Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-09 / 1. szám
Sokat várnak a trágyagondozó csoporttól A tornaváraljai szövetkezetben esztendőkön át komoly gondot okozott a talajerő felújítása. Ezt részben az istállótrágya termelése körüli hiányosságok, részben pedig az istállótrágya kihordásánál közrejátszó akadályok tették lehetetlenné. De térjünk mindjárt a dolog lényegére. A szövetkezet gazdasági udvara kiépült anélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna, vajon nem hiányzik-e innen valami. Csak amikor az istállókban megindult a munka, akkor kérdezgették egymástól az emberek: 'trágyatelepet nem építenek? A kérdésre senki sem adott konkrét választ. Napok múltával teljesen elavult a dolog. A nyitott szemmel járó emberek látták, hogy a trágyatermelés sorsa megpecsételődött. Mert ahány ajtó van az istállón, annyi volt a trágyatelep. Persze, a sok kupacból rengeteg tápanyag illant el. A trágyalé is folyt mindenfelé. A legnagyobb baj azonban a trágyahordás idején, tavasszal és ősszel következett be. Az istállók környékén tengernyi volt a sár. A kerekes traktorok egymás után süllyedtek le. Néha még a hernyótalpas is kudarcot vallott. — Lehetetlen állapot volt ez nálunk' — mondja Babarcsik István, a szövetkezet agronómusa. — A trágya is kevés volt, meg aztán a kedvezőtlen szállítási viszonyok következtében évről évre kisebb területen szántottuk le az istállótrágyát. Egy kis statisztika A szövetkezet szántóföldje nyolcszáznegyven hektár. Ha évente a terület egynegyede 300 mázsa istállótrágyát kapna hektáronként, 63 ezer mázsára lenne szükség. Ez a mennyiség — műtrágyával kiegészítve — biztosítaná is a növényzet folyamatos fejlődését. Azonban, ha közelebbről megvizsgáljuk a szövetkezet istállótrágya termelését, nagy eltérést látunk. Egész esztendőn keresztül — az átlagot véve alapul — 42 000 mázsa gyűlik össze. Ezen kívül az utóbbi időben 2400 köbméter komposzttal pótolják a talaj tápanyagtartalmát. De még ezzel sem oldódott meg a dolog, mert minden évben — a trágyázandó területből — 50 hektár marad trágyázatlanul. Nagyrabecsülik a műtrágyát Amint a fentiekből kitűnik, képtelenek voltak istállótrágyával pótolni a talaj tápanyagszükségletét, és így az ipari trágyákra támaszkodnak. Évente 48 vagon a szükségletük, amelynek tárolására építettek egy nagy befogadóképességű raktárt. Itt azonban egy dolgot meg kell említenünk. Többször megtörtént, vagy az egyik, vagy a másik fajtából nem küldtek elegendőt. Tavaly ősszel nem kapták meg a téli nitratációhoz szükséges salétromot. Idén tavasszal elmaradt a kálisó, s így nem tudtak adagolni a cukorrépa, burgonya és a kukorica alá. Alapvető hibák ezek, melyekről a szövetkezetesek nem tehetnek. Tornaváralján megbecsülik a műtrágyát. Rendszeresen végzik a téli nitratációt, ha szükséges, kora tavasszal megismétlik, fejtrágyázzák a kapásokat, az évelő takarmánynövényeket, a rétet és a legelőt. A tápanyaggyűjtőké a szó Hiába használják fel célszerűen az ipari-trágyát, nem elégszenek meg a v%Te járó ereehnénvekkéT. »• műtrágyának is csak akkor van meg a hatása — beszélgettek az emberek egymás között —, ha az alap, az istállótrágya nem hiányzik. És nem nyugodtak bele helyzetükbe. Addig vitatkoztak, csűrték-csavarták a dolgot, mig végre megszületett: — Minek nekünk a gazdasági udvarban a trágyatelep? Csak a sok szenny, piszok körülötte. Nyáron legyet tenyészteni? ... Ezután jött a döntő fordulat. Megalakult a trágyakezelö csoport. Munkaerő híján nehezen ment, de azért csak összehozták. Az állatgondozók egyenesen pótkocsira rakják a trágyát, amit reggel, este egy traktor kiszállít a mezőre. Itt aztán két idősebb ember gondosan kazalba rakja és letakarja. Ezenkívül az állatgondozók összetakarítják a gazdasági udvarban a prizmák és a silógödrök körüli hulladékot és komposztot készítenek belőle. Az agronómus a végén igy nyilatkozott: — Célunk kialakítani égy olyan csoportot, mely egész éven át a tápanyaggazdálkodást végzi majd. Reméljük, ezzel sikerül megoldani a talajerő felújításának menetét i L. A járásban jelenleg 139 öntözőberendezés van, amelyekkel több mint 3000 hektár öntözhető. A múltbeli áldatlan helyzetre jellemző, hogy júniusban, a legnagyobb szárazság idején az öntözőberendezéseknek csak a 65 °/o-a működött. Az új vízgazdálkodási intézkedések megszületése óta aránylag rövid időn belül öt kis víztároló létesült a járásban, Zemplénteplicen, Nizny Zipovban, Caranyban és Bodrogszerdahelyen. Kiskövesden és Battyánban egyegy nagyobb természetes vízfelületet eddig halastónak használtak. Ezentúl kihasználják az öntözés céljaira is. További öt víztároló építése folyamatban van. Dicséret illeti a Slovenské Nővé Mesto-i Állami Gazdaság dolgozóit, akik egy önsegélyezéssel készülő 75 000 köbméter víz tárolására alkalmas meder építésével rövidesen elkészülnek, s egy továbbit áprilisig fejeznek be. HA A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT ÖSSZEFOG -f HA A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT ÖSSZEFOG -f lani 2 i u N VI I < ►J K o X < X O «C V) « X z "í s o Q X H < < X 4 o o !— U) N V1 vi 30 H < kJ cc o X < X O <5 xn Cd X Z •< s o Q X H < < X 4 u o fa fa N V) vi 30 H «5 kJ ce o X < X o c VI Cd X z “t s o a 5 H < < X Több mini hússzorosára növelhetik a jövedelmet Szlovákiában már jelentős számszerű csoportot képez azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a sokasága, amelyekben kedvelik az új módszereket, s ahol kutatják a hús, illetve a tejtermelés hatékonyabb módját. Persze, sokhelyütt ez nemcsak szorgalom kérdése, hanem leginkább az ösztönzi az embereket, hogy nincs elegendő abrak é* fehérjékben gazdag terimés takarmányuk, viszont szénhidrátos siló majdnem mindenütt a szükségletet is felülmúlja. ÍME A MEGOLDÁS Tudományos dolgozóink már megtalálták a módját a teljes értékű természetes fehérjéknek szintetikus úton előállított anyagokkal történő pótláséra, valamint a megetetett szénhidrátos takarmányoknak a szervezetbe való mind nagyobb méretű beépítésére. A szarvasmarháknál megállapították, hogy ennél az állatcsoportnál eredményesen alkalmazható a hugyany elnevezésű 46,7 % nitrogént magában foglaló kristályosított szintetikusan gyártott anyag, amelyből az említett állatok takarmányadagjának fehérjeszükségletét 30—35% erejéig pótolhatjuk. A hátralévő 65 —70%-ot azonban föltétlenül természetes, szántóföldön, réten vagy legelőn termesztett fehérjés takarmányokkal vagy részben az állati eredetű fehérjékkel kell a szervezetbe juttatnunk, hogy az emésztőszervekben végbemenő biológiai folyamat alatt a hugyany nitrogénjét a szervezet jól értékesíthesse. MENNYI HUGYANYT ADJUNK AZ ÁLLATOKNAK Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítást nyert, hogy az egyes állatcsoportoknál legalkalmasabb az alanti adagokat nyújtanunk: Teheneknek naponta darabonként 70-100 gr Fejlett hízómarháknál naponta darabonként 80—120 gr Növendékmarháknál egy éven felül naponta darabonként 60—70 gr Növendékmarháknál 6 hónaptól egyéves korig naponta darabonként 45—55 gr Juhoknak naponta darabonként 14—16 gr Me9jő9yzendő azonban, hogy a hugyany adagolásánál be kell tartanunk a napi háromszori etetést, s csak a kísérleti telepeken próbálkozhatnak a napi kétszeri adagolással. Már szinte szabállyá vált, hogy a hugyannyal dúsított takarmányok etetésére csak fokozatosan térhetünk rá. Eleinte ajánlatos a minimális adagolás, s 10 — 14 nap elteltével rátérhetünk a maximális adag állatcsoportonkénti etetésére. A hugyany takarmányozásánál arra is ügyeljünk, hogy minden esetben száraz abrakban vagy szilázsban keverve adjuk az állatoknak. Soha ne adjuk ivósmoslék formájában, mert folyékony állapotban mérgezést idézhet elő. AHOL MÁR EREDMÉNYESEN ALKALMAZZÁK Dohányos János elvtárs az andódi szövetkezet zootechnikusa a hugyanyt már 1964 júliusától alkalmazza. Először csak 10 hízómarhát vett kísérlet alá 250 kg-os darabonkénti átlagsúlyban. Bár a gyakorlat a napi háromszori adagolást ajánlja, az andódiak a szabályoktól eltérően naponta kétszer nyújtanak az állatoknak hugyanyos takarmányt (30 gramm reggel, 30 gramm este). Az abrakot 75 dkg kukorica és ugyancsak 75 dkg árpadara képezi. Érthető, hogy az eredményt kíváncsian várták. S hogy megbizonyosodhassanak a hugyany hatásáról, egy másik hasonló állatcsoportnál ugyanolyan takarmányozást végeztek, mint a hugyannyal etetetteknél. Mindkét állatcsoport megkapta a 2 kg szénát, 15 kg szilázst, 2 kg árpaszalmát és 1,5 kg abrakot. A kísérlet azt mutatta, hogy a hugyannyal dúsított takarmánynyal etetett állatoknál a napi darabonkénti súlyszaporulat meghaladta az egy kilót, míg a másik csoportnál — hugyany nélkül — 80 dkg-os lett a súlygyarapodás. A siker láttán persze nagyobb állatcsoportot vettek hugyanyos kezelés alá. Először 100, majd később két hónapon keresztül 200 tehénnél is kísérleteztek. Az eredmény, — örömmel tapasztalták, — ez esetben sem maradt el. Amíg például a hugyanyos kezelés előtt a teheneknél naponta darabonként 6 liter tejet fejtek, addig a naponkénti1 S0 grammos hugyanyos adagolás 7 literre növelte a napi tejátlagot. Ez eredményezte azt, hogy 1964-ben terven felül 49 000 liter tejet adhattak piacra. Való tény, hogiy a magasabb hozam elérésénél nagy része volt a hugyanynak. Hiszen ismeretes, hogy az előbb megjelölt táblázat szerinti adagolásnál 1 kg hugyany föletetése következtében 1,40 kg emészthető fehérjét tár föl a szervezetben, amely 2,5—3 kg marhahús vagy 15 — 18 liter tej előállítására elegendő. A szövetkezeti nyilvántartásokból kitűnt, hogy a hugyany kilójának vételára 1,27 koronát tesz ki. Ebből nem nehéz megállapítani etetésének gazdasági hatékonyságát. Lássuk csak az adatokat. A cikkben szó esett például arról, hogy a hugyannyal takarmányozott állatoknál 20 dekával magasabb volt a súlyszaporulat, mint a másik állatcsoportnál. Ezek szerint az említett húsmennyiség előállítására nem egészen 8 fillér értékű hugyanyra volt szükség, ami 2,60 korona értékű húst termelt a szövetkezetnek. Viszont egy kiló hugyany (1,27 Kcs) etetése esetében 30 vagy ennél is több koronát hozhat a szövetkezetnek, ami bizony nagyon is eredményes befektetés. Több mint húszszoros jövedelmet jelent. NEM A VÉLETLEN MÜVE és nem is csodálnivaló, hogy a zootechnikus a kísérletekből származó ökonómiai eredmények hatására 1965-ben minden szarvasmarhánál alkalmazni kívánja a hugyanyos takarmányok etetését. Sajnos azonban, most még előfordul, hogy amikor kifogyott a szövetkezet hugyanykészlete és helyébe nem tudtak másikat vásárolni, ez az állatokra károsan hatott. Hogy ez a jövőben elő ne fordulhasson, Dohányos zootechnikus tervbevette az egészévi szükséglet megvásárlását. A jelek azt mutatják, hogy nincs más megoldás, különbenis ez a befektetés nagiyonis megéri. Hoksza István C« ~ N 00 xn O H < U CC o < Ö < « >< z m 5 § X H < < X 4 Ü o fa u N v> v> 30 H < X K o X < X o < VI Cd X Z s o Q X H < < X 4 u o fel u N v> VI 30 H < fa 05 o X < 3h O < v> Cd X Z ■< s o Q X H < < X HA A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT ÖSSZEFOG -f HA A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT ÖSSZEFOG 4 x Egy nagyüzemi méhészet négyéves fejlődése Az elmúlt' év november végén a Csehszlovák Méhészszövetség II. Szlovákiai Értekezletén a kitüntetett méhészek között találjuk Vincék Stefant, aki az állami gazdaságok csoportjában a második helyezést érte el. Felkerestűk az ügyes szakembert munkahelyén, a Malackyi Állami Gazdaság Vinohrádoknak nevezett farmján, hogy eredményes munkájáról egyet-mást megtudjunk. Kalapácsütések hangja hallatszott kis kaptárjavító műhelye felől. NÉGY ÉV SZÁMOKBAN Vincék elvtárs 1960-ban vette áí az akkor még EFSZ tulajdonban lévő 35 méhcsalád kezelését, amelyek a teljes pusztulás előtt álltak, mivel csaknem minden mézet elszedtek tőlük, s télen már a cukor nem segíthet rajtuk. Cukrot — mint tudjuk — csak tavaszszal a tisztuló kirepülés után, vagy augusztus elejétől szeptember közepéig lehet jó hatással adni a méheknek, mert későbbi, téli etetése következtében hasmenés (helytelen kifejezéssel vérhas) keletkezik. Az említett méheket cukorlepény (mézeslepény) adagolásával mentette meg január 15-ig, s így rendes pet'erakás következhetett. A cukorlepényt a brnoi Méhészszövetkezettől szerezte be, amelyet porcukorból, mézből és virágporból készítenek. Az 1961-es évben a megmentett méhcsaládok számát 50-re szaporította, s 280 kg mézet adott el. Az ezt követő 1962-es évben ismét szaporodott a méhcsaládok száma, mégpedig 80-ra, s ezek 570 kg mézet adtak. bír ugyan, de idősebb korában mér gyengén petéz és a méhcsalád gyengül. Legjobb petéző képességgel az egy-kétéves anya rendelkezik. Ezért ha a dolgozók idős anya esetén anyabölcsőt kezdenek építeni, ezt nem szabad megakadályozni. MÉHLEGELŐ Az élmúlt évben keveréktakarmányban 5 hektárnyi facélia nyújtott a méheknek nektárt. Két hétig virágozni hagyták az egész táblát, azután fokozatosan takarraányozták a keveréket, amelyben a facélia jó tejelékenységet biztosított a tehenek számára. Szabadtéren akác a közelben lenné, de 1964-ben fagykár érte és nektárt nem adott. Az erdei fák között a környék akácfa állományának körülbelül 20 %-a megmenekült a fagytól, s ebből hordtak is a méhek. A tavaly elvetett négy hektárnyi bíborhere (inkámét) remélhetőleg idén májusban még az akácvirágzás előtt nyújt méhlegelőt, sőt a szomszéd gazdaság öt hektárnyi bíborheréje is. Tavasszal ezenkívül még a lehető legnagyobb területen facéliát is vetnek takarmánykeverékben, csak győzzenek á dolgozók sürögni-forogni. MILYEN KAPTÁRT? Négy kaptártípussal dolgozik Vincék méhésztárs. A B/9-esből 20 darab, a B/ll-esből 42 darab, a dupla B fekvőből 20 darab, a B/9-es privigyeiből pedig szintén 20 darab áll rendelkezésére. A jövőben a B/ll-es Tatrannak is nevezett kaptártípussal bővíti a készletet, mivel ebben, a 11 lécke-Vincek elvtáfsnak legjobban a képünkön is látható Tátrán B/ll-es kaptártípus tetszik. (A szerző felvétele) Tovább szaporította Vincék elvíárs a méhcsaládokat és 1963-ban már 95-r« emelkedett számuk, a mézmennyiség pedig 700 kilóra gyarapodott. Ismét szaporítás kövéíkezetf, bár az eddigihez mérten mérsékeltebb, ami 1964-ben 102 méhcsaládot jelentett, meg azt, hogy az eladott méz mennyisége méhcsaládonként 12,35 kg-ra emelkedett. Az 1 kg-ra jutó közvetlen költség 12,79 korona volt. A cél eddig a méhcsaládok szaporítása és felerősítése volt, ezentúl pedig már a méztermelés növelése lesz. FIATAL ANYÁKAT A három évnél idősebb anyákat Vincék méhésztárs szerint okvetlenül cserélni kell. Tavaly például 60 anyát cserélt ki. A méhanya 4—5 évet is kiréten nagyobb mézkészletet gyűjthet a méhcsalád, amely erősebb is lehet a többinél. Minden kaptárt új olajfesték réteg véd az időjárás viszonytagságai ellen. BETELELÉS Beteleléshez az egyes családok meghagyott mézkészlete 3,5 kg, amihez augusztusban és szeptemberben 7 kg cukrot kaptak. Tavasszal a tisztuló kirepülés után még 2 kg cukorban részesülnek a méhcsaládok, a petézés korai serkentése céljából. Egy kg méz körülbelül 2 kg cukorral egyenlő, tehát helytelen egyes méhészek gazdálkodása, amikor az összes méz elvételekor is csupán 7 kg cukrot adnak a családnak, mert ez esetben legalább 12—14 kg cukorra lenne szükség. Kucsera Szilárd Dr. Őrösi Pál Zoltán előadása Nyitrán Már szinte hagyománnyá vált, hogy a nyitrai járás méhészei évente a téli hónapokban 8—10 előadás keretében növelik tudásukat. A hazai méhészeti vezetők, a kutatóállomások dolgozói és a főiskola tanárainak előadásai közt november végén igen előkelő helyet foglalt el dr. Őrössi Pál Zoltán előadása. Nálunk Csehszlovákiában nemcsak a magyar, hanem a szlovák méhészek többsége is jól ismeri őt és könyvét. Dr. őrössi Pál Zoltán a gödöllői kutatóállomás méhészeti osztályának vezetője. A „Méhész“ című magyarországi szaklap főmunkatársa, nálunk, Szlovákiában is jól ismert. Magas, nyúlánk nyugodt ember, aki életének jó pár évét a méhek életének tanulmányozására fordította. Megfigyeléseit, tapasztalatait, jó eredményeit igyekszik minél szélesebb körben népszerűsíteni, hogy azokat sok méhész hasznosíthassa a gyakorlatban. Nyitrán a legjobb anyanevelésről tartott nagyon színvonalas, értékes előadást. Előadásában az anyanevelés négy pontjára adott szakszerű, világos választ. Az első pontban megvilágította, hogy miért kell kitűnő anyát nevelni, a második pontban, hogy elegendő anyát kell nevelni, a harmadik pontban, hogy gyakorlatias legyen az anyanevelés, vagyis az időpontok jó beosztása, a negyedik pontban pedig arról beszélt, hogy az anyanevelés megbízható legyen, s mindig sikerüljön stb. A kétórás előadás alatt több példával, igen érthetően vezette rá méhészhallgatóit a legjobb módszerekre, s hasonlóan jól rámutatott a helytelen és a nem gazdaságos anyanevelés hibáira is. Természetesen nagyban fokozta az előadás értékét az, hogy a magyarból szlovákra való fordítást a betegségiéből nemrég felépült dr. Koloman Novacky professzor végezte. A jól sikerült előadást mintegy 380—400 méhész és méhbarát hallgatta végig, s hosszantartó tapssal köszönte meg az előadónak. Az előadás befejezése után még sokan fordultak szakkérdésekkel dr. Őrössi Pál Zoltán professzorhoz, aki mindenkinek szívesen válaszolt. Ogy gondoljuk, hogy útmutatásával mind a kisüzemi, mind pedig a nagyüzemi méhészeteink dolgozói a jövőben jobb eredményre tesznek majd szert. A nyitrai járás méhészei sokat tanultak a magyarországi méhészek egyik kiváló vezetőiből. p, L. (Nyitra) Hadüzenet a szárazságnak A CSKP Központi Bizottságának határozata a vízgazdálkodás megjavításáról, a kis víztárolók és öntözőművek építéséről a terebesi járásban nagy visszhangra talált. Bár a járás területén javában folynak az állami eszközökből fedezett vízrendészeti munkák és nagyszabású öntözőrendszerek építése, úgy vélik, hogy a kis víztárolók és öntözőberendezések is sokat javíthatnak a vízgazdálkodás jelenlegi helyzetén. A befejezés előtt álló nagyszabású vízrendészeti munkák mellett nem lenne célszerű további anyagi eszközöket fordítani nagyobb méretű akcióra, ezért a terebesi járásban főleg a kis anyagi-, és munkabefektetést igénylő törpe-vízmüvek építésére törekednek. A tervek szerint a folyók mellékágain és a bekötő csatornákon úgyszólván jelentéktelen átalakításokkal kis víztárolókat létesítenek a tavaszi vízfelesleg felfogására.
