Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-10 / 14. szám

Miért olyan nehéz megszerezni ? A Makrai Miklós által felvetett problémák elemzésébe szeretnék bekap­csolódni, melyek a Szabad Földműves 9. számában jelent meg. Ne várják a sült galambot Csodavárás Sokan dolgoznak a ko­máromi Steiner Gábor Hajógyárban. Sok ebé­det, vacsorát főznek te­hát az üzemi konyhában, mert sokan ott étkez­nek. Sok ebédhez sok étkezójegyet adnak ki, és ebből keletkezett a „galiba". Aminek nem kellett volna megtörtén­nie, ha... Ha Jandás Ilona pénz­tárosnő nem „ügyetlen­kedett“ volna a számo­lásnál. Mentségéül szol­gáljon, hogy ebbeli mi­nőségében sok pénzt kel­lett kezelnie, rengeteg ebédjegy átvétele és ki­adása, valamint az ezzel kapcsolatos gondok sza­kadtak nyakába. Addig birkózott a gondokkal, amíg vagij két évvel ez­előtt rádöbbent, hogy csaknem négyezer koro­nával „sántít" a pénz­tárállomány. Ezt a hiányt valaho­gyan ki kellett „vasal­ni". Jandás Ilona nem volt közlékeny lélek. Az édes titkot megtartotta magának, nem „dicseke­dett" el vele senkinek. Mintha csak a régi köz­mondást tartotta volna szem előtt: „Segíts m::­­gadon, és megsegít az isten", s ö segített ma­gán. Mégis hiba csúszott a számításba. Azaz rosz­­szul sikerült a számadás. Hiányzott a „szakérte­lem“. Ahelyett, hogy va­lamilyen módon kiegyen­lítette volna a hiányt, megtetézte: egy év mű’ va már 28 ezer s egy­néhány koronára dagadt tartozása. Adósságát úgy vélte törleszteni, hogy kevesebb pénzt szolgál­tatott be, mint ameny­­nyit a kiadott ebédje­gyekért bevételezett. Erre a csalafintaságra azután csakhamar rájöt­tek az ellenőrző közegek és felette rossznéven vették tőle „leleményes­ségét“. A bíróság előtt azzal védekezett a vádlott, hogy néha olyan ebéd­jegy köteget kapott az üzemi étkezde vezetősé­gétől, amelyben a meg­szabott 100 darabnál ke­vesebb szelvény volt. „Jogosan" feltételezte tehát, hogy akad majd olyan köteg si, amelyben száznál több jegy lesz. Ebből a többletből akar­ta törleszteni tartozá­sát! Gyermekded derű­látása azonban nem vált valóra, a csodába vetett rendületlen hitét pedig a bíróság nem méltá­nyolta kellőképpen. Ehe­lyett egyévi szabadság­­vesztésre és az okozott kár megtérítésére ítélte a csodavárót. (K) városkában, hanem mindenütt hely­ben tudják a legjobban, mire van szükségük. Márpedig ha a HNB és az illetékes szakbizottság tud a hibákról, akkor bátran nyúljon a megoldáshoz és ne támaszkodjon mindenben a já­rásra, ne várja sült galambként a fel­sőbb szervek beleszólását, intézkedé­sét. Tóth Dezső A jövőre gondolnak Kisgyarmaton, amikor olyan központi épületet létesítenek a falu köze­pén, ahol minden intéz­mény helyet kap majd. A nagyméretű építkezés­nél a szakmunkásokon kívül lényegében mindent a község lakossága végez, és eddig már közel 200 ezer korona értékű mun­kával segítették elő az építkezést. Természete­sen, a legtöbbet a szövet­kézét nyújtja azzal, hogy minden anyagot ingyene­sen szállítanak az épü­lettömbhöz. esetekkel, amikor a pályaválasztás előtt álló fiatal, lehetőségeitől és adottságaitól függetlenül olyan szak­kal próbálkozik, melyet vagy a szülei kénysz'erítettek rá, vagy barátai rá­beszélése folytán választott. Ilyer esetekben, ha be is fejézi tanulmá­nyait, nem tud céltudatos munkát ki­fejteni, sót, sokszor nem érdekli őt s ezáltal gyakran munkakerülővé vá­lik. Marad még egy, az elején említett tényező, amikor a tanuló bizonyítvá­nya nem valami kecsegtető. Ilyen esetben a választási lehetőségek a minimumra csökkennek. A rossz bi­zonyítványra való tekintettel a tanuló oda megy, ahová felveszik. S ez rend­szerint a mezőgazdasági szaktaninté­zet. Sajnos, még ma Is sok szülő azt tartja, fölösleges gyermekét tanonc­iskolába adni, hiszen a mezőgazda­ságban dolgozhat úgy is. A Párkányi Mezőgazdasági Szaktan­intézetben lehetőséget adunk minden olyan tanulónak, aki eddig nem tudta megszerezni a kilencedikes bizonyít­ványt', hogy nálunk a két év rendes tanulás mellett ezt is megkaphassa. Ezek a tanulók égy külön osztályban tanulnak kiszélesített tanterv szerint. A gyakorlatban éz azt jelenti: míg a többi csak három napig, addig ő négy napot tanul az iskolában. Az előbbiek három napot töltenek a gyakorlatban, míg ők csak kettőt'. így aztán a két év éltelte után, .minden különösebb vizsga nélkül olyan tanoncleveléf kap­nak, ahol fel van tüntetve, hogy az alapfokú iskolát is elvégezték. Azt hiszem ezt érdemes lesz kihasználni az illetékeseknek. Pl. egy olyan ta­nuló, aki kimaradt hetedikből, két év alatt kitanul gépkezelőnek és még í hiányzó két osztályt is elvégzi. A diákok az első évfolyamba való belépésükkor munkaruhát, két váltás fehérneműt, bakancsot, gumicsizmái és melegítőt kapnak. Ezenkívül telje­sén ingyenes az ellátás, lakás. Az élsó évfolyamban 60, a második évfolyam­ban 120 Kcs zsebpénzt kapnak. A fent említettek alapján most már tényleg jogos mindenki előtt a kér= dés: „Miért is olyan nehéz megsze­rezni?," Forgács Pét« gépek legapróbb alkatrészéivel is megismerkedhetnék. Célunk a lehető legtöbbét nyújtani íanoncainknak. Azt akarjuk elérni, hogy végzett növendékeink a gépesí­tett mézőgazdaság bármely szakaszán megállják helyüket, de ne csak mint gépkezelők, hanem mint gépjavítók is. Miért- ütközik mégis olyan nehéz­ségekbe meggyőzni a fiatalokat, hogy jelentkezzenek a szakfanintézetünk­­bé? Ezt több fényező befolyásolja. A leglényegesebb problémát talán az a körülmény okozza, hogy a kilenc­éves iskolák nagy része kevés figyel­mét szentel a pályaválasztás kérdésé­nek megoldására. Ez olyan probléma, amely már az utolsó félévben nem oldható meg. Ezzel a kérdéssel már a hatodik évfolyamban l^nne jő fog­lalkozni, amit folytatnának a 7., 8. és 9. évfolyamokban. A ppobléma felve­tésekor a szülőkkel is kapcsolatot kell teremteni. A tanítók már itt a hatodik évfolyamban elkezdhetnék az adatok gyűjtését a tanuló adottságairól, ér­deklődési köréről. Ebben a munkában nagyon sokat’ segíthetnék a szülők. A szülőnek természetesen figyelembe kell venni a tanító tanácsát. Az így kialakult’ egészséges kapcsolat a szülő és a tanító között, biztosan meghozza gyümölcsét. így aztán egész fiatalon irányíthatjuk a gyermek érdeklődését és olyan irányba terelhetjük, ami a gyermek adottságainak és a társada­lom számára is megfelel. Az érdeklő­dés ilyen előzetes és tudatos irányí­tása nagyban megkönnyíti a pálya­választással kapcsolatos problémákat. Ilyen esetten már nem merülhet’ fel az utolsó évfolyamban az a kérdés: „Mi lé’sz a gyerekből?“ Persze, itt is józanon kell gondolkoznunk és szem előtt kell tartani a távlati terveket, mert mindenki pl. nem lehet lakatos, vagy autószerelő. Az elhelyezkedés lehetőségeiről a szülőkét bármikor tájékoztatni tudja a kilencéves iskola igazgatója. Az érdeklődés előzetes ttányitásá hiányában gyakran találkozunk olyan Feltételezzük, hogy a cikkben emlí­tett fiú nem is olyan jó tanuló. A fél­évi bizonyítványa tele van négyesek­kel, itt-ott ötöst is lehet találni. Ilyen esetben mi legyen a gyerekből? Hogy a gimnáziumba nem jut be, az biztosi Valamelyik ipari technikumba falán? Tudása nem kielégítő. Marad még a mezőgazdasági technikum, de ilyen bizonyítvánnyal kár elindulni! Nincs más választás, valami szakmát kell keresni. Tekintettel arra, hogy fiúról van szó, talán valamilyen „motoros" szakma után kell nézni. Ha történe­tesen a szülőknek nincs ismeretségük, bajosan sikerül a fiút elhelyezni vala­melyik „jobb“ szakmába, és így nem marad más hátra, mint a mezőgazda­­sági szaktanintézet. Ha a gépek iránt érdeklődik a fiú (és melyik fiút nem érdeklik a gépek?), a lehetőségeket szűkíteni lehet. Marad a gépjavító, vagy a gépkezelő (mechanizátor) szak. A mai gépesített mezőgazdaságban már lényeges különbség nincsen a két szak között. Sőt, a gépkezelő szak szélesebb lehetőségeket nyújt a ta­nulni vágyó fiataloknak. Példának szeretném megemlíteni a Párkányi Mezőgazdasági Szakfaninfé­­zetet, ahol sikerült olyan feltételeket teremteni a tanoncnevelés terén, hogy végzett tanoncainkat a mezőgazdaság bármelyik szakaszán lehet foglalkoz­tatni. Nálunk egy hét' leforgása alatt a ta­­noncok három napot elmélettel fog­lalkoznak és három napot' töltenek a gyakorlatban. Az elméleti tárgyak között ismert tantárgyakkal találkoznak a tanulók: magyar-, orosz- és szlovák nyelv, fi­zika, számtan, kémia, testnevelés, polgári nevelés. Ezenkívül szaktan­­tárgyak az állattenyésztés, növény­termesztés, géptan, üzemszervezés és műhelymunka. Az általános tantár­gyak keretén belül tulajdonképpen a kilencéves iskola anyagát ismétlik. Tanoncaink a szaktantárgyakon a mo­dern mezőgazdaság gépéivel, azok al­katrészeivel, működési élvükkel is­merkednek meg. Elméleti tudásukat a gyakorlatban mélyítik él. Amint az időjárás megengedi, a gé­pekkel való ismerkedés egyenesen a termelésben történik. Annak érdeké­ben, hogy tanoncaink a lehető legkö­zelebb kerüljenek a gyakorlathoz, ebben az iskolai évben az ébédi szö­vetkezetben 150 hektáron nyolc fajta termény teljes megmunkálását vállal­tuk. így próbáljuk megteremteni azt a lehetőséget, hogy minden végzéti tanoncunk fennakadás nélkül tudjon majd bekapcsolódni a termelő mun­kába. Tekintettél arra, hogy iskolánk gép­kezelő szakos, a munkák legnagyobb részét igyekszünk elvégezni. Ez nem jelenti azt', hogy a kézi szerszám már megszűnt számunkra. A munkák gépesítésé szorosan ösz­­szefügg az erőgépek-, a traktorok ve­zetésével. Iskolánkon már az első év­folyamban megkezdődik a traktorral való ismerkedés. A hajtási jogosít­ványt a második évfolyam végén szer­zik meg. Ebben az iskolaévben újabb elő­nyökben részesítjük végzős növendé­keinket. A GTÄ segítségével meg­szerveztük számukra kombájn-vezető tanfolyamot. Télen és más évszakban, amikor a mezei munka nem sürget, íanoncain­­kat az állattenyésztésben foglalkoz­tatjuk. Ott a főcél a gépesített istálló megismerése, a gépek javítása és ke­zelése. A gyakorlat’ legvonzóbb részé a gé­pek javítása, amikor tanoncaink a he­lyi GTÁ műhelyeiben a mezőgazdasági golják gyermekeik nevelését. A következőben a polgári ügyeié bizottságának tevékenységéről ta­nácskoztak. Kiderült, hogy ezen a té­ren nagyon sántítanak. Nincs más mód hát, mint újjászervezni a kollek­tívát és olyan emberekre bízni az irányítást, akik’ eleget tesznek vállalt kötelességüknek. Még néhány jelentős probléma me­rült fel a gyűlésen. Mindenre találtak orvosságot, elintézési módot saját ha­táskörükben, avagy a nehezen meg­oldható kérdésben majd a tanácsot kérik fel segítségül. Mit igazoltak az ülésén hallottak? Azt, hogy a legtöbb kérdést meg lehet oldani helyben, ha van akarat, így tehát Somorján sem kellett volna megtörténni annak, ami éppen nem válik a város irányítóinak becsüle­tére. Mi Is történt valójában? A városka lakói már rég óta b’osz­­szankodtak, miért írják szét automa­tikusan a szülök beleegyezése nélkül, hogy melyik óvodába kerüljenek a gyerekek. Illetve az óvoda befogadó­­képessége határozta meg eddig, hogy hová járhatnak a csöpségek. Végül egyesek megsokallták ezt az áldatlan állapotot és aláírási akciót indítottak, amelyben követelték, hogy gyerme­keik magyarnyelvű óvodába járhassa­nak. Az eset olyan port vert fel, hogy egy járási bizottságnak kellett kiszáll­ni, s eldönteni, hogy a szülők kérésé teljesén jogos és űj osztályt kell nyitni. Azt hiszem, nemcsak a csallóközi A nemzeti bizottságok munkájának i legjelentősebb segítői a különböző szakbizottságok. Nemrégiben Somor- 1 ján vettem részt az iskola- és kultúr- i ügyi bizottság ülésén, ahol több kér- i déssel foglalkoztak. í Az első probléma, amelyről lég- i hosszabban vitatkoztak, a cigányszár- 1 mazású gyerekek tanulási előmenetele 1 volt. A magyar és a szlovák iskolák képviselői nyíltan feltárták a nehéz- i ségeket. < Lényegében h'afvanliáröm 'tanulóról i van szó, akik közül negyvennégyen a < magyar alapfokúba járnak. A környék- I bői beutazókkal nincs komolyabb ba­junk. Viszont a somörjai gyerekek közül jónéhányan vannak, akik meg- 1 feledkeznek az iskola látogatásáról. 1 A bizottság tagjai végül is úgy hatá- i roztak, hogy meglátogatják azokat a i szülőket, akik nem törődnek azzal, I hogy gyerekeik rendszeresen járjanak az iskolába. Elhangzott még az a na­gyon helyes javaslat is,»hogy a Pionír- . és Ifjúsági Házban külön foglalkoz- , hatnának a cigányszármazásúakkal. ] Minden bizonnyal a zene és tánc vő- , nalán szívesen tevékenykednének, ha j lehetőséget teremtenének számukra. ] A beszélgetés során az is felmerült, , hogy a cigányszármazásúakon kívül ■ is vannak, akik elmaradoznak az isko- ; Iából. Itt úgy határoztak, hogy behív- j ják azokat a szülőket, akik elhanya- , A pedagógusok családi látogatása Évről-évré szorosabb a pedagógusok és a szülők névelői együttműkö­désé. Az együttműködést’, személyes találkozások, szülői értekezletek és a pedagógusok családi látogatásai biztosítják. E lehetőségek kihasználása a nevelés érdekében nagyon fontos. A gyermek megismerése és nevelése érdekében a legnagyobb szerepé a pedagógusok családi látogatásának van. „Az emberért megyünk mi küzdelembe. Fegyverünk: a tudás és szere­det ..." — írja Juhász Gyula egyik versében. Igén, a pedagógus az emberért száll küzdelembe a tudás és a szeretet fegyverével. Nagy megíérhelést jelentének pedagógusaink számára a csa­ládi látogatások, de szívésen_vállalják azt, mért tudják, hogy a gyermek nevelésére és tanulmányi eredményéire nagy kihatással van a családi környezet is. _ A pedagógiai gyakorlat azt igazolja, Hogy olyan családok gyermekéi, mélyekben harmonikus családi életet élnék, általában jó magaviseleíűék, idegrendszerük erős, elég időt fordítanak a tananyag begyakorlására, a házi feladatok íjkészítésére és így általában jó eredményeket érnék el. Ezzel ellentétben, a zilált’ családi élét rendszerint azt eredményezi, hogy & gyermek idegéi meggyengülnék, a gyermek nem szívesen van otthon, Inkább az utca neveli mint a család, nem fordít elégendő időt a tananyag begyakorlására és így természetesén, tanulmányi eredményei gyengék és B legtöbb esettén magaviséleté is kifogásolható. A gyermek nevelésének problémája nagyon sokrétű és igényes féladat már azért is, mért a csa­ládon és az iskolán kívül még sok minden van hatással a gyermekre. Ilyen az utca, a baráti kör, a televízió, rádió, a mozi, a könyv, az ifjúsági szervezetek stb. A pedagógus és a szülő feladata, hogy mindezeket he­lyesen használják ki a gyermek névélése és értelmi fejlődésé érdekében. Tagadhatatlan, hogy sok családban még ma sem nevelik a gyermeket abban a szellemben, mélyet az iskola a hélyes világnézéi alapján biztosít számukra. Ezért sokszor a gyé'rmék nem tudja, mi a helyes, kinek van igaza, a tanítónak-e vagy a szüleinek. Akadnak olyan családok is, ahol a nagyszülők is együtt élnék a családdal és a gyermekek nevelésébe ők is béavatkoznak. Nézétéik a nevelésre a legtöbb esetben nem megfelelők, elavultak és é'z a „hármas“ nevelés bizony sok esettén a gyermek kárára van. Mi az, ami a pedagógust a családlátogatás alkalmával érdekli? Érdekli őt az „otthoni“ gyermek. Érdekli azért, mért vannak olyan gyermekek, akik az iskolában és a családban másként viselkednek. Sok gyermek ma­gaviseleté az iskolában elfogadható, megfelelő, tiszteli névelőit, szereti tanulótársait’, otthon viszont követelődző, nyegle, nem adja meg a kellő tiszteletet a család mindén tagjának, nem egyformán respektálja azokat. Kiváncsi a pedagógus arra is, hogy milyen lehetőségei vannak a gyer­meknek a családban a tanulásra. Van-e a gyermeknek^ helye és ideje a tanulásra?' Tanulás közben nem zavarják-é kisebb testvérei? Nem ter­­hélik-e a tanulói otthon túl sok munkával? Segítenék-e a szülők vagy más családtagok a tanulásban, vagy más problémák megoldásában — ha igén, hogyan? Mennyit tanul a gyermék? Mii olvas? Hallgatja-e a rádiót és milyén adásokat? Van-é a családnak televíziója és a gyermek milyen adásokat’ néz meg? Kivel barátkozik otthon? Milyen játékai vannak? Ségíf-e önkéntesen és mennyit a családi munkában? Egyedül tartja-e rendben ruháit? Mikor kél és mikor fekszik? Van-e külön fekvőhelye, esetlég szobája? Nincsé-'e a gyermeknek olyan betegsége, amit a család eddig mások előtt titkolt? Van-é a családnak olyan nehézsége, baja, ami­ről a gyermek is tud és éz őt bánija, kihatással van lelki világára? A ne­velő családi látogatása alkalmával általában jninden után érdeklődik, ami a gyermek neveléséi és tanulmányi előmenetelét, szellemi fejlődését akár pozitív, akár negatív irányban befolyásolhatja. Szükséges tehát, hogy a szülő a pédagógussal szembén légyén őszinte és fesztelenül tárjon fel mindent gyermeké nevelésé érdekében. A peda­gógus kötelessége, hogy mégfigyéljé a gyermeket az iskolában, az isko­lán kívül és ismerje még annak családi körülményeit is. Mindezeket fi­­gyélembévévé a pedagógus tanácsot ad a szülőnek a gyermek további tanulására, szellemi fejlődésével kapcsolatban. A szülő és a nevelő közö­sén értékélik az élért eredményekét, és mérlegelik a gyérmek újabb hiá­nyosságait’. A nevelés megkönnyítésé érdekében szükséges, hogy a szülők a peda­gógusok családi látogatásai — akár élőre béjéléntétték, akár bejelentés nélkül történnék azok — fogadják szeretettel. Né kendőzzön él a szülő a pedagógus előtt semmit, mért az eltitkolt dolgoknak sokszor káros ki­hatásai lehetnék a gyermekre. Köteles János (Ipolyság) A LKtnaszeraane­lyi Utazási Iroda dolgozói az iro­dájuk adaptálása miatt ideiglenesen a CSEMADOK he­lyiségében tevé­kenykednek. Hét csinos szerdahelyi lány és asszony törődik az utazókö­zönség problémái­val. Ottjártunkkor a vezetőnő jött be nagy sebbel-lobbal a CSEMADOK-tit­­kár irodájába s büszkén újságolta, milyen széppé va­rázsolták az az­előtt eléggé poros kirakatot. Igaza van neki. Csakhogy valami mégsem tetszett nekem. Egy olyan városban és kör­nyéken, ahol a la­kosság döntő több­sége magyarul be­szél, illene, hogy azok nyelvén is ta­lálnánk ott legalább egy szót a sok pro­­pagációs anyag kö­zött.

Next

/
Thumbnails
Contents