Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-15 / 19. szám
Ezer gond közötí Érdekes korán reggel a gazdasági udvar. Mindenki siet, igyekszik minél előbb elvégezni munkáját. Mint egy hangyaboly, úgy hemzseg az egész udvar. Traktorok indulnak, gyalogosok érkeznek. Az istállókban marha bőg, a takarmányelőkészítőben csörögnek a csillék. Az udvar végében egy etető káromkodik, kevesli a takarmányadagot. Tőle nem messze egy fejő a „Huszárlegény“-t énekli, míg a kannákba önti a tejet. Az emberek nem érnek rá megállni. Csak futtában váltanak egy-egy szót'. Az idegent sem veszik észre. Nincs idejük más dolgával törődni. Elég a maguk baja. Mér Jő negyedórája figyelem ezt a aürgést-forgást. Szeretném kitalálni, hol lehet ilyenkor a zooíechnikus. Hogy ő is itt van, ahhoz nem fér kétség, csak az a kérdés: hol? Mert é hatalmas gazdasági udvarban ennyi ember között ő éppen úgy eívész, mint tű a szalmakazalban. Nagybajuszú bácsi, villával a vállán jön az istállóból. Megszólítom: — Bácsi kérem, nem tudja véletlenül, hol találom meg a zootechnlkust?, — Hát, édes jányom, nagy dologra vállalkoztál, ha őt most meg akarod keresni. De menjél csak az udvar másik végébe, talán a fejőknél megtalálod — adja az útbaigazítást. Útnak indulok. Keresztülmegyek a tehénistállón, bekukantok a sertésekhez, megnézem a juhokat — ám mindenütt azt a választ kapom: éppen most ment el. Ügyes ember lehet ez a zootechnikus, ha olyan gyorsan változtatja a helyét, hogy nem sikerül utolérnem. A borjúistálló ajtaja előtt megállók. Figyelem a kiszűrődő hangokat. — ... nem kell sajnálni tőlük, hadd egyenek. Ne legyen rájuk panasz, ha jönnek értük — mondja egy férfi. — Vigyázok is én rá nagyon, még egy csepp tej se veszhet kárba. Vagy megeszik, vagy meghagyják, de elpocsékolni, azt nem!... — válaszol egy női hang. — Aztán arra is ügyélj, Margit, hogy langyos legyen a tej. Nehogy valami betegséget kapjanak a borjak — figyelmeztet a férfihang. Megtaláltam a zootechnikusí, gondolom örömmel, s belököm az istállóajtót. Valóban, a fényesre tisztított borjak között ott járkál Kulcsár Gyula, s tanácsot osztogat. — Lelkesíteni kell a gondozókat. Néha egy-egy elejtett dicséret is jót tesz. Hiszen Tisza Margit és a 73 éves Zseherey Pista bácsi rászolgál a dicséretre. Hetven darab borjút gondoznak együtt már három éve. S ezeket az állatokat meg lehet nézni!' Nehezen találni rajtuk kifogásolnivalót... — mondja büszkén, majd hozzáteszi: — Járási borjúneveldénk van. Évente 110 db kéthetes borjút vásárolunk, s nyolchetes korukig mesterségesén szoptatjuk őket. A csoportosításkor, azokat a bikákat, amelyeket nem adtunk el a hizlaldába, az üszőket pedig Ajba szállítjuk továbbtartásra. Szükség van az utánpótlásra, mért selejtezzük a TBC-s állományt. A múlt év elején még 62 db TBC-s tehenünk Hófehér futkároző csibék tarkítják Lekrincpuszta lejtős dombjait. De bent a csirkeneveldékben szinte egybefolyik a fehér szín. Az éktelen csipogástól alig halljuk saját hangunkat. Ilyen munkahelyen dolgozni, bizony nem a legrózsásabb. A füllesztő meleg, a fehérnép fiatalabbjának vérpirosra színezi az arcát. De ki törődik ilyesmivel a munka hevében. Etetni kell az örökké éhes csibehadat, mert ezek nélkül csorba esne a kétmillión. Ezt a szédületes számot Grenyo György, az ipolynyéki szövetkezet ökonómusa ejtette ki a száján. Az év végéig kétmillió tojást adnak el. De addig még sok napot írunk. Az ökonómus mégis bizakodva, jókedvűen szemléli a csoportosan röpködő csibéket. A múlt évben is sikerült, miért volna mostohább az volt, de ma már csak 14 darab van belőle. S ezt jóformán sajátnevelésű üszőkkel pótoljuk. Menne itt a munka, csak takarmány lenne! Igazam van, ugye Pista bácsi? — int' a borjúk között pepecselő gondozó felé. — Úgy bizony, fiam. Már 13 éve gondozom a szövetkezét állatállományát, de olyan szegény esztendőt, mint a tavalyi, még nem éltem át. — Mindent tud az öreg, ami csak történik az állatok körül. Tizenhárom év alatt még egy napot sem hiányzott a munkából. S ez már nagy szói Nem mindenki dicsekedhet vele. Ez évbén elküldjük üdülni. A szövetkezeti tagok idén már fizetett' szabadságot kapnak, de Pista bácsi megérdemli az ingyenes üdülést is. Az igaz, hogy megérdemli. Sőt, 73 éves korára már azt is megérdemelné. mes lenne ezen elgondolkozni. Rugalmasabb intézkedésre lenne szükség, mely kiküszöbölné az ilyen, s ehhez hasonló problémákat. A baromfitelepen régi szövetkezeti dolgozókkal, Kiss Erzsébettel és Veréb Erzsébettel találkozunk. Kissné 8, Verébné pedig 6 éve dolgozik a baromfifarmon. Reggel, este mind a hárman etetnek. A nappali, szolgálatot felváltva végzik. így az otthoni teendőkkel sem maradnak el, s a munkahelyen is helytállnak. — Nem panaszkodnánk mi, ha lenne élég takarmány. Minden nap felmerül a takarmánykérdés, ha idejön a zootechnikus. Mondjuk a magunkét, pedig jól tudjuk, ő sem adhat, ha nincs miből. Tyúkjaink főleg keveréken élnek. Búzát csak orvosságként kapnak. Még jó, hogy az 1350 db tyúktól naponta összeszedünk 650 db tojást. Tavaly tojóként 116 darabot értünk el, de ez évben nem állunk meg a 120 darabig — mondja Kiss Erzsébet, a baromfifarm vezetője. A baromfigondozók elszállítás előtt megtisztítják a tojásokat. hogy egész nap pipával a szájában sétálgasson, pihengessen a meleg szobában vagy az árnyas fák alatt. Csak hát mikor lesz az, amikor a 73 éves Pista bácsik letehetik a terhet a vállukról?! Megtehetnék, mert a pár száz korona nyugdíjból megélnének. De hát ki áll akkor a helyükbe? Hol vannak a fiatalok, akik átveszik tőlük a stafétabotot? őket bizony nagyítóüveggel sem lehet megtalálni a tornaváraljai szövetkezetben. — Siess már, Gyula, nem győzünk kivárni'!] — törtéi be az ajtón Karafa Erzsi néni. — Megyék már, megyék. Azért ne kiabálj — mondja a zootechnikus. — A tojásokat kell átvennem, ma jönnék érte, — fordul hozzám. — Tizennégy naponként szállítják. Addig itt őrizgetjük. S mennyi bajunk van vele!!.. Az egerek irtására macskákat hoztunk a baromfitelepre. Sokszor azon érjük őket, hogy dézsmálják a tojásokat. Tehát így sem jó, még úgy sem jó. Az lenne a leghelyesebb, ha 2—3 naponként jönnének érte. Sok bosszúságtól mentenének még. A macskákon és égérékén még lehetne segíteni. Ám mi lesz azzal a tojással, amely két hétig a baromfitelepen, pár napig a felvásárlőüzemben, utána pedig az üzletben áll? Mit szól a vásárló, ha otthon egymás után dobhatja el a romlott tojásokat?) Érde'összeadnak, szoroznak, megkapják a végösszeget. Az eladási számlán megint több lesz 6840 darab tojással. Jöhetnek a felvásárlók, a ládák útrakészen várják őket. — Majd szólok a takarmánykészítőknek, hogy lovasszekérrel vigyék el a ládákat a kapuhoz. Ebben a nagy sárban nem jöhetnek ide autóval. A múltkor is alig tudtuk kihúzatni őket — mondja a zootechnikus, majd elköszönünk az asszonyoktól. A sár nagy és ragadós. Iff kimönddoft'an csak gumicsizmában lehet járni. Még így is ugyancsak emelgetni kell a lábát, nehogy lemaradjon a csizma. Vajon miért van ez