Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-17 / 15. szám
Serkentés virágporral Alig pár percig jártam a kapíárak között. A méhek akkor még nem röpködtek, de zümmögésükből megértettem, hogy bent nagy munka folyik a fiatal méhek nevelése körül. Családaink jól átteleltek, erősek, népesek. Nem gátolta fejlődésüket a hosszú tél, mert nagyon megerősödtek a múlt év augusztusában föletetett 8—10 kg cukortól (családonként) amit az eleség kiegészítéséhez kaptak. A nyár végén föletetett szirupot nemcsak beteleltetésre használták fel, hanem a fiatal méhek nevelésére is. Azt hitték, hogy nem szűnt meg a hordás, a nektárforrás. Hozzákezdtek ismét a virágpor gyűjtéséhez, s az anyát petézésre ösztönözték. A jó teleltetés titka tehát abban rejlik, hogy sok fiatal méh bőséges élelem (méz és virágpor) legyen készletben. A fiasítás táplálására nagymennyiségű mézre, virágporra és vízre van szüksége a méhcsaládnak. Saját kárunkon tanultam meg, hogy nem a téli, hanem a tavaszi időszak emészti meg az élelem jelentős részét. Kedvezőtlen idő esetén igen könnyen éhséget szenvedhet a család. Leggyakrabban a népes, fiatal anyás-család éhezik, (szerk. megj., ha nem láttuk el eléggé eléséggel), mert az ilyen kezdi meg legkorábban a szaporítást. Most méhállományunknak nagyrésze erős családokból áll. Szükségessé válik az etetés. Ilyenkor langyos cukorszirupot készítünk. Egy liter cukorhoz egy liter vizet öntünk, s ez jól pótolja a mézet és a vizet, de hiányzik a virágpor. Korai tavasznyíláskor a méhek szaporán gyűjtik a virágpor pótlására a szójalisztet és a fűszerpaprikát, sőt a káros hatású fűrSszport is. A gyűjtést csak akkor hagyják abba, amikor a természetben friss virágport találnak. Most nem sokat törődnek a virágport pótló szerekkel, s ennek okát kutatva sétálok a hegyoldalon. A hímpor illatát nem érzem, de tudom, hogy a méhek ösztönösen tudomást szereztek róla. Már érzik a jó táplálékot, azért nem szállnak a szójalisztre. Az erős családok 2—3 nap alatt — ha arra mód nyílik — egy-két hétre való virágport is összegyűjtenek. De mi lesz a gyenge családokkal? Mert ilyenek is akadnak. Emlékeim között a legjobb megoldást keresem. Cukorszirup etetésével nem serkenthetjük nagyobb munkára a gyöngéket. Ez az eljárás csak az erős családoknál vált be. Ezek etetésük esetén megkétszerezik a virágpor gyűjtését, Most jut eszembe, hogyan erősítettünk föl a múlt tavaszon egy olyan gyenge családot, amelyik csupán három léputcát töltött meg méhekkel. Elég sűrűn két lépben volt Hasításuk. Befedett és kelő fiasítás zártsorosan húzódott egymás mellett. Az ilyen fiasítás (egy lépben) öreg anyára vallana, ha a petézéssel szórványosan találkoznánk. Az anya egyéves volt — petézőképességének legjavában — ezért fiasításos léppel is kár lett volna segíteni a kis családot. Egyesítésre nem gondoltunk, mert a főhordásra még nem készültünk, s ilyenkor a jó anyás kölyökcsalád aranyat ér. Kis családnál a segítségre adott fiasítás rendszerint meghűl, ezért úgy döntöttünk, hogy friss virágporral serkentjük. Két hét alatt három virágporos léppel segítettük. Tőle pedig három mézes lépet vettünk el, s ezeket azoknak a családoknak adtuk, amelyektől a virágporosat elvettük. Á gyenge családnak az élelem bent volt a kaptárban, amire a fiasításhoz szüksége volt, azért tudott nagyobb hőt fejleszteni a fészek melegítésére. A főhordásra ez a kicsi család a jók közé tartozott. A végső eredmény pedig az lett, hogy 20 kg mézet pergettünk tőle, holott ezt a családot csak tartaléknak szántuk. Az erős méhcsaládokat viszont semmi sem serkentheti nagyobb munkára, mint’ a más családoktól kapott mézeskeret. Ezzel a kis beavatkozással mindketten jól jártak. így teszünk most is. Virágporos lépeket szedünk el az erősektől, a gyengék számára. Az erőseket pedig mézes lépekkel és cukorsziruppal serkentjük. A méhek serkentése és létszámuk növelése most nagyon fontos, mert a jelek szerint korai főhordás várható. Nedves a talaj és csak melegre van szükség, hogy az időjárás behozza a késést. Ne felejtsük tehát, hogy a méhfiasítások sokat fogyasztanak. Egy lépfiasítás nevelésére körülbelül egy fél lép virágport és egyharmad lép mézet használnak el a méhek. A múlt évi gyenge családunk a három virágporos lépből hat lép Hasítást nevelt. Később annyira felmelegedett az idő, hogy nem volt szükség több serkentésre. Méhésztársaimnak azt tanácsolom, hogy most, tavasszal egyikük se feledkezzen meg a virágporos serkentésről. Cstirllla Józsefné (Szádudvarnok) A konyhasó hatása a méhekre A magyarországi Méhészet című folyóirat februári számának 37. oldalán hivatkozik a Véelárstvíban 1964-ben (7. szám) megjelent cikkre, amely azzal foglalkozik, hogy a konyhasós cukorszörptől a méhek elbágyadnak, megbénulnak, s végül elpusztulnak. Hosszú éveken keresztül nem vettem észre, hogy az általam adagolt 0,25 %-os sós cukorszörp fogyasztása megrövidítette volna a méhek életét. Éveken keresztül ősszel is adagoltam 0,25 %-os sós cukorszörpöt a méhek téli eleségéül. Adagoltam továbbá citrom főzött héjának levét és hangyasavat is, hogy az anya a szokottnál korábban kezdje meg a petézést. A későn kezdődő tavaszi időjárás miatt az 1961-es évtől az említett pótanyagokat nem adagolom a cukorszörpbe. Nálam a későn érkező tavasszal, párhuzamosan kívánatos a fiasítás előmozdítása. Tavaszi vizsgálat alkalmával mindig a szokott menynyiségű elhullott méhet számláltam a kaptár fenékdeszkáján. A sós cukorszörp tehát az említett százalékarányban nem ártott a méheknek. Megfigyeléseim alapján nem a dolgozó méhek részére szükséges a só, hanem a fiasítás fejlődéséhez, a dajkaméhek részére, akárcsak a pempő, méz, víz, virágpor és a meleg. Az első tisztuló kirepüléstől a mézkamrák felrakásáig bent a kaptárban 50 %-os sós vízzel itatok már 32 év óta. A mézelés kezdetétől fogva, amikor a mérleges kaptár már gyarapodást mutat, a szabadban felállított sósvizes itatót kevés méh látogatja. Ezt annak tulajdonítom, hogy a nektár és a mézharmat is bizonyos mennyiségű sót tartalmaz a fiasítás pedig a hordás menyisége szerint korlátozódik, tehát éppen elegendő az a sómenynyiség, amelyet a méhek a nektárral begyűjtenek. Amint elérkezett a július közepe, a szabadban felállított sósvlzes itatót a méhek tömegesen látogatják, s szorgalmasan fogyasztják a sósvizet. Július 10—15-től kezdve és augusztus 5—10-ig a petékből fejlődő fiasítás ápolásához a dajkaméhek szükség szerint adagolják a sósvizet. Ez az utóbbi eset is határozottan bizonyítja, hogy a fiasítás fejlődéséhez föltétlenül szükséges a só. Mikulás Lajos, oki. példás méhész és népi kutató (Jolsva) A SZARVASMARHÄK takarmá- NYOZASA akkor a leggazdaságosabb, ha tápanyagszükségletük legnagyobb részét terlmés takarmányokkal elégítjük ki. A zöldtakarmányozás idején időszakonként kiválasztjuk az egyes állatfajok részére azokat a takarmánynövényeket, amelyek a legmegfelelőbb összetételben és a legkevesebb költségráfordítással a legtöbb tápanyagot nyújtják. A tavaszi időszakban többnyire a gabonafélék (rozs, búza, zab, árpa) • bükkönyös, valamint borsós keverékeit etetjük. Ezek a keverékek rendszerint fehérjében gazdagok. A június végétől szeptember végéig etethető nagytömegű zöldtakarmányok legtöbbje viszont fehérjében szegény. A legnagyobb tömeget adó kukoricacsalamádé fehérjetartalma nagyon kicsi. A nagy tömeg és a jó tápanyagarány érdekében leginkább a kukorica borsós, lóbabos és szójás keverékét szokták termeszteni. Ezek a keverék-kombinációk még nem terjedtek el (különösen szárazabb vidékeken) mert nem bírták a szárazságot, a nyári hónapok alacsony páratartalmát. Eltérő volt a takarmánykeverékek fejlődési ritmusa, hő- és napfényigénye (a borsófélék esetében a sok napfényóra csökkenti a növekedést), így a keverék részarányától függően esetenként a vártnál kisebb volt a termés. A nagytömegű nyári zöldtakarmányok közül legtöbb fehérjét a szudánlíű tartalmazza, ezért a nyári takarmányok megválasztásakor feltétlenül figyelmet érdemel. A szudánifű értékes nyári takarmánynövény. Értékét az adja meg, hogy bőtermő és szárazságtűrő. A betegségek nem károsítják, termesztése teljesen gépesíthető, gyomirtása kemizálható. A takarmányozás szempontjából fehérjetartalma magas, tápanyagtermése nagy, tápanyagaránya jó (hús és tejtermelés szempontjából) s az állatok szívesen fogyasztják. A szudánifű takarmányozása idején érhető el a legmagasabb fejési átlag. A szudánifű gazdaságosságát nagyban befolyásolja a termesztés és a felhasználás módja: A szudánifüvet termeszthetjük tiszta kultúrában és keverékekben (vethetjük főnövényként- és tarlónövényként). A tiszta kultúrában főnövényként vetett szudánifű zöldanyag-termése „sovány“ viszonyok között pedig meghaladja az 500 mázsát. Nagytömegű fehéijés takarmányok termesztése tiszta- vagy köztes Mintában A szudánifű tápanyagtartalma és aránya akkor a legjobb, ha fiatal állapotban, a bugahányásig feltakarmányozzuk. Az agrotechnikai kísérletek és a gyakorlati termesztési tapasztalatok azt mutatják, hogy a nagy terméshozam elérése érdekében a'szudánifű összes lényegesebb agrotechnikai követelményeit be kell tartani. A szudánifű legfontosabb terméskialakító tényezői: A szudánifű sok fehérjét termel, mégpedig 500 a-s hozam esetén hektáronként 10 q-t, 600 q-s terméssel pedig kb. 12 q-t, amihez 160, illetőleg 200 kg felvehető nitrogén szükséges. Leggazdaságosabb, ha a nagy nitrogénszükségletet istállótrágyával, trágyalével, vagy hugyannyal (karbamiddal) elégítjük ki. Alaptrágyának 200— 300 q, legkésőbb télen leszántott istállótrágya, vagy 300—400 hl trágyalé szükséges hektáronként. A trágyalét foszfortartalmú műtrágyával kell kiegészíteni. Az istállótrágyához kelés után legalább 1 q nitrogén-fejtrágyáí kell adni. Trágyázáskor be kell tartani a 3 :1: 2 N, P, K tápanyagarányt. Talajelőkészítés:' Szudánifű alá jól elmunkáljuk a talajt’, de nem szabad nagyon tömöríteni, mert az ilyen talaj hideg és ezt a szudánifű nem szereti. Vetési idő: Főnövénynek a melegebb talajokon legjobb május 10—15. között vetni. A korábbi vetések az esetleges hideg hatására felfázhatnak. A lehűlésen átesett szudánifű rosszul’ fejlődik és az első növedék alacsony termést ad. Hidegebb talajokba később, csak május végén vessünk. Másodnövénynek vethetjük egészen július elejéig. Vetőmagménnyiség: Intenzív íélelési viszonyok között a sűrű vetés adja a legnagyobb hozamot. Hektáronként a 80 % csíraképességű magból 60 kilót vetünk. Vetési sortávolság:' Jobb termesztési viszonyok között a legnagyobb és a legjobb minőségű termést gabonasortávolság esetén adja. A vetés mélysége: Ez a talajtól függően 2—4 cm közötti légyén. A gyomirtás: Ezt Dikotexszel végezzük 6—10 cm-es növénymagasság idején. A szudánifüvet nemcsak tiszta kultúrában, hanem keverékek formájában is termesztik, többnyire kuka» ricával és napraforgóval keveríen. A kukorica—szudánifű takarmánykeverék vetésének az a cél» ja, hogy a kukoricacsalamádéhoz vi* szonyítva növelje a termés tömegét, fehérjetartamát és alkalmazkodó képességét. Az első kaszálás után a szudánifű kisarjadzik és még egy növédéket ad 100—300 mázsa hektáronkénti mennyiségben. A kukorica— szudánifüves keverékét 50—60 kg kukorica és 30—35 kg szudánifű vetőmag felhasználásával vetjük. Az ilyen keverék zöldanyagának tápanyagtartalma a szudánifű bugahányása kezdetén (ha a két növény aránya nagyjából 1:1) átlagosan 11 kg keményftőérték és 1,6 % emészthető fehérjé, tápanyagaránya 7 :1. Kukorica—szudánifű— napraforgó keverék' vetésének az a célja, hogy főleg a napraforgó komponens segítségével előrehozzuk az etetés időpontját. Az első kaszálás leetetése után a szudánifű még 100—200 q sarjútermést nyújt’. Ezt a keveréket használják legszívesebben a gyakorlatban, ha kései másodvetésrőí és tarlókeverékek ve/téséről van szó. Ez a keverék nagyin rugalmasan alkalmazkodik a szélsf/éges talaj-, éghajlati és csapadéuviszonyokhoz. Korai, június végi zíldtakarmányozás céljára április végén vetjük. Másod-, illetőleg tarlónövényn’ek július közepéig vethető. A vetőmag összetétele: 50 kg kukorica, 25 kg szudánifű és 8 kg napraforgó. Silókukorica—szudánifű Á silókukorica—szudánifű kombináció 'termesztési módját’ a mihályfaí szövetkezetben (dunaszerdahelyi járás) kezdeményezték. Ennek a módszernek szintén az a célja, hogy emelje a termés tömegét és a szilázs fehérjetartalmát. E termesztési mód alkalmazásakor a kukoricát 70 cm-es sortávolságra vetik, majd később, a kukorica sarabolása után minden sor közé 2—3 sor szudáni füvet vetnek. _ A szudánifüves keverékek alá ugyanolyan trágyázást kell alkalmazni, mint a tiszta kultúrájú zöldtakarmánnyal termesztett szudánifű alá. Bartalos Menyhért mg. mérnök', (Sóssziget) A lucernatermesztés kezdeti teendői Ogy érzem, hogy vidékünkön, de’ falán országos viszonylatban sem foglalkoznak az évelő takarmányok, s elsődlegesen a lucerna termelésével olyan mértékben, mint azt e fontos évelőnövényünk megérdemelné. Azt gondolom, nem foglalkozhatunk vele annyit, hogy ezt belátható időn belül soknak tartanánk, tekintve, hogy állatállományunk számának, minőségének növelése elsősorban jó takarmányellátottságunk függvénye: a bőséges állatállomány pedig népünk életszínvonalának részbeni fokmérője, továbbá rendkívül fontos népgazdasági érdek is. A nagyobb állatállomány jobb húsellátást, ez pedig magasabb életszínvonalat jelent. Néhány szóban a növény haszonértékéről: Könnyen emészthető, különösen értékes tápanyagokat tartalmaz. Több jó takarmány, nagyobb állatállományt, nagyobb állatállomány több értékes trágyát, több trágya magasabb termést, ez pedig jobb életkörülményeket jelent. 1. A lucerna emészthető fehérjetartalma minden más takarmánynövényt felülmúl. 2. Kiszántás után a 4—5 éves lucerna 40—50 mázsányi mennyiséggel növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, ami kb. 200 mázsa istállótrágya hatásának felel meg. Tarlómaradványai révén hozzávetőlegesen 2,4 % nitrogénnel, 0,8 % foszforral, 1,2 % káliummal gazdagítja a talaj tápanyagtartalmát. 3. Dús és mélyrehatóié gyökérzeté humusszal látja el a talajt, s egyben víztároló képességét is javítja. 4. A termelési költség a többi takarmányhoz képest alacsonyabb. A jókai szövetkezet területe csapadékban elég szegény, azonban tekintettel arra, hogy a növény mélyrehatóló gyökerei az alsó talajrétegek nedvességét is hasznosítani tudják, erősen homokos talajaink kivételével mindenütt termelhető. A téli hideget’ elég jól tűri, ezért a magasan fekvő vidékeken is beválik. Az eredményes termelés érdekében a következőket’ tartsuk szem előtt: Vetésforgó Tapasztalatok szerint’ azokon a helyeken, ahol csak régebben, vagy még egyáltalán nem volt lucerna, ott az első és a második termés kisebb mennyiséget adott (a nlírifMlé baktériumok' hiánya, illetőleg csekély mennyisége miatt). Ilyen esetben magoltást végzünk. Vetés előtt a magot mesterségesen előállított baktérium tenyészettel csávázzuk (az oltóanyag por vagy folyadék formájában kerül forgalomba pl. Nitrosan néven). Ügyelni kell arra, hogy oltás után a magot ne érje napsugár, ezért a vetőgép tetejét zárva tartjuk. Műtrágyával keverten nem ajánlatos ezt az anyagot talajba juttatni. Természeti adottságaink alapján 6—8 év elteltével termelhetnénk ugyanazon a területen lucernát, de' vetőmag hiány miatt ezt még nem tehetjük. Szántóterületünk 25 %-án kellene többéves takarmánynövényt termeszteni, jelenleg azonban csak 17 %-án termesztünk. Szeretnénk áttérni az új, szakszerű vetőmagtermesztésre, s akkor e hiányt pótolni tudnánk. A vetőmaghiány pótlására annál inkább szükség lenne, mivel nálunk a lucernát négy év után kiszántjuk, így több vetőmag kell, mint olyan helyen, ahol ezt csak 5—6 évenkint teszik. A vetőmag termesztése is fontos népgazdasági érdek. El'óvetemény Elővéfeménynek mindennemű kapásnövény megfelel, nálunk azonban a cukorrépa után vetjük. Talajelőkészítés A talaj előkészítésekor figyelembe vesszük a védőnövény igényeit is. Az őszi. mélyszántást lehetőség szerint mélyen végezzük, hogy necsak a feltalajt, hanem az altalajt is porhanyítsuk, mert így a lucerna könnyebben gyökeret verhet a mélyebb rétegekben is, aminek vízellátás szempontjából van nagy jelentősége. Tápanyag ellát ás Tápanyagellátását hosszabb időre kell biztosítani. Különösen sok foszfort és káliumot igényel. Tekintettel, arra, hogy a foszfortartalmú műtrágyák a talajból nem mosódnak ki, helyes nagy részüket szántáskor, kisebb részüket pedig vetés előtt boronával a talajba dolgozni. Az öt mázsányi Thomas salakot a mélyszántás előtt a 3—3,5 mázsányi kálisót pedig a vetés előtt úgy ^dolgozzuk a talajba, hogy az egész termőrétegei egyenletesen-lássuk el tápanyagokkal. A műtrágya. mennyisége természetesen attól függ, hogy az elővetemény mennyi tápanyagot vont el. Istállótrágyával az előveteményt látjuk el mintegy 350 mázsa mennyiségben hektáronként. Későbbi években a trágyázás! terv szerint a talaj termőerejéhez képest’ dolgozzuk talajba az ipari trágyát. Nitrogéntartalmú műtrágyával az első termés előtt csak abban az esetben trágyázunk, ha gyérebbnek látszik a termés, nitrogén használata a legtöbb esetben nélkülözhető, mivel a növény a légköri nitrogént is képes hasznosítani a gyökér giimőin élő (nitrifikálő) baktériumok segítségével. ' rÁ vetőmag tisztasága Fontos, hogy a vetőmag tiszta, kellő csiraképességű legyen, s idegen magvakat ne tartalmazzon. Rendkívül nagy gondot fordítunk az arankamentes vetőmagra, ezért csak fémzárolt vetőmagot használunk. 'A vetés ideje és a védőnövény Védőnövényként nálunk le’gjobban a tavaszi árpa vált be, ezért a lucerna vetésidejét a tavaszi árpa vetésideje szabja meg. Az árpából 10—12 %-kal kevesebbet vetünk, mint ott, ahol alávetés nincs. A vetést égymenetben végezzük, így ugyanis egyazon gépen vetjük a lucernamagot és az árpát. A lucerna igy egyenletesebben szóródik, s jobban kihasználja a tápanyagokat és a gyomnövényekkel szemben éllenállóbb. Árpavetés idején sokkal nedvesebb a talaj felszíne mint később, s a mag kikelése biztosabb. Ha együtt vetjük az árpával, akkor a talajt nem szükséges mégegyszer gyúratni, ami a talaj szerkezetének rovására menne, továbbá így az egy hektárra jutó önköltség is alacsonyabb. Magmennyiség, vetésmélység Hektáronként 22—24 kg vetőmagot használunk. A vetés nagy ellenőrzést kíván, mivel négy év alatt csak egyszer vetünk, s ha az első vetés nem sikerül, a későbbi felülvetés aligha sikerülne. A vetés mélysége általában 0,3—2 cm között mozog. Kötött talajon sekélyebben, laza talajon mélyebben vetünk, körülményeink között ezt 2 cm mélyen végezzük. Ha a kezdeti munkákat kellő körültekintéssel hajtjuk végre, reményünk lehet arra, hogy igyekezetünket siker koronázza. Svigruha Lajos, a jókai EFSZ agronómusa
