Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-15 / 19. szám

csirke-előállítás néhány problémája Irta: Dr. J. ENGELHARD, a Német Tudományos Akadémia Baromfitenyésztő Intézetének A lakosság növekvő élelmiszer-igé­nyének különösen húsigénynek a ki­elégítésében igen fontos és mind na­gyobb jelentőségre tesz szert a jó minőségű baromfihús termelése. Az egy főre eső átlagos húsfogyasz­tás az NDK-ban 1963-bap elérte az 56 kg-ot, és az 1950-es évhez viszo­nyítva 33 kg-mal növekedett. Ugyan­akkor a baromfihús aránya nem nőtt a kívánatos mértékben és 1962-ben az állami készletnek 3,6 %-a volt. Sőt, ha figyelembe vesszük a háztáji gaz­daságokban fogyasztásra levágott ba­romfit, még ebben az esetben is, az (évi) egy főre eső baromfihús fo­gyasztás alig több 3 kg-nál. A Német Demokratikus Köztársa­ságban feladatul tűzték ki a pecsenye­­csirke-előállítás fokozását abból a számításból kiindulva, hogy az állami húskészleten belül a baromfihús ará­nyát a közeljövőben 25—30 °/o-ra nö­­"veljék. E feladat megoldásánál feltétlenül figyelembe kell venni a kakasok és a pecsenyecsirke hizlalása közti kü­lönbséget. Tojástermelő baromfite­nyésztő gazdaságokban a csirkék hiz­lalásra való kiválasztásakor elsősor­ban a kakasokat válogatják, mivel a jércék a tojóállomány kiegészítésére kellenek. A pecsenyecsirkét előállító gazdaságokban hizlalásra felhasznál­ják mindkét nembéli csibéket, melyek a középnehéz tyúkok és a húsjellegű kakasok keresztezéséből származnak. Az ilyen hibridcsirkék megfelelő tar­tás és takarmányozás mellett 8—10 hetes korban elérik az 1200—1500 gr élősúlyt, a takarmányt felhasználás pedig 1 kg súlygyarapodásra nem több mint 2,5 kg. Az elhullásból eredő vesz­teség nagy állomány esetében is ke­vesebb 5 °/o-nál. A broiler csirke jellemzője a nagy növekedési energia (8—10 hét alatt a kezdősúly 30—35-szörösére nő) az életképesség a gyors tollasodás, a jó takarmányértékesités és a jó húsmi­nőség, különösen a hátsőrészeké. BROILER-ELŐÁLLÍTÁS Nem olyan régen a fiatal baromfi hizlalására nálunk főleg a tojófajták kakasait használták fel. Jelenleg, nö­vekvő mennyiségben broiler csirkét hizlalnak. Ez lehetővé teszi a kakasok szezonjellegű hizlalásáról az egész­éves broiler előállításra való áttérést. A baromfi törzstenyésztő gazdasá­gok már ellátják a szaporítással fog­lalkozó farmokat a megfelelő szülő­párokkal. A szaporító gazdaságok nem foglalkoznak tenyésztési feladatokkal, csak a hizlaló gazdaságokat látják el broiler csirkékkel. A broiler hizlalására elsősorban a szocialista mezőgazdasági üzemekben található szabad helyiségeket használ­ják fel. A régi épületekben a növen­déket rendszerint mélyalmon tartják, számuk az ilyen épületben ritkán éri el a 10 ezer darabot. A helyiségek megfelelő szellőzése és a jó takarmá­nyozás következtében tízhetes hizlalás után a csirkék 1 kg-os súlygyarapo-Baromfi­tenyésztés Izraelben Hivatalos közlés szerint 1963 64-ben a pecsenyecsibe termeié kb. 50 ezer tonna volt. (1962—196 = 44 ezer tonna). A tyúk- és puly kahús-termelés eredménye 10 000 illetve 3000 tonna. A mennyisé nem tartalmazza a termelők sajt fogyasztását, valamint azt, am kiskereskedőknek, vagy fogyasz toknak adott el. Az évi fejada baromfihúsból 30 kg, ami a sertés hús tilalmával és a marhahús ma gas árával magyarázható. A ba romfitenyésztésben erősen érvé nyesül az állami irányítás. Meg szabja az egyes termelők kontin gensét a minimális árat és a sza badpiacnál 10—15 %-kal olcsób takarmányt biztosít. A belső tojás fogyasztás növekedését várják a idén, ezért a termelést 30 milli darabbal növelik (becslés szerin 1963-ban összesen 872 millió tojás termeltek). (De Plumveetelt ^ Qszabad földműves 1965. május 15. igazgatója, NDK dásra számított 2,5—3 kg keverék­takarmány felhasználás mellett l^pO g-os súlyt érnek el. Egy-egy csoport' broiler hizlalását gyakran a tojók helyiségében is végzik. Gátló tényező lehet ilyen esetben a hizlalda méreteinek elégtelensége, ami akadályozza az ipari módszerek alkalmazását a termelésben. Meg kell jegyezni, hogy a régi helyi­ségek felhasználása hizlalásra idősza­kos megoldás, átmenet az ipari mód­szerekkel történő broiler-elöállítás fejlesztése felé. Fontos körülmény ez­zel kapcsolatban néhány még nem vi­lágos kérdés megoldása a termelés központosítását, szakosítását és koo­­perálását illetően. Ezeknek a tisztá­zása elengedhetetlen mind az ipari típusú hizlalókombinátok, mind pedig a nem szakosított mezőgazdasági üze­mek szokásos hizlaldáai számára. A saját takarmánybázissal nem ren­delkező ipari típusú nagy baromfi­kombinátokat előreláthatólag a nagy­városok és sűrűn lakott ipari közpon­tok környékén helyezik el. Ami a nö­vendékbaromfi más-más mezőgazda­­sági üzemekben történő hizlalásának megszervezését illeti, minden olyan kérdést, ami a hizlalda elhelyezését érinti, valószínűleg kerületen belül kell megoldani. Azokban a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetekben és ál­lami gazdaságokban, ahol rendelke­zésre állnak a szükséges helyiségek, ott a baromfihizlalást, mint a gazda­ság önálló ágazatát fogják megterem­teni. Szem előtt tartjuk, hogy a mező­gazdasági üzemekben a baromfihizla­lásra szolgáló istállók mérete és fel­szerelése olyan legyen, hogy lehetővé tegye az ipari módszerek alkalmazá­sát a termelésben. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőségű a baromfiistállók helyes felépítése és felszerelése a broiler-hizlalás ésszerű technológiája, a munkák maximális gépesítése és automatizálása segítségével. A mi vi­szonyaink között jónak bizonyultak a 10 ezer broiler befogadására alkal­mas baromfiistállók. A helyiség ilyen mérete alapul szolgálhat új baromfi­hizlaldák építése során. KÖVETELMÉNYEK A HIZLALDÁKKAL SZEMBEN A környezet olyan tényezői, mint á levegő páratartalma, a helyiség hő­mérséklete és megvilágítása nagy ha­tást gyakorol a broiler-hizlalás ered­ményére. A hizlalásra szánt brojlerek gyors súlygyarapodása érdekében a csirkék korának megfelelő optimális feltételeket kell biztosítani. így a na­poscsibék számára a helyiség hőmér­séklete 18—20 C fok legyen, ami 30— 32 C fokos hőforrással biztosítható. A továbbiakban a hőmérséklet heten­ként 2 C fokkal csökkentendő, hogy hathetes korban a csirkék meg legye­nek ,már kiegészítő melegítés nélkül is. A csirke korának megfelelő opti­mális hőmérséklet biztosítására cél­szerű hőforrás felállítása: A levegő relatív páratartalma ’ a helyiségben nem lehet 60 %-nál alacsonyabb, és 70 %-nál magasabb. A levegő szüksé­ges tisztaságát ventillátorokkal kell biztosítani. Ezt úgy oldjuk meg, hogy minden kg csirke-élősúlyra téli szel­lőztetésnél 1,2 m3/óra, nyáron 3,5 m3/óra tiszta levegő beáramlását biz­tosítjuk. Hogy a nappali megvilágítás megfe­lelő legyen, az üvegezett ablaknyíiás általában a padozat területének V19— Vis részét tegye ki. A megvilágítás megoldható ablakok nélkül is. mester­séges fényforrás segítségévei. Ilyen esetben figyelembe kell vennünk a megvilágítás és elsötétítés váltakozá­sának célszerűségét. A baromfiak pi­henése idején a munka zavartalan folytatásához elegendő 5 lux-.erősségű kéklámpás megvilágítás is. Ha a baromfit mélyalmon tartjuk (15 cm tőzeg, szalmaszecska, forgács stb.) akkor a broilerek a hizlalás vé­géig ugyanabban a helyiségben ma­radnak. Ahhoz, hogy egy helyiségben 10 ezer broilert 1400 grammos átlag­súlyig hizlaljuk, a helyiség minden m2-ére 12—13 csirke számítható. Ily­­módon 5 %-os elhullás esetén is a helyiség minden egyes m2-éről 17—18 kg húst kapunk élősúlyban. Ha ketreces telepen folytatunk broi­­ler-hizlalást a padló területének min­den m2-ére 80 db egy-két hetes broi­lert, 40 db 3—4 hetes, 15 db 5—8 he­tes vagy 10 db 9—10 hetes csirkét számolhatunk. A baromfiistálló kapacitásának tel­ler; kihasználására évenként 5 hizla­lást turnust számolunk. A csirkék etetése életük első két hetében laposvályúkból történik. Min­den csirkére 2,5 cm vályúhosszat szá­mítunk. Ezután futószalag típusú ön­etetőt alkalmazunk, amelynek hossza olyan, hogy a hizlalás utolsó hetében minden egyes broilerre átlag 7 cm jut. A folyóvizes vagy szelepes itatók hossza az egész hizlalási időszakban változatlan 1,5 cm-es (csirkére szá­mítva). Az etetők és itatók legfeljebb 5 m-re vannak egymástól. Minden baromfiistállőban van egy bekerített helyiség, a takarmányauto­maták elhelyezéséhez. Egyéb rekeszek a helyiségben nincsenek. A BROILEREK TAKARMÄNYOZÄSA A broilerek hizlalása esetén számí­tásba kell venni azok megnövekedetf • tápanyag, hatóanyag és ásványi anyag igényét. A takarmány legfeljebb 4 % nyers cellulózét és 24 % nyers fehér­jét’ tartalmazzon. A teljesebb haszno­sulás és a veszteség csökkenése érde­kében a takarmányt célszerű granu­lált formában etetni. Azok a gazdasá­gok, amelyek saját takarmányalappal rendelkeznek, kötelesek a gabonát a takarmánykeveréket készítő üzemek­ben előállított kombinált takarmányra és a hozzávaló kiegészítő szerekre becserélni. Ez a követelmény a sike­res csirkehizlalás alapvető feltétele', mind az ipari típusú csirkekombiná­tokban, mint pedig más baromfite­nyésztő gazdaságokban. A BAROMFITELEP építése és méretei A 10 Szer férőhelyes broiler hizlaló­helyiség termelési egységnek számít, mind az ipari típusú specializált ba­romfihizlaló kombinátokban, mind pe­dig az egyéb mezőgazdasági üzemek baromfifarmjain. Sőt, ilyen termelési egységen alapszik a nagyméretű és többemeletes baromfiistállő építése' is. Ezért a broiler-hizlalásra szánt helyi­ségek építésekor nagyon fontos több baromfitartásra szolgáló helyiséget elhelyezni egy épületben. Ennek sok előnye van. Mivel a baromfiistállók el­látása légszabályoző berendezésekkel technikailag még megoldhatatlan, to­vábbi kísérleteket és kutatásokat kell végezni. Nem megoldott még a több­­emeletes baromfiistállókban a függő­leges szállítás kérdése sem. Ennek megoldása után a többemeletes ba­romfiistállók építése igen előnyös lesz. Jelenleg a legmegbízhatóbbak azok a nagyméretű baromfiistállók, amelyeket pavilion formájában épí­tenek. A mi viszonyaink között a nagy baromfihizlaló kombinátok termelési volumene olyan legyen, hogy lehetővé tegye hetenként 9500 hízott baromfi előállítását és évente 700 tonna csir­kehús élősúlyban történő termelését'. Ehhez az kell, hogy mindegyikben 12 baromfiistállőt létesítsenek, amelyek közül sorjában kettő mindig üres, a javítások, tisztítás és fertőtlenítés miatt. A termelési célt szolgáló épü­letekhez tartozik egy központi kazán­ház (a fűtésre), raktárhelyiség, állat­egészségügyi állomás és garázs. Ha a szükséges takarmányt az egyes is­tállók raktárhelyiségeiben tartják, ak­kor központi takarmányraktár építése felesleges. Keltetőállomást; csak abban az eset­ben kell létesíteni a csirkehizlaló kombinátban, ha heti igénye megha­ladja a 10 ezer broilert. A baromfi­­feldolgozó építésének szükségessége függ a termelés volumenétől a gazda­ság helyétől és a baromfihús feldolgo­zásának jellegétől. Ezt a kérdést ese­tenként