Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-27 / 12. szám

Az ember kilépett a világűrbe Újabb csodálatos szovjet űrrepülés A Szovjetunió Távirati Irodája március 16-án délelőtt szenzációs hirt < > röpített világgá. Ezen a napon középeurópai idő szerint 8 órakor a i 1 Szovjetunióban nagyteljesítményű hordozórakéta-rendszerrel földkörüli < i útjára bocsátották a Voszhod-2 űrhajót. Az űrhajó személyzete Pavel i 1 Beljajev ezredes, az űrhajó parancsnoka és Alekszej Leonov alezredes <1 az űrhajó másodpilótája. < > A Voszhod-2 a Föld körüli egyszeri fordulatának ideje 90,9 perc volt. 4, A Föld felszínétől elért legnagyobb távolsága 495 km, legkisebb távol­< i sága pedig 173 km volt. <, Péntek délben az űrhajó, miután 17-szer megkerülte a Földet, Perm 41 környékén sikeresen földet ért. Az űrhajósok egészségi állapota kifo­gástalan. < i A szovjet űrrepülés páratlan sikereihez már hozzászokott közvéle­­(' ményt azonban az a váratlan mozzanat lepte meg, mely minden eddigi < | sikeres kísérletet felülmúl. Leonov alezredes az űrhajó kabinjából kilé­pett a világűrbe, ahol kb, 20 percig tartózkodott. Megvizsgálta az űrhajó i t felszínét, bekapcsolta a TV-kamerát, figyelte a Földet, majd visszatért a kabinba. Ezzel a Szovjetunió újabb mérföldes lépést tett a világűr X meghódításának útján. Az űrrepülés lefolyásáról és a hős űrhajósok személyéről már részlete­sen tájékoztatta a hét folyamán ol­vasóinkat a sajtó, rádió és televízió. Most feljegyezzük néhány külföldi tudományos dolgozó és sajtóorgánum véleményét és értékelését a nagy eseményről. „A szovjet tett elképesztő — írja Peter Fairley, a londoni Evening Stan­dard hírmagyarázója.“ Bertrand Lo­vell, a Jodrel Banki csillagvizsgáló igazgatója kijelentette, hogy az em­ber kilépése az űrhajóból a fantázia szélső határán mozog, és a leglénye­gesebb lépés azzal a feladattal kap­csolatban, hogy összeköttetést te­remtsenek az űrhajók között, koz­mikus támaszpontot létesítsenek a világűrben a Hold-utazás céljaira. A legelterjedtebb olasz lap, a Cor­­riera della Sera kilenchasábos címe így hangzik. Mintha egy fantasztikus filmet látnánk, — gyalogos járókelő Pavel Beljajev és Alexej Leonov szovjet űrrepülők Perm közelében történt sikeres leszállásuk után telefonon'jelentik Leonid Brezsnyev elvtársnak áz SZKP KB első titkárának, hogy a Voszhod-2 legénysége sikerrel teljesítette feladatát. a világűrben, — és ez a járókelő szovjet polgár. Csak üdvözölhetjük az oroszok eredményeit... csodálattal tölt el bennünket tudományuk és techniká­juk —mondta Hubert Humphrey, az USA alelnöke, aki elismerte, hogy a Szovjetunió továbbra is megelőzi az USA-t az űrhajók súlyát illetőleg és vezet annak a tanulmányozásában, hogy milyen hatással van a kozmikus közeg az emberi szervezetre. Péntek délben az olasz nemzeti ün­nep alkalmából a Szent Péter bazilika előtt tartott beszédében VI. Pál pápa ily szavakkal méltatta az eseményt: „Engedjétek meg, hogy a legnagyobb csodálat hangján emlékezzek meg a legújabb tudományos sikerről. Szívből adózom az úrpilótáknak, a tudósok­nak és mindazoknak, akik ezt az em­beriség számára lelkesítő vállalkozást lehetővé tették és végrehajtották.“ Majd utalva a vietnami helyzetre is­mét felszólította a kormányokat, hogy békés úton rendezzék a vitás kérdé­seket. — „Legyen a Földön béke és jólét“ — fejezte be beszédét a kato­likus egyház feje. A Guardián című angol lap szerint kijuttatni egy embert az űrbe olyan eredmény, amely arra lelkesíti az emberiséget, hogy megoldást találjon a bennünket foglalkoztató földi prob­lémákra is. A párizsi Figaro így kom­mentálja az eseményt: A tegnapi „űr­séta“ kétségkívül a legmutatványo­sabb kísérlet volt az első szputnyik felbocsátása és Gagarin űrrepülése óta. Aligha van látvány ennél megra­­gadóbb. Az amerikai lapokat pénteken megtöltötték a Leonov űrsétájáról készült nagyméretű fényképek. U Thant az ENSZ főtitkára, Koszigin szovjet miniszterelnökhöz intézett táviratában egyebek közt ezt írja: „Nagy öröm számomra, hogy a leg­forróbb üdvözletemet küldhetem Ön­nek és a Szovjetunió népének a világ­űr békés meghódításában elért nagy­szerű sikere alkalmából. Kérem to­vábbítsa személyes jókívánságaimat Beljajev és Leonov szovjet űrhajó­soknak, a szovjet tudósoknak és technikusoknak, akik lehetővé tették ezt a történelmi jelentőségű kísérle­tet. S. Vernov, a Szovjet Tudományos Akadémia dolgozója magyarázatában egyebek közt hangsúlyozza, hogy a jövőben sor kerül nagy kozmikus ál­lomások építésére. Építőiknek termé­szetesen az űrhajón kívül az űrben kell dolgozniuk, mert csak így kezel­hetik e bonyolult hatalmas építménye­ket. Az ember azzal, hogy kilépett az űrhajóból, rendkívül bonyolult felada­tot oldott meg. Mi boldogok vagyunk, hogy ezt eredményesen hajtottuk végre ... A kozmikus térség kutatása megmutatta nekünk, hogy tulajdon­képpen milyen a világ. # Külpolitikai szemle Az elmúlt hét külpolitikai esemé­nyeit a sajtóban nagymértékben hát­térbe szorította a szovjet űrrepülés világraszóló sikere. Pedig Gromiko külügyminiszter négy napos Angliai látogatása mindenképpen újabb jelen­tős szovjet kezdeményezésnek számít bármily sovány is a siker, melyet ez a látogatás eredményezett. A Szov­jetunió külügyminisztere tárgyaláso­kat folytatott Wilson angol miniszter­­elnökkel Stewad külügyminiszterrel, valamint Anglia kereskedelmi minisz­terével. Az angol—szovjet kapcsola­tok kérdései mellett szőnyegre került a legidőszerűbb és a vilégbéke szem­pontjából legégetőbb probléma: az USA Észak-Vietnam elleni agresszió­jának kérdése. Az angol—szovjet kap­csolatok bővítésének kérdésében bi­zonyos előrehaladást értek el a tár­gyaló felek, de az utóbbi kérdés ren­dezésének ügye nemigen mozdult el a holtpontról. Gromikó elvtárs a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a vietnami kérdésben nem sikerült a két kormány álláspontját közelebb hozni. A mai helyzetben, mikor az USA agresszív háborút folytat a vietnami nép ellen, nem alkalmas a légkör egy nemzetközi tanácskozás összehívásá­ra, — mondta egyebek közt Gromiko külügyminiszter. Rusk amerikai külügyminiszter nyi­latkozatából is kitűnik, hogy az Egye­sült Államok kormánya nem hajlandó keresni a megoldás útját. Rusk telje­sen elferdítve a tényeket, a Szovjet­uniót vádolta azzal, hogy az nem haj­landó teljesíteni az 1954. és 1962. év­ben megtartott Genfi Értekezlet ha­tározatait, melyek hivatva voltak a vietnami nép szabadságát és függet­lenségét biztosítani. Erre megszólalt a félhivatalos amerikai körök kórusa és elfogadhatatlannak minősítette a Szovjetunió kormányának feltételeit a tanácskozás létrehozásával kapcsolat­ban. A fején találták a szöget azok a megfigyelők, akik úgy vélik, hogy Rusk kijelentéseit a londoni kormány­nak szánta figyelmeztetésül, hogy né merészeljen semmilyen lépéseket ten­ni, melyek az amerikai elképzeléssel ellentétben állnak. Az angol álláspont azért fontos, mert a genfi konferencia elnökei a szovjet és az angol kormány megbízottai. A jelenlegi helyzet:, amikör a kon­ferencia megvalósulása nagyon távoli lehetőség, nagyon megfelel a hivatalos amerikai politikának, mert zavartala­nul folytathatja agresszióját. Az an­gol kormány helyzete nem irigylendő, mivel másoldalról az angol közvéle­mény és saját pártja baloldalának ré­széről mindinkább követelik, hogy a kormány igyekezzen a vietnami kér-' dés rendezése ügyében lépésekéi tenni. Eközben az amerikai agresszorok változatlan kegyetlenséggel folytatják támadásaikat a vietnami nép ellen. Sőt legutóbb mérges gáz és napalm bombákat vetettek be a vietnami fal­vak és városok békés lakossága ellen. Tram van Huu, a felszabadítási front Párizsban tartózkodó képvise­lője kijelentette, hogy amíg az USA folytatja a VDK területének bombá­zását, nincs lehetőség arra, hogy a Felszabadulási Front tárgyalásokat kezdjen. A hazafiaknak nem céljuk katonailag megadásra kényszeríteni a dél-vietnami kormányt, de feltétlenül el akarják érni, az amerikaiak távo­zását és Dél-Vietnam semlegesítését'. Az amerikai négerek küzdelme a faji egyenlőségért minden véráldozat ellenére is rendületlenül folyik. Va­sárnap 300 fehér és néger indult' él Selmából Montgomery felé, hogy tün­tessen a faji egyenlőtlenség érvénye­sítéséért és a jogaikat követelő né­gerekkel szemben tanúsított kegyet­lenkedések ellen. A tüntető menet tagjai hosszú útjuk alatt rögtönzött’ táborhelyeken éjszakáznak és csütör­tökön érkeztek Montgomerybe, ahol sokezer, Alabama minden tájáról ösz­­szegyűlt szimpatizáns várja a mene­tet. A Központi kormány félve a meg­mozdulás erejétől, összesen 300 sze­mélyre korlátozta a tüntetők számát'. A felvonuláson dr. Martin Luther King Nobel-díjas néger vezetőn kívül résztvesznek a különféle egyházak papjai, számos asszony és fiatal, va­lamint dr. Ralph Bunche az ENSZ fő-* titkár helyettese, dr. John Pauling, Linus Pauling a világhírű Nobel-díjas professzor fia. (p) Madelaine Riffaud riporternö, az l’Humanité Dél-Vietnamban kikül­dött állandó munkatársa több sorozatban írja meg élményeit a dzsun­­gelekben eltöltött napokról. Tudósításait nagyon nehéz körülmények kö­zött juttatja el Párizsba, mert sem postát, telefont, drótnélküli szikra­­távírót nem vehet igénybe — nehogy elárulja a felkelő csapatok tábo­rozó helyeit. Ezt a riportját egyik ismerőse útján juttatta el az l’Huma­­nité szerkesztőségébe. Élményeim Dél-Vietnamban A z erdőben, a partizánok pihe-' nőhelyén találkoztunk a harcok résztvevőivel. Megismerkedtem azok­nak az egységeknek tagjaival, akik az előző éjszaka teljesen felmorzsolták az ellenség előőrseit. Egyik tisztjük 1964. október 31-én villámtámadást vezetett az ellenség birtokában lévő Bien Hoa-i repülőtér ellen. Az októ­beri támadás a rendszeres hadműve­letek kezdetét jelentette. A partizá­nok 1965 januárjában aratott fényes győzelme Bienh Gia mellett különö­sen bebizonyította a felszabadító moz­galom jelentőségét. A repülőtér megsemmisítése — Az amerikaiak által feldicsért, bevehetetlennek minősített támasz­pont elleni támadás csapataink dicső hőstette volt — mondotta Huynh Minh. Binh Gia valójában az amerikai megszállók egyik legfontosabb repü­­lötámasztpontja Dél-Vietnamban. An­nál határozottabban volt szándékunk, hogy megsemmisítsük az ellenség fészkét, mert éppen erről a támasz­pontról érkezett a szerencsétlenség, tűzvész és halál a környékbeli fal­vakra. — Azonkívül jól tudtuk, hogy ez az ultramodern amerikai repülőtér az Észak-Vietnam elleni kalóztámadá­sokban résztvevő B—57-es gépek tá­maszpontja. Erről biztosan meggyő­ződtünk az ellenségtől zsákmányolt titkos jelentések alapján. Az egyik amerikai provokáció előestéjén sike­rült lelőnünk egy B—57 típusú gépet. A pilóta fülkéjében felderítőink meg­találták a VDK elleni légitámadások operatív tervét. Nem hiába igyekez­tek az amerikaiak nagy idegességgel birtokukba keríteni a lelőtt gép ma­­•adványait. Távozásunk után a ron­csok utolsó darabjait is összeszedték remélve, hogy a nyomokat sikerül el­tüntetniük. ■— Értesülésünk volt arról is, hogy Binh Giába nemrég a legnagyobb ti­tokban újabb 40 B—57-es gépet hoz­tak. — A támadást messzemenő gondos­sággal, nem elhamarkodva, több hó­napon át készítette elő. Felderítőink azt jelentették, hogy a repülőteret nagyon éberen őrzik: radar berende-Madelaine Riffaud riportja: zési hálózat, 70 őrtorony veszi körül, a repülőtér körül hármas védőöveze­tet építettek, 18 őrtoronnyal és 12 hadi támaszponttal, 5 vonalban drót­­akadályokat helyeztek és közöttük aknamezőt létesítettek. — Elkeseredésünk a halálhozókkal szemben olyan nagymérvű volt, hogy harcosaink a minél előbbi támadást sürgették. Éjszaka indultunk táma­dásra. Hallottam, amint egyik partizán bajtársam, öreg földműves, aknave­tője első találatai után örömmel ki­áltott fel: „Nem fogod többé gyilkolni gyermekeinket!“ — Tizenöt perc alatt 21 B—57-ésí, egy U—2-est, 15 Skyredest és heli­koptert pusztítottunk el. Rövid időn belül 293 amerikai katona és tiszt esett el. A megriadt amerikaiak nem is fejtettek ki ellenállást. Vesztesé­günk nem volt, nem is sebesült meg senki... — Győzelmünknek leginkább földi­jeink, a vidék parasztjai örültek. Ami­kor az amerikaiak a repülőteret meg­építették, környékén stratégiai tele­püléseket létesítettek, a parasztokat durván elűzték földjeikről. Ismerünk itt minden fát, mindenkit, még a fal­vak kutyáit is. Ezzel magyarázhatók hadműveleteink és harci sikereink... Az amerikaiaknak sok bombázójuk, autójuk van, szédületes sebességgel száguldanak a levegőben, az utakon. Mi azonban gyorsabban jutunk el mindenhová, mint ők. Hiszen Dél- Vietnamban mindenütt ott vagyunk — odahaza vagyunk!] A tüzérségi tudomány mesterei Abban az időben, amikor a nemzeti felszabadító mozgalom partizán-egy­ségeinek sikerült meglepniök a felké­születlen amerikaiakat, megsemmisí­­teniök Binh Giában a legújabb típusú bombázókat — az amerikai katonai szakértőket legjobban egy tény ámí­totta el: a fiatal vietnami tüzérek nontos találatai. Ennek titkát abban kell keresnünk, hogy az u. n. „parti­zánok elleni harc szakértői“ kezdettől fogva figyelmen kívül hagyták az egy­szerű vietnami paraszt döntő jelen­tőségét, akinek ebben a piszkos hábo­rúban annyi szenvedést kell elviselnie. — 1962-ben — mondta Huynh Minh, a Bien Hoa-i földműves-családból származó tiszt — amikor az ellenség­től sikerült mozsarat zsákmányol­nunk, akkor még igen kevesen vol­tunk, csak könnyű fegyverekkel tud­tunk bánni. Láttuk ugyan a mozsáron lévő bemérőszerkezetet, de nem tud­tuk alkalmazni. Földműveseink nem elhamarkodó emberek, türelmesek és okosak, a bemérést gyakorlatilag ta­nulmányozták, vitáztak és elképzelé­seiket célra lövés útján ellenőrizték. Amikor rájöttek arra, hogy a mérő­­berendezésen 100—200 méter távol­ságot jelentő jelzések vannak, akkor az egyik tüzér hosszú nilon-zsinórt kötött a mozsárhoz. Lövés után a lö­vedék becsapódásának pontjához fu­tott és a zsinórral lemérte a távolsá­got. Az ilyen ellenőrzés után már nem kellett vaktában lőnünk. így képeztük ki legjobb lövészeinket-tiizéreinket. Eljön az idő, amikor az emberek “ majd értékelik a dél-vietnami parasztok kitartását, derekasságát, türelmét és leleményességét. Egysze­rű bambuszbotokkal kezdtek védekez­ni, majd fokozatosan megalakították erős hadseregüket. Ma ez a hadsereg már ezredekből áll. Az ellenségtől zsákmányolt legkorszerűbb fegyvere­ket alkalmazza, kiváló sikereket ér el. A rémuralom időszaka A sikerekben minden férfinak nő­nek, gyereknek, aggnak egyaránt ré­sze van. A genfi egyezmény értelmé­ben ugyanis a 30—50 év közötti fér­fiak a vietnami hadsereggel az ország északi részére mentek. Ott akarták bevárni az általános választásokat. A Vietnam valamennyi országos prob­lémáit megoldó választásoknak 1956- ban kellett volna megtörténniük. Elkövetkeztek a rémuralom bor­zalmas évei. Diem diktátor ügynökei senkit sem hagytak békében élni. Az amerikaiak tanácsára elhatározták, hogy a hazafiak mozgalmát vérbe fojtják.Elegendő volt valakinek a ki­jelentése, hogy respektálja a genfi egyezményt, azt rögtön kommunistá­nak bélyegezték az abból kifolyó ösz­­szes következményekkel együtt. A kö­vetkezmények börtön és kínzókamra voltak. A hóhérok arra kényszerítef­­ték áldozataikat, hogy nyilvánosan mondjanak lé hazafias meggyőződé­sükről. lyl indenütt láthattam ezeknek á ■ * rémes éveknek a bűntényeit. A felbérelt gyilkosok büntető-expedí­cióikra guillotint vittek magukkal. A kivégzéseket nyilvánosan hajtották végre. A hazafiakat a lakosság elret­tentésére a fő tereken fejeztek lé. A nemzeti felszabadító front minden 100 katonája közül — akikkél érint­kezésbe léphettem 69-nek közeli ro­konát ezek a hóhérok ölték meg. A honvédő katonák A nemzeti felszabadító front kato­nái 18—20 évesek. Sokan nem is tud­ják, mi történt apáikkal abban az al­jas háborúban, amelyet' a francia imperialisták folytattak Vietnamban. 1955-ben ezek még gyerek sorban lévő árvák, elhagyottak voltak. Az apa északon, anya a börtönben. Diem és amerikai tanácsadói az asszonyokat a Paulo Condore-i fegyházba küldték. Ezt még a francia gyarmatosítók sem tették. Ezeket a gyerekeket' csak lop­va, titokban élelmezhették. Ha vala­kit azzal vádoltak, hogy kommunisták családját segíti, ez börtönbüntetéssel járt. • A gyermekkorukban á nyomor és nélkülözés ilyen kemény iskoláján át­ment honvédő katonák mindenre ké­szek. Kemény csapásokat mérnek a legújabb technikával felszerelt ame­rikai haderőre. A partizánok nem te­szik le a fegyvert addig, ameddig az amerikai katonákat, a szenvedések okozóit, a partizánok hozzátartozóinak gyilkosait nem űzik ki Vietnamból. Fond.ítntta • H T SZABAD FÖLDMŰVES 9 1935. március 27.

Next

/
Thumbnails
Contents