Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-24 / 16. szám
Következetesen neveljünk Egy-egy kor szellemének alakulása kétségtelenül az ifjúság magatartásán figyelhető meg elsősorban. Az Idősebb nemzedék hozzáadja élettapasztalatait ehhez az alakuló folyamathoz (mellyel leginkább a létalap megteremtését akarja szolgálni), de előfordulhat, hogy ők is egy más világot látnak s gyermekeik is mást, holott egy födél alatt élnek, egyazon kenyeret eszik! Hogyan lehetséges ilyesmi? ... Képzeljük el az életet egy nagy hegynek, melynek a csúcsára felérni csak több emberöltő alatt tudunk. Fiaink az út közben születnek. Ugyanolyan nézőpontról tekintenek a körülöttünk lévő dolgokra, mint mi. Csak minket a tapasztalatok óvatosságra tanítottak. Mi jobban tudjuk értékelni a fennsíkok kevésbé veszélyes, inkább kényelmesebbnek mondható utalt, mint ók, akik onnan indulnak, ahol mi már erőnk felét kiadtuk. „Azt kellene nekik megpróbálni, amit mi átéltünk!“ mondják sokan az idősebbek közül. Nos, eszerint az elmélet szerint nekünk is meg kellett volna kóstolnunk apáink kilátástalan életét s akkor még örültünk is volna, hogy minden úgy van, ahogy van, nemhogy még lázadtunk volna sorsunk ellen! ... De hát akkor mi az az aggodalmat kiváltó tünet a fiatalok körül, amivel egyre gyakrabban foglalkozunk?! Ha ezt példákkal akarjuk világossá tenni, érdemesnek tartom nyomatékosan hangsúlyozni, a példák nem általánosíthatók. Olvastam többek között a „Szárazvámi merényletről". Két vagy három fiatal fiú pénzt, autót, fegyvert akart szerezni rablással (esetleg rablógyilkossággal), hogy aztán nyugatra disszidálva gangszterek lehessenek. Ezt a „szakmát“ érezték ugyanis hivatásuknak! Mit lehet ehhez hozzászólni?!... Hallottam tizenhétéves kóbor diákról, aki fél évig lopásból és betörésből élt. Ismerek egy másikat, szintén fiatalkorú volt, amikor merő hetvenkedésből embert ölt!... Eny-* hébb példákat is lehet felhozni. Például egy tizenötéves esetét, aki jeles tanuló volt, s egyszer meggondolta magát és egy hétre otthagyta az alkalmazásban lévő, róla gondoskodó özvegy édesanyját. A kiváltó ok, mint kiderült az volt, hogy gyújtósfát kellett hasogatnia. Szerinte ez a bánásmód megalázta őt emberi méltóságában. Egy másik eset szintén szökés. Oka egy letagadott ötös ... Harmadik eset: „a matika nehéz, kilépek a tizedik osztályból“ ... és kilépett. További tervei? ... Külföldi utazások, beatles zenész akarok lenni!... Legyen, de azért leérettségizhetett volna, hiszen az akaratán kívül minden adottsága (esze, egészsége) és előfeltétele megvolt, hogy tanulhasson! Azok a szülők, akiknek serdülő gyermekeik vannak legtöbben már belekóstoltak egy másfajta életbe. Éppen ezért helyesnek és törvényszerűnek érezzük, hogy gyermekeink ne szűkölködjenek. Viszont a mai gyerekek, akik belecsöppentek egy újfajtavéletmódba, a meglévőt természetesnek, fáradtság nélkül elérhetőnek tartják. Legtöbbször körülrajongjuk, megóvjuk őket a legcsekélyebb házkörüli munkától is. „Szenvedtem én eleget, a gyerek ne szenvedjen“ — hangoztatjuk. S mikor aztán a gyermek eléri a serdülő kort, elképedünk, mert az nem olyan, mint ahogy ábrándosán elképzeltük. Igényei a ruházatban és egyéb vonatkozásban túlhaladják a nézeteinket, sőt sok esetben az anyagi erőnket is. Ott kezdődik a baj, hogy a dédelgetett, becézett gyerektől az életben először valamit meg kell tagadni. Az ilyen elkényeztetett fiatalok aztán arra a következtetésre jutnak, hogy a szüiők nem értik meg őket. Tehát össze kell fogni a felnőttekkel szemben, hogy megértsék a modern nézeteket. „Ki kell kényszeríteni a jogainkat!“ — mondogatják. És nekilátnak ... A gyermek otthon nyers, mogorva, zárkózott modorú lesz. Mit tegyünk hát? Semmi mást, neveljük életre a gyermekeket! Hogy hogyan? Az a szülők és a gyermek egyéni jellemvonásaitól függ. Erre receptet adni nem nagyon lehet. Már késő... Az alkohol romboló hatásáról újságcikkekben, brosúrákban, orvosi és jogi szaklapokban már annyit Írtak, hogy ha össze akarnánk gyűjteni az Ittasság okozta megszámlálhatatlan emberi tragédiáról szóló adatokat, azok talán a világ legnagyobb könyvtárában sem férnének el. Sajnos, sokszor azért kerül sor már jóvá nem tehető tragédiákra, mert az alkohol szerencsétlen áldozatainak közvetlen környezete, szomszédai, a társadalmi és közigazgatási szervek semmit sem tettek a kétségbeesett élettársak vagy gyermekek érdekében. És ez a gyilkos közömbösség nem bocsátható meg!... Szlovákia egyik legelterjedtebb képeslapját, a Slovenkát, amely a Csehszlovák Nőszövetség szócsöve, az ország minden vidékéről gyakran keresik fel az asszonyok a legkülönbözőbb jellegű írásos panaszokkal. Néhány héttel ezelőtt is érkezett egy ilyen levél a szerkesztőségbe, amelyben kétségbeesett családanya elkeseredett hangon kér segítséget gyermekei és saját nevében részeges férje ellen, aki pokollá teszi egész családja életét. Sajnos, az asszony eddig mindenütt’ süket fülekre talált: senki se akart beavatkozni az illető családi életébe. A levél jeligésén, aláírás nélkül érkezett, ami szintén eléggé jellemző az illető faluban uralkodó viszonyokra: az asszony nem merte magát megnevezni!', A Slo\%nka levelezési osztályának vezetője felszólította a lap hasábjain a jelige mögé bújó levélírót, adja meg a címét, hogy eljárhassanak az ügyében. Az asszony azonnal válaszolt: Zofia Gallova a neve és a Rozsnyó-i járásban, Honcé községben lakik. A szerkesztőség azonnal levelet intézett az illetékes JNB egészségügyi osztályához és a Honce-i HNB-hez. Az utóbbitól a következő válasz érkezett: „Mivel községünkben több Gallö nevezetű egyén lakik, kérünk közelebbi adatokat az illető asszonyról. Ha azonban Ondrej „Kubo“ Gallo-ról és feleségéről szül. Zofia Baláz-ról lenne szó, (Honce 13. sz.), értesítjük Önöket, hogy nevezett Ondrej Gallo a feleségét Zsófiát részegségében megölte, majd tette után öngyilkosságot követett el“. További kommentárok — úgy hiszszük — fölöslegesek. SM Kövecsük inkább tovább a lelki válságba került gyermek sorsát. „Tehát saját hibájukon kívül" eljuttattuk őket valami csalódáshoz, kiábrándultsághoz. Ezért buzog bennük a méltatlankodás. Megértő környezet után vágynak. Mivel nem ritka az olyan embjer, aki közönyösségből a kényelmesebb és népszerűbb együttérzőt játssza a fiatalok előtt, azok bizonyos mértékben meghasonlanak szüleikkel és később önmagukkal szemben. A szülők legtöbb esetben megsejtik ezt és a prédikációk egész halmazát zúdítják a gyerekre, összehasonlítják a gyerek ellátottságát az övékkel, csakhogy meggyőzzék, nincs joga elégedetlenkedni. Ebből az is következik, hogy a gyerek úgy érzi, mintha felbántorgatnák neki az eddig hozott áldozatot. A gyereknek hinnie kell abban, hogy a világon mindent meg lehet ismerni és meg lehet oldani! Ez a hit, ez a meggyőződés adjon alapot optimizmusának. De ugyanakkor tudatosíttatni kell vele azt is, hogy semmi sincs ingyen! Munka, tanulás, szorgalom és kitartó helytállás nélkül nem érhetnek el eredményeket! Nem szabad, hogy valaki közös erőfeszítésekből származó javakat, ellenszolgáltatás igénye nélkül kapott ajándéknak tekintse! ... Ezt kell a fiatalságnak is tudnia, éreznie! Ám az ilyen meggyőződést, életszemléletet nem lehet valakibe egyszerűen beleönteni, mint az üres hordóba a bort. Lassan, talán minden nap csak pár „csöppnyit“ csurgathatunk belőle a fejlődő emberpalántába következetesen, türelmesen és fáradhatatlan nevelőmunkával. S még annyit, hogy a majomszeretet nem a legbeváltabb eszköze a gyereknevelésnek. Mert azzal lényegében csak saját szeretni vágyó ösztöneiknek hódolnak, s az'ilyen szeretetben sokkal több a fonák módon becsúszott önzés, mint a hasznos következetesség. Tehát ha azt akarjuk, hogy gyermekeink helyes irányban fejlődjenek, akkor nevelési módszereinken föltétlenül javítani kell. Kovács József FELHÍVÁS A Földművelésügyi Minisztérium, valamint az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériumának határozata alapján az Egyesült Nagyhizlaldák Mezőgazdasági Vállalati Tanintézete Dunaszerdahelyen 1965. szeptember 1-vel újabb osztályokat nyit szlovák és magyar tanítási nyelven. Jelentkezhetnek azok a mezőgazdasági szakemberek, akik: 1. mezőgazdasági középiskolát végeztek, 2. 10 éves gyakorlattal rendelkeznek, 3. betöltötték a 35. életévüket, 4. jelenleg is olyan beosztásban vannak, ahol szükséges a főiskolai végzettség, 5. s az üzemük javasolja a továbbtanulásukat. A tanintézet hároméves — hat szemeszteres — távtanulási jellegű, hetente egy egész napos tanítással, s minden szemeszterben kéthetes gyakorlattal. A végzett hallgatók mint „diplomás technikusok“ oklevelet kapnak, amely jogosítja őket olyan beosztás betöltésére, ahol a főiskolai végzettség szükséges. Bővebb felvilágosítást, valamint jelentkezési íveket a tanintézet vezetősége, vagy a Járási Termelési Igazgatóságok nyújtanak. Jelentkezéseket 1965. IV. 30-ig kel! beküldeni az alábbi címre: Polnohospodársky podnikovy institút ZV, Dunajská Streda. Tizenhét év a szakszervezetben Találkozásunkkor megszokott, bizakodó mosolyával fogad. Bratislavából szakszervezeti gyűlésről jött haza Tóth József. Nem az első találka, hisz mint a Zselízi Állami Gazdaság üzemi tanácsának elnöke, gyakran vesz részt különböző bizottságok ülésén. Fáradhatatlanul utazik, jár-kel és sosem veszti el a kedvét. Ki hinné, életében mennyi megpróbáltatáson ment keresztül. Muzsláról, három testvér közül Indult. Már 13 éves korában markot' szedett Szentgyörgyhalmán. Munkájáért 6,5 mázsa gabonát vitt haza. Akkor özvegy édesapja elégedetten mondta: „No fiam, lesz már kenyerünk". Még most is csillog a szeme, amikor erre gondoj. „Nagy dolog volt az akkor, hisz 13 zsák volt' tele gabonával.“ Később Bélán kötött ki, géplakatos szakmát tanult, majd Bajkán a Salzberger-féle birtokon gépészkedett A munkások érdekében kifejtett' tevékenysége miatt a főgépész meg is intette. „Ej, ej, te gyerek, de korán kóstolsz bele a politikába!" De a mozgalomtól nem tantorodon' el. A felszabadulás után, 1948-ban megalapította a földmunkás szakszervezet' helyi csoportját. A következő évben pedig már a Nagysallói Állami Gazdaságon az üzemi tanács elnökévé választották. Utána ugyanebben a funkcióban a Zselízi Állami Gazdaságon dolgozott. Tagja lett a szakszervezetek járási, kerületi, szlovákiai és központi vezetőségének is. Ki győzné felsorolni társadalmi funkcióit? Tizenhét év alatt nagyon sok tapasztalatot szerzett, amit az állami gazdaság munkásainak javára kamatoztat. Elsősorban azzal törődik, hogy a szakszervezet a kommunista nevelés iskolájává váljon. Az üzemi tanács javaslatára az üzem vezetősége mind a 23 gazdaság klubjába televíziót vett. A nyolc vörössarokban pedig könyvtárakat létesítettek, Nagypusztán pedig ugyanennyi beruházással korszerű munkásotthont. A részleggyúléseken gyakran beszélnek a termelési problémákról, a szocialista munkaverseny eredményeiről és a dolgozók neveléséről. Mindenekelőtt arra törekszenek, hogy minél többen szerezzenek szakképesítést. Erre bizonyság, hogy tizenöten járnak mezőgazdasági középiskolára és néhányan az utóbbi időben fejezték be főiskolai tanulmányaikat. A szakszervezetek új feladatuknak megfelelően a szocialista munkaversenyt nem formálisan folytatják. Nemrég mintegy 130 dolgozó versenyeredményét értékelték. Ax egyéni és kollektív verseny pénzbeli értéke meghaladja a 800 000 koronát. Pontosan kimutatják például, hogy Balogh Lajos és felesége 200 000 korona értékű állati termék helyett 285 779 korona értéket termelt. Tistyan János napi fejési átlaga pedig több mint 8 liter. Hasonló szép eredményekben gazdag az értékelés. Az üzemi tanács széleskörűen felkarolja az újítómozgalmat. Évente mintegy 16 000 koronát fizetnek ki a központi műhely lelkes újítóinak. Tóth elvtárs szeme felcsillan, amikor arról beszél, hogy a dolgozók 76 %-a, beleértve a brigádosokat is, a szakszervezet tagja. A munkások körében népszerű a szakszervezet, az üzemi tanács és elnöke, mert törődik ügyes-bajos dolgaikkal is. Igyekszik megoldani egyéni problémáikat. Az állami gazdaság megalakulása óta 80 új lakást adtak át a dolgozóknak, és további 200 családi lakás építéséhez nyújtottak kisebb-nagyobb pénzbeli segítséget. Örökké tettrekész, nyughatatlan ez a mosolygóarcú ember, aki már tizenhét év óta dolgozik a szakszervezetben. Fiatalosan tervezget. Most a szakszervezetek új feladatának megfelelően még jobban el akarja mélyíteni hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára tett szocialista munkaversenyt. A sokéves alkotómunka hevében észre sem veszi, hogy elröppent fölötte az ötvenedik év. Bállá József Sokoldalúan tevékenykedő nőbizollság N a g y o d 350 lelket számláló kis község a Garam partján. Az utóbbi időben sokat fejlődött a falucska és az EFSZ-ben is egyre jobb eredményeket érnek el. Különösen az' asszonyok tűnnek ki jó munkájukkal és azzal is, hogy a nőbizottság irányításával kezdeményezői az egyes akciók szervezésének. Nemrégiben az ő indítványukra a szövetkezet mellett óvodát nyitottak, s így gondtalanabbul dolgozhatnak nyáridőben. Ha a szövetkezetnek sürgősen munkaerőre van szükségé, akor is a nőbizottság segít, — mozgósítja az asszonyokat. A faluszépítési versenyben is jól megállták a helyüket az elmúlt évben a nagyodiak. Nem kevesebb, mint 58 ezer korona értékű munkával járultak hozzá az egyes munkák elvégzéséhez. Ebben az évben a felszabadulás 20 évfordulójának a tiszteletére nem kevesebb mint 138 ezer Kcs értékű munka elvégzését vállalták. Mintegy 1250 m hoszszúságú betojárda elkészítését tervezik. 800 méter hosszúságú útszakaszon már elvégezték az út kövezését és a temetőt is rendbehozták. A munkálatok szervezésénél minden téren élen jártak a nöbizottság tagjai és az asszonyok bebizonyították, hogy ugyanolyan eredményesen tudnak dolgozni a községszépítésnél, mint a férfiak, ha irányítják munkájukat. A nóbizottság a különböző ünnepélyek, műsoros estek szervezéséből is mindig kiveszi a részét. Tóth Károly (Léva) A fekete hajából... Ártatlanul kezdődött és szomorúan végződött két kassai munkás kora tavaszi kocsmai „ülésezése“. K. Tamás és K. Imre először sört ittak rummal, később a változatosság kedvéért rumot sörrel. Miután a kétféle ital közti helyes sorrend betartása már bizonyos matematikai nehézségekbe ütközött, egy fiatalkorúakból álló társaság telepedett a két barát mellé. Nagyot dobbant a két cimbora szíve, amikor a jövevények között felfedeztek egy hollófekete hajú, ringó járású szépséget. Melyik italos embert nem töltené el gyönyörűséggel egy ilyen angyali lénynek akár szórványos előfordulása is? Fizettek tehát, mint a köles, az egész társaságnak. Később valamennyien felkerekedtek és mint egy szív — egy akarat, elindultak „haza". Tartalék-bu téliákat is vittek magukkal, mégpedig színültig töltve. A hölgy beleegyezően bólintott, sőt hamiskásan pislogott hozzá. Csakhogy a kocsmázás utáni „hazamenésnek“ többféle változatát kell megkülönböztetnünk. A társaság ezúttal egy felette sivár „otthonban“ kötött ki, ahol a szállásadók hihetetlen változáson estek át. A sokat ígérő tekintetű, bájos szépség, villogó szemmel elállta az ajtót, az addig víg kedéjű nyakigláb pedig sürgősen követelte az értéktárgyak beszolgáltatását. Ugyanakkor hatalmas ütés érte K. Imre fejét, amitől eszméletét vesztette. Azután K. Tamást verték agyba-főbe, piszkos ronggyal betömték száját, majd vastag dróttal a vaságyhoz rögzítették. Karórát, 350 korona készpénzt és egyéb értéktárgyakat zsákmányoltak áldozataiktól. Messze azonban nem jutottak, mert a rendőrség falette érzékenyen reagál az ilyen vadnyugati népszínmű-utánzatokra. Másnap reggel 9-kor már a kassai közbiztonsági közegek vették védőszárnyuk alá a díszes társaságot. Rendőrkézre került Gallyas Kálmán. Zsiga János, Duda Árpád és a somodi Jávor Olga. Valamennyien 18 évesek, csupán a szervezői tehetséggel megáldott Gallyas idősebb közülük, egy évvel. A rum és sör-szakos, közben felépült barátotk azóta hallani sem akarják a Fekete hajából kezdetű nóta mélabús dallamát, a kontár vadnyugathamisítók pedig egyelőre a kassai dutyiban hűsölnek. (k) Vonat indulásig. A pesszimisták csak legyintettek, amikor a kis állomás szűk, füstös helyiségében szó esett a korszerű állomásról. — Ki törődik a csallóköziekkel? — mondogatták. Szerencse, az építők nem sokat adtak e véleményekre s manapság már korszerű várótermekben, kávéházban s különböző étkezési helyiségekben várakoznak az utasok.
