Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-24 / 16. szám

A MUZSLAI SZÖVETKEZET Is elég göröngyös úton ért mai fejlődési fokára. 1949-ben választot­ták az első vezetőséget. Akkoriban vették át a gépszövetkezet gépelt. Elkészítették a közös vetési tervet és hozzáláttak a tyúkfarm építéséhez is. Száz darab sertést és 5000 csirkét tartottak. A szövetkezet munkáját a felsőbb szervek is figye­lemmel kísérték. Már az első közös vetésről híradó­filmet készítettek. A művelődési ott­honban megtartott ünnepi gyűlésről szintén híradó film készült. 1950-ben a mintaszövetkezetek konferenciáján Stary Smokovecen dr. Faltán földmű­velésügyi megbízott is érdeklődött a szövetkezet gazdálkodása felől. Ala­pos vita után még azon a nyáron át­tértek a harmadik típusra. A tagok nem bánták meg, hisz egy-egy mun­kaegységre már 20.40 korona jutott. A szövetkezet népszerűségnek ör­vendett és a következő évben sok kis- és középparaszt lépett a nagy csa­ládba. A földterület 1415 hektárra nőtt. Amilyen mértékben gyarapodott a közös vagyon, természetesen a szer­vezési problémák és gondok is soka­sodtak. A helytelen munkaszervezés sokszor megbosszulta magát. Előfor­dult például, hogy a takarmánykazlak beáztak és ezért a széna megpené­­szedett, vagy a rossz prizmázás miatt megfagyott a burgonya. Bizony ilyen hanyagságokból drága árat fizetett a közös gazdaság. Nagy hiba volt, hogy abban az időszakban a vezetőség a rlusokra van szükség. így került ■ szövetkezet élére Petrik József elv­társ, aki már a csúzi szövetkezetben is kiváló szervezőnek bizonyult. Vele együtt új mechanizátor és villany­szerelő is jött a szövetkezetbe. Öröm­mel mondhatjuk, hogy a zootech­­nikus és az agronómus is kellő szak­tudással rendelkezik. A szakképzett funkcionáriusok jó szervezőmunkája a termelési eredményekben is meg­mutatkozik, hisz a szövetkezet bur­gonyából, borsóból, szénából, búzából, dohányból, gyümölcsből és szőlőből lényegesen túlteljesítette az eladási tervét. Az állattenyésztésben még szebb eredmények születtek. A szövetkezet a piaci termelés tervét 121,8 %-ra teljesítette, a jövedelem tervét pedig 126 %-ra. A 10 896 568 korona össz­bevételből a munkaegységekre 3 mil­lió 767 204 korona, a prémiumra pe­dig 526 637 korona jutott. A szövet­kezet beruházási vagyona már meg­haladja a 15,5 millió koronát. Az ál­latállomány és más gépi berendezések értékével együtt az összvagyon ér­téke már 26 000 000 korona. A múltban gyenge lábakon botor­káló szövetkezet tehát megerősödött, meggazdagodott. A tagok életszínvo­nala rohamosan emelkedik, kulturál­tabban, gazdagabban élnek és egyre szebbé teszik falujukat. Az új gazda­sági évben a vezetőség a többterme­lés serkentésére jelentős mennyiségű idény- és célprémiumot irányzott elő. A kibontakozó szocialista munkaver­seny és a tagok anyagi érdekeltsége a jövőben még gazdagabbá teszi a szövetkezetei. Budai Vince (Muzsla) Burgonyatermesztés piaci szemmel A TÄTRAALJAI MOZGALOM NYOMÁN 0 A kassai járás az első negyed­évben terven felül 45 vagon húst, fél millió liter tejet és 800 000 darab tojást adott a közellátásnak. Csak a szesztai szövetkezet 20 000 liter te­jet, 2 vagon húst és 50 000 tojást' adott szerződésen felül. (Iván Sándor, Kassa) 0 A szlovákgyarmati szőlészeti szövetkezet a kiscsalomijai szövetke­zetnek 28 000 db. szőlőoitványt adott' *1. Bajó Sámuel elnök szerint még Idén 10 hektár szőlőt telepítenek. (Sólyom László, Losonc)’ 9 Az alsószecsei szövetkezet’ igen Eredményesen gazdálkodik, hisz mun­kanormánként 25 koronát fizet. Hek­táronként a múlt évben 750 kg gabo­nát, 270 kg burgonyát, 30 q cukor­répát’, 264 kg húst, 417 liter tejet és 630 db tojást adtunk el. A szép ered­ményeket elsősorban a haladó mód­szerek alkalmazásának köszönhetjük. (Henzsel Mihály, Alsószecse) 0 A Rimaszombati Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanárai és diák­iéi meglátogatták a prostejovi mező­­gazdasági gépgyárat. A harmadikos mechanizátorok egy hétig ismerked­tek a gyárral és a gépek szerelésével. (Ádám Attila, Rimaszombat) 0 A terbegeci szövetkezeti tagok már az első negyedévben teljesítet­ték évi fojáseladási tervüket, amit hazánk felszabadulásának évforduló­jára vállaltak. (Kukolík Imre, Terbégec) 0 A némesócsai szövetkezet tag­jai szép eredményeket érnek el a tavaszi munkáknál. De az állatte­nyésztés sem marad le. Szabó István és Cseh Károly átlagosan 7—8 liter tejet fej tehenenként. Bari Sándor és Földes Ferencné lelkiismeretes mun­kájának köszönhető, hogy a tojásel­­adási tervet 106 %-ra teljesítették. (Nagy Árpád) 0 A mezőgazdasági gépek rövid élettartama a helytelen kezelés miatt is rövidül. Például sokat kopik a gu­miabroncs, hogyha csak közvetlen a kanyar előtt fékezünk és előtte nem csökkentjük a sebességet. Emiatt a gumiabroncsok csak fele ideig tarta­nak. (Mókus József, Párkány) 0 A nyitrai járásban egyre emel­kedik a tagok jövedelme. Amíg 1962- ben az egy munkaegységre jutó átla­gos pénzérték csak 10,47 korona volt, 1964-ben már 16 korona. A prémium összege az 1962-es 2 315 000 koronáról 8 465 000 koronára nőtt. A legtöbb prémiumot a vícsapapáti szövetkezet­ben fizették ki, mintegy 422 290 ko­ronát. (Jozef Lukács, Nyitra) 0 A lévai szövetkezet már hetedik éve 21 koronát fizet munkaegységen­ként. A gazdasági eredmények egyre szebbek. A szarvasmarha-állományt már megtisztították a TBC-től is. A sertéstenyésztésben is elég jó ered­mények születtek. Anyakocánként 15 malacot választottak el. (Pető Sándor, Léva)' 0 Dohányos Mihály a nagymegy'eri nagyhizlalda tábori részlegén dolgo­zik. Munkahelyén már 15 éve működik és 600 sertést gondoz. A tervezett 0,52 kg-os súlygyarapodás helyett 0,60 kg-ot ért el. A részleg dolgozói Dohányos Mihállyal együtt 4000 kg sertéshúst adnak terven félül a fel­­szabadulás évfordulójára. (Jozef Krátky) 0 A varból szövetkezetben már befejezték a vetést és most a szőlő­ültetést végzik. Eddig már van 10 hektár szőlőjük, de ezt mégegyszer annyival megtoldják. Korai burgonyát 15 hektáron termesztenek. Példásan gondozzák az erdőket is. A kopár domboldalakra 8000 törpecsemetét ültetnek. (Agócs Vilmos, Losonc) A szepességi szövetkezetek szántó­földjein egy évtizeddel ezelőtt sárga virágtengerbe botlott a felkelő nap sugara. Ügy tűnt, mintha ezen a vi­déken csupán repcét termesztettek volna. Az arra járó-kelő