Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-01 / 17. szám

Drágán termellek de miért ? Az utóbbi években szinte divattá vált, hogy egyes mezőgazdasági üze­mek gazdálkodási sikertelenségét va­lamilyen objektiv tényező rovására írták. A múlt esztendei kiesésekért a legtöbb helyen a szárazságot okoz­zák. Nem akarok mindent a termelők rovására írni, éppen azért elismerem, hogy a szárazság fölbecsülhetetlen károkat okozott azokban a gazdasá­gokban, amelyekben valamilyen oknál fogva nem védekeztek ellene kellő­­■ képpen. Mint ismeretes, a tavalyi szá­razság leginkább a gabonaféléket súj­totta, s éppen ezen a téren mutatko­zott a legnagyobb kiesés a losonci já­rás állami gazdaságaiban is. A múlt esztendőben a járás állami gazdaságai 9 gyenge szövetkezet ingó és ingatlan vagyonát, s köztük 3326 hektár föld­területet vettek át. A Füleki Állami Gazdaság 1682, a losonci pedig 1561 hektárral gyarapodott, a Kürtösi Álla­mi Gazdaság azonban 83 hektár elha­gyott földet vett gondozása alá. A sikertelenség okai A földművelésben abból az alapelv­ből indulunk ki, hogy a növényter1 mesztés és vele együtt az állatte­nyésztés színvonala mindenek előtt a talaj termelőerejétől és az adott ég­hajlati viszonyok mellett alkalmazott talajműveléstől függ. Tegyünk talán egy kis összehason­lítást. Nézzük meg, hogy 1963-ban és 1964-ben milyen volt a szerves trágya ellátás a losonci járás állami gazda­ságaiban. Tápanyag ellát ás Gazdaságok hektáronként 1963 1964 Füleki ÁG 56,2 q 52,2 q Losonci ÁG 51,1 q 53,7 q Kürtösi ÁG 61,5 q 39,7 q Ilyen szervesanyag-ellátás mellett a Kürtösi Állami Gazdaság csak 8, a losonci- és a füleki pedig a szokásos négy év helyett csupán hatévenként ismételhetné az istállótrágyázást ugyanazokon a percellákon. így aztán a legnagyobb igyekezet mellett sincs kilátás valamiféle jobb eredmény el­érésére. Elképzelhető, hogy ilyen trá­gyázás mellett milyen lehet a talaj szerkezete, de ugyanakkor még ipari trágyából sem kap elegendőt. Mi ennek a következménye? Az, hogy a kihasznált talaj képte­len a külső behatások elleni védeke­zésre, mert nem kielégítő a humusz­készlete, amely arra lenne hivatott, hogy szabályozza a talaj vízforgalmát. Olyan ez, mint egy lánc, amelynek egyik szeme meggyengült, s végül is elszakad. A talajművelésben minden össze­függ. Minden hatással van mindenre. Természetesen az állattenyésztésre, az állatsűrűségre is, mert a sovány, kimerült talaj mint a fáradt, agyon­dolgozott ember, kévését nyújt. Nagy­részt ez az oka annak, hogy tavaly búzából 12,7, árpából 9, zabból 8 és kukoricából pedig 24,2 q/ha-t takarí­tottak be, évelő takarmányokból átlag­ban 33,7 q-t értek el hektáronként, pedig erre már kedvezett az időjárás. A jó gazda tudja, hogy rendes kö­rülmények mellett számosállatonként naponta 36 kg, évente 131,4 q friss trágyát termel. Ennek 80 %-a, vagyis 112 q szakszerű ápolással érett álla­potban hasznosítható. Egy 500 kg-os szarvasmarha napi alomszalma szük­séglete hosszú szalmából 4—5 kg, szecskázott anyagból pedig 3 kg. Az évi szükséglete szerint 15, illetve 11 mázsa. Ha ezt év elején számba ven­nénk és a termelést is ennek megfe­lelően szabályoznánk, bizonyosan nem lennének trágyázási gondjaink. Ok­szerű trágyázással a növénytermesz­tés hatékonysága lényegesen javulna, sok esetben megkétszereződne, de eh­hez az szükséges, hogy a rendelke­zésre álló szervestrágyát gondozzuk, hogy minél kevesebb táperő vesszen kárba. Drágán termeltek Ez tény és egyenes velejárója a gyenge színvonalú növénytermesztés­nek. Pl. a Füleki Állami Gazdaság ta­valy 1 q gabonát 196,86, a losonci 278,22, a kürtösi pedig 256.50 koro-A vércsoportok összeférhetetlenségéről A szülészeti klinika műtőasztalán fiatal asszony fekszik, nyolc hónapja van teherben. Az orvos föléje hajol és egy 8 cm hosszú, 1,6 mm átmérőjű injekcióstűt szúr a hasába. A hashár­tyán kereszülhatolva eléri a méh külső falát, majd enyhe nyomással tolja to­vább a tűt a magzat testébe. Aztán plasztikcsövet erősít a tű másik vé­gére és előre melegített vért fecsken­dez a magzat hasüregébe. Ez a vér menti meg a még meg sem született kisbaba életét. Dr. A. William Liley tavaly tavasz­­sza! végezte el először ezt a különös műtétet az újzélandi Auckland város szülészeti klinikáján. Azóta ott már több mint százszor alkalmazták az új gyógykezelést. Ahogy az orvosok századunk elejéig a szívhez sem mertek hozzányúlni, épp úgy tartották érinthetetlennek az anyja testében fejlődő magzatot is. Európában még néhány évvel ez­előtt több mint százezer csecsemő született halva, vagy ha éltek, súlyos születési hibájuk folytán sohasem le­hettek teljes értékű egészséges embe­rek. Az orvosok ezt a betegséget ál­talában az újszülöttek erythro-blasz­­tozisának nevezik (Erythrocit — vörös vérsejt), azaz a csecsemők szüleik vércsoport-összeférhetetlenségének az áldozatai. E betegség okaira mintegy 30 évvél ezelőtt Dr. Karl Landsteiner bécsi származású, később Nobel-díjat is A naposcsibék ivarénak megállapítása Az amerikai Hub­bard tenyészüzem új szelektálási módszert dolgozott ki a tollazat alapján. (Állítólag csak a Hubbard-féle fehér hegyikakas és pecse­nyecsibe fajták páro­sításából származó iva­dékra alkalmazható. - Szerk.) Ez a módszer könnyen elsajátítható néhány napi gyakorlat után az átlagos ügyes­ségű szekszáló 800— 1200 csibét vizsgálhat meg óránként a gya­korlottabb munkaerő pedig elérheti az 1500 —1600 darabot is. Az eljárás kisebb megter­helést jelent az álla­toknak, mint a kloaka tágításával járó japán módszer. Ma már tisz­tázódott, hogy jobb súlygyarapodást érnek el a csibék és a takar­mányt is teljesebben értékesítik, ha felne­velésük ivaruk szerint elkülönítve történik. 1. kép: 2. kép: 1. Kakas evezötollai olyan hoszúak (vagy rövidebbek), mint a szárnyfedő tollak. 2. Jérce: evezötollai hosszabbak, mint a szárnyfedőtollak. Hogyan történik az ivar megállapítása? A legyezöszerüen széttárt szárny végén két sor toll van. A kettő közé pálcikát helyezünk. Rátekintve a tollak hossza jelzi a csibe ivarát. náért állított elő. Hasonlóan magas a kukorica, az évelő takarmányok, s en­nek velejárójaként a marhahús és a választott malacok előállítási egység­ára. Ugyanígy a tejtermelés is, A fü­­lekiek például 3,17, a losonciak 3,99, a kürtösiek pedig 3,82 koronáért ter­meltek egy liter tejet. Ilyen összegért bizony külföldről is behozhatnánk. Kétségtelen, hogy a megjelölt gaz­daságokban minden tekintetben minő­ségi változásra van szükség. Nagy ál­talánosságban 1963-hoz viszonyítva 7,1 százalékkal növelték a munkaterme­lékenységet. Ezzel szemben a Losonci Állami Gazdaságban 10,7 °/o-kal csök­kent a munkatermelékenység éppen a gyenge szövetkezetek átvétele kö­vetkeztében. A Kürtösi Állami Gazda­ságban pedig 42,1 %-os munkaterme­lékenység növekedést jegyeztek fel. De mit ér olyan munkatermelékeny­ség emelkedése, amely nincs össz­hangban a hasznossággal, a valóságos hatékonysággal. Szerintem aligha ér valamit. Mindennemű gazdálkodás végered­ményét koronákban fejezzük ki. A lo­sonci járás állami gazdaságai pedig, ahelyett hogy nyereséggel zárták vol­na az évet, tavaly körülbelül 8 millió korona nem tervezett ráfizetéssel gaz­dálkodtak. Ebből a losonci 6 105 000, a kürtösi pedig 1 912 000 korona vesz­teséggel, Fülek pedig a nehézségek ellenére is 148 000 korona nyereség­gel zárt. Tény továbbá az is, hogy a Füleki Állami Gazdaság minden 100 korona bevétel után 138,87, a losonci 191,30, a kürtösi pedig 148 koronát fektetett be. Itt látszik meg a legjob­ban, hogy a losonci járás állami gaz­daságai milyen drágán termeltek. Keressük, kutatjuk a gyenge ered­mények okát, s megállapítjuk, hogy ezen állami gazdaságok némelyikéhez több gyenge eredménnyel gazdálkodó szövetkezetei csatoltak. Nem ártana elgondolkodnunk azon, hogy helyes-e egyáltalán az a gyakorlat, hogy az ala­csony színvonalon gazdálkodó állami gazdaságokhoz még gyengébb szövet­kezeteket házasítunk. Nem lenne-e he­lyesebb. ha előbb szilárd gazdasági és ökonómiai alapokkal rendelkező álla­mi gazdaságokat létesítenénk, s csak azután csatolnánk hozzájuk a gyenge szövetkezeteket, vagy fordítva, az ala­csony színvonalon gazdálkodó állami gazdaságokat a jó szövetkezetekhez. A népgazdaság újszerű átépítésénél bizonyos stabilizálással számolunk, s belátható időn belül lényeges válto­zásra van kilátás a gazdálkodás min­den szakaszán. Kell hogy ez a válto­zás az állami gazdaságokban is meg­történjék. Hoksza István nyer'f amerikai szakorvos jött rá az ún. Rhézus-faktor által. A rhézus egy majomfajta, amelynek vörös sejtjeiből készített széruma által Dr. Landstei­ner először állapította meg az ember vérében az Rh-faktort. Ez a tényező a fehér emberek 80—85 %-nak véré­ben mutatható ki. Más emberfajtánál a százalékarány még nagyobb. Az or­vosok e vércsoport esetében pozitív Rh-faktorról beszélnek, ahol pedig hiányzik a vérnek ez a jellegzetessé­ge, ott negatív Rh-faktorral állunk szemben. Veszély akkor támadhat, ha Rh-ne­­gatív vércsoporthoz tartozó nő Rh­­pozitív csoporthoz tartozó férfi által másállapotba kerül; ez esetben ugyan­is a magzat vére pozitív. Az anya szervezete az idegen vércsoporttal szemben védőanyagokat terme! (anti­testeket) és ily módon igyekszik le­küzdeni az idegen Rh-pozitív sejteket'. Az első gyermek ebből a házasságból rendszerint még egészségesen szüle­tik. Az anya szervezetének védekező reakciója azonban minden további ter­hesség folyamán erősebbé válik s már a második terhesség alatt annyi anti­test kerül a fejlődő magzat vérébe, hogy annak vörös vérsejtjei vészesen lecsökkennek. Ha ilyen esetben a mag­zat mégis élve jönne a világra, rend­szerint egész életére beteg maradna vészes vérszegénységgel vagy súlyos sárgasággal, amely megtámadja az agyát, esetleg vízkórosan születik, s ezáltal rövidesen elpusztul. A vércsoport-összeférhetetlenségei ma már nálunk és néhány ország ki­vételével egész Európában és az ÜSA- ban sikerrel gyógyítják, a szülők elő­zetes vérvizsgálata alapján. A veszé­lyeztetett csecsemők egész vérkészle­tét kicserélik friss vér átömlesztésével röviddel világrajöttük után. Dr. Liley ezt azt eljárást is megelőzi azáltal, hogy a még meg sem született cse­csemő hasüregébe juttatja a szüksé­ges vért, ahonnan az a magzat érrend­szerébe kerül. Gyakran egy pár köb­­centiméter is elegendő az éltető elem­ből ahhoz, hogy a magzat megszületé­séig átveszéljen néhány kritikus hetet;, azután pedig már végérvényesen meg­menthetik teljes vérátömlesztéssel. A Liley-féle eljárás nyomán az or­vosok most még tökéletesebb beavat­kozásokon törik a fejüket, hogyan le­hetne az anya és magzatja veszélyez­tetése nélkül még a szülés előtt tel­jes mértékben kicserélni a születendő gyermek vérét. Májusi teendők A szőlészetben a május tenger­annyi tennivalót, fáradtságot, ag- 1 godalmat, örömet, esetleg felmér­hetetlen bánatot tartogat a tarso­lyában a szőlőtermesztők számára. ’ Ismeretes, hogy májusban kell el- ! végezni azokat a tennivalókat is, 1 amelyeket a szeszélyes, esős, hideg április lehetetlenné tett. Ez a hó­nap mutatja meg a várható gazdag avagy gyengébb termés kilátásait. Ugyanúgy májusban fenyeget a szőlőtermesztők réme, a fagy, mely teljes pusztulásba döntheti az évi termést s bizony még a legoda­­adóbb védekezés mellett is súlyos károkat okoz. Az egyre melegeb­ben sütő nap előcsalogatja a kár­tevők és betegségek megszámlál­hatatlan hordozóit. Az áprilisban elhalasztott tenni­valókat gyors tempóban végezzük hát el. Ha még azt nem tettük, a szőlőből távolítsuk el a lemetszett vesszőket, folytassuk a szőlőkarók leverését és kellő megrögzítését, mert egy kidülő szőlőkaró több gyenge hajtást is letarolhat a tőke­fejről. Gyors ütemben folytassuk a sző­lőtelepítést, a hiányzó tőkék pót­lását és az iskolázást. Ezeket a munkálatokat minél később végez­zük, annál bőségesebben öntözzük. Száraz időjárás esetén később sem feledkezzünk meg a bőséges öntö­zésről. A többszöri öntözés első­sorban is a szőlőiskolában fontos, mivel ezen vegetatív szaporítási módszernél a szőlővesszők teljesen gyökérnélküliek és ez megnehezíti a víz és a benne feloldott tápanya­gok felvételét. Időben végezzük el az első sara­­bolást és a mély kapálást. Ezek a munkafolyamatok lehetőleg né es­senek egybe a májusi fagyok eset­leges fellépésének idejével, mert a frissen lazított talajban nagyobb a kisugárzás s ez elősegíti a fa­gyási. Májusban végezzük el a haj­tás válogatást is. A hajtás-váloga­tás (zöldválogatás) a hőnap egyik legfontosabb tennivalója. Ezen munkálatokat akkor végezzük, ami­kor a hajtásokon már jól felismer­hetők a fürtök. Általában véve a válogatás, a metszés, fontos kiegé­szítő munkája főleg ott, ahol a metszést nem végezték szaksze­rűen. Válogatáskor az általános szabályokkal élve tőkék, karók erősségét és fajtáját figyelembe véve, azokat a vesszőket, amelyek csapul hajtottak és termést hoz­tak, ha nincsenek túl sűrűén, akkor meghagyjuk. Viszont a meddő haj­tásokat eltávolítjuk és belőlük csupán a jövő évi terméshez szük­ségeseket hagyjuk meg s a többit’ kitördeljük. A válogatás megoldja a tőkének a formáját, főleg a fia­tal, alakítás alatt lévő tőkéknél fontos az elvégzése. A válogatással tápanyagot takarítunk meg, széle­sebbé, átvilágítóvá tesszük a tőke’­­féjet, megvékonyul a permetezési lombfelület és a meghagyott haj­tások jobban fejlődnek s így regu­lájuk a szőlő termését. A váloga­tást kb. akkor kezdjük meg, ami­kor a hajtások elérik a 15—20 ern­es hosszúságot. A fél- és magas vezetésű szőlőben a szakszerű met­szés mellett fölöslegessé válik ez a művelet. A hajtásválogatást azon­ban okvetlenül el kell végezni az anyatelepen is. Köztudomású, hogy az alanyvesszőket minden esetben egyszerűre metszük vissza, ezért a válogatásnál a tőkék fejlettségére is nézve 6—8 hajtást hagyunk meg. Továbbá fontos tennivaló a szőlő felkötözése, aggatása. Ezt a válo­gatással egyidőben is végezhetjük, avagy utána, amikor a hajtások elérik a 20—30 cm hosszúságot. Későbbre hagyni az I. kötözést, fő­leg nyílt, szeles helyeken veszé­lyes, mert egy-egy vihar nagy kárt tehet a gyenge hajtásokban. Az első kötözést lazán végezzük el, fi­gyelve arra, hogy a hajtások között a levegő és a napfény átjárhasson, mert fordított esetben a gomba­­eetegségek részére melegágyat ké­szítünk elő leárnyékolt tőkék kö­zepében. Vigyázzunk arra, hogy a kötőanyag egyes fiatal fürtöket és leveleket ne szorítson oda a karó­hoz, avagy a hajtáshoz. Kötözésre’ a legjobb a rafia, ez azonban ne­hezen szerezhető be. A leghaszná­latosabb kötőanyag a különféle fo­nalak. Védekezés a fagyok ellen Az ún. fagyos szentek május 12., 13. és 14-én köszöntenek be. A múltban azon téves nézetek ala­kultak ki, hogy csupán ezeken a napokon lehetnek pusztító fagyok, ma viszont már tudjuk, hogy ezek a lehűlések nem a fagyos szentek rosszalkodásából erednek, és egész május végéig, sőt még június ele­jén is lehetségesek. A legrégibb és még ma is egyik leggyakoribb védekezési módszer a füstölés. Erre akkor van szükség, ha az éj­jeli hőmérséklet' lecsökken 0 vagy —1 C fokra. A védekezést a füstö­léssel a nap felkelte előtt kezdjük meg és kb. 2 óra hosszat végezzük. Borús, szeles időben a tavaszi fa­gyok nem következnek be, mivel a légáramlás összekeveri a levegő hideg és meleg rétegeit, a felhők viszont természetes takarót képez­nek s ezzel fékezik a hőkisugár­­zást. Ezen természetes takarót vol­na hivatva helyettesíteni a füst­­felhő. Ám ez a módszer eléggé re­ménytelen. Ugyanis meg kell je­gyezni, hogy ha szélcsend van, a füst' általában a magasba száll, ha pedig szél uralkodik, nincs szükség védekezésre. A komáromi járásban leggyakrabban az ógyallai és szení­­péteri körzetben fordulnak elő ta­lajmenti fagyok. Az ott bevált' gya­korlat szerint a legbeváltabb mód­szer a vízzel való védekezés. (Ez­zel a módszerrel az április 10-iki számában foglalkozott a Szabad Földműves.) Egyes helyeken hasz­nálhatunk szélturbinákat, szélágyű­­kat stb. Házikertjeinkben sok he­lyen van lehetőség a vízzel való védekezésre, esetleg a mesterséges felhőképzésre, azaz a szőlő letaka­rására. Májusban fontos figyelem­mel kísérni az időjárás előjelzését és helyes, ha a fagykár ellen biz­tosítjuk a szőlőt. A betegségek elleni védekezés Májusban üti fel a fejét a szőlő egyik legádázabb ellensége: a pe­­ronoszpóra. A peronoszpóra belső, élősködő, vagyis a zöldnövényi ré­szek belső sejtjét pusztítja s ezért' ez gyógyíthatatlan betegség. Meg kell hát előzni a betegséget, A pe­ronoszpóra akkor lép fel, amikor a középhőmérséklet' nem csökken a +13 C fok alá és megvan hozzá a kellő páratartalom. A csapadékos meleg időben a hónap második fe­lében, ha a hajtások elérik a 15— 20 cm-t, megejtjük az első per­metezést, a peronoszpóra ellen. Mi ezt mindig 0,75 %-os Novozir—N- él végezzük. A Novozir—N-el való első permetezést főleg azoknak ajánlom, akik lakmuszpapír segít­sége nélkül készítik a permetező­anyagot és nem rendelkeznek ele­gendő gyakorlattal. A rosszul ké­szített bordóilé ugyanis megégeti a gyenge hajtásokat'. Ezzel szem­ben a Novozir—N készítmény nem éget és könnyűén elkészíthető. Vi­rágzásig kétszer permetezzünk. I. permetezés 0,75 %-os Novozir- N, esetleg 0,5 %-os bordóilé. II. permetezés 1 %-os Kuprikol vagy 1%-os bordóilé. A második permetezést, amely kb. 10 nap múlva követi az elsőt, a következő kombinált permetező­anyaggal végezzük: Bordóilé 1 %-os + Suükol 0,5 %­­os + Dykol 0,6 %-os. Ezzel a keverékkel egy csapásra védekezünk a szőlőmoly, liszthar­mat és a peronoszpóra ellen. Kása Mihály, szőlész (Der Spiegel) -s-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents