Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-24 / 16. szám
Kirepül-e az anya megtermékenyítés után? Méhészkedésem évtizede! alatt éhezett herék tolekodéM okozza nem vettem észre, hogy az anya a rajzáson kívül kirepült volna a kaptárból. 1938-ig az anyákat festékkel jelöltem, de azóta a petéző anyák szárnyaiból kb. 60 %-nyi? levágok. Megcsonkított számyak-< kai az anya képtelen repülni. Az eltelt 26 éven keresztül méhtörzs családaim száma meghaladta a 120—150-et. Az anyák 80—85 %-át évente fiatalokkal cserélem fel. (Az egyéves csankaszámyas anyá-’ kát méhésztársaim szívesen ve-' szik.) Tehát néhányszáz csonkított' szárnyú anyával méhészkedtem már eddig is, de még sohasem történt meg, hogy az anyák megtermékenyítés után (rendkívüli eseteken kívül) elhagyták volna a kaptárt. A megfigyelés véget? festet? vágottszárnyú anya túlélte az öt évet, s korához képest igen jól pe-' tézétt. Halálát azzal okoztam, hogy ősszel pár tetüt dohányfüsttel le-i füstöltem róla, majd utána szabadón engedtem. A méhek így megölték. Ha azonban zárkóztam és megfürösztöttem volna, akkor még most is élne. Akadnak űn. rendkívüli esetek, amelyek az én méhészetemben is t .fordultak. Ezek a következők: „ nius elején, ha késik a mézelés, a családok élelemkészlete igen gyorsan fogy.'Ilyenkor a fogyasz-1 tás törzscsaládonként meghaladja a napi 0,5 kg-ot is. Ez arra vall, hogy sok a fiatal méh és a fedett fiasítás. Ilyenkor a dolgozók ölik a heréket. .. A herék etetését beszüntetik, mire azok keresik, kutatják a mézet, de nem juthatnak hozzá, mert a munkásméhek féltve őrzik. A ki’(Journal bf Apicultural Research — Anglia.) — A munkásméhek pempőtermelő garatmirigye Idősebb korban elsatnyul. A kísérletek azonban azt bizonyították, hogy az öreg méhek is tudnak Hasítást etetni, ha fehérjével bőven táplálkoznak. Ilyenkor csak idő kérdése, hogy garatmirlgylik újra megduzzadjon, s pempőtermelésre megint alkalmas legyen. Most a mlnnesotai egyetemen (USA) Haydak más oldalról vizsgálta az öreg dajkaméhek értékét: ivadékukat tanulmányozta. A fedett Hasítást mindig elszedte a családoktól. Új méh tehát nem gyarapította a dajkák sorát. A méhek a fedett fiasí-' tásböl keltetőszekrényben bújtak ki. Ugyanakkor 800 g frissen kelt méhből alkotott mesterséges rajokkal is indult hasonló kísérlet, szellőző ládába zárva. Ezek a méhek tehát nem röpködhettek: virágporból és hígított mézből pépet kaptak. Haydak megvizsgálta, hogy a keltetőszekrényben kibújt méhek milyen súlyúak és mennyi ideig élnek cukorszörpön, kalitkába zárva. A következőket állapította meg. Az idős dajkaméhek csakugyan tudnak Hasítást etetni. A 30 napnál idősebb dajkák pempője azonban kevésbé „teljes", Inkább víztiszta. A garatmirigy a teljes működésre jellemző fejlettségű volt a 79—83 napos dajkák 70 %-ában és még a 138 naposok 18 %-ában is. Az utóbbiak 72 %-ában satnyülni kezdett, de csak 10 %-ában fejlődött vissza teljesen. A rágótövi mirigy ennek a két korosztálynak A GYŰJTÉS IDEJE VIRÁGOK SZERINT Kaniscsev megvizsgálta, hogy a méhek néhány fontos mézelőnövényt, melyik napszakban, miiyen buzgón látogatnak. A táblák közepetáján 20 négyzetméternyi területen naponta négyszer számolták a méheket öt napig. A következő számok rendre a 10, 12, 14 és 16 órakor öt nap alatt megolvasott: méhekre vonatkoznak: pohánka 25, 23, 5, 1, facélia 37, 39, 36, 23, mustár 115, 104, 67, 19, kétéves somkóró 104, 156, 158, 167. A méhek tehát a pohánkát szinte csak délelőtt keresték fel, a facéliát egész nap eléggé egyenletesen látogatták, a mustáron reggel volt legtöbb méh, aztán egyre fogyott a számuk, a somkóróból többen gyűjtöttek a későbbi órákban. Feltűnő, hogy milyen sok méh volt somkőró virágján. A somkóró bőséges nektárjával és hosszú virágzásával tűnik ki. (A nektártermelés és a látogatottság más lehet talaj és hőmérséklet, nedvesség szerint.) (Pcselovodsztvo, Szovjetunió) kiirtásukat. A szaporodás nem kívánatos a méhcsaládban, ha a mézkészlet minimálisra csökkent. A hordás késése esetén az anya táplálását is a legszűkebbre korlátozzák, minek következtében a pete lerakása is minimális, s nem egyszer szünetel. Az anya ilyenkor mézzel szeretné csillapítani éhségét, de 8 munkások által őrzött mézhez nem juthat, ezért nyugtalanul szaladgál. E nyugtalanságnak az a következménye, hogy a munkásméhek üldözőbe veszik, elfogják, csomóba zárják és halálra kínozzák. Ezt észlelve az anyát hideg vízfürdővel szabadítottam ki, zárkóztam, s a zárkát müléppe! zártam. Az élelmet mézeskerettel pótoltam. A következő napon az anyái szabadon járkálva találtam. Egy másik eset. A kaptár komlokfalán munkásméhek által üldözött, festett, vágottszárnyú anyát láttam. Itt is hasonló volt a helyzet mézeskeret beadása után. Rövid idő múlva az anya üldözését etetéssel váltották fel. A következő napokon az élet normálisan folyt tovább. Az említet? esetben az ép szárnyakkal rendelkező üldözött anya berepülhetne bármelyik méhcsaládba. Például, ha egy ilyen családnak már kiöregedett az anyja, ott az őrség szívesen befogadja az elüldözött fürge anyát. Az, a mit sem sejtő, kiöregedett anyát pillanatok alatt megöli és átveszi az uralmat a családban. A leírtakkal bizonyítom, hogy az anya megtermékenyítésének napjától a rajzáson és a felsorolt eseteken kívül nem repül ki a kaptárból. Mikulás Lajos (Jolsva) csak 13—10 %-ában termelt a fatalokra jellemző váladékot. Az ivadékon feltűnően tükröződött a dajkák kora. Az 50 napos vagy idősebb dajkák neveltjeinek a bele inkább elszakadt boncoláskor. Minél idősebbek voltak a dajkák, annál könnyebb munkások fejlődtek, A fiatal dajkákkal nevelt munkások súlya szárítás után (bél nélkül) átlagosan 14,7—15 mg volt, a 27—74 napos dajkák gondozottjai pedig csak 12—13,5 mg átlagos súlyt értek el, csupán egyszer 14,4 mg-ot is. Ha a dajkák fiatalok voltak, a kalitkázott Ivadék fele 14—20 nap, valamennyi 31—35 nap alatt pusztult el. Ha 40—98 napos méhek dajkálták, az ivadék fele 9—15 nap alatt hullt el, mind egy szálig, pedig 24—27 nap, egy csoportban 36 nap alatt. — Haydak azzal foglalja össze kísérlete eredményét, hogy a dajkák hosszú ideig etethetnek fiasítást, de az öreg dajkák neveltjei kisebb súlyúak, rövidebb életűek. Egyszerű petés anyanevelés Schmidt A. szerin? sokszor rámutatnak arra, hogy a petés neveléssel lehet a legjobban anyához jutni. Nincs azonban olyan Egyszerű módszer, mely a méhészek nagy tömegének alkalmas volna. A méhek legtöbbször kidobják a petét'. Ezért a petés lépszalag vagy ívben visszametszett petés lap nem elégít ki. Látszólagos eredmény akkor van, amikor néhány petéből hamarosan kikel az álca. Schmidt a maga módszerét ajánlja. A dajkacsaládnak olyan kettős munkássejteket ad, melyek közül az egyikben pete, a másikban álca van. A méhek az álca körül anyabölcsőt építenek, a petét nem dobják ki. Később le kell rombolni az álca körül épített bölcsőt, s megmarad a másik. Végrehajtásához meg kell várni, míg az álcák a petés lépben kelni kezdenek. Akkor a kelés határán petés és frissen kelt álcás sejtek vannak egymás mellett. Onnan kell kimetszeni a sejtpárokat s a szokott módon szájjal lefelé fölragasztva vagy másképpen felerősítve a dajkacsaládnak adni. (Schmidt alighanem téved. A méhek valószínűleg megvárják, míg a páros sejtek petés részében is kikel az álca, s akkor alakítják át a munkássejteket. A folyamatos bölcsőkezdést jól ismerjük. Nem kell sokáig várniok, hiszen a pete álca mellől való, tehát közvetlenül kelés előtt van. A módszer elég nehézkes.) (Bienénvater, Ausztria) Ujtennelési módszerek hitelesítése a gyakorlatban ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ Komáromban a Járási Mező- és Erdőgazdasági Társulat tagjai az elmúlt évben végzett néhány igen érdekes és hasznos kísérlet, illetőleg tanulmány eredményéről tájékoztatták egymást a Szakszervezet Házában. Az értekezlet legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy a saját gyakorlati tapasztalatok közvetlen átadásának meggyőző ereje nagyobb, mintha valaki ezeket újságcikk formájában ismertetné. Mivel azonban a felvetett termelési és szervezési kérdések megoldásának jelleje több esetben túllépi a járási méreteket, közülük néhány gondolatot az érdeklődök szélesebb rétegeivel is tudatni kívánunk. Szervezési kérdések Hlaváé mérnöknek, a társulat a!«T-nökének bevezetőjét követően Ondrejkovlí mérnök, a társulat titkára, az Intézmény küldetésével kapcsolatban azt a nézeté? fejtette ki, hogy olykor a gyakorlatban ténykedő- vezető dolgozók és főiskolai végzettséggel rendelkező szakemberek a tudomány, valamint a haladó gyakorlat tapasztalatait a termelésben nem érvényesítik eléggé gyorsan és megfelelő mértékben. Tehát fő feladat, hogy bekapcsolásukkal az EFFSZ-ekben és az állami gazdaságokban megalakított szervezetek segítségével, meggyorsuljon a tapasztalatátadás, de főképpen az új módszerek gyakorlati bevezetése. Eddig 17 szervezet alakult, amelyekből 13 a termelő üzemekben működik. A tagok száma jelenleg 200. Újabban nem csupán egyéni, de az egyes mezőgazdasági üzemek és egyéb közületek kollektív tagságát vezették be, amely esetben az évi tagsági díj 7000 korona. Magfogás és a TV 60 Oplt mérnök az imelyi EFSZ-beri szerzett tapasztalatok alapján elmondotta, hogy a lucerna és a vörösheré magtermesztésével kapcsolatban öszszehasonlító kísérletet végeztek. Két évvel ezelőtt a herefélék egy részét hagyományosan 12,5 cm-es sortávolságban vetették. A másik területen az ikersoros vetést 45 cm-es, a harmadikon pedig 60 cm-es sortávolságban végezték, miközben az ikersorok közötti távolság 20 cm, valamint 12,5 cm volt. Tapasztalataik szerint maghozam szempontjából legjobban a 60 cm-es sortávolságban és 12,5 cm-es szélességű ikersorokba vetett herefélék váltak be. Ez esetben ugyanis a magothozó bimbóképződés az egész növényen lehetséges, míg a sűrű 12,5 om-es sortávolságú vetés csupán a fény után nyúló növény felső végén ad módot magfejlődésre. Tavasszal á széles sorközöket egyszer sarabolták. Helyi tapasztalatok szerint nem a szokásos második, hanem az első kaszálásból nyerték a legnagyobb magmennyiséget. (Az első kaszálásból fogott mag 44.5 %-os, a második kaszálásból fogott 33 %-os súlybeli eredményi mutatott a megfigyelt három kaszálásból.) A mag érésekor legmegfelelőbb a 30—35 C fokos hőmérséklet és a száraz, időjárás. Ezenkívül az imelyiek foglalkoztak még egy új növény termesztésével. A takarmánykáposzta (apanövény) és a _ takarmánykaralábé (anyanövény) keresztezéséből származó takarmánynövény ez, amelyet a Trutnovi Növénynemesítő Állomáson állítottak élő, és amelyet TV 60 jelzéssel láttak el, a növénynemesítő állomás kísérleteiben 442—544 mázsás hektárhozamokat adott. Imelyen ettől kevesebbet. (300 mázsán felül.) A mintaként bemutatott növény hasonló a takarmánykáposzta megduzzadt szárához. A kb. 60 cm hosszú, szivar alakú növényszár, vagy torzsa átmérete középen kb. 15 cm. Legjobban az őszi, hűvös időben növekedett. Fagyálló, elviseli a 6—8 C fokos hideget is. Előrejelzés a növényvédelemben Blabla mérnök, a magyar tannyelvű' Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója annak a nézetének adott kifejezést, hogy a magyarországi és az ausztriai növényvédelem szintjével történő összehasonlításban hazai növényvédelmünk szervezési szempontból alacsony fokon áll. Ez főiképpen a különböző növénybetegségek és kártevők előrejelző szolgálatára vonatkozik. Magyarországon például 88 mezőgazdasági üzeímben működik ilyen szolgálat, amely 12 kártevőfélét (abból 6 lucernakártevő) és 4 növénybetegséget tart figyelemmel. A peronoszpóra megjelenését például az első stádiumban az oospóra néven ismert gombafertőzés előzi meg, melynek fejlődéséhez 10 mm csapadék és 11 C foknál magasabb hőmérséklet' szükséges. A második stádium, vagyis a konidiumos fertőzés létfeltétele 4 mm csapadék és 11 C foknál nem alacsonyabb hőmérséklet'. Ezután meleg időjárás esetén 5—6 nap múlva, hűvös időjárás idején pedig legkésőbb 18 nap múlva jelennek meg a peronoszpóra „olajfoltjai“. A betegséget megelőző védekező permetezést ezalatt az ún. inkubációs Idő alatt szükséges elvégezni, mer? a későbbi védekezés már szinté hatástalan. A járás vincellérjeit április 20-ra hívták meg, hogy részletesen tájékoztassák őket a preventív intézkedésekről. Az előrejelző szolgálat megszervezésével egyes növények termésének 10—12 %-át lehetne megmenteni nálunk is. Jobban a cukorrépatermesztésben Prorok mérnök, a Komáromi Állami Gazdaság agronómusa rámutatott arra, hogy a cukorrépatermesztést a járásban legtöbb helyen nagy területeken, de kisüzemi módszerekkel végzik. Régi gépekkel a vetés egyenlőtlen, s a kétkezi munka túl sok, hektáronként 330 óra. Az új módszereket még nem sikerült teljesen meghonosítani, pedig az egycsírájű (szegmentált vagy koptatott) vetőmag pontos tótávolságra történő vetése 50—60 %-kal csökkenti a kézi munkaerő szükségletét. A kétmenetes betakarítás ■ kézi munkaerő szükséglet 80 %-os megtakarítását Jelenti. A szántóterület 8 %-án, vagyis 350 hektáron termesztenek cukorrépát, s 1960 óta a hektárhozamok emelkedő irányzatúak. Tavaly átlagosan 340 mázsát értek el. Általában nagyobb méretben kellene altalajlazítást végezni, mért a répa legalább 35 cm laza termőréteget kíván. A trágyázáshoz azelőtt több szuperfoszfáío? használtak, de ez korai érés? Idézet? élő és a termés ezáltal a befektetéshez arányítva kicsi volt. Ezért tavaly ősszel hektáronként 3 q ezuperfoszfátot és 1 q kálisót, most tavasszal pedig 1,5 q kénsavas ammóniát, 1 q kálisóí és 2 q szuperfoszfátot (esetleg szupergamot, amely a drőtféreg és a mocskospajor éllen hatásos vegyi összetételű) juttatnak a talajba. Fejtrágyaként a répát kétízben égyégy mázsa ammóniumtráttal szórják meg. így összesen kb. 2 q tiszta tápanyagot juttatnak a cukorrépa alá. A herbicidek hatása tapasztalatuk szerint 20 mm-es csapadék esetén érvényesül teljes mértékben. A kétmenetes betakarítási módszer alkalmazásakor a répafejelő gép kopírozó szerkezetét, tapasztalat szerint, magas levélzet esetén 30 kg-os, alacsony levélzet előfordulásakor pedig 10—15 kg-os súllyal jő ellátni. A parcellákat' olyan szélesre ajánlják rendezni, hogy a répakiszántógép gyűjtőtartálya a parcella szélén, aránylag kemény úton, s állandóan égy vonalban, ne pedig rendszertelenül a répatábla különböző részein üríthesse pótkocsiba tartalmát. Takarmányhásznosulás és a vegyszerek Erdélyi Ferenc, a Bálvány! Állami Gazdaság zootechnikusa beszámolt arról, hogyan alkalmazzák a kékkövet (rézszulfát) sertésállományuk takarmányhasznosulásának jelentős javítása céljából. Újabban kísérletképpen kipróbálták, ugyancsak a sértések takarmányozása terén, az aminosavak hatását. Ehhez 80 %-os hatóerejü lizin állott rendelkezésükre. A 92 napig tartó megfigyelési időszakban á 24 kg-os kezdősúlyú kísérleti sertések napi és darabonkénti súlygyarapodása 0,398 kg volt, A vegyszer hozzáadása nélkül etetett összehasonlító állomány szintén 24 kg-os átlagos darabonkénti súllyal indult és 0,378 kg-os súlygyarapodást ért el, tehát a különbség 5,29 % volt a lizines etetési módszer javára. E vegyszerrel tapasztalat szerint legjobb eredményeket a választott malacok súlycsoportjában érték el. A 25—50 kg közötti súlyú sertések takarmánya szárazanyagának 1 kgjára vonatkozóan 0,2—0,3 % lizin és 0,1 % metionin szükséges. A növendék-baromfi hizlalására mindenekelőtt a 0,5—1,00 grammos metionin adag megfelelő. Az aminonsav adagot etetés előtt előbb 1 kg takarmánykeverékbe, majd ezt fokozatosan 3, 10, 20, 50, 100 stb. kg-os mennyiségbe szükséges belekeverni. Előzetes értesülések szerint ebben az évben megkezdődik az aminosavak és az A, D3, B2-vitaminok takarmányba juttatása már takarmánykeverő üzemekben. Ezt' „vitaminos-aminosavas koncentrátum sertések részére" megjelöléssel hozzák majd forgalomba, s az adagolás is más lesz. Tapasztalatok szerint 10—15 %-os súlygyarapodási többlet várható ennek hatására. A koncentrátum kilónkénti ára 20 korona. Több kistraktort és pótkocsit LitavskJ A., a Hurbanovói Gépállomás igazgatóhelyettese az egyetemesen gépesített brigádok (EGB) munkájának elemzése közben rávilágltot? a permetezéshez szükséges kistraktorok általános hiányára, és arra, hogy a répa kétmenetes betakarításának ütemét pótkocsi-hiány miatt nem volt lehetséges betartani. A 2—OCN 1. jelzésű cukorrépafejelő és a 2—VCZ jegyű répakiszántő gépek mintaszerűen előkészített sima talajt igényelnek, mert a rögök zavarják működésüket. Az EGB-k nyilvántartási rendszerét egységesíteni kell. Az első lépést 12 EFSZ-ben már megtették. Szakosítás, összpontosítás Deraj mérnök, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság dolgozója a szakosítás eddigi jó eredményeiről szólott. A szarvasmarha-tenyésztés minden mezőgazdasági üzemben megmarad, de emellett bizonyos állattenyésztési ágazatra szakosítanak, pl. választott malac-, tojótyúk- stb. tenyésztésre. Nyílt állományfeltöltésre csak egyes gazdaságokban kerül sor, járási viszonylatban a szarvasmarha állomány feltöltése zárt marad. Ma a járás fojástermelésének 49,2 %-át 9 szakosított üzemben állítják elő. A_ sertéstenyésztés bizonyos mértékben csökken és szintén összpontosul. A szarvasmarha-hizlalással 7 szakosított üzemben foglalkoznak majd, amelyek az elmúlt évben e csoportban a húseladás 24 %-át biztosították. A komáromi nálunk az első olyan termelési igazgatóság, ahol külön szakosítási és összpontosítási munkacsoport működik. Szilázskészltés Kurie A., a Srobárovói EFSZ zootechnikusa a nagyobb fehérjetartalmú s ezért nehezen tartósítható takarmányok náluk alkalmazott silózási módszerét ismertette. Akár esőzés idején is jó eredménnyel silózhatók a herefélék sósavval, kénsavval, esetleg pirokénszulfáttal. Például kénsav alkalmazásakor náluk 93 liter vízre’ 7 liter kénsavval számolnak. Állandó keverés közben saválló fakádban előkészített vízbe öntik lassan a kénsavat Az így jól elkevert tartósító szerből minden 100 kg takarmányanyagra, amelyet 15—20 cm-es rétegekben rendeznek el, a fenti harmadban 7—8 liter, az alsóban 4—6 liter, a középső harmadban pedig a kettő közötti mennyiségű oldatot permeteznek szét. A sertéstenyésztésben a kénsavas tartósítási mód nagyon jól bevált (a melaszossal szemben sertésenként 6,36 kg-mal nagyobb volt a súlygyarapodás). Az anyasertések is szívesebben fogyasztották, ízletességé, illatossága miatt, a szopósmalacok etetésére azonban nem ajánlható, mivel hasmenést okoz. Felszíni silőzás Caprnka mérnök, a Tudományos Rendszerű Gazdálkodás Intézete Tolmács! Területi Állomásának képviseletében a lucerna és a vöröshere felszíni silőzásának előnyeiről számolt be. Náluk 1700 q anyagot sík területen rétegeztek, savak oldatával locsoltak, lánctalpas traktorral tömörítettek, majd pelyvaréteggel, PVC fóliával, végül pedig 40 cm-es földréteggel fedtek be. A másik módszernél a silógödrök falát' aszfalt' emulzióval vagy ún. silópapírral látták el és a szilázs befödéséhez PVC fóliát, vagy silópapírt, _ valamint földet használtak. A felszíni silózás jobb eredményeket mutatott, miközben sokkal olcsóbbnak bizonyult a veremsilónál. A savtartalom százalékarányát munka közben sűrűségmérővel ellenőrizték, ami különösen jól bevált és másutt is ajánlható. Sokan idegenkednek a savak használatától, mondván, hogy azok az állati szervezetre károsan hatnak Ezek az illetők valószínűleg nem tudják, hogy a savak, amikor vízbe jutnak, savanyú vegyületté alakulnak át és maró hatásuk megszűnik. A pH- érték silózáskor 3,8—4,2 legyen. Három öntözés segítségével lucernamagbó! 5 mázsás hozamot értek el, hektáronként. Az elmondottakból Is nyilvánvaló, hogy a társulat számos fontos kérdés megoldását hitelesíti a gyakorlatban, ami a kutatástól epv lépessel több a széleskörű megvalósítás felé. Kucsera Szilárd Mennyit érnek az őrén dajkaméhek?
