Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-17 / 15. szám
Virágoskertjeink állati kártevői Takácsatka. Levélatka. Tripsz. Egy paprikatermesztő panasza Hasznos tudnivalók Az ajándékba kapott szegfű- és rózsacsokor élettartamát meghoszszabbítja, ha a váza vizébe kevés sót teszünk, és az egyes szálakat naponta friss metszlappal látjuk el. Meghálálja csokrunk az állott langyosvizes permetezést is. Szobanövényeink — például a Monstera deliciosa — levélvégein jelentkező sárgulást, kezdeti állapotban, eredményesen „gyógyítja“ néhány, a cserép földjébe szúrt rozsdás szeg. Az eljárással 3 növény vashiányát pótoljuk. Ez természetesen csak szükségmegoldás, vastartalmú szerek kaphatók a vetőmagboltokban. Az elöregedésből származó sárgulást (hervadt, fonnyadó leveleken) nem tudjuk megakadályozni. Könnyen porosodó növényeinket tiszta vízzel szoktuk lemosni. Főként a Ficus fényes levelein foltok maradhatnak vissza. Oka az ún. keményvízben levő mésztartalom. Elkerülhetjük, ha lemosásra esővizet használunk. Néhány növény — például a puhatapintású Asparagus plumosus — nem tűri a felső lombpermetezést. Hatására a levélzet sárgul, rozsdásodik. Növényeinket ne rendszeresen — például naponta —, hanem szükség szerint öntözzük. Minden esetben győződjünk meg, hogy a növény földje valóban száraz-e. Ajánlatos a felső öntözés helyett a cserép alá elhelyezett peremes tálkába önteni a vizet, abból a növény igényeinek megfelelő mennyiséget szív fel. Kivételt képeznek a szukkulens növények (pozsgások, kaktuszfélék). Növényeinknél meggondoltan használjunk tápszereket. Télen a visszahúzódott növény a serkentőszer hatására vékony, erőtlen hajtásokat hoz, a tavaszi „sózások“ eredménye a hízott, többnyire meddő hajtás. Á műtrágya nem pótolja sem a szervestrágyát, sem a kiélt talajt. Rendszeres kezelés és időben történő átültetés esetében a növénynek többnyire nincs szüksége műtrágyára. A növény leveleivel mindig a fény felé fordul. Különösen télen, csökkent fényviszonyok közepette ez a törekvés a száron is észrevehető, erős elhajlást okoz. Az elváltozás elkerülhető, ha a növényt hetenként megfordítják. Növényt ne tartsunk fűtőtest, televízió, hősugárzó közvetlen közelében. Télen nagyobb a lakás hőingadozása, növényeinket lehetőleg fűtött, 10°-nál nem jobban lehűlő helyiségben tartsuk, a szellőztetéskor ne nyissunk rájuk közvetlenül ablakot. Szobanövénycinkben a legtöbb kárt a lakás száraz levegője okoz. Ez ellen úgy védekezünk, hogy növényeinket kisebb-nagyobb csoportokban helyezzük el. így a növények páraburkot tudnak képezni önmaguk körül. Magas helyeken — polcon, szekrény tetején — lehetőleg ne tartsunk szobanövényt. A lakás felső harmadában mindig melegebb a levegő, fokozottabb a kiszáradás, s a rendszeres kezelés is nehezebb. Az elrendezésnél az összképen kívül az egyes növények helyzetére fs ügyeljünk. Növényeink ne takarják egymást, mert ez megnyúlást okoz, lombozatuk ne érjen össze. A növény, mely szerves tartozéka lett a lakásnak, illeszkedjék környezetének hangulatához. Modern bútorokkal berendezett szobához Ikebanamegoldás, szinte csak a növény jelzése illik, s nem zsúfolt növényhalmaz. Vaskos, nehéz bútorok közt viszont elvész, jelentéktelenné válik a vázába helyezett néhány szál virág. Cserepes növényeink közül szólóban — magányosan — csak virágjukkal (például a ’ ciklámen) vagy nagyobb kiterjedésükkel (például a pálma) díszítő növényeket helyezzünk el. A kisebb növény levélszínét kiemelheti a jól megválasztott háttér, terítő. A pálmák akkor érvényesülnek jól, ha levélszintjük szem-magasságban vagy ennél valamivel feljebb van. Íróasztal, alacsonyabb könyvállvány sarkán jól mutat a lecsüngő, kúszónövény. Az elhelyezés szempontjából a falfestés színe sem közömbös. Zöld alapszínhez például tarka levélzet való. A virágos növények többnyire kényesek, a lakásban a körültekintő kezelés ellenére sem díszlenek sokáig. Változatos színekről gondoskodnak azonban a levelükkel, szárukkal díszítő növények. Jól használhatók erre a célra a gazdag színárnyalatú Begonia Rex, a Philea argentea, a Bromélia-félék. Nóber László Uj gép a földeken Földműveseink már régen kérték mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeinket arra, hogy gyártsanak 12 soros cukorrépa vetőgépeket. Gépgyártó üzemeink végre eleget tettek a kérésnek és elmondhatjuk, hogy az új géppel szerzett tavalyi és idei tapasztálatok biztatóak. Minden jel arra mutat, hogy a répatermesztési körzetek egyik legkeresettebb gépe lesz. A trnavai járásban lévő majcíchovoi szövetkezetben például egy traktoros és annak segédtraktorosa az új giéppel egyetlen műszak alatt 18 hektár cukorrépát vetett el. Az új gép iránt nagy az érdeklődés, ezért a voderadi szövetkezetben az elmúlt héten bemutatták a 12 soros pontosan vető gép munkáját. A bemutatón részt vettek a trnavai járás összes mezőgazdasági üzemének agronómusai és gépesítői is. Az új vetőgép megkívánja a rendszeres és gondos karbantartást. Árt neki a por, amely csávázópor formájában vagy pedig munka közben kerül a vetőszerkezetbe. Munkaszélessége 5,40 méter. Ha adapterral látjuk el a herbicidek felületi permetezésére, akkor órateljesítménye 0,8 hektár. Adapter nélkül egy óra alatt egy hektárt vet be. A hatsoros vetőgéppel összehasonlítva több előnye van. Elsősorban üzemeltetés közben sokkal kevesebb géphiba fordul elő. Legfőbb tökéletesítése abban rejlik, hogy meghajtása Ewarth-láncon át történik. Az Ewart-lánc a hátsó keréktől a fogaskerék-áttételen keresztül a közös tengelyig halad. További, eddig még nem tökéletesen kipróbált előnye, hogy a mechanikus ellenőrzést elektrőníkus ellenőrzéssel váltották fel. Tökéletesítést vezettek be a vetőszerkezetben is, a vetőszalagok feszítésében. Hazánkban már 400 új típusú 12 soros pontosan vető gép dolgozik. Érdemes tudni, hogy az új gépek meghibásodása esetén a javítást a piesfanyl gépállomáson létesített szervizszolgálat végzi el. Ügy látszik, hogy a gépek karbantartása és javítása terén is javulás várható, mivel a gépgyártó üzemek végre hozzáláttak a szervizszolgálatok létesítéséhez. Ezeket pedig igyekeznek minél folyamatosabban ellátni szükséges pótalkatrészekkel és növelni a gépjavítók szakmai képzettségét. Meddig lesz még ez így? Kelet-Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben hosszú 1 éveken keresztül problémát jelentett a silótakarmány tárolása. Kezdetben ugyan épültek silógödrök, de a gazdaság belterjessége ma már megköveteli, hogiy a kukoricán kívül fehérjedús pillangósokat és hüvelyes keverékekét' is silózzunk. Ennélfogva nagyobb befogadóképességű silótérségekre van szükség. Több szövetkezetben és állami gazdaságban — a tároló helyiség hiánya miatt — föld feletti asztagokban voltak kénytelenek raktározni a takarmányt. Ez a megoldás azonban nem bizonyult hasznosnak, mert egynegyed része kárbaveszett. Tenni kellett valamit, hiszen az állatállomány takarmánykészletéről volt szó. A mezőgazdasági üzemek vezetői a termelési értekezleteken tolmácsolták kérelmüket, mellyel végül a felsőbb szervek is egyetértettek. így a múlt esztendőben megkezdődött Kelet-Szlovákiában az előregyártott betonelemekből összeállított silógödrök sorozatos építése. Minden járásban az építkezési vállalat irányította a munkát, melybe a Kassai Építkezési Vállalat dolgozói és bekapcsolódtak. A kerületben 862 silógödör építése indult meg. Év végén az összes betervezett silógödröt át kellett volna adni rendeltetésének, ez azonban nem történt meg. A dolog lényege viszont nem abban rejlik, hogy vajon a vállalat dolgozói menynyiségileg eleget tettek-e vállalásuknak, hanem hogy milyen minőségben adták át az épületeket. Itt egiy konkrét példát említünk meg. A várhosszúréti szövetkezet is azok közé tartozott,. ahol nem volt megoldva a tárolótérségek kérdése. A kezdeményezés nem váratott sokáig magára és egy esztendővel ezelőtt megkezdődött az építkezés. A szövetkezet vezetősége reménykedett, hogy az őszi keveréket már gond nélkül lesilózhatja. Csalódtak. A befejezést hiába sürgette a silózás ideje, nem lett kész. Már a silókukorica betakaritása foglalkoztatta a szövetkezeteseket, amikor az építők megszívlelték a dolgot. Végre elkészült. Megtörtént az átadás, a hoszszúrétiek örültek az új silógödörnek. Hamar munka sosem volt jó — tartja a közmondás. És ezt bizonyítja a hosszúréti példa is. Mit sem sejtve szedték a takarmányt a silógödörből. E tavasz egyik regigeién, amikor már alig 200 mázsa siló volt a gödörben, pótkocsival átmegy egy traktor a közepén. Az egyik ember a silót dobálta fel a kocsira, a másik igazgatta. Egy „vigyázz" kiáltásra a kocsira dobáló ember félreugrott és egy reccsenés következett. A silógödör kártyavár módjára összeomlott és a törött betonelemek gyújtósra hasogatták a pótkocsi oldalát. Még szerencse, hogy emberéletben nem esett kár. A hosszúréti szövetkezet silógödre nem az első eset. A szomszédos hárskúti szövetkezetben alighogy befejezték a munkát, máris összedőlt. No de menjünk csak tovább. A hosszúréti silógödörnek van egy ikertestvére, amely szintén omlófélben van. Csak a támasztékok tartják. És ki tudja a kerületben épült 862 silógödörből hány omlott már össze. A helyszínen győződtem meg az esetről. A közbiztonsági szervek dolgozója és a Rozsnyói Járási Építkezési Vállalat vezetője jegyzőkönyvbe foglalták észrevételeiket. És most nézzük meg közelebbről hogy tulajdonképpen mi is okozta az összeomlást? A dolog egyszerű. Ha rossz az alap, a felépítmény sem lehet jó. Az épület csak akkor lehet tartós, ha szigorúan ragaszkodnak a terv előírásához. Hosszúréten az ellenkezője történt. Átadták befejezés nélkül. A 2x3 m-es betonlapokból épült falakat nem rögzítették tartósan egymás mellé. A lapok közötti réseket betonhabarccsal bekenték. A tetejére nem öntötték meg a betonkoszorút. A fal hátsó oldalához földet túrtak, amit azonban nem döngöltek le alaposan. Ezáltal üregek keletkeztek, ahová a csapadék behatolt. Télen a fagy szétrepesztette a falat, favaszszal pedig, amikor már a föld fagya kiengedett, összeomlott. A szövetkezetnek 64 ezer koronájába került a két silógödör. Az összeget minden lellciismeretfurdalás nélkül zsebrevágták az illetékesek. Ügy látszik, nem jutott eszükbe, vajon megadták-e a pénz ellenértékét és hol voltak a felelős szervek dolgozói, ellenőrei? Becsukott szemmel jártak? Nem vették még észre, hogy a hanyag munka nemcsak a mezőgazdasági üzemek, de az egész társadalom fejlődését fékezi? Jablonci Lajos íme ilyen az „új" silógödör A sertésszárnyúak vagy hólyagoslábúak (tripszek) szintén veszedelmes kártevők. Nevüket onnan nyerték, hogy mindkét pár szárnyuk szélét sorban elhelyezkedő hosszú serték borítják, lábaik végén pedig apró tapadóhólyagok vannak. Ezek a kb. 1 mm nagyságú szívó kártevők főképp a dísznövények bimbóit és virágait teszik tönkre, amelyek szívásuk következtében elkorcsosodnak vagy lehullanak. Kontaktméreggel vagy nikotinos permetezéssel védekezhetünk ellenük. Üvegházi dísznövényeink veszedelmes kártevői a gyászlegyek (Sciarafajok). Ezeknek az apró, 2—3 mm hosszú legyecskéknek a lárvái a talajban élnek, s az apró csíranövényeket valamint a fiatal növények gyökereit rágják. Amint a lábatlan, feketefejű lárvák kártételét észleljük, azonnal DDT vagy HCH szerekkel védekezzünk ellenük. Virágoskertjeinkben nagy kárt tesznek a különféle poloska-fajok is. Legkártékonyabb képviselőjük a Lygusfajhoz tartozó krizantémum poloska. Díszcserjéinket a közismert pajzstetveken kívül a vándorpajzstetü is megtámadja. Ennek testét a kemény pajzs helyett vattaszerű viaszbevonat borítja, ezért „gyapjús tetü“-nek is szokták nevezni. A fertőzött helyek mészkénlével való lemosásával védekezhetünk ellenük. Dr. Parraghy Pál takácsatka. A levélatkák és a gubanatkák hossza azonban csak 200— 250 mikron. Az atkák egyrésze szívó-, másrészük rágó kártevő. — A takácsatkák kerekded testű, nyolc lábú állatok, amelyek a levélfonákon finom pókhálószerű szövedék közt élnek. Szívásuk következtében a levelek színe elhalványul, majd megsárgul és idő előtt lehullik., Ügyszólván valamennyi dísznövényünket kivétel nélkül támadja. — A levélatkák is a leveleken élnek, de szövedéket nem készítenek. A levél- és a gubacsatkáknak csak négy lábuk van. A levélatkák szívásának hatására a levelek megbámulnák és lehullanak. A gubacsatkák viszont a szívásuk helyén képződő gubacs belsejébe fúrják magukat, és abban élnek tovább. — A nyolc lábú gyökératkák a virághagymákban és gumókban élnek, ahol szabálytalan járatokat rágnak ki. A takács- és levélatkák ellen különböző kontaktmérgekkel (DDT, HCH), a gyökératkák ellen viszont a fehér színű kristályos paradichlorbenzollal és klórozott szénhidrogén tartalmú szerekkel védekezhetünk. Mint minden kultúrnövénynek, a dísznövényeknek is megvannak a maguk élősdijei, kártevői. Ez alkalommal a dísznövények állati kártevőivel szeretnénk röviden foglalkozni. Nemcsak a kezdő, de gyakran még a virágkertészettel régebben foglalkozó embert is elkedvetleníti, ha a sok gonddal nevelt virágai egyszerre minden látható ok nélkül pusztulni kezdenek. Ezért a virágkertészettel foglalkozóknak saját érdekükben ajánlatos megismerkedniük a kevéssé Ismert állati kártevőkkel is. A leggyakoribb állati kártevők közé tartoznak a fonálférgek (N’matoda). Ezek egiy része korhadó anyagokkal táplálkozik, a másik részük azonban parazita életmódot folytat. Az általában igen kicsi (0,5—1,5 mm hosszúságú) fonálférgek vagy külső, vagy pedig belső paraziták. Kártételük abból áll, hogy a növények nedveivel táplálkozva a növény tápanyagait elvonják, s ezzel a növény pusztulását okozzák. Nagy elterjedtségükre jellemző, hogy 1 ha-nyi erdő talajában kb. 70 milliárd fonálféreg él. Kártételük alapján megkülönböztetünk gyökér-, szár- és levélfonálférgeket. A gyökérfonálférgek a növények gyökereibe fúródva élnek és nemcsak a tápanyagokat vonják el a növénytől, hanem kisebb-nagyobb megvastagodást és szövetburjánzást okozva megnehezítik a növénynek a további tápanyag felvételét. Az ilyen fertőzött gyökérrészek rendszerint elrothadnak és a belőlük kirajzó férgek tovább fertőzik a talajt. Leginkább a primulát, a cikláment és a gumósgyökerű dísznövényeket (pl. dáliát) támadják meg. — A szárfonálférgek a növények szárában és hagymájában élnek, ahonann később még a levelekbe is elkerülhetnek. A hagymás növények közül a jácintot és a nárciszt, az évelők közül pedig a phloxot pusztítja leginkább. — Az igen apró levélfonálférgiek a növény légzőnyílásain át hatolnak a levelekbe. Ilyen helyen a levelek üvegesen áttetszővé válnak, esetleg sárgásbarnák lesznek, végül megfeketednek. A fonálférgek ellen igen nehéz a védekezés. A védekezés kizárólag megelőzésből áll. Tekintettel arra, hogy a fonálférgek a talajból jutnak a növénybe, a fertőzött területet vetés, illetve palántálás előtt szénkéneggel fertőtlenítsük. Dísznövényeink további veszedelmes ellenségei az atkák. Ezek igen apró állatok, legtöbbjük csak erős nagyítással látható. Valóságos óriásnek számít közöttük a kb. 1 mm hoszszú gyökératka és a 0,5 mm nagyságú Zöldségtermesztésünk egyik fontos ágazata a bolgárpaprika termesztése. Az utolsó 30—40 évben állandóan növekedik a vetésterülete. Ez azt tanúsítja, hogy érdemes foglalkozni vele, annál is inkább, mert lakosságunk nagy mennyiségben igényli. Az étkezési paprikának sok fajtáját ismerjük. Vannak csípős, félcsípős és édeshúsú fajtáink. Szlovákia déli részén a csípős vagy félcsípős fajták is vevőre találnak, hazánk nagyobb részén csak az édes, teljesen i csípősségmentes paprikának van piaca. Ezt a fontos tényezőt figyelembe : kell vennünk! Csak azt a paprikafajtát tanácsos termeszteni, amit a 1 piac felvesz. Az étkezési paprika termesztésében a helyzet most az, hogy minden szövetkezet, mindén kertész azt termeszti, ami neki tetszik. Minden ; kertész valamilyen újfajta, valamilyen csodapaprika után kutat, és az | eredmény? Ahány falu, annyi fajta. Bizonyos, hogy minden kertész kéthárom fajtát is termeszt egymás mellett, s ritka az a kertész, aki — ha t módja van rá — nem szerezné hozzájuk a negyediket is. Nincs az a kísérleti állomás, amelyik lépést tudna tartani az igényekkel. Ebből ered aztán minden hiba. A tiszta, nem kevert állományú parcellán Cecei édes, Szentesi, Kalinkó, Ceská raná fajtájú gyümölcsök nem csípősek és küllemre is szépek, mutatósak. De ha ugyanott PCR, Cecei csípős, Bogyislói, Kalocsai stb. fajtájú paprikák is találhatók, úgy az előbb említett fajták is korcsosodnak és étkezésre kevésbé lesznek alkalmasak. Nálunk Szlovákiában nagyjából ez a helyzet. S hogy ki a ludas ebben? Mi kertészek is, de igen nagy részben a ve• zetőink is. Miért nem irányítják az étkezési paprika termesztését? Hol, melyik tájon igénylik a Kalinkóit, és hol, melyik területen a Cecei édeset, vagy esetleg a csípősét. Ennek megfelelően lehetne megszabni a termesztésben, hogy pl. ezen a tájon csak Cecei édeset termesztünk, — amazon a részen Ceská Raná-t. Ha irányított gazdálkodást .folytatunk, miért nem irányítanak itt is? Egyszeribe megszűnne a bábeli zavar, s nem gyártanának csípős lecsót, amit nem vesz meg senki. Sok a hiba a termesztés terén, de ugyanolyan sok az átvételnél is. Amíg a bolgár zöldséget autókaravánok viszik nagy távolságokra egész a rendeltetési helyig, addig nálunk az állomásokon vesztegel s romlik az áru. Bulgáriából autóval kifizetődő az út Berlinig, de Udvardtól Prágáig nem?! És bizony a zöldség-átvevők is későnkelők és igén szerétnek odahaza. , Nyolc óra kevés idő arra, hogy a zöldséget útján figyelemmel kísérjük, i Ez a termelési ág több figyelmet érdemelne úgy a termelők, mint a i fogyasztóközönség miatt is. A termelőnek szállítási gondjai vannak, 1 a fogyasztó nem jut friss zöldséghez. Reméljük, hogy a jövőben ezt 1 jobban szervezik meg. Mi kertészek azt kívánjuk, hogy az a szerv, amei‘ lyik tőlünk az árut átveszi, elevenebben, mozgékonyabban működjön. , Mi azt szeretnénk, hogy tőlünk a zöldség frissen, gyorsan jusson a fo- 1 gyasztó elé. M a c z k ó Ferenc (Udvard) £ SZABAD E'ÖLDMÜVES 1965. április 17.
