Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-27 / 12. szám
A következő nap reg- T \7 gélén a Roskilda melletti XV. húsliszt feldolgozó üzembe látogattunk el. Szövetkezeti üzem, mely évente 30—40 ezer tonna vágóhídi hulladékot dolgoz fel 40 %-os fehérjetartalmú takarmánnyá. Feldolgozzák továbbá az összes állati hullát, melynek összegyűjtésére állandó szolgálat és autó áll készenlétben. Meglepő, hogy az ilyen országban, melynek a tenger szinte kimeríthetetlen állati fehérjeforrást szolgáltat, ennyire megbecsülik és kihasználják még az állati hullákat is. Az üzem a legkorszerűbb technológiával dolgozik, sajnos ennek ellenére csak a legedzettebb gyomrúak tudták a gyártás menetét végignézni. Tán ez is közrejátszott abban, hogy ezen a napon már egyhangúnak tűnt a dán ebéd, pedig előétel gyanánt hideg tejjel leöntött almapürét is felszolgáltak. A délutánt Ortvedben, a Sertéstenyésztési Kutatóintézetben töltöttük. A kutatóintézetet a parasztok kerületi egyesülete tartja fenn, s ez szabja meg kutatási feladatait is. Csupán az intézet vezetője állami alkalmazott. Az állam ezenfelül csak az eredmények díjtalan közlésével járul hozzá a fenntartási költségekhez. A kutatóintézet feladata kettős: a dán landras további nemesítése és optimális takarmányhasznosítási feltételeinek meghatározása. A nemesítés a hús—szalonna arány és a húson belül az értékesebb húst tartalmazó testrészek arányának állandó javítása. A harmincas évek végén a szalonnavastagság tekintetében elfogadhatónak tekintették, ha a sonkasüldő szalonnája nem haladta meg a 3,6 cm-t. A háborús években, amikor a minőség a mennyiségi követelmények mögé szorult, a fejlődés lelassult, s csupán a háború utáni kereskedelmi kapcsolatok megélénkülése, az angliai húsexport minőségi követelményei és áruviszonyai adtak nagy lökést a fejlődésnek. Jelenleg a norma a 17 mm-es szalonnavastagság. Sőt, az intézet vezetőjének szavai szerint már a 16 mm-es szalonnavastagság megszilárdult fajtatulajdonságnak tekinthető. Szembetűnő változáson mentek át a dán landras testarányai: jelentősen nőtt a sonkaméret, s a sonkán belül a legértékesebb részek mérete. Ez jelentős bevételi többletet eredményez, mert igen nagy az egyes húsfajták árkülönbsége. A dán kereskedelem egyik jellegzetessége, hogy az állatot nem élősúlyban megállapított áron vásárolják fel, hanem a vágási eredmények és minőségi viszonyok szerint, utólag történik az elszámolás. A kísérlet egymást kölcsönösen ellenőrző négy csoportban folyik. Ki-Egy vén rabló végórái I! ZEMI ŐR. De amellett, ha kedvé szottyan, kőműveskedik is. Ügy hírlik, szép, csinos házakat épít. Olyanokat, hogy megcsodálják. Aranyat ér ennek az embernek a munkája. S szenvedélyes halász is. Ám ezt a mesterséget csak szabad idejében űzi. Munkahelyéről ki nem maradna a világért se! Kiről is van szó? — kérdezheti az olvasó. Szabó Aladár néven jegyezték be az anyakönyvbe. Szomolai Lajossal, egykori zöldmundéros társammal leptük meg őt, egészen váratlanul. S nem a legjobbkor, mert éppen temetésre készülődtek. Nehézkesen indult a beszéd. A feszélyezettség azonban kisvártatva felengedett. Kérdésemre elmondotta, már gyermekkora óta rabja ennek a szenvedélynek. Persze, nem viszi túlzásba, csak akkor szűri a vizet, ha jut rá ideje. — És van értelme a folyóparton üldögélni, lesve a jószerencsét? Nehéz sóhaj tör fel a melléből. — Tíz évvel ezelőtt... Akkor még nagyon megérte, mert soha nem fordult elő, hogy üres maradt volna a tarisznya. Azóta? ... Mindig kevesebb a hal. Annakidején, halászatból hazajövet így kérdezték a fiaim: „Hány kilósak, apu?" Most meg: „Miféle ha-rlpvpr naHnp rJnmolvVn “ BIZONY, SOK HALAT kiöl a folyókből az ipari üzemek szennyvize. — Néhanapján azért nagyobb hal is akad a hálóba? — férkőzöm közelebb a szívéhez. — Ügy mondják: Vak tyúk is talál szemet! — szerénykedik. — Olyasmit hallottam a járáson, hogy valami nagy „szörnyeteget“ fogott a Vágban. Igaz-e?... — Ügy igaz, ahogy hallotta — szólt az egyenes válasz. Bizonyítékul előkereste az óriásharcsáról készített fényképeket, s a legjobbikát a kezembe nyomta. Ezt olvashattam a kép hátulján: súlya 52 kiló, hossza 218 centi. — Ilyen nagy halról álmodik minden valamirevaló halász — szóltam, s beletemetkeztem a ritka harcsa-példány képmásának a nézegetésébe. Kedves női hangra ocsúdtam föl, A házigazda élettársa oly színesen ecsetelte mondókáját, hogy bűn lett volna oda nem figyelni: — Amikor hazahozták a nagy halat, összecsődült a fél falu. Volt aki ötször is eljött, egyszerre nem tudott betelni a látásával. Csodálhatták is: Hiszen akkora szája volt, ha eltátotta, mint a vízilónak. Erre a férj tűzbejött. Nagy izgalommal beszélte el, hogy is történt. ... Fagy markolta keményre a földet. No meg a szélnek is éles foga volt, amikor Feri és Ali fiával útrakelt. Taksonyig csak eljutottak valahogy, de többet baktattak, mint kerekeztek. A szél ereje leparancsolta őket a guruló alkalmatosságról. A családfő megsokalta, s elhatározta: viszszafordulnak. Am Pali majdhogy sírva nem fakadt... Ő bizony nem megy haza. Szóval, nem állt kötélnek. Fáradtan értek a Vág partjára. Szűrték-mérték a vizet. Hasztalan. Egy se akadt egész nap a hálóba. Mármár azon tanakodtak: kár volt egy lépést is tenni, jobb lesz hazafelé venni az irányt, mert így télidőben hamarabb sötétedik. Ügy négyóratájt azonban elakadt a háló. Se tőled, se hozzád. — Talán fatönk!... — képzelődött. Am a háló egyszer csak megindult... A vízfolyásnak szemközt. — Ennek már fele se tréfa! — markolta még, úgy istenigazában a táplit. A titokzatos erő újra leszögezte a hálót, majd háromszor, négyszer elszaladt vele... —„Zoli, segíts!“ — kiáltotta oda a közelben lévő halásztársának. A szólított csapot-papot otthagyva, öles ugrásokkal egy-kettőre otttermett. Nem érkezett későn. Menten el akarta venni a halászszerszámot társa kezéből. — Hadd csak. Először viaskodja ki magát. Fáradtan könnyebb a nagy hallal boldogulni. — S közben a hálóba került „szörnyhöz“ címezte a szót: — Szedte-vette, teremtette... no, ki lesz az erősebb?... Amikor jól kifáradt, s észrevehetően alábbhagyott a szökési kísérletekkel. a megjuhászodott halat együttes erővel, négyen emelték ki hálóstól a vízből. S diadalmenetben vitték a partra. Körülugrálták, örvendeztek. Amikor a boldogság lángja kissé lelohadt, akkor eszméltek rá, a halat haza is kell vinni. De miben? Hiszen csak egy zsákjuk van, ebbe meg sehogy se fér bele ... Egyikük Csuba gátőrhöz szaladt be zsákért. így, két zsákban már elfért a két méternél is hosszabb harcsaóriás. KÖNNYEN GURULT hazafelé a bicikli. Hol az egyik tolta, hol a másik. Hogyan ériünk el jó termést dohányból? Az utóbbi években egyre több szövetkezet húzódozott a dohánytermesz^ téstől. A legtöbb helyen a dohány hasznosságát vonták kétségbe és kifogásolták a felvásárlási árakat. A rapi szövetkezetben már 1953-tól foglalkozunk dohánytermesztéssel, s mondhatjuk, eredményesen. A szárítási mesterséges úton végezzük egy T—12-es típusú szénnel fűtött műszárító-1 ban. Tavaly például 10 hektáron termesztettünk dohányt, melynek gondozását külön csoportra bíztuk. Milyenek lettek az eredmények? Mondhatjuk, hogy valóban szépek, mert a tervezett 11 mázsa helyett 14 mázsa szárazdohányt értünk el hektáronként. Az említett terület hektárjára 404 munkaegység ráfordítást terveztünk, s a valóságban 445-öt merítettünk ki. Pénzügyi tervünket jócskán túlteljesítettük. Évi termelési tervünkben 245 000 koronával számoltunk, a valóságban pedig 423 000 koronát vettünk be. A kilónkénti átlagár a szárazdohányért 30,21 korona volt. Prémiumra 31 883 koronát fizettünk a dohánytermesztésben dolgozó tagok közt. Figyeltük a dohány jövedelmezőségét is, s kimutattuk, hogy minden befektetett egy korona (a tervezett munkaegység értékének kifizetése után) még 0,83 korona külön hasznot eredményezett. Bátran állíthatjuk, hogy a dohánytermesztés a múlt esztendőben szövetkezetünknek egyik legjövedelmezőbb ágazata volt. Az alábbiakban rá szeretnék mutatni, hogyan értük el ezeket az eredményeket. Minden esetre, mint a többi növény esetében, a dohány számára is helyesen ke.l! megválasztani a talajt és betartani az összes agrotechnikai intézkedést. Ez lenne a lényeg. Meg kell állapítani továbbá a talaj vegyi összetételét és aszerint kell adagolni az ipari trágyát. A legnagyobb súlyt azonban a begyűjtésre helyeztük. Amennyiben dohányunkat mesterségesen szárítottuk, a jó minőségre már a szedésnél töre'kedtünk. A dohánycsoport vezetője állandóan felügyelt, hogy ne kerüljön törésre éretlen, zöld levélzet, de túl érett sem. A letört dohányt a lécekre kötözése előtt még kiválogatták, vagyis azokat a zöld leveleket, amelyek mégis bekerültek a csomókba, külön rakták. A felkötözött levelek elhelyezését szintén nagy élővigyázatt'al végezték, A lécek elhelyezésekor Molnár Andor szárítómester szigorúan ellenőrizte a dohány felkötözését, s hogy a levegő állandóan cirkuláljon és a száradás egyenletes legyen. A múlt esztendőben az egyik dűlőben dohányunk peronoszpórás megbetegedést kapott, s különösen erre kellett nagy gondot fordítanunk. Szinte percnyi pontossággal kellett figyelni a szárító hőmérsékletét és fél óra leforgása alatt kellett a kamrát fölfűteni 50 C fokra, mert különben a dohány megbámult volna. Nem szándékozom az egész folyamatot leírni, mért ezeket már mindén szövetkezetben ismerik. De egy-két fontos dolgot mégis megemlítek, Mi például a szárazdohányt nem bálázzuk rögtön, hanem kazlakba rakjuk egy szellős, száraz raktárban, ahol a dohány tovább érik. Bálázni csak az elszállítás előtti napokban szoktunk. Ezzel elérjük, hogy a bálák nem túl szárazak, s nem is melegednek be, s a beszállításnál így minimálisra csökken a levonás. Eredményeink azt mutatják, hogy a dohány egyike a legjövedelmezőbb növényeknek, de nagyon igényes, s megkívánja, hogy a talaj megválasztásától egészen a beváltóig nagy gonddal ápoljuk. Tóth János, a rapi EFSZ elnöké A borsózsizsik elleni védekezés nyomul. A tábla belsejében található zsizsikek száma később sem éri el a tábla szélén levőket. A borsó virágporával és sziromleveleivel táplálkoznak, majd megkezdődik a tojásrakás, mely két hónapon át tart. Egy nőstény 70—200 tojást rak, a fejlődő borsóhüvelyekre. Egy magba több lárva is behatolhat, de csak egy marad meg. A lárvák háromszor vedlenek és 30— 40 nap alatt kifejlődnek. A bábállapot; 18—20 napig tart. A borsózsizsik egyedül a borsót károsítja. Megfigyelték, hogy a tarka szemeket kevésbé támadja meg, mint a világos színűeket. A korai és a késői érésű borsók kevésbé károsodnak, mint a közepes érésűek. Legkevésbé az őszi vetésű borsók szenvednek a zsizsikektől. Az aprószemű borsóban sokkal kevesebb zsizsiket lehet találni, mint a nagyobbszeműben. A védekezés háromféle módon történhet: a magtárak tavaszi rovartalanításával, a borsóvetés porozásával, vagy permetezésével, továbbá a magok gázos fertőtlenítésével. A vetést célszerű először közvetlenül virágzás kezdetén, másodszor pedig 7—8 nap múlva kezdeni. Egészen kis késés is jelentősen Csökkenti a művelet hatásosságát. A károsodást 2—3 %-ra lehet csökkenteni megfelelő védekezéssel. Az alkalmazandó mennyiség lővontatású porzóval 20—25 kg traktoros porozóval 12—20 kg, repülőgépes porozással pedig 10—15 kg DDT, Dikotex, Hexachloran vagy egyéb porzószer hektáronként. Porozás helyett permetezést végezve 1,6—2,8 kg készítményt kell hektáronként alkalmazni. Az 50 °/o-os Poliklorpinén készítményt csak repülőgépről szabad kiszórni a perzselés elkerülése végett. A permetezés általában hasznosabb, mint a porozás és gazdaságosabb is.' Ha fertőzésmentes vetőmagot alkalmazunk, akkor elegendő a vetés szélét porozni, mintegy 50—100 cm szélességben. Ilyenkor azonban háromszori porozás szükséges. A betakarított magvakat, amelyek legfeljebb 15 % nedvességet tartalmaznak, 12 százalékos Hexachloran porral (HCH) lehet kezelni és ponyvával letakarva 7—10 napon át 20 C foknál magasabb hőmérsékleten kell tartani. így elpusztulnak a szemekben élő zsizsikek. Az étkezési vagy takarmányozási célokra felhasználásra kerülő borsói másfel órán át végzett 60—62 C fokos hőkezeléssel lehet rovartalanítani. . Antonova V. (Kolhoz-Szuvhoz)’ A borsózsizsik veszedelmes kártevője a borsónak, mivel a fertőzött szemek csírázóképességét 55—85 %-ra csökkenti, s a termés minőségét más szempontból is rontja. A zsizsik május közepén jelenik meg és különböző virágzó növények virágporából táplálkozik. Amint lehetséges, behatol a borsó bimbóiba, s ott tartózkodik virágzásig. Tömeges rajzása 22—27 C fokon következik be. Kezdetben a vetés szélét károsítja, majd fokozatosan befelé Mindkettőjük erejét az öröm duplázta. Közben azon évődtek, miért is nem lehetett egyetlen kisebb halat se fogni. Végül abban állapodtak meg, hogy a ladiknagyságú hal elijesztette a közelében lévő valamennyi apróbb halat. A nem mindennapos halászzsákmány megmozdult — mintha csak igenelni akart volna — olyképen, hogy Szabó Zolit, Aladár halásztárs.át kerékpárostól majdnem az árokba nyomta. De mit számított ez ilyenkor?... Otthon két napig élt az óriásharcsa, sok-sok 3—4 kilós hal élő koporsója. A veterán rabló a képen is látható, rögtönözött „akasztófán“ fejezte be hosszú pályafutását. N. Kovács István A szerencsés halász zsákmányával ra eső országos választási átlag 15 malac. Az átlagos napi súlygyarapodás 60 dkg. Egy kg súlygyarapodáshoz átlag 3,4 kg takarmányegységet fogyasztanak, ennek túlnyomó részét takarmánykeverékek formájában. Egy ilyen tipikus dán sertéstáp összetétele: 81 % árpa, 12 % szója, 3 % húsliszt, 3 % szárított tej, 1 % vitamin, ásványi anyag, antibiotikum. A 30—40 kg-os növendékek ehhez még napi 50 g szóját is kapnak. A főiskoláról a takarmánykeverő üzembe vitt utunk. A takarmánykeverő üzemek a dán mezőgazdaság legfőbb támaszai, s a magasfokú tenyészmunka mellett épp a takarmánygyárak működésének köszönhető jelenlegi magas színvonala. Az üzem szinte felhőkarcolónak beillő két épülettömbje közvetlenül a tengerparton helyezkedik el, s kikötőjében a kisebb-nagyobb hajók egész serege nyüzsög: az egyik nyersanyagot rak ki: amerikai szóját, napraforgót, olajos magvakat stb., a másik viszont már kész keveréket fogad magába. Az üzem kapacitása meghaladja a 30 000 vagont, s az egész környék állattenyésztését ellátja. Az üzem szövetkezeti alapon működik, s tagjainak teljes takarmány-gabonatermését szerződés keretében felvásárolja és helyette minden állatcsoport s azon belül az egyes kor és súlykategóriák részére külön keveréket szállít. Minden zsákon szemléltetően feltüntetik a keverék pontos összetételét és azt, milyen állatcsoport részére készült. Az üzem szigorúan előírja készítményei alkalmazásának technológiáját, melynek pontos betartása esetére szavatolja a vele elérendő hasznosságot. A 20—45 kg-os sertések keveréke például 75 % árpát, 6 % zabot, 10 % szójalisztet, 5 % fölözött tejport és 3 % olyan húslisztet tartalmaz, melyben nem lehet több 8 °/o zsírnál. A hiányzó 1 %-bóI 0,2 °/o vitaminkészítmény (A, D3, D2, Bn), 0.8 °/o pedig ásványi anyag, melyből 60 % takarmánymész, 20 % dicalcinsufoszfát, 15 százalék só, 3,5 °/o rézszulfát, 0,75 % cinkkarbonát, 0,625 % mangánszulfát és 0,125 % kobaltszulfát van. A keverék proteintartalma 13 %. Az adagolása külön a súlyváltozás és külön a hizlalás egyes heteire elő vannak írva: 20 kg-os korban, avagy a hizlalás első hetében 0,8 kg, 22,5 kg-os súlynál és a második héten 0,9 kg, 25 kg-os súlynál, illetve a hizlalás 14 napjától 1 kg naponta stb. Az egész hatalmas üzem kezelését alig tucatnyi ember látja el. Mindent gépek végeznek. Egy valóban modern nagyüzemet ismertünk meg. Titkon arra gondoltunk, nálunk is mielőbb lehetne belőle. (Folytatjuk.) lencven kilogrammig hizlalnak. Átlag száz napig tart a hizlalás, s a napi súlygyarapodás 70 dkg. Egy kg súlygyarapodáshoz jelenleg 2,89 kg ún. skandináv takarmányegységet fogyasztanak a húsz év előtti 3,70 kg-os fogyasztással szemben. Egy skandináv takarmányegységen 1 kg árpadarával egyenlő tápértékét értünk. Az ilyen hizlalási eredmény csak nagymérvű fölözött tej felhasználásával érhető el. A gyakorlatban a szükséges tápérték egyötödét ilyen fölözött tejben adagolják. Dánia a landras exportjából évente két és negyedmilliárd korona bevételhez jut. Érthető tehát, hogy a konkurrencia megakadályozására élő landras nem hagyhatja el az országot. Ezt a dán büntetötörvénykönyv szerint gazdasági kémkedésnek tekintenék. A kísérletekhez szükséges sertésanyagot a parasztszövetség 260 tagja bocsátja az intézet rendelkezésére. A következő napon a mezőgazdasági főiskola kutatóintézete látott bennünket vendégül s ismertetett meg bennünket egyrészt a főiskola, másrészt a hozzátartozó kutatóintézet szervezeti rendjével és munkamódszerével. Az egyetem 81 éve működik, s a legnagyobb következetességgel valósítja meg a tudomány és a gyakorlat elválaszthatatlanságának egységét. A tudomány a szó legszorosabb értelmében a termelést szolgálja, nemcsak kísérleteivel, de a tudományos eredmények bevezetése során alkalmazott tanácsadó szolgálatával is. A gyakorlati jelleg igen sokat nyer azáltal hogy a felvétel előfeltétele a már említett kétéves termelési gyakorlat minek folytán alapos gyakorlati ismeretekkel bíró hallgatóság kerül a főiskolára. Az érettségi bizonyítvány nem feltétele a felvételnek, bár majdnem minden esetben megvan. A német és angol nyelv kötelező. Egy-egj hallgató teljes tanítási költsége 30— 40 ezer dán korona. Az ösztöndíj nem az előmeneteltől, hanem a szociális helyzettől függ. A kísérleti intézet élén kilenctagú szaktanács áll. Ez határozza meg a kutatási programot. A tanácsban a mezőgazdasági kamara is képviselteti magát, s döntő szava van a kísérlet irányának megállapításában. A kutatómunkába 80 parasztgazdaságot is bekapcsoltak. A náluk folytatott kísérleteknek igen nagy figyelmet szentelnek. Az illető farmer maga is s kutatóintézet külső munkatársa. Az intézet minden évben tudományos értekezletet tart, ahol közlésre kerülnek az elért eredmények. Jelenleg az intézet legfőbb kutatás feladata a dán landras további nemesítése és takarmányértékesítö képességeinek javítása. Dániában körülbelü 8 millió ilyen sertés van. Az egy anyá-3 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. március 27.
