Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-24 / 16. szám

Egy kertész monológja Kozmér Lőrinc vagyok, hatvanegy éves. Még nem vagyok nyugdíjas, a Kosúti Magtermesztő Gazdaság ker­tésze vagyok. Hogy hány órakor kezdődik a mun­kanap számomra? Ezt nehéz megmon­dani. A munkanap tulajdonképpen hét órakor kezdődik, de mint tudja, ilyen öreg „pacsirták“ mint én, nem igen tudnak aludni. Hogy mivel foglalko­zom ilyenkor? Rendszerint levetítem lelkiszemeim előtt az előző napon el­végzett munkát, vagy éppen azt, amit el kellett volna végezni, de valami­lyen oknál fogva az nem sikerült. így volt ez ma reggel is. Végiggondoltam a tegnapi napot, a tegnap elvégzett munkát, s ebből kiindulva rátértem a mai feladatokra is. Eszembe jutott, hogy már lassan ideje volna befejezni • melegágyak munkált, s továbbá már eljött az idő arra is, hogy térkép fölé hajolva eldöntsük, mit hova fogunk vetni, illetve ültetni. Az utóbbit a mai nap folyamán meg is valósítottuk, de nemcsak ceruzával, hanem már kint a természetben szétmértük és ki is karóztuk. Hogy ez okoz-e fejtörést? Hát bizony okoz. Ugyanis a kultúrák legnagyobb részét vetőmagra termel­jük, s itt bizony jónéhány követel­ményt kell szem előtt tartanunk. Min­den növénynek megvan a maga védő­­sávja, melyen belül nem szabad olyan növényt termeszteni, melynek virág­pora megtermékenyíthetné azt a bizo­nyos kultúrát. Ugyanis, ha ez megtör­ténne, akkor nem beszélhetünk már elismert vetőmagról, s bizonyára már el sem ismernék. Itt nagyon1 szigorúak a követelmények. Hogy nekem ezzel nem kell számolnom, mert' a közelben nincs kertészet? Ez igaz, hogy nincs kertészet, de a vadon termő gyomok­kal is számolni kell. Elsősorban azok­kal a gyomokkal, melyek azonos nö­vénycsaládba tartoznak azzal a kultú­rával, mit magra termesztünk. Tavaly például a sárgarépa magra termesz­tése végett az egész környéket át kellett vizsgálni és meg kellett sem­misíteni az összes vadontermő sárga­répát. hogy a nem kívánt beporzást elkerüljük. A másik probléma az, hogy a kultúrák elhelyezésénél arra kell törekednünk, hogy több éven át ugyan­azon a parcellán ne termesszük ugyan­azt a kultúrát. Ezt elsősorban a be­tegségek és a kártevők elterjedése végett csináljuk így. Arra is töreked­nünk kell, hogy' a parcellák szabályos alakúak legyenek, hogy így lényege­sen könnyítsük a gépi munkát, s ezzel megakadályozzuk a felesleges talaj­­tiprást, melynek mi kertészek nagy ellenségei vagyunk. Milyen kultúrákat" fogunk termesz­teni? Magra két hektár paradicso­mot, négy hektár póréhagymát, két hektár snidlinget, három hektár cu­kordinnyét, tizenkét hektár sárgaré­pát ültetünk ki. öt hektár sárgarépát vetünk dugványnak, hat hektár hagy­mát" ültetünk ki magra, öt hektár hagymát vetünk dughagymának és lesz még ezenkívül négy hektár kapor magra. Hogy a melegágyakkal nem késtünk-« már el? Hát még nem. Tu­dom, hogy ez egy kicsit furcsán hang­zik, de így van. Mint már az előzőek­ben említettem, mi magra termesz­tünk, s a magra termesztésnél a kul­túrákat valamivel később ültetik ki, mint az étkezésre szánt zöldséget, elsősorban a májusi fagyok miatt. Hogy az idén lesznek-e olyan szép "eredmények, mint tavaly voltak? Azt így előre nehéz megmondani. Ez nem­csak tőlünk, de az időjárástól is függ. Például az ernyősvirágzatú maghozők termesztési sikere sokszor órákon függ. Reggel megnézzük, még zöld, megnézzük tíz órakor, már érett, és ha még további két órát várnánk vele, már túlérne. Azonkívül az eső is sok­mindent elronthat'. A magvak elvesztik