Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-24 / 16. szám

Mezünkben van az emberek élete, jövője Minden mezőgazdasági üzem egy kü­lönálló kis világ. A föld, amelyet mű­velnek, szétválaszthatatlanul egybe­folyik és mégis... A mezsgye vagy az út, amely a szövetkezetek között a határt képezi, felér egy országha­tárral. Azon belül másképp alakul az emberek élete, másképp lüktet az élet, más az emberek közötti kölcsö­nös viszony, kapcsolat és más az em­berek életszínvonala is. A szocialista jelen szempontjából szinte illetlen összehasonlítás jut az ember eszébe; talán a régi paraszt­­világból maradt ez vissza, amikor minden földesúr birtokán más törvé­nyek, más pénz és más rend uralko­dott? Most a más törvényt a munka értékelésének és díjazásának külön­böző módszerei, előírásai képviselik, a más pénzt a munkaegység külön­böző értéke, a más rendet pedig a me­zőgazdasági üzem vezetőségé által bevezetett jó vagy rossz munkaszer­vezés. Csakhát a földesűr helyett ma a volt földmunkások döntenek. De égy irányítóerő még ma is létezik, a ta­gokból választott vezetőség felké­szültségének, tudásának és tenniaka­­rásának színvonala, mértéke. Mert a szövetkezet vezetőségének kezében van csaknem maradéktalanul nem­csak a falu mezőgazdasági termelé­sének irányítása, hanem a tagok, a lakosság életének jó vagy rossz ala­kulása is. Talán üres, céltalan okoskodásnak hangzik ez, de önkéntelenül, magától kínálkoztak a gondolatok, amint a lo­sonci járás néhány szövetkezetét jár­tam. Hóolvadás után és gyakori esőzések Idején a gazdasági udvarok vigaszta­lan képet nyújtanak. A térdig érő sárban szinte fuldoklanak az épületek. A traktorok félméteres árkokat váj­nak a dagadó latyakban. Panyidarócon egy takarmányszalmával félig megra­kott szekér elé egyszerre két kulti­­vátor-traktort is fogtak. Mint két' megvadult karika rugaszkodtak neki és hányták maguk mögé a sarat, de csak nagy üggyel-bajjal tudták né­hány méterrel arrébb vontatni. Gép és ember egyaránt szenvedett. Ki tudná számokban kifejezni mennyi ’erőt, ideget, pénzt' és gépet emészte­nek fel a tavaszi és őszi sarak. a sarat és tudjuk, hogy itt csak két lehetőség van: vagy kievickélünk be­lőle, vagy pedig egy vigyázatlan lé­pés, és belecsuppanunk a sár kellős közepébe. Pedig itt, Panyidarócon még jó a helyzet. Mindenütt érezni a jó gazda jelenlétét. A legfontosabb útvonalakra szekérszámra hordják valahonnan a homokot. A mély keréknyomok szinte percről percre eltűnnek. A homok maflába szívja a fölösleges nedvessé­get, és az utak egy része csakhamar úgy-ahogy, járhatóvá válik. Az istál­lókban tisztán tartott, gondozott álla­tokat láttam, az istéllómunkákat gé­pesítették és a fejőgépek fejőcsésze­készletei ápoltan függtek helyükön, — a fertőtlenítő polcokon. Az emberek nyugodtan, minden fennakadás nélkül végezték megszokott, mindennapi munkájukat. Talán éppen ezért volt szembetűnő a nagy különbség a január elsejéig még szövetkezetként működő panyi­kor a legnagyobb bajban vannak, mi­kor azt sem tudtják, hol áll a fejük. As Istállóban ugyanis alrlasztő kép fogadott A szegény illatok mögött a trágya buckákba halmozva elborította az egész folyosót. A tehenek Is frá» gyalében, piszokban hevertek. Elrom­lott a körbefutó kaparólánc hajtó- és Irányifókereke. Már két napja szalad­gálnak utána, de hol lehet ma egy-kéf nap alatt pótalkatrészt szerezni? Rendszerint éppen az hiányzik, amire szükség lenne. Nem csoda, ha elke­seredett volt a hangulat és Filková elvtársnő, az egyik tehéngondoző, szinte könnyekkel a szemében mond­ta: — Ha nem lenne szükségünk az én keresetemre is, akkor itthagynék csa­­pot-papot. Legalább az elevátor alá pótkocsit állítanának, hogy amikor a kaparólánc megindul, a trágya egye­nesen oda hullana. De nálunk a ha­talmas trágyadomb egészen az elevá­torig ér, és nekünk kell mindig el­­villázni onnan. Micsoda gépesítés az, amikor a trágyát így is, úgy is a két kezünk erejével kell eltávolítani?!' Igaza van? De mennyire igaza! Elé­gedetlen Pavőo Ondrej és Hudec Ondrej, a szövetkezet két gépesitője is. Kínlódnak az elhasznált hajtó- és irányítókerék javításával. Mindent megpróbálnak, hiszen újat sehol sem tudtak felhajtani. Mennyi erőt és időt pazarolnak el! Csak legalább eredmé­nye lenne. Beszaladgáltak már minden helyet, ahol alkatrészt véltek felfe­dezni, de eredménytelenül. — Miért nem kötöttek szerződést a gépállomással az állattenyésztési gépek javítására? Pavöo Ondrej kissé meghökken és latolgatja mit válaszoljon. Tapasztalt gépjavító, már nyolc éve dolgozik a szakmában. Hosszú évekig a gépállo­más alkalmazottja volt. — Minek, ha magunk is még tudjuk csinálni — mondja végül. Ügyességükben senki sem kéíélke­­dik, de a gépállomásnak mégiscsak nagyobb lehetősége van mind anyag­­beszerzésre, mind megfelelő képzett­ségű szakemberek alkalmazására. A mezőgazdasági gépesítés sokrétűségét ismerve, szinte kínálkozik a kérdés: — Mit gondol, mint a gépállomás volt dolgozója, nem lenne érdemesebb a szövetkezet szempontjából, ha a gé­pek karbantartását és javítását a gép­állomásra bíznák? Nemcsak Losoncon, de más szövetkezetben is az elevátorig ér a trágya­domb. Pedig a gépesítés csak úgy ér valamit, ha a trágya rakodását sem kell kézzel végezni! Egy kis vita a gépjavításról. Éliás és Mackó elvtársak, a gépállomás dolgo­zói eszmecserét folytatnak Pavöo Ondrej szövetkezeti gépesítövel. o — Nálunk a gazdasági utak építé­sének költségei két év alatt egészen biztosan megtérülnének — válaszolt a beszéd közben feltett kérdésre Illés József, a Losonci Állami Gazdasághoz tartozó panyidaróci üzemrészleg igaz­gatója. — Csakhogy nincs pénz a be­fektetésre — teszi hozzá a megszo­kott magyarázatot. S közben gyúrjuk daróci üzemrészleg és a losonci szö­vetkezet között, mert egymást köve­tően, ugyanazon a napon látogattam meg őket. Losoncon a leírhatatlan sárba már beletörődtek az emberek és nem is próbáltak ellene valamit tenni. A száz férőhelyes tehénistállóba is rosszkor érkeztem. Talán nem is illik akkor bekopogtatni valahová, mi-Lapunk közvetítő szolgálata VÉTEL • A gömörhorkai szövet­kezet egy Super 35-ös lánc­talpas traktorra új vagy használt, jókarban lévő lánc­talpat keres meg-vételre. Cím: JRD Gemerská Hőrka, okres Rimavská Sobota. • Veszünk egy használt 1201-es tehergépkocsit, vala­mint egy buldozér tolószer­kezetet. Cím: JRD Slatina, okres Le vice. ELADÁS • Eladunk nagyobb meny­­nyiségű Amerikai hibrid 300- as takarmánycirok vetőma­got. Cím: St. majetky Rusov­­ce, Janíkov dvor, okr. Brati­­slava-Vidiek. • Eladó egy jókarban levő Zsuk-jegyű bevásárló autó. Cím: JRD Calovo, okres Dun. Streda. • Eladunk 3—5 napos kis­libákat. Bővebb felvilágosítás az alábbi címen kapható: JRD Gemer, okr. Rim. Sobota. Kis tétovázás után válaszol. — Csak akkor, ha a javítást gyor­san végeznék el és nem kellene hete­kig várni. Az ellen pedig a jelenlévő Éliás Géza, a losonci gépállomás állatte­nyésztési gépjavító csoportjának ve­zetője és Mackó elvtárs, a gépjavítási szakasz vezetője tiltakozik. — Ha 40 vagy több kilométerre lennétek tőlünk, akkor indokolt lenne a félelem. De itt, az orrunk előtt? S most ismét vissza kell térnünk a panyidaróci példára. Velük a gépállo­más szerződést kötött a gépek javí­tására. — Az állattenyésztésben használt gépek javításával elégedett vagyok — mondta Illés József, az üzemrészleg igazgatója. — Ha kellett szombaton, vasárnap, vagy akár éjjel is kijöttek, amikor elromlott például a takar­­mányfüllesztö, vagy a légkondicionáló berendezés. Nagyon sok függ az irányítás, szer­vezés módjától, a