így? Nem lehetne ezen segíteni? Lehetne! Csak néhány kilométerre fekszik a kőbánya. Olcsón hozzájuthatnának a keménykőhöz. S ha a költségektől félnek, szervezzenek brigádmunkát. Az állatgondozók biztosan szívesen megcsinálnák az egyes istállókhoz vezető utat, csak né kellene nekik állandóan a nagy sarat taposni. S akkor nem kellene attól tartaniok, hogy ha bejön az udvarba égy autó, hogyan jut majd ki. Lassan csendes lesz a gazdasági udvar. Az etetők, gondozók hazamennek. Csak a nappaliőr járkál a jóllakott állatok között. A tornaváraljai egyesített szövetkezetben megint pontot tettek egy gondterhelt reggel után. H. Zsebik Sarolta Cél szentesíti az Meglesz a kétmillió Jász Erzsiké (a szerző felvétele) idei ?Ti. • - Csehországból 40 000 Leghorn csirkét hoztak és a 17 tagú baromficsoport dolgozói 90 %-át felnevelték. A kakasokat és a továbbtenyésztésre alkalmatlan csibéket tízhetes korukban piacra dobták és így a 245 mázsa hús helyett 334 mázsát adtak el. De nem ez a lényeg ... Az ipolynyéki szövetkezet baromfitenyésztése piaci tojástermelésre rendezkedett be, ehhez pedig sok jó tojóképességű, fiatal tyúkra van szükség. Ezért nagy jelentőségű a lekrincpusztai csibenevelde. Az itt dolgozó baromfitenyésztőktől függ jórészt, hogy a két 6000-es tojópavillonban milyen lesz a tyúkok évi átlagos tojáshozama. Ez pedig a korai ivarérettségtől is függ. A múlt évben a jércék 17 °/o-a már öthónapos korban, 33 °/o-a hathónapos korban, 66 °/o-a pedig tízhónapos korban tojt, ami azt jelenti, hogy a fiatal jércék már az első évben 66 tojást tojtak átlagosan. Egy teljes tenyészév alatt pedig 185 tojást. Az ökonómus ennek örül a legjobban. De ez még csak a mennyiség. Lukács Ferenc főzootechnikussal megvitatják a minőséget, a gazdaságosságot is. A baromfifarm dolgozói egyre főbbet adnak a gazdaságosságra. Minden alkalmat megragadnak, hogy a tojást és a baromfihúst a lehető legolcsóbban állítsák elő. Mert nem mindegy, hogy a baromfitenyésztés mennyi tiszta hasznot hoz a közösbe. Az ökonómus fürgén számol. Megállapítja, hogy az összkiadás 1 350 484 korona és éhhez hozzájön még 45 488 korona amortizáció. Ezzel szemben az összbevétel 2 170 000 korona. Hogy még kézzelfoghatóbban bizonyítsuk a baromfitenyésztés jövedelmezőségét, el kell mondanunk, hogy 1 kg baromfihús előállítási ára 10,88 korona, az átlagos eladási ár pedig 19,7 korona volt. Persze, amíg ilyen eredmény megszületik, sokat kell dolgozni. Az ökonómus és a főzootechnikus megemlít néhány problémát. Sürgősen szükség lenne égy 20 000 férőhelyes csibeneveidére, mert a mostaniak elavultak, nem felelnek meg a követelményeknek. A két 6000-es tojóházhoz kellene még egy 10 000 férőhelyes is. Hisz a jövőben a mostani átlagos 10 000 tyúk helyett 22 000-et szeretnének tartani. Még mindig nincs elfogadható, minden szempontból megfelelő csirkenevelde típus. De előbbutóbb ezek a problémák megoldódnak. A baromfitenyésztő csoport tagjai bíznak ebben és addig is lelkiismeretesen, szgrgalmasan dolgoznak. A múlt' évben is elismerő oklevelet és pénzjutalmat kaptak, idén szintén különleges jutalomban részesültek. Nem mindegy tehát számukra, hogy milyen eredményt érnek el. Erről beszél az ökonómus is. — Szeretem a baromfifarmof, mérf fegyelmezettek a csoport tagjai és eddig még nem csalódtunk bennük. Hiszen minden évben több pénzt könyvelhettem a nagykönyvbe, mint amennyit terveztünk. Nem is értem, miért orrolnak néhányan a szövetke-Nálunk már szokássá vált, hogy ha valamilyen új szervezési formát vezetünk be, anélkül, hogy alaposan felülvizsgálnánk az eredményességét, pálcát törünk felette. Nincs<ez másként a mezőgazdaságot irányító termelési igazgatóságokon sem. Sok helyütt különösen az igazgatóságok instruktorainak a tevékenységével kapcsolatban hangzanak el negatív vélemények és válogatás nélkül afféle adatgyűjtőknek tartják őket. Azt hiszem az ilyen általánosításoknak nincs komoly alapjuk. Igaz, vannak olyanok is, akikre ráillik a megállapítás és ahelyett, hogy a termelési feladatok megoldását segítenek elő, hivataloskodnak s féltik a fényesen ragyogó félcipőt a sáros határban. Bátran állíthatjuk azonban, hogy a többség nem ilyen, nem sajnálják az időt, fáradságot, hogy népszerűsítsék a .jó tapasztalatokat, s ha kell, személyes példaadással segítsék elő a termelési feladatok megoldását. Bacsó Lajos, a Rozsnyói Termelési Igazgatóság instruktora gyermekkorától napjainkig, amikor már élete delén jár, mindig a föld szerelmese volt. Ezt mi sem igazolja jobban, minthogy 42 éves korában iratkozott be a Komáromi Mezőgazdasági Technikumba, ahol két évig gazdag gyakorlati tapasztalatai mellé elméleti felkészültséget is szerzett. Ismerve képességeit, az iskola elvégzése után az egyik legnehezebb körzetbe helyezték. A járás déli határszélén lévő Kecső, Andó, Hosszúszó, Lekenye, Csoltó községben lévő szövetkezeteket mindig a gyengék között emlegetik. Az okok részben a földalap minősége, másrészt az irányítás, munkaszervezés terén fennálló hiányosságban kereshető, amit az alábbi példákkal igazolunk s egyben azt is, hogy a termelési instruktor segíthet az egyes feladatok megoldásában. A hosszúszői EFSZ évek óta takarmányhiánnyal küzd. Mégis az elmúlt késő ősszel még 40 hektár kukoricaszár díszlett kint a határban. Az instruktor már néhányszor megszólította az agronómust, hogy föltétlenül le kellene takarítani és silózni a még értékes kukorica-kórót. — „Majd ha megfagy" — rándította meg a vállát az agronómus. Az elnök kerek-perec kijelentette: „Nem lehet, sáros a főid!“ Bacsót igen bosszantották a válaszok. Hogy is ne, amikor az ország másik széléről szalmát kunyerálnak és veszni hagyják a meglévő takarmányt. Nem vitatkozott hát tovább. Hanem megbeszélte a traktorállomással, hogy küldjenek egy lengő-pengős rendszerű kukoricaszárat betakarító kombájnt, amely tud nedves talajon is dolgozni. Eltelt néhány nap és a másodvetésű takarmánnyal keverve már jóminöségű siló érett a pusztulásra ítélt kukoricaszárból. Minden bizonnyal a jóminöségű silótakarmány is hozzájárult, hogy a múlt évben a tejeladás terén lemaradt szövetkezetét az év első hónapjaiban a járás legjobbjai között emlegetik 192 °/o-os teljesítménnyel. — Majd ha felenged — mondogatzetésék közül épp a baromfifarmra, hiszen az állattenyésztésből eredő haszon 60 °/o-a innen származik. — Akadnak kákán csomót keresők — jegyzi meg a főzootechnikus. — De a számok beszélnek, a csoport; nem hoz szégyent fejünkre. — De nem ám! — toldja még a szói Jász Erzsiké. — Mit mondanának a többiek, ha sok csibe elpusztulna?! Az ökonómus és a zootechnikus ilyen szót gyakran hall és nemcsak hall, mert itt. a sző tetté érik. Erről győződtünk meg a domb tetején lévő csibeneveidében. Az élőhelyiségben példás rend uralkodik. Pontosan vezetik a nyilvántartást. A gondozók a szünetben könyveket is olvasgatnak. Az ökonómus szeme megakad egy nagy halom csalánon. — Tán ezért külön munkaegységet akarnak. Vagy hazaviszik, a háztájiba? — Hogy gondolhat ilyet, ökonómus