külön kell megoldani, figye­lembe véve, hogy még a legnagyobb csirkehizlaló kombinát sem képes a korszerű keveréktakarmány-gyártó üzemek termelését teljes mértékben felhasználni. Ezért nem szükséges azokat a baromfikombinátnál felépí­teni. A broiler termelés fejlesztése során néhány törzstenyésztő baromfifarm látja el rendszeresen a szaporító gaz­daságokat nagyteljesítményű szülők­kel. A szaporító gazdaságok tartozhat­nak a nagy baromfihizlaló kombiná­tokhoz, de működhetnek önállóan is, feladatuk lesz tervszerűen ellátni egy vagy több baromfihizlaló gazdaságot jő hízóképességű csibékkel. Ahhoz, hogy biztosítsuk 10 ezer darab egy nemzedékből származó broiler csirke mennyiségét(ami egy baromfiól betöl­téséhez szükséges), a szaporító gaz­daságban legalább 5000 olyan tyúk kell, amelyektől egyenként évente legalább 100 broilercsirkét nyerhet­nek. Szőlőtermesztés Olaszországban Olaszország északi részének szőlészeti központja Conegliano, nagy­nevű kutatóintézettel és jól felszerelt szőlészeti szakiskolával. Az iskola bemutatógazdaságát és a környékbeli szőlőgazdaságokat áttanulmányoz­va, feltárult előttünk Észak-Olaszországnak egészen újszerű, a hazaitól mind fajtaösszetételben, mind művelésmódban eltérő szőlőtermelése. A vidékre jellemző az évi 1200 mm-es csapadék, mely a nagy meny­­nyiség ellenére kedvezőtlen elosztású, mert a július és augusztus igen száraz. Ezért legtöbb helyen — az Észak-Olaszországban mindenütt bő­ven előforduló patakokból — kétszer-háromszor rendszeresen öntöznek. A téli hőmérséklet többéves átlagban —5, —6 C fok, és csak ritkán (1982—1963. év) mértek —15 C-fokot. Az enyhe tél, a sok csapadék, s meleg nyár, a mélyrétegű termékeny talaj teszi lehetővé a meghono­sodott termesztési módszereket. A zárt telepítésű szőlők térállása általában 8X 4—5 m. A tőkéket a betonoszlop (támasztóoszlop) négy oldalára, egymástői alig 30 cm tá­volságra ültetik. A törzskialakítás 3 évig tart, mert még a második évben is 2—3 hajtást hagynak, s a harmadik évre csak a legerősebbet hagyják meg. Legtöbb esetben a törzset 2 m magasságig nevelik és ott kezdik meg a 45 fokban meghajlott kordonkarók kiképzését, melyek mintegy 4 m magasságig futnak fel. A termőrész tehát 2—4 m magas­ságban van, a két szomszédos sor hajtásai még átlös irányban is össze­érnek, s a sorközt tetőszerűen befedik. A magasművelés támberendezése bonyolult huzalrendszerből áll. Egy hektárhoz 300 db 5 méteres betonoszlop kell, melynek ára 1400 líra, ehhez felhasználnak 12—15 mázsa huzalt, melynek ára 20—30 ezer líra. A sorközökben zöldtrágyanövényt termelnek, a sorokat vagy művelik, vagy füvesen hagyják, s a zöldtrágya kiegészítéseként minden hektárra 20—30 mázsa műtrágyát adagolnak, melynek nátrium, foszfor és kálium aránya 1:2:1. Ezen felül évente 6—7 alkalommal permeteznek szerves hatóanyagú szerekkel. Egy hektáron mindössze 1200 'tőkehely van, így érthető, hogy tőkén­ként — erősségétől függően — 1—7 db 6—8 rügyes szálvesszőt hagynak. A termésátlagok elég magasak, mert minőségi fajta esetén 120 mázsa, tömegtermelésnél pedig 250—300 mázsa hektáronkénti szőlőtermés Is elérhető. A must minősége 18—22 fok között van. Fő fajtáik a rizling, a prosecco, a tdkay, a merlot és a cabernet. A 4 méter magasan elhelyezkedő szőlőfürtök leszedése nem egyszerű dolog, s legtöbbnyire a sziiretelők bádoggal vagy műanyaggal borított pótkocsin állva, lábuk alá szedik a termést. Megtekintettük egy szövetkezet pincészetét: föld felett épített han­gárszerű építmény 120 ezer hektoliteres befogadóképességgel, melyből a fahordó kizárólag muzeális jelleggel csak 1000 hl-t képvisel. A 2000 hl-es betonegységek több szinten helyezkednek el. Belülről csak lakko­­zottak, kívül is hiányzik a csempe; minden a gazdaságosságra való tö­rekvést sugározza. Egy-egy zúzóval egybeépített prés óránként 35 mázsa szőlőt dolgoz fel, örültünk, hogy a kapitalista verseny közepette ilyen szép szövetkeze­tei láthattunk, melynek tagjai minden állami segítség nélkül, pusztán az önsegély szükségessége alapján létrehozták pincészetüket. De bizo­nyos félelemmel gondoltunk arra, hogy ilyen üzemben lehetséges-e egyáltalán minőségi, fajtajellegű bort előállítani. Itt a bor már gyári termék. Emiatt érthető, hogy 120 lírától felfelé már kapható egy palack bor. Igaz, hogy a hazai közönség ezt még fröccsnek is gyöngének tartaná, s ott nem egy ásványvíz rangosabb italnak számít, mint a bor. D. J. Sürgős a szakemberképzés Az Újság írószövetség magyar szekciója egyik összejövetelén új­ból felvetődött a magyarnyelvű gyümölcsészeti-szőlészeti műszaki középiskola kérdése. A jelenlévő mezőgazdasági megbízott, dr. Bod'a 'elvtárs válaszában kijelentette, hogy egy ilyen iskola megszerve­zésének semmi akadálya nem le­het, ha azt a szükség megköveteli. ☆ Dél- és Kelet-Szlovákia mező­­gazdasági üzemeiben, ahol főleg magyar nemzetiségűek élnek, több mint húszezer hektár szőlőt tele­pítenek a közeli években. Jónéhány EFSZ-ben, állami gazdaságban a telepítés meghaladja a száz hek­tárt is. A minap a szakember-utánpótlás kérdéséről beszélgettünk a karvai mesteriskola igazgatójával és az iskolai gazdaság szőlészeti vezető­jével Bugony Vilmossal. Szerintük 100 holdanként feltétlenül szükség lenne egy mérnökre és három technikusra. Nos, vizsgáljuk meg, mi a hely­zet Dél-Szlovákia szőlészetében! Közismert, . hogy eddig magyar nyelven Kelet-Szlovákiában Szőlős­kén és a Duna melletti Karván sze­rezhettek mesteriskolái végzettsér get a szőlészetben dolgozók. Ma­napság lényegében (néhány kivé­tellel) mesteriskoiások irányítják Dél-Szlovákiában a szőlészetet, bo­­rá«zatot. Legtöbbjük jól megállja a helyét, mivel csak néhány hektár eddig a telepítés. Az utóbbi évek­ben azonban oly méretű a telepítés mind a gyümölcsösöket, mind sző­lőt illetően, hogy közülük sokan már nehezen birkóznak meg a fel­adatokkal. Ha már jelenleg fs ne­hézségek merülnek fel az irányí­tásban, mi lesz holnap, ha a szőlők termőre fordulnak? Számoljunk csak 5gy kicsií, a nézzük meg, hogy hány mérnökre, technikusra lenne szükség a közel­jövőben. A telepítési tervek alap­ján arról árulkodnak a számok, hogy legalább 200 mérnökre és 600—700 technikusra. Ez nem is a maximum, mert ha a mezőgazda­­sági üzemek csak részben adják el a szőlőt az állami borpincészetek­nek, akkor a gazdaságok borásza­taiban is szükség lesz még jóné­hány szakemberre. A fönti számok azt igazolják, hogy a gyümölcsészetekben hiány­zó szakemberektől eltekintve is indokolt lenne a már említett is­kola létesítése. Azt hiszem, ha megnyílna a mű­szaki középiskola, a szőlészetekben tevékenykedő gyakorlati szakem­berek egy része távúton megsze­rezhetné az érettségivel járó ké­pesítést. De mivel a telepítés ro­hamos ütemben halad, ez nem len­ne elegendő, s szükséges, hogy a kilencéves iskolából kikerülők rendes hallgatókként végezhessék a technikumot. így is jónéhány év eltelne, amíg elegendő számú kö­zépkáderrel rendelkeznénk szőlé­szeteinkben. Márpedig ha azt akar­juk, hogy a korszerűen telepített szőlők maximális termést adjanak, a bevált gyakorlati szakembereken kívül feltétlenül szükség lesz el­méletileg felfegyverzett mérnökök­re és főként technikusokra. Tóth Dezső Szorgoskodó asszonyok az iskola-gazdaság szőlőjében. Ä pecsenye-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents