Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-20 / 11. szám

Több szakképzett kertészt Áldásos együttműködés A lakosság étrendjének alakításában számottevő szerep vár a kertészekre. Lényeges kérdés: a lakosság zavarta­lan ellátása friss zöldséggel, gyü­mölccsel. De nem hagyható figyelmen kívül a lakónegyedek, 'terek, utcák szépítése sem — ami szintén a ker­­'tészek feladata —, valamint a kon­zervgyárak nyersanyaggal való ellá­tása. Hazánk kertészeté Európa-szerté ismert. A Bécsi Nemzetközi Kerté­szeti Kiállítás nagy sikere bizonyítja ezt, ahol összesen 415 arany, ezüst és bronz éremmel jutalmazták kerté­szeink áldozatos munkáját. A nemze­tek közti vetélkedésben a harmadik helyet vívták ki, megelőzve olyan fej­lett kertészetekkel rendelkező orszá­gokat, mint Hollandia, Belgium és a Német Demokratikus Köztársaság. Saját magunkat csapnánk be, ha nem foglalkoznánk azzal a kérdéssel, hogy Dél-Szlovákia kertészei miért nem részesei ennek a sikernek, mert tagadhatatlan, hogy a csehországi kertészetek lényegesen kiemelkedőbb eredményeket mutatnak fel. Mi lehet ennek a lemaradásnak az oka? Talán a jobb természeti feltételeik? Kötve hisszük! Valószínű, a lemaradás oka másutt lesz. Az egyik fő ok inkább a szakképzettség hiányában mutatkozik meg. Nálunk — Dél-Szlovákiában — lényegesen kevesebb a jól képzett kertész! Pedig a szövetkezetek, állami gaz­daságok termelési alapja nőttön nő. Összehasonlítani q ma kertészetét a múltéval, ’szinte lehetetlen. A felap­rózott kisüzemi, néhány áros bolgár­­kertészetek helyett hajtatóházakkal, esőztető berendezéssel és gépi fel­szereléssel rendelkező, kívülről kor­szerűnek látszó kertészeteink vannak. Nem beszélve a tápanyag ellátásról és a növényvédelem korszerű vívmá­nyairól. Kertészmérnökök, technikusok, mes­terek és tanoncok százait igénylik a mezőgazdasági üzemek. Nem is be­szélve a betanított szakmunkásokról, akik irányítás mellett elvégzik az elő­re átgondolt technikai feladatokat. Mennyi kár származik a hiányos szak­mai felkészültségből? Igen számot­tevő! Sok éven át érezteti hatását egy-egy rosszul telepített szőlő vagy gyümölcsös, a kevert ültetés, a rosz­­szul megválasztott fajta, mely nagyon kihat a terméseredményekre. A haj­tatóházaink ráfizetéses termelését, bizonyos mértékig a szakértelem hiá­nya okozza. Az új lakótelepek kör­nyezetének Ízléstelen ejrendezése na­gyon hűen tükrözi, mily messzire ma­guk mögött hagyták díszkertészeinket Még pár évvel ezelőtt is a vásárlók nagy részének egyik legfőbb kívánsá­ga az volt, hogy a görögdinnye jó nagy legyen. Azt tartották, hogy csak a nagy dinnye lehet érett és zamatos. Azonban a nagy dinnye vásárlása bi­zonyos hátrányokkal jár. így elsősor­ban sokba kerül (ami különösen ak­kor kellemetlen, ha ráadásul még rossz is a dinnye), nehéz cipelni, eset­leg felvágva kell vinni, ami további kellemetlenségekkel jár, csurog a leve és könnyen romlik. További hátrány még az is, hogy nem fér be a hűtő­­szekrénybe sem, szabad levegőn pedig felvágva hossszabb ideig nem tárol­ható. A hátrányok kiküszöbölése a na­gyobb dinnyetermesztő és fogyasztó országokban, így például Japánban, a Szovjetunióban, az Amerikai Egyesült Államokban állítottak elő örökletesén kisgyümölcsű fajtákat, amelyek már megfelelnek a mai követelményeknek. A legkedveltebbek azok a fajták, amelyeknek az átlagos gyümölcssúlya 3—4 kg, de akad fajta, amelynek a gyümölcssúlya alig éri él az 1 kg-ot. Amint már olvasóinknak érről be­számoltunk a Szabad Földműves 1964. február 6-i számában, a Sósszigeti Növénynemesítő Állomáson is meg­kezdtük a kisgyümölcsű dinnyefajtak kinemesítését. Nagyobb mennyiségű (kb. 40 fajta) külföldi görögdinnye fajtát szereztünk be, hogy kipróbáljuk viszonyaink között termesztési és használati értéküket, másrészt’, hogy a részükre értékes tulajdonságokkal rendelkező fajtákat (pl. koraiság, kis­­gyümölcsűség, betegségekkel szem­beni ellenállóképesség) a hazai faj­tákkal, a Dunajjal keresztezzük. Eb­ben a fajtagyűjteményb'en találunk több fajtát, amelynek kicsi a gyümöl­cse, így pl. a New Hampshire Migdet 1 kg körüli, a Sztoksz 3—4 kg és a a magyarországi díszkértészék. A jrég divatját múlta, kruppök, gyúrt utak, a helytelenül alkalmazott növénytár­­sííás, építészeti kultúránk ellentéte gondolkozásra késztethetné illetéké­­s’einket. Ha mélyebben boncolgatjuk a hiá­nyos szakképzettség okait, rájövünk, hogy ezek még a múlt szomorú örök­ségei. A pár holdon, vagy négyszögö­lön kertészkedő lényégében égy-két kultúrát termesztő kertészből lett 10, 20, vagy 50 hektáron tevékenykedő zöldségkeríész, vagy 10—30—50 gyü­mölcsfát kezelő idős szövetkezeti tag­ból gyümölcskértész. Sok helyütt ez a helyzeti A termelési igazgatóságok dolgozói — az adminisztratív formá­kat mellőzve — személyesen győződ­hetnének még erről a legjobban, mennyire lemaradtunk ézén a téren. De hol vannak a fiatalok? Az után­pótlás? Hiszen már húsz éve, hogy felszabadultunk? Vajon elhanyagol­tuk volna ezt a művelési ágat? Hiszen van kertészeti iskolánk is! Igaz, nem olyan, mint kellene. A gyakori átszer­vezés nem szerez jó hírnevet az isko­lának. A jelenlegi iskolahálózat alap-­­ján még sok-sok évet várhatunk. Hiá­nyos az iskolák felszerelése, hiányzik a faiskola, hajtatóház, a szakképzett tantestület', tangazdaság és még sok Sugar Baby szintén 3—4 kg nagyságú gyümölcsöt hoz. Ezek közül a New Hampshire Magdet korai, azonban nem megfelelő a minősége és a legfőbb hibája, hogy viszonyaink között na­gyon keveset terem, így csak keresz­­tezési célokra alkalmas. A Sztoksz, bár szintén kisgyümölcsű, minősége középes, termésmennyiségre szintén gyengébb a Dunajnál, nem is korábbi így nincs különösebb értelme veié foglalkozni. A termesztésre még leg­alkalmasabbnak látszik a Sugar Baby, amelyet Magyarországon is termesz­tenék. Ennék a fajtának a gyümölcs­nagysága megfelel ugyan, minőségre azonban gyengébb a Dunajtól (t. i. szokatlan mélléklze van) és termelő­­képességré sem éri él a Dunají. Elő-Megjegyezzük még, hogy a hibridek hátrányban voltak a Dunajjal szem­ben, mivel a kísérlet 2X2 m-és nö­vény- és sortávolságra volt kiültetve, a hibridek pedig rövidebb indát' fej­lesztettek, mint a Dunaj, így a terüle­tet nem tudták kellőképp kihasználni. Valószínűlég sűrűbb kötésben termő­­képességben is felülmúlják a Dünajt. Természetesen egyéves kísérlet alapján nem lehet valamely fajta vég­leges értékét megállapítani. Ezért az 1965- ös évbén az új hibridekét már 5 kísérleti helyén próbáljuk ki. Egy­úttal ebben az évbéh igyekszünk any­­nyi hibridmagőf előállítani, hogy az 1966- os évbén már a termesztők is kipróbálhassák a legmegfelelőbb hib­ridekét. A görögdinnyénél a hibrid vetőma­got kézi keresztezéssel állítjuk elő, im' megnehezíti és megdrágítja a ve­egyéb. A jelenlegi kertésziskolák’ évi befogadóképességé mindössze 40 mes­ter és 20—25 tanonc. Sajnos, eddig magyar nyelvű kertészeti műszaki Is­kolánk nincs! Bár érre alkoímány­­biztosítofta jogaink vannak. Igaz, szá­mos a szlovák tannyelvű kertészeti iskola, de mit hoz a kertészeti ter­mesztésben elmaradott Dél-Szlovákia magyarlakta vidékei számára? Nagyon kevés az olyan végzett tanuló, aki a mi sajátos viszonyaink közepette jól hélyfáll, gondolva itt a nyelvtudásra és az emberekkel való szoros kapcso­latra. Csakis a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóinak fiaira, lányai­ra számíthatunk. Ezek a fiatalok, ha számukra adva van az anyanyelvi szakoktatás, minden rábeszélés és agitáció nélkül visszatérnek a gazda­ságba, s tudásukat a kertészeti ter­melésben gyümölcsöztetik, mint kép­zett szakemberek, mert jövőt látnak ebben a szakmában. Tehát, helytelen minden olyan nézet, s téves, amely arra irányul, hogy a szakmai képzés idegen nyelven folyjon, csak az anya­­nyelven történő oktatás hozza meg a teljes szakmai sikert. Az olyan tanuló, aki az anyanyelvén kívül más nyelvet nem bir, először a nyelvet sajátítja el és a szakmai nevelés csak másodlagos lesz nála. Nagyon fontos, hogy a szövetkeze­tek és állami gazdaságok, termelési igazgatóságok mérlegeljék ezeket a tényeket, s belőlük kiindulva, bizto­sítsák a jobb és több szakképzett kertészt, saját részükre. nye azonban, hogy 7—10 nappal ko­rábbi, így ahol a korai dinnyét na­gyobb áron vásárolják fel, ott indokolt lehet a termesztése. Mivel az eddig átvizsgált külföldi fajták között nem találtunk olyant, amely minden tekintetben megfelelt volna viszonyaink között a követel­ményeknek, még 1963-ban kereszte­zéseket végeztünk a Dunaj és a kül­földi fajták között, abból a célból, hogy egyesítsük a Dunaj és a külföldi fajták jótulajdonságait. Az elmúlt 1964-es évben összesen 25 hibridet próbáltunk ki. A 25 kombinációból si­került két Ígéretes hibridet nyerni. Ezekkel sikerült a Dunajra jellemző jótulajdónságokat, a bő termőképes­séget, a kiváló minőséget, a szép pi­ros hússzint és az aprómagvúságot összekapcsolni a koraisággal és a kis­­gyümölcsűséggél. Az alábbi táblázatban bemutatjuk az új hibridek adatait a Dunaj fajtá­hoz viszonyítva az 1964-es évben: tőmagelőállítást. Azonban ha vesszük a hibrid fajták termesztésével járó előnyöket (koraiság, termőképesség, minőség stb.) akkor feltétlenül meg­éri a ráfordított fáradságot és költ­ségekét, mint ahogy ezt a külföldi tapasztalatok (Japán, Szovjetunió, USA) igazolják. Magyarországon az 1964-es évben szintén elismerték az első hibrid fajtát (Kecskeméti hete­­rózis névén), amelynek a vetőmagját ugyancsak kézi keresztezéssel állítják elő. Ahhoz azonban, hogy a hibrid vető­mag termesztésé nagyobb termesztési költségek ellenére nálunk is rentábi­lis legyen, előfeltétel, hogy a korai dinnye magasabb áron légyen fölvá­sárolva mint a késéi dinnye. A maga­sabb felvásárlási ár ösztönzőleg hatna a termesztésre és elősegítené a diny­­nvetermeszfés fellendülését. Rákóczi Lajos (Sóssziget) A mezőgazdasági üzemek gazdasági épületeiben működő gépi és elektro­technikái berendezések műszaki kar­bantartását mind a mezőgazdasági üzemek, mind a gépállomások