Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-24 / 16. szám

Bratislava, 1965. április 24.

Ära 80 fillér

XV. évfolyam, 16. szám.

Az új tervezési módszer kiváltja a kezdeményezést

DR. KOLOMAN BOÖA, AZ SZNT FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTJA NYILATKOZOTT A MAGYARNYELVŰ SAJTÖ KÉPVISELŐINEK

A Szlovák Újságíró Szövetség magyar tagozatának ez év április 13-án megtartott taggyűlésén dr. Koloman Bod'a elvtárs földművelésügyi megbízott nyilatkozott Dél-Szlovákia mezőgazdasága időszerű kérdéseiről.

Dr. Koloman Bod'a elvtárs előadásának bevezetőjében Szlovákia mezőgazdasági termelésének múlt évi eredményeivel foglalkozott. Megállapította, hogy főleg a Közép- és Kelet- Szlovákiát sújtott száraz időjárás következtében a növénytermesztés csak 80 %-ra teljesítette termelési tervét. Az állam nagy igyekezetei fejtett ki a szárazság következményeinek eltávolítására. Az állami takarmányalapból jelentős tételeket bocsátott a termelők rendelkezésére, megszervezte a széna begyűjtését a cseh határ-1 vidéken, és az elvtársi kisegítési mozgalmat az jegyes kerületek között. E segítséget szolgálta továbbá a szerződéses állathizlalás keretében nyújtott Takarmány juttatás, a tej eladásának terven felüli teljesítéséért juttatott préöiium és más intézkedések. Ezeknek köszönhető, hogy az állattenyésztés1 termelési tervét teljesítette, és azáltal a lakosság állattenyésztési termékekkel való ellátása lényegesen megjavult.

Az.állattenyésztés tervének teljesítése hozzájárult ahhoz, hogy az egy hektárra Számított termelés értéke 180 koronával emelkedett az előző évivel szemben.-Emellett azonban a rossz terrrjés következtében a termelési költségek 12 %-kal növekedtek, úgyhogy a szövetkezeti tagok keresete nem haladta túl az 1963. évi színvonalat, vagyis a 12 koronás átlagot munkaegységenként.

Dr. Bod'a elvtárs ezután rátért az 1965. évi termelési feladatok elemzésére. Ezek 12 %-kal emelkednek a múlt évi tervfeladatokkal szemben, a piaci termelés pedig 5 %-kal növekedik. A hangsúly a növénytermesztésen lesz, amelyben 25 %-os emelkedést tervezünk. A vetés szerkezetében nem számolunk lényeges változással; a gabona vetésterülete mindössze 5000 hektárral, a repcéé 1500 hektárral emelkedik, a takarmánynövények öszszetételében az évelő takarmányok részesedését 17 %-ról 19 %-ra növeljük.

A növénytermesztés feladatainak növekedését a termelés intenzitásának emelésével akarjuk elérni, tehát a hektárhozamok növelésével. Az 1965. évi állami terv 23 mázsa búza, 22,5 mázsa árpa, 31 mázsa kukorica, 120 mázsa burgonya, 291 mázsa cukorrépa, 45 mázsa évelő takarmány termelését tűzi ki hektáronként. Ebből nyilvánvaló, hogy a termelés minőségi oldalára fektetjük a fő súlyt.

Ezzel összhangban a műtrágya juttatást a múlt évi 76 kg-ról 100 kg-ra emeljük hektáronként, tiszta tápértékben. Ez természetesen még távolról sem elégíti ki mezőgazdasági üzemeink igényeit, de a műtrágya következetes és célszerű felhasználásával, főleg pedig azok organikus trágyákkal való helyes kombinációjával jelentősen hozzájárulhatunk a hektárhozamok emeléséhez.

Majd így folytatta:

Egy problémára hívom fel a sajtó figyelmét. A mezőgazdasági üzemek egy részében, főleg az élenjáró szövetkezetekben és állami gazdaságokban már eltávolítottuk a trágyával folytatott gazdálkodás körüli hiányosságokat. Ezek az üzemek már keresik az utat, hogy nemcsak minél több istállótrágyát, és komposztot nyerje’--k, de igyekezzenek kihasználni a . jgyalevet is, mely a hektárhozamok emelésének hatékony eszköze. Sajnos, a szövetkezetek és az állami gazdaságok többségében ez még nincs így. Ha gazdasági udvarukba lépünk, mindenütt rendetlen trágyadombokba, szétszórt szalmába, sőt takarmányba ütközünk, ami a rossz gazdálkodás jele. Ebben döntő változást kell elérnünk. Földjeink humusz-szegények, ezáltal kevés a felszívó képességük, mely aztán különösen a száraz időszakokban megmutatkozik a hektárhozamokban. Sok tapasztalat azt igazolja, hogy a több organikus anyagot tartalmazó talajokon a termés menynyisége rendszerint állandó. Az is tény, hogy a kevés humusztartalmú talajokon szárazság idején az ipari trágya nemhogy elősegítené, de fékezi a növény fejlődését.

Ezután Dr. Bod'a elvtárs felhívta a figyelmet a trágyával való gazdálkodás jelentőségére, trágya-gazdálkodási csoportok tervezésére minden üzemben és a műtrágya raktározásánál előforduló károk megelőzésére'. Mivel pedig a műtrágya-előállító ipar jelenleg még nem rendelkezik kellő terjedelmű tároló helyiségekkel, szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek is építsenek tárolókat, u. i. az ipari üzemek a trágyázási időszakok között is kénytelenek a műtrágyát kiszállítani. Nincs igényes beruházásokról szó, csak olyan tárolókról, amelyek megvédik a műtrágyát az időjárás viszontagságai ellen.

Az új tervezési módszereket érintve a megbízott elvtárs kifejtette, hogy ezek szabad utat engednek a kezdeményezésnek és csak a felvásárlás feladataival kívánják biztosítani a társadalmi szükségletet. Ezzel szemben megkövetelik a fegyelmet a mezőgazdasági dolgozóktól, hogy ezeket a feladatokat teljesítsék és ne kerüljön sor az előnyös termékekre való önkényes áttérésre. Ugyanis már most megállapítható, hogy a termelő üzemek nem mutatnak érdeklődést

(Folytatjuk a 2. oldalon)

Előzzük meg a takarmánygondot

Alig akad szövetkezet, ahol bejártunkkor fel ne vetődne a tavalyi szárazság. Egyik helyen a takarmányhiányt indokolják vele, másikon a pénzügyi mérleg lefelé bilié— nését igyekeznek rákenni. Tagadhatatlan, az aszály országszerte megdézsmálta a termést, de ahol betartották az agrotechnikai követelményeket, ott kisebb vámot szedett' a termésből.

így történt' ez többek között Damásdon is. Szinte felderül az ember arca, amikor Mádéi Józsi bácsi, a szövetkezet agronómusa a tavalyi hektárhozamokat sorolja: búzából

28,95 mázsát, árpából 30,87, kukoricából 40, cukorrépából tisztasúlyban 411, míg burgonyából 142 mázsát értek el hektáronként. További beszélgetésünk során az is kiderült', hogy az eredményt az agrotechnika aprólékos betartásának köszönhetik.

Amikor másutt felébrednek ...

Amikor a magas hektárhozamok elérésének hogyanjáról érdeklődünk, Antal László, a szövetkezet elnöke egy mondatba tömöríti válaszát:

— Koránkelők vagyunk.

Talpraesett felelet. Nézzük, mi rejlik mögötte?

Elsősorban beszéljünk a földről, a tápanyagról, mely a terméshozam legfőbb feltétele. A szövetkezet a talajelemzés figyelembevételével végzi az alap-műtrágyázást, a növény fejlődéséhez mérten a fejtrágyázást'. A búzát például szükség esetén háromízben is pőttrágyázzák. Februárban 60—70 kg mészsalétromot, tavasznyíláskor ugyanannyit adnak hektáronként. Később, ha a növény úgy kívánja, szuperfoszfáttal segítik fejlődését. Ezekután nem csoda, hogy tavaly a Diana fajta búza a szárazság beköszöntése előtt 50 mázsát ígért hektáronként.

A koránkelést példázza a tet’trékészség, a szorgalom, mely jellemző a vezetőségre, a szövetkezet tagjaira. A tavaszon például napok alatt földbe

kerüli az árpa, cukorrépa, korai burgonya. Március 31-én pontot tettek a felsorolt munkák végére. A helyzet úgy fest, amikor máshol felébrednek, Damásdon már sorol a cukorrépa, kinyomja fejét a földből a 21 hektáron ültetett csíráztatott burgonya.

Kincsesbánya

Az elnök szavai nyomán szinté magam előtt látom a nagy igyekezetei, mégis meglep a kijelentése.

— Júniusban 600 ezer koronát vérünk korai burgonyából. Olyan időben

Koránkelök

kapjuk kézhez ezt a pénzt, amikor legnagyobb szükségünk van rá.

Az összeg hallatára csodálkozó arcot vághattam, mert Antal elvtárs elmondja, tavaly 16 hektáron termelték a korai burgonyát és 533 560 koronát árultak belőle. Azt is megtudom, hogy 150 mázsás termést takarítottak be hektáronként. Méltán mondható, a burgonyatermesztés kincsesbányája a szövetkezetnek.

A cukorrépát a többi növényhez hasonlóan alapos, szakszerű művelésben részesítik. Alaptrágyaként 400— 500 mázsa istállótrágyát, ősszel 4, tavasszal pedig 9 mázsa műtrágyát juttatnak a talajba, összesen négyszer szántanak. Tavasszal kertszerűen művelik a földjét, időben vetnek négyleveles korban egyelnek. Négyszer sarabolnak, kétszer kapálnak. A tőszám minden esetben 80—90 ezer hektáronként. A fejtrágyázást kétszer salétrommal, egyszer trágyalével végzik. Mindez alátámasztja, hogy a gondos ápolás révén értek el tavaly magas hektárhozamot cukorrépából.

Van mit a tejbe aprítani.

A jó gazdálkodás természetes következménye, hogy erős lábakon áll

a közös. Tavaly a 751 hektáros szövetkezet 5 millió 435 ezer korona bevételt tervezett, de ezt az összeget 670 ezer koronával túllépte. Egy-egy munkanormára 25 korona és prémiumként 2 korona jutott a tagoknak az elmúlt esztendőben, összegezve, az állattenyésztésben dolgozók évi átlagkeresete 18 333, míg a növénytermesztésben dolgozóké 14 089 koronára rúgott. C z a k ó házaspár például 38 495 koronát keresett az elmúlt évben. A fél hektár termését hozzáadva, elmondhatjuk, van mit a tejbe aprítaniuk a közös tagjainak.

Az Ígéret szép szó.n

Ám pénzügyileg még jobban állhatna a közös szénája, ha ... Ez a „ha“ szócska keseríti a vezetőség napjait. Az ok a következő: a Nyitrai Kerületi Talajjavító Vállalat megígérte, hogy 1963 végéig üzemképessé tesz egy 50 hektáros hígtrágyaöntöző berendezést. A munkálatok azonban elhúzódtak olyannyira, hogy a mai napig sem öntözhetnek, holott a szövetkezetnek 470 000 koronája fekszik a beruházási költségekben. A vezetőség azzal számolt, ha elkészül az öntözőmű, 130 hektárt öntöz majd vele. Bizony, a kavicsos, homokos talajról a tavalyi száraz évben ötszörös termést is elérhettek volna, ha tápanyagokban gazdag trágyalével öntözik a növényeket. A nyitraiak a közelmúltban újabb Ígéretet tettek, május végére átadják az öntözőberendezést. A szövetkezet vezetősége tudomásul vette, azon feltétellel, hogy az Ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.

*z ilyen és hasonló hiányosságok, bár fékezik a közös gazdaság fellendülésének kerekét, a vezetők leleményessége révén legyűrik a nehézségeket.

A damásdi határ idén is szemet gyönyörködtető. Buján fejlődnek az ősziek, sorol a cukorrépa, burgonya. A szorgalom eredménye már a tavasz kezdetétől érleli gyümölcsét.

Sándor Gábor

Az utóbbi években bizony elég gondunk-bajunk volt a mezőgazdaságban, de legtöbbet mégis a takarmányalapról vitatkoztunk. Talán nem teljesen fölöslegesen. A zootechnikusok véget nem érő panasza az volt, hogy nincs elég fehérjedús széna vagy siló, tehát nem termelhetnek elég tejet. Sajnos, sok helyen a panasz után is minden maradt a régiben. A fehérjedús takarmányok, főleg a herefélék vetésterülete nem szélesedett ki a szükségletnek megfelelően. De vajon miért? Hol keressük a lemaradás okát? Ki, vagy kik a felelősek? Egyáltalán megoldható ez a probléma? Keressük, kutassuk az okot.

Sokan hajtogatták és hajtogatják, hogy nem vethetnek elég herefélét, mert nincs vetőmag. Vajon miért nincs? Mert maguk a mezőgazdasági üzemek sem törődnek eléggé a magtermesztéssel. Pedig jó pénzt hoz a házhoz. Tény, hogy az utóbbi években hiány mutatkozott, főleg lucernamagból, de idén már hozzávetőlegesen fedeztük a szükségletet, és vöröshere magból többlettel is rendelkezünk. Másféle ellenvetések is előfordultak. Nem kevesen bizonyították, hogy drága mulatság a herefélék vetése, mert a vetőmag ára borsos. Ezek megfeledkeztek arról, hogy a lucerna három évig is teljesértékű takarmányt ad és a vetőmag ára hatványozott mértékben megtérül.

Az objektív okok keresése és a határozatlanság miatt még a múlt évben sem termesztettünk elég évelő takarmányt. A Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal agronómusai szerint a nyugat-szlovákiai kerületben a múlt évben a járások a földterület 16—24 százalékán a közép-szlovákiai kerületben 16—26 %-án, a kelet-szlovákiai kerületben pedig csak 11—16 %-án termesztettek évelő takarmányokat. Mondanunk sem kell, hogy ez igen kevés. Bár akadnak már olyan szövetkezetek is, ahol a mezőgazdasági földterület 20—27 %-án termesztenek hereféléket, de amint a megemlített adatokból is látjuk, akadt olyan mezőgazdasági üzem is, ahol még a 10 %-ot sem érték el. Joggal tehetjük fel a kérdést, javul-e a helyzet idén, lesz-e elegendő fehérjedús takarmányunk.

Szakemberek becslése szerint, bár egyes járásokban néhányszáz hektárral emelték a herefélék vetésterületét, az egér és fagykár miatt körülbelül a múlt évi szinten maradunk. De ez még nem a végleges szó, hisz előfordulhat, hogy a mezőgazdasági üzemek jóval túlteljesítik eredeti terveiket. Erre a bizakodásra feljogosít néhány tavaszi jelentés, melyek szerint a múlt év hasonló időszakához képest több mint egyszerannyi alávetést végeztünk. Igaz, korábban nyílt a tavasz i , de ha továbbra is

ilyen ütemben haladunk, túlteljesítjük az előirányzott tervet.

Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a herefélék nemcsak a hagyományos módon törnek előre. Több gazdaságban takarmányborsóval vetik a lucernát. A védőnövénnyel együtt a lucerna már az első évben magas hektárhozamot ad és még egyszer kaszálhatják. Ily— módon gyorsan pótolhatjuk az egér és fagykár miatt kiszántott évelőket, "ó lenne, ha ez a módszer minél több helyen meghonosodna.

A herefélék mellett természetesen nem feledkezhetünk meg a hüvelyesekről sem. Majdnem minden járásbn néhányszáz hektárral többet vetnek ebből a növényből, mint az elóző évben. A befektetést még jobban kamatoztathatjuk, ha lóbabot, takarmányborsót és más hüvelyest silókukoricával termesztünk. A múlt évben már számos szövetkezet és állami gazdaság ilyen fehérjés silótakarmányt termesztett, amivel sikerült kielégíteni a zootechnikusok igényét is. A nagy tömeg mellett, a silótakarmány fehérjemennyisége is igen jelentős. Ahol ezt figyelembe vették, a koratavaszi keverékek bizonyára jó összetételű takarmányt hoznak. Nem árt, hogyha a későbbi keverék vetésekor is ilyen szemszögből állítjuk össze a siló és az etetésre szánt keverékeket is.

Hogy minél kevesebb legyen a takarmánygond, nem szabad megfeledkeznünk a rétekről és legelőkről sem, hisz az elégtelen gondozás miatt körülbelül két milliárd értékű takarmánnyal rövidül meg állattenyésztésünk. A rétek és legelők országos méretben a mezőgazdasági földterület Ví-ét teszik ki. Most célul tűztük, hogy legalább olyan hektárhozamokat érünk el, mint háború előtt. Idén 45 helyen 30 000 ha réten és legelőn kísérletezünk. Megállapítjuk a helyes agrotechnikai eljárásokat, trágvaadagolást, javasoljuk az egyes területekre a különböző fűféléket. Ezeken a területeken hektáronként 150 kg tiszta tápértékű műtrágyát adagolunk és 50—60 mázsás szénatermést érünk el. így cselekszik többek között a rimaszombati járás néhány szövetkezete és állami gazdasága is. A réteket és legelőket az előrelátható hektárhozam szerint osztályozzák. Az első osztályú rétek minden hektárjára megadják a kívánt tiszta tápértékű műtrágyát és néhányszáz hektár rétet és legelőt trágyalével öntöznek.

Szövetkezeteink és állami gazdaságaink sokféle módon tölthetik fel takarmányalapjukat. Helyesen teszik, hogyha a helyi viszonyoknak megfelelően oldják meg a problémákat. Tavasz derekán megállapíthatjuk, hogy a takarmánytermesziésben jól indultunk, és hogyha továbbra is így gondolkozunk, az év végén és a jövő év elején kevesebb lesz a takarmánygond.

A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA

A szocialista mezőgazdaságért!

mm