Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-03 / 13. szám

r r Szépen fejlődnek az izsappusztai négyesikrek RÉGI ISMERŐS­KÉNT SZORÍTUNK egymással kezet Takács Lajossal, a mikolcsányi szövet­kezet zootechniku­­sával. Arcáról egy pillanatra sem tű­nik el a derű, az elégedett emberek mosolya. Pedig sok a gondja, baja, — nem könnyű a mun­kája. Mikolcsáyy a rozsnyöi járás egyik kis falucskája. Dimben-dombon, hegy­háton szerpentines utakon jut el a já­rókelő ide. A völgyben nagyon rövid a láthatár. A magaslatokon megtörik a szem sugara. A kacskaringós utak­ról a falu is csak akkor tűnik fel, ami­kor jóformán a szélső házakhoz ér az ember. Szép, szemre nagyon szép ez a vidék. Különösen nyáron, a hegyolda­lak színpompája elbűvöli a látogatót. Kirándulóhelynek is beillenék. Szép, de aki itt éli világát, a földet műveli, nagyon meg kell küzdenie a természet erőivel. A hegyoldalak sivár legelőt, az alsóbb részek sovány ter­mést nyújtanak. Ember legyen, aki megállja a sarat a mezőgazdaságban, eredményt mutat fel a gazdálkodás­ban. A véletlen ide sodorta Takács Lajost 1963 október elsején. Oj, ismeretlen volt számára a táj. A galántai járás rónáin született, lakott, hosszú éveken keresztül Királyrévben dolgozott. Ez a vidék összehasonlíthatatlanul más termékeny földjeivel, jól szervezett szövetkezeteivel. Vajon mit hozott magával, mit honosított meg Mikol­­csányban a galántai járás mezőgazda­sági üzemeinek tapasztalataiból ez az izzig-vérig belemenős zootechnikus. Néhány pillanatra ráncba szalad homloka, s gondolkodóba esik. Nem is tudja, hogyan kezdje. Nehéz összeha­sonlítani az otthoni gazdálkodást az SlKVlßEK SZÜLÖTTJE ittenivel. A környék szövetkezeteiben, így Mikolcsátriyban is kevés a munka­erő. Ami van, az is az idősebb kor­osztályhoz tartozik. Ezen nem könnyű, s nem is lehet egyhamar segíteni. Még szerencse, hogy az állattenyésztést pártfogolják az emberek. így is húsz tehén gondozása és fejése jut egy-egy házaspárra. Válogatásra, munkaerő fel­­frissítésre nincs lehetőség. A takar­mány? E téren is, sajnos, még rosz­­szabb a helyzet. A sokat emlegetett tavalyi szárazság Mikolcsányt sem ke­rülte el. Egyszóval: a semmiből is va­lamit. Ilyenkor van szükség a zoo­technikus ügyességére, leleményessé­gére. S ez nem hiányzik az élete delén levő Takács Lajosból. Ősszel, míg lehe­tőség nyílt, Csallóközben kutatott ta­karmány, szalma után. Később a járást ostromolta, minden lehetőséget meg­ragadott, ne szenvedjen hiányt az ál­latállomány. A készletekkel minden esetben ésszerűen gazdálkodik. Tudja, melyik állatcsoportnál kell csökkenteni avagy növelni a takarmány adagot. A kitartó munka eredménye nem marad el. Íme egy bizonyíték: tejből március 3-án teljesítette negyedévi eladási tervét a szövetkezet, s még e hónapban 8000 liter került terven felül a piacra. A hízósertések körül sincs baj. Idei tervezett eladásuk 150 mázsa, míg 50 mázsára szerződést kötöttek. Szép eredménnyel zárták az ivet az anyasertésgondozók, akik 13,8 malacot választottak el kocánként. A helyzet ilyetén alakulása megnyug­tató. Ha a jövőbe tekintünk, bíztatónak mondható. A szövetkezet 86 Szimentáli tehene közül 50 törzskönyvezett. Ezek után természetes, hogy tenyészüszök nevelése kerül előtérbe. Tavaly három darabot értékesítettek, idén pedig nyolcat visznek a vásárra. Ugyanakkor 101 állatot hízóba állítottak, mely két évre szóló húseladásukat fedezi. A sertéstenyésztés előmozdítása ér­dekében ugyancsak tettek lépéseket. A tiszta vérű Cseh fehér anyaserté­sekhez törzskönyvezett Kornwal kant kértek a szaporaság és a súlygyarapo­dás növelése céljából. A felsorolt intézkedések ésszerűek, önmagukért beszélnek, a zootechnikus körültekintő munkáját dicsérik: Takács elvtárs javaslatainak keresz­tülvitelében nincs egyedül. Méltó se­gítőtársra lelt Michalik László, a szö­vetkezet elnökének személyében, a ve­zetőség tagjaiban. Döntő segítséget nyújtanak az állatgondozók, akik a munka nehezét végzik. A többszáz ki­lométerről közéjük csöppent szakem­ber megtalálta a szivükhöz vezető szót, azt a kulcsot, amellyel akaratu­kat irányítják. A közös erő pedig az előrehaladás biztos záloga. Takács Lajos ura a szakmájának. Munkaszeretete szinte egyedülálló. Reggelenként fél négykor csörög az óra a hálószobában. Pár perc múlva megmozdul a paplan, lelép ágyáról az ébredő. Hív a kötelesség. Hóban, eső­ben kerékpáron igyekszik dombról le, hegyre föl, a síkvidék szülöttje, hogy ne csalódjanak benne a hegyvidék la­kói. SÁNDOR GÁBOR Az Cszorl Állami Gazdaság traktorosai, amint plrkadt a föld, máris dolgoztak gépeikkel. Képünkön AlbertJános a talajt késziti elő és ha az idd engedi, a nappalt is megnyújtja. A jó munkaszervezés meghozta gyümöl­csét. A tavaszi gabonaféléket már földbe tették, s a sárosfai gazdaságon pedig elvetették az első hektár cukorrépát is. (Bállá József felvétele) Táncos Tibor, a Nagymegyeri Mű­szaki Középiskola igazgatójának tele­fonja türelmetlenül berregett az iro­dában. — Ugyan kinek ilyen sürgős?; — morfondírozott magában, amikor a készülékért nyúlt. — Nagy dolog történt, Igazgató élvtárs. Vasárnap az egyik tehénnek négyes ikrei születtek — mondta a telefonba elfúlt hangon Vízvári Fe­renc, az izsappusztai tangazdaság zbö­­fechnikusa. — Tyű az ál dóját, ez tényleg nem fréfaT Aztán melyik tehén élletté?, — Az a nyavalyás 172-és számú ... Ki hitte volna?!’ Nem látszott a hasán •em. Hisz mindössze 500 kilós. — Hát. Feri bácsi, ezt a csudát látni kéllí Azonnal kiugrók a helyszínre'!! így kelt szárnyra az első hír a nem mindennapi eseményről. Azóta elke­rült Bratislavába és Budapestre. A vir­gonc négyesikér borjak megjelentek a Magyar Mezőgazdaság hasábjain. Tehát külföldön is ismertté váltak a borjúbébik. Kíváncsian érkeztünk a tangazdaság Istállója elé, vajon élnek-e még az újszülöttek. A zootechnikus már mész­­sziről mosolygott. — Az ikrek miatt jötték ? ... Még mind a négy megvan. Jól fejlődnek. Egészségesek, mint a makk. Hé, Vil­mos fiam, gyere csak, mutasd be a bébiket a vendégeknek. Nagy Vilmos, a gondozó jó pár perc múlva kerül elő. — Siess már, mért nem kapod meg az 500 korona jutalomdíjat — sürgeti a zootechnikus. Mióta az ikrek megszülettek, Vil­most mindig az 500 koronával ugrat­ják. Ügy történt', hogy amikor az igaz­gató meglátta a borjakat, azonnyom­­ban megígérte, hogy ha a gondozó fölneveli őket az elválasztásig, ötszáz korona üti a markát. Mert az is cso­da, hogy négyes ikrek születtek, de felnevelni még nagyobb dolog. A zoo­technikus elmondja, hogy évente két-három ízben ellenék kettes ikre­ket a tehenek. Egyszer hármasikrek is születtek, de elpusztultak. Ezért is kíváncsiak, mi le.sz most a négySs ikrekkel. No de nincs itt baj, amint pár perc múlva saját szemünkkel is meggyőződünk róla. A gondozó öröm­től csillogó szemmel vezeti ki a vir­gonc borjakat. Cseppet sem szégyen­keznek a lencse előtt. Inkább nehéz őket sorba állítani. Az egyik máris anyja tőgyé félé rBh’an. — Olyanok ezek, mint á sáska — dicsekszik Vilmos. — Jó az étvágyüff. Csak győzzük tejjel, meg majd ta­karmánnyal. — Attól ne fájjon a fejed — bíztat­ja a zootechnikus. — Megkapod a fél­éméit adagot, hisz nem égy borjú született', több' jár nékik. — Bizony, ezekkel már az illéskor is élég baj volt... A Szimentáli-Pinzgaüi kérészlezésű tehén másodízben ellett. Az első lak­­fáció alatt 2500 liter tejet adott. Az élsőszülött üszőborjú volt. Most sem vártak ikrekét. Elsőnek égy bikabörjú jött napivlágra, a második furcsaság, mind a kettő: üsző is, még bika is. A további kettő bika. A zootechnikus a gondozóval azonnal felvitte a bor­jakat a padlásra és ott összegezték a súlyukat. A „fészekalj“ összesén 72 kg-bt nyomott. Azóta rohamosan gya­rapodnak, a gondozó legnagyobb örö­mére. Azt beszélik a pusztán, hogy szerencsés gyérek éz a Vili. Pénzre fekszik, pénzre kél. Olömoucon dolgo­zott a vasgyárban, ahol megkereste a havi 2000 koronát. De a legnagyobb jutalom égy huncutszémű morva lány, akit magával hozott a csallóközi ró­nákra. Még alig beszél néhány szót magyarul, de máris otthon érzi ma­gát a férjé mellett, s a szerény, min­dig jókedélyű izsappusztaiak között. Meg sem látni rajta, hogy a kis Vil­mosba még csak egyhetes. Ügy forog a férje körül, mint menyasszony ko­rában. Igazi talpraesett menyecske. Vili meg repes az örömtől. A kereset? A múlt hónapban is 2100 korona volt. A zootechnikus szerint most több lesz. Jól jön majd az 500 korona jutalom is. Csak betartsa a szavát az igazgató, aki most katonáskodik. Ki tudja, — annyi idő után nem feléjti-e el ígé­retét?. .. De a fő az, hogy a négyes­ikrek jól fejlődnek ... Bállá József A nemésócsai szövetkézét kémpléxbrigádja kiválóan végzi feladatát. Az őszieket mind fejtrágyázták és jól indultak a tavaszi munkákban is. Az árpa vetését már március 14-én befejezték és teljes ütemben vetik a ke­verékféléket is. Hogy bő takarmányalapot teremthessenek, a múlt évi hat hektárról 16 hektárra emelik a cukörclrok vetésterületét. A némésócsaiak versenyt futnak az Idővel. Már megkezdték a műtrágya­szórást 100 hektár cukorrépa alá. Ezen a területen egycsírás vetőmagot vetnek és 560 mázsás hektárhozamot terveznek. A jó munkaszervezés kö­vetkeztében a komplexbrigád hektáronként 24 munkaegységet takarít meg. Képünkön Szabó Gyula agrőnómüs Indítja a műtrágyaszórót. -Du-Hogyan lettek elsők a kismúlyadiak? ágynehezen sorbaállnak a négyesikrek. Vilmosnak a felesége is segít. A lösBncI Járásban gyakran Emle­getik a kicsi, de szilárd termelési alapokkal rendelkező kismúlyadi szö­vetkezetét. A takaros irodában Bolyós Imre elnökkel és Molnár Dezső zoo­­technikussal beszélgettünk. A múlt esztendőben ugyanis a 2692 literes tehenénkénti fejési átlaggal járási méretben elsők lettek. Hogyan? Itt nem volt szárazság? Dehogyis nem volt. Méghozzá ugyanolyan, mint a járás más területén. Mégis leküzdöt­ték. Mi lehet az oka a jó eredmény­nek? Az, hogy a termelést nem bíz­ták a véletlenre, hanem alapos, tuda­tos munkát végeitek. Egyszóval ke­ményén megdolgoztak mindenért. Ebben a faluban már 1936-től te­­nyészállatneveléssel foglalkoznak, bár a második világháború nagyrészt tönkretette a tenyészanyagot, 1952- ben a közös gazdálkodás megalakulá­sa idején mégis alvadt 6—7 olyan állat, amelyekre építeni, támaszkodni lehetett. Ezektől nevelték a mostani tehénállomány javarészét. Kezdettől fogva rendszeres vizsgálatnak vetet­ték alá a szarvasmarhákat és a bete­geket (TBC reagenseket) eltávolítot­ták. 1957-ben, a közös istállók átadá­sánál már teljesen tiszta szarvasmar­ha-állományt vittek a telepre. Ez volt a kezdet. A kismúlyadiak, mint a környék jó­­hírű állattenyésztői, tudták, hogy a szarvasmarhákat teljesértékü takar­mányokkal kell ellátni, mert csak úgy várhatnak tőlük jó eredményt. így szakszerű ellátásra törekedtek. Ta­valy például földterületüknek 32 %-án termesztettek takarmányféléket. Szán­tóföldön, réten és legelőn. De milyen legelőn?! Ezeket a területeket há­romévenként felszántják, bizonyos időre besorolják a szántóföldi vetés­forgóba, majd bevetik nemesfűfélék­­kel, azaz újra legelővé alakítják. Rét­jeiket (56 ha) hektáronként 5 mázsa műtrágyával látták el, s egy 20 hek­tárnyi terület szervesanyagot is ka­pott. A faluhoz közel 6 ha rétet árasz­tással műveltek, ahol 70 q/ha szénát nyertek. A szénaféléket hideglevegős szárítással tartósították, s így a ta­karmányok minősége igen jó lett. Si­lóból pedig annyit készítettek, hogy újig el sem fogy. MILYEN TAKARMÁNYOKAT ETETNEK? A Téhénk 6 kg szénát, 20 kg siló­kukoricát, jóllakásig takarmányszal­mát, kévés melaszt és élesztőt, vala­mint 2 kg abrakkeveréket kapnak naponta. Az abrakot écdem, illetve termelékenység szerint adják a tehe­neknek. AVnagy te jelékény ség űek töb­bet, a kevesebb tejet adók pedig ke­vesebbet kapnak az átlagnál. Ez volt a téli időszak takarmánya. Nyáron az állatokat a gondozott, ún. zsíros legelőkön tartják, s csupán ki­egészítésképpen kapnak abrakot, mert a jó fűállományú legelők bőségesen fedezik a tápanyagszükséglet orosz­lánrészét. Különös gonddal végzik a borjak és a növendékszarvasmarhák takarmá­nyozását. Szem előtt tartják azt a jó szokást, hogy csakis ilyenképpen nyerhetnék nagyhozamot nyújtó anya és magas termelékenységű apaállato­kat, amelyeknek jelentős részét a te­nyészállatvásárokon értékesítik. Ennek megfelelően a megszületett borjakat négy napig az anyjuk alatt hagyják, utána átviszik a profilakíó­­riumba, ahol egy hónapig az anyja tejével itatják (naponta 8 liter). Ek­kor döntik el a borjak sorsát. Ame­lyek arra alkalmasak, továbbtenyész­­tésre, a többit pedig húsra nevelik. A TÖRZSKÖNYVEZÉS EREDMÉNYE A szövetkézét törzsállományából 4 tehén az állami, 13 pedig a kerületi törzskönyvekben szerepel. Például a 173-as állami törzskönyvszámú tehén a negyedik laktációban 4264 liter tejet adott 168,3 kg tiszta zsírral. Termelé­kenységének eredményéi Elita érték­ben jelölték meg. Hasonló jó teljesít­ményt nyújtott a többi államilag törzskönyvezett tehén is. Tejzsírter­­melésük jóval túlhaladta a 4 %-ot. Nem vitás, hogy a törzskönyvezett állatnevelés nagy szakértelmét köve­tel, de ugyanakkor lényeges haszon­nal jár. A múlt évben például a te­nyészállatvásárokon értékesített 24 állatért 288 800 koronát kaptak. De amint már említettem, a tej is jó hasznot hozott, amelyből 1963-hoz viszonyítva tehenenként (1964-ben) 168 literrel növelték a termelékeny­séget, s 779 liter tejet termeltek hek­táronként, literenkénti 1,95 korona önköltségi áron. Igaz, 15 fillérrel drá­gábban, mint amennyit érte kaptak, de ami itt nem sikerült, azt jócskán behozták a fenyészállatvásárokon. Ezért jó ez a kombináció. A szövetkezet vezetői és tagjai idén is mindent elkövetnek, hogy szarvas­marha-állományukat mindjobban tö­kéletesítsék. Megvan erre itt a lehe­tőség. Hozzáértés, akarat és kiváló minőségű takarmány egyaránt. Hoksza István Hasznos tevékenység A komáromi szövetkezet az elmúlt hónapokban megtisztított 9 hektáros gyenge legelőt fatörzsektől, bokrok­tól, s most újra művelésbe veszi. Mint termőföld minden bizonnyal nagyobb hozamot nyújt a volt legelőnél. Ezen­kívül 5 hektár területen, ahol a talaj­víz gyakran tönkretette a termést, magasnövésű nyárfákat úgynevezett szélfogó szakaszt telepített. Továbbá 1500 nemes gyümölcsfát is elültettek. Holczer László SZABAD FÖLDMŰVES J 1965. április 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents