Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-20 / 11. szám
0 minncnrn talaiművelés jelentősége il lumubcyi a termésfokozás céljából A Nemzetek Szövetségének 1962-ben megtartott népélelmezési és földművelésügyi világösszejövetelén a szervezet vezérigazgatója részletesen elemezte a világ népeinek helyzetét és rámutatott arra a nehézségre, mely a 2000-ik év körül fog beállni, tekintettel arra, hogy a világ népességének száma ez ideig a mai 3 milliárd kétszeresére, azaz kb. 6 milliárdra emelkedik. Ezen óriási létszámnövekvés megköveteli a mezőgazdaságtól azt, hogy a szántóföldön termesztett, élelmezésül szolgáló termények mennyiségét a mai kétszeresére, süt háromszorosára emeljük. Nyilvánvaló, hogy azt csakis többtermeléssel és a gazdálkodás belterjességének jelentékeny növelésével lehet biztosítani. Ki kell használni az utolsó évtizedek minden vívmányát, a nagyteljesítményű gépeket és eszközöket, fokozott szerves és szervetlen trágyázással pótolni és növelni szükséges a talaj humusz- és ásványi tápanyagkészletét és a legtökéletesebb agrotechnikai módszerek alkalmazásával aktivizálni a talaj biológiai életét. Termelésbe kell állítani a nagyhozamú nemesített űj növényfajtákat, kitenyésztett nagyhozamú hasznos állatokat stb. A mezőgazdaság gépesítése együtt kell, hogy haladjon a megfelelő gépek és eszközök kiválasztásával. Minthogy a gépeket és eszközöket emberek kezelik, akiknek ügyességétől és szaktudásától függ a gépek helyes alkalmazása, ezeknek az embereknek kellő műszaki tudással és felkészültséggel kell bírniok. Természetesen a műszaki szaktudás egyedül nem elegendő, de a szakismereteknek ki kell terjedniük az agrotechnikai ismeretekre is. Nem elég jól szántani, ha e művelet agrobiológiai feltételeit és alapjait nem ismerjük. A technikailag hibátlanul végrehajtott szántás tagadhatatlanul jobban biztosítja mindazon kém’ai és biológiai folyamatokat, melyek a talajban a szántás hatására végbe mennek. de a traktorosoknak ismerniük kell azt is, hogy mikor milyen mélyen szántsanak. Erre a szántási versenyek egymagákban nem adnak kellő tájékoztatást. Márpedig a kitűzött cél, hogy hektárhozamainkat megsokszorozzuk, ezt feltétlenül megkívánja. A termés növekedést nem az az egynéhány traktoros segíti elő, akik a szántási versenyek résztvevői, vagy propagátorai egyes államokban jól szántottak, de azon tíz és tízezrek, akik éjjel-nappal reggeltől késő estig róják a barázdát. Ezeknek kell jól szántaniok és agrotechnikai felkészültséggel rendelkezniük. Ezért oktatásuk elsőrendű állami feladatot kell jiogy képezzen. Nem elegendő, ha a traktoros csupán szántani tud. Tisztában kell hogy legyen azzal is, miért, hogyan és miként szántson, vagyis a traktorosoknak megfelelő szakoktatásban kell részesülniük. Ebből az elvi elgondolásból k'indulva, a Nyitrai Mezőgazdasáo' Főiskola talajművelési tanszéke a oéoesítési tanszék bevonásával a téli hónapokban járási és egész Szlovákiára kiterjedő szántási és talajművelési ismeretterjesztő előadássorozatot vezetett a traktorosok részére. A találkozót 3 napra tervezték és az elméleti és gyakorlati ismeretterjesztésen kívül filmbemutatóval és vitadélutánnal kötötték egybe. A vitadélután hivatása a traktorosok által felvetett problémák megvitatása és szakfelfogásuk helyes 'rányba terelése volt. A bő termés záloga