Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-20 / 11. szám
Csak a fiatalok és a tanítók ? Nemrégen egy értekezleten vettem részt, amelyen a legtöbb bírálat a fiatalokat és a tanítókat érte. Éspedig azért, mert kevés fiatal választja a mezőgazdaságot életpályául. Ez így igaz. Azzal azonban teljes mértékben nem érthetünk egyet, hogy csak a tanítók és a fiatalok ludasak ebben. Szerintem a hibák gyökerei máshol keresendők. A tanácskozáson felszólaló élvtársamnak igazat kell adnom abban, hogy egy mezőgazdasági intézet tanítónője nem viheti a tanulókat mezőgazdasági gyakorlatra magassarkú cipőben. Több mint valószínű az illetőnek nem lehet jó viszonya a mezőgazdasághoz és a mostani foglalkozását csak ideiglenes szükségmegoldásnak tekinti. Figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a mezőgazdasági tanintézetekben működő tanerők zöme férfi, sőt a női tanerők többsége — véleményem szerint — nem az említett tanítónőhöz hasonlítható. Következésképpen leszögezhetjük: ez az érvelés tehát nem egészen helytálló. Akkor táján a fiatalok! Talán bennük kell a hibát keresnünk! Tagadhatatlan tény az, hogy a fiatalok nem találják meg a kisebb falvak legtöbbjében a szórakozási lehetőségeket. Az is igaz, hogy vannak még olyan szövetkezeteink is, ahol a munkaegység értéke nem haladja meg a 15 koronát sem. S ráadásul a szövetkezet kulturális alapját sem a legmegfelelőbben használják fel — a legtöbbször csak csekély hányada szolgálja a kitűzött célt. Tehát kicsi a kereset, kevés a kulturális rendezvény, korlátozottak a szórakozási lehetőségek. Van azonban még egy másik tény is, ami a fiatalok elvándorlását befolyásolja. Ez az ipar hatása. Csehszlovákia ipari jellegű állam. Szüksége van az ipari dolgozókra, szívja az ipar a falvakról a munkaerőt, főleg a fiatal munkaerőt is. Munkaerő nélkül az iparban sincs termelés. Hibáztathatjuk-e teljes mértékben tehát csak a fiatalokat? Nem, mert ha az ipar csökkenteni tudná a foglalkoztatott munkások számát, a felszabadult munkaerő minden bizonnyal a mezőgazdaság fellendítését szolgálná. S amíg erre nem kerül sor, addig is kell tenni valamit annak érdekében, hogy növekedjék a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkások — kiváltképpen a fiatal munkaerők száma. a víztárolók és a halastavak építésére, az öntözőberendezések kihasználására és a talajvizeket lecsapoló csatornák építésére irányul majd.“ A tájékoztatásából megtudjuk azt is, hogy az év folyamán az ifjúsági szervezetek 13 000 fiatalt szeretnének megnyerni a mezőgazdaság számára. Hogy a mezőgazdaság meg is kapja a tervezett fiatal munkaerőket, abban sokat segíthetnek a szülők is, amit társadalmunk el is vár tőlük. Mit tesznek a szülők e cél elérése érdekében? Vajmi keveset. A legnagyobb részük azon fáradozik, hogy gyermekéből orvos vagy ipari mérnök legyen, mert az ő szemükben csak ezek a foglalkozások jelentik a biztos megélhetést. Ugyanakkor elfeledik azt, hogy a mezőgazdasági üzemeknek is szükségük van mérnökökre, mert csak magas képzettségű szakemberek képesek a mezőgazdaságot megfelelő szintre emelni. S ha netalán mégis akadna olyan, aki a mezőgazdaságot szándékozik választani, aki megérti az idő szavát, azt minden lehető módon és minden eszközzel igyekeznek eltéríteni ettől az elhatározástól. Szinte