idegenek csodálattal néztek szét a tájon, és gazdag repcetermést jósoltak. A vi­dék lakóinak szájáról viszont egész más vélemények hangzottak él. Ha nyár elején sárga színt ölt a határ, veszélyben forog a termés. Vagy pe­dig, ha sárgát virít a burgonya július­ban, elő kell venni az ekét. Az igaz­ság a vidék lakói mellett szólt. Ez azonban nem vált dicséretükre, mert a hanyag gazdálkodást tükrözte. A sárga virágtenger ugyanis nem az olajban gazdag káposztarepce volt, de a haszontalan élősködő vadrepce vi­rított. Nyárelőn annyira elhatalmaso­dott, hogy kiszorította tenyészterü­­letről a kultúrnövényeket. A sikerte­lenség a betakarításkor mutatkozott meg igazán. A poprádi járásban egye­dül a Nagylomnici Állami Gazdaság dicsekedhetett 200 mázsás hektár­hozammal. A szövetkezetekben hek­táronként átlagosan még 100 mázsát sem értek el. A szakemberek a pri­mitív termelési módszerek alkalma­zásában látták a lemaradást. Segített a mozgalom Tenni kellett valami okosat. A pop­­rádi járásban 1960-ban egy 15 tagú szakembercsoport alakult, mely vál­lalta a mozgalom irányítását. A moz­galomba bekapcsolódott szövetkeze­tek burgonyaföldjein helyszíni szem­lét tartottak ás tanácsokkal látták el a rászorulókat. Potymák Andrásnak a kézsmárki, mlyncoki, Maty Slav­­kov-i, sránei és a rakusí szövetkezet­ben jutott ez a feladatkör. Magabiz­tos volt dolgában. Határozottan lépett fel a hiányosságokkal szemben. Ja­vaslatait nagyra értékelték a szövet­kezetekben, és amit lehetett, még év közben megvalósítottak. A szervezett’ munka eredménnyel járt. Már nem élősködőit a vadrepce. Nem volt szük­ség év közben ekére. A betakarítás után értékelték a mozgalom ered­ményét és örömmel állapították meg, hogy a járás burgonyatermése meg­közelítette hektáronként a 200 má­zsát. Üj utakon Azok a szövetkezetek, ahöl Pöíymák András szaktudása nyomán megtört a jég, 1961-ben egybeolvadtak. A szö­vetkezet összterülete megközelíti a 3000 hektárt'. A szántóföld 1600 hek­tár. A szövetkezet élére egy évvel később ez a neves szakember került. Tudatában volt, nem lesz könnyű dolga, amíg ezt az óriási gazdaságot rendes kerékvágásba tereli. Nem riadt Tavasz a havason Tavaszbdik, olvad a hótakaró, jég­páncél, a magas hegycsúcsokon is. Az érdéi szalonka északnak tart, költő­helyére siet, de havasaink erdőzóná­jában is fészekl néhány hosszúcsőrü család. Az örökzöld gyalogfenyő alatti véd­­ferdőben nagy ilyenkor a zenebona. Lakodalmat csap a fajmadár. Egy vil­lámvert lucfenyő matróna csonka gá­lyán süketfajd dürrög. Szárnyát félig leengedi, farktollait legyezőszerűen kitárja, nyakán párhuzamosan simítja a csonka galyhoz lírikus áriát dalol háremének, amely a luc-matróna melletti aljerdőben tavalyi aszott áfonyabogyót csipked. — Tek ... tek .. tépik ... tépik ... íeptepik ... sluk ... sssss.. — nóta száll a fajdtyúkok felé, amelyek tere­ferélnek egymás között, de nyilván nincs féltékenységről szó. A fajdfé­léknél a féltékenység csak a kakasok monopóliuma... A gyalogfenyő alatt elterülő nagy és hűvös tűlevelű erdő a fájd kedvelt otthona. Az itteni növényzet csaknem azonos Norvégia, Finnország és Szov­­jet-Karélia növényzetével. Tűlevelű