Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-03 / 13. szám
Ä változást kierőszakolja az élet... Szakosítás, jövedelmezőség, termelékenység, gazdaságosság ... Egyre többször halljuk ezt emlegetni mind az ipari, mind mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban. Ám a mindennapi élet megmutatta, hogy még nem egy akadályt, elavult rendeletet vagy más intézkedést kell leküzdenünk, amíg a kitűzött célt elérjük. Olvassunk el néhány cikket ezekről a kérdésekről úgy, ahogy az élet jelvetette őket. Nézzük meg azt is, hogyan keres kiutat az emberi leleményesség a problémák útvesztőjéből. Hiszen az élet úgyis halad tovább és végül elsöpri az útjában álló akadályokat._______________________________________________________________ MI AKADÁLYOZZA A TERMELÉS SZAKOSÍTÁSÁT? Az utóbbi években több Járásban igyekeznek a szövetkezetek szakosítani termelésüket. Már az első eredmények is bizonyítják, hogy ez a termelés és a munka termelékenységének növelése, valamint a termékegységre eső költségek csökkentése felé vezető helyes út. A szakosítás terjedését támogatja a Pénzügyminisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium által életbeléptetett intézkedések egész sora is. Ide sorolhatjuk többek között a mezőgazdasági termelési igazgatóságok létesítését és működését, a gépállomások munkatartalmának megváltoztatását, a természetadta és éghajlati feltételek tervszerű kihasználását a termelés növelésére, néhány intézkedést az árpolitikában stb. A földművesek ezeket az intézkedéseket örömmel üdvözlik és hálásak értük, amit azzal is bizonyítanak, hogy a mezőgazdasági termékek eladási tervét nemcsak teljesítik, de túl is szárnyalják. A mezőgazdasági termelés szakosításának és elmélyítésének azonban egy igen komoly akadálya van. S ez nem más, mint a mezőgazdasági adó szétírásának eddigi módszere, illetve annak értelmezése. Mielőtt áttérnék egy konkrét példára, meg kell magyaráznom, minek alapján számítják ki, a mezőgazdasági adót. Az eddigi törvényes intézkedések szerint a mezőgazdasági adót a brutto pénzjövedelem alapján számítják ki. Ez kétségkívül helyes, de csak abban az esetben, ha a mezőgazdasági üzem az adott terméket egyedül állítja elő. Vagyis, ha a sertést az elválasztástól egészen a hízósertés átadásig egyedül neveli, ha a tehenet, növendékbikát vagy üszőt, amelyet vágóhídi célokra ad el, a saját szaporulatából neveli fel. Tehát a szétaprózódott termelési feltételek között, amit meg akarunk szüntetni, a CSKP XII. kongresszusa által kitűzött feladatok következetes teljesítése elképzelhetetlen. Nem marad más hátra, föltétlenül át kell térnünk a szakosításra. A szakosítás azonban többek között azt is jelenti, hogy egy végtermék előállításán több mezőgazdasági üzem dolgozik. Mivel minden üzem önálló termelési-gazdasági egységet képez, a saját szempontjából mindegyik végterméket ad át a másiknak, viszont a vásárló mezőgazdasági üzem szempontjából ez csak félkészárut jelent. Tehát a szakosítás bevezetése ugyanolyan helyzetet teremt a mezőgazdaságban, mint amilyen az Iparban uralkodik, amikor egy termék előállítása több üzem együttműködését követeli meg. Például a traktor gyártásánál a villamosfelszerelést, gumiabroncsot, (kereket) adagolószivattyút stb. más-más üzemben gyártják. A traktorgyártás szempontjából tehát ezek az üzemek félkészárút gyártanak, ezért ezekre a termékekre nem rónak ki adót annak ellenére, hogy a gyártó üzem számára ezek a félkészáruk végterméket jelentenek. Csupán a végterméket, vagyis a traktort terhelik meg adóval. A mezőgazdaságban azonban a megváltozott feltételek között is tovább érvényesítik a mezőgazdasági adó szétírásában a régi gyakorlatot. A józan ésszel ellentétben a félkészárút is megadóztatják, így azok a szövetkezetek, amelyek áttérnek a termelés szakosítására, tehát a párt határozata szerint járnak el, előnytelen helyzetbe kerülnek a régi módszerekhez hú szövetkezetekkel szemben. A szövetkezeti dolgozók joggal bírálják ezt a gyakorlatot. Hiszen csupán a nyitott állományforgóra való áttérés, anélkül hogy a társadalom szempontjából fokozódna az árutermelés, a szövetkezet számára 60—70 °/o-os mezőgazdasági adóemelkedést jelent. Például amikor a Bratislava-vidéke járás összes szövetkezetei áttértek a termelés szakosítására, az árutermelést egyetlen korona értékben sem növelték, mégis azonnal 40—50 °/o-kal nagyobb mezőgazdasági adót kellett fizetniük. A hidasi szövetkezet a szakosítás bevezetése után választott malacokat termel, és ezeket továbbhizlalás céljából a sárosfai szövetkezetnek adja el. Évente 3000 darabot. Ha a szövetkezetek nem vezették volna be a termelés szakosítását és a sertéseket' szopósmalac kortól egészen az eladásig nevelnék, (mindegyik 1500 darabot — a sárosfai szövetkezet 7,5 %-os, a hidasi szövetkezet pedig 6 %-os megadóztatása esetén összesen 228 850 Kcs adót fizetnének. Most a szakosítás bevezetése után a sárosfai szövetkezet (3000 hízósertés eladásáért) 198 000 Kcs-t, a hidasi szövetkezet pedig a választott' malacok eladásáért, (tehát az félkészárűért) 89100 Kcs-t fizet. Ez összesen 287 100 korona. A társadalom szempontjából semmi sem változott; a végtermék — sertéshús — árútermelése nem növekedett, a szövetkezetek csupán jó együttműködést, szakosítást vezettek be egymás között, s ezért 25,3 %-kal, tehát 58 250 Kés-val több mezőgazdasági adót fizetnek! így emelkedett a mezőgazdasági adó, ha csupán két szövet-Érsekújvári kísérlet A többi járáshoz hasonlóan az érsekűjvári járásban is sokat gondolkoztak azon, hogyan lássanak hozzá a termelés szakosításához annak ellenére, hogy a jelenlegi árpolitika nem teremt megfelelő feltételeket a szakosításhoz. Ellátogattak a komáromi és a dunaszerdahelyi járásba is, ahol ezen a téren már több tapasztalattal rendelkeznek. A szövetkezetek legnagyobb része tiltakozott a szakosítás bevezetése ellen. A szövetkezeti vezetők így. érveltek: 1 kg sertéshúst járásunkban 6,50 Kcs-ért termelünk és 12 Kcs-ért adjuk el. Ez a 6,50 Kcs, amelyet 1 kg sertéshús előállítására fordítottunk, a szövetkezetnek még ugyanabban az évben viszszatérül. A szarvasmarha-hizlalásban 1 kg hús előállítása 8—9 koronába kerül és a szövetkezet csupán 11 koronát kap érte. Ha tehát a szövetkezet hizóbikát ad el, akkor három évi munka után a hús hilnden kilogrammiáért csupán 90 fillért kap. Hogyan vezessük be a termelés szakosítását anélkül, hogy egyik vagy másik szövetkezet ráfizetne? Ezen törték a fejüket a járási párttitkárság és a járási termelési igazgatóság dolgozói. Végül elhatározták, hogy a szakosítást az egyes szövetkezetek közötti kooperáció alapján valósítják meg. A gyakorlatban ez az érsekújvári járásban így néz ki: a surányi szövetkezet a Kostolny Sek-i és a Nitriansky Hrádok-i szövetkezetekkel határos. Mind a három szövetkezet élén elnök áll, valamint az elnök vezetése alatt dolgozó agronómus, zootechnikus, csoportvezető, ökonómus, gépesítő stb. Tehát minden szövetkezetben meghagyták az eddigi vezetőséget. Am egy teljesen önálló központi vezetőség is működik, amely közös mind a három szövetkezet számára, összesen 15 tagja van. Élén az elnök áll és az alá rendelt agronómus, zootechnikus, gépesítő, ökonómus, valamint a megfelelő irodai személyzet. Rajtuk kívül a központi vezetőség tagjai közé tartozik minden szövetkezet két-két tagja. Ugyanakkor az egyes szövetkezetek elnökei a központi vezetőség elnökéhez viszonyítva aleinökök. A központi vezetőség az év elején mérlegelte az egyzs szövetkezetek lehetőségeit és közös évi termelési-pénzügyi tervet dolgozott ki. Ebben pl. az állattenyésztési termelés terén a suranyi szövetkezet számára tehéntartást, sertés- és baromfinevelést irányoztak elő. A Nitriansky Hrádok-i szövetkezet már régóta foglalkozik szarvasmarha- és sertéshizlalással, s e téren szép eredményeket ért el. Most a kooperáció kiépítése után szintén ezekkel a termelési ágakkal bízták meg. A Kostolny Sek-i szövetkezetnek viszont kitűnő feltételei vannak a növendékmarha, főként az üszők nevelésére. Annyi növendékmarhát nevelnek fel, mint eddig a három szövetkezet együttvéve. M. K. kezet szakosítás előtti és utáni helyzetét hasonlítjuk össze. Ez természetesen leegyszerűsített számítás. A szakosítás sokkal inkább érinti a mi esetünkben a sárosfai szövetkezetek Miért? A hidasi szövetkezet 54 000 kg választott malac eladásáért megfizeti a mezőgazdasági adót. Ám a sárosfai szövetkezet, ha a választott malacokat felneveli, kihizlalja, és így mint hízott sertéseket adja el, a választott malacokért járó adót abban az esetben is megfizeti, ha ugyanazokért a választott malacokért a hidasi szövetkezet is mezőgazdasági adót fizetett. Ez pedig 88 600 korona. A mezőgazdasági adó kiszámítása még nagyobb terhet ró a szarvasmarhatenyésztésre szakosított szövetkezetekre. Ha a hidasi szövetkezet a szakosítás bevezetése előtt 600 kg-os növendékbikát vagy ennyi marhahúst adott el, akkor 6 %-os mezőgazdasági adót, tehát 360 Kős-t fizetett. Most a szarvasmarha-tenyésztésben három szövetkezet kooperál. A hidasi szövetkezet 40 kg-os borjút (félkészárút) ad el a Devinská Nová Ves-i szövetkezetnek. Mivel a mezőgazdasági adót a bruttó pénzjövedelemből számítják ki, 16,80 Kcs-t fizet. A Devinská Nová Ves-i szövetkezet az üszőt 450 kg-os élősúlyig neveli, és mint félkészárút adja el továbbtenyésztés céljából a hidasi szövetkezetnek. Mezőgazdasági adó címén (5,5%) 396 Kcs-t fizet. A hidasiak, amikor a tényleges végterméket, — a vágóhídi célokra beadott tehenet — eladják, ismét 360 Kcs mezőgazdasági adót fizetnek. Tehát ismét ugyanolyan a helyzet — a társadalom szempontjából az árutermelés nem növekedett, a termelés nem fokozódott, csupán a termelést szakosították, amelynek keretében a végtermék előállításán két mezőgazdasági üzem dolgozott — ennek ellenére minden mázsa előállított hús után 60 korona helyett 128,80 Kcs mezőgazdasági adót kell fizetniük, tehát az eredeti összeg több mint kétszeresét! A Bratislava-vidéke járásban már 15 szövetkezet szakosította az állattenyésztését. Ezek a szövetkezetek az érvényes rendeletek értelmében tehát kétszerte nagyobb adót fizetnének. Mind ez Ideig azonban nem fizetik, legalábbis nem teljes mértékben. A kerületi nemzeti bizottság által érvényesített mezőgazdasági adó elosztás ugyanis lehetővé teszi, hogy a Bratislava-vidéke járás Mezőgazdasági Termelési Igazgatósága (éppen úgy mint más járásokban) bizonyos tartalékot létesítsen. Ebből a tartalékból fedezték például ebben az évben az említett mezőgazdasági adónövekedést is. így a sárosfai szövetkezet helyett 80 000 Kcs-t, a hidasi szövetkezet helyett pedig 100 000 Kős-t fizettek. Hogyan fedezik azonban az adónövekedést akkor, ha a járás minden szövetkezete szakosítja a termelést? Erre a kérdésre egyetlen járás termelési igazgatóságának dolgozói sem tudtak választ adni. Nem lenne helyes, ha a szakosítást csak olyan mértékben vezetnék be az egyes járásokban, amilyen mértékben az adótartalék lehetőséget nyújt a termeléssel alá nem támasztott adónövekedés fedezésére. így akarva, nem akarva arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a mezőgazdasági adó kiszámítására vonatkozó előírások, amelyek feltételezik a mezőgazdasági termelés elaprózódását, már elavultak, fékezik a szakosítás terjedését és lehetetlenné teszik a CSKP XII. kongresszusán hozott határozatok gyors teljesítését. Arnost Bak Figyelem! A Szabad Földműves díjmen tesen közli az EFSZ-ek és ÁG-ok hirdetéseit! Ezáltal is segíteni akarja mezőgazdasági üzemeink adás—vételi és cserekapcsolatainak fejlődését, A díjmentes hirdetések megkönnyítik: A CSALLÓKÖZ ÉS A VÁG alsó folyásának vidéke egészen Komáromig már a régmúlt századokban híres volt gyümölcsligeteiről. Egészen a római császárság idejéből találunk róla említést. Hazai szerzők közül legelőször Takáts Sándor a vármegyéről szóló monográfiájában arról ír, hogy már a XIV. században „.. .az egész Csallóköz és Vágduna rónái gyümölcskertekhez hasonlítottak." a felújítás éve: terület: db: 1965 8 ha 3200 1966 29 ha 3625 1967 30 ha 6500 1968 10 ha 1250 1969 15 ha 4625 Fényes Elek „Komárom vármegye“ című művében, mely a szabadságharc idején jelent meg, arra a megállapításra jut, hogy .......gyümölcs dolgában szinte áldott ezen megye." További soraiból kitűnik: elsősorban Komárom vármegye északi részére gondol és megemlíti Gúía, Bálványszakállas, Kamocsa környékét. Timko Imre, a Földtani Intézet 1899-1 jelentésében már túllép a puszta megállapításokon, és mint szakember az akkori állapotok javítását sürgeti. Idézünk néhány mondatot tanulmányából: „A Duna, Vág és Nyitra öntéstalaját nem aknázzák ki kellőképpen. Ezen iszap jó minőségű, mélyrétegű vályogtalaja, éppen az említett folyók partján terül el, már a természettől is a legintenzívebb kerti gazdálkodásra van predesztinálva. A vágparti Gúta, Kamocsa, Szímő népe nemcsak a vármegyében, hanem annak jóval a határain túl híres zöldségtermesztőként ismeretes. Ennek a gazdálkodási iránynak kiterjesztése és tudatos gyümölcstermesztéssel való egybekötése volna e vidékre nézve fölötte kívánatos. Ennek főfeltétele azonban öntöző csatornák létesítése, mert az egykori hatalmas mo-Ebböl a mennyiségből mintegy 20 ha területen 5440 típusalanyű facsemetét ültetnek ki. 1970-ig 3000 csemetével megalapozzák őszibarackosukat is. Először az igénytelenebb Amsden fajtát akarják honosítani. Természetesen ilyen terveknél a szakmunkásképzés kérdése sem lesz másodrendű. Pár héttel ezelőtt többnapos iskolázást szerveztek a szövetkezeti dolgozók részére, ahol ismert szakemberek a zöldség- és gyümölcstermesztés új módszereiről, a kártevők elleni harc mai állásáról tartottak előadásokat. A község belterületein, a háztáji kertekben is sok a gyümölcsfa. Kezelésükkel azonban nem lehetünk teljesen elégedettek. Ez nemcsak az államnak és a tulajdonosnak jelent anyagi kárt, de az egyes helyeken állandó fertőzési gócok keletkezhetnek a különféle gyümölcskártevők elterjedésére. A községben megalakult a Csehszlovákiai Gyümölcs- és Zöidségkertészek Szövetségének helyi csoportja. Jelenleg 42 tagot számlál. Az elmúlt időszakban többször tartottak kisebb csoportokban összejöveteleket a tagok lakásán. Itt cserélték ki tapasztalataikat és beszélték meg a felmerülő problémák megoldásának lehetőségeit. Egy hete a gyűlésükön úgy döntöttek, hogy a negyedévi összejövetelek, gyűlések helyett havonta találkoznak valamelyik tagtárs kertjében, ahol főleg az újaz a gépek és gépalkatrészek, a vetőmagvak, a fajállatok, a takarmányfélék és más mezőgazdasági termények értékesítését, beszerzését, vagy kicserélését! A Szabad Földműves segíteni akar! Használják ki a lehetőséget! szerű gyümölcsészetl módok gyakorlati ismereteinek elsajátítására helyezik a főhangsúlyt. Csiernik elvtársnak, aki a szövetség elnöke, most legtöbb gondot a téli permetanyag beszerzése okozza. A szövetkezeten kívül a községi termelőknek körülbelül 2—3 q Nitrozanra lenne szüksége, de nagyon nehéz hozzájutni. A helyi Chemodroga sem kap elég permetanyagot. A gyűlés a tagság számának növelését is tervébe vette. Nagy kár, hogy nem állnak rendelkezésükre szervezési magasnyomású permetezőgépek, amelyek segítségével jobban serkenthetnék a tagságot és a szervezeteken kívül álló kerttulajdonosokat. Gútán nem feledkeznek meg a gyümölcsészet iránt érdeklődő- fiatalokról sem. Az érdeklődő fiúk és lányok számára szakkört alakítottak a már megnevezett iskolán. A kör évek óta tevékenykedik, és az utolsó két évben éppen Csiernik elvtárs vállalta vezetését. A huszonnyolc tagú szakkör főleg a nagyüzemi termelés módjaival ismerkedik. Télen elmélettel foglalkoznak, de az idő javultával tavasztól őszig az iskola gyakorló faiskoláján kívül a szövetkezeti faiskolában és a hullámterek gyümölcsöseiben ismerkednek meg a mechanikai-vegyi védekezés módjaival, a koronaalakítás, ritkító metszés gyakorlati megvalósításával, stb. Az elmúlt gazdasági évben az általuk látogatott gyümölcsös termésfajtái a Járási Pionírház kiállításán sikert arattak. A kör vezetője elégedett a tagok eredményeivel. Tudásának, többéves tapasztalatainak legjavát adja át a rábízott tanulóknak. Azok közé tartozik, akik minden elfoglaltságuk ellenére találnak időt a fiatalok tanítására és nem rejtik véka alá tudásukat. A szövetkezet az utolsó években évente 40—45 vagon gyümölcsöt termelt dolgozóinknak. A felújítások ellenére ezt a mennyiséget elég reálisan 75 vagonra tervezik 1970-ig. Mivel a községben és körzetében a gyümölcs- és zöldségtermesztés magas szinten mozog és többszáz vagonnyi mennyiséget vásárolnak itt fel, ideje lenne már ezen a vidéken építeni egy feldolgozó üzemet. A belőle származó népgazdasági hasznon kívül, sok gútai dolgozó nő kaphatna itt alkalmazást. Ilyen vagy hasonló üzem hiányában több mint 400-an utaznak nap mint nap családjuktól nagy távolságra eső munkahelyekre. Juhász Árpád (GúEa) SZABAD FÖLDMŰVES £ 1965. április 3. csárterület fekete-agyagtalajú, ez virágzó kerti gazdálkodásra vezetne, ímelyet a mai hullámtereknek min- Jenütt gyümölcsökkel, az elszórt fuióhomok buckáknak szőlővel való betelepítése egészíthetne ki...“ A gűtai krónika adatai szerint a század elején, de később is, nagymennyiségű alma, körte és szilva került itt eladásra az élelmes kofák és jyümölcskereskedők révén. A gútaiak irról is híresek voltak, hogy a gyümölcstermés bizonyos hányadát ko:siháton távoli vidékekre fuvarozták, ä pénzért vagy gabonáért cserébe eladták. A felszabadulás utáni években — a bélai konzervgyárban dolgoztam —, tíztonnás autókkal hordtuk a gyümölcsöt Gútáról. A Kikelet részlegen oly nagy almarakások álltak gyümölcsszüret idején, hogy csak 5— 10 autőfuvarral tudtunk elszállítani egy-egy garmadát a feldolgozás helyére. E gazdag hagyományú vidéken ma is fejlett gyümölcstermesztés folyik. A Szabad Földműves 3. számában a Bálványi Állami gazdaságról adtam színes áttekintést a gyümölcstermesztést illetően, most pedig a gútai gyümölcsészet jelenéről, jövőjéről szólok. Alaposabb tájékozódás végett felkerestem Csiernik György elvtársat, a Gyümölcs- és Zöldségkertészek Szövetsége helyi csoportjának elnökét, aki egyben a szövetkezet gyümölcsészeti csoportjának is vezetője. Ugyanakkor az alapfokú kilencéves iskola gyümölcsészeti szakkörét is ő irányítja. Hétköznap nagyon nehéz megtalálni. Vasárnap délután azonban, családja körében, sok érdekes dolgot tudtam meg tőle. A Kis-Duna, Vág és Vágduna hullámterein a szövetkezetnek 206 ha területű gyümölcsöse van. Ebből meghaladja a 70 hektárt a 4—5 éve termő fiatal telepítés. Terveikből kitűnik, az elkövetkezendő 6 év alatt a minőségi javítás lesz a főcél. 1970-ig minden évben felújításokat végeznek majd a kiöregedett és a mai szempontból már nem megfelelő gyümölcsösök helyén. Ezek a munkák már tavaly megkezdődtek és az év folyamán a myjavai faiskolából kapott 2600 Jonathán csemetét ültettek ki 35 hektáron a nagyszigeti és pacséroki részlegen. A felújításra váró területekre főleg almafa kerül. Ez a gyümölcs felel meg az éghajlati-gazdasági adottságoknak. Fő almafajta a Jonathán lesz 66 %-os részaránnyal. A Red Deliciosusból 14 %, Starkingból 10 %, Téli Arany Parmenből 4 %, Baumann ranetből 3 % és az Ontárióból 1 % a tervezett mennyiség. A? utóbbiak porzókként szerepelnek. A felújításra pontos tervet dolgoztak ki, amit összesítve ismertetünk. í
