Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-15 / 19. szám
Érdemes bírálni i Egy szlovákiai konferencián hangzott el a kérdés: — Szeretném, ha az itt lévő szakemberek válaszolnának, ismernek-e Szlovákiában olyan pótalkatrész- és gépraktárt, ahol télen fütenének? Az asztalfőn off ültek a Földművelésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal képviselői, valamint a Központi Mezőgazdasági Műszaki Vállalat küldötte, s lent, a plénumot a gépállomások állattenyésztési gépjavítói képviselték. A kérdés váratlanul érte mindnyájunkat', de Ismerve a raktárakban uralkodó viszonyokat, mosolyogva, tagadóan rázták a fejüket. — Akkor mondják meg nekem azt Is, láttak-e már olyan tejházat, ahol télen fütenének? Ez a második kérdés még bizarrabbul hangzott. A tejet hűtőberendezésekkel hűtik a megfelelő hőmérsékletre és eddig még senkinek sem jutott az eszébe, hogy a tejházba fűtőtestet szereljen. Bár a kérdés látszólag nem függött össze a konferencia tárgyával, a gépjavítók mégis azonnal megértették, mire céloz* A D-l jegyű csehszlovák gyártmányú fejőberendezés ugyanis minden gépjavítónak és állattenyésztési gondozónak bosszúságot okoz. Nem azért, mintha rossz megoldású lenne. A gép szerkezete megfelelő, csupán a fejőcsészéket és a fertőtlenítő berendezés csővezetékét, valamint az elosztófejet kellene más anyagból gyártani. Ugyanis ezek a szerkezeti részek műanyagból készülnek, amely a fagy hatására repedezik és a ragasztások helyén leválik. Márpedig az istállótérségeket és főként a tejházat télen nem tudják megvédeni a fagy behatásaitól. Ha pedig reklamációt küldenek a fejőberendezést gyártó pelhfimovi Agrostrojba, akkor azt a választ kapják, hogy a rossz raktározásból vagy elhelyezésből származó hibákért nem vállalnak felelősséget. A berendezéshez ugyanis mellékelik a figyelmeztetést, hogy óvni kell a fagytól. Ezért volt helyén a kérdés, ki ismer nálunk olyan gépalkatrész-raktárt vagy fejőházat, ahol télen fütenének, tehát a berendezés védve lenne a fagy káros behatásai ellen. Természetesen a gyártó cég salamoni megoldása, a felelősség alüli kibúvása sok bosszúságot és mérgelődést okoz a fejőgépek használói és javítói körében. Tavaly a losonci gépállomás például négy darab vadonat új D—1-jegyű fejőberendezést vett át a Turcianské Teplice-i gépállomás raktáréból. Amikor a fejőberendezést kicsomagolták, csaknem mindegyik fejőcsésze műanyaghengere levált. A gyártó üzem ezt a reklamációt is visszautasította. Az elosztófejet is műanyagból készítik, s erre a tejcsövek és a pulzátorcsövek csatlakozó csőcsonkjait sajtolással és ragasztással rögzítik. Ám a csőcsonkok tömítése elégtelen és ezek rövid időn belül kitöredeznek a műanyagból készült elosztófejből. A fertőtlenítő berendezés műanyagból készült vezetékei Is megrepedeznek a hideg hatására. Hasonló panaszok hangzottak el a DA—100-jegyü fejőautomatára vonatkozóan, azzal a különbséggel, hogy ezen még a tejcsapot Is műanyagból készítették, és ez szintén gyakran letörik. Ezek a panaszok nem egyedülállók. Az említett fejőberendezésekkel ilyen tapasztalatokat szereztek például a losonci járás minden szövetkezetében és állami gazdaságában. Az emberek megértik, hogy a színes fémekkel takarékoskodni kell, de nem a drágán megvett gépek használhatóságának rovására. Éles bírálat hangzott el 'egy másik „újítás", vagyis a legújabb típusú, alumínium szelepnyélvvel ellátott önitató berendezés gyártóinak címére. Az önitató, ez a szellemes megoldású berendezés ennél a típusnál a rossz, nem megfelelő anyag és a helytelen szerkezeti megoldás miatt az állatok és az állatgondozók réme lett. Ugyanis a szelepnyelv lenyomásakor a víz nemcsak lefelé, az önitató csészékbe ömlik, de felfelé, a tehén orrába is spriccel. Még rosszabb, ha a szelep egy kissé elkopik. Ilyenkor az önitatő zuhannyá változik és a szomjas, innivágyó állatok csuromvizesen, tócsákban állnak. Az állatgondozók ilyenkor alig győzik cserélni az átnedvesedett almot. A szelepnyelv is — mivel törékeny ‘ alumíniumból készül — gyakran törik. Ez sem egyedülálló panasz. Ilyen tapasztalatokat szereztek az új önitatót használó összes mezőgazdasági üzemek. A mezőgazdaság számára nálunk gyártott vagy külföldről behozott gépekről a gépállomások szakemberei a Földművelésügyi Minisztérium kérésére már megírták a véleményüket. Mi történik ezekkel a gyakorlati tapasztalatok alapján megírt véleményekkel? Az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának illetékes dolgozójától kértem választ. Megtudtam, hogy a beküldött dicsérő vélemények alapján sok olyan, eddig csak próbaüzemeltetésre vásárolt gépet hozunk be külföldről, pl. a Német Demokratikus Köztársaságból, amelyből eddig nem volt behozatalunk. Ezzel szemben a megbírált lengyel gyártmányú vetőgépek behozatalát leállították és helyettük a nálunk jól bevált német gyártmányú vetőgépeket rendelték meg. A csehszlovák gyártmányú gépekre vonatkozó bírálatokat továbbítják az illetékes gépipari minisztériumnak és a gyártó vállalatoktól követelik a hibák kiküszöbölését. Ha a gyártó üzem a gép szerkezeti vagy rossz anyagból származó hibáit" nem távolítja el, akkor sor kerülhet a gép gyártásának letiltására. Ez évben is egész sor gép gyártását" tiltották le ezen a címen. Tehát a földműveseknek a gyakorlati szakemberek által tolmácsolt mezőgazdasági gépekre vonatkozó javaslatait és bírálatát figyelembe veszik a tervezésnél, a gyártásnál, valamint a külkereskedelmi kapcsolatok irányításában is. Ez biztató jel, amely arra mutat, ljogy földműveseink évről évre jobb és a helyi feltételeknek legmegfelelőbb gépeket vásárolhatják majd. C. Gajdác Irén Eddig a mezőgazdasági gépek átvételére, leszállítására a mezőgazdasági üzemek és az eladási központok egyaránt panaszkodtak. A mezőgazdasági üzemek joggal bírálták, hogy a leszállított gépeket kénytelenek voltak a tartozékaik nélkül átvenni, sőt ezeknek már az átvételkor műszaki hibájuk volt; az eladási központok pedig arra mutattak rá, hogy a gépek átvételét gyakran olyan emberekre bízták, akiknek nem volt meg erre a szakmai felkészültségük. Az új kormányrendelet szerint a mezőgazdasági gépek műszaki átvételével a gépállomásokat bízták meg. Megkérdeztük ezért Jaroslav Hrdy elvtársat, a Földművelésügyi Minisztérium dolgozóját, hogyan léptették életbe a kormányrendeletet. — A gépállomások új feladatukat ez év április elsejétől gyakorolják. Minden gépállomáson bevezették az önálló technikusi tisztséget. Az önálló technikus elsőrendű"feladata a mezőgazdasági üzemek számára éfkező gépek és gépi eszközök műszaki átvétele. — Hogyan lehetne meghatározni az önálló technikus kötelességeit? — Feladatait két részre oszthatjuk. A traktorok, arató-cséplőgépek, adagoló asztalok, kukoricakombájnok, a cukorrépa megosztott betakarítását végző berendezés, a betakarító és fel-ÚJ SEGÍTŐTÁRS szedő szecskázögépek, a pontosan vető gépek, a kontinuálls tUllesztőtelepek, a szállítható szárítóberendezések, a nagy befogadóképességű pótkocsik, a hidraulikus, saját motorral ellátott rakodók, a villanypásztorok, valamint a kisebb területek öntözésére használt öntöző- és hígtrágyaöntöző berendezések átvételére, amelyek műszaki átvétele a gépállomás technikusára kötelező. Ezzel szemben a tolólapátos talajegyengető, talajmaró, valamint az alagcsövezőgép és más bonyolult gépek átvételénél a gépállomás technikusa csak akkor működik közre, ha erre a mezőgazdasági üzem felkéri. A technikus részvételét az ilyen gépek átvételénél mindig idejekorán meg kell beszélni. — Mit tesz a technikus akkor, ha megállapítja, hogy a leszállított gép tartozékai hiányoznak, vagy pedig valamilyen műszaki hibája van? — Ilyen esetben jogában áll a jóváhagyott rendeletek értelmében a felfedezett hiányosságokat a mezőgazdasági vállalat nevében reklamálni a szállítónál. Természetesen javaslatot is benyújthat a mezőgazdasági üzemben a szállítmány hibáiból származó károk megtérítésére vonatkozóan. — A gépállomás új szolgálata nagy igényeket támaszt nemcsak az önálló technikusok idejével, hanem műszaki felkészültségével szemben is. — Ezt a szolgálatot tapasztalt technikusokra hízzuk, akik a mezőgazdasági üzemeknek díjtalan szolgálatot nyújtanak. — Tehát ez annyit jelent, hogy az említett szolgálat bevezetésével a mezőgazdasági üzemek válláról levettük a felelősséget a gépek műszaki átvételével kapcsolatos kérdésekben és ezt teljes mértékben átruháztuk a gépállomások technikusaira? — Nem egészen. A felelősség továbbra is a mezőgazdasági üzem vezetőségét terheli. A mi technikusaink csak a mezőgazdasági üzemek gépesítőlnek nyújtanak segítséget és lefolytatják az esetleges reklamációs tárgyalásokat. A ml átvételi szolgálatunk technikusaitól azt várjuk, hogy hozzájáruljanak a panaszok okainak kiküszöböléséhez. Ezen kívül elősegítik, hogy a mezőgazdasági üzemek komplett, tartozékokkal felszerelt és hibátlan gépeket kapjanak. Ezt csak akkor tudjuk elérni, ha mindkét fél betartja a jóváhagyott műszaki átvételi feltételeket. Az egységes foldművesszovetkezetek a tej fokozott piaci termeléséért prémiumban részesülnek. A prémiumok kiszámítása folyamán egyes járásokban súlyos hibákat követték el. így" történhetett, hogy néhány EFSZ nagyobb prémiumot kapott tejért, mint amennyi megillette volna, mások viszont — bár a megszabott mennyiségben szállították a tejet — kevesebbet kaptak. Az Ilyen hibák megelőzése érdekében a Mező-, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium felhívja az illetékesek figyelmét a tej fokozott piaci termelését jutalmazó prémiumokat meghatározó irányelvek helyes értelmezésére. Ez a figyelmeztetés hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelési Igazgatóság a kiszámítást másképpen is módosíthatja, mint ahogy azt az említett Irányelvek a) és b) bek. magyarázzák. Főleg a következő esetekről van szó: 1. Amennyiben a szövetkezetben az Utolsó három év folyamán a szarvasmarha-brucelózis felszámolása következtében ez évben lényegesen kisebb a tehénállomány az utolsó három év átlagánál. 2. Amennyiben a szövetkezet gümőkóros .tehenei részére külön istállót létesit, amelyben a. környékbeli EFSZ- ekből is összpontosították az ilyen beteg állatokat, s ezáltal a szövetkezet tejeladisa lényegesen nagyobb hároméves átlagánál (legalább 10 százalékkal). 3. Ha a szövetkezetnek évi piaci "termelése azért csökkent, mert állategészségügy! intézkedéseket volt kénytelen végrehajtani (pl. száj- és körömfájás ellen). 4. Amennyiben a szövetkezetben ez évben vezették be a tejtermelés szakosítását, s ez okból más EFSZ-ekből, esetleg behozatal által teheneket összpontosítottak. A minisztérium felsorol példákat is arról, hogyan kell kiszámítani a prémiumösszeget meghatározó alapokat. Ezek közül itt legalább egyet idézünk: Egy EFSZ tavaly felszámolta a szarvasmarha-brucelózist. Míg 1964. január 1-én 400 tehén volt a szövetkezet birtokában, 1963. január 1-én már csak 42. A mezőgazdasági termelési igazgatóság a prémium-számítás alapját 1 tehén átlagos tejhozama alapján szabja meg •— az elmúlt három év egyes negyedévei szerint. Ez az átlag az első negyedévben 464, a másodikban 426, a harmadikban 382, a negyedikben pedig 406 liter volt. Az átlagokat megszorozzuk a tehenek minden negyedév kezdeti számával. Pl. 1965. január 1-én az EFSZ 42 tehene után: Az átlagos eladás tehenenként az első negyedévre 464 liter, tehát az alap összesen 19 488 liter tej. Amennyiben a tehenek száma 1965. IV. 1-re 56-ra emelkedett, az átlagos eladás ezzel a számmal szorzandó meg (56 tehén X 426 literrel : 23 856 liter), és hozzászámítjuk az I. negyedév alapjához (19 488 + 23 856 : 43 344). Ezt az eljárást alkalmazzuk minden negyedév részére. Természetesen év közben változá-. sok is bekövetkezhetnek a szövetkezeti tehenek számában és nevelésükben, illetve a nevelés módozataiban, a tejprodukcióban stb. Ilyen változás esetén rugalmasan kell intézkednünk, hogy a fokozott piaci termelésért járó prémiumokra szánt állami pénzösszegeket érdem szerint azok a szövetkezetek kapják meg, amelyek maguk járultak hozzá a lakosság tejellátásának megjavulásához. A mezőgazdasági termelési igazgatóságok feladata legyen gondoskodni arról, hogy az állami eszközökkel a lehető leggazdaságosabban bánjanak mindenütt. (Lásd a Mező- Erdő- és Vízgazd. Minisztérium közlönyének 15/1965/D «•i. Májusi teendők a gyümölcsösben Különös gondot fordítsunk az új telepítésekre. A gyümölcsfák tányérját lazítsuk fel, utána töreket vagy komposztot használjunk takarásra, hogy védjük ezáltal a talajt a kiszáradástól. A hibás metszéseket kijavítjuk. A* esőzések okozta gödörülepedés a csemetéket elmozdítja a sorból, kinyomja, ezeket igazítsuk helyre. Ha őszi telepítést végeztünk és zöldtrágya-növényt vetettünk a sorokba, e hónap végén dolgozzuk azt be a talajba. A vetetlenül hagyott gyümölcsfa-közöket a zöldtrágyanövény odasodratásával védjük a gyomosodástól. Az erőteljes növekedésnek indult fáknál a korona belsejébe törő, valamint a konkurrens hajtásokat, amint elérték a 20—25 cm-t, távolítsuk el, lehetőleg éles késsel. A vezérhajtást biztosító csaphoz kötjük. A termőkaros ültetvényben most" is köthetünk le ágakat, ha azt az előző években elmulasztottuk. Az időközben megjelenő tetveket pusztítsuk él. A hónap végén az őszibarackfák hajtásritkítására kerül sor. A fiatal szemzés hajtását biztosító csaphoz kötjük. Az átoltásoknál az oltott rész fölé biztosító vesszőt kötünk, hogy védjük a madarak és a szél elől. Az elgyomosodott drótkerítések gyomtalanítására vegyszert használunk. A jól választott vegyszerrel még a durvább áttelelő gyomokat, évelőket, cserjéket is kiirthatjuk. Nagyobb adag gyomirtó vegyszer adagolása is lehetséges, hiszen a kerítés közvetlen közeiének terméketlenné válása lényegtelen. Csak szélcsendes időben végezzük a gyomirtást betartva a használati utasítást. Termőgyümölcsösben az idei "esős időjárást" figyelembe vévé nagyobb lesz a varasodás és a monília-veszély. A Sulkát cseréljük fel Novozír N—50-nel. Ha nagyon sok a megtermékenyült gyümölcs, úgy a második gyümölcshullás után ritkítsunk; felesleges a sok apró gyümölcs, jobb árat érünk al a ritkított gyümölcs esetében. Május közepe táján a levéltetvek erősén megtámadhatják a szilvafákaf, a cseresznyefáknál is gyakori a levéltetvek kártevése; a megjelenés esetén azonnal lépjünk közbe. Az őszibarack is nagyon kényes a tatvekre. Jó vegyszer a Fostotlon ellenük. Az almamoly és a szil-adarázs kártételével szemben sem lehetünk közömbösek. E hónap végén már rajzik a cseresznyelégy. A rajzást figyeljük, s amint a cseresznye halványul 0,4 <K)-os Dykol, majd ezt kővetően a pirosodásig hetente Soldep 0,2 %-os oldatával permetezzünk. Ha lisztharmatos ágrészek mutatkoznak az almafán, ezt legjobb azonnal levágni, hogy ne fertőzzön, utána Sulkával permetezünk. Bogyósoknál a lisztharmat', ribiszkénél a vörös-levélfoltosság léphet fel; az utóbbi ellen Novozir N—50 a célszerű. A szamócát virágzás kezdetén és közvetlenül a virágzás után Heryl 0,3 %-os oldatával permetezzük szürkepenész ellen. A házikert szamóca soraiba tagyapotot, vagy rozsszalmát rakunk. hogy a termés a talajjal na érintkezzen. Így megakadályozzuk az erős rothadást. (Sí) A nagyüzemi gyümölcstermesztés problémái Irtai RETKES LAJOS, í Népgazdaságunkban évről évre mind nagyobb teret hódít a gyümölcstermesztés. Szocialista társadalmi rendszerünkben a gyümölcs nem ínyencség többé, hanem fontos népélelmezési cikk. Gyermekeink számára csaknem mindennapi eledel. Ugyanakkor sok-sok ember étrendjében, mint" orvosság szerepel". A fentiekből láthatjuk: a gyümölcstermesztés nem lebecsülendő termelési ág a mezőgazdaságon belül. Mindamellett nem lehetünk elégedettek azokkal az eredményekkel, amelyeket e téren az utóbbi időben elértünk. Ezt részben annak köszönhetjük, hogy a jelszó gyakorlati megvalósítása — gyümölcsösöket csak a mezőgazdaság más termelési ágára nem alkalmas területekre (domboldalak, vízmosások, útmenték) telepítsünk — közben csaknem szem elöl tévesztettük a fő célt: gyümölcs teremjen bőven, s jő minőségű. Másodsorban közrejátszott az is, hogy a gyümölcsösöket kettős termelésre állítottuk be, bízva abban, amit a gyümölcsnél „elugrasztunk", majd a köztes behozza. Az eredmény: 6—8 év után se gyümölcs, se szántó. Természetes, az ilyen sikertelenség azt^n kedvét szegte még azoknak az embereknek is, akik ízig-vérig gyümölcsészek. A nagyüzemi gyümölcsösök létesítésénél is az intenzív termelési módszert helyezzük előtérbe, mert a belterjes gyümölcstermesztésé a jövőí Komoly hiányosság az is, hogy i bűcsl szövetkezet elnöke 'termeszteni a sorközökön. Elégségét, ha a kajszifát' 7X7 m-re telepítjük, de még jobb a 8X6 m-ré telepítés, ami éppen felényi az előbbinek, míg az így megtakarított területen termeszthetünk más mezőgazdasági növényt. Ám ez nem jelenti azt, hogy a fák termőrefordulásáig né használjuk ki a leggazdaságosabban a gyümölcsös talaját. Talajápolás itt is szükséges ugyan, de kizárt ’ a nagy gépek alkalmazása; az itteni munka elvégezhető arra alkalmas speciális gépekkel is. A terület kiválasztása után mindén esetben vegyünk talajmintát, azt vizsgáltassuk meg a gépállomás agrolaboratóriumában. A szárazabb, meszes talajokra lehetőleg őszi- és kajszi barackot, míg a mélyebb fekvésű talajokra almástermésüeket telepítsünk. Nem árt az sem, ha a tervezésbe bevonjuk az üzem, vagy a szomszédos üzem szakembereit is, akik esetleg nagy segítségünkre lehetnek ebben a munkában. Támaszul szolgálhat még a tervezésnél az is, ha körülnézünk a kijelölt helyen, vagy környéken, milyen gyümölcsnemek díszlenek ott a legjobban. Ugyancsak segíthet a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság speciális agronómusa, s nemkülönben a járási beruházási terv-előkészítő hivata (OSPPI) szakembere. Ám a döntő szót nekünk kell kimondani a faiskolák nem készültek fel kellőképpen a csemeték, valamint a követelményeknek megfelelő fajták előállítására és biztosítására. Éppen ezért hiány mutatkozik őszibarack- és kajszifákből. Ez várható is volt!] Míg nem beszéltünk ily nagymérvű telepítésekről, addig járásonként három-négy faiskola is üzemelt. Nos, amikor megindult a nagyüzemi gyümölcsösök telepítése, épp ez idő tájt a faiskolákat jórészt felszámolták; a megmaradtak pedig jelenleg nem képesek a gyümölcsfa-csemete szükségletet' kielégíteni. Látjuk, mennyi bajjal, nehézséggel, problémával kell megküzdeni a telepítésig. Ebben az írásban arra szeretnék választ adni, hát akkor hogyan tovább? Mielőtt hozzáfognánk a nagyüzemi gyümölcsös telepítéséhez, válasszuk ki a legmegfelelőbb területet. Csak részben tudok egyetérteni azzal, hogy telepítsünk be minden olyan területet gyümölcsfákkal, amely más mezőgazdasági növény részére kevésbé alkalmas. A földalap helyes kihasználása más úton is megoldható! Nem szükséges a kajszibarackfát 10X10 méterre ülMnJ (100 mJ), a köztest s gondoljunk arra, hogy 30—40, vagy 50 éves gyümölcsösnek rakjuk le az alapjait. Tehát, úgy vigyázzunk rá, hogy munkánkat az utókor is dícsérőleg emlegesse. A tervelőkészítő hivatal terv? nem elégséges. Az illetői mezőgazdasági üzem Is készítsen telepítési tervet, olyant, amely minden fa helyét különkülön megjelöli, s ugyanakkor a nemet, fajtát és az alanyt Is feltünteti. Az olvasó érvelése: Hiába készítünk mi bármilyen tervet, majd a végén olyan gyümölcsfát ültetünk, amilyet kapunk. Itt az ideje, hogy ezeket a nem kívánatos akadályokat a felsőbb szervekkel közösen, mihamarabb eltávolítsuk a gyümölcstermesztés nagyüzemi fejlesztésének útjából (u. a. több figyelmet érdemel a háztáji gyümölcstermesztés kérdése is!) Végre értsék meg az illetékesek, hogy a gyümölcstermesztést nem lehet örökké az országút árokpartjára szorítani, hanem — ha eredményeket akarunk elérni — a nagyüzemi gyümölcstermesztést" tervszerűen, szakavatottsággal kell irányítani, s biztos alapokra kell helyezni! (Folytatjuk) SZABAD FÖLDMŰVES 5 1993. május 15. A tejprémium kiszámítása