színüket, s ezzel bizonyos fokig már értékükből is vesztettek. No, de re­méljük a legjobbakat. György Elek j; Időszerű tennivalók április hóra f Az öntözőcsatornákat, berendezéseket tegyük üzemképessé. Idejében ^gondoskodjunk az üzem­anyagról. A barázdákat készít­sük el az öntözéshez, a gépi-, illetve fogatos­­f művelés követelményei­nek megfelelően. Próbaöntözéssel vizs­gáljuk meg a vízvezeték hibáit és ennek alapján 1 javítsuk ki a csatorná­ikat, öntözőberendezése­iket. 1 A görögdinnye és a 'sárgadinnye vetését, a főzőtök, uborka, cékla, A ZÖLDSÉGESBEN bab és csemegetengeri első vetését; száraz ter­melésnél a kései fejes­­káposzta-, kelkáposzta-, karfiol-, karalábé- és vöröskáposzta-palánta neveléséhez szükséges szabadföldi ágyba való vetést április 30-ig fe­jezzük be. Szabadföldi ágyba való vetést ápri­lis 30-ig fejezzük be. öntözéses termelésnél a késői íejeskáposztát, kelkáposztát, karfiolt, karalábét és vöröská­posztát május 20-ig ves­sük el. spenótot, zöldhagymát, f hónaposretket gondost válogatással szedjük, ésf osztályozással, csoma-J golással készítsük el az' eladásra. r A zöldbabot, céklát,* nyári retket folyamato-J san vessük. J A letermett táblákat^ készítsük elő a követ-4 kező vetéshez, illetvei palántázáshoz. é A káposzta- és retek-f féléknél a földi bolhád ellen porozzunk. ^ A gyomirtást folya-i matosan végezzük. J Az áttelelő salátát, A ház és az utca legszebb dísze 1^1 ai életkörülményeink megenge­­■ * dik azt, hogy olyan környezetet teremtsünk magunk körül, ami az­előtt csak ún. módos embereknek volt' a kiváltsága. A falu épül, gazdagodik, de még szebb is lehetne. Szép házak épülnek, egész utcasorok, de sok he­lyen a fa, a virág hiányzik körülöttük. Tegyünk most már ezen a téren is valamit! A fa és a virág az, ami a ház táját, a lakást, még szebbé, otthono­sabbá teheti. Egy fa, egy bokor, egy szépen elhelyezett virágágy, a leg­­sivárabb udvart is széppé, kívánatossá teszi. A szép környezetben tartóz­kodni kellemes, az ilyen környezetbe visszavágyik a távol dolgozó családfő és ilyen módon a gyerekeket is rá le­het nevelni a fák és a virágok, a nö­vények megismerésére, szeretetére. Van-e szebb, mint a virágos lakás? Asszonyok! Ti tehettek érte legtöb­bet! Ahogy széppé varázsoltuk a lakást, az udvart, olyan széppé tehetjük a falusi utcát is. Sok dél-szlovákiai köz­ség olyan sivár, üres, fátlan. Miért van ez? Hiszen a fa üdít, enyhet ad; a fája felhasználható sok mindenre. Miért' van az, hogy olyan nehezen szánjuk rá magunkat faültetésre? Fásítással pár év alatt meg lehetne változtatni a falu egész arculatát. Ahol fa nő és virág, ott kellemes élni. Vigyük ki a virágokat a falusi utcára is. Tegyünk meg mindent, hogy ott megkapja a szükséges gondozást és a falunak dí­sze legyen. Mindez csak szervezés dolga! Minden faluban akadnak lelkes asszonyok, emberek, akik e szép és fontos feladatnak szervezőivé válnak. Milyen virágot ültessünk? Nem fon­tos az, hogy igényes virágokat nevel­jünk, bár azt is megteheti az, akinek kedve van hozzá! Lakásban a muskátli ugyanolyan hatásos lehet, mint az igényes Azalea vagy más virág. Csak az a fontos, hogy legyen! Mint ker­tész, tudom, hogy sokféle az érdek-Talajtakarás A paprika és káposztafélék ágyasait június végén apró trágyával szokták letakarni, hogy a földet a trágya tel­jesen elborítja és azon keresztül ön­töznek. A trágya egyben tápanyagot is szolgáltat. A talaj nem szárad ki. Előfordul viszont az is, hogy hűvösre vált az idő, és ez nem volt kedvező a paprikára. A trágyán át a talaj nem melegedett fel újból elég gyorsan. Ezért a talajt a paprikánál, amelyik melegigényes növény, csak a nagy melegben takarjuk. A káposztafélék azonban a nyári időszakban minden­képp meghálálják a talaj takarását". (Az így takart talajt nem kapálhatjuk, mert akkor a takaróanyagot megbon­tanánk, viszont a takaró alatt a talaj nem is gazosodik. A hosszabb gyomot' pedig kézzel ki lehet húzni.) ^ SZABAD FÖLDMŰVES 1965. április 24. lődés, az igény. Ahány ember, annyi­féle. Ez nem is baj, így van ez jól. Csak ez az igényesség helyes irányú legyen, né essünk túlzásokba. A nyári virágokból nagy a választék. Ott mindenki megtalálja az igényeinek megfelelőt. Egyik-másiknak rövid ugyan a virágzás! ideje, de olyan dú­san virágzik, hogy érdemes foglalkoz­ni vele. Másrészük pedig végigvirítja a nyarat, az őszt, a késő fagyokig. Ezekből a tavasszal és nyáron virág­zókból szeretnék bemutatni pár fajtát. A temetőbe, sírokra vagy ágyások szélére szegélynek legmegfelelőbbek az alacsony, csak 15—20 cm magasan növő fajták. Ezek az alábbiak; Agerá­­tum, Alizsam, Begónia Semperflorens, Lohélia, Matricária, Portulák vagy a Tagates fajok alacsony változatai. Ha állandóan virágzó növényekéi akarunk: 20—40 cm-ig Szalvia, Petu­nia, Gazania, Verbéna, Tagates; 40—70 cm-ig: Gailardia, Rudheckia, Zinia, stb. Két-három hónapig virítanak az alábbi fajok: Autirhínum, Phlox, Calliopsis, Cleö­­me' Dianthus Chinenzis, Statice, Da­tura, Cosmea, Mathiola, Aster, Rezeda stb. Rövidebb, 1—2 hónapig virágzók az alábbi fajták: Clárkia, Godetia, Gipso­­phila, Delphinium, Iberis, Lathirus, Linum, Malópe, Nigella, Papaver, Cen­­taurea, Escholtzia stb. Mégis érdemes ültetni őket, mert dúsan virágzanak. Leveleikkel díszítő virág többfajta van. Ezeknek virágjuk jelentéktelen, de színes, tarka leveleikkel, a virág­zókkal ültetve jó hatásúak. Ezek: Co­leus, Irezine, Alternatern, Perilla, Co­­chia, Amaranthus, Enphorbia stb. Mackó Ferenc (Udvard) Karós paradicsom Az árutermelő üzem­ben már végérvényesen eldöntött kérdés, hogy a paradicsomot karó nélkül nevelik. A kis­kertben a karózás indo­kolt lehet. A karózott paradicsom kevesebb helyet foglal el. A bogyói nem érnek a földre, tehát nem sá­rozódnak be. A karós paradicsom hamarabb érleli be a termést. Ha csak 1—2 szárra nevel­jük, még korábban érik. A karós paradicsomot faggyúzzuk. A bogyók így nagyobbra fejlőd­nek. A 4—5-ik fürt fe­lett a szárát visszavág­juk és ezzel a bogyók érését siettetjük. Leg­gazdaságosabb, ha egy karóhoz egy palántát ültetünk és azt két szár­ra neveljük. A karós pa­radicsom szárát szedés­kor nem kell megemel­ni, így a szára nem mozdul el a helyéből és nem kap napégést. Cseresznye-paprika Nevét: alakjáról kapta, Capsaicin tartalma több­nyire nagy, ezért erős paprika. Van kisebb és nagyobb bogyójú fajtája. A nagybogyőjú elég bőven is terem, s ha zölden szedjük, a sarjú termése is nagy. Pirosra érve a háztartásban és az üzemi konyhákon is kedvelt fűszer. Erre a célra az érett bogyókat vékony zsinegre felfűzzük. Tűvel a vacok táján átszúrjuk és úgy hú­­zuk fél a zsinegre. Felaggatva eresz alatt jól megszárad és nem pené­­szedik meg. A cseresznye paprika egyik hibája, hogy a mozaikvírus eléggé elter­jedt betegsége. Az ilyen töveket felismerhetjük arról, hogy szára, haj­tása mind rövidebb lesz, a levélzete elsűrűsödik, a bogyók aprók marad­nak. A védekezés a magtermesztők feladata. (Kertészet: és Szőlészet, Budapest) Fekélygyógyítás káposztalével Türkmén orvoskutatók megállapí­tották, hogy a káposztalé