzem megállapított. Szóval a szövetkezetek nem olyan tehetetlenek a felvásárló közegekkel szemben, mint ahogyan azt az előírások nem ismerése miatt sokan gondolnák. A napokban a Bratislava-Vidéke járás zöldségtermesztő szövetkezeteinek képviselői „haditanácsot“ tartottak a felvásárlókkal és a Zelenina nemzeti vállalat képviselőivel. Az erőviszonyok kiegyensúlyozottak voltak, mivel mind a termelők, mind az értékesítők részéről kb. 40—40 ember jelent meg. Ezen az értekezleten többek között napirendre került a közvetlen zöldségszállítmányok kérdése Is. Tavaly, ha a szövetkezet a földekről szerződéses alapon közvetlenül a zöldségárusító üzletbe vagy az étkezdébe szállította a zöldséget, akkor minden kg zöldség után 60 fillér felárat kapott. Ez az egységes, súly után fizetett felár nem jutalmazta Igazságosan a szövetkezetek fáradságát és nem Is járult hozzá az üzletek zöldségválasztékának növeléséhez. Ugyanis a nehezebb áru (káposzta, karfiol, kel) rakománya után természetesen a felár sokkal nagyobb volt, mint amikor a tehergépkocsit törékeny és pehelykönnyű fejessalátával rakták meg. Érthető, hogy minden szövetkezet igyekezett nehezebb árut szállítani. A káposzta felvásárlási ára kg-ként pl. 50 fillér volt, a felár 60 fillér, tehát többet kaptak a szállításért, mint a tulajdonképpeni árutermelésért. Az űj rendelet szerint a felár nagyságát nemcsak az áru fajtája alapján különböztetik meg, hanem aszerint is, hogy ugyanazon a napon hány fajta zöldséget szállított le a termelő és milyen távolságra. A felár 10 (dinnye és fejeskáposzta) és 50 fillér között mozog, s a 100 kg közvetlenül leszállított zöldség felára átlagosan 45 Kés lehet. A termelőkkel közölték azt is, hogy a felvásárló szervek a termelőkkel rövid lejáratú (egy hónapra szóló) szerződést kötnek, amelyben pontosan feltüntetik, mikor, milyen s menynyi zöldséget adnak át. Ha a termelők a szerződést betartják, akkor szintén nagyobb felvásárlási árat állapítanak meg. Tiltakozás hangzott el az ellen, hogy a felvásárlási ár változtatásának időpontjáról és mértékéről egyedül a Zelenina nemzeti vállalat dönt. Javaslatot tettek, hogy a járási zöldséges bizottság mellett a termelőkből tanácsadó testület létesüljön, amely véleményt mond a javasolt árváltoztatásokról. Szóval folyik az egészséges, mindenki számára hasznos vita, küzdelem. Egy azonban kétségtelen. A fogyasztók, akik számára a földműves termel, s akiknek ellátása érdekében az üzleteket és a felvásárló szerveket tulajdonképpen létrehozták, ebből a harcból feltétlenül nyereséggel kerül ki. A termelő vagy az értékesítő vállalat ugyanis az új viszonyok között csak úgy állhatja meg a helyét, ha a fogyasztóknak friss, jó minőségű árut 'kínál fel. í. Gajdács Irén Érdekes, tévedés ‘ Társadalmunknak elsőrendű érdeke' a jő minőségű hús árutermelésének lehető leggyorsabb fokozása. A mezőgazdasági dolgozók igyekezete is erre irányul, akik ezen kívül igyekeznek fokozni a vágómarhák eladásából származó jövedelmeiket is. Hiszen a szövetkezetek teljes árubevételtik kétharmad részét a legtöbb helyen az állattenyésztési termékekért kapják. Sajnos, a mezőgazdasági dolgozók céljait és érdekelt még ma is igyekeznek egyesek a saját előnyükre kihasználni, s a minőségi normában előírt áraknál alacsonyabb áron vásárolják fel tőlük a felkínált állatokat. Ez év elején Milan Hupian, a Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Vizsgáló Intézet zvoleni fióklntézetének dolgozója ellátogatott' a illinai húsfeldolgozó üzembe. Éppen akkor érkezett oda, amikor 83 vágómarhát öltek le. Kíváncsi lett arra, hogy ezek az állatok értéküknek megfelelő áron kerültek-e a földművesektől a húsfeldolgozó üzembe vagy sem. Megállapította, hogy a vágóhíd vezetője 25 marhát egyezkedés nélkül vett át a felvásárlóktól. Amint bebizonyosodott, a vágóhíd vezetője jól számolt', ha úgy vélte, hogy a vásárláson csak nyerhet. A többi 28 darabot, amely nem nagyon tetszett neki, a biztonság okáért ellenőrző vágásra adta át. Eddig minden rendben volna. Csakhogy az ellenőrző szervnek azonnal szembetűnt, hogy itt piszkos üzletről van szó, amelyen az egyik nyerhet, a másik pedig veszíthet. Az 55 darab egyezkedés nélkül átvett marha esetében ugyanis megállapította, hogy 394 kg hússal többet adtak, illetve 61 kg-mal kevesebbet; ez annyit jelent, hogy az abszolút hústöbblet 333 kg volt. Ám további 9 ellenőrzött állat esetében több mint 160 kg súlytöbbletet állapítottak meg az állami szabványban előírtnál. Tehát ennél a 9 darabnál a felvásárló két minőségi középosztállyal „tévedett“ és így a szövetkezetei 5100 Kcs-val károsította me. S még ennek ellenére is jónéhány kiló hús maradt a vágóhídon a közepes értékelés miatt. Ez annyit jelent, hogy ha a szövetkezeteket nem is károsították volna meg az említett összeggel, még akkor is jól kerestek volna ezen az üzleten. A 109/64 Zb. sz. rendelet 123. §-a szerint az a szervezet, amely ól nem megillető anyagi előnyökhöz jutott, köteles a nyereséget azonnal visszatéríteni annak a szervezetnek, amelynek rovására szerezte és köteles az ő utasításai szerint eljárni. Az ellenőrző intézet dolgozója ezért intézkedéseket tett arra vonatkozóan, hogy a zilinai húsfeldolgozó üzem a jogtalanul szerzett összeget visszatérítse a szövetkezeteknek. A hliníki szövetkezet hasonló kéréssel fordult közvetlenül a zilinai felvásárló üzemhez. Innen visszautasító választ kaptak azzal az Indokolással, hogy a vágóhídon a kontrollvágásná] tévedés merült fel az ellenőrző intézet dolgozója részéről. Ezt a „tévedést“ azonban jegyzőkönyvileg lejegyezték és a jegyzőkönyvet a vágóhíd felelős dolgozója minden tiltakozás nélkül aláírta. A közép-szlovákiai húsfeldolgozó ipar bizonyos idő elteltével vissza akarta téríteni a jogtalanul átvett összeget a megkárosított szövetkezetektől. De amikor az ellenőrző intézet dolgozója nemrégiben telefonált dr. Hlavinának, az egyesült húsfeldolgozó ipar prágai dolgozójának ebben a kérdésben, azt a választ kapta, hogy a szövetkezeteknek a jogtalanul visszatartott összeget nem adják meg, mivel a Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézetnek nem áll jogában ellenőrzést végezni a vágóhidakon. Ha p hibát az Állami Minőségi Inspekció dolgozója fedezte volna fel, akkor a kártérítés tekintetbe' jöhetne. Ezen kívül úgymond, véletlen átértékelésről volt szó, amely ilyen esetekben mindennapi jelenség. Micsoda logika! Ezek szérlní akármelyik felvásárló az állatot az A minőségi osztályból például a C minőségi osztályba sorolhatná és akkor is minden rendben lenne? Az is átlátszó kifogás, hogy a központi felvásárló vállalat dolgozói az Állami Minőségi Inspekcióra hivatkoznak. Ugyanis ezt a szervezetet éppen a felvásárló vállalat igazgatósága irányítja és fizeti. Ezért' nem lehet elvárni tőle, hogy a felvásárló vállalat rovására dolgozzon. Az eddigi gyakorlat legalábbis sok esetben ezt bizonyítja. Ami a Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Vizsgáló Intézet jósait illeti, itt volt a legfőbb ideje annak, hogy ezt az ellenőrzőszervet feljogosítsák az ellenőrzésre ezen a szakaszon is. Erről tanúskodnak az alábbi konkrét eredmények is. Az említett ellenőrző szerv dolgozói az elmúlt évben csupán a vágóhidakon végzett' ötletszerű ellenőrzéssel megállapították, hogy a felvásárló szervezet hibájából a mezőgazdasági üzemieket a vágómarhák eladásánál egymillió Kcs-val károsították meg. S tavaly ez az ellenőrző tevékenység csupán az ország négy kerületét érintette. Szlovákiában az ellenőrzést ez az ellenőrző intézet tulajdonképpen csak most kezdi megvalósítani. Amint az előbbi példák is bizonyítják, ez a ténykedés a felvásárló vállalat dolgozóit kellemetlenül érinti. A. M. Robbanóanyagok a mezőgazdaságban Az utóbbi időszakban nagy mértékben kísérleteznek a robbanóanyagok erejének kihasználásával a talajjavítási munkálatokban. A kelet-csehországi kerületben ennek a módszernek a legfőbb népszerűsítői a Synthesia Semtin—Parubice-I Kelet-csehországi Vegy- Uzem műszaki dolgozói. Gyakorlati kísérletekkel bizonyítják » robbanóanyagok nagy hatékonyságát és előnyeit a földmunkák megkönynyítésében. A vízlevezető árkok mélyítésénél a robbanóanyag segítségével 3—4 óra alatt olyan munkát végeztek el, amelynek elvégzése kotrógéppel négy napig tartott. Egy köbméter földanyag robbanóanyaggal történő kiemelése 4,71 Kcs-ba kerül, .vágyj« nem egészen 1 koronával többé, mint a kotrógéppel végzett munka esetén. Ennek a módszernek a szélesebbkörű alkalmazása és a költségek fokozatos csökkentése képezi a Pardubicében összeülő I. Országos Szakkonferencia tárgyát. A konferenciát, amelyet a robbanóanyagok mezőgazdaságban tör:énő érvényesítése címen hívtak össze, filmekkel U kiegészítik. Á nagyüzemi gyümölcstermesztés problémái (II.) Irta: RETKES LAJOS, a búcsi szövetkezet elnöke ŐSZIBARACK. Eléggé sokára eszméltünk fel, hogy termelésével érdemes és szükséges foglalkozni. Ám ennek a gyümölcsfának hátránya, hogy feltétlenül metszeni kell, mivel az egyéves vesszőkön hozza termését. M'tszés hiányában felkapaszkodik, s idő előtt kipusztul. Probléma a telepítésnél, hogy eddig alanyként nagy előszeretettel használtuk a mandulát. Márpedig legalkalmasabb alanya a vad-őszibarack; ezen alanyokba szemezve alakíthatunk ki bőtermő barackosokat. Tekintve, hogy nem nevel nagy koronát, így elegendő a 4X4 méteres sor- és növénytávolság. Rigolírozott talajba, minden esetben csak egyéves sudarakat ültessünk ősszel és a korona kialakítását az állandó helyre ültetett fáknál kezdjük, semmi esetre sem a faiskolában. Nagyüzemi barackosban nem feltétlenül fontos a katlanalakú korona kialakítása, jó eredményt hoz a gúlaalakú korona is, de a metszés itt is elengedhetetlen. Elegendő az 50—60 cm-'es törzsmagasság, ellenkező esetben a derék meggörbülése várható, ami akadályozza a talajművelést. Az állati kártevőkkel szemben keríteni feltétlenül szükséges. A fajta kiválasztásánál nagy gondot fordítsunk arra, hogy a szüretelés munkája ne egy-két napra essék, ezt az egyenletes piacellátás kívánja