mezőgazdasági üzem életének, munkájának beütemezésétől. Sokan talán felvetnék, hogy a ja­nuár óta állami gazdaságként működő volt szövetkezetei helytelen össze­hasonlítani a losonci szövetkezettel. A mezőgazdasági üzem irányításának fontosságát azonban a Ceská Brez­­nicka-i szövetkezet példájával is bi­zonyíthatjuk, ahol az egyik ott dolgo­zó nyugdíjas bácsi így nyilatkozott: — Nekünk jó szövetkezetünk van, mert jó az elnökünk. De nem is en­gedjük át senkinek. C. Gajdács Irén Köszmétefák nevelése Égre«, köszméte, piszke néven ismerjük kertjeink eme hamupipőkéjét Sokhelyütt a legmostohább helyet jelölik ki számára s a szomszéd vagy a jóismerős által kiritkított öreg bokrok részel kerülnek elültetésre. Hely­telen gondolkodás, helytelen módszer. Mint korai, minden évben rendszeresen termő, fagykároknak ellenálló, vitaminokban gazdag, Ízletes bogyógyümölcs nagyobb gondoskodást és na­gyobb figyelmet érdemel. Különösen nagyon hálás a magasabb törzsű köszméte-fácska. A gyümölcs szedése, a korona metszése, permetezése, könnyű és szórakoztató munka. Igaz, hogy a magasabb törzsű köszméte-fácskák elég drágák, s így sokan idegenkednek a beszerzésétől. Azonban, aki szereti a gyümölcsfákat, egy kis kedvvel és akarattal maga is nevelhet köszmétefácskát. Bizonyára ismerősei közt mindenkinek akad valaki, akinek már van kösz­­métefácskája. Most már csak meg kell kérni ismerősünket, hogy a tóról sokszor fölösszámban fakadó vadhajtásokból adjon. Vagy pedig az erdö­­széleken mindenütt található aranyribiszke (Ribes aureum) fiatal gyökér­hajtásait ültetjük el. Elültetni lehet ősszel vagy tavasszal. A jól megmun­kált földbe elültetett sarjhajtást nyáron kapálgatjuk és szükség szerint öntözzük. S ha gondos munkánk eredményeként szépen fejlődnek, akkor már az első vagy a második év májusában be is olthatjuk. Az oltás menete a következő: Májusban, amikor a hajtások még zöld zsenge állapotban vannak, a szép nagy termést mutató anyafáról levágunk annyi fiatal zöld hajtást, amennyi vadalanyunk van. Ha sok a vadalany, akkor inkább kétszer szedjük, nehogy a zsenge hajtások elhervadjanak. A vadalany zsenge csúcshajtását levágjuk olyan vastagságban, amilyen a levágott nemes hajtások vastagsága. A nemes zöld hajtást kézbe fogva kb. 3 cm hosszúságban vigyázva ékre vágjuk ■ a vadalany zsenge hajtását kö­zépen behasítjuk s óvatosan a nemes hajtást a behasftott részbe toljuk. A kész oltást raffiával, pamuttal vagy még a legjobb vékony, 2—3 m/m széles múanyagszallaggal vigyázva bekötözzük. Viaszolni nem kell. Az ol­tást legcélszerűbb estefelé készíteni, hogy a nap melegétől védve legyen. Az első, második évben nem kell metszeni, azonban a harmadik és a további években rendszeres metszést kíván. A beoltott fácskáről is és az előnevelt vadalanyról is a törzsön jelentkező oldalhajtásokat minden esetben távo­lítsuk el. Az így beoltott fácskák mintegy 90 % eredési mutatnak. Próbáljuk meg. Olcsón, szórakozva hozzájutunk ehhez a hasznos és szép, magastörzsű köszmétefácskához. Gaál József (Rimaszombat) A aviimölcsfakezelök oktatása Gyümölcstermesztésünk mielőbbi fellendítésére csak akkor számítha­tunk, ha a termesztők oktatásáról is gondoskodik. Nem sokat jelentene, ha csak újabb és újabb millió fát ültet­nénk, s azok gondozás nélkül marad­nak. Ezért fontos a termesztők széles rétegének oktatása, képzése. Általános oktatásra nemcsak az ál­lami és a szövetkezeti gyümölcsösök kezelőinek van szükségük, hanem a háztáji kiskertek művelőinek is. Ha házi kertekben korszerűen kezelnénk a gyümölcsfákat, az nagyban fellen­dítené a termesztést'. Véleményem szerint igen előnyös és célszerű lenne, ha felállítanánk egy-egy mintakert-iskolatípust, ahová a környék gyümölcsészei ellátogatná­nak s az elméleten kívül megismer­kedhetnének a gyakorlati kérdésekkel is. JAVASLATOK az almafajták telepítésére Az utóbbi időben a gyümölcster­mesztőket egyre gyakrabban foglal­koztatja az a kérdés, érdemes-e az amerikai almafajták termesztésével foglalkozni, s melyik a mi körülmé­nyeink között, amely a legjobban be­válik. Az amerikai fajtákat mintegy 50 éve termesztik Európában. Én már szín-Gyümülcshuflás és ritkítás A gyümölcs sokkal több virágot hoz, mint amennyi megtermékenyülhet. A meddő virágok az elnyilás után szi­romleveleiket elhullatják és kocsá­­nyuk, csészeleveleik, összeszáradnak, megbámulnák és lehullanak, míg a megtermékenyített magház növeke­désnek indul, hízik, vastagszik. Ez az első hullás vagy „tisztulás" természe­tes következmény. Az almafa virágai­nak kb. 12—13 o/o-a köt általában gyümölcsöt. A gyümölcsfákon még további hul­lás áll be június hó folyamán. Ennek oka a száraz talaj, száraz levegő vagy az lehet, hogy a gyümölcs megfázott, vagy ami gyakoribb, a fát nem táplál­tuk jól. Kedvező körülmények között a fa sok kötődött gyümölcsét megtartja. Ez az ún. spontán termő évben kö­vetkezik be, vagyis amikor több ki­hagyó év után a fák nagy termést hoznak. Ilyenkor be kell avatkozni a természet rendjébe. Sok apró gyümöl­csöt meg kell ritkítani, mert különben nem lesz öröm benne. A sok gyümölcs ugyanis túl apró marad. Mestersége­sen ritkítjuk a téli alma, körte, az őszibarack és a kajszi gyümölcsét. A ritkítás időpontja a tisztuló hul­lás után a legkedvezőbb, amikor a gyümölcs még apró, kb. mogyoró nagyságú. Ha ugyanis későbben rit­kítjuk, akkor nincsen haszon belőle, mert a fa tápláló erejét a gyümölcs már addig is túlságosan igénybe vet­te. A ritkítás olyan legyen, hogy a ki­feji dés után egyik gyümölcs a má­sikat ne érje. tén jónéhány éve kísérletezem. A meg­állapításom az, hogy az alábbiakban felsorolt fajtáknak jelentős előnye van a nálunk legjobban elterjedt Jonathán almával szemben. Szerintem a Jona­thán almafák sokkal fogékonyabbak a betegségekre, a gyümölcs szintén rövidebb ideig tárolható, mint az amerikai fajták. Emellett az amerikai fajták gyümölcse sokkal ízletesebb. Red. Deliciusz gyümölcse nagy vagy középnagyságú, formája hosszúkás, kúpalakú. Színe piros, néha piros csí­kos, kehelyfelüli részén sárga, világo­sabb színű. Héja kemény, húsa sár­gás, omlós, illatos, zamatos. Szára hosszú, hajlékony, a szélnek jól ellen­áll. Fája edzett, erőteljes növésű és a lisztharmatnak teljes mértékben ellenáll. Rendszeresen és bőven te­rem, igaz, valamivel később fordul termőre mint a jonathán. Starking. Gyümölcsének íze, alakja, fája, levélzete és más tulajdonságai megegyeznek a deliciuszéval. Lénye­gében abból a fajtából kísérletezték ki az amerikaiak. Az alma színe egész felületén a kehely felületi részén sö­tét, lilás-vörös, tehát szebb, mutató­­sabb, mint a Deliciusz. Golden Deliciusz. Gyümölcse közép­­nagy, megnyúlt kúpalakű, nem bordás. Színe sárga, néha napos oldalán pi­rossal belehelt. Héja vastag, húsa sárgás, erősen illatos. Szára hosszú, drótszerü. Fája középerős növésű, ko­ronája szabályos, nem elterülő. Ahol jó a talaj, ott igen termékeny, de na­gyon igényes és nem megfelelő kö­rülmények között ízetlen gyümölcsöt hoz. Korán fordul termőre, betegsé­gekre igen hajlamos. A lisztharmatra majdnem annyira fogékony, mint a jonathán. A Fisicladium erősen meg­támadja mind a lombját, mind gyü­mölcsét. Célszerű lenné, ha mások Is közöl­nék megfigyeléseiket, hogy az ameri­kai fajták termesztése több oldalról nyerjen megvilágítást. Mert úgy a jó, ha a rossz tapasztalatokról is tudunk. Nagy István (Eperjes) A gyümölcsfák gondos kezelése a legfontosabb. SZABAD FÖLDMŰVES 5------------------------------1993. április 24. Csallóköz legidősebb gyiimölcsészének javaslatai

Next

/
Thumbnails
Contents