elsősorban sok tízezer dolgozó traktoros kezében van, mivel ők vetik meg az alapját a termés növelésének s így az ő oktatásukat kell elsősorban biztosítani. Aki szakembere a szántásnak jól tudja, hogy a szántás a talaj életébe legmélyebben belenyúló agrotechnikai ténykedés. Tévednek, akik azt hiszik, hogy azok a hibák, amelyeket a leszántott földdel betakartak, többé elő nem kerülnek. A földet nem lehet becsapni, még kevésbé azokat az apró élőszervezeteket, melyek a talajban tápanyagfeltároló és átalakulási munkásságot fejtenek ki. Ezeknek az élőlényeknek a föld megművelésével a legkedvezőbb életfeltételeket kell előállítaniuk a talajban és elősegíteniök hasznos működésüket. A szerves anyagok bomlasztási módja, humifikáció (humuszképzés) mineraüzáció (ásványosítás) egyenes függvénye a szántás mélységének és keresztülviteli módjának. Erre a kérdésre az egész világon fel kell hogy figyeljenek, mert az áthasonító baktériumok szervestrágyát bontó hatása tényleges működésükön túl, óriási jelentőséggel bírnak az emberi egészség fenntartása szempontjából is. Tudnunk kell, hogy egészen más mikroflóra csoport végzi a talajban a szervesanyagok szintézisét és lebontását, mint a műtrágyával dúsított növényi tápanyagok feltárását. A jól képzett talajművelő tehát átlát a szántott barázdán és őt nem az érdekli, amit a rossz traktoros eltakarni igyekszik a talajban, hanem az, ami a talajban a helyesen irányított művelet révén végbemegy. Véleményem szerint a főiskola által kezdeményezett és erősen felkarolt szántási versenyek csakis az első lépések lehetnek azon az úton, amely a jó talajmunka révén a terméshozam fokozásához vezet. A jó műszaki művelettel együtt kell hogy járjon a jó biológiai anyagfeltárás is. A szántás és annak szakszerű elvégzése csak egyik tényezője a hektárhozamok emelésének. A talajelőkészítésnek ez azonban mégis legfontosabb munkája. Legfontosabb azért, mivel lényegesen kihat a talaj életére. Szükség lesz ezért e kérdéssel kissé bővebben foglalkoznunk. Tudjuk jól, mennyi hibát követnek el a gyakorlatban azáltal, hogy nincsenek tisztában azoknak a folyamatoknak lényegével és szerves összefüggésével, amelyek a szántás fő- és mellékhatásait eredményezik. Minden szántás egyszerre több reakciót vált ki, annak mélysége szerint, de helyes agrotechnika esetén mindenkor a főhatás a domináló és a kevésbé kívánt, de egyidőben törvényszerűen jelentkező mellékhatásokat esetleg más termelési eszközök (borona, henger, tárcsa, simító stb.) alkalmazásával ellensúlyozhatjuk. Minden elméleti felkészültséggel bíró mezőgazdasági szakember tudja, hogy a kívánt eszközön kívül más és más segédeszköz eltérő sorrendben kerül alkalmazásra, a kötött agyagtalajon, a vályog- vagy homoktalajon, ugyanazon agrotechnikai cél elérése érdekében. Noha a henger követi sorrendben az ekét (annak is különböző •változata) máskor a porhanyító fogas vagy a kultivátor. Ezeknek helyes besorolása és időben történő alkalmazása nemcsak a talaj szerkezetét óvja, de szabályozza a talaj víz- és tápanyagkészletének feltárását, megőrzését, vagy felhalmozódását is. Ezeknek az elveknek szakszerű alkalmazása mindmegannyi építőkocka a többtermelés felépítésének folyamatában, s valljuk be őszintén vajmi kevesen ismerik őket. s így nem tudnak hathatósan hozzájárulni a kívánt cél eléréséhez. Táyol álljon tőlünk azt állítani, hogy minden szántás rossz, amit a traktoros elméleti ismeretek hiányában végez. Ha szakszerű utasításra, a tál a i összetételének és állapotának megfelelően végzi munkáját, úgy annak értéke semmivel sem marad mögötte a céltudatos munkánál, de ez nem tudatosan, hanem úgyszólván véletlenül történik. A mai szocialista nagyüzemi termelést viszont nem alapozhatjuk a véletlenre, mert ez nagy kockázattal jár s ha az időjárás szélsőségessé válik, a tudás hiánya azonnal jelentkezik és a termés függvényévé válik az időjárás viszontagságának. A tudományosság ilyen vonatkozású hiányát ki kell küszöbölnünk, amit csakis a szaktudás elsajátításával, jó szívvel és a munka iránti szeretettel és odaadással lehet elérni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a jó munkával összefüggő anyagi érdekeltséget sem. Nem lehet minőségi munkát követelni attól a traktorostól, akinek olyan szántási vagy egyéb talajművelési normát állapítottak meg, mely a minőségi feltételek betartása esetén nem biztosítja megélhetését és hátrányos helyzetbe hozza őt a többi — minőségi feltételeket be nem tartó — traktorossal szemben. A norma megállapítása a minőségi munkával kapcsolatban sorsdöntő. Helytelen normák esetén megölője lehet minden igyekezetnek és kezdeményezésnek. Természetesen munkájának jó minősítését meg keil tagadni minden olyan dolgozótól, aki a normafeltételeket nem tartja be és a magasabb jutalmazást illetéktelenül, jogosulatlanul igyekszik magának biztosítani. A szántás minőségi ellenőrzésének megvannak a szabályai, s nem kell semmi mást tenni, mint a munka átvételekor az ebben megállapított kritériumokat alkalmazni. Ahogy a szántási versenyek alkalmával díjazásban részesül a legjobb munkát végző traktoros — ez buzdítólag hat nemcsak azokra, akik a versenyen résztvettek. de az ország többi traktorosára is — éppúgy külön díjazásban kell részesíteni a jó minőségű munkát végző dolgozót. A munka minőségét ellenőrző szabályokat kidolgozták fógasolásrá, kültivátorozásra, simítózásra és hengerezésré iS. Ahol a jó minőségű munkát megkívánják, ott be kel! vezetni a minőséget ellenőrző munkálatokat is. Tévedés azt hinni, hogy ilyen szervezés nélkül el lehet érni a mezőgazdaságban a munkák jó minőségű végzésének bevezetését. Ahol pedig nincs jó minőségű munka, ott nincs termésfokozó hatás. A mezőgazdaság irányításának átszervezésekor ezekből az alapokból kell kiindulni a termelés növelése terén. A jó agrotechnika egymagában még nem elegendő tényező a terméshozam fokozása terén. Ide tartozik a megfelelő növénytáplálkozás is vagyis a trágyázás. Különös gondot kell fordítani a talaj humuszmérlegére, növelni kell az egyre csökkenő humuszkészletet. A talaj humuszmérlege u. i. egyre romlik, mert a mély és sokszor indokolatlan mély szántás elégeti a tartalék tápanyagot szolgáló humuszt, és ezzel a talaj szerkezetét is rontja. Nézzünk csak körül, hogy a szerves tápanyag visszapótlása terén milyen a helyzet? Általában szántóföldi területünk 25 °/o-át kellene évente szerves trágyával ellátni. Legjobb esetben 15—16 °/o-ot trágyázunk meg, ami hatévenkénti trágyázásnak felel meg a négy évi trágyaszükséglettel szemben. Zöldtrágyázás A zöldtrágyázásról csak oktatunk, írunk vagy másképpen propagáljuk azt, de a gyakorlatban úgyszólván sohasem találkozunk vele. Miért? Mert még mindig nem értik meg a mezőgazdasági gyakorlatban, hogy a zöldtrágya a hiányzó istállótrágyának legjobb és leggazdaságosabb pótlója. Jó a komposzttrágyázás is, mennyiségileg azonban, mint tudjuk, erősen lemarad a tervteljesítés. Ki kellene használnunk minden mezőgazdasági eredetű szerves hulladékot, mely alkalmas lehet humuszhiányunk csökkentésére. Ha humuszmérlegünk továbbra is így romlik talajaink biológiailag inaktívvá, terméketlenné válnak, termelési feltételeink nem javulnak, de romlani fognak és az elkövetkező generáció életbevágó problémája az inaktívvá vált talajok javítása lesz. A hektáronkénti tiszta ásványi tápanyag mennyisége mai terjedelmében távolról sem lesz elégséges. Mégsem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a felhasznált, tiszta tápanyag mennyisége sohasem lesz oly mértékben adagolható, mint egyes nyugati államokban, mert éghajlatuk, az alacsony csapadékmennyiség, a csapadék egyenetlen elosztása és a magas vízelpárolgás nem teszi lehetővé a túlméretezett mennyiségű ásványi trágyák alkalmazását. Könnyen olyan helyzet állna be, hogy az ásványi tápanyagok a víz elpárolgása után sók alakjában felhalmozódnának, s oly sűrű koncentrációjú oldatot képeznének, amit a növényzet fel sem vehetne, Tápanyagszükségletünk kiszámításakor nem szabad tehát az oly sokszor idézett hollandiai, angliai, dániai stb. példák után igazodnunk. A termésnövelés további komoly problémája a nagyhozamú növények és a nagyteljesítményű haszonállatok előállítása és alkalmazása. Növénynemesítőink ezirányban komoly munkát végeznek és ennek eredménye máris jelentkezik az intenzív fajták előlállítása és a termelésbe történő sorolása terén. Öva intjük nemesitőinket, hogy a könnyű siker elérése céljából ne nemesítsenek ki alacsony szalmájú (meg nem dűlő) gabonafajtákat (főleg őszi búzákat), mivel a szalma kalászosaink majdnem anynyira fontos terméke, mint a szem és fokozott trágyázást csakis elegendő mennyiségű alomszalma esetén tudunk biztosítani. Dr. Frideczky Ákos mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára Szabályozzák a Sár patakot Többéves mérlegelés és tervezés után ez évben szabályozzák az ún. Sár patakot. A Sár patak a Garam és a Zsitva folyó vízválasztó dombvidékén ered. A Garam jobb oldalán elterülő Dél-szlovákiai Síkság és dombvidék vízfölöslegét vezeti a Garamba. Jelenleg alig szolgálja a mezőgazdaság célját. Szabályozása folytán azonban mintegy 10 000 hektárnyi terület vízgazdálkodása, illetve részleges lecsapolása valósulna meg. Több száz hektár rét válhatna szántótőiddé és a savanyú rétek is fokozatosan megjavulnának. A hozamok érdekében már most szükséges lenne a szabályozást megvalósítani és a patak állandó vízellátásáról gondoskodni. Demeter István (Garamkálna) A szőlőmetszés gyakorlati elvégzése A szőlőmetszést csakis szakképzett munkások végezhetik. A metszés célja a tőke kialakítása, a termőrefordulás meggyorsítása és az évenkénti rendszeres terméskiegyenlítettség biztosítása. Ezzel kapcsolatban sok szó esik a metszési és tőkeművelési módról. E két művelet szorosan összefügg — azonban közöttük értelemszerű — határozott különbség van. Metszési mód a szőlőtőke egyéves részének kezelését (kopasz, rövid, hosszúcsapos, szálvesszős metszés) — a tőkeművelési mód pedig a tőke idősebb részének kialakítását jelenti. A metszés elméleti alapjain kívül (mint a szőlő mikroklímája, polaritása, könnyezése, korelációja, megterhelése és rügytana), melyekkel a gyakorlati metszésnél tisztába kell lennünk, korszerűsíteni kell a metszés technikáját. A metszésnél nem elegendő — csak metszeni tudni (ismerni, megkülönböztetni a cser-, termő, ugar, és biztosító csapokat). Ismernünk kell az ültetvényekben előforduló — kiültetett szőlőfajtákat, mivel egyes fajták — fajtacsoportok különböző metszést igényelnek. Az úgynevezett déli-pontusi fajták csoportja kimondottan rövid csapos metszéssel is kívánatos — bő termést hoznak, sőt kopaszra metszve is jól teremnek. (Azonkívül, hogy nagy fürtűek, a legalsó, sőt a rejtett rügyeik is elegendő fürtkezdeménnyel rendelkeznek.) Ide tartoznak az Ezerjó, Kövidinka, Szlankamenka, Kadarka, Mézesfehér, Bánáti rizling, Pozsonyi fehér és a Mirkovácsa. Továbbá rövidcsapon is jól terem az Olaszrizling, Pirosveltelíni, Zöldveltelíni, Kék-portugáli, Irsay Olivér, Szőlőskertek Királynője, Mathiász Jánosné muskotály és az Ezeréves Magyarország Emléke. Az ún. nyugati fajták csoportja (az Olaszrizlingen és a Pirosveltelínin kívül) általában hosszúcsapos mefszést igényel, (egyébként keveset terem, mivel kisfürtü és az alsó rügyeken kevesebb a fürtkezdemény) sőt szálvesszőzéssel nagyüzemileg kívánatos termést ad. Ide tartozik a Rajnai rizling, Piros tramín, Sauvignon, Semillon, Fehérburgundi, Ruiandi (Szürkebarát), Müller Thurgau, Zöldszilváni, Naiburg, Korai piros vei telin), Medoe Noir, Kékfrankos, Kékburgundi, Cabarnet franc, Cabarnet sauvignon, Ferdinand de Lesseps, Ottonel muskotály, Hamburgi muskotály, Malinger, Madlin és az összes Chasselas, sőt a Passatuti is. Továbbá kielégítő termést csak hosszúcsapos metszéssel ad a Leányka, Bouvier, Csabagyöngye, Ceglédszépe. A hagyományos tokaji szőlőfajták közül a Furmint, Hárslevelű és a Sárgamuskotály kielégítő termést szintéu közepeshoszszú 3—4 csapos metszéssel ad; Sőt az ún. keleti fajták csoportja kielégítő termést csak szálvesszökön ad (az alsóbb rügyeik kevésbé termékenyek). Ide tartozik elsősorban az Alexandriai muskotály, valamennyi Kecskecsöcsű, Afuz Ali stb. Ismerve a szőlőfajtákat, a metszésnél egyik tőkétől a másikhoz való átmenet közben a tőkét gyors erőállapoti elbírálásban részesítjük. A metszés előtt — először is eltávolítjuk a kötözőanyagot és a karóhoz, dróthuzalhoz, vagy egyes vesszőkhöz csavarodott kacsokat — utána a leejtésre szánt letermett vesszőket. Az így kiritkított tőkét még tüzetesebb áttekintésben részesítjük és elvégezzük a felesleges vesszők lemetszését és a szükséges, termő-, ugar- és biztosítócsapok megmetszését. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a jó éles metszöollón kívül a szakszerű metszéshez még a kisfűrész, drótkefe és a kis nyitókapa is szükséges. A nyitókapával kibontjuk a töke gyökérnyakát, eltávolítjuk a harmatgyökereket (fiatal tőkéknél nélkülözhetetlen művelet), továbbá majd kisfűrésszel a vastagabb száraz vagy leejtésre kívánkozó többéves fásrészt. Ne feledkezzünk meg a drótkefe kihasználásáról sem, amellyel a kérges tőkefejet és a többéves fásrészt tökéletesen letisztítjuk. A ve-' nyigét rendezetten a sorok közötti csomókra halmozzuk. A különböző metszési módokat elsősorban a meghagyott rügyek száma és elhelyezésük jellemzi. A meghagyott rügyek száma (a megterhelés) a tőke művelési módja szerint különböző. Alacsony fej vagy bakk művelési módoknál 18—22, közepes művelési módoknál, valamint a Vejáros legyező, Guyot és Srégoms kordon 30—35 — s a magas művelési módoknál, mint a Moser művelés és az AZOS kordon 45—50 termő rügy. A metszést úgy végezzük el, hogy a vegetációs felület és a termés zöme az idősebb fásrészhez a szarvakhoz és a karokhoz minél közelebb legyen. így lehetséges az egyes szarvak — kordon karok állandó regenerálódása — ifjítása, mélyebb beavatkozás — leejtés nélkül. A szőlőtőkék és egyes részei erőállapotát nézve a szarvaktól-karoktól magasan elhelyezkedő vesszőket és a gyenge vesszőket — mindig rövid 1—2 . rügyes csapra metsszük (máskülönben felkopaszodnának). A szálvesszőket többnyire a tőke külső részén hagyjuk meg, ahol a letermése és leejtése után a tőke nem csonkul meg. A meghagyott szálvesszőket okvetlen kössük ki karikába, vagy vízszintes állapotba. A METSZÉS IDEJE A szőlő a nyugalmi idő alatt bármikor metszhető. Az eddigi nézetek és felfogások szerint télen metszhetők általában a melegebb fekvésű, északról védett és kötött talajú oltványszőlők. A télen metszett szőlő tavaszsza! korábban fakad, így hosszabb a tenyészidő és kevésbé könnyezik. Tavasszal szokásos metszeni a hidegebb fekvésű, északról nem védett, laza homoktalajú, saját gyökerű szőlőket. Az ilyenkor metszett szőlő később fakad és erősen könnyezik, miáltal nagy a tápanyagveszteség. Bár jobb minőségű metszés végezhető és az esetleges téli fagy által okozott kár részben kiküszöbölhető. Mivel szőlőtermesztésünk nagy ré<«6- nagyüzemi jellegű, a metszés idejére vonatkozó nézet js átalakulóban van. Olyan mezőgazdasági üzemekben, ahol a szőlőterület 100—200 hektár, sőt ennél is több, a munkaszervezés szempontjából nagy nehézségek merülnek föl. A szőlő metszése kisteljesítményű, rövid időszakú munka, s eddig nálunk nem gépesíthető. E nehézség megoldása lehet kétirányú: 1. a metszés végeztetése külső munkaerővel, vagy 2. a metszés időszakának meghosszabbítása. Az első irány részben a munka szakjellege, valamint az általános munkaerőhiány következtében a nehézséget nem oldja meg, így tehát a metszés időszakának megnyújtásához kell folyamodnunk. Ez pediglen csakis a téli metszésre való áttéréssel oldható meg. Mivel szőlőskertjeink nagyobb része déli, délkeleti és délnyugati lejtős fekvésű — az északi szelektől nagyjából védett, a téli metszés, ha kisebb rizikóval is, bátran alkalmazható mindaddig, míg a hőmérséklet nem csökken —7-------10 C fok alá. Különösen végezhető ez a közepes, magas és bakk művelésű ültetvényeken, ahol a fedés, szétszá.ntás a téli metszést nem akadályozza, vagy legalábbis a szarvaktól — kordon karoktól 20—30 cm-re az alsó huzal alatt a tőkeveszszőket már a tél folyamán letermeljük és így a tavaszi fakadás előtti időszakra már csak egy kisebb utómetszés marad hátra. Ezt az eljárást végezhetjük a fejművelésű szőlőkben is, sőt itt az esetleges téli fagykárt — lehúzott 1—2 vesszővel küszöbölhetjük ki, mert nagyüzemeinknek sincs más választásuk. Kása Sándor, szőlészeti és borászati mérnök (Szőlőske) A képen látható korszerű karvai oltó, csíráztató házból évente egymillió oltvány kerül ki az iskolázásra. \ 0SZABAD FÖLDMŰVES 1965. március 20.