fák, áfonya, szeder, havasi berkenye, törpe nyírfa itt a jellegzetes vege­táció. Havasaink hőmérséklete csak­nem ugyanaz, mint az említett orszá­gok lápjainak hőmérséklete. A süketfajd tollazata a hűvös ég­hajlatokhoz alkalmazkodik. Lábát is toll fedi, egészen a lábujjakig. A fájd különös nehézség nélkül küzd meg havasaink időjárásának szeszélyeivel, hiszen nyáron sem megy ritkaság­számba a hóvihar. A nyírfajd kisebb a süketfajdnáí. Felényi. Ez a madár is a havasi régiók lakója már. Tőzeglápon, ingoványon, tundrás jellegű talajon tengeti életét. Ez a szép, feketeruhás málnaszem­öldökű lantforma farktollal ékesített’ madár, alig 50 évvel ezelőtt a mo­gyoródi és a zsolnai nyíresben is tanyázott, mert ott kedvező feltételt talált a fajfenntartással járó szertar­tások elvégzésére. Nyírfa és vizes rét' volt a fő feltétel. A nyírfajd-kakasok még reggeli szürkület előtt repültek le dürrgő helyeikre. A fájd nem kisigényű ám, igen fé­lénk madár. Sok az ellensége. Kedveli az erdei érintetlen természetei. Ke­rüli az emberi beavatkozásokat. Ügy mondhatnánk, nem barátságos madár. Minden változás, amely végbemegy a természetben, zavarólag hat rá. A kü­lönféle reguláció, hegyi legelők ön­tözése, a táj iparosítása, a túlmérete­zett turistaforgalom és sokfajta he­gyisport, gyalogösvények, utak építé­se, sodronypályák, a sok ménház, hotel, motel, camping elijesztik, száműzik az erdő őslakóját. Arra kényszerítik, hogy új, nyugodt ott­hont keressen, ahol még nem hódított .tért az emberi kultúra. Az ember nagy egoista. Csak a sa­ját üdülésére és mulatságára gondol, nem törődve azzal, hogy rekreációja az őserdő lakóinak rovására íródik. Sportűző csemetéi csúzli, célpuska, startpisztoly nélkül el sem képzelhe­tők. A fajdok életmódja és ruházata a hűvös észak lakóira emlékeztet. Észak-Európa tundrás lápjainak, in­goványainak éghajlata hasonló a ma­gas hegységeink, havasaink éghajla­tához. Az északi vadásznak, ha fajd­­kakast akar lőni, nem kell hegyet másznia. Sík láposon, vagy mérsékelt dombvidéken úgy vadászik rá, mint ahogy nálunk fogolyra vadásznak, Vizslával, Szettérrel. Itt csapatokban röppen fel a nyírfajd. Tömegesén lö­vik és választék nélkül, ami nem kis hiba. A kultúra fejlődésének fejszéditő irama nagy hátrányára van az értékes és ma már kisszámú vadunknak. A fájd statisztikája szemmelláthatóan törpül. A jövő vadásznemzedéke biz­ton már csak állami rezervációk vad­állományának megfigyeléséből láthat élő fajdkakast. A természetrajzi szer­tárak és múzeumok molyette múmiája gyenge iskolai segédeszköz. Nem kétséges tehát, hogy állami rezerváció az egyedüli fajdvédelmi lehetőség. Sok kell belőle és minél előbb, hogy ne legyen késó ... Selmec Adolf Végső tiszteletadás a fajdkakasnak Fehér farkaskutyák a láthatáron Ha bármilyen szakkönyvet fellapozunk, azt olvashatjuk a farkaskutyá­ról, hogy „színe többnyire acélszürke, de sok a világosabb vagy sötétebb barna, sőt feketeszínű példány is“. Így tudta ezt eddig minden kutyával járó vadász is. Fehér farkaskutyát viszont senki sem látott még. Az Osnabrück közelében lakó Harry Kirves nyugalmazott tengerész azután rácáfolt erre a hiedelemre. Hosszú