elha­nyagolták. Ennek az lett a következ­ménye, hogy csökkent az említett be­rendezések élettartama, a gépi esz­közöket idő előtt ki kell selejtezni olyan komoly üzemzavarok miatt, amelyeket éppen a rendszeresen vég­zett karbantartással és gépjavítással előzhetnénk meg. Ezt elsősorban a fejőberendezéseken tapasztalhatjuk, mivel ezek műszaki bonyolultságuk és rendeltetésük miatt nagyon megkí­vánják a naponkénti, illetve a minden fejés után végzett műszaki karban­tartást. A gépállomások hatásköre ebben az évben kibővült és ennek keretében rájuk bízták a mezőgazdasági üzemek állattenyésztési gépeinek és elektro­technikai berendezéseinek rendszeres karbantartását is. Erre feltétlenül szükség volt, mivel mezőgazdasági üzemeink igen sok gépet és gépi be­rendezést foglalkoztatnak és nagy pénzeszközöket fordítanak erre a célra. A rimaszombati járásban 41 fejő­berendezés, 86 fejőgép, 19 mozgóvá­lyú, 70 körbefutó kaparólánc, 45 komplett, a sertések nedves takarmá­nyokkal történő etetésére szolgáló berendezés, 580 függöpályás takar­mány- és trágyaszállító és sok más műszaki berendezés működik. A já­rásban üzemeltetett technológiai be­rendezések nagy száma természetesen sok karbantartási és gépjavítási mun­kát is jelent. Az elmúlt évben a me­zőgazdasági üzemek dolgozói gyakran fordultak a gépállomáshoz azzal a kéréssel, hogy a technológiai beren­dezéseken előforduló géphibákat ki­küszöböljék. Ám csak akkor határoz­ták magukat erre a lépésre, amikor a berendezés már hosszabb ideig üze­meltetésre képtelen volt. Ennek elke­rülése érdekében a rimaszombati gép­állomás hozzálátott a szervizszolgálat kiépítéséhez. Ez a gondolat nagy meg­értésre talált a mezőgazdasági üze­mekben. A szövetkezetek és az állami gazdaságok kérték, hogy a karban­tartást és a gépjavítást a gépállomás szakképzett dolgozói végezzék el, mi­vel náluk nincsenek olyan dolgozók, akik főként a bonyolultabb technoló­giai berendezések üzemképességét biztosítani tudnák. A Rimaszombati Gépállomás a já­rási mezőgazdasági termelési igazga­tósággal karöltve az elmúlt év de­cemberében és ez év januárjában bizottságilag felülvizsgálta az összes mezőgazdasági üzem technológiai be­rendezéseinek műszaki állapotát. A bizottság a gépállomás képviselőiből (az állattenyésztési gépesítés vezető­je, az elektrotechnikus és az illetékes körzet állami minőségi ellenőre) a termelési igazgatóság képviselőjéből (gépesítő) és a mezőgazdasági üzem dolgozóiból (zootechnikus és elnök) tevődött össze. A felülvizsgálás alap­ján gazdasági szerződéseket kötöttek, amelyekben a gépállomás kötelezte magát, hogy negyedévenként (egyes üzemek kérésére havonként is) elvég­zi az összes technológiai és elektro­technikai berendezések karbantartá­sát és javítását. A szerződés alapján a gépállomás kötelezte magát, hogy az üzemeltetés közben felmerült üzemzavarokat elsődlegesen, 24 órán belül eltávolítja és a mezőgazdasági üzemet felszereli a legszükségesebb apró alkatrészekkel, hogy így az állat-* gondozók saját maguk is elvégezhes­sék a kisebb javításokat (alátétek, tömítések, fejőcsészék stb.). Ez év január 31-ig a Rimaszombati Gépállo­más 75 gazdasági szerződést kötött a mezőgazdasági üzemekkel az állatte­nyésztésben működő technológiai be­rendezések karbantartására és javítá­sára. Ez a járás 128 szövetkezetének és állami