egyes ese­tekben eredményesen felhasználható a gyomor- és nyombélfekély gyógyí­tására. Sajnos, a káposztalé hamar megsavanyodik, legfeljebb három na­pig tartható el frissen. A Szovjetunió konzervipari kutatóintézetében ezért most új technológiát fejlesztettek ki a káposztalé tartósítására. Az új el­járás során a káposzta levét kivonják, majd víztartalmának eltávolításával olyan porrá alakítják, amely sokáig megőrzi gyógyító tulajdonságát. A fél pohárnyi vízben feloldott por íze a retekre emlékeztet. Egy-egy kúra 28 napig tart, s ezt egy év múlva meg­ismétlik. Tisztázódik az állami szakfelügyelők helyzete * A gépállomásokon 1962-ben létesí­tették az állami szakfelügyelői tiszt­séget. A szakfelügyelők munkatartal­­mát és kötelességeit az 1962. decem­ber 12-i 114/1962 Zb. sz. törvénygyűj­teményben határozták meg. Abban az időszakban még léteztek a kerületi mezőgazdasági műszaki vállalatok. Ezek szakszerűen irányították az álla­mi szakfelügyelők munkáját és azok működéséért felelősséget vállaltak. Ám 1964. július 1-én a kerületi mező­­gazdasági műszaki vállalatok a 359/ 1964. Zb sz. kormányhatározat' értel­mében megszűntek létezni, a gépállo­mások nemzeti vállalatokká váltak és ezeket a járási mezőgazdasági terme­lési igazgatóság irányítására bízták. Azért határoztak így, hogy a mező­­gazdasági gépesítés irányítása közvet­lenül a járás feltételeiből és a mező­­gazdasági üzemek szükségleteiből in­duljon ki. El kell ismerni, hogy a gép­állomások irányításában beállott szer­vezési változásoknak nagy hatása volt az állami szakfelügyelők helyzetére, irányítására és munkatartalmára. Sok esetben az állami szakfelügyelőket' olyan feladatokkal bízzák meg, ame­lyek nem tartoznak- azok munkatar­­talmába és az ilyen feladatok teljesí­tését a 114/1962. sz. hirdetmény 8 íj­ának 3. bekezdése egyenesen megtilt­ja. Tény, hogy a 114/192. sz. hirdet­mény, amely az állami szakfelügye­lőkre vonatkozik már nem felel meg a gépállomások mai szervezési módjá­nak és azoknak a feladatoknak sem, amelyek szerint a gépállomások fele­lősséget vállalnak a műszaki fejlődés biztosításáért és a mezőgazdasági üzemek gépi eszközeinek kihasználá­sáért. A Földművelésügyi Minisztérium foglalkozik az állami szakfelügyelők kérdésével. Javasolja az állami szak­felügyelőkről szóló 114/1962. sz. hir­detmény érvénytelenítését és ugyan­akkor a gépállomások belső szervezési struktúráját is hozzá kell idomítani az új feltételekhez, amelyek szerint' a gépállomások felelősséget' vállalnak a mezőgazdasági üzemek gépesíté­séért. A termelési ténykedéstől és a fizetett szolgálatok nyújtásától elvá­lasztják azokat a ténykedéseket, ame­lyek a gépesítés szakaszán irányító és ellenőrző jellegűek és mind ez ideig a műszaki-termelési szakaszhoz tartoztak (ilyenek a műszaki fejlesz­tés, az újító és feltaláló mozgalom, a káderek nevelése, valamint az állami szakfelügyelőség). A mezőgazdasági üzemek gépi eszközeinek kihasználása és műszaki fejlesztésének helyes és tárgyilagos irányítása érdekében ja­vasolják a gépállomásokon a főgépe­­sitői tisztség létesítését. A főgépesítő irányítaná mindazokat a ténykedése­ket, amelyeket a gépállomás díjtalanul nyújt a mezőgazdasági üzemeknek. A gépállomások új feladatköre meg­kívánja azt is, hogy mind szervezési, mind munkatartalom szempontjából módosítsák az állami szakfelügyelő­ség feladatát, hogy ez megfeleljen a járás gépesítésének irányítására nyúj­tott új feltételeknek. Az új feladatok teljesítésének biz­tosítása, amelyek megkövetelik nem­csak az ellenőrzési és felülvizsgálást, hanem a mezőgazdasági üzemek köz­vetlen támogatást is, megkívánja, hogy az állami szakfelügyelőség eddi­gi dolgozóinak munkatartalma meg­változzék: a) Körzeti gépesítők munkáját vé­geznék, akik felelősséget vállalnak a rájuk bízott körzetben működő mező­gazdasági üzemek gépesítésének szín­vonaláért’. Minden gépállomáson annyi körzeti gépesítő dolgozik majd, ahány körzetet létesítenek. Munkájukat a gépállomás íögépesltőjé irányítja, és elsősorban azokra a mezőgazdasági üzemekre összpontosítják figyelmü­ket, ahol a gépesítés szakaszán a leg­több hiányosságot találják. Addig dol­goznak a kijelölt körzetekben, amíg a mezőgazdasági üzemek gépesítésé­nek szakaszán felfedezett hiányossá­gokat’ ki nem küszöbölik és a felme­rülő problémákat megoldják.. b) Az állami szakfelügyelők másik csoportja (revíziós technikusok) fel­ügyel majd a gépek és a gépi beren­dezések műszaki állapota felett", azok biztonságos és hibátlan üzemeltetése szempontjából. Ezen kívül ellenőrzik a munkabiztonsági és munkavédelmi előírások betartását az állami gazda­ságokon, az egységes földművesszö­vetkezetekben és a gépállomásokon. A mezőgazdasági állami szakfelügye­lők felülvizsgálják (az erre" vonatkozó különleges előírások szerint) mind a gépeket, mind a beépített gépi beren­dezéseket, főként a helyhez kötött' nyomás alatt lévő tartályokat és kazá­nokat, továbbá az emelődarukat és más emelőszerkezeteket, a villany­­vezetékeket, villamosberendezésekef és a villámhárítókat. Járásonként há­rom állami szakfelügyelővel számo­lunk és ezek működését a kerületi mezőgazdasági termelési igazgatóság irányítja majd. Működésüket, munka­tartalmukat és a mezőgazdasági üze­mekhez, valamint a többi szervekhez való viszonyukat a 114/1962 Zb. sz. hirdetményt helyettesitő új hirdet­ményben hozzák nyilvánosságra! Az iff felsorolt intézkedéseket', me­lyek végre tisztázzák az állami szak­­felügyelők további működését, minél hamarabb jóvá kell hagyni és életbe kell léptetni. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok vezetői és a gépállomások igazgatói pedig tudato­síthatnák, hogy az állami szakfelügye­lőket, akik a jövőben a körzeti gépe­sítők szerepét töltik be és akiknek fizetését közvetlenül az állami költ­ségvetésből folyósítják, a lemaradozó mezőgazdasági üzemek felemelésére kell kihasználni és segítségükkel fő­ként a szövetkezetek gépi berendezé­sének hatékonyságát kell fokozni. Csupán így térülhetnek meg azok a költségek, amelyeket az állam beléjük fektetett és csak így fokozódhat a gépesítés irányításának színvonala, amelynek lényeges hatása van a me­zőgazdasági termelés alakulására. Okost Artúr mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója. JÓ ötlet a másik jármon van, s így a sertése­ket nagy tömegben kellett az egyik A Losonci Állami Gazdaság panyi- helyről a másikra szállítani. Azelőtt daróci részlegén egy kiselejtezett trá­­gyateregetőt alakítottak át az állatok tehergépkocsiba való fölhajtására szol­gáló híddá. Nem is annyira a borjak, mint inkább a sertések egyik farmról a mási/cra történő szállításakor tesz nagy szolgálatot. Ugyanis az előhizlal­­da az egyik farmon, a hizlalda pedig a 40-50 kg-os sertéseket kézzel rak­ták fel a tehergépkocsikra, ami fárad­ságos munkát jelentett. A trágyatere­­getö átalakítása után az állatokat egy­szerűen fölhajtják a tehergépkocsira és a hídként szolgáló alkalmatosságot traktor után kapcsolva bárhová elszál­líthatják. . -gir-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents