Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-27 / 12. szám
Ä sajÓTölgyi méhészek tevékenységéről A Sajó mentén is szép számmal akadnak méhészek. Szervezetüknek székhelye Tornaiján van, ahol szakmai megbeszélésekre rendszeresen összegyűlnek. Március 7-én érdemes volt közéjük menni. Ekkor tartották a januárban megkezdett méhészeti akadémia 10-ik előadását, s 84 méhész részvételével az évzáró gyűlést is. A tartalmas beszámolóból megtudtam, hogy a múlt évi mézfelvásárlás tervét 200 százalékon felül teljesítették, s a rimaszombati járásban elnyerték az első helyet. Iván elvtárs, a szervezet elnöke fáradhatatlan a szervezésben és az ügyvitelben. Hasonlóan a szervezet titkára Sedy méhésztárs, akit mozgékonyságáról ismerünk. Beszámolójukból megtudtam, hogy az alapszervezetben 1964-ben 360 egyéni méhész tömörült, 2102 méhcsaláddal. Ezenfelül 5 EFSZ, 3 állami gazdaság és három erdészeti-, valamint több iskolai méhészet is dolgozik a szervezetten belül, s így a taglétszám 384, a méhcsaládok száma pedig 3082. A múlt év nagyszerű méhészesztendő volt. A legtöbb méhész 30—45 kg átlagos termést ért el. Az utóbbi évtizedek legjobb hordását jegyezhették fel tavaly. Talán ennek tudható be, hogy 30 új tag jelentkezett az alapszervezetbe, akik máris hozzáláttak az elméleti és a gyakorlati ismeretek megszerzéséhez. Tudásukat rendszeresen fejlesztik a régebbi méhészek is. Tavaly például meglátogatták a Gödöllői Állami Méhészetet, ahol 48-an hallgatták dr. őrösi Pál Zoltán értékes előadásait, és megtekintették a híres mintaméhészetet. Az akadémia keretén belül az alapszervezet szakemberei kitűnő méhészeti-gyakorlati tanácsokkal látták el társaikat. Ezek közé tartoztak például Hollő, Dankő, Telek, Hegedűs és Rapi elvtársak, akik hasznos gyakorlati ismereteiket átadták a tanulnivágyóknak. Petija, Zelina és Sivák tanító elvtársak pedig elméleti tudnivalókkal vértezték fel a lelkiismeretes hallgatóságot. A nagy érdeklődést az is bizonyítja, hogy egy-egy előadáson néha többszáz méhész volt jelen. Kasza méhésztársunk beszámolójában a szervezet anyagi és gazdasági helyzetét ismertette. Kitűnt, hogy felszerelésük pénzértéke 6735 korona, s ezenkívül 6631 korona készpénzzel is rendelkeznek. Az ellenőrzőbizottság megerősítette a pénzügyi gazdálkodás helyességét, s a tagság megnyugodva fogadta el a jövő évi célkitűzéseket. Eszerint 1965-ben tovább folytatják a méhészakadémiát, több tanulmányutat szerveznek a nagyobb méhészetekbe és ismét 30 új tagot szereznek. A mézeladási tervet legalább 105 °/o-ra szeretnék teljesíteni. Szentkirályon egy 50 családos teljesen új méhészetet alapítanak, s ha megoldható, úgy Rimaszécs környékén újabb alapszervezetet létesítenek, ahonnan a tornaijai alapszervezet kissé messze esik. Amint látjuk, csupa terv és lelkesedés jellemzi a Tornaija környéki méhészek munkáját. Egy azonban nagyon aggaszt bennünket: valahogy késik a tavasz. Két esztendeje én is a méhészek táborához tartozom, s jelenleg nekem sincs más kívánságom, mint az, hogy siess tavasz! Kovács István (Gömör) A Bratislavai Állategészségügyi Kutatóintézetben évente átlagosan 50 000 méhmintát vizsgálnak meg. Edita Urbanová laboránsnő a nozéma-gyanús mintákat kémleli. Foto: Z. Kruzinskj) fi méhcsaládok tavaszi fejlesztése Fészekbővítés. A fészek bővítésére nálam rendszerint a fehér fűz virágzásakor kerül sor; valamivel korábban a gyümölcsfák virágzásánál. Az erősen szűkített, zsúfolt fészket alkalmasnak tartom, hogy a fészekbővítést tűzdeléssel végezzem — műléppel vagy üres léppel, rendszerint sziruppal megtöltve. Ennek megítéléséhez tapasztalat kell, kezdőknek semmiképpen sem ajánlható. A tavaszi fejlődés üteme. Az itt ismertetett módszerrel általában 7 keret fiasítást érek el az akác előtt. Ez a 7 keret fiasítás mégis olyan kedvező népességet teremt az akácvirágzásra, hogy alig-alig kell méhcsaládokat felszámolnom a többiek erősítésére. Jobbára 18 lépes NB kaptárakkal méhészkedem, de vannak 22 lépesek is. A méhcsaládok Hasítását a múlt tavaszon háromszor mértem. Az induló népesség 6—8 tömött léputcányi volt. Március végén átlagban 3 kereten volt fiasítás, ezt nem részletezem. Nem kísértem azonban pontosan figyelemmel azt, hogy a május -1-én megállapított fiasítás-átlag menynyivel növekedett május 12-éig, ami az akác előtti kéthetes időpontnak volt számítható, amikor a méhészek általában egyesítenek, vagy erősítenek. A népességet nagyjából meg tudtam bírálni, mert május 12-e körül valamennyi méhcsalád a fészkét annyira megtöltötte, hogy megkapta a mézkamrát. A tavasz a fejlődésre nagyon kedvező volt. Véleményem szerint a 8—9 lépre terjedő fiasítás nem vehető a tavaszi átlagok mércéjéül. A sokévi átlagnak inkább a 7 keret fiasítás felel meg. Tavaszi szemléim alkalmával összemértem a fiasítás és a népesség mennyiségét a nálam tapasztaltakkal. Május közepe táján például az egyik helyen azt láttam, hogy a 6—7keret fiasítással rendelkező családok népessége alig-alig haladta meg ezt a keretszámot. Mi lehet a lemaradás oka? Az egyik az, hogy nem volt a kedvező a méhcsaládok induló népessége. A másik okot a méhlegelőben kereshetjük. Ahol az első tömeges virágporhordást csak a gyümölcsfák adják, egy anyával nagyobb kaptárban nem fejleszthető népesre a méhcsalád. Ezért javasolom azt, hogy az ilyen helyekről közeli vegyes erdőkbe, füzesekre vándoroljanak. Egyes nagy méhészetek kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy már ilyen helyen teleltetnek és virágzáskor hozzák a méheket a gyümölcsösökbe. A repce sem arra való, hogy azon kívánjuk menteni, ami még menthető. Ez a méhlegelő az akácra való fejlesztéshez már kései, inkább az akác előtti élelempótló, esetleg némi pörgetést is adó méhlegelőnek számít. A repcére nem a fejlődésben lemaradt méhészet való, hanem olyan, amely már népes családokkal rendelkezik. Illa István A NEKTÄR VITAMINJA Lüttge a legtöbb virág nektárjában nem talált vitamint, vagy csak nagyon keveset Kivétel a vízi menta: Mentha aquatica, ennek 1 g nektárjában 10 milligramm C-vitamin van. A belőle való mézben is sok volt a C-vitamin, másféle mézekkel ellentéteben. Feltűnő, hogy egy másik mentának, a Mentha pulegium-nak a mézéből hiányzik ez a vitamin. Hasonlóképpen sok C-vitamint találtak mások kakukkfű-mézben. A méhek fő vitaminforrása nem a méz, hanem a -irágpor. ár nem emlékszem pontosan hogyan hangzott az ankét felhívás. Az eddigi hozzászólások alapján viszont megfigyeltem, hogy töbnyire jó és értékes javaslatokkal járulnak hozzá a mezőgazdasági termelés egy-egy szakaszának fellendítéséhez. Legyein hát a kérdés bármilyen, én azt írom lé, hogy mit szándékozom tenni — mint szövetkezeti elnök —, hogy községünkben, Csicseren (töketerebesi járás) magasabb hozamokat érjünk el a szövetkezetben, mint tavaly, illetőleg a múltban. Nemrég — 1964 júniusában — kerültem a csicseri szövetkezet élére, így még ez ideig nem sokat tudtam tenni a 2000 hektáron felüli gazdaságban. Székfoglalásomkor bizony keserves viszonyok uralkodtak itt, mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés terén. Legkellemetlenebb a számtalan nehézség és hiányosság között az volt, hogy a munkaerkölcs gyeplőjét szabadjára eresztették. Egy szó mint száz, már akkor is akadt tennivaló elég. De a múlt legyen a múlté. Ezért megpróbálom röviden vázolni azokat a tényezőket, munkamódszereket, amelyek segítségével szövetkezetünket a járás legjobbjai közé szeretném a tagság segítségével fejleszteni. ELSŐ HELYEN A SZERVEZÉST EMLÍTEM A szövetkezeti demokrácia és az alapszabályzat értelmében arra fogunk törekedni, hogy a tervezett tagsági és vezetőségi gyűléseket időben tartsuk meg. Ugyancsak szövetkezeti demokrácia szellemében a vezető dolgozókat az eddiginél nagyobb jogkörrel ruházzuk fel, de egyben szigorúan ellenőrizzük a végzett munka minőségét, az agrotechnikai határidő betartását stb. Naponként megtartjuk a munkaértékelést, valamint az elkövetkező nap szervezési tervének elkészítését'. Hogy az anyagi érdekeltség előtérbe kerüljön, a gazdaság minden ágazatában kidolgozzuk a prémiumrendszert. így a szövetkezet egyszeri vagy idény- és évvégi prémiumot fizet, amely a munkaegységre tervezett' pénzösszeg 10 %-ának felel meg. A cukorrépa termesztésben (250 mázsás hektárhozam az alap) 250—300 mázsáig egy, 300 mázsán felül pedig két koronát fizetünk minden mázsáért. A kukorica és takarmányrépa termesztése terén az alap jutalmazást és a premizálást — kísérletképpen — a következő módon valósítjuk meg: 155 hektár területen kukoricát vetünk, 30 mázsa hektáronkénti szemeshozammal számolva. A terület nagyobb részén — amennyiben a talaj és a dűlők el-Gondosabb munkaszervezéssel helyezése engedi — géppel, «hol ez lehetetlen, ott kézi erővel végezzük a művelést, mégpedig a terület 20 %-án. A terven felüli termésből 5 °/o-ot adunk prémiumként tagjainknak. A takarmányrépánál az alapjutalmazás a termés 25 °/o-át képezi ha teljesítik a 300 mázsás hektárátlagot. A tervezett hozam túlszárnyalása után ezenkívül még 5 % prémium jár minden kitermelt mázsa répáért. Az elsődleges nyilvántartás tökéletesítése érdekében iskolázásban részesítjük az egyes vezető dolgozókat, s akik ezután is hanyagul végzik feladatukat, azokat felelősségre vonjuk. Idén a termelés minden szakaszán megszervezzük a szocialista munkaversenyt, amely főleg a munka minőségének javítására irányul. Éppen a szocialista munkaverseny segítségével akarunk a növénytermesztésből 149 ezer 500 korona és az állattenyésztésből 360 830 korona értékű termékkel többet adni a közellátásnak, mint amennyit a terv előirányoz. A MÁSODIK FONTOS KÖVETELMÉNY a minőségi munka megkövetelése. Tárgyilagosan értékelve szövetkezetünk termelési terve nem magas (búzából 22, árpából ugyancsak 22 q-t, kukoricából szemes állapotban 30 q-t kell termesztenünk hektáronként), sőt okszerű gazdálkodással bizonyos tartalékra is szert tehetünk. Számolunk is vele, hiszen 159 900 korona értékű többletterméket akarunk elérni az említett növényekből. Ennek érdekében a 176 hektárnyi búza vetésterületén elvégeztük a nitratációt háromszori adagolással. A gépek igénybevételével 3 %-on aluli szemveszteséggel akarjuk elvégezni az aratást és a cséplést. öntözéses gazdálkodást 150 hektáron folytatunk; mégpedig 60 hektár cukorrépát, 20 hektár takarmányrépát', 15 hektár zöldséget, 15 hektár lucernát és szükség esetén 40 hektár kendert’ is öntözünk. Bár a múltban állattenyésztésünk nagyon lemaradt, illetve az eredmények sokkal alacsonyabbak voltak a tervezettnél, jelenlegi tervszámaink is minimálisak (100 db tojás egy tyúk-Az önköltségcsökkentés feltételei Amikor a tájékozatlan ember az önköltségről hall beszélni, úgy gondolja, hogy takarékoskodni kell, és ezáltal az önköltség csökken. Vagyis hogy kevesebb műtrágyát, istállótrágyát adjunk a földnek és ezáltal csökken a termék előállítására fordított összeg. Nem ez a valóság. Tapasztalatom teljesen más ezen a téren. Nem azt akarom mondani, hogy adagoljunk mindent duplán és akkor a termés is megkétszereződik. Lehet, hogy a termés valamivel jobb lesz, de rosszabb is lehet, és akkor ez felesleges pocsékolás, ablakon kidobott pénz lenne. Nézzük meg közelebbről a dolgokat. Tudvalevő, hogy egy sűlyegységnyi termény (pl. egy mázsa) előállításához mennyi műtrágya, vetőmag, illetőleg egyéb anyag szükséges. Vizsgáljuk meg elsősorban a talaj összetételét. Állapítsuk meg, hogy miből mennyit kíván egy terményegység előállítása. Itt nem szabad az anyagokkal fukarkodni. A munkálatokat jó minőségben kell elvégezni. A tarlóhántástól kezdődően egészen a termés betakarításáig, minden munkát agrotechnikai határidőn belül végezzünk el. Itt már takarékoskodhatunk üzemanyaggal, hiszen a szántáshoz kevesebb kell belőle, ha azt a rendes időben végezzük. Idővel azért, mert a szántást hamarabb el tudjuk végezni a rendesen megdolgozott földön, mint a hanyagul megmunkált területen. Fontos az is, hogy feleslegesen ne használjunk erőgépet. Ugyanez vonatkozik az emberi munkaerőre is. Nézünk egy konkrét példát. Szövetkezetünkben 1964-ben 9,5 ha dohányt ültettünk. Az őszi mélyszántástól kezdődően minden munkát agrotechnikai határidőn belül végeztünk el. Szép termés ígérkezett, hektáronként 18— 20 mázsa. Hetenként a dohányszérítönkban 10—12 q-t szárítottunk meg, míg más szövetkezet ugyanolyan szárítóban 7—8 mázsával többet. Mindent megpróbáltunk, hogy segítsünk a dolgon. Nem ment. Majd ellátogattunk abba a szövetkezetbe, ahol többet produkáltak és megnéztük, miként dolgoznak'. Ez eredményre vezetett. Más munkamódszert dolgoztunk ki és így a szárítás heti mennyisége 20—22 mázsára emelkedett. Hogy a dohány ne menjen tönkre a mezőn, anyagi érdekeltséggel kötöttük össze a törést és minden egyéb munkát. Külön prémiumrendszer dolgoztunk ki. Például ha a dohánytörésnél kocsisok dolgoztak, nem küldtünk a beszállításhoz traktort, hanem ezt a munkát lófogat segítségével végeztük el. A ló mindenképpen evett, akár dolgozott, akár nem, de a traktor, ha nem ment, nem fogyasztott üzemanyagot. Mindezeket összegezve, kiadásunk prémiumra, szénre és villanyra 42 000 korona volt. Az elért haszon pedig ennek a tízszerese. Hektáronként 23,36 mázsa dohányt termeltünk, amelynek értéke 662 800 korona volt. Fontos még az önköltség számítással kapcsolatban a tagság odaadása is. Sajnos, ezt nem lehet számokban kifejezni, csak valahogy így: szövetkezetünkben a tervezett munkaegység értéke pénzben 20, az elért eredmény pedig 23 korona volt, vagyis előlegként 10, osztalékként 13 korona minden munkaegységre. Véleményem szerint tehát az önköltség csökkentéséhez a következők szükségesek: 1. Jó munkaszervezés, amely abból áll, hogy a gépi és kézi munkát a legésszerűbben kihasználjuk. 2. A megfelelő időben és jól elvégzett munka. 3. A tápanyagok (műtrágya stb.) adagolása a talajvizsgálat alapján és növények szerint. 4. A munkamódszer megváltoztatása, ha az szükséges (az előbb elmondottak alapján, igen). 5. Anyagi érdekeltség (premizálás). 6. A tagság összetartása. Ezek a feltételek szükségesek ahhoz, hogy emeljük a hektárhozamokat. Vagyis adjuk meg a földnek ami a földé, s a tagságnak a tagságé, és a siker nem marad el. Ondrejcsák Nándor, könyvelő (Abafala) tói, 1290 liter tej egy tehéntől, 0,58 kg-os súlygyarapodás sertésenként és 0,54 kg-os a szarvasmarhák esetében). Éppen ezért úgy határoztunk, hogy 60 literrel túlteljesítjük a darabonkénti évi tejtermelést, ami 17 400 liter tejtöbbletet, azaz 34 800 korona plusz jövedelmet jelent. A hústermelésben is szeretnénk a tervezett mennyiséget előállítani. A fejők és gondozók anyagi érdekeltségének növelésével sertéshúsból 150 mázsával, marhahúsból pedig 127 mázsával akarunk többet adni a dolgozók asztalára. Az utóbbiak érdekében a következő intézkedések végrehajtását fogadtuk el: a szarvasmarhák téli takarmányozásában bevezetjük a hugyany használatát. A jobb hozamú teheneket elkülönítjük és póttakarmányozásban részesítjük. Az utóbbi módszert a nyári hónapokban is alkalmazzuk. Nyáron zöld futószalag létesítésével oldjuk meg a takarmányozást. A sertések, a növendék- és hízőmarhák gondozását újabban két műszakban végezzük. A tehénállomány feltöltés« érdekében nagy gondot fordítunk a tehenek és az üszők fedeztetésére (262 tehenet és 122 db üszőt akarunk fedeztetni), valamint a beteg tehenek kiselejtezésére, a borjakat egalizált tejjel fogjuk táplálni. Az év folyamán- a malacnevélés terén is bátrak a terveink. Anyakocánként 13 malacot nevelünk fel 12 kg-os elválasztási súllyal. HARMADSZOR a fontossági sorrendet szemmel tartva a talaj szakszerű kihasználását és javítását említem. Ez utóbbi érdekében még az ősz elején felülvizsgáltuk határunk jobb kihasználásának lehetőségeit és feltártuk a szántóterületek tartalékait. A talajjavítás érdekében idén 60 ezer mázsa istállőtrágyát termeltünk, amellyel 200 hektár szántóföldet trágyázunk meg. Továbbá készítünk 6200 m3 komposztol, ami területünkre átszámítva — 1280 hektár — csaknem 5 m3-t (4,80 m3) jelent hektáronként', s ez 1,3 %-kal magasabb a járási átlagnál. Nem feledkezünk meg a zöldtrágyázásról sem. Az utóbbit 18 hektáron akarjuk megvalósítani, 200 hektáron pedig talajmeszezést szándékozunk végezni, 20 q hektáronkénti adagolással. Meszezést 40 hektár fölszántott réten, 50 hektár lucernavetésen, illetőleg 10 hektár legelőn és réten folytatunk. A meliorációs munkák keretén belül 40 hektáron végzünk rétszántást, valamint 146 hektáron kultivációs munkát, VÉGEZETÜL, DE NEM UTOLSÓSORBAN a munkák gépesítését tartom lényegesnek. Nálunk ez nagyon fontos feladat, mért a munkaerők átlagos életkora bizony eléggé magas (50-en felül). A cél érdekében kidolgoztuk a komplex gépesítés fejlesztési tervét. Az idénymunkák után több gondot fordítunk a gépek javítására. Az összes kalászost (463 hektár) az új technológia szerint, kétmenet'esen takarítjuk be. Ugyancsak működésbe hozzuk a 100 000 korona értékű fejőberendezést, melyet már a rozsda bizony alaposan kikezdett. Ezeket' szándékozunk megvalósítani szövetkezetünk fellendítésének érdekében. Pot'ocky István, a csicseri EFSZ elnökS A jobb eredmények érdekében A kétyi szövetkezet vezetősége 400 malac gondozását bízta rám. Ez az én tervem, meg az, hogy ezek a malacok hogyan vegyék fel darabonként napi átlagban a 20 dekagrammos súlygyarapodást, amihez tapasztalat kell. Előnevelőben dolgozok, ahol a 15—40 kg közötti súlyú malacokra a téli hónapokban nagyon kell vigyázni, hogy szép rózsaszínűek és egészségesek legyenek. Elsősorban a tisztaságra, meg a levegő hőmérsékletére szükséges ügyelni, amely legalább 15 — 20 fok körüli legyen, mert csak akkor pihennek az állatok nyugodtan. Az etetni valót okosan kell beosztani, vigyázva a helyes fehérje- és keményítő arányra. Bízok benne, hogy a rámrótt feladatot sikerül teljesítenem úgy mint a múlt évben. Megkértem a szövetkezet vezetőségét, hogy minden kifutóhoz legalább öt árnyi legelőt keríttesenek el, amire lenne lehetőség, mert az ól mellett füves herevetés van. Ott majd g malacok felveszik a vitaminokat és más szükséges anyagokat amitől még jobban fognak fejlődni. Ezzel előbbjutunk a súlygyarapodás fokozása terén. Megemlítem még, hogy a malacok elhullását 2%-ra csökkentettük. Baka Béla, a kétyi EFSZ sertésgondozőja