gazdaságának 58 %-át ké­pezi. Azóta a gazdasági szerződések megkötése állandóan folyamatban van. Az elektrotechnikai berendezések kar­bantartására ugyanaddig az időpontig csupán 13 gazdasági szerződést kö­töttek, mivel azok műszaki állapotát addig az időpontig nem tudták mara­déktalanul felülvizsgálni. Ezt a mun­kát március végéig akarják befejezni s akkor már nem áll semmi sem a gazdasági szerződések megkötésének útjában. A gépállomás a gépek karbantartá­sára és javítására vonatkozó szerző^ déses kötelezettségek biztosítására tíz dolgozót jelölt ki. Ezekből hatan az állattenyésztési műszaki berende­zéseket javítják majd, négyen pedig az elektrotechnikai berendezéseket. Tekintettel a járás nagy terjedelmé­re, az állattenyésztési gépesítés sza­kaszát hatáskör szerint három cso­portra osztották, amelynek központja Tornaiján, Feleden és Hnúsíán van. Itt építették ki a központi javítómű­helyeket, az anyag- és pótalkatrész raktárakat. Minden csoport saját köz­lekedési eszközzel (Garant tehergép­kocsival) rendelkezik és az előre ki­dolgozott ütemterv szerint biztosítja a mezőgazdasági üzemek gépeinek karbantartását és javítását. Az elektrotechnikai berendezések karbantartásának szakaszát — tekin­tettel munkájuk nagy terjedelmére a mezőgazdasági üzemekben — nem osztották csoportokra. A négytagú csoport együtt dolgozik. Mivel csupán egyetlen szállítóeszközzel (Praga RND) rendelkeznek, ez a legmegfele­lőbb megoldás, ugyanis az autót cél­szerűen kell kihasználni a dolgozók, az anyag és a pótalkatrészek szállí­tására. Az elektrotechnikai berende­zések karbantartó csoportjának köz­pontja Feleden van. Itt rendezték be a központi javítóműhely, a nagyobb mértékű javítások biztosításához, fő­ként a villanymotorok főjavításához szükséges anyagok tárolására szolgáló raktárt. Ezen a szakaszon minden esetben és minden körülmények kö­zött szigorúan ügyelni kell a baleset­elhárításra vonatkozó előírások gon­dos betartására, mivel a villanyáram még sok mezőgazdasági üzemben bal­esetet okoz. A gépállomás karbantartással meg­bízottak kötelesek a mezőgazdasági üzemekben dolgozó gépkezelőket meg­tanítani a helyes karbantartásra és gépkezelésre, az elektrotechnikai be­rendezéseknél főként az előírt nor­mák betartására és helyes gépkeze­lésre, hogy így a lehető legnagyobb mértékben korlátozni tudjuk a mun­kabaleseteket és tüzeseteket. A rimaszombati járás mezőgazda­­sági üzemei megértették milyen nagy jelentősége van a gépek rendszeres karbantartásának és javításának. Meg­győződtek arról, hogy csakis így tud­ják biztosítani a technológiai beren­dezések jó műszaki állapotát és hosz­­szú élettartamát. Stanislav Prokes, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozója Komolyan gondolják a segítséget A tréncíni járás ipari dolgozói az elmúlt évben 67 820 órát dolgoztak le azokban a szövetkezetekben, amelyek fölött védnökséget vállaltak. A leg­több munkát és időt a gépek javítására fordították, mivel a szövetkezetek ezen a szakaszon vártak segítséget. A legnagyobb segítségnek, amit a mezőgazdaságnak nyújtottunk, mégis azt tartjuk, hogy az ipari dolgozók közül a mezőgazdasági munkához értő, esetleg mezőgazdasági szakiskolai végzettséggel rendelkező egyéneket az ipari üzemek felszabadították és hozzájárultak ahhoz, hogy ezek az embe­rek ismét visszatérjenek a