Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-20 / 11. szám

Sem az amerikai délkelet-ázsiai provokációja, sem a Bonn—Kairó— Jeruzsálem közt kirobbant válság nem került le a nemzetközi esemé­nyek napirendjéről. Helyesebben: e hosszú idő óta fennálló két válság­pont körüli huzavonák bizonyos mértékben háttérbe szorítják még azo­kat az aggasztó fejleményeket is, amelyek az amerikai négerek egyen­jogúsításáért folyó harcról szólnak. ebben az esetben az arab országok megszüntetik minden eddigi kapcso­lataikat Nyugat-Németországgal. Ehhez mintegy nyomatékül szolgál az a hír, hogy az izraeli kormány ko­moly gazdaság-politikai feltételekhez köti a Bonn által felkínált diplomáciai kapcsolatok feltételét. Az izraeli kor­mány elsősorban a náci háborús bű­nök elévülése idejének meghosszabbí­tását kéri, továbbá a Bonn—Kairó közt támadt vita következtében félbesza­kított nyugat-német fegyverszállítá­sok megújítását szorgalmazza. összegezve talán ennyit: Bonn szá­mára az arab államokkal támadt kon­fliktusában alighanem az a legkíno­sabb, hó-*’ saját érdekeivel is szem­bekerült. Mert az elszigetelés kocká­zata annál közvetlenebbül érinti Bonnt, hogy a nyugati szövetségesek nincsenek abban a helyzetben, hogy akár valami látványos szolidaritási gesztust is tegyenek. Ismét folyik a négerek vére El a kezekkel Vietnamtól! Mottóként is alkalmazhatnánk ezt a követelést mindazon eseményekkel kapcsolatban, amelyekre világszerte sor kerül az amerikai imperialisták délkelet-ázsiai mesterkedései miatt. Az egyre szélesedő tiltakozó-hullám átterjed a földteke minden részére, s százmilliók transzparensein olvas­ható: „Szabadságot és függetlenséget a népeknek!“, „El a kezekkel Viet­namtól“ stb. Az elmúlt napokban óriási méretű magyar—vietnami szolidaritási nagy­gyűlést tartottak Budapesten is, ahol a párt- és a kormány vezető képvise­lőinek jelenlétében a magyar főváros dolgozói kifejezték elszántságukat és odaadásukat a hősiesen harcoló viet­nami nép iránt. A moszkvai amerikai nagykövetség épülete előtt lejátszódott tömegtün­tetésnek, sajnos, diplomáciai bonyo­dalom lett a folytatása. Ezt megelő­zően még a moszkvai Pravda két fő­városi intézmény dolgozóinak levelét közölte, akik közvetlenül vagy köz­vetve szemtanúi voltak az amerikai nagykövetség előtt lezajlott és az azt követő eseményeknek. A levél írói el­mondották, hogy a külföldi diákok egy csoportja, főleg kínaiak, vereke­dést provokáltak, durván sértegették a rendőröket, sőt testi épségüket is fenyegették, amikor azok az amerikai nagykövetség védelmére keltek. Ennek következtében több diák is megsebesült, amit a Kínai Népköztár­saság kormánya ismét a két szocia­lista nagyhatalom közti viszony meg­rontására használt fel. A Pekingbe hazaérkező diákok elferdítették az események lefolyásának igazi tényét és újabb rágalmazásokat szítottak a szovjet nép ellen. Washington tovább provokál Miközben világszerte tiltakozások zajlanak le az indokínai helyzet fej-A Duce álla Annak idején, hatalma tetőpont­ján, Mussolini az Apentiinek egy hatalmas sziklájába vésette diktá­­tori fizimiskáját. A fasizmus alól felszabadult olasz népnek azonban minden formában elege volt már belőle és a köbe faragot szörnypofát felrobbantották. Csak a mintegy 3 méter magas diktátori állat nem tudták eltávolítani, mivel félő volt, hogy elmozdításával sziklaomlás kö­vetkezne be. Az évek folyamán aztán az eső, hó és a szél végezte el azt, amit a mérnökök nem mer­tek elintézni. Mussolini álla most minden percben lezuhanhat és elzá­rással fenyegeti a Via Flaminiát, az utat, mely Rómát a tengerparttal köti össze. Szakemberekre vár most a feladat, hogy húsz évvel csúfos halála után most már végérvénye­sen eltávolítsák a fasiszta diktátor bombasztikus emlékének utolsó nyomait. leményei miatt, továbbra sem múlt el a veszély, hogy az Egyesült Államok kormánya kiterjeszti a háborút a Viet­nami Demokratikus Köztársaság el­len. Washingtoni hírek szerint, ezt a határozatot Johnson elnök és legfőbb tanácsadóinak nemrég megtartott ér­tekezlete hozta meg, s alátámasztja ezt a szárazföldi erők vezérkari főnö­kének helyszíni szemléje is Dél- Vietnamban A haladó világ a vietnami válság békés úton történő rendezését köve­teli, de úgv látszik mindez süket fü­­'ekre talál Washingtonban. Johnson elnök legutóbbi tájékozóján elvetette a tárgyalások lehetőségét. A két irányvonal képivselőinek küzdelme közben nemzetközi téren az Egyesült Államok egyre inkább el­szigetelődik. Egyre jobban az a fel­fogás kerül előtérbe, hogy az idő Wa­shington ellen dolgozik és igaza van U Xhant ENSZ-főtitkárnak abban, hogy a helyzet rosszról még rosz­­szabbra fordulhat. A VDK ellen elkövetett legújabb amerikai légitámadások is azt bizo­nyítják, hogy a Pentagon urai egy idő­re kicsavarták Johnson kezéből az Egyesült Államok délkelet-ázsiai po­litikájának varázsvesszőjét. A veszteség mellé Az afrikai szabadságmozgalom kiemelkedő vezére, Jomo Kenyatta a nemrég függetlenné vált Kenya első köztársasági elnöke lett. Felvételünkön: Jomo Kenyatta leteszi az elnöki esküt. (Foto: CTK) zsarolás is járult Bár az Egyesült Államok legfelső törvényhozó testületé és maga John­son elnök még tavaly meghozta az Egyesült Államokban élő négerek mil­lióinak egyenjogúsításáról szóló tör­vényt, „a határtalan lehetőségek“ ha­zájában ismét vér folyik az emberi szabadság elemi jogainak védelméért. A színesbőrű lakosság (illeni meg­torlás központjában, Alabama állam fővárosában ismét a katonaság és a rendőrség brutális rohama vetett vé­get a négerek felvonulásának, akik szavazati jogaik elismerését követelik. Az események következtében Ame­­rika-szerte, de főleg a washingtoni Fehér Ház előtt az elmúlt napokban számos tüntetésre került sor, amely­nek során a felvonulók az egyenjogú­­sítási törvény gyakorlati alkalmazását követelték. Mindezek után szinte önkénytelenül is kívánkozik egy kis következtetés: az Egyesült Államok „az emberi sza­badságjogok védelme és függetlensé­ge“ ürügyén töb ezer kilométerre tá­vol veszélyes tűzfészket teremtett a világnak ebben a térségében, miköz­ben a saját portáján nem tud (vagy nem akar?) érvényt szerezni az al­kotmányban előírt emberi jogoknak a négerek számára! (tg) © A franciaországi községi válasz­tások minden kétségen kívül megerő­sítették a kommunisták, szocialisták és más demokratikus erők egység­frontjának előretörését. Az egység­front sikere különösen a nagyobb iparközpontokban és Szajna megye munkásvárosaiban feltűnő. Páris pe­remvárosainak többségében az új vá­rosi tanácsokat már az első forduló­ban a baloldali elemek vezetésével választották meg. © Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú döntés alapján ajánlja Gam­bia felvételét a világszövetségbe.. Az új önálló afrikai állam, mely csaknem 400 évig volt angol gyarmat, a világ egyik legkisebb országa. Lakosainak száma mindössze 316 000, © A Perzsa öbölben fekvő Bahrein­­szigeteken véres összetűzésre került sor sztrájkoló olajmunkások és a gyar­mati katonaság között. Négy ember meghalt, 27 súlyos sérüléseket szen­vedett. Az olajfinomító munkásai az embertelen munkafeltételek és szó­szólóik elbocsátása miatt léptek nagy sztrájkba. © Nyugati katonai szakkörökben nagy feltűnést keltettek Bradley nyu­galmazott amerikai hadseregparancs­nok leleplezései. A jelenleg 71 eszten­dős tábornok 1944-ben a franciaor-D onnban május 8-án azzal kíván­­® nak megemlékezni a hitleriz­­mus összeomlásának 20, évfordulójá­ról, hogy ezzel a nappal elévültnek nyilvánítják a nácik összes háborús bűneit: A jogalap, amelyre a bonni kor­mányférfiak hivatkoznak, az 1871. évi német büntető törvénykönyv 67. cik­kelye. Ez a törvénykönyv cikkelye kimondja, hogy aki ellen valamely bűncselekmény elkövetésétől számí­tott 20 éven belül nem indítottak el­járást, a határidő leteltével mentesül tettének minden büntetőjogi követ­kezményétől. Előtérben a választások Ezt a törvényt akarják Bonnban ki­terjeszteni a náci háborús bűnökre is. Azért írunk kiterjesztésről, mert már a német joggyakorlat tisztázta 1920 márciusában, hogy a 67. cikkely nem vonatkozhat háborús bűnökre. A bon­ni parlamentnek nincs joga áthágni ezt a gyakorlatot, mert a háborús büntettek nem tekinthetők valamely ország belügyeinek, hanem nemzet­közi ügyek, amelyekre az elfogadott nemzetközi jogszabályok érvényesek. A nemzetközi jog pedig semmiféle elévülést nem ismer. Egy ilyen lépés komoly kockázattal jár, súlyosan csorbíthatja az NSZK presztízsét még a vele szövetséges országokban is. Érdemes tehát alapo­sabban megnézni, miféle előnyök re­ményében vállalják Erhardék ezt a kockázatot. Nyilvánvaló, hogy belpolitikai elő­nyökre számítanak, hiszen választá­sok előtt áll az ország s egy burzsoá kormányzat ilyenkor mindent aláren­del a saját választási érdekeinek. A CDU—CSU választási blokk (a hatalmon levő, magát keresztényde­mokratának nevező pártkoalíció) bi­zonyára felmérte, hogy mely rétegek­ben növelhetné befolyását néhány népszerű intézkedéssel. Az elévülési javaslat csakis úgy születhetett meg, hogy a bonni hatalmi gépezet agy­trösztje számszerűleg is elég népes­nek találta azt a réteget, amely az NSZK-ban örömmel bocsát meg a ha­láltáborok hóhérlegényeinek, a lidicei és pz oradouri tömeggyilkosoknak, a népirtó. sterilizáló orvosbanditáknak, a vérbíró jogászoknak, magának a elevüles MM MM ÉS AMI MÖGÖTTE VAN • 30 EZER NÁCI BŰNÖZŐ SZABADLÁBON • ADE­NAUERÉK IDŐZÍTENEK BELPOLITIKAI SZÁMÍTÁSOK nácizmusnak, amely az ő szemükben egykor „naggyá tette Németorszá­got“. Kell-e ékesszólóbb önvallomás, mint az a szándék, hogy az NSZK mai vezetői ki akarják elégíteni, teljesen maguk mellé kívánják állítani ezt a réteget? Egy emberéletért egy másodperc Bucher igazságügy-miniszter az el­évülési javaslattal kapcsolatban kije­­lentete, hogy „ez nem jelent változást a nácizmussal szemben elfoglalt ál­láspontunkban". Nagyon igazat mon­dott. A háború óta eltelt csaknem 20 év alatt az NSZK-ban a bíróságok a vád alá helyezett náci bűnösök közül csaknem minden harmadikat felmen­tették. Jogerősen mindössze 5425 sze­mélyt ítéltek el, közülük 160 személy­re bizonyították a gyilkosság ,és 248 személyre az emberölés vádját. Ilyen­formán tehát mégiscsak akadt 408 olyan vádlott, akinek még az NSZK- ban is véresnek találták a kezét. Ezek közül kilencet (!) ítéltek halálra és 71-et életfogytiglani börtönre. Egy precíz statisztika szeriní a “ nyugatnémet bíróságok min­den egyes Auschwitzban meggyilkolt áldozatért egy másodpercnyi börtön­­büntetést mértek az auschwitzi gaz­tettekért közvetlenül felelős bűnö­sökre. S még nevetségesebbé válik a sta­tisztika, ha a kontinensméretekben elkövetett náci gaztettekhez mérjük az NSZK-ban húsz év alatt történt felelősségre vonást. Bucher úrnak kétségtelenül igaza van: az elévülési törvény nem hoz majd változást. Csu­pán betakarítja a termést. Annak a politikának a termését, amely sem el­tiporni, sem elszigetelni, sem lejáratni Erhard, az izgatott müezzin, aki sajá' maga alatt bontja a tornyot. (A Süddeutsche Zeitung karikatúrája.) gyűjtöttek össze bizonyító anyagot, akiket nem lehet előkeríteni. A Né-* met Szövetségi Köztársaság hivatalo­­san 30 ezer, eddig büntetlen náci bű-* nős létezését ismeri el. Az elévülési törvény életbe lépte-* kor egyetlen igazán biztos menedék-* hely jön létre milliók és milliók sza­­dista gyilkosai, Hitler volt entellek-* tüel cinkosai és népirtó katonabűnö­­zői számára: a Német Szövetségi Köztársaság! Nem nehéz megjósolni, hogy a külföldön rejtőző nácik ezer­szám dobják majd el az álneveket és sietnek „haza“, a Veterlandba, ahol törvény szavatolja sértetlenségüket. Tízezrek, s baráti-, rokoni-, száz- és százezrek fognak megkönnyebülten felsóhajtani, szabadban lélegezni — és cselekedni, aktivizálódni, hiszen már nem lesz mit titkolni, lehet majd beszélni, szervezkedni. Kik ellen? Ezt akarják az NSZK vezetői? ők azt állítják, hogy nem. De elhihet­­jük-e, hogy ők, az alaposságukról híres, jól számoló bankemberek és politikusok ne tudnák pontosan fel­mérni ennek a lépésnek a reális kö­vetkezményeit? Ők, akik nem akarják elismerni a nácizmus veresége kö­vetkeztében kialakult német határo­kat —, éppen ők ne tudnák, hogy re­­vansért, visszavágásért lihegő, min-* denre kész söpredéket szabadítanak fel? Nagyon jól tudják, mit tesznek. Szükségük van erre a söpredékre. Aki á-t mond, az b-t is mond. A bonni parlament egy képvi­selőcsoportja (természetesen Ade­­nauer sem hiányzik az urak közül)' már kidolgozta a következő lépést. Az NSZK-ban néhány évvel ezelőtt eltö­rölték a halálbüntetést. Akkor ez az intézkedés közvetlenül 60 náci tömeg­gyilkost mentett meg az akasztófá­tól, közvetve pedig a rejtőző bűnözők ezreinek okozott megkönnyebbülést. Most elkészült a javaslat, hogy — gyakorlatilag az elévülési törvény életbe léptével egy időben — állítsák vissza halálbüntetést. Kik ellen?! (Sz. L. I.) SZABAD FÖLDMŰVES 9 1965. március 20. Az Ulbricht elvtárs kairói látoga­tása miatt kirobbant Bonn—Kairó— Jeruzsálem közti gazdaság-politikai válság további fejleményei többek kö­zött azért is érdekesek, mert igazol­ják: mennyire önmagát rántotta sza­kadékba az a tarthatatlan bonni rög­eszme-politika, amely szerint az NDK nem létező állam. Legutóbb ott hagytuk abba ezt a témát, hogy az arab államok egyön­tetű felháborodással fogadták Bonnak azt a szándékát, hogy diplomáciai kapcsolatokra lép Izraellel. Ezzel kap­csolatban az arab államok múlt va­sárnap Kairóban megtartott külügy­miniszteri értekezleté leszögezte, hogy ;zági invázió alatt az amerikai és ka-­ládái egységek parancsnoka volt. Mos£ negjelent emlékirataiban azzal vádol­ja egykori parancsnoktársát, az angol :sapatokat vezénylő Montgomery ge­­íerálist, hogy ügyetlensége folytán 10 000 német katonának nyílt lehető­sége megmenekülni a körülzárástól. © A kelet-szibériai Magadan-kör-* cetben egy aranybányában két és fél dlogramm súlyú aranyrögöt találtak cvarc-sziklába beékelve. © Az osztrák szociáldemokraták elnökjelöltje Franz Jonas, Bécs város főpolgármestere. A Néppárt jelöltje, mint már jelentettük, Dr. Alfons Gor­­bach, volt miniszterelnök. © Az osztrák kormány törvény-* javaslatot hagyott jóvá, amely alapján a náci bűnösök minden korlátozás nélkül üldözhetők, s ezzel hatály­talanná válik az ez év folyamán lejáró elévülési határidő. A parlamenti több­séget képező két koalíciós párt egy­hangúlag fogadta el az új törtvényt. © A hágai nemzetközi bíróság a nyilvánosság kizárásával tárgyalja a Libéria és Etiópia által benyújtott vá­dat a Délafrikai Unió „apartheid"­­politikája ellen, amelyet a fajgyűlölő Verwoerd-kormány érvényesít a benn­szülött színesbőrű lakosság ellen. © A hongkongi rendőrség csempé­sző kereskedők gépkocsijában 250 kg ópiumot és 25 kg heroint foglalt le. A kábítószerek lepecsételt bádogdobo­­zokban voltak elhelyezve. nem akarta a nácizmust a bonni ál­lamban, hanem inkább semlegesítet­te, valamiféle hallgatólagos „kölcsö­nös lojalitás“ formájában. Így azután a szabadlábon sétáló náci bűnözők ezrei és ezrei várják most az „elévülés“ nagy pillanatát. Hogy há­nyán élnek közülük az NSZK-ban (s hány százezer rokont, barátot, üz­lettársat érint közvetlenül a helyze­tük), azt nehéz lenne pontosan kimu­tatni. Fritz Bauer, a hesseni tartomá­nyi főügyész nyilatkozata szerint csu­pán az ő hivatalában ötezer náci bű­nöző, köztük az auschwitzi haláltábor több száz keretlegénye „elintézetlen aktái“ várják — május 8-át. Vagy idézhetünk Robert Kempler amerikai jogásznak, a nürnbergi nemzetközi bíróság egykori tagjának egy nemrég éppen Nürnberg városában, diákok előtt tartott előadásából: „A Szövet­ségi Köztársaság elmulasztotta az el­járás lefolytatását a Gestapo csak­nem hétezer ügynökével szemben. Olyanokról van szó, akik felelős posz­tokat töltöttek be, és az ügyészségek terhelő adatokat tudnak róluk.“ Készül a menedékhely A legnagyobb lojalitást az úgyneve­zett „íróasztal mögött elkövetett bű­nökkel“ szemben tanúsítják a bonni hatóságok. Az eljárások folyamán különösen kímélték a náci hadipoten­ciál ipari hatalmasságait. Kínosan vi­gyáztak pl. arra, hogy az I. G. Farben­industrie nagy cápáinak (akik rab­munkásokat alkalmaztak, és előállí­tották a halálgyárak használatára a mérgesgázokat) még a nevük se ke­rüljön a bíróság előtt szóba. I^egdöbbentő adatok számolnak * * be a külföldön, főként Dél- Xmerikában és Spanyolországban rej­tőző bűnösök létszámáról. Az izraeli hatóságok kétezer olyan gyilkos ellen

Next

/
Thumbnails
Contents