Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-10 / 14. szám

Sikerült növényvédelmi tanfolyam

A mezőgazdaságnak aligha van még eg.y ágazata, mely olyan forradalmi időszakot élne át, mint a növényvédelem. Nincs nap, mely ne hozna újabb és újabb ismereteket, a vegyszerek alkalmazása terén. A növényvédelmi szolgálat korszerűsítése és a növényvédelemben dolgozók szakképzettségének fokozása tehát mezőgazdaságunk egyik kulcsfeladata.

E célból a legújabb kutatási eredmények mielőbbi gyakorlati felhasználása érdekében a Nyugat-Szlovákiai Termelési Igazgatóság február második felében Modrán növényvédelmi tanfolyamot rendezett, melyen gépállomásaink növényvédelmi szakemberei, körzeti technikusok vettek részt, szám szerint 68-an.

A tanfolyam hallgatói nemcsak a növényi betegségekkel, illetve kártevőkkel ismerkedhettek meg, de a növényvédelemben használatos leghatásosabb vegyszereket, s azok felhasználási módját is elsajátíthatták.

A tanfolyam előadói Szlovákia növényvédelmi kutatásában dolgozó legjobb szakemberek voltak. Demecko, Hrnciar, Synak, Gaher és Saly agrármérnökök magas színvonalú szakelőadások keretében növelték nemcsak a hallgatók elméleti tudását, de a növényvédelem gyakorlati alkalmazását is. így például Hrnciar agrármérnök,

Egy a sok közül j

Naponta autóbuszon utazom az iskolába. A minap az egyik megállónál jürge, nyúlánk fiú lépett a buszba. Jóska barátom volt. Amikor leült mellém, beszélgetésbe elegyedtünk. Rég nem láttuk egymást, sok volt a kérdeznivaló. Észrevettem, erősen gondolkodik valamin. Hogy min, azt unszolásomra elárulta.- Tudod, nehéz a dolgom. Pályát kell választanom. Én már rég túlestem a választáson, de a szüleim, barátaim és a többiek mosolyognak elhatározásomon. Te is biztosan nevetni fogsz.- Milyen foglalkozás lehet, amin nevetni kell?- Hát megmondom. Mezőgazdasági iskolába megyek.- Jóska, ne hidd, hogy a mezőgazdaság utolsó foglalkozás. Az utóbbi

években rohamosan fejlődik, s azt hiszem, nagyobb jövő vár rá, mint bármelyik foglalkozási ágra. ___

A fiú szeme felragyog, s melegen megszorítja kezemet. Ezután, mint megáradt folyó vize, ömlik belőle a szó. Szeretettel beszél a természet szépségéről, kincseiről... Ügy éreztem, Jóska a szíve szerint választotta hivatását. Tamás Sándor (Rozsnyó)

a Dimitrov Vegyiművek tudományos munkatársa, a gabonaneműek vegyszeres gyomirtásával kapcsolatban részletesen ismertette, hol és mikor használjunk „Dikotex" illetve „Agrion" vagy „Rafex“ készítményeket, a hüvelyeseknél pedig „Dynoseb“-et vagy ,Prometrin“-t. A kukorica vegyszeres gyomirtásával kapcsolatban felhívta a hallgatók figyelmét, hogy a káros utóhatás kiküszöbölése céljából hektáronként elegendő, ha kora tavaszszal, simítózás után 3 kg „Zeazint“ használunk. Figyelmeztett a vegyszeres perjeirtás lehetőségére és módjára, ha két évig termelünk egymás után kukoricát. Átfogó képet adott a vadzab elleni küzdelem jelenlegi állásáról világviszonylatban s az ellene való küzdelem lehetőségeiről is.

A nyugat-szlovákiai kerület növényvédelmi dolgozói különösen a déli részeken idén nehéz feladatok előtt állnak, tekintve, hogy cserebogaras évünk lesz. Továbbá számolnunk kell a lisztes répabarkó és répalevéltetü tömeges, a talajkártevők, főleg a drótférgek nagyarányú előfordulásával is. Maga után vonja ez, hogy egész répaterületünket, beleértve a dugvány- és magrépaterületeket vegyszeres kezelésben kell részesíteni. Nagy segítségünkre lesz ennél a „Lidenal“ elnevezésű új vegyszer, melyből 20—40 kilogrammot adagolunk hektáronként.

Hasznos hézagpótló és időszerű volt tehát a modrai növényvédelmi tanfolyam. Hallgatóitól függ, hogy miképp fogják a szerzett tudást a gyakorlatban hasznosítani.

RENCÉS VILMOS, a Nyugat-Szlovákiai Kerületi Termelési Igazgatóság agronómusa

A favágó-brigád

Most légy okos, Domokos

A

z elmúlt év április első hetében Jónás György a Hídkúti Állami Gazdaság agronómusa mélabúsan járta a földeket, szelte keresztbenhosszában a búzavetést. Hogyne lógott volna a feje; az ősziekbe belemart az idő vasfoga. A későbbi vetésből jónéhány hektárt ki is kell szántani, de a többi is igényes gondozásra szorul. Hazamenet azonnal jelentést tett a járásnak; „Rosszul telelt a búza, jöjjetek, nézzétek meg, s döntsünk a sorsa felől."

A járás kiszállt szemlére. A vetés láttán fejüket vakarták.:4tt-ott zsendült ugyan egy-egy folt, áe összefüggő növényállomány sehol. Egymásnak kiabáltak a sárgászöld tövecskék.

Az agronómus józanul ítélte meg a helyzetet, mondván: „ez a parcella ékét érdemel“.

Nem úgy a járás. „Búzát kiszánfani? Hát nem olvasták a rendeletét? — Fölülvetni árpával!" — adták ki a parancsot.

Jónás György hümmögött egy nagyot, egy ideig gondolkodott, azután elfogadta a tanácsot. E téren nincs tapasztalata, ilyenre még nem volt példa agronómusi tisztsége idején.

Pár nap múlva megérkezett a vetőmag, s földbe került az árpa. Néhány hét után a házasított i)övény szőnyegként borította a földet. Dúsan nőtt az árpa, de nem hagyta magát elnyomni

a búza. Szépen kikalászolt mindkettő. A szemlélő jó termést becsülhetett. Nem is esett hiba aratásig. Éréskor mutatkozott a melléfogás. A búza idejében sárgult, sárgult, s annak rendje-módja szerint beérett. Az árpa? Zöld volt, mint a hagyma. Most légy okos, Domokos! A búza toklászai szárazán, felkiáltójelként meredeztek az ég felé. A magtartók levélkéi nyiladoztak, kikandikált belőlük a piros búzaszem. Az árpa érésé egyre késett, késlekedett. Az agronómusnak már szertefoszlott minden reménye. Végső elkeseredésében tárcsázott, a járást hívta.

„A búza pereg, az árpa zöld. Most mit csináljunk?" kérdezte a tanácsadó szakembertől.

Aratni!' Nem engedhetjük, hogy a kenyérnek való a földre hulljon.

Arattak, de nem volt benne köszönet. A hektárhozam? Arról jobb nem beszélni. Ha silókukoricát' vetnek a kiszántott búza helyébe, most nem főne a fejük, mit esznek holnap az állatok.

Ismét április van, a szakemberek a határt járják, felülvizsgálják, hogyan teleltek az ősziek. Ha valahol nagyon kiritkult a rozs, a búza vagy az őszi árpa, gondolják meg, mi legyen a sorsa. Ne járjanak úgy, mint HIdkúton.

be a Földművelésügyi Minisztérium becsületkönyvébe.

Hogy miért részesült Hegedűs Ferenc ilyen megtiszteltetésben — nem titok. Szakmája legjobb dolgozói közé tartozik. Az általa gondozott 15 tehéntől tavaly 39 797 liter tejet kellett kifejnie, ugyanakkor 51561 liter tejet termelt. Ez a mennyiség 9 liter tejátlagot jelent naponként. Tervét 129,5 */i-ra teljesítette.

Hegedűs elvtárs még csak 27 éves és két éve dolgozik a gazdaságban. Ennek ellenére példaképül szolgálhat az idősebb fejők előtt is. Munkatársainak szívesen segít, nem fél az újdonságoktól. Hisszük, hogy javaslatunk jogos, amikor kérjük, jegyezzék be nevét a Földművelésügyi Minisztérium becsületkönyvébe.

(I. H.)

Az erdőbe is beköszöntött a tavasz. A vékonyodó hótakaró leve kis patakocskákban folydogál. A messze látszó, füstölgő tűz sem a melegedést szolgálja már. Jókedvű fiatalok pirítják a szalonnát. Az idősebbek nyughatatlanok. Görgetik a hosszú farönköket. A motoros fűrész máris mélyed a vastag faderékba. Szinte percek alatt szeleteli a jó pár méter hosszú fenyőt Figura János a héttagú brigád vezetője.

— Túl vagyunk a nehezén. Most már könynyebb dolgozni. De fent a Stozokon, derékig a hóban, nem volt gyerekjáték.

A brigád november óta nehéz napokat élt. Fent a hegytetőn 40— 70 cm magas hóban dolgozták fel a vihardöntötte fákat. A csúszós, havas, jeges farönkök úgy siklottak a kezük között, mint a halak. Minden nap újra munkába indultak a

szétszórt detvai tanyákról. Megszokták már az erdőt. Több éven át segítettek ha rászorult az erdőgazdaság. Most, mikor jött az óriási vihar, hívni sem kellett őket. Fejükretették a büránybörkucsmát, felöltötték a meleg subát és a gyakori havazás, hófúvás ellenére is minden nap munkába álltak. Pedig van panaszra is okuk. Erről ismét Figura szól.

— Öltöztünk, aho\jy tudtunk. De egész télen vártuk a favágó csizmákat vagy a katonai „pollitrákokat". De nem kaptunk semmit. Pedig jól jött volna, abban a nagy hóban...

A favágócsoport élete nem volt fenékig tejföl. De a sok boszszúság, nehézség mellett segítséget is kaptak. Erről szívesebben beszél a csoport minden tagja és Figura János is.

— Ez a csoport lelke. A Stihl jelzésű nyugatnémet motoros fűrész.

Február elején kaptuk. Azóta öröm dolgozni...

Amint Figura vágja a fát, örömittassan nézik a gépet, a favágók. Azelőtt a kézi fűrészelés után esténként fáradtan dőltek az ágynak. Most a motor játszi könnyedséggel dolgozik. Február elseje után naponta 30—40 erdei méter vihardöntötté fát dolgoztak fői, előtte pedig alig érték el a 15 erdei métert. Könnyebb munkával többet termelnek.

A fiatalok lassan megpirítják a szalonnát és falatozásra hívják az idősebbeket. Egy cigarettaszívásnyi időre megpihen a csoport. Szelik a kenyeret, ropogtatják a pirított szalonnát. Szinte egy családdá forrtak már össze. Eddig csak kisegíteni jártak a vigíaíi erdőgazdaság detvai részlegére, de mióta megjött az új gép, elhatározták, hogy maradnak a vadregényes erdőben. (—b-)

Kitüntették a legjobb dolgozókat

A Nyitrai Mezőgazdasági Termelési Igazgatósig versenyziszlaját a Nővé Sady-i szövetkezetesek nyerték el, akik a húseladást 111, a tejeladást 110, a tojáseladást 205 */o-ra teljesítették az elmúlt esztendőben. Emellett túlteljesítették a kukorica és a cukorrépa eladását is.

Értékelték az állattenyésztési dől-Tavaszi ragadozóirtás

Jól tudjuk, hogy apróvad-állományunk apadásának egyik legfőbb oka az utóbbi években a ragadozók mértéktelen elszaporodása. Ahol sok a ragadozó: ott sok vad nem lehet. Ha tehát a hasznos vadállomány fennmaradását és szaporulatát biztosítani akarjuk, feltétlenül szükséges annak ellenségeit, a ragadozókat minél csekélyebb számra korlátozni.

Á ragadozók irtásának a tavasz a legfőbb ideje. Egyrészt, mert azok is akkor szaporodnak s egy-egy darab vagy pár kiirtásával a szaporulatot is elpusztíthatjuk, tehát sokkal hatásosabb az irtás, mint a későbbi évszakokban, amikor már csak a meglevő szaporulatból szedjük itt-ott a vámot. Másrészt a hasznos vad is sokkal jobban ki van téve a ragadozók^ kártételének tavasszal, fészkelés, Rotlás idején. A ragadozók tavasszal okozzák a legnagyobb kárt vadállományunkban és ezért tartozik a tavaszi ragadozóirtás a vadász elsőrendű feladatai közé.

Vadállományunk legnagyobb vámszedőit, amelyek ellen leginkább védekezünk, három csoportba sorolhatjuk: úgymint 1. a róka. 2. a kóbor kutya és macska, 3. a hamvasvarjú és a szarka.

Nyugodtan merem állítani, hogy az

országos viszonylatban mértéktelenül elszaporodott rókák tömege jelenlegi vadgazdálkodásunk egyik rákfenéje és legnagyobb kerékkötője. Aki május táján ásott ki olyan rókakotorékot, amelyben „süldő" kölykek vannak, az

elképedhetett a nyúllábak, fogoly- és fácánszárnyak tömegén, amelyek a kölykek felnevelésének ideje alatt a kotorékban összegyűltek. Elmondhatjuk: a néhány rókacsalád hasznos vadunk szaporulatának jórészét tönkre teszi.

Áprilisban rendszeresen figyeljük a területen a kotorékokat, hogy melyik régi ismert kotorékot tisztítja a róka, esetleg hol kezd újat ásni. Ebben az időszakban, ha van használható kutyánk, kéthetenként járjuk be az ismert kotorékokat és ahol a kutya rókát jelez, ássuk ki azt. Ebben a hónapban a vemhes nőstényt már gyakran a kotorékban találjuk és amelyikét sikerült elpusztítanunk, az már

nem kölykezik.

A kutyák és macskák is előszeretettel járnak a dűlőutakon vagy gyalogcsapásokon: különösen nedves,

harmatos időben, és ilyen „váltóikon" nem egy rablótól szabadíthatjuk meg területünket.

Amelyik kutya már egyszer fogott nyulat, az a nyúlsírás utánzására úgy jön be, mintha dróton húznánk. A legtöbb kutya ismeri ezt a csábító hangot és nem egy „egerésző" macska került ezzel a módszerrel puskacső elé.

Akármennyi hamvasvarjút, szarkát pusztítottunk is el a tél folyamán fegyverrel, méreggel, mégis csodálkozva tapasztaljuk, hogy a tavaszi fészkelési időre ismét van belőlük, sőt gyakran sokkal több, mint gondolnánk. Ezeket a még kopár határban, lombtalan fákon alig tudjuk puskával hatásosan ritkítani. Ezért célszerű méreggel irtani e kártevőket.

Tavasz idején foszforszörpös tojással szoktuk őket pusztítani. Az örökké éhes, torkos és a tojást módfölött kedvelő szarkák és varjak rendszerin rövid idő alatt gyanútlanul elfogyasztják a tojások tartalmát. A méreg hatása negyed-, félóra múlva kezd jelentkezni: a varjú vagy szarka rendszerint vizet keres, vagy fára száll és ott rövid idő alatt elhullik.

A hamvasvarjú már április közepén, a szarka pedig csak április végén kezd kotlani. Ekkor a még megmaradt kotlőmadarak a fészekből lőjjük ki és a tojásokat szedjük ki. De ezt se halasszuk addig, amíg a fák májusban kilombosodnak, mert ekkor már több fészek elkerülheti figyelmünket és a fiókák felnevelődnek, fogoly- és fácáncsibéink veszedelmére. (S. L.)

F. ÉV MÁRCIUS 27-ÉN NEM MINDENNAPI eseménynek voltak tanúi a rozsnyói járásban lévő Lúcka falu lakói. Ugyanis egy kapitális tizenkettes szarvasbika jött le az erdőből a faluba. Az állat fizikailag teljesen leromlott. Dr. Szlopovszky Tibor állatorvos szerint valószínűleg lövés érte. Aprólékosabb kivizsgálásra nem kerülhetett sor, mert az állatot az ember közelsége nagyon izgatja. Mivel a szarvas eszik, remény van arra, hogy ha az új környezetet megszokja, tüzetesen kivizsgálhatják és megmentsék. Felvételünkön Szabó Sándor erdőör látható, akinek az udvarában a szarvasbikát ápolják.

Kép és szöveg: —gs—

gozók eredményeit is. Első helyre Benkó Pál, a Verebélyl Állami Gazdaság fejője került, aki átlagosan 4431 liter tejet fejt tehenenként. Szép eredményeket ért el Árpás István is, az Aleksincei Állami Gazdaságról, aki egy laktáciö alatt 3541 liter fejési átlagot mutatott ki.

A szarvasmarha-tenyésztés mellett a sertéstenyésztésben is jelentős eredmények születtek. Kovács István és felesége a Nyitrai Állami Gazdaságban lelkiismeretes munkát végez. Ennek következtében a múlt évben 21,08 malacot választottak el anyakocánként. Ez az eredmény párját ritkítja a járásban. KoStlalik Rudolf és Sutka János a MIynany-1 szövetkezetből anyakocánként 19,9 malacot választottak el. Nem lebecsülendő Huszár Mária és Nagy Ilona teljesítménye sem, akik 18,8 malacot választottak el anyakocánként a verebélyl szövetkezetben.

A sertéshizlalásban első helyre Helena Vecerová került a nyitraivánkai szövetkezetből. A gondjaira bízott állatok naponta átlagosan 78 dekás súlygyarapodást értek el. Utána következik Varga Mihály a nevidzanyi szövetkezetből 75 dekás, és Duchony Vince a gorjani szövetkezetből 72 dekás súlygyarapodással.

A baromfitenyésztésben Mária Valková, a Maié Záluzie-i szövetkezet dolgozója tyúkonként 197,7 db tojást termelt a múlt esztendőben.

Az értékelésből kitűnt a juhtenyésztés fejlődése. Stefan Krivosík a Nyitrai Állami Gazdaságban egy anyajuhra 1155 korona értékű nyerstermelést ért el, míg Kónya Mihály, a nyitrai szövetkezetben 937 korona értékét termelt anyajuhonként.

A szocialista munkaversenyt értékelő aktívát ünnepélyes keretek közt fejezték be. Szép összegeket kaptak a szövetkezetek, hisz az első díjasok 10 000 korona jutalomban részesültek. Ostrovsky elvtárs, a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság mérnöke és Vanco mérnök, a járási pártbizottság dolgozója 61600 koronát osztott ki a példás dolgozók között, míg 63 dolgozó oklevelet kapott kiváló munkájáért. Marián Takáő (Nyitraj

Az idősebbeknek is példakép

A

z Ipolysági Állami Gazdaság

üzemi szakszervezete, valamint igazgatósága javasolta, hogy Hegedűs Ferencnek, a demandleei részleg fejőjének nevét iktassák