el sem hiszi az ember, hogy mindezt azok a szülők teszik, akik falun nőttek fel, akik annakidején szívvel-lélekkel végezték a mezőgazdasági munkákat, odaadással dolgoztak saját földjükön. Ma'viszont még sokan nem érzik sajátjuknak a szövetkezetei, ahol a megteremtett javakból munkájuk után egyformán részesednek. Ha ez így van, akkor itt a tudattal van baj. A tudat nem tartott lépést a gazdasági előrehaladással. S itt felvetődik egy indokolt kérdés: először talán a szülőket kellene nevelnünk? Ezt már csak azért is meg kellene tennünk, mert egy másik szomorú jelenségről is szó van, amely elveszi a fiatalok, a kezdők kedvét a mezőgazdaságtól. Ugyanis éppen azok vetnek gáncsot a különböző fokú iskolán végzett fiatal szakembereknek, akiknek tárt karokkal kellene fogadniok, segíteniük és tanácsokkal ellátniuk őket. Mert hiszen kitől sajátítsák el ezek a még csak most induló, kevés tapasztalattal rendelkező fiatalok a mezőgazdasági munka fortélyait, ha nem éppen tőlük? Vagy talán már elfelejtették azt, hogy tapasztalataikat, melyekkel most rendelkeznek nem a kisujjukból szopták, hanem apáiktól és nagyapáiktól sajátították el az évek hosszú során? Miért akarják hát, hogy a fiatalok kettő-négy év alatt sajátítsák el mindazt, amire nekik évtizedek kellettek? A türelmetlenség helyét elfoglalhatná az együttérzés, a segíteniakarás — ebből sokkal több haszna származna a társadalomnak, mint az irigységből és a fiatalok iránti passzív viselkedésből, mely sokszor az ellenszenvig fajul. Sokkal jobb lenne, ha kissé megfontoltabban alkotnánk olykor véleményt fiataljainkról. S mielőtt a mások portáján sepernénk, csináljunk rendet a magunkén. Tóth László (Tompa) □ ■ □ Felhívás a mezőgazdasági dolgozókhoz A Safárikovói Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazagtósága értesíti a szocialista mezőgazdasági üzemek dolgozóit, hogy az 1965/66 os iskolai évben ismét megnyílik a hároméves távtanuló osztály ökonómiai irányzattal (magyar és szlovák nyelven). Az érdeklődők jelentkezési íveit 1965. április 30-ig elfogadjuk. Jelentkezhetnek a mezőgazdasági üzemeknek és szervezeteknek azok a dolgozói, akik általános középiskolai végzettséggel és legalább három éves mezőgazdasági gyakorlattal rendelkeznek. Bővebb felvilágosítást nyújt az !«'-ola igazgatósága. Cím: Stredná pol’nohospodái .ka technická skola, Safárikovo, okres Rimavská Sobota. Balul ütött ki az amerikai kiruccanás Részt kéll-é vállalni a fiataloknak a mezőgazdaság fellendítéséből? Frantisek Solar, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának titkára januárban a CTK tudósítójával folytatott beszélgetése során kijelentette: „Szlovákia ifjúságának elsőrangú feladata ebben az évben, hogy a mezőgazdaság segítségére siessen. A fiatalok tevékenysége elsősorban a föld termövétételére, az öntözőrendszer tökéletesítésére, s ezzel kapcsolatban A vásárlóközönség is segíthet! Somorján már nem áll Maár László a Jednota építőanyag-boltjának élén. Leváltották. Maár ugyanis természetrajongó volt. Mint ilyen persze nem lelté örömét Somorja egyhangú síkságában, hanem fennköltebb tájak után vágyott. A Magas- és az Alacsony-Tátra kies bércei lenyűgöző hatást gyakoroltak reá és családjára. Becsvágyó ember létére azonban nem elégedett meg a hazai berkek meghitt szépségeivel, hanem távolabbi vidékek is felkeltették érdeklődését. Nem tudta például megállni, hogy né keresse fel a Balaton vadregényes környékét. Csakhogy ezek az évenként megismétlődő bel- és külföldi kiruccanások pénzbe, sok pénzbe kerültek. A szükséges pénzösszeg előteremtésének módozatát felette zokon vette tőle a dunaszerdahelyi járásbíróság. Maár Lászlót évi szabadságvesztésre és az okozott kár megtérítésére kötelezte, mert a szocialista vagyont és a fogyasztókat kerek 57 ezer koronával megkárosította. — Hogyan kerülhetett erre sor? — kérdezhetné jogosan az olvasó. Amint arról már többször beszámoltunk, tavaly április 1-én életbe lépett az új polgári törvénykönyv, amely többek között a szocialista szektorok és a fogyasztók közötti viszony alakulását rendezi. Vagyis mindén vásárlónak jogában áll az általa megvett árut felülvizsgálni, súlyára, minőségére stb. vonatkozólag ellenőrizni, szükség esetén pedig kifogást támasztani és az áru kicserélését szorgalmazni. A s.ömorjai népi fogyasztási szövetkezet esetében szintén módjuk lett volna a vásárlóknak, hogy törvényadta jogaikkal élve elejét vegyék egyes lelkiismeretlen bolti alkalmazottak üzérkedésének. (k) A helembai származású Stefan P it na a handlovái nagybányában vállalt tevékenységén kívül odaadással hódolt az italozás szenvedélyének. Ebbéli kedvtelésében kétséges cimborára talált az udvardi Karol Miklovic személyében. Amíg Miklovic a gyakori munkakiesésben lelte örömét, addig Pitna dáridózásai rendszerint kicsapongással tarkított rendzavarásokkal végződtek. Kilengéseit végül is olyan tökélyre sikerült fejlesztenie, amelyet már a hatóságok is zokon vettek és büntető eljárást indítottak ellene. Egy átdorbézolt éjszaka után Pitna agyában derengeni kezdett valami. Eszébe jutott, hogy őt a Susicei Körzeti Hadbíróság feltételesen már elmarasztalta nyolc hónapra. Az is felködlött előtte, hogy ezt a nyolc hónapot most irgalmatlanul hozzácsapják az új büntetéshez. Ki tudja, mennyi lesz az összesen? Ügy vélte, tenni kell itt valamit. Rövid gondolkodó^ után elkészült terve: Amerikába szökik. Elhatározásába beavatta munka- és lakótársát, Miklovicot is. Kettesben — úgymond könnyebben viselik majd az út fáradalmait. Az elhatározást csakhamar tett követte. Mintha csak afféle hétvégi kirándulásra indulnának, Helembáról elmentek Szálkára, majd az Ipolynál magyar területre léptek. Ott fellélegeztek, mert Magyarországon át - számítgatták - szépen át siklónak Jugoszláviába, ahol majd csak akad Amerikába induló hajó, amely felveszi őket. Amint Budapest felé mentek-mendegelték, Nógrádverőcére értek. Ott a sot's kifürkészhetetlen Szeszélye egy csendőrt sodort útjukba, akinek szíve az elcsigázott vándorok láttán csordultig megtelt szánalommal. Melegen érdeklődött hogylétük és szándékuk felől, kelle tájékozódás után pedig visszaszármaztatta védenceit a csehszlovák határközegek oltalmába. Akkor tudódott csak ki, hogy Pitna barátunk 1961-ban egyszer már elcsatangolt Magyarországra tízéves öccsével, aki visszatérésük alkalmával az Ipoly vizébe fulladt. Az érsekújvári járásbíróság édeskevés megértést tanúsított a fiatalok kalandos hajlama iránt, Pitna régebbi 8 hónapját megtoldotta további tizennyolccal, Miklovicot pedig 8 hónapra tette hűvösre, amit a Bratislavai Kerületi Bíróság is megerősített. Ke Felelőtlen apák Valamikor régen egy filmet vetítettek „Nehéz apának lenni“ címen. Egyes felelőtlen elemek jóvoltából ennek újabb változatát inkább „Könnyű apának lenn* csak fizetni nehéz“ jelszóval lehetne jellemezni. Napi sajtónk beszámolt arról, hogy a hivatalos kimutatás szerint köztársaságunkban kb. 170 ezer apa vonja ki magát a gyermekéről való gondoskodás alól. Egyesek úgy vélik, hogy elhagyott feleségükön vagy a leányanyán „bosszulják“ meg magukat, ha nem fizetnek neki gyermektartási járulékot. Az ilyenek gyakran változtatnak foglalkozását, hogy ne érje őket utol a végrehajtás vagy fizetéseltiltás. Arra persze nem gondolnak a „gyermeteg lelkek", hogy a gyermektartási kötelezettség szándékos szabotálása nemcsak a polgári, hanem a büntető törvénykönyv rendelkezéseibe is ütközik. Palárikovóban is akadt egy ilyen lelkiismeretlen apa, aki elhanyagolja a íerEásdlj fizetését. A 33 éves Alaxa Frigyes eredetileg hivatalnok volt, azután elment Ostravára. Munkateljesítményével nem nagyon kérkedett. Jóllehet a nyitrai járásbíróság még 1962-ben visszamenőleg gyermektartásra ítélte Alaxát, a nevezett az 1959 óta esedékessé vált részleteket és az azontúliakat sem fizette. A gyermek anyja hiába várt, reménykedett, sürgette a fizetést, pénz csak nem jött. A bírósági ítéletnek nem tudott érvényt szerezni. Igazságügyi szerveink végül megunták a lelketlen apa konokságát és újból beidézték. Ezúttal már „udvariasabban“ bántak vele és a vádlottak padján kínálták hellyel az út fáradalmaitól elcsigázott országjárót. Ott már nem használt csürés-csavarás, hiszen több mint 14 ezer koronával tartozott a szerencsétlen anyának. Jóllehet csak feltételesen ítélték él nyplc havi szabadságvesztésre, tartozását most már törlesztenie kell, különben „hűvösre“ kerül AZ UTÖBBI két évtizedben az ország lakosságának életében bekövetkezett változást sok mindenben lehetne mérni. Ezt számtalan vonalon igyekszünk is kimutatni. De talán egy fontos szakaszt, a kereskedelmünkben beállt fejlődést nem méltatunk kellőképpen. Különösen falvainkon szembetűnő az előrehaladás. Napjainkban szinte már teljesen eltűntek a kis „odúkban“ elhelyezett szatócsboltok és helyettük a népi fogyasztási szövetkezet szépen berendezett üzleteiben vásárolhat a lakosság. Természetesen a vevők ma sem elégedettek mindenütt. Visszásságok, főleg az áruellátás terén vannak. Hogy az áruk széles választéka a falu rendelkezésére álljon, az most is, mint bármely időben, az üzletvezető leleményességétől, hozzáértésétől függ. Sajnos, képzett, sokoldalú üzletvezető még manapság sincs elégendő. A balkezes vezetők aztán az áruhiányt, a kelletlen kiszolgálást a vevő letorkollásával próbálják „orvosolni“. S bizony, sokszor a népi fogyasztási szövetkezetek vezetői és a nemzeti bizottságok funkcionáriusai, baráti vagy pohár-kapcsolatokért, elnézik a vásárló közönséget bosszantó visszásságokat előidéző üzletvezető tevékenységéí. Szerencsére a legtöbb helyén csak dicsérőleg beszélhetünk az üzletek vezetőiről és így természetesen a személyzetről is. Legutóbb egy eldugott garamméníi faluban, Kisgyarmatőn lepett még a népi fogyasztási szövetkezet sokoldalú gondoskodása a lakosságról. „A mi üzletünkben kisördög is kapható“ — hallatszik nem is egyszer a kurtaszoknyájú falubeli asszonyok szájáról. Ez valóban így van. A pár évvél ezelőtt épített korszerű üzletben mintegy 1500 fajta áru kapható. Fűszer, csemege, édényáru, cukorka, italfélék, péksütemény, hentesáru, — szóval minden található, amit szemszáj megkíván. A sok közül a kisgyarmati üzlet is azt bizonyítja, hogy a falu népe már szívesen vásárol pék- és cukrászsüteményt, étolajat, szemeskávét s egyéb árut, amelyeket azelőtt nem igen lehetett falusi üzletekben kapni, illetve nem tartott rájuk igényt a lakosság. — Manapság mindent megvesznek az emberek, csak tudják róla, hogy van — állítja Henczi Béla, a jókedélyű vérbeli kereskedő. Hogy sok mindenfélét vásárolnak a kisgyarmatiak, mi sem bizonyítja jobban, mint a múlt évi tervteljesítés. A kis falucska üzletére alapos tervet sóztak. Százezer korona értékét eladni havonta, nem gyerekjáték. — Nem babráltak ki velem — mosolygott magabiztosan Henczi elvtárs, — ha lesz áru, teljesítem. — S állta is a szavát. Az utolsó hónapban már 130 ezer korona értékű árút adott el. A mindenárus üzletben néhány évig is, amikor már jó segítőtársával, a feleségével ketten törődnek azzal, * hagy a vevők elégedetten távozzanak. A segítség nagyon kellett, mivel nemcsak az említett munkát végezte a gondos kereskedő. Bánpire is volt szükségük a falubelieknek, „Béla'Lj* egykettőre intézkedett. Ottlétünkkor egy asszony kérésére világos színű bútor ügyében telefonálgatott. Addig-addig tárcsázott, míg végül ezt nem mondhatta: — Meglesz mamám, a jövő héten hozzák! A terv teljesítésénél az is egy kicsit az üzlet malmára hajtotta a vizet, hogy a kocsma elég sötét lyuk a faluban. Ezért Henczi Béla mindig tartott az üzletben olcsó bort meg kétdecis zsebbevaló borovicskás üvegeket és üveges sört. így aztán sokan visszafordultak a túlzsúfolt, füstös, barátságtalan kocsmából ezzel a megjegyzéssel: — Gyerünk inkább a Bélához. Vegyünk inkább ott valami gyomorerősítőt.t Az üzletvezető sokoldalú elfoglalt-sága mellett a nemzeti bizottság tanácsának tagja, az iskolaügyi bizottság elnöke. A HNB titkára csak ennyit mond munkájáról: „Ha minden tag annyit tett volna az utóbbi időben, mint Béla, húsz évvel élőbbre lehet-* nénk.“ De nemcsak a falüt irányító munkából veszi ki részét az üzletvezető. Mindig lelkes híve volt a kulturális tevékenységnek, amelyet egy ideig a CSEMADOK-nál hivatásosként vég-zett. Manapság is, ha valamilyen kulturális megmozdulás van a faluban: új színdarabbal mutatkoznak be a mű-* kedvelők, fellép neves tánccsoportjuk, mindig ott látjuk sokoldalú szervezőként „mindenki Béláját“. A falu szülöttje Henczi Béla. Nagyra becsülik a vásárlók, mert érzik, hogy mindent megtesz értük. Amikor érdeklődtünk, hogy elégedettek-e, az egyik kurtaszoknyájú menyecske meg is jegyezte: — Öröm olyan üzletbe járni, ahol az ember sosem hallja a „nincs“ szót. Azt hiszem ez a legfontosabb és az, hogy a kisgyarmati üzletvezető számára nemcsak jelszó a „Mindent a vevőért!“. Tóth Dezső Az üzletház afféle kis botanikuskert. Henczi Béla, a vezető egy pompásan zöldelló szobahárs mellett veszi át a tojást. egyedül szolgált ki. Emellett átvette az eladásra szánt tojást, mézet, diót, sőt húst is mért rendszeresen. — Nem baj, csak haszon legyén— mondogatta nevetve, akkor is, most SZABAD FÖLDMŰVES 11 1965. március 2&
