Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-27 / 12. szám

Meghalt Georghiu-Dej Nagy veszteség érte a román népet, nagy fia és kiváló vezetője elhunytéval. Georghiu-Dej elvtárs egész harcos és alkotó életét népe felszabadításának szentelte. Jól ismerte a dolgozó nép sorsát, hi­szen maga is a legelnyomottabb osztályból, a munkásosztályból származott. Mér 11 éves korában dolgoznia kellett. Tizennyolc éves kora óta vett részt a munkásmoz­galomban, és 1930-ban lépett be a Kommunista Pártba. 1933-ban már ő irányította Románia történelmé­nek legnagyobb bérmozgalmát, a vasutasok és az olajipari munká­sok sztrájkját. Még ebben az év­ben 12 évi kényszermunkára ítél­ték. Fogsága idején beválasztották a Párt Központi Bizottságába. A börtönből vezette a harcot, küz­dött a Marx-lenini tanítás tiszta­ságáért a frakciós és kapituláhs elemek ellen. Része volt abban, hogy a párt megszabadult az áru­lóktól és ezzel létrejöttek a felté­telek arra, hogy széles körben harcra mozgósítsanak minden erőt a fasiszta diktatúra megdöntésére, Romániának a bűnös hitleri hábo­rúból való kilépésére. Résztvett a felkelés irányításában, amely meg­döntötte a Hitler-csatlós fasiszta diktatúrát. A felszabadulás után a tömegek élére állva küzdött a népidemokra­tikus rendszer megteremtéséért, 1945. októberében az RKP országos konferenciája a Párt Központi Bi­zottságának főtitkárává választot­ta, majd a kommunista és a szo­ciáldemokrata pártok egyesülése után az RMP főtitkára lett. Georghiu-Dejt 1948-ban a Mi­nisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. 1952—55 között a Mi­nisztertanács elnöke, 1955 óta a Román Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára volt. 1961 márciusában a Román Népköztár­saság Államtanácsa elnökévé vá­lasztották, majd ez év március 18-án, egy nappal halála előtt meg­erősítették ebben a tisztségben. Háromszor a Föld körül Többszöri halasztás után, kedden, március 23-án került sor a floridai Kennedy fokon a Gemini-űrhajó út­jára. Az amerikai űrhajó fedélzetén Virgil Grisson és John Young 4 óra 52 perc alatt háromszor kerülték meg a Földet. A Gemini III. indításánál jelen volt Humphrey alelnök, Johnson elnök pedig televízión figyelte az űr­hajó útját. A két űrrepülő kabinja közép-európai időszámítás szerint este 20.19 órakor ért vizet az Atlanti óceánban fekvő Grand Turk sziget közelében és rádiójuk segítségével azonnal érintkezésbe léptek a mint­egy 40 kilométerre cirkáló „Intrepid“ repülőanyahajóval. Grissom és Young űrrepülésük folyamán néhány fontos tudományos kísérletet is elvégeztek. A kormány beszámolója Nemzetgyűlésünk március 24-ki ülé­sének legfontosabb tárgya a kormány tevékenységének elemzése volt. A fő­beszámolót Otakar Simúnek elvtárs miniszterelnök-helyettes tartotta. Václav David külügyminiszter a Le­nárt miniszterelnökkel Indiában és az EAK-ban megtett látogatásáról be­szélt. Főbeszámolójában Siműnek elvtárs többek közt ezeket mondta: — Tavaly az ipari termelés tervét 101,9 %-ra teljesítettük, ami 4,1 szá­zalékos emelkedést jelent az 1963. év­vel szemben. Bányászaink 102,8 millió tonna szenet bányásztak ki, ami csúcs­teljesítményt jelent. Javult a villany­áram-ellátás is. A nemzetközi energe­tikai együttműködés adta lehetősége­ket célszerűen használtuk ki. Jelen­tősen megjuvlt a fémellátásunk is. Terven felül több mint 90 000 tonna vasat, mintegy 240 000 tonna henge­relt árut és több mint 30 000 tonna csövet termeltünk. Mindehhez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy számos vállalatban anyagilag érde­keltté tettük a dolgozókat és a bérek nem a nyerstermelés szintjétől, ha­nem a választéki terv teljesítésétől, illetve a minőségtől függött. Nehéziparunk 100,3 százalékos terv­­teljesítése mellett csaknem teljesen selejtmentesen dolgozott. Növelni tud­tuk a pótalkatrészek gyártását. Vegyiparunk kapacitása az 1963 év­vel szemben 7,6 %-ka! emelkedett. Ebben az évben befejezzük néhány üveggyár felépítését és hozzáláttunk más üzemek építéséhez is. Oj üzem­részleg készült el Hodonínban, Liptov­­sky Hrádokon és Zarnovicán. Az élelmiszeriparban a bőséges nyersanyag-behozatal és az állatte­nyésztési termékek jó felvásárlási eredményei a piac lényegesen jobb ellátását tették lehetővé. Javult bi­zonyos élelmiszerfajták minősége, és bővült a választék. De tudatában va­gyunk annak, hogy élelmiszeriparunk néhány problémáját még nem sikerült megoldani. A kormány a CSKP XII. kongresszusa határozatának szellemé­ben nagy figyelmet szentel a mező­gazdaság fejlesztésének. Mezőgazda­­sági termelésünk a húsfelvásárlás ter­vét 104 %-ra, tojásét 108,6 °/o-ra, a tejét azonban csak 98,6 °/o-ra telje­sítette. Az évi átlagos tejhozam az előző évhez viszonyítva azonban 155 literrel gyarapodott. Az idén a már­cius 20-i helyzet alapján a húsfelvá­sárlást 117,1 °/o-ra, a tej felvásárlási tervét 106 °/o-ra, a tojásét pedig 104,8 %-ra teljesítettük. Továbbra Is ko­moly probléma a fiatalok megnyerése a mezőgazdaság számára. " 1964-ben több mtht 76 800 lakást adtunk át rendeltetésének. Külkeres­kedelmünk forgalma tavaly az előző évvel szemben 7,7 %-kal növekedett. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk továbbra is a Szovjetunió, mely döntő arányban fedezi legfontosabb nyers­anyagokban, gépfajtákban és beren­dezésekben szükségleteinket. A Szlovák Újságíró Szövet­ség Központi Bizottsága la­punk főszerkesztő-helyette­sét, PERL ELEMÉR elvtársat 60. születésnapja alkalmából sokéves érdemdús újságírói tevékenységéért a Csehszlo­vák Újságíró Szövetség dísz­jelvényével tüntette ki. A ki­tüntetést az SZUSZ KB vezető titkára nyújtotta át Perl elv­társnak. Szerkesztőségünk munkaközössége szívből gra­tulál a kitüntetettnek. Ésszerűbben a magánlakás-építkezések terén Egyre növekvő életszínvonalunk fontos láncszemét képezi a lakásépít­kezésekben beállt gyökeres változás. Ma már nemcsak városon, hanem falvainkon is egyre több korszerű, minden igényt kielégítő lakásokat épí­tenek. Az már más lapra tartozik, hogy számos esetben ezek a csinos vidéki lakások inkább csak a látvány szerepét töltik be. Gyakran előfor­dul, hogy az építkezés megkezdése előtt elkészült nyári konyha, aztán a mellette kamrának szánt, de később szoba-konyhának „kikáltott“ helyiség a család igazi lakhelye. Itt tanul a gyerek, itt stoppol a nagymama, s esetleg a másik sarokban kártyaparti űzi az időt. Persze hiba lenne, ha ezeket a jelenségeket általánosítanánk. Inkább arról szóljunk valamit, hogy a vidéki magánlakás-építkezésekben milyen újabb távlatok nyíltak meg előttünk. Mint ismeretes, az utóbbi időben több kormányrendelet jelent meg a magánépítkezések elősegítéséről. Itt elsősorban a házhelyek beszerzésére, az építőanyag ellátásra és az épít­kezéshez szükséges kiadások kölcsön­zésére gondolunk. Ezekről a kérdé­sekről beszélgettünk el az illetékes szervek dolgozóival az érsekújvári és a komáromi járásban is. Margita Valentinová és Szegő Jó­zsef mérnök, az érsekújvári JNB épí­tészeti osztályának dolgozói a 40/64 Zb. törvény gyakorlati alkalmazásának lassúságát hiányolják. Ez a törvény ugyanis kimondja, hogy a magántu­lajdonban levő, be nem épített ház­helyet csak az államnak vagy vala­mely szocialista szervezetnek lehet eladni. Az érdeklődők azután a helyi nemzeti bizottságok illetékes osztá­lyán keresztül juthatnak e házhelyek birtokába. Ugyanez a törvény ki­mondja, hogy az építkezni szándékozó egyedül is kiszemelheti a neki meg­felelő helyet és a házhely tulajdonosa köteles a hivatalosan megállapított áron eladni. Hogy e törvényt' közelebbről is megvilágítsák a járásban levő HNB dolgozói előtt, körlevelet bocsátottak ki, amelyben tudatták a fontosabb feltételeket és előírásokat. Az építé­szeti szakosztály dolgozói azonban úgy látják, hogy a felhívás nem talált kellő visszhangra és számos helyi nemzeti bizottság elhallgatta a kör­levélben megadott előírásokat. A házhely kijelölése, ill. megvásár­lása után természetesen az építő­anyagok beszerzése, a ház felépítésé­nek hogyanja kerül előtérbe. Ezért ellátogattunk a járási építkezési üzembe is, hogy megtudjuk, miként készültek fel az építőanyagok köny­­nyebb úton történő beszerzésére. Varga Károly, a tervezési osztály vezetője abban látja a legnagyobb hiányosságot, hogy az építkezési anya­gok mennyiségi tervét mereven, pénz­összegbe állapítják meg a felettes szervek, így aztán nem tudnak min­den esetben eleget tenni a különböző óhajoknak. Számos magánépltkező ugyanis úgynevezett kombinált szol­gálatokat kér. Az alapokat és a fala­zást rendszerint egyedül vagy kölcsö­nös segéllyel végzi el, míg a kénye­sebb, összetett munkára (cserepezés, parkettozás, csempézés) szívesen vennék igénybe az építkezési üzem szolgálatát. És itt van az ellentét a kereslet és a lehetőségek között, hi­szen kínálatról nem Igen beszélhe­tünk. A járási takarékpénztár hitelosztá­lyénak dolgozóitól affelől érdeklőd­tünk, hogy a magánlakások építői mennyiben élnek a lehetőséggel, amit a legújabb kormányrendelet is bizto­sít a magánlakások építkezőinek. Meg­tudtuk, hogy a járásban tavaly több mint háromszáz építkező folyamodott kölcsönért', de az idén jóval többet várnak. Számos érdeklődő azonban tévesen értelmezi az előírásokat, s azt hiszi, hogy készpénzhez jut. Ezért szüksé­ges megismételnünk, hogy csakis az építőanyagokat árúsítő vagy a mun­kálatokat elvégző szocialista szerve­zet számlájára adnak kölcsönt. Flajzík Valent, a komáromi JNB építészeti osztályának, vezetője öröm­mel újságolta, hogy számos faluban, így pl. Gútán, Ögyallán, Naszvadon, Perbetén, Alsópéteren és Bátorkeszin már kidolgozták a községfejlesztési tervet és elkészültek az üres házhe­lyek térképei is. Ezután tehát csak ezeken a helyeken lehet családi házat építeni. Az eléggé nagy kiterjedésű járás­ban tavaly mindössze 275 új családi ház épült, ennél több kérvényező fo­lyamodott házhelyért az 1965-ös évre. Az építkezési anyagok és a kölcsö­nök terén a komáromi járásban is ha­sonlóak a problémák mint az érsek­újvári járásban. Az elmondottak alapján szükséges egy-két megjegyzést tennünk. Talán ott kezdenénk, hogy a lakáskérdés megoldására mind városainkban mind falvainkban óriási erőfeszítéseket te­szünk. Az állami lakásépítkezés mel­lett nagy méretben fejlődik a szövet­kezeti lakásépítkezés és a magánépít­kezés is. Persze nem megy minden egyik napról a másikra. De amikor már bizonyos előfeltételeket megte­remtettünk, azon kellene lennünk, hogy az adott lehetőségeknek érvényt is szerezzünk. A két említett járás­ból szerzett ismereteink szinte kínál­ják a következtetést: a helyi nemzeti bizottságoknak és az illetékes üze­meknek az eddiginél többet kell ten­niük annak érdekében, hogy a magán­lakás-építkezések feltételeit szabá­lyozó előírások alkalmazásában minél előbb az ésszerűség győzzön a nemtö­rődömség vagy esetleg a bürokratikus intézkedések felett. Tóth Géza Nyitra 20 éve szabad Közlekedésünk fejlesztése érdekében A Nemzetgyűlés ipari bizottsága kedden közlekedésünk fejlesztésének irányelveivel foglalkozott. Václav Dvofák, az Állami Tervhivatal alelnö­­ke ismertette úti, vasúti, légi és vízi­forgalmunk, továbbá a helyi közleke­dés javítását szolgáló, kidolgozás alatt álló tervét. A képviselők a vita folyamán főként a nagyobb gazdasá­gosság és a vasút korszerűsítése ügyében szólaltak fel. A folyók magas vízállása Bratislavában a Duna szintje állan­dóan emelkedik. Az emelkedés az utóbbi napokban időnként 80 cm-í is elér 24 óra alatt. Szlovákiában néhány helyen árvízkészültséget rendeltek el. Különösen aggasztó a Bodrog és a Latorca, a Labore vízállása. Csehországban a legmagasabb víz­állást az Elba vízrendszerében je­gyezték fél. A tavasz érkeztével együtt, 1945. márciús 30-án lépett az első szovjet katona Szlovákia legrégibb városának földjére és másnap már az egész város szabad volt. Húsvét vasárnap tettem meg a városban az első kör­sétát, ami nagyon elszomorított. A ré­gi város romokban hevert. Az ősi vár tornya kiégett. Kormos falak marad­tak a karcsú, görögös oszlopú nyitrai színházból. A főutca nagyszállójában, a Schiller-kávéházban még mindig pislogott a zsarátnok. A német fasiz­mus azonban nemcsak a házakat dön­tötte romba, hanem a szép nyitrai hidakat is felrobbantotta és ez által óriási károkat okozott. Ha mind erre visszaemlékszem, szörnyű gondolatok gyötörnek. Húsz esztendő nem nagy idő a tör­ténelemben. Amikor azonban most, két évtized távlatából ismét megtet­tem a körsétát, nem győztem csodál­kozni. Szinte észrevétlenül, a szemem előtt nőtt fel és alakult újjá ez a város. Újjáépült a lerombolt szálloda, az egykori nyomortanyák helyén kor­szerű, több emeletes családi házak ékeskednek. A régi várat is újjá va­­rázsolták s ma éjszakánként neon-* fény világítja be gyönyörű tornyait Nyitrának két főiískolája is van, a Pedagógiai Kar és a Mezőgazdasági Főiskola. Ez a város ma a szlovákiai mezőgazdasági tudomány központjává fejlődött A nyitraiak büszkék rá, hogy mezőgazdasági főiskolájuk köz­társaságunk egyik legszebb főiskolája. Amikor befejeztem a rövid körsétát, egy kissé megálltam a város szélén és emlékeztem. A húsz év előtti rombo­lást és pusztítást hasonlítottam ősz­­sze a mai nagy építkezésekkel, a bé­kés munka gyönyörű eredményeivel. Az ország valamennyi dolgozójával együtt a nyitraiak is méltóképpen készülnek a felszabadulás évforduló­jának megünneplésére. De a megem­lékezésen kívül újabb terveket is tüz­­neki ka jövőbe, hogy az elkövetkező években még több mindenről tudjunk beszámolni Nyitra szép városából. Mártonvölgyi László A romváros felszabadult Már napok óta hallatszott távolból az ágyúdörgés. A Garam jobb partjá­ról meg az izsal és madari erdőkből lőtték a szovjet ágyúk és katyusák a német állásokat. 1945. március 27-én a hajnali órákban a szovjet hadsereg több ponton átkelt a Garam folyón. A délelőtt folyamán egyre közeledett és hangosabb lett az ágyúdörej és a fegyvertűz. X városban ezalatt tovább dühön­gött a nyilas terror. Katonaszökevé­nyeket és bújkáló munkaszolgálatoso­kat kerestek, az elfogottakat barbár módon megkínozták, azután kivégez­ték. A németek elrendelték a gyárak és üzemek gépi berendezéseinek el­szállítását Németországba. Az üzemek dolgozói azonban csak formálisan haj­tották végre ezt a parancsot. A Cikta cipőgyár dolgozói elrejtették a fontos gépalkatrészeket, a nyersanyagot és a készárút. A környékbeli tanyákon és megbízható lakósoknál őrizték egé­szen a felszabadulásig. A Cikta gé­peinek egy részét Zlínbe szállították és így ez is az országban maradt. Példájukat követték a vasúti műhely, a lengyár és más üzemek dolgozói is. A szovjet csapatok támadó lendü­lete állandóan fokozódott. Repülőik már napok óta rendszeresen bombáz­ták és fedélzeti fegyverekkel lőtték a német állásokat. A lakosság az óvó­helyekre és a pincékbe húzódott. Lakható ház alig akadt, az amerikai bombázók háromnegyed részben rom­­badöntötték á várost. A romok alatt: négyezer lakos lelte halálát. Március 28-án a szovjet katonák Udvard és Besenyő felől megközelí­tették a város északi peremét és ak­navetőkkel belőtték a Kórház utcában és a Szent Anna utcában, valamint a Pirító külvárosban kiépített német állásokat. Március 29-én reggel megkezdő­dött az utcai harc a város birtoklá­sáért. A Nyitra-parton lakó polgárok, köztük Sipeki János, régi párttag, Lipka Antal és Ernest Béla saját csó­nakjaikon szállították át a szovjet' harcosokat a megáradt folyón, de sok szovjet katona teljes felszereléssel úszott át a folyó jobb partjára. A Nyitra egyetlen hídját a fasiszták már napokkal azelőtt felrobbantották. Az utcai harcok még délfelé is tom­boltak, de délutánra teljesen kiszorí­tották az ellenséget a városból és An­­dód, Kamocsa irányában folytatták üldözésüket. A szovjet hadsereg nagy véráldozatot hozott a város szabad­ságáért, sok fiatal szovjet katona a város utcáin vesztette életét. Érsekújvár felszabadult, a lakosság előbújt a pincékből és az óvóhelyek­ről. \ sápadt, izgalmaktól kimerült emberek kíváncsian vették körül a fáradt, de jókedvű katonákat. Ismer­kedtek, barátkoztak. A felszabadulás utáni napon a város kommunistái újjá szervezték a pár­tot és az új átszervezett helyi cso­port rövidesen egyesült a szociálde­mokraták helyi szervezetével. Lassan, vontatottan, nagy nehézségekkel in­dult meg az élet a sokat szenvedett Nyitra-parti városban. Az egyesült kommunista párt vezetésével meg­alakult a városi nemzeti bizottság, mely fokozatosan átvette a közigaz­gatást. A város lakossága áldozatké­szen, önkéntes munkával kezdte meg a romok eltakarítását, a lakóházak helyreállítását. Szinte napok alatt épült fel az új, ideiglenes fahíd a folyón. Szovjet katonai mérnökök tervezték és vezették a munkálato­kat, a város dolgozói pedig lelkesen vettek részt a munkában. Az új népi szervek szinte emberfeletti igyeke­zettel törekedtek biztosítani a köz­­ellátást, az egészségügyi gondosko­dást, az új életet a romok között. Egy hónappal a felszabadulás után, az első szabad május elsején a ta­vaszi napsugárral behintett utcák megteltek ünneplő férfiakkal, asszo­nyokkal és gyerekekkel, hogy köszönt­­sék a munkások legnagyobb ünnepét és vágyaik megvalósulását. Még ki­lenc napig tartott a vérontás míg okozóit, Hitler banditáit végleg meg­semmisítette a szabadságért és a szocialista jövőért küzdő szovjet had­sereg. Pálenyík Ferenc, Érsekújvár Az ország legnagyobb községében, Gútán, március utolsó napján ünnep­­lik a felszabadulás évfordulóját. A há­ború rombolását már rég kiheverte a falu. Van azonban a Vág-Dunán egy híd, amely még emlékezteti a háborúra az arra járókat. Igaz, hogy már nem soká, mert épül a Csallóközt a Mátyus-. földdel összekötő korszerű híd. Nyitrai utcarészlet 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1965. március 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents