Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-20 / 11. szám

A földhasználat legrégibb, legkül­­terjesebb módja volt a legelőgazdál­kodás. Az állatokat az év legnagyobb részében legeltették, legfeljebb télen dobtak eléjük szénát. Amikor a legelő düs volt, az állatok feljavultak, vi­szont a nyári szárazság idején és té­len koplaltak. Az akkori háziállatok ehhez hozzászoktak, bírták a kopla­lást.. Igénytelenek voltak, lassan és kicsire nőttek, termelésük is alacsony volt. Ebből a korból maradt fenn pél­dául a magyar-erdélyi marha, mely az alföldi legelőkön még 50 évvel ez­előtt is a karámban ellette meg télen a borját és — bár hó borította — kutya baja sem lett. Vagy a manga­­licasertés-csordák a bakonyi erdőben teleltek makkon és a süldő is legelőn nőtt fel. Később, amikor a népek elszaporod­tak és nagyobb kereslete lett az állati termékeknek, szükségessé vált az állatok termelőképességének fejlesz­tése. A hasznos tulajdonságok fejlő­désével párhuzamban vesztettek az állatok edzettségükből, csökkent az 'ellenállóképességük a betegségekkel szemben, elkényesedtek. A haszon utáni hajsza arra késztette az embe­reket, hogy állataikat óvják az idő­járás behatásaitól, naptól, széltől, hi­degtől, hogy minél több energiát for­díthassanak a termelésre. Ki sem en­gedték őket a szabad levegőre. Ez­által az állatok szervezete annyira le­gyengült, közöttük annyira elszapo­rodott a mindenféle nyavalya, hogy oda jutottunk, ahol vagyunk: majd­nem 100 °/o-os gümőkóros állományok­hoz, a fertőző elvetélés, a sertésbe­tegségek, a baromfijárványok stb. mind nagyobb mérvű elterjedéséhez. Főleg az ellenállóképesség csökkené­sének tulajdoníthatók a fiatal állatok megbetegedései (a borjúhasmenés, a malacok hasmenése, hurutos tüdő­­gyulladása, paratífusza, a csirkék fer­tőző hasmenése, a csirkevérhas, az újszülöttek gennyvérüsége stb.). A természetellenes állattartás, főleg a napfény hiánya okozza azt, hogy évente ezer állatot kell kényszervág­nunk angolkór és csontgyulladás miatt. És ezt az állapotot mi magunk idéztük elő „magasszintü állattenyész­tési tudományunkkal“. Most mégis el­hanyagoljuk a szervezet természetes immunitásénak fejlesztését. Ahelyett, hogy ilymódon kerülnénk a „tűz ki­törését“, inkább orvosságokkal, injek­ciókkal traktáljuk az állatokat „oltani a tüzet“, amikor még ég. Legelőinket, rétjeinket „nyakló nélkül“ feltörtük, mert ezeknek terméshozama minket már nem elégített ki. így azután álla­taink legjobb esetben csak kifutóba szorultak, ahol még mozogni sincs kedvük, és a kifutó sarkában álldogál­va marhatürelemmel elmélkednek a mindentudó ember „határtalan bölcses­ségén“. Nem tudatosítjuk, hogy amit nyerünk a réven (a szántóföld maga' sabb hozamán), annál sokkal többe veszítünk állataink betegségek általi s „megvámolásán“. r A legfőbb ideje, hogy elővegyük jó- , zan eszünket, és gátat szabjunk állat- ‘ állományunk további elsatnyulásának. Ha fel is szántjuk a legelőketMa talaj rendbehozása után újra kell telepíte­nünk. ( Legelőkre feltétlenül szükség van, mert: j 1. A (nem savanyú) legelő az álla- 1 tok legtermészetesebb tápláléka, vi- ! tamindús, fehérjedús, zsenge, köny- 1 nyen emészthető, ízletes. A legelőn 1 tartott állat gyorsan fejlődik, erős 1 csontozatú, emésztőszervei fejlettek, 1 kifogástalanul működnek. 2. Legeléskor az állat kint a szabad i levegőn oxigéndús levegőt szív tüde- 1 jébe, ennélfogva jó az anyagcseréje, : jól fejlődik, hibátlanul termel. A le- i vegö nincs szennyezve mérges gázok- : kai (széndioxid, ammónia, csatorna­gáz stb.), melyek az anyagcserét ront- , ják, a légzőutak, nyálkahártyájának gyulladását idézik elő. 3. Legelőn az állat sok napfényt kap, melynek hatására testében D-vitamin képződik, ami nélkülözhetetlen a cson­tok fejlődéséhez. Amelyik állat kis­korától fogva sokat tartózkodik a le­gelőn, az nem lesz vékonycsontú. 4. Legelőn az állat rendszeresen mozog. A mozgás fejleszti az izmo- 1 kát, tágítja a tüdőt, szívet, vérereket, fokozza az étvágyat, erősíti az Ízüle­teket. Ez is kihatással van a jó anyag­cserére, ennélfogva a tejhozamra is. A legelőn termelt tej vitamindús, ki­tűnő minőségű. 5. Legelés közben az állat fejét ál­landóan lehajtja, ezáltal hát- és ágyékizmai megfeszülnek, erősödnek, ennek következtében gerincvonala egyenes marad, kötése erős lesz. 6. Az állatok megszokják a szelet, az időjárás változásait, a hideg talajra való fekvést; mindez edzi őket. 7. A legelőre járó állatok jobban fo­­gamzanak, mint az istállózottak, mag­zatuk erősebben fejlődik, kevesebb náluk az elvetélés, könnyebben elle­nek. A legeltetés előnyös hatással Van az ivadék életképességére, meghóáz­­szabbítja az állatok tenyészképessé­­gét. 8. Legelőn van az állat legkisebb mértékben kitéve a légutakon fertőző mikroorganizmusok fertőző hatásá­nak. 9. A legeltetés a legolcsóbb takar­mányozás, mert általa megtakarítjuk a takarmány betakarítási költségeit' és az ezzel kapcsolatos veszteségeket. 10. A legelők beiktathatok a szántó­földi réti vetésforgókba, ezért a lege­lők talajjavító, humuszképző hatását szántóföldjeinken is érvényesíthetjük. Ezért kell rendszeresen legeltetni minden tenyész- és növendékállatot, a tejelő állatokat, ezért nem lehetünk meg legelő nélkül. A legelőtelepités ma már nem probléma. Öntözőberen­dezésekkel pedig biztosíthatjuk az egész idényben a zavartalan legelte­tést. Dél-Szlovákia magyarlakta vidékén jóval kevesebb rét van, mint legelő, így jelentőségük is kisebb. Többnyire szántóföldi művelésre alkalmatlan te­rületeket foglalnak el, ezért hiba len­ne ezeket „erőnek erejével“ feltörni. A réti széna egyébként kitűnő, jó ét­rendi hatású takarmány. Ezért a rétek megérdemlik a gondos ápolását. Ahol a rétek fertőzöttek (májmétely, gyo­mor-, tüdöférgesség stb.) és szánt­hatok, ajánlatos ideiglenesen pár évig szántóföldként használni a területet, azután ismét visszatérni a biztosabb szénatermelésre. Most van az ideje, hogy a rétek, legelők tavaszi ápolását elvégezzük. Ha az őszi műtrágyázást elmulasztot­tuk, most pótolhatjuk. Erre szuper­foszfátot, kálisót, kénsavas ammóniát, vagy lovosicei- .osztravai salétromot használjunk. Nitrogént ne adagoljunk túlsúlyban, mert ez csökkenti a legelő hereféleségeinek részarányát. A Tho­­mas-salak nem mosódik le elég mély­re. Jó hatása van a mésznitrogénnek a savanyú talajokon és a gyomok ir­tásában. A savanyú talajok meszezését ősszel kell elvégezni. Vastag hóréteg­re műtrágyát szórni nem tanácsos, mert félő, hogy a hó felengedésével a hóié a műtrágyát felolvasztja és elmossa. Amint a talaj szikkadása engedi, a rétet, legelőt nehéz hengerre! járat­juk, hogy a felfagyott növényeket visszanyomjuk a talajba. A vakond­túrásokat is legkönnyebb tavasszal elsimítani; legmegfelelőbb erre a keréksínekből készült simító. Henge­­rezés után 10—14 nap múlva, amikor a felfagyott füvek már Ismét legyö­kereztek, fogasolunk. Külön erre a célra gyártott a lánc-borona, mely jól hozzáidomul a talaj egyetlenségeihez. Ha ilyen nincs, fogasolhatunk közön­séges boronával is, A száraz murvát, amit a fogas összeszed, hordjuk ki a rétről, legelőről. Azáltal, hogy mezőgazdasági terme­lésünk belterjesebbé vált, a rétek és legelők jelentősége nem csökkent, sőt inkább fokozódott. Meglevő természe­tes legelőinket, rétjeinket tehát ne törjük fel, iktassunk a major körüli takarmányvetésforgóba legelő-szaka­szokat, és a legelők, rétek ápolására, hozamuk emelésére fordítsunk foko­zott gondot'. Schuster György mérnök (Béke) A szapi Következet 21 tagú favágócsoportja eredményesen dolgozik és télen a traktorosokat is bevonták a munkába. Képünkön Sándor István, a fa­rönköket vontatja. Bozsaky László (Szap) ★ ★ * Aranyérmes zöldségtermesztők A Sady nad Torysou egyesített szö­vetkezet tavaly két esetben is elisme­résben részesült. Lehet, hogy harmad­szor is bekerül a neve a járási párt­­bizottság becsületkönyvébe. Hisz évi tejeladási tervét teljesítette. Húsból 50 mázsát, tojásból pedig 100 000 da­rabot adott el terven felül. A tagság bekapcsolódott a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójára szervezett versenybe és el is nyerték a címet. A növénytermesz­tésben különösen a kukorica hektárho­zama figyelemre méltó. Kezdetben 40 mázsát termesz­tettek szemesen hektáronként, de később elérték már az 50 mázsát is. Az elmúlt gazdasági évben a kukorica nem látott kézi ka­pát. Két traktoros állandóan porhanyí­­tóttá a talajt, irtotta a gyomot és a vegyszer is megtette hatását. A be­csületes munka! meg is hozta gyü­mölcsét. Harminc hektáros területről átlagosan 60 mázsa szemeskukoricát; Csajka elvtárs, a szövetkezet elnöke gyűjtöttek be. Ezért a szövetkezel megkapta a „Szocialista Mezőgazdaság Építője“ címet. Csajka elvtárs, a szövetkezet elnöke' szép tervekről beszélt. A 220 hektáros gyümölcsöst még további 40 hektár­ral felfrissítik. Már az ősszel kiültet­tek 800 darab barackfát, 500 darab cseresznyefát és 4000 darab ribivzli­­bokrot. Annak ellenére, hogy a gyü­mölcsös fái elég öregek, mégis 360 000 korona bevételt hozott. A kertészei is eredményesen dolgozik. Peres Já­nos kertész unokájával Lénárt Libusá­­val együtt jó szervező és irányító­munkát fejt ki. A szövetkezet a jö­vőben három üzletbe és három étkez­débe szállítja a friss zöldséget. Saját raktárában 8 vagon zöldséget raktá­rozott el és most szállítják az emlí­tett üzletekbe a káposztát, sárgaré­pát, petrezselymet és zellert. Meg kell említeni, hogy a Bécsi Kertészeti Kiállításon a berlini petrezselyemmel ezüstérmet, a prágai nagy zellerfajtá­val pedig aranyérmet nyertek. A szövetkezet a jövőben még na­gyobb gondot fordít a zöldség és ,a gyümölcstermesztésre. Iván Sándor (Kassa) Az 1962—63-as évi rendkívüli hideg lél katasztrofális pusztulást okozott Szlovákia vadállományában. Tavaly hóolvadáskor tucatszámra találtak elhullt szarvast, dámvadat és őzet. Az idei tél nem volt annyira mostoha és a vadetetés is mindenütt rendsze­resen történt. Hegységeink északi lejtői árnyéko­sak, hűvösek. Télen vastag hóréteg fedi a talajt, mely sokszor lehetet­lenné teszi a mozgást. A jégzománccá fagyott felső hóréteg vérig sebzi a vad csülkét, amikor legelőt keres vagy kaparással próbálkozik eledel­hez jutni. A lelkiismeretes vadgondozó hótal­pon és sokszor egészsége veszélyez­tetésével keresi fel az etetőket, hogy azokról eltakaríthassa a havat és ta­karmányt juttasson beléjük. Ilyen helyen hiábavalóvá teszi a gondosko­dást a fékeveszett hóvihar, amely be­fújja az etetőt és megnehezíti a hoz­záférést, Nem csoda, ha a vad mene­kül az ilyen áldatlan helyről. Az őz és a dámvad többnyire a vé­dett völgyek, patakmelléki sűrűjében keres nemcsak menedéket, de élelmet is. Az száraz málna és szederlevél, a friss inda meg a fiatal hajtás szűkös eledel ugyan, de mennyiségileg mégis megtölti a vad bendöjét és mérsékli a tél káros hatását. A fűz és a re­kettyegally mézgája pedig igen üdítő, vitamindús csemege. Mindamellett a szarvasok nagy része átvándorol a délebbre fekvő erdőrészekbe, mert ott több a napsugár, enyhébb az éghajlat', puhább a hó, nagyobb a vad kaparási lehetősége és több a szemes ennivaló. A déli hegylejtők nagyobb biztonságot nyújtanak a vadnak az északi szél dermesztő basáskodásai ellen. A hűvös vadászterület előnye az, hogy szarvasbőgés idején jobb bikát lehet lőni, mint a délebbre fekvő, enyhébb területen. A kapitális kárpáti hímszarvas hűvös területet kedvel, aminek biológiai oka van. A déli fek­vésű vadászterület előnye viszont ab­ban rejlik, hogy téli időben több vad összpontosul, nagyobb számú szarvas­tehenet lehet terítékre hozni, ami közélelmezési szempontból igen fon­tos, ha a vadászatot tervszerűen ren­dezik. A magyarországi sajtó a közelmúlt­ban igen érdekes újságcikket közölt, mely szerint a múlt télen a Zemplén hegyközökben felállított etetőknél nagyszámú agancsos csehszlovák négylábú „polgár“ tanyázott, és ma­gyarországi fajrokonaival együtt fo­­gyasztgatta az ottani illatos hegyi szénát és ropogtatta a vadgesztenyét. A „rokonlátogatás" persze „vízum“ nélkül történt. Zöldsapkás határ­őreink nem követeltek a szarvasoktól „határátlépési engedélyt“, a magyar­­országiak viszont nem zavarták el és nem utasították ki az éhező vándort. Az ilyen vad tavasszal visszatér ideig­lenesen elhagyott otthonába. Selmec Adolf Hogyan élnek télen az állatok? Néha-néha még erősen rázza a szél a fák csupasz ágait, olykor hull a hó. Bizony a fagyok sem ritkák, de már úgy érezzük, elég volt a télből, minél előbb jöjjön a tavasz. Népesedjen be a rét, a mező, az erdő a növények szín­pompájával, az állatok hangjával. Ám de hol vannak télen az állatok? Egyeseket a téli élelemhiány vándorútra kény szerit ett. Mások téli álomra szenderültek. Vannak persze olyanok is, amelyek megtalálják életfeltételü­ket. Például a mezei pocok nem alszik téli álmot. A hó alatt járatokat váj, sót, ha kedvező az időjárás, még szaporodik is. Nézzük meg most azokat az állatokat, melyek téli álmot alszanak. Tudjuk, hogy a téli álmot külső és belső tényezők idézik elő. Nagy szerepe van a hidegnek, az élelemhiánynak, de a hormonokat termelő mirigyek tevékeny­sége is jelentős. Egyesek téli álmot alszanak, mások csupán téli nyugalomra vonulnak. Té­len nyugalomra vonul a hal, béka, kígyó, gyík, medve, borz, mókus stb. Téli álmot alszik a sündisznó, hörcsög, ürge, denevér stb. Ezek valamilyen rej­tekhelyen húzódnak meg. Élettevékenységük csökkentett, s dermedtséghez hasonlóan alszanak. Testük hőmérséklete plusz 1, mínusz 3 C fokig is csök­ken, szívverésük ritkább, légzésük lassúbb, mint azoké, amelyek csak nnu­­galomra vonulnak. A medve testhőmérséklete csupán pár fokkal csökken. Csökkentett életműködés alkalmával a szervezetnek kis mennyiségű oxigén mellett hosszú ideig nincs szüksége táplálékra. A téli alvás idején az állatok testüket leginkább karikához hasonlóan ösz­­szehúzzák. A denevérek zsákszerűén összehúzódva csüngnek. Az állatok alvása különböző. Megszakítás nélkül folyamatosan alszik a disznó. Hosszú és folyamatos téli álma van a hosszúfülü denevérnek is. A mókus viszont igen rövid ideig pihen. Enyhe téli napokon előbújik és esz szegyűjtött táplálékát fogyasztja. Vannak állatok, amelyek nyáron meghíz­nak. s télen ebből a zsírpárnával bélelt tartalékból élnek. Ilyen például a medve, melynek zsírtartaléka sokszor meghaladja az 50 - 60 kg-ot. Hasonlóan meghízik a borz is, mely télen gyakran előjön, s füvet, makkot eszik vagy éppen pockot fogdos. Az állatok búvóhelye különböző. A denevérek magas helyet, odvas, üreges fákat, sziklarepedéseket, barlangokat keresnek. A mókus üreges fában húzó­dik meg, vagy fészket készít magának galyból és lombból. A sün bokrok alján, erdei avarban telel. A medve téli nyugvóhelyét leginkább kidőlt fák gyökerei között gályákból készíti, még a bejárati nyílást is eldugaszolja. Mint ismere­tes, mélyen a talajban van a fekhelye a borznak, hörcsögnek, ürgének. A borz évről évre bővíti folyosóit és kijáratait Fészkét sokszor 2 méter mélyre ássa, s ebből vezet egy járat az éléskamrához, kettő pedig a felszínre. Egyik függőleges a gyors beugrásra, a másik ferde, a kiszaladásra. Az ürgék füg­gőleges járata gömb alakú lyukba vezet, mely mellett van a tároló helyiség. Ezek az állatok fészküket puhára bélelik s itt töltik a telet. A földben szendereg még a csiga, giliszta. Itt húzódik meg számtalan ro­var is. S ha majd jön a tavasz, átjárja gémberedett testüket a nap sugara, ismét elóbújnak és hangos lesz a rét, a mező, az erdő. Ojjáébred a termé­szet. ERDÉLYI ELEMÉR (Vojany) séget a védnökségi tevékenység kere­tében. Január végén a perbetei EFSZ felett is védnökséget vállaltak, sőt most van folyamatban az izsai EFSZ- szel való védnökségi szerződés meg­kötése is, ahol a hajógyári szaktan­­intézet tanulói lesznek a fővédnökök. Ha a védnökség nem formális, akkor bizony mind a két félnek ki kell ten­nie magáért. A komáromi hajóépítőkre nem lehet panasz, ha szorított a csiz­ma, kint találtuk a szerelőcsoportokat a határban vagy a javítóműhelyekben. Nagyobb munkáknál a gyárban végez­ték el a javításokat. így sikerült eredményesen elvégezni a tavaszi munkákat és a terménybetakarítást. A szövetkezetekből tél alatt idény­munkára jöttek a tagok a gyárba. A hajógyári dolgozóknak először a gutái EFSZ fölött vállaltak védnök­séget. Ma már ez a szövetkezet a maga lábán is megáll, és ezért 1965- ban megszűnt a védnökség, s helyette a fiatal, akkor alakult cserháti szö­vetkezetei vállalták el. Az eredmények igazalják, hogy a védnökségi üzemek helytálltak. A me­zőgazdasági és a gyári dolgozók közös igyekezetét tükrözi a jó munka. Széné si János (Komárom) Hasznos időtöltés Az alsószecsei HNB a fogyasztási szövetkezettel karöltve varró, főző és sütőtanfolyamot rendezett a falu asz­­szonyai számára. A főzés művészetére Sípos Lajos lévai szakács oktatta őket. A tanfolyam befejezését közös vacsorával ünnepelték meg. Az ízléses finom ételek minden szónál szebh»n dicsértik az asszonyokat, no meg Sí­pos Lajos szakácstudományát. A falu vezetői gondoltak a téli sport­lehetőségek fokozására is. Vásároltak egy biliárd- és egy ping-pong-felsze­­relést, ezenkívül a táncolni szeretők­nek gramofonos rádiót. Az alsószecsei fiatalok tehát nem unatkoznak, van mivel eltölteniük a hosszú téli esté­ket. K ú c s Gyula (Alsószecse) A védnökség-vállalás sok feladatot és nagy felelősséget von maga után Különösen akkor, ha gyenge, vág; újonnan alakult szövetkezetről va« szó. A komáromi hajóépítők immái négy EFSZ védnökei. 1963-tól a cser­háti, 1964-től a madari szövetkezeti tagoknak nyújtanak hatékony segít­k hajóépítők négy EFSZ védnökei „Rokonlátogatás" túl a határon SZABAD FÖLDMŰVES / 1965. március 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents