Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-10 / 14. szám

Hogyan értünk el szövetkezetünkben jó lucerna-magtermést? Néhány évvel ezelőtt a dunaszerdahelyi járásban nagy gondot okozott a lucernamag hiánya mind a szövetkezetekben, mind pedig az állami gazdaságokban. Ezért a járás vezető szervei meghívták a mosonmagyar­óvári agráregyetemről Hegyi Géza mérnök egyetemi adjunktust, hogy gazdag tapasztalataival segítsen megoldani ezt az égető kérdést. Hegyi mérnök, valamint a Dunaszerdahelyi Termelési Igazgatóság főagronó­­musa Marko mérnök elvtérsak utasításai alapján többé-kevésbbé sike­rült a problémát megoldani. írásomban ismertetni szeretném a légi EFSZ-ben szerzett tapasztalato­mat. Tudjuk, hogy a lucerna az ég­hajlattal szemben nem túlságosan igényes. A skandináv országoktól Afrikáig mindenütt sikeresen ter­meszthetik. Nagyon alkalmazkodó­képes növény, a magfogás azonban nem mindenütt sikerül. Szénatermést a hűvösebb csapadékos éghajlat ese­tén is nyerhetünk, magtermesztéshez azonban a száraz, melegebb vidék a megfelelő. Legsikeresebb a magfogás a 800 mm-nél alacsonyabb csapadékű vidéken, míg az ennél magasabb csa­padékmennyiség a szénatermesztés szempontjából kedvező. A lucerna a talajjal szemben eléggé Igényes, a legtöbb helyen azonban ezt eltúlozzák. A szénatermés kétség­telenül a humuszos, tápanyagokban gazdag talajokon a legnagyobb, de magtermesztés céljára éppen a nitro­génszegény talajokat választjuk. Régente a lucernát' nem a vetés for­góban, hanem a mellékszakaszokon termesztették, s ha már kiöregedett, megritkult, ezeken a területeken fog­ták a magot. Ez arra figyelmeztette a termelőket, hogy a lucernát is fontos vetésforgóban termeszteni, mégpedig azért, hogy az új telepítésű táblák a régiektől legalább 300—400 m-nyire legyenek, s így ezzel is elejét vegyük a kártevők elszaporodásának. A lucerna nem igénye! nagy adag ísíállótrágyát. Amint tudjuk, az istál­lótrágya egyrészt gyomosít, másrészt pedig a lucerna számára nem fontos a nagymennyiségű nitrogén, amelyet’ az istállótrágyából felvehetne a nö­vény. A műtrágyákat azonban a lu­cerna is jól értékesíti. Nagyon fontos táplálóanyaga a foszfor, amit a tele­pítés előtti évben 500—600 kg-nyi Thomas-liszf formájában szántunk be hektáronként és így évek során fedezi a növény foszforszükségletét. Szuper­­foszfátból inkább a magfogás előtti őszön és a magfogás előtti haszálás után fejtrágyaként 2—3 mázsát adunk hektáronként. Ha rendelkezésünkre áll Super.qam, ajánlatos a tavaszi bo­­ronálás előtt hektáronként 2—3 má­zsát elszórni, ami egyúttal fertőtleníti a talajt. A káli iránt is igényes a lu­cerna. Ez főként a gyökér-gümők számát befolyásolja, s így közvetve a lucerna nitrogén fölvételénél is köz­rejátszik. Ajánlatos 40 %-os kálisóból hektáronként 2—3 mázsa adagolása a telepítés előtti őszön, mert a gyökér fejlődésére káros a klór, amely a tél folyamán lemosődik az altalajba. Nagyon fontos, a lucerna első ka­szálásának időpontja, ami szintén dön­tően befolyásolja a lucernamagfogásf. Szövetkezetünkben a kétéves tapasz­talat azt bizonyítja, hogy május 5-töl 18-ig legalkalmasabb a magfogásra szánt területen a lucerna első kaszá­lása. (A soványabb, tápanyagokban szegényebb, homokosabb talajon má­jus 5-töl 10-ig, a tápanyagokban dű­­sabb, mélyebb fekvésű talajokon 10- től 15-ig.) Fontos, hogy a széna betakarítására minél hamarabb sor kerüljön, ezért szövetkezetünkben sikerrel alkalmaz­zuk (minden évben) a hideglevegős szárítást, amely nagymennyiségű fe­hérje megtakarítást is jelent. A betakarítás után, ha tavasszal nem használtunk a talajfertötlenítés­­he« szupergamot, úgy 60 kg Gama­­cyddal beporozzuk. Mielőtt a talaj tel­jesen kiszáradna, (élesített) nehéz boronával járatjuk. A boronálás fon­tosságát azért Ja hangsúlyozom, mert egyrészt ezzel a boronálással juttat­juk a talajba a kártevők elleni véde­kezésre szánt Gamacydot (ha tavasz­­szal nem használtunk Supergamof), másrészt rengeteg gyomnövényt ír­tunk így ki, amelyek magvának eltá­volítása a lucerna magjából nehézsé­gekbe ütközik. A lucernagubacslégy elszaporodá­sának megakadályozására zöldbimbós állapotban hektáronként 20 kg Gama­­dinnal porozunk, kékbimbós állapot­ban pedig 25 kg Melipaxot adagolunk a maghoző terület minden hektárjára. A mélipaxszal való porozást hétna­ponként Ismételjük, hogy a gubacs­­legyet távoltartsuk. Esős időjárás esetén a porozást megismételjük. Kedvező száraz időjárás alkalmával, ha e vegyi védekezési módszereket alkalmazzuk és a magfogó területet helyesen választottuk ki, az eredmény szinte elmaradhatatlan. Ezzel a mód­szerrel 1963-ban 50 hektáron 3,05, 1964-ben pedig 60 hektáron 4,23 má­zsa tisztított lucernamagot értünk el átlagosan. A lucernamag betakarítását a már szokásos kétmenetes módszerrel vé­geztük, majd pedig a nagymegyeri mágneses gépen tisztítottuk. Karácsonyi István, a légi EFSZ agronómüsa Kárbaveszett takarmányok A takarmányok, de főleg a szeme­sek hiánya arra ösztönözhetné a ke­let-szlovákiai kerület mezőgazdasági dolgozóit, hogy lehetőséget keresse­nek a takarmányozási szempontból rájuk nehezedő terhek enyhítésére. A jó minőségű takarmányok pótlá­sára — amelyet a mezőgazdasági üze­mek maguk szervezhetnének meg — lehetőség nyílna. Erről tanúskodnak a következő adatok: A mezőgazdasági termékeket fel­dolgozó vállalatok huliadékanyagának (a vendéglátóüzemek, üzemi konyhák, sőt háztartások konyhájából származó hulladékok) feletetését a kerületben csak 55—60 %-ban alkalmazzák. Egy­részt a mezőgazdasági üzemek nem szentelnek kellő figyelmet e takar­mányféle beszerzésének, másrészt az említett vállalatok, üzemek és ház­tartások vezetői nem sokat törődnek a íeletethető hulladékanyagok értéke­sítésével. így aztán kerületi méretben körülbelül 520 tonna emészthető fe­hérje vész kárba, amelyből 7,5 millió korona értékű, 650 tonnányi hús elő­állítására nyílna lehetőség. A megfelelő technológiai eljárással feldolgozott hulladék, amellett hogy olcsó, ugyanakkor értékes takarmány­ként szolgálhatna. Ezt igazolják pél­dául a Bárcai Állami Gazdaság ered­ményei is, ahol naponta csaknem 120 hektoliter hulladékanyagot dolgoznak és etetnek fel. A napi szükséglet ser­tésenként 15 liter, ha - a tervezett súlygyarapodást el akarják érni. Az ilyen módon termelt hús kilója 3,60— 4,50 koronába kerül. Ehhez hasonló eredményt érnek el Sollvarban (eper­jesi járás) Is. Hol nyílnának még lehetőségek ilyen hulladékanyagok kifizetődő fel­­használására? Elsősorban a kelet­szlovákiai kerület tejfeldolgozó üze­meire gondolunk, ahol a mintegy 20 millió liternyi savóból a nagy víztar­talom miatt évente csak jelentéktelen részt dolgoznak fel. Ezek az üzemek kissé több igyekezettel gondoskodhat­nának róla, hogy kevesebb víz kerül­jön a savóba. Azonkívül elérhetnék, hogy megfelelő elpárolgással vagy más eljárással sűrítsék a savót. E té­ren viszont a szükséges tárolótérsé­gek problémájával állunk szemben. A tárolóhelyiségek hiánya a vágó­­hidakon is komoly gondot okoz. Nagy vérmennyiség — melyből szárítás út­ján értékes tápanyag készülhetne — lefolyóba kerül. Ha felfognák a sok vért a Spis. Tomásovce-i Szárítóüzem talán nem is győzné feldolgozni. Ha­sonló megoldatlan problémája húsipa­runknak még az előgyomrok feldolgo­zása is. Tipikus példáját látjuk a hulladék­­feldolgozás iránti érdektelenségnek a Kelet-Szlovákiai Malmok Spisská Nová Ves-1 Üzemében, ahol takarmány­elosztással is foglalkoznak. Ugyan­akkor a mezőgazdasági üzemekben gyakran közvetlenül a technológiai előírások figyelembevétele és isme­rete nélkül etetik fel a hulladékanya­gokat, s ezáltal az állatok emésztő­szerveinek megbetegedését idézik elő. S. Mistrlk (Kassa) Megtalálták a kukorica ősét A tudósok megtalálták csaknem minden gazdasági és ipari növény ősét vagy rokonát, csak a kukorica szár­mazására és fejlődésének történetére nem derült fény. A közelmúltig nem tudták megállapítani, melyik növény­ből származik, és milyen fejlődési fo­kokon ment át az idők folyamán ez a rendkívül fontos gazdasági növény. Linné, a világhírű botanikus szerint az összes kukoricafajta a Zea mays nevű növénytől származik, annak ere­dete azonban rejtély, mert a termé­szetben nem találtak egyetlen hozzá hasonló növényt sem. A botanikusok tehát azon a véleményen voltak, hogy a kukoricát az emberek évezredek fo­lyamán valamilyen más növényből te­nyésztették ki. Most végül R. S. Mac Neich vezetése alatt egy 30 tudósból álló expedíció Tehuacanban, Mexikó egyenlítői vidékén megtalálta azt a helyet, ahol a kukoricát kitenyésztet­­ték. A régészek ott negyven egymás utáni fejlődési korszak maradványait vizsgálva, kitűnően konzervált kuko­ricát is találtak. Az egymás fölött elhelyezkedő archeológiái rétegekben hat különféle kukorica-fajtára buk­kantak. Közülük a legutolsó nagyon hasonlít a Mexikóban ma is termesz­tett kukoricához, a legrégibb viszont az ősi vadkukorica, amelyből a kuko­ricafajtákat kitenyésztették. Ennek az ős-kukoricának a csöve igen rövid, alig 3 cm hosszú, hímvirága a termő folytatása, azaz a csutka végén he­lyezkedik el. A kukoricacsövef nem takarja levélhüvely, az apró kukorica­szemek könnyen váltak le a csutkáról és szóródtak szét'. A tudósok szerint az ősi kukoricafajta fűevő állatok, fő­leg a kecske behozatala és elszapo­rodása következtében pusztult ki. Műanyaggal bevont ekék Az Egyesült Álla­mok földművelésügyi minisztériuma vékony teflonréteggel bevont ekevasakkal kísérle­tezett. A kísérletek azt mutatták, hogy a teflon (polietrafluóre­tilén) lényegesen csökkenti az ekevas súrlódását a talajban, s ennek következté­ben a vonóerőszük­séglet 25 °/o-kal csök­ken. A teflonbevonat feltűnően tartós: még 16 hektár felszántása után sem kellett meg­újítani. Szakemberek véleménye szerint ilyen bevonat egyéb mezőgazdasági gépek teljesítményét is lé­nyegesen fokozná. Az aiomfudomóny és a mezőgazdaság A tudomány hatalmas lépésekkel halad előre, az atomkutatásokkal kapcsolatos eredmények a mezőgaz­daságban is éreztetik hatásukat. Három vonatkozásban van nagy sze­repe. Az első a rádióaktív besugárzás alkalmazása az élelmiszer tárolásakor. A második a növényi szervezetek fej­lődésének befolyásolása. A harmadik a jelző atomok felhasználása a növé­nyek életműködésének felderítésére. A káros mikroorganizmusok és rovar rok elpusztításával elérhető, hogy az élelmiszerek hosszú ideig tárolhatók normális hőmérsékleten anélkül, hogy értékes tulajdonságaikból (vitamin, íz stb.) veszítenének. Ki kell emelni ennek a jelentőségét a trópusi vidé­keken és olyan helyeken, ahol a hűtés költséges és körülményes volta miatt nem alkalmazható. A Szovjetunióban kísérletek folytak egyes magvak besugárzásával. A ku­koricánál 15%-os, a sárgarépánál 25%-os terméseredmény többlet mu­tatkozott az ellenőrző parcellákkal szemben. A cukorrépa cukortartalma nőtt. Folyamatban vannak kísérletek az öröklékenységgel kapcsolatban. A besugárzással kapcsolatos eljárá­soknál a legnagyobb óvatosság szük­séges, mert ez a terület veszélyes és még nem teljesen felderített. A növényi életműködés terén a jel­ző atomok alkalmazása döntő fordu­latot jelentett. Sok eddigi elmélet át­értékelésére került sor. A műtrágyá­zás eredményességét is nagymérték­ben előmozdította a helyes mélység és távolság meghatározásával. Tech. Agric. A világ szőlőtermesztése. borfogyasztása Közismert, hogy Csehszlovákia a világ szőlőtermesztéséből csak elenyésző részben, mintegy 0,3 %-ban veszi ki részét. Ez azonban nem von le semmit sem a szőlő­termesztés jelentőségéből hazánk­ban. A világ szőlőterületét, borter­mését és a szőlő fogyasztásét az 1. táblázat vázolja: Kontinens Szőlőterület Bortermés Étkezési szőlő Szárított ha hl q szőlő q Európa 7 300 000 180 000 000 20 000 000 5 200 000 Ázsia 950 000 10 000 000 25 000 000 2 000 000 Amerika 650 000 25 000 000 5 000 000 2 000 000 Afrika 550 000 25 000 000 2 000 000 200 000 Ausztrália 60 000 1000 000 150 000 1000 000 összesen: 9 510 000 242 000 000 52 150 000 10 400 000 Ázsiában a szőlőtermesztéssel Unióban, újabban Egyiptomban. Fi­főleg Törökországban, Izraelben, Iránban, Szíriában, Libanonban, Jordániában és Japánban foglal­koznak. Amerikában főleg Argentínában Chilében, Brazíliában, Uruguayban, Peruban, Kolumbiában, Bolíviában, Mexikóban, az Egyesült Államok­ban és Kanadában. A fejlődés leg­intenzívebb az Egyesült Államok­ban (Ázsiában pedig Izraelben és gyelemre méltó főleg Algéria sző­lőtermesztésének és borászatának fejlődése. Ausztráliában ■ szőlőkultúra legelterjedtebb a brit domíniumban és Üj .Zéland területén. Mivel • világ szőlőterületének, szőlő- és bortermésének 75 %-át Európában találhatjuk, érdemes Európa szőlőtermesztésével rész-Japánban). letesebben foglalkozni. Az öreg Afrikában főleg Algériában, Ma- kontinens szőlőterületét, szőlő- és rokkóban, Tuniszban, Délafrikai bortermését a 2. táblázat vázolja: Államok Szőlőterü- Bortermés Étkezési Szárított let ha hl szőlő q szőlő q Olaszország 1700 000 45 000 000 6 000 000 30 000 Spanyolország 1 670 000 20 000 000 2 000 000 80 000 Franciaország 1 425 000 55 000 000 2 000 000 — Szovjetunió 1000 000 10 000 000 5 000 000 1000 Portugália 326 000 10 000 000 600 000 — Jugoszlávia 273 000 5 000 000 2 000 000 — Románia 240 000 4 500 000 1000 000 Görögország 224 000 4 000 000 1500 000 5 000 000 Magyarország 204 000 3 500 000 500 000 — Bulgária 182 000 3 000 000 1000 000 — Nyugat-Németország 79 000 2 500 000 — — Ciprus 59 999 - 150 000 70 000 Ausztria 36 000 1200 000 — — Csehszlovákia 26 000 500 000 — — Svájc 12 000 550 000 100 000 A szőlészet és borászat több or­szágban fontos gazdasági tényező és mélyen befolyásolja az ország gazdasági életét. Az étkezési szőlő és a bor fontos külkereskedelmi cikk. Ennek megfelelően növeke­dett az utóbbi négy évtizedben a világ szőlőterülete is: Időszak millió ha 1920—1928 7.2 — 1937 7,3 1,9 1948—1952 8,6 4,8 1953—1957 9,- 6,9 1958—1963 9,6 6,4 A szőlőterület növekedésében legnagyobb részaránya a Szovjet­­unióak van (az utóbbi években 500 000 ha szőlőt telepítettek, sőt távlati tervük 1,8 millió ha)., utána Bulgária, Algéria, Spanyolország és Törökország következik. Olaszország szőlőterülete eléggé állandónak látszik. Franciaország szőlőterülete csökkenő tendenciát mutat, ami valószínűleg összefügg boraik minőségének javítására ve­zető intézkedéseikkel. Előrelátha­tólag a világ szőlőterülete 11 mil­lió hektárra bővül. A bor a legnemesebb italok egyi­ke. Világviszonylatban fogyasztása, a sört megelőzve mindjárt a tej, tea és a kávé után következik. A világ össztermésének 75 °/o-át Európa, 12 %-át Amerika, 10 %-át Afrika, s a maradékot pedig Ázsia és Ausztrália produkálja. Ázsia szőlőtermesztésére jellemző, hogy a szőlőből kevés bort készítenek (a muzulmán vallások hívei nem isznak bort), de annál több étke­zési és szárított szőlőt fogyaszta­nak. Ausztrália szőlőterülete vi­lágviszonylatban elenyésző. A bor, mint a szőlészet végter­méke a nemzetközi kereskedelem fontos tényezője. A bor forgalma egyre jobban növekszik pl. 1950-es évhez viszonyítva jelenleg 270 %­­kai növekedett. Világviszonylatban legfőbb bor-exportálók: Franciaor­szág, Olaszország, Spanyolország, A SZŐLŐ METSZÉSÉT mielőbb fejezzük be. Túl sok termőcsapot ne hagyjunk. A harmatgyökereket célszerű minél előbb eltávolítani. A gyalogszőlőben a karókat pótol­juk. A porbujtásokat jelöljük ka­róval. A meghagyott szálvesszőket vízszintes helyzetbe hajtjuk alá, és vendégkaróhoz erősítjük, így nem­csak a csúcsi rügyek hajtanak ki. Megkezdhetjük a mélykapálást. Ha ialajmenti fagyok közeledését jel­zik, hagyjuk abba, mert így kisebb lesz a fagykár. A dróthuzalokat megfeszítjük. S. I. Portugália, Bulgária, Ciprus, Gö­rögország, Románia, Magyarország, Svájc stb. A többi kontinensen pedig Argentína Chile, Algéria, Tu­nisz, Marokkó, Törökország és Izrael. Legtöbbet a skandináv államok importálnak, továbbá Nagy-Bri­­tannia Egyesült Államok, Belgium, Dánia, NDK stb. A szőlőtermesztés és a borke­reskedés természetesen összefügg a bor fogyasztásával, ami a szőlő­termesztés fejlődésének vagy ha­nyatlásának meghatározó ténye­zője. A borfogyasztás fejenként évről évre változik, nemcsak a lakoság valódi szükséglete szerint, de a borok árának alakulása és a lakosság életszínvonala szerint is. Pl. a produkciós országokban a borfogyasztás, ha keveset is, de évről évre csökken (Franciaország, Spanyolország és Olaszország). El­lenben Nyugat-Németországban, Belgiumban, az Egyesült Államok­ban, a skandináv államokban, s ná­lunk Csehszlovákiában is fokozato­san növekszik. A fejenkénti bor­­fogyasztást az egyes államokban a következő táblázat vázolja: Ország: liter évente Franciaország . . . 126 Portugália .... 120 Olaszország . , , 113 Argentina .... 75 Spanyolország , , . 65 Chile....................................60 Görögország . , , . 48 Románia....................................40 Svájc....................................35 Magyarország . „ . 30 Jugoszlávia . , , . 28 Luxemburg . . , . 27 Ausztrália . , , . 18 NSZK......................................12 Csehszlovákia , , . 6 Belgium ...... 2 Hollandia.....................................2 Kása Sándor, szőlészeti, borászati mérnök (Szőlőske).

Next

/
Thumbnails
Contents