Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-01 / 17. szám
FELHÍVÁS Az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatósága felhívja hz alapfokú kilencéves iskolák végzős tanulóit, hogy tanulmányaikat a következő tanévben tovább folytathatják iskolánk növénytermesztési és állat-* tenyésztési szakán. A tanulók az iskola diákotthonában teljes ellátásban részesülhetnek, melynek költségeit a tanulmányi ösztöndíjból is fedezhetik. Az iskolán eltöltött négy év alatt a tanulás mellett lehetőség nyílik széleskörű kulturális és sporttevékenységre is. Az iskolát a tanulók érettségi vizsgával fejezik be és elhelyezést nyernek a mezőgazdasági termelés szakmai irá* nyitásában. A kiváló tanulók mezőgazdasági és ökonómiai főiskolákon foly* tathatják tanulmányaikat. .. L , . , A felvételi vizsgákat május 10-én reggel 8 órától tartjuk. Az érdeklődő tanulók küldjék be jelentkezési ívüket az iskola címére és a jelzett időpontban jelenjenek meg az iskolában. A felvételi vizsgákra jelentkezhet-* nek olyan tanulók is, akik az alapfokú iskolát már az előző évben befejezték és jelenleg a mezőgazdaságban vagy más területen dolgoznak. A jelentkezési íveket az alapfokú kilencéves iskola igazgatósága, illetve a munkaadó tölti ki. Az érdeklődők levélben vagy személyesen részletesebb felvilágosítást nyerhetnek az iskola igazgatóságától. Az iskola címe: Stredná pol'nohospodárska technická iskola s vyuc. jazykom mad’arskym, S a h y, okres Levicé. A kitüntetettek között vételi ágyba elég sokszor nem feküdt bele. Az ellő anyákat vigyázta, nehogy kár essék a malacokban. Ez a gondoskodás szülte, hogy tavaly ő keresett legtöbbet a szövetkezetben. Az eredmény még jobb is lehetett volna, ha az anyák között nem lennének 6—7, sőt többéves kocák. Ebben a korban az állatok testsúlya eléri a 3 mázsát, ezért nehézkes a mozgásuk, de a szaporaságuk, valamint a tejtermelésük sem kielégítő. A takarmányadag-összeállítás sem a legideálisabb. Ezen is változtatni kell. Ha a fent említett hiányosságok megszűnnek, akkor még szebb eredmények születnek a sertéstenyésztésben. Potháczki Ferencen nem múlik! Ő megtette a kötelességét és a jövőben is megteszi. Molnár Ferenc Kiss István, a gútai szövetkezet I. gazdasági udvarának, s egyben a komplex brigádnak vezetője szintén azok között lesz, akik becsületes munkájukért hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából kitüntetésben részesülnek. Sok mindenen megy keresztül az ember, míg eljut egy kitüntetésig, így van ez Kiss István esetében is. Talán nem is érti teljesen, miért éppen „6“ a kiválasztott. Hiszen nem tesz egetrengetö dolgokat, csak azt, ami minden ember kötelessége; becsületesen dolgozik. Az elsők között lépett a szövetkezetbe. Jó szervezőképessége rögtön megmutatkozott. Csoportvezető lett. A nehézségeket hamarosan sikerült legyőzniük, ami elsősorban a termelési eredményekben mutatkozott meg. A szövetkezet három gazdasági udvara közül mindig ők álltak az első helyen. Ezt az első helyen. Ezt az elsőséget megtartották mostanáig. Nem csoda tehát, ha az 5400 hektáros szövetkezet vezetősége a 980 hektáron gazdálkodó részleg vezetőjét, Kiss Istvánt javasolta kitüntetésre. — Túlzás lenne azt állítani, hogy a kitüntetés csak nekem szól. Hiszen a jó eredmények eléréséhez egyedül kevés lennék. A tagság, de főleg a komplexbrigád odaadó munkájának köszönhetjük, hogy eddig jutottunk — szerénykedik Kiss István. 1962-ben 22 traktorossal alakult a komplexbrigád. A 14 kerekes-, a 2 lánctalpas traktor és a rengeteg gépi felszerelés a termelésből majdnem teljesen kiszorítja a kézi erőt. Azóta még körültekintőbben kell szervezni a munkát, nehogy a 110 gyalogos közül valaki dolog nélkül maradjon. Persze, ennek csak örülnek a vezetők, mert elegendő munkaerővel, gyorsan és jő minőségben dolgozhat* nak. Ez a nagy igyekezet nem marad jutalom nélkül. Hiába rendelkeznek a másik két gazdasági udvaron is azonos feltételekkel, mindig az I. gazdasági udvar éri el a legszebb eredményeket. Az új munkamódszerek bevezetésétől sem idegenkednek. Míg ...a szomszédok csak gondolkoznak a ‘ megvalósításán, ők már régen azzal dolgoznak. Tavaly a Szabad Földművesből mégtudták, hogy országos verseny indul a nagyobb eredmények eléréséért. Meghányták-vetették a dolgot, s ők is beneveztek a versenybe. Lendítőerő volt ez a munkában, mert ha már jelentkeztek, meg akarták mutatni, mit tudnak. Főleg a cukorrépával szerettek volna „kiugrani". A verseny feltétele volt, elérni több mint 30 hektár területen átlagban 400 mázsát hektáronként. A szárazság ellenére jó volt a termés. Tavaszi árpából 125 hektáron átlag 28,8 mázsát, őszi búzából 125 hektáron 27,7 mázsa átlagtermést, kukoricából 125 hektáron csövesen 77,2 mázsát, takarmányrépából hektáronként 795 mázsát és cukorrépából 80 hektáron 467 mázsát értek el. Legjobban a cukorrépatermésnek örültek. Félfüllel meghallották, hogy a járásban ők érték el cukorrépából a legnagyobb átlagtermést. Most már biztosra vették a győzelmet — legalább járási viszonylatban. A hektárhozamok értékelését elküldték a járásra, a kerületre, sőt a verseny hirdetőjéhez a Mezőgazdasági Minisztériumba is. Egyre türelmetlenebbül várták az értékelést. Am hiába. Ma sem tudják miért, még csak a járástól sem kaptak elismerést. — Az ilyesmi egy kicsit bosszantja az embert. Nem mintha rá lennénk szorulva arra a párezer koronára, de az elismerés nekünk is jólesik. Nem tudom, a járáson miért fukarkodnak vele?! — mondja kissé sértett önér* zettel Kiss István. A szép eredmények elérésében nagy lendítő ereje volt a premizálásnak. Kevés szövetkezettel találkozunk, ahol ilyen sokoldalúan használják fel a prémiumalapot, mint itt. Csak ezen az egy gazdasági udvaron tavaly több mint 82 000 koronát osztottak szét prémium címén a tagok között. A kukorica és a cukorrépa elvető* sénél a traktorosok az egyenes soro* kért részesültek prémiumba. A széna betakarításánál minden 100 mázsa jó minőségű szénáért 35 korona járt. Egy kifogástalan kazal öszerakásáért 100 koronát adtak a kazalmesterek* nek. A silókukorica időbeni betakarí* tásáért 2000 koronát, a szemveszteség nélküli aratásért 4000 koronát osztot* tak szét a tagok között. Cukorborsó* ból a tervezett hektárhozamon felül (17 q a terv) minden mázsáért 100 koronát kapott a dolgozó. A kukorica betakarításánál az elért hektárhozam és a terület után fizettek prémiumot. Természetbeni jutalom a tervezett hektárhozam túllépéséért járt. A tér* ven felüli mennyiség 30 %-át kapták a dolgozók. Egy-egy szövetkezeti tag 5—6 q kukoricát is hazaszállított az elszámoláskor. Prémiumot adtak még a cukorrépa betakarításáért és az őszi szántásért. Több figyelmet... Az ipolysági szövetkezet 5000 csibét vásárolt á hrusteneci üzem* tői. Igaz, a megrendelésben csak 4000 darab szerepelt, de a hruste*' neciek 500,0. darabot .küldtek... Ez nem is lett volna baj, ha jobban ügyelnek a csibék „csótnagoíásá'*' ra“. Ugyanis az összezsúfolt gyen* ge jószágok nem bírták ki a hosz* szú szállítást s körülbelül 300 da* rab megfulladt belőlük. Máskor jobban kell vigyázni a berakásra és szállításra, mert ezzel csak a szállító üzem hírnevén esik csorba. Kádek Gábor (Ipolyság) Májusi vadásznaptár Elérkezett a vadak szaporodásának íácántojásokat a fészkekből kiszed* Időszaka. A nyulak másodszor fialnak, jék, összegyűjtsék és megfelelő díja* a foglyok és fácánok megkezdik a to* zás ellenében a vadásztársaság jelen* jásrakást. Ennélfogva teljes nyugal- levő képviselőjének adják át. Ennek mat kell biztosítanunk a vad számára, az akciónak csupán akkor lehet sike* Óvjuk őket mindennemű ellenség tá* re, ha már előre gondosan megszer* madásától. A kártékonyok lövését veztük, s a traktorosokkal megbeszélebben az időszakban fokozottabban tűk a teendőket. A helyi nemzeti bivégezzük. A rókalyukakban ásással zottság közvetítésével felkelthetjük a vagy víz kiöntésével pusztítjuk az község lakóinak érdeklődését a mozanya- és rókakölyköket. Minden enge- galom iránt és hatékony segítséget délyezett és rendelkezésünkre álló nyújthat az iskolaköteles fiatalság is eszközzel irtjuk a kóbor kutyákat és a tojásmentési munkákban, macskákat. Leplezzük le a vadorzókat Gondoskodjunk a vad életkörülmé- és a pecsenyevadászokat. Elismert fá- nyelnek javításáról. Létesítsünk csencánosokban néhány olyan kártékony dereseket és búvóhelyeket a vad Szávádat is lőhetünk,* amely a többi re- mára. Egészítsük ki a nyalósókészlevírben védettséget élvez: például erdei teket. Fertőtlenítsük az etetőket és és hegyi nyestre, borzra, sündisznóra, vízforrások környékét. Javítsuk ki a egerészölyvre, és vadmacskára va- leshelyeket, vadászlakokat, szénatardászhatunk. Figyelemmel kísérjük a lókat és egyéb vadászberendezéseket, vadállomány egészségi állapotát és Fogjunk hozzá a vad téli takarmányointézkedéseket foganatosítunk a be- zásához szükséges lomb- és szálastegségek terjedésének korlátozására, takarmány, széna és here begyűjtésé- Mezei vadászkörzeteinkben gondos- kezkodjunk az apróvad, a fogoly- és fá- Májusban lőhető a dúvad az anyák cánfészkek oltalmáról. Járjuk végig és malacok kivételével, farkas, hiúz, a kaszállásra kerülő növényeket és r9ka, üreginyúl, görény, menyét és zavarjuk ki onnan a fészket kereső hölgymenyét, a fekete holló fiókái, vadat és eképpen kényszerítsük, hogy héja, varjú, szarka, szajkó, csóka, kevésbé veszélyeztetett helyre rakja na9y kárókatona. Május 15-ig az ille— tojásait. Az évelő takarmányok kaszá- téjces JNB által jóváhagyott II. válása előtt pedig vadászkutyák segítsé- dászterv szerint fajdkakas is lőhető, gével kutassuk fel a fogoly és fácán- Május végéig, illetve június 6-ig a fészkeket, szedjük össze belőlük a to- Csehszlovákiai Vadászok Szövetségéjásokat, s azokat mesterséges kelte- nek járási bizottságai lövészversenyetőkben vagy kotlótyúkokkal keltessük k?t rendeznek golyós és sörétes puski. Egyezzünk meg a szövetkezet ve- kával. A járási bizottságok keretében zetőivel, valamint a traktorosokkal, február 1 és június vége között tróhogy kaszáláskor riasztó láncokat fea-kiállításokat kell rendezni, mely* használjanak. Ugyancsak egyezzünk nek megtekintése tanulsággal szolgál meg velük, hogy a talált fogoly* és a vadászegyesületek tagjainak. TJTúsvétkor sétáltunk a körmöd hegyekben. Erdei úton haladtunk. A tiízö nap alaposan tépdeste már a hótakarót. Agyagos víztócsa váltakozott a melegtől izzadó hófoltokkal. Váratlanul zaj támadt a közeli sűrűben. Riadtan rebbent fel egy rigópár és éktelenül rikácsolt egynéhány szajkó. Néhány lépés után meg kellett állnunk, mert medve rohant át az úton. Vagy egyéves lehetett. A puha hóban visszamaradt lábnyom arról tanúskodott, hogy a medvebocs alaposan megijedt, amikor megneszelt bennünket, és eszeveszetten rohant anyja után. Visszafordultunk, mert tudtuk, hogy az anyamedve igen érzékeny teremtés. Félti gyermekét. Az emberről pedig nincs jó véleménye. Megtámadja, ha útjába kerül. Az anyamedve különösen a tavaszi hóolvadás idejében veszedelmes. Olyankor nagyon éhes és eledelt keres. Jól kell laknia, hogy megszoptassa újszülöttjét, amely a medvevacokban nyöszörög és várja az anyatejet. A meglepő találkozás után a tajovi menházba tértünk, ahol élénk beszélgetésbe bocsátkoztunk. Egyértelműleg abban állapodtunk meg, hogy a medve legnépszerűbb vadunk. A sok apró embercsemete között kevés akad, atnelynek ne volna' bolyhos „mackó“-ja. Az állatkert látogatói a medve lakhelyénél időznek a leghosszabb ideig, mert a vad életmódja és viselkedése még fogságában is nagyon érdekes. A bacsók játszadoznak, akár a gyerekek. Az öregek meg járkálnak ide-oda, edzik izmaikat, lógatják és csóválják a fejüket, mintha „filozofálnának". A medve meleg bundája és két apró, villogó szeme köti le a néző figyelmét a legjobban. Szeméből elvitathatatlan okosság sugárzik. Sehol sem leli helyét. Csavarog, mert minduntalan éhes és eledelt keres. Nyáron egerészik, málnát és áfonyát eszik. Nagy ínyenc. Szereti az édességet. Felkutatja és kifosztja az erdei méhek fészkét. Szívesen ellátogat az erdőszéli méhesekbe, s alaposan megdézsmálja a méhkasok és kaptárok tartalmát. A medve ádáz ellensége a harcias darázsnak, mert nemegyszer ráfizetett mézrabló kalandjára. Ősszel vadalma, vadkörte, som, kökény, csipke és vörösáfonya a medve eledele. A bükk meg a tölgymakk pedig kiadós táplálékot ad Ebből halmozódik fel a medveháj, amely téli koplalás idején táplálja a medve szervezetét. Ez a vad eredetileg növényevő. Hisz húsra csak akkor fanyalodik, amikor nincs növényi tápláléka. Ha húsra kap, akkor már veszedelmessé és kártékonnyá válik, mert veszélyezteti a hegyekben legelő háziállatokat. Télen nem csavarog, hanem a már előzőleg gondosan és óvatosan előkészített mohával és fenyőlombbal kipárnázott vackában fekszik. Ekkor nem vesz fel eledelt. Ha a búvóhelyét hóvihar fújja be, nem esik kétségbe. Szelelőnyílást harap ki a hófalban egyrészt hogy friss levegőhöz juthasson, másrészt biztonsági szempontból is. A medve ébren alszik. Minden gyanús neszt észrevesz. Ha veszély fenyegeti, azonnal elhagyja vackát. Amikor múlóban van a tél, és világrajött már a vacok új lakója, az anyamedve elhagyja búvóhelyét, hogy élelmet keressen. Első tavaszi kényszerkirándulása oly vízforráshoz vezet, ahol a fehérvirágú és tormaízű zsázsa nő. E növény gyógyító hatású. Igazi balzsama ez az agyonéhezett és összetöpörödött medvegyomornak. A múltban irgalmatlanul pusztították a medvét. Védelmének köszönhető, hogy ma már 400 - 500 példányról számol be a statisztika. Seimea Átlőtt Volt dolga Szabó Ferencnek és Ka* rasz Jánosnak a két növénytermesz* tésl csoportvezetőnek, míg elosztották a prémiumot. Szívesen dolgoztak vele, mert látták, mi rejlik mögötte. — Menne itt a munka, mint a kari* kacsapás, ha traktoraink nem romla* nának él olyan gyakran. Az ógyallai és a surányi gépállomás munkájával nem vagyunk elégedettek. Egy főjavítás után átlag kétszer reklamálunk. Hangsúlyozom átlagosan, mert van úgy, hogy háromszor, sőt négyszer is hibásan adják át a „kijavított“ gépet'. Ilyen esetben aztán sokszor hetekig hiányzik a traktor. Az ógyallaiak és a surányiak példát vehetnének a gálán* tai és a szenei gépállomástól, akik sokszor még a nem tervezett hibát is kijavítják, persze előzőleg megbeszé* lik velünk telefonon. Ilyen dolgozók* kai öröm az együttműködés — mondja Terbák Ferenc, a szövetkezet al* elnöke, aki jól ismeri a gazdasági udvar problémáit, mert két évig dől* gozttt, mint ökonómus. A gazdasági udvar új épületében beszélgetünk. Az alelnök büszkén újságolja, hogy a jó eredmények eléréséért ajándékba kapták az épületet a szövetkezeti tagok. Megérdemlik, mert jól dolgoznak, s a jó munkáért pihenés, szórakozás jár. Most már erre is van lehetőség. Nyáron közös ebédlőnek használják a nagytermet. Itt rendezik a gyűléseket, megbeszéléseket. A részleg szövetkezetesei szocialista emberhez méltóan élnek, dől* goznak. Munkájukért valóban elisme* rést, kitüntetést érdemelnek. H. Zsebik Sarolta Egy szorgalmas sertésgondozó választott el. 1963-ban ugyanettől az állománytól kocánként már 13 malacot nevelt fel. Ekkor megszilárdították a normát. Míg 1962—63-ban minden mázsa választott malac után 12,6 munkaegység járt, addig 1964-ben már csak 8,6 munkaegységet adtak érte. Potháczki Ferenc áldozatos munkájának gyümölcse az elmúlt évben érett be igazán. Olyan eredményt ért el, hogy a szövetkezet tagjai csodálkozhattak rajta. Az elmúlt esztendőben 99,27 mázsa malacot választott le, 14 kg-os átlagsúllyal. Ez 715 darab malacot jelent anyánként 15,9 darabot. Ez bizony nagyon szép eredmény. Az előírt tervet 17.27 mázsa választott malaccal túlteljesítette. Potháczki Ferenc az 1964-es terme* lési évben a prémiummal együtt kereken 29 000 koronát keresett. 850 munkaegysége után természetbenit is kapott és a fél hektár föld termése is nagy érték. Pénzben becsülve testvérek közt is 5000 koronára rúg. Múlt évi jövedelme tehát 34 000 korona volt. — Ez bizony szép fizetés — jegyzem meg. Ferenc bácsi elmosolyodik, azután hirtelen elkomorul az arca. — Igaz, hogy szép. Elégedett vagyok, csak az bánt', hogy akik abban az időben, amikor ide kerültem a sertések mellé, kárörvendők voltak, most irigykednek. Az emberek veleszületett tulajdonsága az irigység. Pedig azt tartja a közmondás: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát“. Potháczki Ferenc jól megvetette a magáét. Az elért eredmények ezt mindennél jobban bizonyítják. Az is igaz, hogy a jól meg-A falusi emberek úgy vannak a sertésgondozással, hogy nem szívesen i mennek oda dolgozni. Ennek talán az az oka, hogy a múltban ez a legalsóbbrendű foglalkozások közé tartozott. Potháczki Ferenc, a nagykeszi szövetkezet egyik alapító tagja sem gondolta volna, hogy valamikor sertésgondozó lesz. Az egész úgy történt, hogy egy esős napon — lehet vagy négy esztendeje — oly szerencsétlenül lépett le a kocsiról, hogy lábát törte. Amikor felépült, újból megfogta a gyeplőt, mert imádta a lovakat. A törött lábcsont minden fel- és leszállásnál erősen sa.jgott. így ha fájó szívvel is, de búcsút kellett mondania a kocsisságnak. Ekkor ajánlotta a szövetkezet vezetősége: dolgozzon a sertéstenyésztésben. Az ajánlat kedvét szegte, ő legyen á kanász?! Hát ide jutott alelnök létére? Keveset töprengett az ajánla* lton, majd vállalta a munkát. ö maga így emlékszik erre az időre. — Nem az bántott, hogy sertésgondozó leszek, de annak a néhány szövetkezeti tagnak a magatartása, akik előre azon derültek, hogy az alelnök kanász lesz. Elhatároztam, min* dent megteszek, hogy új beosztásomban ne vallják szégyent. Abban az időben a szövetkezet sertésállománya valóban siralmas állapotban volt. Egy évig a süldőket nevelte. Keze alatt szépen fejlődött az állomány. Azután a kocákhoz került. A tenyészállományt szintén elhanyagolták. 45 kocával kezdett, de ebből csak 12 volt hasas. Éjt nappallá tett. Éjszakákon keresztül vigyázta az ellő anyákat'. Ennek ellenére nem érte el számítását, mert anyánként csak 11 malacot SZABAD FÖLDMŰVES 1865. május lii
