Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-17 / 15. szám
Mielőtt földbe kerül ___ a kukorica Még néhány nap, s a kukorica vetésének agrotechnikai idejéhez érkezünk. Ügy gondoljuk, a kukorica népszerűsítésére manapság nincs szükség, mégis kell róla beszélnünk, mert kukoricatermesztő körzeteinkben a szántóföld 20—25 százalékán termesztik e fontos takarmánynövényt. Ez a valóság annak ellenére, hogy az utóbbi időben a takarmányok királynőjének fejéről leemeltük a koronát. Az történt, hogy a lucerna, illetve évelő pillangósok személyében „felfedeztük“ ellenfelét, így meg kell osztania egyeduralmát. Magas hektárhozamánál és tápértékénél fogva azonban a kukorica továbbra is kukorica marad, kiegészítve az említett fehérjékben gazdag pillangós növényekkel. A nyugat-szlovákiai kerületben például a szántóterület minden negyedik, illetve ötödik hektárán a kukorica foglal helyet. A többi növénnyel szemben a terület nagysága késztet bennünket, hogy megkülönböztetett gondot fordítsunk a talajelőkészítésre, vetésre, majd a növényápolásra. Hosszú évtizedes tapasztalat szerint Dél-Szlovákiában a kukoricavetésre legalkalmasabb az idő április 20-tól május elejéig, amikor a talaj hőmérséklete a 8—10 C fokot elérte. Hideg földben a vetőmag elveszti csírázóképességét, penészessé válik, elkorhad, a kelés hiányos lesz, vagy egyáltalában nem lát napvilágot a növény. Bár a korai vetés igen fontos követelménye a nagy termésnek, de csak olyan értelemben, hogy azonnal kell vetni, amint az említett optimális feltételek bekövetkeztek. Első sürgős teendőnk, hogy a kukorica alá szánt területeken megállapítsuk a drótféreg és pajorfertőzöttség mértékét. A kártevőkkel erősen fertőzött területen feltétlenül végezzük el a talaj fertőtlenítését, máskülönben a kártevők oly erősen megritkítják a növényt, hogy az a hektárhozam csökkenését vonja maga után. Az utóbbi években egyre jobban terjed a kukorica vegyszeres kezelése. Térhódítása kívánatos, s mezőgazdasági üzemeink részéről nagyon indokolt. Hasznossága terén azonban nagyon eltérőek a vélemények. A többéves megfigyelés azt mutatja, a sikertelenség okát a vegyszer szakszerűtlen alkalmazása idézte elő. Használata csak úgy járhat eredménnyel, ha kellő nedvességű talajon időben juttatjuk rendeltetési helyére. A nálunk használatos Zeazin permetezésének ideje a vetés előtt egy-két héttel a simitózás után azonnal esedékes. Hektáronként kötöttebb talajra 3 kg, míg könynyebb típusú talajra ennél kevesebb szükséges. A kukorica kertszerűen művelt vetőágyat kíván. Rögös, rosszul előkészített egyenetlen talajon nagy termést nem várhatunk. A vetés mélysége rendszerint 8—10 cm. A talaj megmunkálásával egyidőben a műtrágya kiszórására is sor kerül. A hektárhozam további növelését szolgálja a jó minőségű vetőmag. A vetőmagvak közül talán egy sem befolyásolja oly érzékenyen a hektárhozamot, Bebizonyított tény, hogy az adandó körzethez helyesen kiválasztott hibrid vetőmaggal megkétszerezhető a terméshozam. Azonban a hibridkukoricát minden évben új vetőmaggal kell cserélni, mert a fajták leromlása egyik évről a másikra igen jelentős, 10—20 százalékos terméscsökkenést is eredményezhet. Az évi rendszeres vetőmag felújítás tehát a magas hozam követelménye. Vetőmagtermesztő üzemeink, valamint behozatal útján egyre nagyobb mennyiségű hibridkukorica áll rendelkezésre. Mezőgazdasági üzemeink örömére szolgál, hogy az elmúlt hetekben megkezdte működését a Galántai Kalibráló Üzem, mely az ország első ilyen üzeme. A tavaszon 15 vagon kalibrált vetőmagot szállít, de a jövő évben már 40 ezer vagon elsőrendű kukoricavetőmagot biztosít a termelők számára. A magas hektárhozam elérésének igen fontos feltétele, hogy a tőszám kedvezően alakuljon a területen. A vetőmagmennyiség, valamint a ritkítás meghatározásakor úgy döntsünk, hogy a tövek végleges mennyisége elérje a 40 ezret hektáronként. Köztudomású, hogy a jó táperőben levő földön átlagosan 20—25 dkg-ot nyom egy-egy kukoricacső. Ha ezt 40 ezerrel megszorozzuk, 80—100 mázsás terméssel számolhatunk. Ez lebegjen szemünk előtt, amikor a kukorica vetőágyát készítjük, vetésének módját és idejét meghatározzuk. A szemre termesztett kukorica mellett szólnunk kell a silókukoricáról is. Idén ez kétszeresen fontos, mivel a tarlóherék nagyobb hányada a szárazság és egérkár következtében kiszántásra került. Természetes, hogy helyére takarmányt kell vetnünk, hüvelyeseket és silókukoricát. A pillangósok mellett részesítsük előnyben a silókukoricát, mert területegységenként a legnagyobb mennyiségű, tápláló anyagokban leggazdagabb takarmányt nyújt. Termesztésére nagy zöldtömeget adó, jól csövesedő hibrid vetőmagot használjunk. A fajtákat úgy választjuk meg, hogy azok különböző időben „érjenek“, mert ezáltal mód nyílik a betakarítás idejének helyes betartására. Napjainkban előtérbe került a silókukorica tápanyagának kiegészítése, fehérjedús hüvelyes növényekkel. E célból legjobban megfelel a kukorica és lóbab keveréke. Kísérletek folynak még szójával, takarmán?/borsóval történő termesztésre, melyek szintén jól megférnek a kukoricával. Az ilyen keverék mind zölden, mind silózott állapotban egymás tápanyagát kiegészítve, a legjobb tejelő takarmányok közé sorolható. Néhány mezőgazdasági üzemben a kukorica és hüvelyes keverék vetését már szorgalmazzák szakembereink. Azonban nagyon fontos. lépés lenne, ha ez a módszer minél szélesebb körben elterjedne a termesztésére alkalmas területeken. A következő napokban sok igényes munka vár földműveseinkre. Be kell fejezni a cukorrépa, napraforgó vetését, a burgonya ültetését, majd sorra kerül a kukorica vetése. Aggodalomra nincs ok. Komplexbrigádjaink alapos felkészültséggel indultak, tervszerűen dolgoznak. Munkalendületük és az anyagi ösztönzés a biztosíték arra, hogy időben és jó minőségben elvégzik a soron következő munkákat. Húi-véti ix Mondjon bárki bármit, — én az összes hagyományos és nem hagyományos ünnep közül húsvét hétfőjét tartom a legkedvesebb, legszebb, s ha lehet így mondani, hát a legésszerűbb ünnepnek. Mindjárt megmagyarázom, vajon miért? Húsvét hétfőjén ugyanis nem született, nem halt meg és nem támadt fel senki, ezen a napon általában saját magunkat ünnepeljük, egymásnak örülünk, embertársainknak szerzünk örömet. Csuda jó érzés az, hogy ezen a napon bárhová — széles e világon — bekopogtathatok s meglocsolván a ház fehérnépét, borral, kaláccsal kínálnak s ami talán a legfontosabb — örülnek nekem! Egyszerűen csak örülnek, nem csodálkoznak rajta, hogyan, miként cseppentem közéjük, nem néznek kérdőn egymásra: „Hát ezt mi szél hozta?" Jött, itt van, joga van hozzá, elvégre húsvét hétfője van ma. Jogom van hozzá ... Az ősi szokások jogán örvendhetek a megújulás, tisztaság évezredes ünnepén. Gyönyörűek e nap szimbólumai. Víz. Az életet adó, minden szenynyet lemosó, kristálytiszta víz. Húsvéthétfőn vízzel kell meglocsolni az asszonynépet s nem holmi illatos kenceficével, amellyel e „barbár" ünnepünket a civilizáció piperkócei kulturáltabbá akarták tenni. Vízzel, mely a parasztember számára az életet, termékenységet jelenti. Kristálytiszta vízzel kívánunk asszonyainknak, lányainknak virágzó életet, termékenységet. A terített asztal. A bőség szimbóluma. Kenyér, hús, bor - amelyet a megújulást hozó tavasznak köszönhetünk. A locsolók jutalma, a húsvéti pirostojás ... Piros. Az ember évezredes szabadságvágyának a színe az őskori kultúráktól napjainkig. Így is nevezhetjük: az élet színe. Csak ennyit, mielőtt édesanyánkat, feleségünket, húgainkat, nővéreinket, kedvesünket, a falu fehérnépét meglocsolnánk. Mielőtt elfújjuk a mondókát: „Megöntözzük a rózsafát, hogy el ne száradjon!" S mielőtt megöntöznénk torkainkat. Mert arra is vigyázzunk! Nehogy kiszáradjon! P. 1. TEREPJÁRÓVAL A ZSELlZI ÁLLAMI GAZDASÁG HATÁRÁBAN Ä vetőterületa khérjés takarmányok (elé jjjHen A terepjáró fékjei megcsikordulnak. A kicsapódó ajtóból Dusán Somora, a Zselízi Állami Gazdaság főagronómusa és Fejes Sándor főtakarmányos ugrik ki. Ruhájuk poros, arcuk kissé gondterhelt. A gazdaság keleti oldalán mindig több a baj. Dombosabb tápanyagszegényebb a talaj, fiatalabbak a gazdasági udvarok. A béli csak most került a gazdasághoz, máris gondot okoz, hisz 20 hektár búzát kell kiszántani. Rosszul telelt a növény, a főagronómus szerint főleg a helytelen talajelőkészítés miatt. Más gazdaságokban is akad 4—5 hektár megritkult búza, ami közé árpát szórnak. A fagy és egérkár mégsem túl jelentős, az utazás célja más volt. A herefélék ebben a gazdaságban sokkal rosszabbul teleltek, mint a gabonafélék, és bizony néhányszáz hektár helyére kell más növényt vetni. Emiatt fő legjobban a főtakarmányos feje. Nagyrészt az ő gondja-baja, hogy sikerül-e pótolni a hiányt. Nem mindegy, hogy az állatállomány milyen takarmányt kap. Ezért is ragaszkodik a takarmányos eredeti tervéhez. — Én azt mondom, el kell vetni az utolsó hektárig a lucernás borsós keveréket, más kiutat nem találok ... — Támogatom az elképzelést — fűzi hozzá Somora. — Nem vagyok a jónak elrontója, csak a részlegeken meg ne bukjon .. . Azért kell ellátogatnunk minden gazdasági udvarba, hogy az eredeti terv. szerint vessék el a kívánt takarmányfélét. Utána mind a ketten számolgatnak. A gazdaságot kisebb-nagyobb sikerrel az állatállomány szükséglete szerint szakosítják. Ahol az anyakoca-tenyésztésé a szó, csicsókát ültetnek. A szarvasmarha-tenyésztés, elsősorban a tejtermelés fellendítése viszont nagyon sok fehérjedús takarmányt igényel. Tehát eszerint kell beállítani a vetésforgót. Nem túl nehéz, hisz Gregor Mátyás mérnök igazgató már évekkel ezelőtt kimondta a nagy szót: „Én borsó, vagyis általában pillangós-párti vagyok, mert a jó hektárhozam mellett, nitrogéngyűjtők és talajjavítók az ilyenfajta növények. Az igazgató már évekkel ezelőtt tudta, hogy a szarvasmarha-tenyésztés csakis akkor emelkedik kellő szintre, ha elegendő fehérjedús takarmányt termesztünk. A gazdaságban a legfőbb okot figyelembe véve munkaerő hiány miatt is előtérbe kerül a hüvelyesek és herefélék termesztése. A kapások műveléséhez nincs elegendő munkaerő. így a kukorica vetésterülete a szántóföld öt százalékára szorul, viszont ugrásszerűen előretörnek az évelő takarmányok. Amíg a múlt évben csak 880 hektár alávetés volt évelő takarmányokból, idén már 1194 hektár lesz. Az összes takarmányféle vetésterülete, beleszámítva az egyéveseket is, 2155 hektárról 2666 hektárra emelkedik Még nagyobb a különbség a hüvelyeseknél. Már tavaly is1277'hektáron termesztettek takarmányborsót é- más hüvelyest, idén a vetőterületet viszont már 4“7 hektárra bővítik. De ez még nem i végső szó. Fejes Sándor éppen a már említett szorult helyzetből kündulva, a gazdaságon 400—450 hektár borsós lucernakeveréket akar '.vetni. Nem véletlen, hogy épp ezt a megoldást választja. Hosszú éveken át jó tapasztalatokat szerzett ezen a téren. Az Ipolysági Állami Gazdaságban 20 hektáron termesztett borsós-lucernás keveréket. Hektáronként 24—26 kg lucernát és 120 kg borsót vetettek a földbe. Az eredmény meglepő volt. A jól fejlődő lucerna a védönövénnyef együtt még abban az évben 60 q szénát adott és tetejébe a lucernát utána még legeltetni lehetett. Hozzá kell tenni, hogy a széna első osztályú minőségű volt. A tehenek ugyanannyi tejet adtak, mint amikor tiszta lucerna-szénával etették őket. Tehát ezzel a módszerrel már az első évben sok takarmányhoz jutnak. Amint eddig jutnak a beszélgetésben, megérkezik a gépkocsi vezető és együtt nekivágunk a határnak. Soksok terv lát napvilágot. Mindkét szakember elve, hogy tej csakis édestakarmány félékből származik, ezért 40 hektár cukorcirkot is vetnek. Ezenfelül a takarmányféléket félig fonynyasztott állapotban silózzák, ún. édes silószénát készítenek. Háttérbe szorítják a vegyszeres silózást. A silóközpontokba fólia ponyvákkal légmentesítik a fehérjés silótakarmányokat. — Igyekszünk valamilyen módon megoldani a problémákat — mondja a főtakarmányos —, de sokszor nem találunk megértésre. Még kellene vagy 60—70 mázsa lucernamag. De a Mezőgazdasági Minisztériumtól is elutasító választ kaptunk. A hiányt háza'va szerezzük be a szövetkezetektől. Foltozzuk a lyukat, ahogy lehet. Az alberti gazdaságba érünk. Itt már megnyugszik a főtakarmányos. Nagy táblán vetik a borsót, lucernakeveréket. Beletúr a vetőgép tartá-A Nagyidai Állami Gazdaság a tavaszi munkák kezdetén ismertette a dolgozókkal a prémiumrendszert. Eszerint a minőségileg végzett talajelőkészítésért, műtrágyaszórásért, vetésért hektáronként 6 koronát kaphatnak a dolgozók. A kapások sarabolásáért szintén 6 koronát, míg a növényvédelmi munkákért hektáronként 1 korona prémiumot irányoztak elő. Összesen a tavaszi idényben 14 457 koronát osztanak szét prémiumként. Az egyes munkák elvégzését bizottság bírálja felül, akik figyelembe veszik a talaj előkészítésénél a betartott mélységet, a vakbarázdák törlését, a föld porhanyósságát, egyenletes műtrágyaszórást, a vetés és sarabolás minőségét, s azonkívül a munkabiztonsági intézkedések betartását. Lehoczky András Fejes Sándor főtakarmányos és Dusán Somora főagronómus el gedetten állapítja meg hogy a Diana búza jól telelt. Bratislava, 1965. április 17. Ára 80 fillér XV. évfolyam, 15. szám. A szocialista mezőgazdaságért! Prémium a kezdet kezdetén lyába. Kissé vágötí a borsó, de hát szükség törvényt bont. Kissé többet adagolnak, fő az, hogy a fehérjedús takarmányok a földbe kerüljenek. A két „ellenőr“ tovább fut a terepjárón. Kis jegyzetfüzeteikbe bekerül hol mennyit vetnek, mire van szükség. A körút után a jegyzetfüzeteket böngészve kiderül, hogy a Zselízi Állami Gazdaságban új úton haladnak. Bár sok nehézség elé állította őket a téli fagykár, megoldják a takarmányproblémát, s hozzátehetjük, helyesen, mert a szükségletnek megfelelően a vetőterület a fehérjés takarmányok felé billen. Bállá József