mezőgazdasági termelésbe. így a Stará Turá-i Finommechanikai Művek 15 emberrel gyarapította a szövetkezetek szak­képzett dolgozóit. Gépesítók, traktorosok és más szükséges szakemberek kerültek ki a többi ipari üzemek dolgozói közül. Ebben az évben főként a kisebb víztárolók építésénél akarunk segítséget nyújtani. így a Hvörka, Hőmre, Kostolná és Stará Túra községek mellett 600 000 korona ráfordítással már ebben az évben be akarják fejezni a víz­tárolók építését. Itt nem is annyira a védnöki üzemek brigádsegítségéről van szó, mint inkább a munkálatok befejezéséhez feltétlenül szükséges gé­pek és gépi eszközök kölcsönzéséről. A trencínj járás ipari üzemeiben ele­gendő olyan gépet és gépi eszközt találunk, amely nagy segítséget nyújthat a víztárolók építésében. Az idei csúcsmunkálatok idején már a tavalyi jó tapasztalatokra támasz­kodhatunk, hiszen a tavalyi aratáskor az ipari üzemek 47 szakképzett dol­gozót, elsősorban cséplögépkezelöt, traktorosokat, kombájnosokat, gép­javítókat és gépesítöket küldtek segítségképpen a szövetkezetekbe Ezen kívül elvállalták a villamosvezetékek javítását f< Stefan Kolínélc SLEZÁK ISTVÁN (Nagymegyer) Importált zöldségfélék A tavalyi kedvezőtlen időjárási viszonyok kö­vetkeztében nincs ele­gendő zöldség-vetőma­gunk. így a szükségle­tet, főleg főzelékfélék­ből, behozatal útján ki­elégíteni igyekszünk. A Német Demokrati­kus Köztársaság a „Vor­bote“ kelkáposzta fajtát szállítja. Ez a mi Pred­­zvést (Előhírnök) faj­tánknak felel meg. Csak a legkoraibb vetésre és kiültetésre alkalmas, darabáruként begyüjtve. A hollandiai Langendij­­kerból behozott kelká­poszta-fajta tenyészide­­je hosszú, s csak gondos agrotechnika mellett ad jó termést. Karfiolok közül a már ismert dán „Kodaniát“ kapjuk, korai begyűjtés­re, s a „Dániát“ szántó­földi korai termesztés­re. A „Viking“ fajta idényközti termesztésre a legalkalmasabb, ha jól előkészített, trágyázott talajba kerül, idejekorán s rendszeres öntözésről gondoskodunk. A „Mas­ter" tavaszi és őszi ter­mesztésre egyaránt meg­felel, a „Garant" pedig idényközti és őszi ter­mesztésre. Káposztából is több fajtát hozunk be. Hol­landiából a „Ditmar• scher Allerfrühester“ üvegházi termesztésre szolgál, de termeszthető szántóföldön is, legko­rábbi betakarításra, — ugyanúgy, mint a dániai „Ditmarscher Treib“. A dániai vagy hollandiai „Golden Acker“ a mi „Ditmarscher“ káposz-> tanknál valamivel ko­raibb és 50 cm-es tő­­távolságot követel. Az említett három fajta csakis a legkoraibb ese­tén gazdaságos. Lehető­leg pikírozással, hogy még a darabáru-értéke­sítés idején beérjen. További behozott faj­ta: káposztából a dániai „Hollandia dicsősége", amely a mi azonos nevű káposztánknak felel meg s nyári, vagy őszi be­gyűjtésre ültetjük. Őszi begyűjtésre Hollandiából kaptuk az „Amager"-t, amely ugyancsak a mi azonos nevű főzelékfé­lénknek felel meg, feb­ruárig tartó tárolásra. A „Hollandia kései nafykáposztát“ úgy ter­mesztjük, mint a mi nyári Dobrovodszkéi faj­tánkat. (zn) Kisgyümölcsű hibrid görögdinnye nemesítése A SŐSSZIGETI NÖVÉNYNEMESÍTŐ ÁLLOMÁSON Vetéstől _ Cukortart. A fajta neve: ä napok száma Aílagsúly r'efrakciő Termés az 1. szedésig kg % q/ha Dunai 113 7—8 12.— 333.— Hibrid 13. 98 3—4 12.— 330.— Hibrid 15. 106 4—5 12.— 336.— ^ SZABAD FÖLDMŰVES 1965. március 20.

Next

/
Thumbnails
Contents