Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-13 / 10. szám

Pusztába kiáltó szó? MEZÖGAZDASÄGI üzemeink már meg­szerették a takar­mánykeverékeket, használatuk jó ter­melési eredmények­hez vezet, ezért állandóan nagyobb mennyiséget ren­delnek a takar­mánykeverő üze­mektől. Sajnos, — ezek után sem tud­nak eleget tenni teljes mértékben a földművesek kí­vánságainak. Az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozói a Né­pi Ellenőrző és Statisztikai Hivatal dolgozóival karöltve ellenőrizték a takarmánykeverők munkáját és né­hány komoly hiányosságot tártak fel. Elsősorban a takarmánykeverő üzemek nem teljesítik a tervet a takarmánykeverékfajták szerint. A közép-szlovákiai kerületben lema­radtak a 30 kg-on aluli sertések, a vemhes és szoptatókocák, a szo­pósmalacok öß a hízómarhák szá­mára készített takarmánykeveré­kek tervéhek teljesítésében. Nem biztosították a takarmánykeverékek átvételét a kerület több mezőgazda­­sági üzemében és az egyes takar­mánykeverőüzemek vezetői a kényel­mesebb megoldást választották, — ugyanis a takarmánykeverékek gyár­tási tervét csak globálisan teljesítet­ték. A legnagyobb felelősség a Szlo­vák Takarmánykészítő Üzemekre há­rul, mivel rendszertelenül szállították a takarmánykeverékek készítéséhez szükséges ipari takarmányféléket. A Banská Bystrica-i Mezőgazdasági Ter­­ménvfelvásárló és Ellátó Vállalat a fehér.iekoncentrátumok rendszertelen szállítása ellenére sem érvényesítette a Szlovák Takarmánykészítő Üzemek­kel szemben az anyagi szankció jogát. Pedig sokszor több mint kéthónapos késéssel kapták meg ezt a fontos ta­karmányt. A takarmánykeverékekre vonaí­­kozó gazdasági szerződéseket a mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalat például a nyitrai járásban egyetlen egyszer sem tar­totta be. A mezőgazdasági üzemek sem tartották be mindig pontosan az előírásokat és a takarmánykeverékért járó szemestakarmányokat nem szál­lították le a meghatározott időpont­ban. A nyitrai járásban a szövetke­zetek tavaly a takarmánykeveré­keket telefonhívásra vették át és sokszor azt sem tudták, milyen takarmánykeveréket kapnak (pl. Chyzerovce). így a mezőgazdasági üzemek kénytelenek voltak olyan takarmánykeveréket átvenni, ami­lyen éppen raktáron volt. Például a Dobrá Niva-i szövetkezet (zvo­­leni járás) az 50 kg-on aluli ser­tések számára készült takarmány­­keveréket kéthetes késéssel kapta, a cerovoi és a deviöiei szövetke­zetek pedig 4—6 hetes késéssel. A trenői szövetkezet pedig az 50 kg-on felüli sertéseknek készült takarmánykeverék helyett kényte­len volt a vemhes kocák számára készült takarmánykeveréket vásá­rolni, a Bol'kovcei Állami Gazdaság pedig a sertések számára rendelt takarmánykeverék helyett a fejős­tehenek számára készült egyedi takarmánykeveréket. A kosecai szövetkezet (Povazská Bystrica-i járás) a tojőstyúkokkal több mint 100 mázsa sertéseknek készült ta­karmánykeveréket etetett fel. A Ziar nad Hronom-i járásban az állategészségügyi szolgálat meg­állapítása szerint egyes esetekben ugyanezzel a takarmánykeverékkel etették a gazdasági állatok összes fajtáit és súlykategóriáit. A takarmánykeverő üzemek elha­nyagolják a takarmánykeverékek egyes komponenseinek laboratóriumi ellenőrzését. Még kisebb figyelmet fordítanak a laboratóriumok a Szlo­vák Takarmánykészítő Üzemekből és a mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalattól érkező nyersanya­gok elemzésére. Pedig a Szlovák Nemzeti Tanács ellenőrzőcsoportja és a Népi Ellen­őrző és Statisztikai Hivatal figyel­meztette őket arra, hogy az emlí­tett üzemekből érkező nyersanya­gok és komponensek minősége nem megfelelő. Az Ivánka pri Nitre-i Takarmány­keverő Üzem ellenőrzésekor megálla­pították, hogy a minőségi bizonylatot egyes esetekben a raktáros állította ki és írta alá. A takarmánykeverő üzemekben nagyon gyakran hiányza­nak a nyersanyagok minőségi bizony­latai. A zvoleni és a Povazská Bystri­ca-i járások takarmánykeverő üze­meiben például nem állították ki az alábbi rovatokat: kártevők, szag, lob­banékonyság és csírázottsági fok. Sok esetben a minőségi bizonylaton feltüntetett hiányosságokat sem vették figyelembe. Annak ellenére, hogy a 812, 421 stb. számú bizony­latokon feltüntették, hogy a sze­mestakarmány dohos, mégis kor­látlanul feldolgozták a takarmány­­keverékekbe! A laboratóriumi ellenőrzés elégtelen a takarmánykeverékek többi kompo­nense, például $ fehérje koncentrátu­­mok, takarmányliszt, olajpogácsák, stb. esetében is. Az ellenőrzés alkal­mából például Zvolenben olyan takar­mányokat fedeztek fel, amelyek már nem feleltek meg a takarmányozás céljaira. A luőeneci Mezőgazdasági Ter­ményfelvásárló és Ellátó Vállalat­ban például 20,4 mázsa romlott burgonyapelyhet, a zvoleni és a Povazská Bystrica-i raktárakban pedig több mint 33 mázsa romlott melaszt találtak. A legnagyobb hiba általában abban rejlik, hogy a felelős raktárosok nem fordíta­nak kellő figyelmet az öregebb nyersanyagok (fehérjekoncentrá­­tumok, komplett takarmánykeveré­kek stb.) elsődleges felhasználásá­ra, miközben olyan nyersanyagokat is tárolnak, amelyek szavatossági határideje már lejárt. így például a vráblei takarmányrak­tárból ez év január 18-án a zbehyi takarmánykészítő üzembe 50 mázsa olyan fehérjekoncentrátumot küldtek a szopósmalacok számára, amelynek túlnyomó részét 1964 augusztusában készítették. Hasonlóképpen Zlaté Mo­­ravce-ban 58 mázsa tavaly júliusban készült fehérjekoncentrátumot talál­tak. Komoly hibákat fedeztek fel a szemestermények mázsálásában. A lu­­ceneci, Liptovsky Mikulá§-i és zilinai járásokban megállapították, hogy a szemesterményeket nem továbbítják egalizált állapotban a takarmányké­szítő üzemekbe. Az átvett szemester­ményeket ezekben a járásokban a leg­több esetben nem is mázsálják, mivel a takarmánykészítő üzemeknek nin­csen hídmázsájuk (Lucenec és Lip­tovsky Mikulás). A nyitrai járásban helytelen gya­korlatot vezettek be. A kilépő el­lenőrzéshez szükséges mintákat nem a laboránsok veszik át szemé­lyesen és rendszeresen az egyes takarmánykeverékekből, hanem a minták vételét a munkásokra bíz­ták. Esetleg a takarmánykeverő üzem vezetője küldi el az ellen­őrzéshez szükséges mintákat az illetékes laboratóriumokba. Az ilyen laboratóriumi ellenőrzés fölösleges formalitássá válik. Az átvett takar­mánykeverék-mintákat későn dol­gozzák fel, az elemzések eredmé­nyeit csak akkor ismerik, amikor a takarmánykeverékeket már ex­­pediálták, esetleg fel is takarmá­­nyozták. A teranyi takarmánykeverő üzem­ben (zvoleni járás) a takarmánykeve­rékek mintáit lepecsétetlenül az üzem­vezető irodájában hagyják és töme­gesen dekádonként küldik a laborató­riumba, így 50 mázsa szarvasmarha hizlalásra készített takarmánykeve­rékben, amelyet 1965 január 6-án ke­vertek össze, 2,7 % só volt. A vezető azonban csak egy hét múlva értesült az elemzés eredményeiről. A mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalat laboratóriumainak ellenőrző tevékenysége nincs a kívánt színvonalon. Többnyire nem megfelelő helyiségekben működnek és elégtelen a műszaki felszerelésük is. így például Luőenecben a laboratórium helyisége 2,5X3 méter, nincs megfelelően ki­­fűtve és a laboránsoknak munkaaszta­luk sincs. Nincsen analitikai mérlegük és a műszaki mérlegek helytelenül voltak beállítva. Általában a laborán­sok elméleti tudásában is nagy hiá­nyosságokat fedeztek fel. A középszlovákiai kerületben vég­zett ellenőrzés megállapította azt is, 8 hogy a takarmánykeverékeket nem « tárolják megfelelően. A luceneci « fakarmányraktárban nem tisztítot­ta ták ki a raktártérségeket, a kom­ponenseket összekeverték és a lyu­kas zsákokból a takarmány szét­szóródott a padlóra. A holisi takar­mánykeverő üzemben a komponen­seket tömegesen raktározták, nem különítették el egymástól, a így lehetőség nyílt azok összecserélé­­sére. Hasonlóképpen a krupinai ta­karmánykeverő üzemben körülbe­lül 50 mázsa marhasót a sertések számára készült fehérje koncent­­rátum közelében helyeztek el, mi­közben 7 zsák kilyukadt és így a só összekeveredett a koncentrá­­tummal. Ebben a raktárban az egyes kompo­nenseket közvetlenül a betonpadlón, tehát alátét nélkül tárolják. A Zvoleni Mezőgazdasági Terményfelvásárlő Vál­lalat raktárában 105 mázsa olyan ta­karmánykeveréket találtak, amelynek a szavatossági ideje már lejárt. I I A takarmánykeverő üzemekben [ továbbra is előfordulnak olyan ese­­> tek, hogy nem tartják be az állami j recepteket. Ezt azzal magyarázzák, hogy hiányzanak az egyes komponen­sek, a Mezőgazdasági Terményfelvá­sárló Vállalat nem intézi el rugalma­san a megrendeléseket. Például a Luóeneci Takarmánykeverő Üzemben hiányzott a búza-takarmányliszt, me­lyet a recept megváltoztatásának jó­váhagyása nélkül kukoricaliszttel he­lyettesítettek. A Rapovcei Takarmány­keverő Üzemben a szarvasmarha­hizlalásra készített takarmányke­verékbe III. osztályú extrahált dara helyett (tervezett ára mázsánként 58 Kcs), napraforgőmaghéjat adtak tervezett ára mázsánként 17,60). Ilyen takarmánykeverékekből 150 má­zsát készítettek és gyártását tovább folytatták, mivel a takarmánykeverő üzemnek extrahált darája nem volt raktáron. A receptek megváltoztatását nem engedélyeztették, a takarmány­­keveréket nem jelölték meg és az árat nem szállították le (mázsánként 7 Kcs árcsökkenés vált szükségessé). A takarmánykeverék protein tartalma legalább 25 %-os az előírás szerint, ám a napraforgó maghéj csupán 4,5 százalék proteint tartalmazott. A Banská Bystrica-i Mezőgazda­­sági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat a minisztérium által jóvá­hagyott takarmánykeverékek re­ceptek gyakori változtatása követ­keztében közel 276 000 Kcs jogta­lan haszonhoz jutott, s ezt az ösz­­szeget tavaly kénytelen volt visz­­szafizetni a mezőgazdasági üze­meknek. A takarmánykeverékek számlázásá­ban is hiányosságokat fedeztek fel. Például az Ivanka pri Nitre-i üzem­ben egyáltalán nem vették figyelembe a rozs csírázottsági fokát és csak utólagosan számlázták ki az ár enged­ményt. A mezőgazdasági terményfel­vásárló és ellátó vállalat köteles az érvényes rendelet értelmében a takarmánykeverékek szállításáért 20 km-en felüli távolságra kilomé­terenként és mázsánként 0,14 ko­ronát fizetni a mezőgazdasági üze­meknek. A számlák ellenőrzésekor azonban megállapították, hogy a ren­deletet nem tartották be, holott több szövetkezet és állami gazdaság a ta­karmánykeverékeket 20 km-nél jóval nagyobb távolságra szállította. Végül meg kell állapítani, hogy a mezőgazdasági termelési igazgatósá­gok és a Mezőgazdasági Terményfel­vásárlő és Ellátó Vállalat üzemei nem működnek egyetértésben a takarmány­­keverékek elosztásában. Rendet kell teremteni a takarmánykeverékek ké­szítésének, a komponensek szállításá­nak és a kész takarmánykeverékek elosztásának szervezésében. D. Kalisky mérnök, L. Cikovsky mérnök, az SZNT Mezőgazdasági Megbízotti Hivatalának dolgozói, Milos Hliva mérnök és J. Sed'a, a Kerületi Népi Ellenőrző és Statisztikai Hivatal ellenőrei. A Nyitra és Zsitva folyók szabályo­zásának keretén belül sor kerül a két folyó medrének áthelyezésére. Ezt a munkát 1965—1969-ben kell elvégezni és kb. 80 millió koronát emészt fel. A tervek szerint a Zsitva medrének áthelyezésére Dolny Óhaj és Surany között, a Nyitra medrének áthelyezé­sére pedig Érsekújvár és Kamocsa között kerül sor. A folyók medrének áthelyezését az tette indokolttá, hogy a Nyitra védő­­gátja a torkolattól kezdve egészen Érsekújvárig, a Zsitva védőgátja Mar­tostól Dolny Óhajig rossz állapotban van. így a tavaszi áradások idején a nagyvizek mintegy 30 ezer hektár te­rületet veszélyeztettek. A Zsitva folyó medrének áthelyezésével a Zsitva nagyvizei a Nyitrába, a Nyitra med­rének áthelyezésével pedig a Nyitra nagyvlzei a Vágba jutnak. Ezáltal a folyó alsó szakasza Martos és Dolny Óhaj között és a Nyitra folyó alsó sza­kasza Érsekújvárig az áradásoktól tehermentesítve lesz. Meg kell je­gyeznünk, hogy a Nyitra folyó befo­gadóképessége elegendő a Zsitva nagyvizei elvezetésére éppúgy, mint a Vág is képes a Nyitra folyó nagy­vizeit biztonságosan levezetni. Annál is inkább, hogy nem valószínű a két folyó árhullámainak egyidejű találko­zása. A Zsitva medrének áthelyezése kez­detén a régi Zsitva-mederben egy olyan vízmüvet építenek, amely bizto­sítani tudja, hogy a nagyvizek ne jut­hassanak az öreg mederbe, viszont alacsony vízállás esetén legalább há­rom köbméter víz kerüljön másodper­cenként a régi mederbe. így akadá­lyozzák meg a régi meder elmocsa­­rasodását vagy nyári hőség idején a kiszáradását. Alacsony vízállás esetén, hogy a Nyitra medre ne száradjon ki, és a Nyitrában élő halállomány és vízinö­vényzet ne pusztuljon el, szinten vízi­­erőművet építenek. Ez biztosítani fogja, hogy a nagy vízgyűjtő terüle*­­tel rendelkező II. számú Jatov—An­­dovce-i csatorna vize alacsony víz­állás esetén a Nyitra medrébe jusson. A Nyitra és a Zsitva régi medre le­csapoló csatornaként működik majd, amelynek gazdasági haszna abban mu­tatkozik meg, hogy 30 000 hektár te­rületről végérvényesen elhárítja az árvízveszélyt. A Jatov—Andovce-i ún. II. számú főcsatorna árvizei abban az esetben, ha a magas vízszint nem engedi meg, hogy a Nyitra áthelye­zett medrébe jussanak, úgy a Nyitra régi medrébe kerülnek a vízierőmű segítségével. Az árhullámok tompítá­sára két nagy víztárolót építenek majd. Az egyiket Anyalánál, a másikat pedig Naszvad mellett. Ezek a víz­tárolók kettős célt szolgálnak. Egy­részt csökkentik az árhullámok nagy­ságát, s ez lehetővé teszi a Nyitra Vágba torkollásánál építendő szivaty­­tyútelep gazdaságos üzemeltetését, másrészt a mezőgazdaság számára a nyári száraz hónapokban bizonyos mennyiségű öntözővizet biztosít. Hasonló céllal Martosnál is ha­sonló tárolót építenek. Az Érsekújvár mellett épülő tisztítóállomás biztosít­ja majd a Nyitra folyó vizének tiszta­ságát újra meghonosodhatnak benne a vízinövények és a halásztársaságok örömére ismét bőséges halzsákmány­ra számíthatunk. Holczer László (Komárom) Segítséget kérnek Szlovákia erdei még ma sem hever­ték ki a téli hónapokban dúló viharok okozta károkat. Az erdőgazdaságok a segítségükre siető brigádosokkal együtt 800 000 m3 széltörte fát dol­goztak fel, de a munkák időtervét éppen a döntő munkaszakaszokon nem tudták teljesíteni. Továbbra is segít­séget kérnek a mezőgazdasági és ipari üzemektől. Mindenekelőtt a fa közelí­tésénél van szükség munkaerőre, erő­gépre. Még a tavaszi munkálatok nem kezdődtek meg, a szövetkezetekben sok munkaerő kihasználatlanul vár a tavaszra, s így semmi sem áll a se­­girség útjában. — Mit üzennének a segíteni akaró szövetkezeteknek? — ezzel a kérdés­sel fordultunk az erdőgazdaság fele­lős dolgozóihoz. — Erős és munkabíró embereket kü'djenek, mert a faközelítés valóban egész embert kíván. A legjobban az egységes munkacsoportok váltak be, amelyek nálunk is kollektíván egy csoportban dolgoznak. — Milyen előnye származik a mező-Az én tapasztalataim... A „Szabad Földművesben" megjelent „Amíg egy traktor a földekre ér" című cikk elolvasása után fogtam tollat a kezembe, hogy papírra vessem az ott említett trakto­rokkal szerzett eddigi tapasztalataimat. A rimaszombati járás Gesztete (Hostice) községé­­oen lakom, ahol sző vetkezeti tagként már négy éve dolgozom mint trakto­ros. Szövetkezetünk határa dimbes­­dombos. s így természetesen a gépe­ket sem tudjuk teljes mértékben ki­használni. A 3011 és 4011 számú cseh­szlovák gyártmányú unifikált trakto­rokat egyes hibáiktól eltekintve meg­kedveltem. Mit tekintek hibának? Először is a pótülés méretei ellen van kifogásom. Kicsi, szűk és csak egy személyes. A mezőgazdasági munkáknál gyakran van szükség két segédmunkásra is, s így bizony a hideg idő beálltával az egy pőtüléssel rendelkező traktoron (ami inkább egy 14 éves gyermek mé­retei szerint készült, semmint egy felnőtt ember számára), két személyt kell elhelyezni. Ez kényelmetlen és a közrendészeti szabályok megsértését is jelenti. Az általam észlelt másik hiba az első tengely és a kormányszerkezet gyengesége. Műutakon vagy kövezett utakon még talán több ideig kibírná, de a rossz, gödrös mezei úton hamar tönkremegy, amit talán a rászerelt súlyok is elősegítenek. A téli hőna­pokban ez még nagyobb mértékben érvényes, mivel a traktor könnyű sú­lya miatt gyorsabban kell hajtani. Az alkatrészhiányról annyit, hogy a 3011-es, illetve a 4011-es traktorok­gazdasági üzemnek és a brigádosok­nak ebből az együttműködésből? — Természetesen úgy az erőgépért, mint az elvégzett munkáért rendes bért kapnak. Ezen kívül egy meghatá­rozott mennyiségű munka elvégzése után igényt tarthatnak épületfa vásár­lására nagykereskedelmi áron. — Ez milyen feltételekhez van köt­ve? — A fa közelítésénél a brigádos minden 3000 Kcs munkabér után jogot formálhat egy köbméter épülétfára, s ugyanakkor az üzem, amely őt bri­gádmunkára küldte, 0,5 m3 épületfát vásárolhat, szintén nagykereskedelmi áron. — És a fa kitermelésnél? — Ott minden 200—300 normaóra ledolgozása után szerzi meg ugyan­ezeket az előnyöket. Tehát az építkezni akaró szövetke­zetek itt a segítséget egybeköthetik az épületfa beszerzésével is. Tájékoz­tatásul még csak annyit, hogy véko­nyabb, 19 cm-es vastagságig terjedő épületfáről van szó. -gir­volna. Pedig ezzel is megtakaríthat­nánk valamit: az emberek egészségét, sok munkanapot és orvosságot. Ez is pénzt jelent, sőt annál is többet. Re­méljük, hogy egyszer már erre is sor kerül. Csank Dezső, Hostice A gépjavítóműhelyekben lázasan folyik a munka. A gépállomás Okolicná na Ostrove-i szakosított javítóműhelyében Lénárt és Horváth elvtársak fél év alatt 200 akkumulátort javítottak meg. (Fényképezte: B. Dusek) A NYITRÁT ÉS A ZSITVÁT SZABAD FÖLDMŰVES £ 1965. március 13. hoz, de különösen az utóbbihoz, mind ez ideig nem tudtunk alkatrészeket szerezni. Apróbb alkatrészek hiánya miatt jelenleg is mind a 3011-es, mind a 4011-es traktorunk üzemképtelen. A traktorok vásárlásakor nem kap­tunk katalógust, s ennek következté­ben az alkatrészek megnevezése meg­rendeléskor nehézségeket okoz. Nem tudunk beszerezni a kormányműhöz bizonyos betétet, az első tengelyhez teleszkóp-rugót és ugyanoda pár ko­rona értékű gumi porvédőt. Kétpólu­­sos fékkapcsolót sem tudunk szerez­ni. Ezek az alkatrészek csupán néhány koronába kerülnek, de beszerezni a Központi Mezőgazdasági Műszaki Vál­lalat, azelőtt pedig a Rimaszombati Gépállomás raktáraiban már hónapok óta lehetetlen. Az említett raktárak nem rendelnének talán? Vagy pedig a gyár nem gyárt ilyen apró, de fon­tos pótalkatrészeket? Végül egy általános traktoros-vá­gyat szeretnék a szerkesztőségen ke­resztül az illetékeseknek tolmácsolni. Az első traktor legyártásától a mai napig sok újítást, változtatást léptet­tek életbe a traktorok szerkezetén. Egy dolog azonban még a legfigyel­mesebb újítónak is elkerülte a figyel­mét: a vezetői ülés tökéletesítése. Olvastam sok ezres, sőt milliós meg­takarításokról is, de arról még nem, hogy valamelyik újítónk a traktorosok egészségére káros, gyomorbántalma­­kat előidéző rázós ülés helyett egy jobb, egészségesebb ülést szerkesztett

Next

/
Thumbnails
Contents