Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-08 / 18. szám
Bratislava, 1965. május 8. Ára 80 fillér XV. évfolyam, 18. szám. Harcoltak Győztek Szabadságot hoztak-------------------------------------► CSONTOS VILMOS: Micsoda éj volt — Micsoda éj volt: A kormos égbolt Hajnali pírja Sorsunkat írta. Tankok dörögtek, A rögök nyögtek. — Egy kazal szédült, A szérűn szét dűlt És lángot vetve Föl szállt, mint pernye. Halállal szemben Dacolt az ember, Fegyvert szorítva, Nyomára írta A Célját — vérrel, — S ajtómig ért el. Fölé hajoltam. — Nem az, ki voltam: Az, aki lettem, Mikor sebére Kötésem tettem: Ne folyjon vére! — Micsoda éj volt: A kormos égbolt Hajnali pírja Sorsunkat írta..5 Éjien és virágozzék szocialista hazánk! A szocialista mezőgazdaságért! rr Húsz szabad esztendő Irta: PATHÓ KÁROLYj Húsz évé, hogy a világ leigázására törő német fasizmust elérte végzete. A Szovjet Hadsereg hatalmas csapásai alatt teljesen megsemmisült a szabadságszerető népeket rettegésben tartó hitleri horda, és a Reichstag tornyára felkerült a győzelmi vörös lobogó. A szenvedések és a megpróbáltatások ideje lejárt. A hazai reakcióval szövetkezett idegen zsarnok pusztulásával 1945. május 9-én felvirradt népünk örökké tartó szabadságának hajnala. A testvéri szovjet nép, hatalmas véráldozatok árán, felszabadította hazánk egész területét és kedvező előfeltételeket teremtett a német megszállók és hazai csatlósaik kegyetlen elnyomása alól felszabadult népünknek, a politikai és gazdasági hatalom kivívásához. Tudtunk élni szabadságunkkal. Mert felszabadítónk és tanítómesterünk történelemformáló példáját követtük és sajátos viszonyaink között alkotó módon használtuk fel azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a szovjet nép, a munkások és parasztok első államának megteremtése, és állandó szilárdítása közben szerzett. A szocialista átalakulást szolgáló harcunk nem volt könnyű. Hiszen tudjuk, hogy a megnyirbált hatalommal rendelkező burzsoázia nemcsak megosztott hatalmának megtartására törekedett, hanem mindent elkövetett abból a célból is, hogy hazánkat ismét a kapitalista fejlődés útjára terelje. Tervét azonban kommunista pártunk vezetésével meghiúsította az új, szocialista rendszer győzelmes kibontakozásáért küzdő dolgozó népünk, s így hazánk végérvényesen a szocialista fejlődés útjára lépett. Dolgozó népünk, mint a gyárak, a bányák, a föld és hazánk összes természeti kincseinek egyedüli birtokosa, felmérhetetlen alkotókészséggel rendelkezik. Létrehozta magas színvonalú iparát és a maradi módszerekkel termelő magángazdaságok szövetkezetesítésével, a termelő munka magas színvonalú gépesítése által, korszerű nagyüzemi mezőgazdaságot teremtett. Megváltoztak életkörülményeink is. Büszkén mondhatjuk, hogy ma már emberhez méltó viszonyok között élünk. Persze, hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy nálunk már mindenki elégedett. Bizony még sokan és elég gyakran bosszankodunk azért, mert valamiben hiányt érzünk. Ezek a megnyilvánulások azonban nem rejtenek különösebb veszélyt magukban. Csupán azt tükrözik, hogy igényeink nagyon gyorsan növekszenek. Végeredményben ez nem is baj. Hiszen a gyorsan növekvő igények ösztönöznek bennünket jobb munkára, s így kedvező hatással vannak gazdasági életünk fejlődésére. De nagyon káros, ha valaki tudatosan, tehát ellenséges szándékkal, avagy csupán meggondolatlanságból becsmérli szocialista társadalmunk vívmányait. Mert az ilyen megnyilvánulások akarva, nem akarva, bizonyos mértékben zavarják és esetenként érezhetően fékezik is a dolgozók termelőmunkájának ütemét. Ezért érdekünk, sőt mi több, a szó legszorosabb értelmében kötelességünk fáradhatatlan harcot folytatni szorgalmas építőmunkánk és elért eredményeink becsmérlőivel szemben. Szocialista rendszerünk életképességét nem szép szavak, hanem a tények egész sora bizonyítja. Korszerűsítettük az elavult módszerekkel termelő gyáraink egész sorát és hatalmas új ipari központokat építettünk. Városaink pereméről eltüntettük a szegénységet jelképező nyomortanyákat és helyükre a legbátrabb igényeket is kielégítő többemeletes palotákat építettünk. Megváltozott falvaink arculata is. A 'traktorok es á különböző célö-> kát szolgáló korszerű mezőgazdasági gépek számának növekedés sével párhuzamosan kiegyenesedett parasztságunknak a munka terhétől és a régen megszokássá vált megalázottságtól meggörbült dereka. Rettegésmentesen, magabiztosan él és épít falvaink népe. Cj házak, új utcák és nagyon sok esetben teljesen újjáépített falvak hirdetik az új korszak, a szocializmus korszakának létét, igazát és társadalomformáló erejét. Tekintsünk csak vissza és próbáljuk felidézni emlékezetünkben azt az időszakot, ahonnan az új élet felé elindultunk. Nem árt néha egy kis összehasonlítás. Ügye sok minden megváltozott? A zsúp- és nádfedeles falusi házak úgy eltűntek, mintha soha nem léteztek volna. Azokban a családokban pedig, ahol még alig húsz évvel ezelőtt is éhezett a felnőtt és a gyermek, ma a vidámság vert tanyát. Az őseinktől ránkmaradt ütött-kopott bútorok helyét ízléses lakásberendezés foglalta el és különböző célokat szolgáló háztartási gépek könnyítik asszonyaink munkáját. Sok községben korszerűen berendezett iskola és művelődési otthon is épült. Igaz, ezekből több is lehetne. De egyszerre mindent nem lehet. Majd lesz mindenütt, szépen sorjában, ahogy az anyagi eszközeink megengedik. Hiszen tudjuk, hogy a pénz, a milliók által kitermelt érték nagyon sokfelé osztódik. Sok pénzt felemészt ipari üzemeink korszerűsítése, a mezőgazdaság fejlesztése, a közlekedési hálózat és a lakáskultúra tökéletesítése, s persze azoknak a létfenntartási cikkeknek a szaporítása is, amelyeket nap mint nap felélünk. Szabad életünk húsz esztendeje alatt nagyon sokat' változtunk' mi is, emberek. A közösségi munka nyomán közelebb kerültünk egymáshoz. Falvaink társadalmi életét már nem mérgezi a vagyoni helyzeten alapuló kölcsönös bizalmatlanság, mert a közös gazdaság, amely az egész falu jólétének alapja, a kollektív akarat és felelősség elmélyülését eredményezte. A régi rendszer uralkodó körei által kiélezett nemzetiségi ellentétek, amelyek még a felszabadulást követő években is éreztették káros hatásukat, már a múlté. S bár a nemzetiségi kérdés rendezésében még itt-ott akad tennivaló, ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy pártunk a lenini nemzetiségi politika alapelveivel összhangban, kedvező előfeltételeket teremtett nemcsak a cseh és a szlovák nemzet, hanem a nemzeti kisebbségek, köztük a magyar dolgozók politikai, gazdasági és kulturális életének felvirágzásához is. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy hazánk népeinek az egyenjogúságon alapuló szövetségét és testvéri kapcsolatait semmilyen ármánykodással nem lehet megbontani. Állataimat gyakorló dolgozó népünk szabad életünk húsz évé alatt elsajátította a kormányzás mesterségét is. A közösségi életünk alakulása iránti elmélyült felelősségről tanúskodik és a szocialista demokrácia széleskörű kibontakozását bizonyítja a dolgozók széles tömegeinek aktív közreműködése, a nemzeti bizottságok, az ipari és mezőgazdasági üzemek életének irányításában, illetve abban a munkában, amely hazánk politikai, gazdasági és kulturális fejlődését szolgálja. Most, amikor hazánk felszabadításának 20. évfordulóját ünnepeljük, joggal büszkélkedhetünk eredményeinkkel. De ugyanakkor tudatosítanunk kell azt is, hogy az általános jólét, az állandóan növekvő igényeink kielégítése céljából, az agyagi javak szüntelen gyarapodását eredményező lelkiismeretes munkára van szükség. A szorgalmas mindennapi munkánk hatására pedig jövőnk biztosan békés és boldog lesz. A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA
