Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-17 / 15. szám

r KETY a felszabadulás évfordulóján Nagy napra virradt a községi Húsz évvel ezelőtt délután fél háromkor az első ötágú csillagos szovjet ka­tona elhozta a falu sokat szenvedett népének, a felszabadulást, a békét. Az ágyúk dörejétől még morajlott a környék, de az emberek már fellé­legeztek. Pár nap múlva tatarozták a házakat és a tavaszi földbe beleha­­sitott az ekevas. így kezdődött az új élet... Két évtized nem nagy idő, de a falu lakói «légedetten pillanthatnak vissza Molnár Géza a szövetkezet legfiatalabb tagja a megtett útra. Örülnek is az embe­rek az évfordulón. Ki így, ki úgy hasonlítgat, értékeli a jelent. Gubik Jenő, a szövetkezet ökonómusa arra céloz, hogy mindenki megtalálja szá­mítását a községben. „A mi falunk­ból mindössze tizenketten járnak el dolgozni.“ Nagy szó ez, hisz a község 1099 lakost számlál. Ha a számadat nem is egészen pontos, megállapít­hatjuk, hogy a kétyi földműveseknek jó megélhetést biztosít a szövetkezet. Hiába eszi a sárga irigység a kákán csomót keresőket, a szövetkezet fej­lődik és egyre többen rebesgetik elé­gedetten: „Jó a kétyi szövetkezet!“ De vajon miért jó? Beszéljenek er­ről az emberek, a tagok, a vezetők, az érdekeltek. Elsőnek szóljon a 62 éves Vida Jó­zsi bácsi, a szövetkezet egyik alapító tagja. — Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a mi szövetkezetünkben nem jut a tagság elég jövedelemhez. Hi­szen a múlt évben is 1100 munka­­egységem volt. Tessék ezt megszo­rozni 21 koronával. Ez testvérek kö­zött is 23 100 korona. Vida bácsi a Dánőkkal és más ha­ladó földművesekkel együtt, elsők közt írta alá a belépési nyilatkozatot. Két évig elnökösködött, most serté­seket etet. A korszerű nagyhizlaldá­ban évi átlagos súlygyarapodása 67 deka volt. Erre felfigyeltek a kerületi mezőgazdasági termelési igazgatósá­gon is és 600 koronával jutalmazták. A veterán szövetkezetest kínozza ugyan a csúz, betegeskedik, de azért jókedvű, elégedetten pihenget. Te­heti, mert a betegség idejére is tá­mogatást kap a szövetkezettől. Másodiknak nyilatkozzon a szövet­kezet legfiatalabb tagja. Molnár Géza mindössze 17 éves. Ennek ellenére meglepően érdekli a szövetkezet gazdálkodása. Apukájával épp Baka Béla levelén vitatkoznak, ami a Szabad Földművesben jelent meg. — Jól megírta. A malacoknak tény­leg legelőre és napfényre van szük­ségük. Ügyes ember ... Anyukája kissé bosszúsan hallgat­ja. Félhangosan zsörtölődik. — Én nem tudom, mi lesz ebből a gyerekből. Kiskorától csak a lovak meg a tehenek érdekelték. Bezzeg más fiatal... A gyerek megszokta már anyja zsörtölődését. Most is megértő mo­soly ül az arcán. — Ne féltsen engem, anyuka. Nem hozok én szégyent a családra. Az sem keres többet, aki messzire ment... — Beszélgetés közben kitűnik, hogy bár Géza fiatal, de nemcsak a szövetkezet dolgai érdeklik. Kifut a kapuba és néhány szót vált a meg­lepően csinos szomszédlánnyal. Aztán újra a szakmára terelődik a szó. — Nem jöttek a tejet vizsgálni. Pedig kiváncsi vagyok az eredmény­re. Eddig 3,8—4%-os volt a zsírtar­talom. Jobb érzéssel dolgozunk, ha tudjuk, milyen a tej. Invitálás után letelepszünk a lakás számtalan szobájának egyikében. Ké­­tyen az a divat, hogy az új lakások­hoz minden évben hozzáragasztanak egy-egy szobát. Kis túlzással elmond­hatjuk, hogy néha már a házigazda sem tudja, hány szobája van. A csa­ládfőnek nem is nagyon tetszik az örökös építkezés, de a versenyben nem lehet lemaradni. A készülő ebéd kellemes illatával töltött szobában összegezzük a be­vételt. Molnár András fiával és fele­ségével (aki csak kisegíti a fiát) a múlt évben 35 897 koronát kapott a ledolgozott munkaegységekért. A csa­ládfő kocsis. 1000—1200 koronát hoz havonta a házhoz, fia anyjával 1800— 2000-et is. Gézának a legutóbbi hó­napban is 80 munkaegysége volt. A fejésben egyelőre még segít neki édesanyja, de ha belejön, önállóan dolgozik majd. Pénzben tehát nincs hiány. A fiatal szövetkezeti1 tag fájlalja, hogy féléve nem volt mulatság. Pedig jó lett vol­na megpörgetni a szomszéd lányát. A közösségi élet ugyan elég pezsgő, esténként eljárogat a művelődési otthonba a többiekkel együtt. Ezek után szóljon újra az ökonő­­mus. Néhány tömör, rövid adat sokat mond. — Szerintem azért jó szövetkeze­tünk, mert minden évbei! sikerül va­lamelyik termelési ág és így a köny­velés összehozhatja az előirányzott bevételt, sőt meg is tetézheti. Az el­múlt gazdasági évben is 8 millió 268 800 korona bevételt terveztünk, és 8 millió 938 ezer koronát vettünk be. Így az átlagkereset 1400 korona havonta. Elképesztő számokat sorol fel. Az 1605 hektáros szövetkezet már 16 millió 739 600 koronás vagyont vall­hat magáénak. Az alapos ökonómus azt is kimutatja, hogy azért jut elég pénz a munkaegységekre, mert 100 leróna termelési befektetés 375 ko­rona értékű terméket és 141 korona tiszta jövedelmet hoz. Tehát a ter­vezett 21 koronás munkaegységen nem eshet csorba. A pénzügyi rész rendben van. De az ökonómus említ néhány problé-A korszerű művelődési otthon (A szerző felvételei) Csibék, kacsák a dohányszárítóban — Délután háromkor? Jó. Jöhetné­nek persze előbb is, mert délre min­dig elkészülnek a „csomagolással“ — de így sem történik semmi baj. Nem, nem... attól nem kell félni. Egészségesek és edzettek... Akkor háromkor, de ne késsenek ám sokat! — mondja parancsolóan, mégis ked­vesen Erzsiké, s leteszi a kagylót. — A vevő az úr, mit lehet tenni!... Ha azt mondják, hogy háromkor, hát legyen háromkor. Pedig szegény asz­­szonyok reggeltől eleget ugrálnak, míg elkészülnek a ki- és berakással, s hozzá még várjanak is! De hát ez már így van... — legyint a fiatal könyvelőílő. A gadóci szövetkezetben a szerdai nap forgalmasabb a hét többi napjá­nál. Különösen a dohányszárító körül és bent nagy a sürgés-forgás. Az asz­­szonyok azt sem tudják, mihez kezd­jenek előbb. A csibéket rakják-e ki, vagy az új tojásszállítmányt vegyék-e át? Vajon milyen összefüggésbe kerül egymással a dohányszárító, a csibe és a tojás? Ezt is elárulom. A gadóci szövetkezet vezetői leleményes em­berek. Ceruzával a kezükben gondol­kodnak. S ami gazdaságosabb, kifi­zetődőbb, azt részesítik előnyben. így van ez a dohányszárítóval is. 1952-ben felépítették s 1955-ben már más célt szolgált. — Hagyjuk a dohánytermesztést azoknak, akiknek nincs jobb bevételi forrásuk. Mi pedig bővítsük ki inkább a zöldségtermesztést, ehhez megfe­lelő termőterülettel rendelkezünk. Bizonyára a komáromiak is hálásak lesznek, ha naponta friss zöldséget adunk a piacra. S hogy a dohányszá­­rlíó se maradjon „árván", keltessünk benne csibéket — hangzott a javas­lat, ami rövid időn belül megvalósult. Hozzáláttak a munkához. A kelte­téshez gépekre berendezésekre volt szükség, amelyeknek a beszerzése nem történhetett egyszerre. Ám a ki­kelt csibék száma évről évre növe­kedett. Az idei termelési tervben már 50 000 darab szerepel. Január közepétől május végéig minden hét elején megismétlődik az előbbi vagy ahhoz hasonló telefonbeszélgetés. Je­lentkeznek a szövetkezetek egymás után, sorban. Ezer-kétezer darab csi­bét rendelnek — attól függően, kinek mennyire van szüksége. Az év első vevőjeként a kolozsnémai szövetkezetből érkeztek. Január 15-én 1283 darab csibét vásároltak. Ezután minden héten sorrakerült egy-egy szövetkezet. A nemesócsaiak 1425 db-ot, a nagykesziek 1805 db-ot vit­tek, majd jöttek a keszegfalusiak, szilasiak, lakszakállasiak, dunamo­­csiak, párkányiak, gellériek és így sorolhatnám tovább. Közben 4500 da­rabot saját nevelésre hagytak, 600-at pedig a szövetkezeti tagoknak adtak el. Összegezve az eddigi eladást, már 25 000 körül tartanak. Pénzben kifejezve az eladott csibék ára meg­haladja a 75 000 koronát. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a szövetkezet­nek ilyen magas tiszta bevétele van csibekeltetésből. Mert ebből az ösz­­szegből még leszámítódik a termelési költség. Az 50 000 darab csibénél ez 50 000 korona tiszta bevételt jelent, ami bizony már szép összeg. A költségek jelentősen csökken­nek azáltal, hogy a szövetkezet a sa­ját termelésű tojásokat adja a kel­tetőbe, vagyis a tojásvásárlás, szál­lítás költségeit megtakarítják. 1700 darab Hampshírei tyúkkal rendelkez­nek, melyektől évente 140 000 darab tojást adnak el a közellátásnak, 60 ezret pedig a keltetőbe szállítanak. Tavaly nagyon szép kelési száza­lékot ért el a háromtagú kollektíva. A tervben 75%-os keltetés szerepelt, vagyis 100 darab tojásból 75 darab egészséges, háromnapos csibét kel­lett felnevelniök, de a gondos asszo­nyok 75 darab helyett elérték a 84,8 darabot, s ez bizony szép eredmény, mert terven felül minden 100 darabot közel 10 darabbal toldottak meg. Idén is 75°/o-ot terveztek. A kollek­tíva azonban vállalta, hogy 3000 da­rabbal túlteljesítik a tervet. Ennek az elérése nem lesz olyan könnyű, mint ahogy azt az első pillanatban gondolnánk. Ugyanis a kakasok na­gyobb része betegség miatt elpusz­tult, s az utánpótlást nem tudták azonnal biztosítani. Ennek következ­tében alacsony lett a kelési száza­lék. A kakasok elhullásával kapcsolat­ban még egy probléma merült fel. Nem tudtak Hampshire fajtát szerez­ni, s így kénytelenek voltak a 20 db Komisch fajtával megelégedni. Ez persze azt jelentette, hogy a vásárol­­takat el kellett különíteniük a többi­től, mert a keresztezett tojásokat nem lehetett a tiszta Hampshire faj­tával összekeverni. így tehát akarat­lanul is kénytelenek kétfajta csibét keltetni. A szövetkezetek inkább a tiszta fajtához ragaszkodnak, s így bizony a kakasok elhullása sok bosz­­szúságot okoz a gadóci vezetőknek. Ám nemcsak a leleményesség, a nagyobb nyereségre való törekvés példáját láthatjuk ebben a szövetke­zetben. Megtalálhatjuk itt a segítség­­nyújtás, a baráti együttműködés ne­mes kapcsát is. Míg a dohányszárító egyik végé­ben a háromnapos pihés jószágok csipognak, addig az épület másik vé-APRÓSÁGOK A szövetkezet fejlő­dik, de a lakosság nem szaporodik. Évente hat­­tíz pár köt házasságot, de csak négy-öt gyerek születik. • * » Több mint 70 ház­ban van már televízió, szép a kul túrház is, azonban a kultúráiét élénkebb lehetne. A fia­talság számára ritkán rendeznek esztrádmű­­sorral egybekötött táncmulatságot. Med­dig lesz ez még így, kérdezzük Lakatos La­jost, az alapfokú ki­lencéves iskola igazga­tóját és egyben a falu kultúrfelelósét. * * * A falu 261 nyugdíjasa a múlt évben 862 524 koronát kapott, most havonta 71 877 koronát vágnak zsebre. * * * A szövetkezetben há­rom szakérettségizett és 12 mesteriskolát végzett szakkáder van. Jelenleg 9 fiatal jár szaktanintézetbe. * * * A felszabadulás óta 42 új ház épült, 22-t pedig átalakítottak. * * * A falu lakói már há­rom személyautót vá­sároltak és néhányon újabbakat igényelnek. mát is. Erről szóljanak inkább az Illetékesek. Bernát Gyula, a falusi pártszerve­zet elnöke szintén elégedett a fejlő­déssel, de leszögezi, hogy a munká­kat alaposabban kellene ellenőrizni. A múlt évben jó minőségű takarmányt gyűjtöttek be, ám a rossz kazalozás miatt néhány ’ vagonnal tönkrement' Más munkaszakaszon sem, ártana a nagyobb felelősségérzet és a felelős­ségre vonás. A pártelnök nézetével egyetért Kassai Árpád, a helyi nemzeti bizott­ság elnöke is. Szerinte jobb együtt­működésre lenne szükség a pártszer­vezet vezetősége, a helyi nemzeti bi­zottság tanácsa valamint a szövetke­zet vezetősége között. Így közös erő­vel könnyebben megoldhatnák a prob­lémákat. A szövetkezet fejlődésével főleg az utóbbi négy év alatt elé­gedett. Bohák István a szövetkezet elnöke gondterhelt arccal mondja: Ha meg­követelem a rendet, megharagszanak. Persze, nem mindenki. No de a ki­­sebb-nagyobb hibák ellenére is jól dolgoznak a tagok és biztosan hala­dunk előre. Sok-sok vélemény hangzik el a tagok, a funkcionáriusok szájából. Mind arról tanúskodik, hogy a húsz éve felszabadult földművesek jól gazdálkodnak és építik szövetkezetü­ket. Az itt-ott megnyilvánuló bírála­tok, megjegyzések mind azt szolgál­ják, hogy a közösség jobb eredmé­nyeket érjen el. A következő években lesz bőven tennivaló, hisz átállítják a gazdaságot. Itt is lényegesen csök­ken a sertésállomány és emelkedik a tehenek száma. Már a vetésforgó is így alakul. Az évelő takarmányok aránya a földterülethez viszonyítva 28% lesz. Előtérbe kerül a baromfi­­tenyésztés és a szőlészet. Már 10 hektár fiatal szőlőjük van, ehhez idén még 5 hektárt telepítenek és a közeli években 35 hektárra bővül a szőlő­­gazdaság. A jövő terveiről csillogó szemmel beszél mind a három elnök, az agro­­nómus, az ökonómus. Szinte csodál­kozik az ember, mennyi alkotóerő rejlik ezekben a húsz évvel ezelőtt felszabadult szövetkezetesekben. Va­jon mit ró a toll a papírra újabb két évtized múlva?! Bala József aében a kacsatojások méltóságos Csendben pihennek a keltetőgépekben. A csibék a gadóciaké, a kacsák vi­szont a komáromiaké. S mégis jól megférnek együtt a gadóciak dohány­szárítójában. Az elnök ötlete volt ez, aki jóindulatúan, majdnem ingyen felkínálta a komáromiaknak az épület másik felét. Miért állna kihasználat­lanul, ha hasznát vehetik? A komá­romiak így évente 100 000 darab kis­kacsát adhatnak el. A giadóci vezetők sokoldalúsága nemcsak a szövetkezeti tagságuk gaz­dagodását, hanem a szomszédok ki­segítését is eredményezte. Szép pél­dája ez az együttműködésnek. H. Zsebik Sarolta Szakái Erzsiké a kiscsibékben gyönyörködik TAPASZTALATOK a vegyszeres gyomirtás terén Pár esztendővel ezelőtt, amikor kezdetét vette a gyomirtószerek használata, mezőgazdasági üzemeink többségében idegenkedtek tőle. Igaz, hogy ekkor a gyakorlatban még is­meretlen fogalomnak számított, s ta­lán ennek tudható be az idegenkedés. Mégis akadtak olyan emberek, akik megragadva az alkalmat, kipróbálták a csodaszert. Az első esztendő nem hozott kimagasló sikert. Itt-ott mu­tatkoztak eredmények, de legtöbb helyen — fittyet hányva a haszná­lati utasításoknak, éppen úgy elgyo­mosodott a kukoricaföld, mint * az­előtt. A tornagörgői szövetkezetben 1961 tavaszán kísérleteztek először. A kas­sai kutatóintézet szakemberei 7 hek­táron próbáltak szerencsét, a szövet­­kezetesek pedig 10 hektár kezelésére vállalkoztak. A kutatóintézet dolgozói vetés előtt tíz nappal felosztották a területet hét egyenlő részre. A há­rom közbeeső sávot érintetlenül hagyták, míg a négy részen egyen­ként 1,5—2 — 2,5—3 kg-os adagolás­ban, 900 liter vízben oldva juttatták talajba a herbicidet. Földbe került a mag. Telt, múlt az idő, a kukorica szépen fejlődött és a szakemberek kíváncsian figyelték a hatást. A köz­beeső sávokon elhatalmasodott a gyom, a többin pedig sárgulni kez­dett, majd teljesen nyoma veszett. A másik 10 hektáron a szövetkezet akkor permetezte szét a vegyszert, amikor a kukorica elérte a 40 — 50 cm magasságot. A növény szépen fej­lődött, de a gyomot csak részben tette ártalmatlanná. Más kárán tanul az okos — tartja a közmondás. Tornagörgön a fordí­tottja történt. A saját kárukon okul­tak. A kukorica betakarítása után hamarosan felszántották a két par­cellát és őszi búzát vetettek bele. A kutatóintézet szakemberei bíztak a sikerben. Előre kiszámították, hogy a vegyszer a tenyészidö alatt kifejti romboló hatását és nem lesz kiha­tással az utónövényre. így is volt. A búza kikelt, elbokrosodott és jó termést hozott. Rosszabb volt a hely­zet a 10 hektáron. A búza fejlődés­nek indult, de a bokrosodáshoz már nem volt ereje. Máté Béni, a kutatóintézet dolgo­zója így nyilatkozott: — Mi azzal a céllal jöttünk Torna­görgőre, hogy bebizonyítsuk a vegy­szeres gyomirtás előnyeit. Kísérle­tünk minden bizonnyal sikernek mondható. Azért választottuk a vetés előtti időszakot a permetezésre, hogy a korábban ébredő gyomokat csírájá­ban elfojtsuk. Bármilyen vegyszerrel (Simazin, Atrazin, Zeazin, Ilungazin) kezeljük a kukoricát, a három kilós adagolás elpusztítja az élősködő gyo­mokat, és nincs szükség egyéb talaj­művelésre, utána pedig minden koc­kázat nélkül lehet vetni őszi búzát vagy tavaszi árpát alávetéssel. Na­gyon fontos még szem előtt tartani azt, hogy ott, ahol már egyszer el­haladt a gép, ne permetezzünk még­­egyszer. Üveges Gyula a szövetkezet agro­­nómusa megjegyezte: — Ma már el sem tudnánk képzel­ni a kukoricatermesztést vegyszeres kezelés nélkül. Az sem okoz gondot, hogy vajon vethetünk-e kukorica után kalászosokat, vagy sem. Okul­va az 1961-es évi sikertelenségből, a pontos adagolással meggyőződtünk a vegyszeres gyomirtás előnyeiről és azóta rendszeresen vetünk kukorica után kalászosokat. Az elmúlt tava­szon például árpát vetettünk lucerna alávetéssel. Az eredmény sikernek mondható. Meggyőződtünk, ha idejé­ben permetezzük a vegyszert, telje­sen feldolgozódik és nincs befolyás­sal az utónövényre. Mi már a vetés­forgóba soroltuk be a kukoricát. Az utóbbi négy esztendőben harminc mázsán felüli a hektáronkénti szem­termés. Idén 70 hektáron végzünk vegyszeres gyomirtást. J-ablonci Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents