Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-09 / 1. szám

Januári munkák ►►►►►►► ►►►►►► a kertészeiben ZÖLDSÉGTERMESZTÉS szakaszán folytassuk a melegágy! ta­karók készítését, a szerszámok, gépek, eszközök javítását. A melegágyi abla­kok javítását és átfestését fejezzük be. Szerezzük be a tavaszra szükséges vetőmagvakat, nehogy a „körmünkre égjen“. A szaporítóban a tavaszi hajtatás­hoz vessük el a magot, és a kikelt palántákat tűzdeljük át. A tápkockák­ba tűzdelt palánták erőteljesebben fejlődnek és kiültetéskor nem szakad meg a fejlődésük. Készítsük elő a hajtatóház talaját és a saláta, karalá­bé, uborka, retek palántákat ültessük ki. A retket állandó helyére is vethet­jük. Szükség esetén öntözzünk, s csak előmelegített vizet használjunk. Me­legágykészítéshez a trágya begyulla­­dását forróvízzel elősegíthetjük. A melegágyakat vastagon rakjuk körül trágyával és az üveget takarjuk le. Havazás után a házakról és ágyak­ról takarítsuk le a havat, s nagy hi­degben kitakarás helyett csak takaró felbontással adjunk világosságot a ki­ültetett növényeknek. Vigyázzunk, hogy a házban nagy hőingadozás ne legyen. Borult időben óvatosan fütsünk, mert a palánták hamar megnyúlnak. A kiültetett palánták talaját por­­hanyítással szellőztessük. A már be­gyökeresedett palánták fejlődését műtrágyázással serkenthetjük. Burgonya előcsíráztatásához a ládá­kat készítsük elő. A prizmákban telelő maghozó dug­ványok és egyéb zöldségfélék hőmér­sékletét figyeljük állandóan és a ta­karó vastagságát szükség szerint nö­veljük. Amennyiben valamelyik priz­mán a hó elolvadna vagy a prizma gőzölne, fagymentes napon bontsuk ki és a romlott növényeket távolítsuk el. Begónia masoniana Az utóbbi évek egyik legszebb cse­repes dísznövény-újdonsága a Begónia masoniana Irmsch. A növény alig egy évtizede ismert. A növényt az angol begónia-gyűjtő Mason hozta a szingapúri botanikus kertből Angliába. A szakemberek kö­rében 1953-ban vált ismertté, amikor Mason a chelseai virágkiállításon nagy sikerrel bemutatta. Ettől kezdve in­dult meg üzemszerű szaporítása. Né­metországban Európa legnagyobb or­chidea-kertészete, a cellei Wichmann cég hozta forgalomba. A növény külsőre hasonlít a Begónia rex-hez, körülbelül 20—25 cm magas, kúszó rizómájú. Virágzata kissé a le­velek fölé emelkedik. A virágok színé zöldessárga, kevésbé mutatós. Szaporítása megegyezik a Begónia rex-ével. Legcélszerűbb háromszögle­tű, erek által határolt levéldarabokat meggyökereztetni, mert ez adja a leggyorsabb eredményt. DÍSZNÖVÉNYTERMESZTÉS Januárban, e napfényben szegény, hideg, téli hónapban sem tétlenkednek a virágkertészek. A kora tavaszi virá­­goztatás, hajtatás, a nyári kiültetési anyag egy részének előállítása, az ősszel értékesítésre kerülő szobai nö­vények szaporítása vár reánk az év első hónapjában. Megkezdhetjük mind a cserepes, mind a kiültetve nevelt rózsák hajta­tását. Alacsony, 2—3 Celsius fokos hőmérsékletű legyen a helyiség a haj­tatás kezdetén, ezt emeljük fokozato­san a bimbózás idejére 20—22 Celsius fokra, majd ismét csökkentsük 18 C fokra. A hajtatás ideje alatt bősége­sen permetezzünk, természetesen a hőmérséklet és a napsütés figyelem­­bevételével. Helyes, ha a hajtatás megkezdése előtt a fűtőtestre kénport teszünk, ez a lisztharmat fellépését akadályozza meg. A cserepes, magas­törzsű vadrózsákat az előhajtatás alatt szintén párásán tartjuk. Ha a törzsön megjelenő hajtások 10—15 cm nagyságúak, azokat eltávolítjuk, a fel­ső két hajtás kivételével. A felső hajtásokat mindaddig meghagyjuk, amíg a nemes szem kihajt. A Folkert­­féle szemlapozásnál a korona magas­ságában két szemet helyezünk el, ellentétes irányban, egyiket néhány centiméterrel magasabban, mint a másikat. így kevesebb pótszemzésről kell gondoskodnunk, hamarább nevel­hetjük ki a koronát. Egyben végezzük el a kötözést is. A tulipán, jácint, gyöngyvirág haj­tatását folytassuk. A korai virágozta­­táshoz meleget és sötétet biztosítsunk. A sárgaviola és nefelejcs hidegágyi hajtatásánál az ágyak időbeni kitaka­rásával biztosítjuk a fényt, a világos­ságot. Déli, napfényes órákban szel­lőztessünk. Ügyeljünk arra, hogy a növények meg ne fázzanak. Sok növény szaporítására kihasz­nálhatjuk a fűtési idény alatt nyert melegtalpat. Szaporítsunk most a má­jusi kiültetésre, ablakdíszítésre Fuch­­siát. Árnyékos helyek kedves és tar­tós virágdísze. Hajtásdugványai köny­­nyen gyökeresednek. Karoljuk fel a falusi kertek növényét a rozmarint is, továbbá a kedves csüngővirágú és díszes levelű Abutillont. Ezek is haj­tásdugványozással szaporíthatok most. Igénytelensége miatt megérdemli a „vízi pálma“, a Cyperus is, hogy fel­karoljuk. Szaporíthatjuk magvetéssel és levéidugványozással. Az utóbbi módszerrel kis tömeget nyerhetünk csak, de egyszerű a nevelés. A be­érett levelek levéllemezét lerövidít­jük, a levélnyelet 2 cm hosszúságban hagyjuk meg és úgy ültetjük a levél­dugványokat, hogy a levéllemezkék is a szaporítóközegbe érjenek. A szapo­rítóközeget állandóan nedvesen tart­juk. Jól gyökeresedik tiszta vízben is. A Peperonia levéldugványait fek­tessük melegtalpra, az ereknél vág­juk be a levéllemezt. Mutatós, szép és nem kényes a Codiaeum, tarka és változatos alakú levelei meleg helyen díszlenek. Homokos tőzegben 3—4 hét alatt hozza vékony, pamutszerű töré­keny gyökereit. A dugványokat össze­kötjük, hogy kevesebbet párologjon, a leveleket nem szabad visszavágni, mert tejnedvet bocsát ki. Felkészülhetünk a törzset nevelő Ficusok szaporítására is. Az egysze­­mes törzsdarabokon levő levelet ösz­­szekötjük, kis pálcikát szúrunk mellé és így ültetjük cserépbe, majd meleg­talpra süllyesztjük. Ideális a szaporí­tószekrény vagy ezt helyettesítő üveg, így a párás meleget könnyen biztosít­hatjuk. Borús napokon legyünk óvatosak a növények kezelésénél, folytassuk a tisztogatásokat, védekezzünk a kár­tevők és esetleg, fellépő gombabeteg­ségek ellen. Tíz hektáros a mthályfai szövet­­* kezet kertészete, jövedelme­zősége kitűnik abból is, hogy az 1964. évi bevételi tervüket — 673 ezer ko­ronát 766 ezerre tornászták fel. Igaz, mintegy 1300 ablaknyi japán meleg­ágy segítségével. Főleg szabadföldi zöldségtermesz­tést folytatnak. Nagy előnyük, hogy a kertészet ter­mékeit nem kell messzire szállítaniuk. Az átvevőhely a szomszédos Dióspa­­tonyban van. s a Dunaszerdahelyi Konzervgyár sem esik tőlük messzire. Ettől függetlenül a szövetkezet ker­tésze, Nagy Sándor olyképpen véle-Beszélgetés egy kertésszel kedik, hogy mehetett volna a szállítás jobban is. — A konzervgyárnak nem volt ele­gendő ládája. Előfordult az is. hogy a szállítók láda nélkül jöttek vissza. Ez határozottan lassította a szállítás ütemét. Ugyanis, a ládákra várni kel­lett. Az 1965-ös évre ugyancsak kötött szerződést a szövetkezet a zöldség­­felvásárló üzemmel, a konzervgyárral, spenótra pedig a pozsonyi Zelenina vállalattal. Nagy Sándor, ez a hozzáértő ember immár hét esztendeje irányítja a ker­tészetet. A nehézségek ellenére is példás munkát végez. Hogy mik ezek a nehézségek? Éppen akkor szűköl­ködik munkaerőkben, amikor a leg­jobban kellenének. Mindennek ellenére a kertészet tizenkéttagú kollektívája kivívta a „XII. Pártkongresszus Bri­gádja“ nagyon megtisztelő címet. S nem jogtalanul! Ezt igazolja a múlt évi eredmény is. Ettől még jobb eredmény is elér­hető a mihályfai szövetkezet kerté­szetében. Mégpedig úgy, ha a konzerv­gyár elegendő láda előteremtésével biztosítja az új esztendőben a zavar­talan szállítást; továbbá'a munkaerők rugalmasabb elosztása is jelentősen hozzájárulhat a még nagyobb siker eléréséhez; valamint az is, ha premi­zálják a zöldségtermesztésben kima­gasló eredményeket elérő dolgozókat. (nki) Lesz-e elég zöldség-vetőmag? Tavaly az időjárás nem kedvezett a zöldségtermesztésnek. Annál jobb feltételek nyíltak a magtermesztésre. A zöldségmagvak nagyrésze jelenleg már a tisztítóállomásokon van, és néhány év után jövőre valószínűleg saját vetőmagunkból biztosíthatjuk valamennyi fogyasztói zöldség ter­mesztését. Nem kényszerülünk a ve­tőmag külföldi behozatalára, s így a zöldségtermesztők jól ismert, be­vált vetőmagokat kapnak. Ezekután nem áll fönn annak a veszélye, hogy a külföldi vetőmagból termesztett zöldség agrotechnikáját nem ismerve a növényápolási munkálatokkal kárt okoznánk bennük. Néhány zöldségmagból azonban nem vagyunk önellátók, és ezután is be­hozatalra szorulunk. Ide tartozik első­sorban a karfiol. Bár a hazai Stupicei, Erfurti, és Maximus karfiol vetőmag­ból elegendő mennyiség áll rendelke­zésünkre, a Földművelésügyi Minisz­térium szervei megígérték, hogy ide­jében biztosítanak néhány külföldi karfiol fajtát (Dánia, Kodania), ame­lyek hazánk egyes részein jobban be­váltak, mint a nálunk már régebben meghonosodott fajták. A Földművelésügyi Minisztérium szervei ezenkívül szándékoznak be­hozni néhány olyan zöldség-fajta ve­tőmagját, amelyet tulajdonképpen ná­lunk is szaporítunk, de külföldön a hazainál korábbi fajtákat tenyésztet­tek már ki. Ilyen például a Ditmark­­káposzta néhány korai fajtája. Ahol a múltban magról termesztet­ték a hagymát, ajánlatos lenne meg­próbálkozni a hagyma ültetéses ter­mesztésével. Az ültetvényekből ter­mesztett Vsetaty-i hagyma kitűnő tulajdonságai, és jó tárolhatósága miatt külföldön nagyon keresett. Ezért az idén több dughagymát ter­mesztettünk, mint az elmúlt években. A rendelkezésre álló készletekből egy­­harmadával növelhetjük a hagyma ültetéses termesztését. Azoknak a termesztőknek, akik a zöldségfelvá­sárló vállalatnál hagyma-vetőmagot rendeltek, még módjukban áll dug­hagymát rendelni a vetőmag helyett. Bár az ültetéssel több a munka, de kifizetődik, mert az ültetett hagyma nagyobb hozammal fizet a vetettnél, és jobb minősége folytán az ára is magasabb. Az ültetett hagyma ter­mesztésének kibővítése végeredmény­ben lehetővé teszi, hogy nagyobb mennyiségű hagymát szállítsunk kül­földre, amiért értékes devízakoroná­­kat kapunk. K. H. ÉLŐ ÉS HOLT minőségi norm ók A biztonsági szer­­f vek dolgozói az el­múlt hetekben „ex­pedíciót“ szervez­tek a felvásárló vál­lalat csöndes, sej­telmes homályba burkolódzó gabona, raktáraiba. Bekuk­kantottak a raktá­rak legsötétebb zu­gaiba is és expedí­ciójukról bőséges zsákmánnyal tér­tek vissza: csupán a nyugat-szlovákiai kerület raktáraiban 500 000 korona értékű gazdátlan (illet­ve nyilvántartásban nem szereplő) mezőgazdasági termékre bukkantak. Ez meglepő felfedezés, mivel eddig még nem volt példa arra, hogy a ga­bonafélék és más szemestermények a raktárhelyiségekben ilyen titokzatos módon szaporodnának. Már-már úgy gondolták, hogy a mezőgazdasági ter­melés egy új, eddig ismeretlen mód­szerére bukkantak és igényt tarthat­nak a Nobel-díjra, amikor felszínre került a „túltermelés“ egyszerű és prózai oka: a műszaki normák be nem tartása, vagyis a mezőgazdasági üze­mek megkárosítása. A felvásárló üzem gabonaraktárai­ban minden évben nagy mennyiségű mezőgazdasági termék kerül felszínre és a felvásárló üzem tervben nem sze­replő jövedelmét jelenti. Néhány mil­lió koronáról van szó, amelyet a mi­nisztérium a szövetkezetek megsegí­tésére fordított alapra utal át, hogy így ismét visszakerüljön a mezőgaz­dasági dolgozókhoz. Ez azonban nem megoldás, mivel az elemi csapások okozta károkat az állam más alapok­ból is fedezné és nem kellene a szö­vetkezetektől és állami gazdaságoktól jogtalanul elvett termékek árából fi­zetni a kárpótlást. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ezzel megfejtették a gabonaraktárak titkát. Ehhez a bratislavai Járási Mezőgaz­dasági Termelési Igazgatóság mellett működő Ellenőrző Csoport közremű­ködésére volt szükség. A teljesség kedvéért meg kell állapítani, hogy az Ellenőrző Csoport három tagja (Valí­­cek, Mihlik és Stark elvtársak) ebben az esetben túllépte hatáskörét. „Nyo­mozást folytatott“ nemcsak a saját körzetében, tehát a bratislavai járás­ban, de ellátogatott a felvásárló vál­lalat egyik nyitrai és dunaszerdahelyi felvásárló központjába is. „Rejtett tartalékok“ után kutattak és szent­ségtörést követtek el. Vádat emeltek az érvényben lévő 46-1011 számú csehszlovák minőségi norma elleni Azzal vádolták meg, hogy törvényes lehetőséget nyújt a mezőgazdasági üzemek megkárosítására és szöges ellentétbe került a haladó termelési módszerekkel! Az eddig érinthetetlennek hitt, szo­cialista államban született norma sér­tődötten tiltakozott, de végül megtört a vád súlya alatt. A minőségi norma szerint a mező­­gazdasági üzemek által beadott gabo­naféléket mennyiségileg 13,5 %-os nedvességtartalomra számítják át és a 13,5 %-ot meghaladó nedvesség­tartalom minden 0,5 °/o-a után a ga­bona súlyából 0,6 %-ot számítanak le. Ellenben, ha a gabona nedvességtar­talma kisebb a meghatározottnál, ak­kor a felvásárló vállalat ezt nem veszi figyelembe. * ismeretes, hogy nálunk az elmúlt években igen elterjedt a gabona két­vagy hárommenetes betakarítási mód­ja. Lehetővé teszi a teljes gépesítést, meggyorsítja és olcsóbbá teszi a be­takarítást és csökkenti a szempergé­­ses veszteségeket. Szükségtelenné vá­lik a gabona sok gonddal járó utólagos szárítása, sőt a gabona nedvesség­­tartalma még az előírt határnál, — vagyis a 13,5 %-nál is alacsonyabb lesz. Tehát a szövetkezetek jobban tárolható, kevesebb vizet tartalmazó, tehát könnyebb gabonát adnak be, de sajnos, ezzel saját magukat károsít­ják meg. A felületes szemlélő csak legyint egyet: több is veszet Mohácsnál! Szót sem érdemel az a néhány kiló gabona, ami így szinte észrevétlenül, csaknem betakarítási veszteségként kiesik a szövetkezet jövedelméből. Ám a pontos számítások ezt a hiedelmet megcáfolják. Csupán az ellenőrzött három felvásárló központban 1964-ben ilymódon 1062 mázsa gabonával káro­sodtak a mezőgazdasági üzemek, mi­vel többnyire 10,5—13 % nedvesség­tartalmú gabonát adtak át. Pénzben ez 148 462 korona veszteséget jelent, nem beszélve arról, hogy ez az 1062 mázsa gabona tulajdonképpen az eladási feladatok túlszárnyalását je­lenti és ha a mezőgazdasági üzemek­ben marad, akkor jelentős mértékben javítja azok takarmányalapját. A leg­nagyobb kár így a haladó módszerek alkalmazásában, élenhaladó dunaszer­dahelyi járás mezőgazdasági üzemeit érte, ahol nagymértékben alkalmazták a két- és hárommenetes aratást, s így a beadott gabona csaknem maradék­talanul szárazabb volt az előírt alsó határnál. Meg kell említeni azt is, hogy az itt felsorolt adatok a három járásnak csupán egy-egy kis felvásárló köz­pontjában végzett vizsgálatok ered­ményei. Járási vagy kerületi méret­ben a különbözet természetesen ösz­­szehasonlíthatatlanul nagyobb lenne. Az ellenőrző csoport tudatában van annak, hogy — mint hazánkban az első hasonló küldetésű intézmény — az úttörő szerepét tölti be. Ezért feladatául tűzte ki a mezőgazdasági műszaki normák felülvizsgálását. Ja­vaslatot nyújtott be a 46-1011 számú csehszlovák norma módosítására olyan értelemben, hogy necsak a nagyobb nedvességtartalomért számítsanak le megfelelő arányban a gabona súlyá­ból, hanem ellenkező esetben, vagyis kisebb nedvességtartalom esetében ugyanilyen arányban számítsanak hoz­zá megfelelő mennyiséget a beadott gabona súlyához. Csak így válik a me­zőgazdasági üzemek és a felvásárló vállalatok kölcsönös árucsere kapcso­lata valóban egyenrangúvá és csak így tudjuk megakadályozni a mező­­gazdasági üzemek további állandó megkárosítását. Cs. Gajdács Irén A mezőgazdasági üzemek vezetőinek kérése Ismételt panasz mezőgazdasági üzemeink vezetői részéről: nincs ele­gendő traktor-vontatású pótkocsi! A panasz jogosságához nem fér kétség. Éppen ezért szükséges, hogy bőveb­ben foglalkozzunk vele. A termelési költségek csökkentése és a termékek minőségének biztosí­tása szükségessé teszi a termények jókori betakarítását. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha elegendő meny­­nyiségű szállító eszköz áll rendelke­zésre. Mezőgazdasági üzemeink pedig éppen ennek érzik hiányát. Kevés a traktor-vontatású pótkocsi. Ez a hiány főleg azokban a mezőgazdasági üzemekben érezteti hatását, amelyek­nek mezőgazdasági földterülete nagy­kiterjedésű és széttagolt, vagy ame­lyek távol esnek a központtól. A legtöbb szövetkezet és állami gazdaság nem rendelkezik a traktor­parkjának megfelelő mennyiségű pót­kocsival. Sőt, sok olyan szövetkezet van, ahol egy traktorra csupán fél pótkocsi jut. Az ilyen szövetkezetben aztán ember legyen a talpán az a gépesítő, aki fennakadás nélkül oldja meg a szállítást és egyéb munkákat. Ez a hiány leginkább a tavaszi, nyári és az őszi csúcsmunkák idején je­lentkezik, amikor egy traktorra szá­mítva két, sőt négy pótkocsira is szükség van. Például a kukoricasze­dés és a silózás idején. Ugyancsak ez időszakban a cukorrépa szállítása is több szállító eszközt igényel. Csupán néhány példával szeretném alátámasztani e tényt. Dunamocson például 16 kerekes és 3 lánctalpas traktora van a szövetkezetnek. Pót­kocsija pedig csak 13. A másik Hiá­nyosság az, hogy ez a 13 darab pót­kocsi is kétféle gyártmányú. Az egyik része lengyel, a másik része pedig román gyárakból került ki. Mármost, ha elromlik az egyik pótkocsi, az alkatrészhiány miatt kénytelenek ki­vonni a forgalomból, mivel a kettő* alkatrészei nem cserélhetők, mert teljesen eltérő gyártmányúak. Hátrá­nyuk a csehszlovák gyártmányú pót­kocsikkal szemben, hogiy sokkal ne­hezebbek. De nem csupán Dunamocson van így. Hasonló a helyzet — sőt talán még rosszabb — Marcellházán is, ahol egy traktorra csak fél pótkocsi esik. Helyzetüket éppen a parcellák nagy távolsága nehezíti meg. Ugyanez a jelenség megtalálható a Párkányi Ál­lami Gazdaságban is és sok más szö­vetkezetben. Az igényes termelési feladatok megkövetelik, hogy szövetkezeteink elegendő mennyiségű szállítóeszközzel rendelkezzenek. Csakis így teljesít­hetik a reájuk háruló feladatokat. Éppen ezért szükséges, hogy az ille­tékes szervek olyan hathatós intéz­kedéseket foganatosítsanak, amelyek végre megoldják szállító eszközök hiányának problémáját. Bízunk abban, hogy mezőgazdasági üzemeink vezetőinek kérelme meg­értésre talál és jogos panaszukat mielőbb orvosolják. Andriskin József SZABAD FÖLDMŰVES 1965. január 9. Vitamindús a deméndi fűszerpaprika Ha a fűszerpaprika kerül szóba, menthetetlenül a két évvel ezelőtti paprikahiány jut az eszünkbe. Ahhoz, hogy ma már ilyen problémánk nincs, jelentősen hozzájárultak a mezőgaz­dasági üzemek, s nem utolsó sorban a paprikamalmok. Például az Érsekújvári Paprikama­lom igazgatója, Angyal Miklós elvtárs — még az idő tájt, amikor általános paprika-hiánnyal küzdöttünk — a töb- 3i között felkereste a deméndi szö­vetkezet illetékes vezetőit, szakembe­reit, s felhívta figyelmüket a füszer­­iaprika termesztésének fontosságára. így került sor arra, hogy a deméndi szövetkezet tíz hektáros kertészeté­iül egy hektáron fűszerpaprikát ter­­nesztettek az elmúlt évben. Jól fize­tett a papirkájuk. Három és fél va­­jonnyit adtak el az újvári paprika­­nalomnak. Ez száraz, őrlött állapot­on 75 mázsa, s egy évre fedezi a lé­vai járás lakósainak fűszerpaprika­­szükségletét. Bory Sándor, az illető szövetkezet őkertésze jól irányítja a közben 12 íektárra bővülő kertészetet. Mind jyakrabban beszélnek a járásiak a ieméndi vitamindús paprikáról, a pap­­•ikatermesztés hagyományossá válá­sáról, s elért szép eredményeikről. Belányi János (Nyitra) Orvosolják végre a hiányosságokat

Next

/
Thumbnails
Contents