élvtárs? — nyelvel vissza Koncz Erzsébet. — Tévednek, ha azt hiszik, hogy mi csak a pénzért dolgozunk. Hát már miért hagynánk ezt a fiatal, zsenge csalánt az árkokban megöregedni. Hisz a csibéknek nagy szükségük van a vitaminra, az pedig a csalánban bőven található. A vitamintól ellenállóbbak a csibék. Kevesebb hullik el belőlük. Ez a mi érdekünk, meg a szövetkezeté is. — így kell dolgozni asszonyok! — hagyja rá az ökonómus. — Akkor nem esik csorba a baromfitenyésztés tekintélyén és az év végéig meglesz a kétmillió tojás. Bállá József ták a lekenyei vezetők, amikor az in* struktor figyelmeztette őket, hogy be kell zárni a takarmányelőkészítö helyiség kapuját, mert különösen a vemhes állatokra veszélyes az összefagyott silótakarmány. Végül megunta a figyelmeztetgetést és csákányt kért a pártelnöktől. Néhány óra alatt felcsákányozta a kapu becsukását akadályozó fagyos földet és bezárta azt. Mivel a rozzant kapu javításra is szorult s csak „majd“ választ kapott, annak is nekilátott. A termelési instruktorok egyik hétfői tanácskozásán újból figyelmeztették Bacsót, hogy a csoltói szövetkezet a legrosszabb a tejeladásban s megbízták, maradjon ott, amíg valami változásra nem kerül sor. A szövetkezetben sokat érvelt, vitatkozott az instruktor különböző módszerek bevezetése érdekében. Az elnök végül is megúnta s ezt mondta: — Ha tudod, akkor csináld! Bacsó csak erre várt. Az állatgondozókkal egyetemben hozzálátott a tehenek tejelés szerinti csoportosításához. összeállította az egyedi takarmánytervet és takarmányízesítőt használt. Kis szövetkezetről van sző, ahol a napi eladás összesen 95 liter. Az intézkedésig januárban átlagban csak 65 liter tejet adott el az EFSZ a közellátásnak. Egy héttel a bevezetett intézkedések után már jelenthette a rendes heti tanácskozáson, hogy a napi tejeladás 100 liter fölé emelkedett. Néhány példát soroltam fel azokból az intézkedésekből, melyekkel a munkáját szerető instruktor előmozdította, a termelést. De ezer és ezer hasonlóról számolhatnánk be országszerte. — Nehogy azt higyje valaki, hogy szívesen nyúlunk a felsoroltakhoz hasonló megoldásokhoz — mosolyog szomorkásán a barnaarcú instruktor. — Legtöbb esetben közös nevezőre jutunk az intézkedésekben. Néha azonban az elnök, vagy egyik-másik funkcionárius olyannyira el van foglalva az apró-cseprő dolgokkal, hogy nem jut ideje a lényegesre, s akkor kénytelenek vagyunk közbelépni. Ezerféle módszerrel kell dolgozni egy instruktornak. Sokszor a cél érdekében olyan megoldáshoz kell folyamodnia, amely látszatra nem a legmegfelelőbb. De végül is az elért eredmény ad választ mi a helyes, s mi nem. Ha a termelési instruktor néhányszor tanácsadással, tettekkel igazolja, hogy ért a problémákhoz, már nem vendég a közösben, hanem családtag akihez mindig bizalommal fordulnak. Tóth Dezső éímS». Ipolyságon is kitüntették a környék antifasiszta harcosait. Az érmeket Michal Benőik elvtárs, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság elnöke tűzte a kitüntetettek mellére. Az építésben szerzett érdemekért című kitüntetés mellé a képen látható Bartal Lajos, a százdi szövetkezet elnöke is újabb kitüntetést kapott. A volt duklai harcos megállta helyét az építőmunkában is. Hosszú éveken át az ipolyviski szövetkezet élén kiváló szervezőmunkát fejtett ki és jórészt az ő érdeme, hogy a 15 milliós korona vagyonnal rendelkező szövetkezetben már 45 koronát is fizettek munkaegységenként. Kép és szöveg: Bállá SZABAD FÖLDMŰVES 3 1965. május 15.