évek fáradságos munkája, kí­sérletezése, keresztezése meghozta gyümölcsét: tavalyig sikerült egy falkára való hófehér szőrű farkaskutyát kitenyésztenie és a sajtónak be­mutatnia. A szokatlan színű farkaskutyák — amelyeket Németországban különben Schaferhund-nak, juhászkutyának neveznek — szakértők véle­ménye szerint amellett nem „albínók“, vagyis a szervezet festékanyag­hiányától fehér szőrű állatok. Kirves mester kutyáinak csupán szőre fehér, minden albínó-jellegzetesség nélkül: orruk fekete, szemük sötétbarna. Tavaly június óta hétről hétre emelkedik a látogatók száma a bueri kutyafrmon. Tanárok, tudósok, orvosok, állatbarátok, de főleg vadászok érkeznek oda a világ minden tájáról. A vadászok érdeklődése elsősorban arra irányul, vajon az újonnan kitenyésztet kutyák a bonyolult keresz­teződések után is megtartják-e faji jellegüket, illetve jeles tulajdonsá­gaikat és vadnyomozó képességüket. Erről azonban az idő rövidségére való tekintettel ma még korai volna nyilatkozni. Végleges eredményt csak gyakorlati tapasztalatok alapján lehet majd megállapítani, K. E, vissza a nehézségektől. Első dolga volt áttekintést nyerni a gazdaság helyzetéről. A szakosítás gondolatán törte a fejét. Sikerült. Átcsoportosí­tották az áljatokat, rendet teremtet­tek a szántóföldön is. A burgonya alá kiszemelték a területet és beiktatták a vetésforgóba. Célul tűzték, hogy felszámolják az elavult termelési módszereket. Komplex gépesítéssel, határidőben Ezen a vidéken meghonosodott a burgonya. A vetésforgóban a rozsot, zabosbükkönyt és a hüvelyes keveré­keket követi. Az őszi mélyszántás jobbnak bizonyult a tavaszinál, s vele 300 mázsa érett istállótrágyát juttat­nak a talajba. Némelyik parcellán az elővetemény alá trágyáztak. Ez a megoldás is hasznosnak bizonyult. Amint az idő engedi, tavaszkor elsi­mítják a talajt, hogy a nedvesség ne párologhasson el. Néhány nap múlva boronáinak, hogy a gyomot megsem­misítsék. A talajelőkészítéssel egy­­időben 250 kg kálisót, 150 kg szuper­foszfátot, 1* *50 kg sziránammóniát ke­vernek a talajba. Négysoros géppel. 12 kanálrendszeres beosztással ülte­tik a burgonyát. Szigorúan ragasz­kodnak a hektáronkénti 45—48 ezer növényegyedhez. A gumót 12—15 cm mélyre teszik a földbe. Leghonosabb fajták a Krasava és a Gül baba. Ezek aránylag magas hozamot adnak és a legértékesebbek. Az ültetés után hét nappal boronáinak. Ezzel irtják a gyomot és szellőztetik a talajt. A ki­kelés után, ha a szükség úgy kívánja, elvégzik az első kapálást. Ha eléri a 12 cm magasságot, hosszúfogú boro­nával keresztbe megjáratják, majd töltögetik. Virágzás előtt elvégzik a második sarabolást és a harmadik töltögetést. A védőszereket ma már repülőgépről permetezik. Június végén, sőt július elején rendszerint fagyveszély fenyegeti a burgonyát. Tavalyelőtt le is fagyott. Próba, szerencse — egy kísérletet végeztek, ami ugyan ellentétben áll az agrotechnikai előírásokkal. Hektá­ronként 120 kg mésznitrogént szórtak a burgonyára, hogy a növényt életre keltse. Az eredmény, sikernek mond­ható. Néhány nap elteltével újból ki­­zöldült, megerősödött és jó termés? hozott. Ellenben a vadrepcét kiégette. Huszonhétezer korona hektáronként A Kézsmárki Győzelmes Február Szövetkezet 270 hektáron termeszt burgonyát. Az 1964-es esztendőben az átlag hektárhozam 235 mázsa volt. Az egyik öthektáros kísérleti parcellán keresztezett fajtából 524 mázsa volt a csúcseredmény. Egyébként még ta­valy 16 fajta burgonyát termesztettek. Azonban egyre térthődít a piacon kedvelt Krasava és Gül Baba. A Gül Baba iránt nagy az érdeklődés a kór­házakban, szanatóriumokban. Egy mázsa felvásárlási ára 124 korona. Ez azt jelenti, hogy hektáronként 27 280 koronát árult a szövetkezet. Mivel a termelési költség mázsánként 50 ko­rona, a tiszta jövedelem egy hektár­ról 16 000 koronára rúgott. A kézs­márki szövetkezet burgonyája ma már országszerte ismert. Mint kiváló ült'e­­tőanyagot dicsérik mindenfelé. — Sok fáradságba került, de' meg­érte — mondja Potymák András el­nök. — A siker talán annak tudható be, hogy három évvel ezelőtt áttér­tünk a szilárd jutalmazásra, a ter­melésnél pedig bevezettük az új tech­nológiát, míg prémiummal arra ser­kentettük a dolgozókat, hqgy min­den munkát határidőben végezzenek el. Tavaly 280 ezer korona prémiumot fizettünk ki. Örülök, mert szorgalmas munkánknak beérett a gyümölcse. Nyáron már nem sárga, de fehér vi­­rágtenger borítja a tátraaljai lejtőket'. Jablonci Lajos PÓTKOCSIBÓL MÜTRÁGYASZÖRÖ A sárkány! szövetkezet a múlt év­ben még régimódon szórta a műtrá­gyát. Idén a járási instruktor javas­latára a szemerei EFSZ példája' nyo­mán átszerelték az egyik pótkocsit. Hátsó részére traktor meghajtású pergő alkalmatosságot szerkesztettek, amely 13 m szélességben egyenlete­sen szórja a műtrágyát. A szóró alá rostélyos lemezt szereltek, hogy az összecsomósodott műtrágya széthull­hasson. A pótkocsira szereltek még egy műtrágyaőrlőt is, így az egész újítási berendezés akadálytalanul dolgozhat. Búkor József (Érsekújvár) SZABAD FÖLDMŰVES f 1965. április 24. A szövetkezet gazdálkodásában lé­nyeges fordulat állt be, amikor a he­lyi nemzeti bizottság élére rugalma­san dolgozó fiatalok kerültek. A helyi nemzeti bizottság a szövetkezet veze­tőségével közösen részletesen meg­vitatta a munkaszervezésben előfor­duló problémákat, hibákat és együtt dolgozták ki a munkaterveket. A szö­vetkezeti vagyon eltulajdonítóit meg­büntették és nevelés céljából a han­gos híradóban is közzé tették, hogy a falu népe is ítélje el őket. Ez lé­nyegesen hozzájárult a munkafegye­lem megszilárdulásához. Ezután a termelés grafikonja felfelé ívelt és a mai napig sem csökken az ütem. Az 1963-as évi 17 koronával szemben már 19 korona jut egy munkaegy­ségre. Az Érsekújvári Járási Pártbizottság a Muzslai Helyi Nemzeti Bizottsággal együtt kedvezően értékelte a szövet­kezet fejlődését. Azonban megállapí­tották, hogy szakképzett funkcioná-Á muzslai szövetkezet másfél évtizede felületesen dolgozókat nem vonta felelősségre. Sántított a szövetkezeti demokrácia la. Ritkán tartottak tag­gyűlést és a gazdasági problémákról alig esett szó. A vitában nem enged­tek elég tág teret a tagok vélemé­nyének. Mivel, az ellenőrzöbizottság csak papíron létezett, az ellenőrzés is felületes volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents