Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-24 / 16. szám

• • OT EMBER VELEMENYE három szövetkezet egyesítéséről Pontosan egy éve annak, hogy az údvarnoki szövetkezethez hozzácsa­tolták Méhészke és Szádellő határát. Akkoriban sok mende-monda terjen­gett az emberek között a három sző-1 vetkezet egyesítéséről. Egyesek bíztak a gazdaság színvonalának emelkedés sében, mások viszont kárörvendően várták a következő évet. Egy év után már a tapasztalatok alapján lehet véleményt alkotni. S ez a vélemény többet mond, mint ameny­­nyit vártunk. Mert annak ellenére, hogy a szárazság az údvarnoki szö­vetkezetben is nagy károkat okozott — a tagság, a vezetőség elégedett az egyévi eredménnyel. Am lássuk az érdekelteket, ők mondják el mit, s ho-­­gyan értek el az 1964-es gazdasági évben, és a tapasztaltak alapján mit szeretnének megvalósítani. Haczél János, elnök: Az embereknek van egy „gyengé­jük": a pénz. Nos, én itt kezdeném az egészet. A tagság a fizetésen ke­resztül néz a szövetkezetre. Ha ren­des keresethez jut, akkor elégedett, ha viszont nincs pénz, nincs munka­kedv sem. Nálunk is ez áll fenn. Az egyesítés előtt 8 koronás előleget fi­zettünk, s aztán már a szerencse dol­ga volt, hogy lett-e osztalék. Az egyesítéskor ez megváltozott. Egyszerre fizettük ki a munkaegység értékét, vagyis minden ledolgozott norma után 14 koronát adtunk. Aki feleségével együtt dolgozik a szövet­kezetben, az havonként megkeresi a 2000—2500 koronát. Emelkedik a fizetés, megnőtt a ta­gok érdeklődése a termelés iránt. Az eredmények emelkedése szinte kéz­zelfoghatóvá vált. Javult' a munka­­szervezés, ami jő irányba terelte a termelést. Az állattenyésztésben an­nak ellenére, hogy takarmányproblé­mákkal küzdöttünk, rendszeresen tel­jesítettük a tervet. Az év végén 130 ezer koronával többet vettünk be hús­ból, mint amennyi a tervben szerepelt. Az állattenyésztési termékek eladását 90 000 koronával túlléptük. Minden számításon felül sikerült volna, ha közbe nem jön a szárazság. A növény­­termesztési tervet ez annyira befolyá­solta, hogy 450 ezer koronával marad­tunk le a terv mögött. Ez nem is cso­da, hiszen gabonaneműekből az átla­gos hektárhozam csak 8,3 mázsa lett'. A 420 hektár területről mindössze 35 vagon terményt csépeltünk, holott 92 vagonra számítottunk. Nagyon mosto­ha volt hozzánk az időjárás! Nemcsak a szárazság, hanem a májusi szélvihar is rengeteg kárt okozott. Az árpatér­­mésünket teljesen tönkretette, ezért ki kellett szántani, s újból vásárolt vetőmaggal bevetni. Ez mindjárt 60 ezer korona költségtöbblettel terhelté a számlánkat. A tervezett termelési költségeket 330 ezer koronával túl­léptük. Ebből a 60 ezret a már emlí­tett vetőmagra, a többit pedig takar­mányfelvásárlásra használtuk fel. A könyvelési tételek szerint az évét „tisztán“ zártuk. A bevételi terv túl­lépése kiegyenlítette a kiadások túl­­merítését. Éppen 70 000 korona ma­radt, amiből meg tudtuk fizetni a ta­goknak az elmaradt természetbeni pénzértékét. Javítanivaló akad még bőven. Főleg a gépek kihasználása terén kell job­ban körülnézni. De hát egyszerre nem megy minden! ... Molnár Bálint, zootechnikus: Egv zootechnikusnak akkor könnyű a dolga, ha dúslakodhat a takarmány­ban. Nekem ehhez nincs szerencsém. Az egyesítéskor nagyon rosszul áll­tunk takarmány dolgában. A siló és az őszi keverékek húztak ki a kátyú­ból. Az őszi keverékek után silókuko­ricával vezettük be a földet, így leg­alább ebből termett elegendő. A szá­lastakarmányról még beszélni sem jó! Kilenc szövetkezeti tagot és egy szal­maprést küldtünk három hétre Cseh­országba, hogy a munkájukért szalmát és szénát kapjunk. A kiadások persze állandóan növekedtek. De mit lehetett tenni, az állatoknak enni kellett. A munkák menetét megzavarta a vago­nok állandó ki—be rakása. Hol szénát, hol szalmát, hol abrakot kaptunk. Sőt, a 27 vagon lengyel krumpli kirakodá­sához is emberre volt szükség. Azt sem tudtuk, hol áll a fejünk a sok munkától. Az egyesítés előtt komoly problé­mák merültek fel a munkaszervezés körül. Főleg a szádellöi részleg ma­radt le a többi mögött. Az egyesítés utáni fejlődés leginkább ezen a sza­kaszon észlelhető. A törzsállomány nagyon jó pénzfor­rást jelent a szövetkezetnek. A te­­nyész-szarvasmarhákért 200 000 koro­na helyett 235 000 koronát, a tenyész­­sertésekért pedig 122 ezer koronát kaptunk. Az igaz, hogy ezekkel az ál­latokkal több a munka, nagyobb gon­dot kell fordítani az etetésre, gondo zásra, mégis kifizetődik a tartásuk. A takarmányt sokkal jobban tudjuk értékesíteni, mint a többi állatoknál. Az idei kilátásaink jobbak a tavalyi­nál. Leginkább 40 °/o-kal több a ta­karmányunk, mint a múlt évben, s ez már magábavéve is biztató. Kapások­ból szép hektárhozamot értünk el, és részben ez is hozzájárul a takarmány­­alap bővítéséhez. A cukorrépafejet mind lesilóztuk. A kukoricánk is van elég. A feltételek tehát megvannak a nagyobb eredmények eléréséhez. Ha panaszkodni akarnék, csak azt mondhatnám, hogy kevés fiatal dol­gozó van az állattenyésztésben, ami pár év múlva komoly gondot okozhat a vezetőségnek. összegezve: az egyesítésnek kizáró­lag előnyei vannak, hiszen ezt a mun­kát, amit most végzünk — gondolok itt a szakosításra, a takarmányprob­lémára — sehogyan sem tudtuk volna megoldani a különálló kis szövetke-' zetekben. Bodnár Ferenc mérnök, termelési instruktor: Másfél éve tartozik hozzám a szö­vetkezet. Minden gondját-baját isme­rem. Az egyesítés utáni fejlődést szinte lépésről lépésre figyelemmel kísérem. Van mivel dicsekedni, hiszen egy év alatt sok minden megváltozott az 1180 hektáros gazdaságban. Az eredményekről nem beszélek, azt mondják el mások. Én inkább a munkaszervezésben mutatkozó hiá­nyosságokról szeretnék néhány szót' szólni. Lucernatérmesztésre nagyon alkal­mas az údvarnoki határ, Ezt tudja a vezetőség, s igyekszik is kihasználni a lehetőségeket. A múlt évben nem nagyon jól sikerült a maglóhere, de azért úgy határoztak, hogy kicsépe­lik: legalább annyi magot ad, mennyi vetőmagnak szükséges. Az elhatáro­zást tett követte, s a nagy buzgóság­­ban mindkét' kazlat egyszerre kezd­ték csépelni. A munkát megzavarta az eső s a párnapi esőzés után mind­két kazal tönkrement. Most aztán drága pénzért vásárolhatják a vető­magot.. Persze, ezt nyugodtan elke­rülhették volna ügyesebb munkaszer­vezéssel. Ilyesminek többször nem szabad előfordulnia! A téli niíratációnál i,s mulasztottak. Húzták-halasztották az időt, s a vé­gén majdnem „elfeledkeztek" a 27 hektáros területről. A lucernára a foszfort és a kálisóí késön szórták el. Erre pedig időben felhívtam a fi­gyelmüket. A mechanizátor féltette a gépet a fagyos, rögös földtől, így az agronómusnak legelőször a mechani­­zátort kellett meggyőzni a műtrágya elszőrásának szükségességéről. Már hetek óta mondom azt' is, hogy az istállótrágyát naponta hordják ki az istállókból. Megvalósításához kevés munkára lenne szükség, s mégis, ne adj Isten, hogy megcsinálnák. Kértem az elnököt, jöjjön el Péderbe, nézze még, ott milyen példásan végzik. ígé­retet kaptam, de ... Egyébként az igaz, hogy az egyesített szövetkezet az említett hibák ellenére is szépen fejlődik. S ennek cs^k örülni lehet. Snajder János, titkár: Az év elején nagy volt a félelem és a bizalmatlanság. A vezetőségnek, a tagoknak szokni kellett egymáshoz és a nagy földterülethez. Ennek ellenére azonban mondhatjuk, hogy minden jól sikerült. Az akadályokat időben le­küzdöttük. Hiányosság azonban még akad. Itt van például az alkatrész­­hiány. Hat hónapja áll egy Major traktor a csapágy miatt, amit a leg­jobb akarat mellett sem tudunk be­szerezni. Az év elején rendeztük a normákat:. Méhészkén nagyon erősek voltak, ná­lunk és Szádellőn viszont gyengék. A középút választásával egyforma szint­re emeltük. Az egy év tapasztalata alapján látjuk, hogy még így sem a legmegfelelőbbek. Sok helyen szilár­dításra szorulnak. Szükségesnek látnám, a Jövőben többet foglalkozni a tagokkal. Meg kell őket nyernünk, hogy járjanak a ta99yűlésekre. A vezetők rendszere­sen ismertessék a terveket, hogy a .tagok tudják mit, miért csinálnak. Veres István, traktoros: — De még mennyire jót hozott az #egyesítés! Azelőtt a méhészkei szö­vetkezetben 60—70 munkaegységet kerestem havonta, most megvan a 90—120 is. S a nagy határ! Ha Méhészkén rá­ültem a traktorra, egy-két fordulat után már be is fejeztem a munkát. Most... reggel elindítom a gépet és estig le' sem szállók róla. Az az öröm a traktorosnak, ha megszakítás nélkül végezheti a munkát. Az egyesítésnek a tagok velem együtt örülnek. Különösen, hogy meg­kezdtük a szőlőtelepítést. Pár év múl­va az évzáró gyűlésen és más közös összejöveteleken már saját termésű borból ihatunk a szorgalmas munkánk örömére. ☆ Amint látjuk, a három szövetkezet az egyesítés után — még a nagy ne­hézségek ellenére is — megállta a helyét. A vezetők szerint' emelkedett a gazdálkodás színvonala. A szövet­kezeti tagok elégedettek. S ami igen fontos: most már bizalommal tekin­tenek a jövő elé, mert megtalálták a számításukat, megélhetést látnak a szövetkezetben. H. Zseblk Sarolta Az Ipolysági Erdőgazdaság hídvégi részlegén a faiskolába mintegy 35 00b nyárfa dugványt ültetnek. Ez a faiskola teszi lehetővé, hogy évente 30 000 facsemetét ültethessenek az erdőgazdaság erdeibe. Képünkön, Stefan Repka főerdész tanáccsal látja el a fiatal lányokat. (Bállá József felvétele) Takarmányokból önellátók leszünk A Kassai Járási Pártbizottság a mezőgazdaság továbbfejlesztése érde­kében nagyon komoly célt tűzött maga elé: a mezőgazdasági üzemekben megteremteni a takarmányönellátást Persze ez nem valósítható meg egy éven belül. Am az első lépések azt mutatják, hogy vannak rejtett tartalékaink, melyek kihasználásával üze­meinkben lényegesen javulhat a takarmányellátás. A talaj kihasználása terén rendkívül nagyok a tartalékaink. Nem ritkaság, hogy a kazlak helyét egész éven át nem szántják fel, felhasz­nálatlanul hever, a kártékony rovarok védőhelyeivé válik. A gazdasági udvarok mellett is nagyon sok az üres terület. Minden üzemben akad Ilyen 2—3 hektár. S ez 100 üzemnél már 200—300 ha terület, ami egy kisebb szövetkezet földterületének is megfelel. Országos méretben ez 20—30 ezer hektár terület. Foglalkoznunk kell azzal a gondolattal is, hogy,a rossz minőségű rétek és legelők a talajjavítások, valamint a trágyázások hiányában alacsony hektárhozamot adnak. Ezeket gazdaságosabbá lehetne tenni, ha felszán­tanánk. Természetesen ez csak ott végezhető el, ahol a talaj nem vad­vizes és ahol biztosíték van arra, hogy a legelők és rétek felszántása után lényegesen emelkedik a hektárhozam. A kassai járásban elsősorban a Szepsi völgyben levő területekről van szó, amelyek a Bódva folyó szabályozásával tehetők termékenyebbé. Jurenka Rudolf és Szabó János mérnökök részletes elemzést végeztek ezen a téren a makranci szövetkezetben. 1965-ban több hektár legelő felszántására került sor. öt hektárba silókukoricát vetettek. Az első termés 424 mázsás hozamot adott. A szomszédos legelőkről hektáron­ként csupán 90 mázsa zöldtakarmányt értek el. A felszántott területen hektáronként tehát 334 mázsával több zöldtakarmányt nyertek. Ez 144 kg emészthető fehérjét és 2826 keményítőegységet jelent. A szövetke­­zetesek 1963 őszén további 108 hektár kishozamú rétet és legelőt szán­tottak fel, s 1964-ben az egész területet silókukoricával vetették be. Az eredmények megerősítették a cselekedet helyességét. Az 1964-es kedvezőtlen időjárás ellenére is hektáronként 400 mázsa silókukorica termett. Az előző eredményekhez viszonyítva négyszeresére emelkedett a termelés. Ezekből kifolyólag a makranci szövetkezet az elmúlt évben silóból 373,7 %-ra biztosította szükségletét. Ez az egyetlen példa is bizonyítja, ha takarmányból önellátók akarunk lenni, akkor az erre megfelelő rét és legelőterületeket a közeljövőben fel kell szántani és bekapcsolni a vetésforgóba. Ezt a gondolatot a kas­sai járás mezőgazdasági üzemei megértették és bátran mondhatjuk, mindent megtesznek, hogy takarmányból önellátók legyenek. Iván Sándor (Kassa) Otthonra találtak a fiatalok a palásti szövetkezetben Ebben, az erdővel, dombokkal, he­gyekkel körülvett községben a fiatal­ság éveken át aktívan kapcsolódott be a társadalmi életbe és a termelésbe. Annak idején itt működött a környé­ken elsőnek a szocialista munkabri­gád. Jól indultak, de később valahogy megcsömörlöttek és nem tartották tovább az ütemet. De a fiatalság nem vágyott innen messzi vidékre, inkább falujukat igyekeztek fellendíteni és szövetkezetüket az elsők k#zé emelni. Pedig nem könnyű itt az élet. Nem­régiben Gál János a szövetkezet agro­­nómusa, aki most a Csallóközben bő­víti szakismereteit, elszorult szívvel sóhajtott fel: „Hej de jó ezeknek a csallóközieknek! Amerre a szem ellát síkság! Mennyivel könnyebben és ol­csóbban dolgozhatnak itt a gépek!" Ami igaz, igaz. Bizony a lejtős táblá­kon jóval nagyobb az önköltség, mint a síkságon, de a palástiak könyörtele­nül elveszik a természettől, ami nekik jár. Kissé több munkával, mint má­sutt, de egyre jobban előtérbe kerül a „többet ésszel, mint erővel". Fiatal mérnökök a szövetkezet élén Jól tették, hogy régen sutba dobták már a maradiságot féltékenységet és egyre többen ülnek az iskola padjai­ba. Elhelyezést nyer, aki megszerzi a kellő szakképzettséget. Természete­sen előre számolnak, hogy olyan em­­•bereket iskoláztassanak, akikre szük­ség van és beválnak majd a termelés­ben is. Ezért tanul az agronómus is, hisz ha megszerzi a szakképesítést és ezt párosítja gyakorlati tapasztalatai­val, továbbra is kitűnő szakembere lesz a közösnek. A szövetkezeti csa­lád művelődéséről tanúskodik az egyik taggyűlésen elhangzott kijelentés is, hogv minden csoportvezető vagy se­géd funkcionárius, rövid ebb-hosszabb deig tartó szakiskolát végzett. Az állattenyésztésben Somogyvári József sok gyakorlattal rendelkezik. Tegyük hozzá, nagyszerűen végzi munkáját. Melléjé helyeztek már egy fiatal fő­iskolát végzett segéderőt is, aki ellesi a gyakorlati tudományt idősebb tár­sától, és ha megtetszik neki munka­helye, talán ittragad a szövetkezet­ben. Bár sokan vitatkoznak rajta. Jól tette-e a járási termelési igazgatóság, hogy ilyen fiatal, törékeny lányt he­lyezett az állattenyésztésbe. Talán jobban illene hozzá a könyvelés, vagy segédagronómusság, de bízzuk az idő­re, ki tudja mit hoz. Az iskola után a négy-öt évi gyakornoki időt el kell végeznie valahol, hogy tanulmányait, gyakorlati tapasztalatokkal kiegészít­ve, egész emberré váljék. A szövetkezet most válogathat a szakképzett emberekben. Szíkora Ist­ván főagronómus is kiváló szakisme­retekkel rendelkezik. Elvégezte aNyit­­rai Mezőgazdasági Főiskolát és bizo­nyára sok hasznot hajt majd a szö­vetkezetnek. A szövetkezet élére Mar­tinék Alojz mérnök került, szintén nemrég végzett Nyitrán. A tagok bíz­nak benne, tisztelik, mert tudomá­nyával igyekszik úgy irányítani a kö­zös gazdaságot, hogy a termelés szint­je még magasabbra emelkedjen. Két mérnök a szövetkezet élén bizony nagy kincs, és még nagyobb, ha hoz­zátesszük, hogy ezek az emberek a szövetkezetből mentek a főiskolára. Egyrészt ismerik az embereket, más­részt gyakorlati tapasztalataik alapján látják, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően melyik termelési ág fize­­tődik ki a legjobban. Mivel a falu szülöttei, magukkal ragadják a fiata­lokat és az idősebbeket is a munkába. Huszonöt éves korig 43, negyvenöt évig pedig 139 tag dolgozik a szövetkezetben Az emberek szeretik falujukat, munkahelyüket és egy faluban sem veszik szívesen kezükbe a vándorbo­tot és akasztják vállukra a tarisznyát. De a szeretethez pénzre is szükség van. Tudták ezt jőelőre a palásti szö­vetkezeti vezetők is és jőnéhány éve bevezették a szilárd jutalmazást. Te­hát a fiatal munkaerők is megkapiák fizetésük teljes értékét. A munka­norma értéke 26 korona, ebből 2 pré­mium. Az átlagkereset 1200—1400 ko­rona kö^ül mozog, nembeszélve az idénymunkákról, amikor felszökik két ezer koronára is. A szakképzettséggel rendelkező vezetők, funkcionáriusok alaposan áttanulmányozták a szövet­kezet munkanormáit, megállapították, hogy csak néhány példát említsünk, a répa egyelésekor, kapálásakor, vala­mint a kukorica kapálásakor, nagyobb munkakifejtés ellenére sem találják meg számításukat a tagok. Ezért olyan munkaszakaszokon, ahol könnyebben aránytalanul sok munkanormát keres­hettek. szilárdították a normát, viszont ahol ellenkező helyzet állt fenn, lazí­tották. Ily módon igyekszenek meg­szüntetni a keresetkülönbségből ere­dő súrlódásokat és megközelítik azt az elvét, hogy a jó! végzett munka után mindenki arányos jutalmat kap­jon. Egyelőre a prémiumot még olyan munkaszakaszokra összpontosítják, ahol gyors ütemben kell fokozni a ter­melést, de később a kisebb jelentő­ségű munkaszakaszokon dolgozókat is prémiumhoz juttatják. Ha a szövet­kezetben a tényleges állandó dolgo­zókat vesszük alapul, az átlagkereset 1368 korona, a növénytermesztésben 1487, az állattenyésztésben pedig 1761 korona. Hogy csak néhány fiatalt em­lítsünk: Racskó Mária a kertészetben 890 koronát, Péter Erzsi fejő pedig 1050 koronát keres havonta és ehhez még 10 % prémiumot kapnak. A szilárd bérezés, jó vonzóerő Skovranek József, a szövetkezet ökonómusa elsősorban a szilárd bére­zésben látja a vonzóerőt, amely a fia­talokat a szövetkezetben tartja. Eddig mindig úgy gazdálkodtak, hogy ele­gendő pénz jusson a munkanormákra. Az új gazdasági évben átállítják a termelést. Csökken a sertéshizlalás, előtérbe kerül a szarvasmarha, és a baromfi.. A bevétel pedig a múlt évi 10 119 000 koronáról 10 625 000 koro­nára, a munkaegységre juttatott ösz­­szeg pedig 4 025 000 koronáról 4 millió 217 ezer koronára emelkedik. A ter­vek szerint tehát a szövetkezeti tagok jövedelme újra emelkedik, s hozzá­tehetjük, hogy nagyon helyesen több bérhez jutnak azok is, akik esetleg a múlt évben megrövidítve érezték magukat. A palásti szövetkezet példájából több tanulságot szűrhetünk le. Első­sorban is helytelen az a nézet, hogy dombos, hegyes vidéken a kedvezőtlen gazdálkodási viszonyok miatt nem emelhető magasra a munkaegység ér­téke. A palástiak minden szakaszon törődnek a gazdaságossággal, és ez - titka, hogy a tiszta jövedelemből elég pénz marad a munkaegységekre. Má­sodsorban igyekszenek olyan gazda­sági ágakat előnyben részesíteni, amelyből kevés befektetéssel több pénzt nyerhetnek. Nagyon sok rétjük és legelőjük van, tehát nagy súlyt fektetnek a borjúnevelésre, tehénte­nyésztésre és tenyészállat eladásra. Többek között jól jövedelmez a nut­­ria-tenyésztés is. A baromfitenyésztés is gazdaságos, hisz tyúkonként 165 tojást termeltek. Harmadsorban le­szögezhetjük, hogy ahol a fiatalok biztosítva látják az állandó havi ke­resetet, megmaradnak a szövetkezet­ben. De nemcsak a fiatalok, hanem a középkorú emberek is. Általános ta­nulság pedig, hogy szakkáderek nél­kül nincs előrehaladás. A palásti szö­vetkezet nem sajnálja a kiadást a funkcionáriusok iskoláztatására, mert tudja, hogy ez hatványozott méretben megtérül. Bállá József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents