Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-03 / 13. szám
f Talán túl messzire megyek, ha a huszadik század kultúrájának egyik legnagyobb problémáját próbálom belelátni a mi egészen apró körülményeinkbe; ha a hasonlóság gyakorlatilag semmiképpen sem hozható egy nevező alá, mégis úgy érzem, az eredőjük ugyanaz. De hát valójában miről is van szó? Az emberről, az emberi kultúráról, a humán és természettudományos műveltségről, amelyek egyre inkább eltávolodnak egymástól. Erről a kérdésről a világ nagy filozófusai, tudósai vitatkoznak, mégpedig olyan szinten, amely mégcsak nem is érinti, mert természeténél fogva nem is érintheti mindazokat a problémákat, amelyeket itt próbálok felvázolni. S mégis. A kiindulópont a mezőgazdasági szakember-képzés, s ennek is a legalacsonyabb formája, a mezőgazdasági szaktanintézetek. Hogy Dél-Szlovákiában mennyi van belőlük, nem tudom. Mindössze kettőnek a helyzetéből következtettek a többi hasonló intézetre is. Lehet, hogy mindaz, amit itt tapasztaltam, nem egészen általános, de úgy gondolom, nem is ismeretlen. Magáról a szakmai képzésről nem beszélek, bár meggyőződésem, hogy azt is érdemes volna megvizsgálni és felmérni. Mo«t kizárólag az irodalmi neveléssel, a jelenlegi helyzettel, hatásával és következményeivel foglalkozom. Az említett intézetek számára készült irodalom-oktatási terv abból indul ki, hogy az intézetbe került diákok elvégezték a kilencéves alapiskolát, ahol megismerkedtek a magyar Irodalom nagyjalval, azok alkotásaival, s hogy már van bizonyos áttekintésük e téren. Ennek alapján a kétéves szaktanintézet irodalom-oktatási terve évi 12, magyar irodalomórát irányoz elő. Az első évfolyamban a következő költőkről és írókról hallanak a diákok: József Attila, Móricz, Illés Béla, Hamburger Jenő, Gábor Andor, Győry Dezső, Radnóti Miklós, Darvas József, Ráez Olivér, Ozsvald Árpád, Dénes György és Fábry Zoltán. A világirodaimat Gorkij és Romain Rolland képviseli. A kötelező olvasmányok: Illyés: Puszták népe, Móricz: Rokonok, és Móra: Véreim című müve. A második évfolyamban szintén 12 óra magyar irodalom szerepel. Akikről pedig szó van, a következők: Egri, Lovicsek, Ráez, Dénes, Bábi, Gyurcsó, Kuczka, Keszthelyi, Fehér Klára, Dobozy és Győry. A világirodalomból Hemingway és Aragon. A kötelező olvasmányok: Tamási Áron: Ábel a rengetegben, Zalka Máté: Doberdó, és Győry: Viharvirág. Ennyi volna a magyar irodalom. Ezenkívül a tantervben szerepel párhuzamosan a művekkel irodalomelmélet és korismeret is. Ha abból a helyzetből indulunk ki, amelyről már az előzőekben szóltam, hogy feltételezzük a kiiencosztályos végzettséget, akkor sem fogadhatnánk el ezt a tantervet. Viszont, ha a magam felmérését és tapasztalatait veszem alapul, akkor még úgyse. íme a bizonyítás. Sárkánypusztán (Nagymegyer mellett) 22 tanuló jár a szaktanintézetbe. Ebből háromnak van kilenc osztálya, négynek nyolc, tíznek hét és ötnek hat, vagy kevesebb. A diákok túlnyomó többsége solfgyermekes családból származik és vannak olyan mellékkörülmények is, amelyekről a szülőkre és a diákokra való tekintettel ezen a helyen nem lehet beszélni. A három kilenc osztályt végzett diák közül kettő előbb más szakmát tanult (az egyik bányásztanuló, a másik hahogy szeretni kell, másuft meg éppen ellenkezőleg, hogy gyűlölni. Hallgass csak! „Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak- az ember és az ő atyja, a lánya és az ő anyja, a meny és az ő napa közt'. És hogy az embernek ellensége legyen az ő háza népe. Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engemet, nem méltó énhozzám; és aki inkább szereti fiát és lányát, hogy nem engemet, nem méltó hozzám." Hát mondd meg nekem, Kszenyija, mit kell tenni: szeretni vagy gyűlölni? Felelj. Mondj már valamit! Kszenyija elkínzottan emelte rá könnyes szemét. — Nem bírok. Nem tudom. Bizonyára nem vagyok méltó rá, hogy megértsem az Ige bölcsességét. Ne kínozz hát... Ha akarod, megkérdezem a prédikátorunktól, Vaszilij testvértől, majd ő megmagyarázza... — Semmit se magyaráz meg. No, még egy kérdést teszek fel neked, — Ne! — mondta határozottan Kszenyija. — Vigyél haza, vagy gyalog megyek. — Jó! van, jó! van — szólt gyöngéden Alekszej —, menjünk. — És elsőnek indult az ajtó felé, de nem állta meg, visszatért, és megint kinyitotta a Bibliát. — Te egyre a bűntől féjsz, pedig nem kel! félned, sőt, minél többet vétkezel, annál jobb. Istennek kedvesebb a bűnös az igaznál. Úgy bizony! Figyelj csak! „Mondom néktek, hogy Ily módon nagyobb lesz az öröm a mennyben egy megtérő bűnösön, hogy nem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.,.“ Késő este volt már, mikor Alekszej hazavitte Kszenyiját. A falu szélén megállította a motort, s a lány leugrott; egy szót se szólt, hátra se fordult, szinte futva indult el az úton. — Hát ennyire haragszol rám? — kérdezte a fiú, amikor utolérte. — Nem — ingatta a fejét a lány —, nem tudok én terád haragudni. Csak félek ... Alekszej magéhoz vonta, A lánv test elérnyédt' a karja között; sírva fakadt, majd ajkát borostás arcára szorította. A szél, a nap, veríték és dohány szaga áradt belőle — az a jól ismert drága szag, az egyetlen ezen a világon, ami édesebb minden virág illatánál. Kszenyija hüppögve csókolta a szemét, homlokát, ajkát. Ügy csókolta, mintha örökre búcsúzna tőle. Aztán hirtelen megfordult és elszaladt. Odahaza még ébren voltak. Vendég érkezett: Jefroszinya. Ott ült az asztalnál, a mézes teától kipirult, verejtékes arccal, és élénken mesélt valamit a mosolygó szülőknek. — Itt a mi kis hófehér galambunk! — fogadta örömmel Jefroszinya, és homlokon csókolta. Olyan szeretette! nézte, ő pedig lesütötte a szemét, mert most is hitte, hogy a prófétanő olvasni tud az emberek gondolataiban. Nem kívánt ö sem enni, sem inni, de azért leült az asztalhoz Jefroszinya mellé, megivott egy bögre teát, sőt még megpróbált beszélgetni is a prófétanővel, de szívét közben jeges félelem szorította össze. Pedig Jefroszinya épp oly barátságos volt, mint azelőtt, úgy látszott, semmit sem gyanít, és Kszenyija lassan megnyugodott. A vendéget, mint rendesen, most is Kszenyija ágyába fektették, ö meg kiment a pitvarba aludni. De nem jött álom a szemére. A fal túloldalán, a szobában erőlködve köhögött Praszkovja Grigorjevna. A súlyos vattapaplan Kszenyija mellére nehezedett; ledobta magáról, meggyújtotta a petróleumlámpát — éjszakára kikapcsolták a villanyt —, és lábát felhúzva, felült a padkán. A lámpabél halkan zümmögött, a szobából kihallatszott a régi, rekedt ingaóra ütemes ketyegése. Most felkelt Afanaszij Szergejevics, kiment az udvarra, közben álmosan vakargatta a hátát. Visszajövet megállt, ránézett Kszenyijára, ásított, de nem szólt semmit, és bement a szobába. A hajnal sápadt fénye belopódzott az ablakon. Kszenyija megpillantotta Jógyári Inas volt), s a harmadik technikumból lépett át a tanoncképző iskolába. A 22 tanuló közül ketten olvasnak rendszeresen könyvet. Ez a helyzet Sárkánypusztán. A Párkányi Mezőgazdasági Szaktanintézetben több osztály van, köztük már egy olyan is, ahol minden hallgató elvégezte a kilencéves iskolát. A második évfolyamban 29 diák tanul, a végzettség a következőképpen oszlik meg: nyolcán végezték el a kilenc osztályt, tizenhatan a nyolcat, ketten a hetet, hat osztályt és ennél kevesebbet hárman. Az utolsó bizonyítványukon magyar nyelvből két dicséretes, hat jó, nyolc elégséges és egy elégtelen osztályzat szerepelt (sok bizonyítvány hiányzik). Arról, hogy milyen fokú az irodalomismeretük (műveltségről ez esetben nem beszélhetünk) aránylag pontos képet nyertem. Az említett osztály tanulói az alábbi három kérdésre válaszoltak: 1. A három olvasott könyv címe és a könyv szerzője. 2. Ki az Egri csillagok főszereplője és ki irta a regényt? 3. írja fel Petőfi két versének a elmét. Az összegezés után a következő adatokat kaptam: két diák egyetlen kérdésre sem tudott válaszolni. Az első kérdésre nem válaszolt 13, egy könyvet olvasott 3, két könyvet olvasót 1, és 3 vagy több könyvet 4 diák. Az olvasott könyvek szerzői: Cooper 13 esetben, May, Jókai, Madách, Verne, Jilemnicky stb. egy-egy esetben. A könyvcímek a következők: Vadölő, Az utolsó mohikán, Bőrharisnya, Préri. Nyomkereső, Az Ezüst tó kincse, A kőszívű ember fiai, Két év vakáció, Az ember tragédiája, Garammenti krónika stb. A második kérdésre nem válaszoltak nyolcán, részben válaszoltak nyolcán (vagy a szerzőt, vagy a főszereplőt nem ismerték; volt, aki Jókait nevezte meg az Egri csillagok szerzőjeként stb.). Helyesen válaszolt négy hallgató. A harmadik kérdésre öten nem válaszoltak. Egy verseimet tudtak ketten és két verseimet tizenketten. A felírt verscímek közül a Füstbe ment terv és a Nemzeti dal nyolc-nyolc esetben szerepelt. A Nemzeti dal helyett azonban minden esetben helytelenül „Talpra magyart“ írtak. Ennyit mutatnak a számok. E lélegzetelállító tény után mi következhet még? Azt hiszem, elérkeztünk a mélypontra. A továbbiakban már csak azokat a gondolatokat szeretném elmondani, amelyek felmerültek ennek alapján. A szocialista társadalomnak szocialista erkölcsű és művelt emberek társadalmának kell lennie. Minden erőfeszítés ennek megvalósítására irányul. Bizonyítja ezt a tényt az iskolarendszer és az a hatalmas segítség, amit államunk az iskoláknak és tanulóknak minden fokon nyújt. De az előbbi statisztikából kitűnik, hogy olyan hiányosságok is vannak, amelyek nagyban gátolják ezt a törekvést. Annál komolyabb probléma ez, ha a A rozsnyói munkásénekkar nemrég ünnepelte fennállásának 100 éves évfordulóját. A munkásdalárda karmesterei — kezdetben Román, majd Varga és Mikus Imre sokat tettek az együttes fejlődéséért. Vass József, Munka József, Gál Miklós, Ocelnyík László, Zsilla Józsefné, Ádám Béláné, özv. Grosmann Ferencné és Varga Andrásné a dalárda legidősebb tagjai még mindig aktívan dolgoznak és a többiekkel együtt készülnek a Komáromi Jókai Napokra. A 60 tagú együttes 1865-ben alakult.-bödakiní a kerítést, a három, félig már kopasz fiatal meggyfát, a harmattól nedves dáliákat és anyja ócska harisnyáját a kötélen. Mintha füst tódult volna be a pitvarba, elfojtva a lámpa fényét. A szobából meztelen lábak óvatos lépteinek nesze hallatszott; valaki megállt az ajtó előtt. Majd a csendbe hirtelen belehasltott Jefroszinya kiáltása. Kszenyija leugrott a padkáról, és úgy, ahogy volt, egy szál ingben berontott a szobába, Jefroszinya hanyatt vágódva, széttárt karral, eltorzult arcát felfelé fordítva feküdt a szoba közepén, és éktelenül sikoltozott. Praszkovja Grigorjevna belegabalyodott a függönybe, kétségbeesetten forgolódott és csuklóit félelmében. Az ura az ágy szélén ült, és reszkető kézzel rángatta a csizmáját, de sehogy sem tudta felhúzni, mire dühösen félrehajltotta, — Ml van veled, testvérem? — suttogta halálra váltan Kszenyija, és fel akarta segíteni, de Jefroszinya váratlan erővel ellökte és rákiáltott: — Térdre! Az Orral beszélek! És ki ahol állt. térdre hullott, karját széttárta, és mormolni kezdte az ima szavait. Kszenyija még sosem érzett ilyen félelmet. Szeme káprázott; mintha sűrű esőfüggöny mögül látná Jefroszinya arcát. A prófétanő hervadt arcán könnyek folytak. Karját széttárva, ide-oda csúszkált a térdén, és furcsa érthetetlen szavakat kiáltott: — Trimilia, lalulia, firouma... — majd hirtelen felsivított, és homlokát teljes erőből a földhöz verte. — Nem tudtam, ó, Uram, bocsáss meg, kegyelmes Istenem, bocsáss meg, hisz nincs más bűnöm ... Nem tudtam, hát különben itt maradtam volna éjszakára ebben a bűnös házban? ... — Jaj istenem, miket beszélsz? — slkoltott fel Praszkovja Grigorjevna, de Jefroszinya fenyegető suttogással lehurrogta: „Hallgass, ővele beszélek!“ (Folytatjuk) mezőgazdaság munkaerő-utánpótlása szempontjából közeledünk a kérdéshez. A főiskolai, de a középiskolai szintű szakember-képzésnek is megvannak a maga nehézségei, de azok más termeszetűek, mégpedig azért, mert a közép- és főiskolát végzett szakemberek minden esetben vezető káderek lesznek, tehát a termelésben irányító szerephez jutnak. A szaktanintézetek végzett növendékei azonban — konkréten a jelzett iskolákból — legfeljebb traktorosok lehetnek. (Pl. kombájnvezetői képesítést már nem kapnak.) A traktorosi képesítés mellett minden mezőgazdasági géppel megismerkednek, ami azt jelenti, hogy kikerülve az intézetből, közvetlenül a termelésbe jutnak. Eszerint a termelés minősége és mennyisége is elsősorban az ő munkájuktól függ. Ehhez pedig közvetlenül kapcsolódik a munkához való viszony, amely mindenképpen és minden fokon erkölcsi kérdés. Ez pedig elválaszthatatlan az irodalmi neveléstől. A fiatalember az irodalomban találja meg az eszményképét, akihez hasonló szeretne lenni. S ahol ez nincs, ott minden bizonytalan és esetleges. Szilárd erkölcsi alap hiányában nincs felelősségtudat, a munka nem válik az ember erkölcsévé, s abban a pillanatban, mikor ez bekövetkezik, szakadás áll be: a munka teher lesz és a fiatalember igyekszik megszabadulni tőle. Ez már következmény, és pontosan az irodalmi és ezen keresztül az erkölcsi nevelés hiányának következménye. Pillanatnyilag csak azzal a ténnyel állunk szemben, hogy vannak 16—17 éves magyar fiatalok, akik nem olvasták az Egri csillagokat, akik nem ismernek két Petőfi verset, s fél év alatt nem olvastak egyetlen könyvet sem. Ennek hiánya csak akkor nyilvánul majd meg, ha ezek a fiatalok kikerülnek az iskolából, nem vállalják azt a munkát, amit végezniük kellene, mert nem elég szilárd a magatartásuk, méginkább laza az öntudatuk, és felelősségérzetük. Érdemes lenne utánajárni, vajon egy év elteltével hányán maradtak a mezőgazdaságban egyetlen osztályból. A nevezett két tanintézet tanítói és igazgatói szerint a végzett hallgatók 50 százaléka más munkahelyet keres. Jobbik eset az, ha továbbtanulnak a fiatalok. Persze, kevés az ilyen. Bevezetőben említettem a humán és természettudományos műveltség közötti szakadást. Ez a jelenség inkább a főiskolát végzett emberekre vonatkozik. De a mélypont, ahonnan a hajszálgyökerek erednek, az itt van, s Itt csapódik ki minden a legérezhetőbben. Ebben nem azok a tanítók és nevelők a hibásak, akik az intézetben dolgoznak. Sok esetben a szülőket terheli a felelősség. Másutt a diákok képessége az ok. A mulasztások, a hanyagság, vagy pedig az, hogy az illetékes szervek nem Ismerik a tényleges helyzetet. Akárhogy is vizsgáljuk ezt a kérdést, minden esetben a mezőgazdaság s rajta keresztül az egész társadalom látja kárát. Embereket nevelni nem olyan egyszerű dolog, egyre bonyolultabb lesz. Egy azonban bizonyos: sem ma, sem holnap magyar irodalmat tanítani ilyen alapon, mint ahogy jelenleg a szak-' tanintézetben folyik, nem szabad. Petőfi és Arany, Jókai és Mikszáth, Zrínyi, Csokonai, KHicsey, Vörösmarti nélkül, hogy csak a legnagyobbakat említsem, lehetetlen. Mert nélkülük ugyan lehetnek traktorosk és gépke* zelők, de nem lesznek olyan emberek, amilyenekre társadalmunknak szüksé* ge van. Mit kellene még hozzátennem az el* mondottakhoz? Tudom, mindaz, amiről szó van, sok esetben vázlatos, és talán nem is pontos, s csakis azért írtam le, mórt a probléma gyors megoldást kíván. Minden nap, amit elmulasztunk, csak nehezíti a helyzetet és a változtatás lehetőségét. Többszáz fiatalró van szó, olyan fiatalokról, akik előtt egy egész élet áll, s nem lehetünk közömbösek, ha arról van szó, hogy milyen emberekké válnak. Gál Sándor Émile Zóla Émile Zola, a kiváló francia író 1840-ben, 125 évvel ezelőtt született. Első novelláskötete 1864-ben jelent meg. Mesék Ninonnak címen. A naturalista ábrázolómódot követő első regénye a Theresa Raquin volt. Ennek az irányzatnak a jegyében kezdte meg nagyszabású, 20 kötetes regényciklusát, a Rougon-Macqart sorozatot, amely egy család nemzedékeinek, egy anya törvényes és törvénytelen utódainak története a második császárság idején. A sorozat legjelentősebb darabjai A Rougon család, továbbá a felső körök életét szatirikusán bemutató A konc; a vásárcsarnokban játszódó Párizs gyomra, a Patkányfogó, amely egy részeg munkáscsalád regénye, a kurtizánok világába vezető Nana, a paraszti földéhség regénye, A föld, s a bányászok harcának hősi eposza a Germinal. 9 SZECSENKE. A CSEMADOK helyi szervezete bemutatta Felföldi László Hazatérés című háromfelvonásos drámáját. A darabot Koncz István rendezte. Hosszabb idő óta ez volt az első sikeres megmozdulása a helyi szervezetnek. (Major Lajos, Szécsénke) 9 VARKONY, Jó úton halad a vá'konyi kulturális élet. A CSEMADOK helyi szervezete a közelmúltban vidám műsorral szórakoztatta a falu dolgozóit. A műsorban szavalatok, énekszámok és népi táncok szerepeltek. (Méhes Péter, Várkony) 9 VÄSÄROT. A CSISZ és a CSEMADOK helyi szervezetei közösen mutatták be a Dankó Pista című színművet. A szereplők közül említésre érdemes teljesítményt nyújtott Miklós Jolán, Török Etel, Kovács Hermina, Varga Béla, Pap József és Varga László. A színmüvet Ozsvald Tiborné és Szabó Józsefné rendezte. (Androvics Jenő, Vásárát) 9 DEMEND. A deméndi színjátszócsoport bemutatta Dunai Ferenc A nadrág című háromfelvonásos vígjátékát. A vígjátékot Sztrehánszky László rendezte, (Belányl János, Nyitra) 9 NAGYKAPOS. A mezőgazdasági műszaki középiskola diákjai, s a CSISZ szervezet a könyvhónap alkalmából könyvkiállltást rendeztek. A kiállítás érdekessége volt, hogy a könyvvásárlást becsületbolt formájában valósították meg. (Kertész Pál, Nagykapos) 9 A másfél százados szünet után felújított keszthelyi Helikon Ünnepségeket az idén rendezik meg nyolcadszor. A május 27—30-ig tartő eseménysorozatra már megkezdődtek az előkészületek. A diákság kulturális életét bemutató ünnepség dísz-fővédnökének Kodály Zoltánt, fővédnöknek pedig Illyés Gyulát kérték fel. SZABAD FÖLDMŰVES 13 , 1965. április 3.