meg. Elterjedt fajták; a Champion, Condor, Elberta, I. H. Halé stb. Ugyanakkor mellőzzük a korai fajtákat (Mayflover, Amzden, Alexander stb.). Igaz, ez utóbbiak nem magvaválók, de, mint korai csemege nagy keresetnek örvendenek. Termesztésénél közrejátszik az alacsonyabb ár is, mivel kevesebbet terem, mint a későbbi magvaváló fajták. KAJSZIBARACK. Bár Szlovákiában is évről-évre nagy területeket' telepítünk be kajszival, a hetedik-nyolcadik évben fellépő gutaütés óriási károkat okoz barackosainkban. Sajnos, a tudomány még nem jutott' el odáig, hogy ezt a betegséget' megtudnánk előzni, vagy gyógyítani. Épp ez a betegség teszi költségessé a kajszi termelését, mivel a legtöbb esetben már a tizedik évben a fák 40—50 százaléka kipusztul. _ Mint már említettem, énnél a baracknál sem szükséges a 7X7 m-nél ritkább ültetés. A törzsmagasság, kerítés esetében 100—120 em-nél nagyobb ne legyen. Kerítetlen területen esetleg 150—160 centi. Az alacsonyabb törzsű gyümölcsfák nagy előnye, hogy a szél nem fesz akkora kárt a termésben, mint a magastörzsűeknélmegkönnyíti a két-három-évente alkalmazott ritkítőmetszést, a kártevők elleni védekezést, s a gyümölcsszedést' lényegesen olcsóbbá teszi. Bár a fajtákból oly bőséges választék nem áll rendelkezésre, mint más gyümölcsnemeknél, mégis szükséges, hogy ebből a kevésből Is kiválasszuk a legmegfelelőbb fajtákat. Szlovákia területére ajánlott fajták: a Szabinovi, Magyar legjobb stb. Ezek tömegtermesztésre nagyon megfelelnek. Számításba jöhet még a Rakovszki, a Nagyszombati, valamint' a Kései rózsa-barack. . Bizonyára minden termelő keresi a megoldást', a lehetőségeket a gutaütés leküzdésére; de ez elsősorban a kísérleti állomások dolgozóira hárul. Ilyenirányú tanulmány, vagy cikk nagyon kevés lát napvilágot a sajtóban; márpedig a legkisebb eredmény is bíztatólag hatna a termelőkre. Az egyszerű emberek többféle megoldást kerestek éveken át e baj leküzdésére. Voltak, akik mésztejjel permetezték be lombhullás után a fákat. Mivel a gutaütést erős mézgázosodás előzi meg, úgy gondolták, hogy a téli napokon az erősebb napfény hatására a déli oldalon meginduló nedvkeringés anyagt'orlódást okoz, ami aztán a héjszöveten kérésztül utat törve magának mézgásodás formájában jelenik meg, mint a gutaütés hírnöke. Arra gondoltak, hogy a fehér szín visszaveri a napsugarakat, s ezáltal fékezi a nedvkeringés megindulását; ám e módszer nemigen hozott eredményt. A másik módszer a talaj árnyékolása volt. Ez több esetben eredményes volt, amelyet magam is kipróbáltam. Ugyanis, a múltban a faiskolások szí- I vesen használták a kajszi alanyának ! a myrabolán-szilvát. Érthető volt: a rászemzett nemes magas eredési százaléka miatt. A faiskolában erőt’elje■m fejlődött, de ugyanakkor esős Évjáratokban nem érett be a ráoltott barack hajtása, úgyszintén a gyökérzet sem, télen pedig száraz fagyok esetén — különösen ha késett a hótakaró — az ilyen fák kifagytak. E fák talajának árnyékolása természetesen indokolt volt, de mindamellett semmi köze nem volt a gutaütéshez. A harmadik esetben az alanyban szokjuk keresni a hibát. Ez szerintem is helyes! A gutaütés elleni védekezésünk területét az alanyok helyes megválasztására kell kiterjesztenünk. A gyakorlat bizonyítja, hogy az idős fák esetében majdnem mindig szilvaalannyal találkozunk. Ha a gutaütés elkerülésével számolunk, legmegfelelőbb alany egyedül a vörösszilva (16- szeműszilva). Ezt támasztja alá a gyakorlat és a szakirodalom is. Hátránya, hogy az eredési százaléka nagyon alacsony, amiért a faiskolák nem szívesen foglalkoznak vele. Márpedig nem szabad csak a pillanatnyi eredményeket szem előtt tartani, hanem gondolnunk kell a jövőre Is. Érdekes jelenség: ezt a komoly betegséget átvészelve még napjainkban is találkozunk 70—80 éves barackfákkal. Ilyen fa található Csenkében, s Szablnov környékén, mint ahogy az utóbbit a Szlovák Tudományos Akadémia kiadásában 1958-ban megjelent „Pestovanie marhule“ című könyv is említi. Felvetődik a kérdés, vajon emberi beavatkozással az ilyen „aggastán" barackfát gyökérsarjak növelésére lehetne-e bírni? Hátha ezáltal egy lépéssel közelebb kerülnénk a kajszi gutaütése titokzatos okának felderítéséhez. Az alma népgazdasági jelentősége Igen nagy; nincs még egy másik gyümölcsünk, amelynek oly nagy szerepé lenne a népélelmezésben, mint az almának. Sok a fajtája és júliustól áprilisig állandóan élvezhető. A nagyüzemi termelésben az elsőbbséget ennek biztosítsuk. Előnye még: kellő gondozás mellett a fa ellenálló a betegségekkel szemben, gyümölcse jól bírja a szállítást és eltartható. Télen pedig igazi csemege, valódi orvosság. Entz Ferenc, a nagy magyar botanikus az alma gyógyhatását így jellemezte: „Aki naponta két almát megeszik, annak egy napra sincs szüksége orvosra.“ Szükségessége ma már vitathatatlan. A mi feladatunk — szocialista mezőgazdasági nagyüzemeké —, hogy az almás üzletek előtti sorbaállást megszüntessük, s a külföldi behozatalt a legkisebbre zsugorítsuk. Erre minden előfeltételünk megvan, csak meg kell találni azt a formát, amely legközelebb áll a megvalósításhoz. Nem lehetünk elégedettek a régi telepítési formákkal. A nagyüzemi almatermesztés alapja egyedül a zárt belterjes almások telepítése! Az almatermesztésnél, sokkal jobban, mint más gyümölcsnél, az alany játssza a főszerepet. Minden talajra, minden fajtára megtaláljuk a legjobb alanytípus (a vadalma mellett). Nem új dolog ez, hiszen a cseh és morva országrészeken már régen EM típusalanyokat használnak. Alig van gyümölcsös, amelyet ne az említett tipusalanyra telepítettek volna. Sajnos, a sorompó nélküli határt igen nehezen tudta átlépni. Mik az EM tipusalanyok? Semmi más, mint a vadalmánál gyengébb, váltakozó növekedési erélyű alanytipusok, amelyeket a szakirodalom EM—I—VI-os számmal jelöl. Azért említek csak ennyit, mivel nálunk ezek a legismertebb változatai és fajtái, ezek terjedtek el a legjobban. Természetesen, felismerésük még a gyakorlati ember számára sem megy máról holnapra, de mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ezek az alanytipusok elterjedjenek egész Szlovákia területén, termesztésük kiszélesedjék. S ebből kiválasztva talajunknak, termesztett fajtáinknak legmegfelelőbb alanyokat, a jövő gyümölcsöseit ezekre telepítsük. Jobb későn, mint' soha! — mondja a közmondás. Tehát, még ha most hozzálátunk, minden reményünk meglesz arra, hogy mezőgazdasági üzemeink teljesíthetik a gyümölcstermesztés fejlesztésének irányszámait, s az ezzel járó feladatokat. Kis jóakarattal, tudásunk gyarapításával, nagyobb szakértelemmel Szlovákiában megalapozhatjuk Európa egyik legjövedelmezőbb gyümölcsöskertjét. SZABAD FÖLDMŰVES 1969. május 22.
