Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-13 / 10. szám

Balra helyesen hajtatott, jobbra pincecsírás burgonyavetögumók. (A szerző felv.) A burgonya-hajiatás még mindig időszerű A korai burgonya hajtatásának elő­nyeiről a múlt években több egységes földművesszövetkezetben és állami gazdaságban meggyőződtek. Termesz­tését a fogyasztási célokra hajtatott vetőgumó nélkül el sem tudjuk kép­zelni. Megfelelő időjárás alkalmával 4—6 hét szükséges az egészséges, hajtás nélkül ültetett vetőgumő kikeléséhez. Hajtatással ezt az időt 2—3 héttel megrövidítjük, mivel tenyészidejének egy részét — mély ültetése előtt a hajtásfejlesztéssel függ össze — a vetőburgonya hajtatóhelységben tölti. A hajtatás a burgonya fejlődését és ezáltal 8—12 nappal betakarítását is gyorsítja. A hajtatott burgonya nemcsak hogy meggyorsítja a szedést, hanem lénye­gesen emeli a hozamot is. A negyedi EFSZ-ben tavaly a hajtatott „Rajka“ fajtájú burgonyából hektáronként 197 mázsát, míg a hajtatás nélküliből 166 mázsát takarítottunk be. A gutái szö­vetkezetben a hajtatott „Bintjéből“ 212 mázsát sikerült betakarítani, míg a hajtatásban nem részesültből csu­pán 186 mázsát. A jelentős hozam-emelésén kívül a burgonya hajfatása csökkenti a nö­vény megbetegedésének lehetőségét. A Szenckirályfai Növénynemésít’ő Állo­más dolgozói pontos kísérletekkel be­bizonyították, hogy a hajtatott burgo­nya 10—15 °/o-kal kevesebb vírusos betegség hordozója, mint a hajtatás­ban nem részesült gumó. A burgonya hajt'afásáí tehát nem csupán a piacra szánt korai burgonya termelése során alkalmazhatjuk si­kerrel, hanem a félkorai és a kései fajták esetében is. Az említett EFSZ-ben a hajtatássál jó tapasztalatokat szereztünk az el­múlt években, ezért az alábbiakban ismertetett módszert más mezőgazda­­sági üzemek részére is ajánlhatjuk: A válogatott gumókat ládákban egy­más mellé helyezzük a csúcsrüggyel felfelé. így több gumó fér el a ládá­ban, mint szabad ömlesztés esetén. Ezzel ládát és hajíatásra szükséges teret takarítunk meg. Minden ládába két burgonyaréteget helyezünk. A gu­mók elegyengetése a ládákban ugyan több munkaerőt igényel, viszont ki­fizetődő, mert ezzel egyöntetű hajtás­­fejlesztést nyerünk. Hajtatásra csupán egészséges, sér­tetlen, télen hűvös, levegős környe­zetben tárolt vetőburgonya felel meg, amelynek hajtásféjleszíő képessége jó, külleme pedig üde. Az élőhajtaíást megelőzően kiválogatjuk a burgonya­vész, a baktériumos rothadás, továbbá az erős sugárgombás varasodás által megtámadott cérnacsirás, deformált, vágott stb. gumókat. Ha az ültetési átlagsúlynál nagyobb gumót darabolni kívánjuk, ezt az elő­­hajtatás előtt végezzük él. A hajtatott vetőgumőt nem daraboljuk. Olyan esetekben, amikor nem áll rendelkezésünkre láda, a vétőgumót hajtatás céljából vékony rétegben a helyiség padlóján vagy polcokon he­lyezhetjük el. Fontos, hogy a helyiség világos, fagytól védett, fűthető és szellőztet­hető legyen. A természetes fény hiá­nyát jó eredménnyel helyettesíthetjük nappali fénynek megfelelő erejű vil­lanyvilágítással. Ilyen hajtatasi mód pincékben vagy egyéb sötét helyiség­ben is alkalmazható. Búrgönyahajfaíásra jól megfelelnék a dohányszárítók, amelyek a kérdéses időben kihasználatlanok, továbbá az üresen álló tyúkólak, pajták, üveghá­zak stb. Üjabban műanyag fóliák alatt, a sza­badban is hajtatnak korai burgonyát, amit mi is kipróbáltunk. Ésszerűén át­gondolt módozat esetén megtakarít­hatók a régi épületek javításának vagy új különleges hajtatóházak építésének költségei. A Poliamid lepleket hangyasavval ragasztottuk össze. Lepel alatt a hő­mérséklet mindig 3—5 C fokkal ma­gasabb volt, mint a külső környezet hőmérséklete. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy fólia alatt a burgonya mínusz 5 C fok hőmérsékletig a fa­­gyástól védett. A burgonya minden oldalról elegendő fényt kaphat, úgy­hogy a hajtatás fennakadás nélkül- fo­lyik. A poliamid fólia két évig hasz­nálható. Gyakorlatilag egy „palást" alatt ládákban 100—150 mázsa gumó hajtatása végezhető él. Egyes hajíaíási módszerek alkal­masságának mutatója az 1 q vető­gumóra jutó költség. bé megvilágított helyről a fény köze­lébe. Művilágííás esetén a fénycsöveket a ládasorok között függőlegesen úgy helyezzük el, hogy a világosság az egész helyiségben a lehető legjobban terjedjen. Egy 120 cm hosszú fénycső 3—4 m2-nyi terület megvilágítására elegendő. Fénycsövekkel 40 napig vi­lágítjuk meg a vetőburgonyát, naponta 6—8 óra hosszat. Az átlagos hőmérséklet hajtatáskor 9—11 C° között ingadozik. A hőviszo­nyokat igyekszünk úgy szabályozni, hogy a hajtatás időszakának első fé­lében a hőmérséklet 6 C foktól 11 C fokra emelkedjen, a második felében viszont fokozatosan csökkenjen. A hajtatóházban 18 C° fölé sohasem emelkedjen a hőmérséklet. A levegő relatív páratartalmát 75—90 %-ra sza­bályozzuk. Rendes körülmények kö­zött ennek biztosítására nem szüksé­ges különleges intézkedéseket ten­níink Csáky József kelenyei olvasónk a következő levelet küldte szerkesztő­ségünkbe: „PUSZTUL A BAROMFI KELENYÉN — panaszkodnak a gazdasszonyok. Közben egyre mondogatják, hogy nem marad a faluban egy tyúk sem. Eleinte mintha a tyúkok torkában lenne vala­mi megakadva, levegő után kapkod­nak. Kis idő múlva elpusztulnak. Az asszonyok mindent elkövetnek, hogy az elhullást megakadályozzák. Tab­lettákkal és vízben oldott kékgáliccal orvosolják a betegséget, de ennek alig van látszata. Kérjük segítségü­ket.“ Az állatorvos válaszol: A faluban előforduló elhullás nyil­vánvalóan valamelyik fertőző beteg­ségtől ered. A leírt tünetek alapján azonban nem határozhatjuk meg a be­tegség eredetét, mert fulladásos tüne­teket észlelhetünk légcsőszűkület, vérelváltozási zavarok esetén is. A jelzett hirtelen elhullás rendsze­rint a gyors kimenetelű megbetegedés vagy a mérgezés velejárója. Meg­­jegyzendő, hogy a betegségek klinikai megnyilvánulásai a baromfinál több betegséghez hasonlók. Fertőző betegség megállapításánál már értékesebb a bonclelet, mert itt már láthatjuk az egyes szervi elvál­tozásokat is. Száz százalékos diagnó­zist azonban még boncolás után sem állapíthatunk meg. Ez annyit jelent, hogy a klinikai és a boncleletet ki kell egészíteni laboratóriumi vizsgálattal is. Az említettek alapján azt tanácso­lom, hogy a kelenyei gazdasszonyok mihamarabb forduljanak az illetékes körzeti állatorvoshoz, aki a frissen elhullott állatok boncleletéből, vala­mint a laboratóriumi vizsgálat ered­ményéből meghatározza a gyógymó­dot. Addig, amíg az állatorvos a kór­okozót ki nem mutatja, fölösleges pénzt pazarolni különböző drága gyógyszerekre. Dr. Maron István, körállatorvos, Ipolyság A hajtatás Költség módszeré Kcs q-kéni Hajtatóházban...................................9,20 Villanyfénnyel sötét helységben 5,60 Dohányszárítókban . . * . . 4,30 Műanyag lepel alatt' . s s . . 2,50 Vegyszerekkel a bőséges termésért Nagy hasznú tenyésztörzs a gyűgyi szövetkezet sertéstenyésztésében A sértéstényészíés fejlesztése or­szágszerte arra irányul, hogy tovább­­tartásra olyan egyedeket válasszunk, amelyek minden tekintetben kifogás­talanok, s megfelelnek a kitűzött kö­vetelményeknek. Ezért az illetékes szervek szigorúan ellenőrzik azokat' a tenyészeteket, amelyek alapját ké­pezik az ország vagy valamely ország­rész sertéstenyésztésének. Ismeretes, hogy a haszonsertés-tar­­tás feladata a hús, zsír és borterme­lés. A sertések jellemző tulajdonsága — okszerű tenyésztői munka felett — a nagy szapbraság és a gyors növeke­dés. Azonban attól függően, hogy az egyes tenyészeteknek milyen a külde­tésük, más és más követelményeket támasztunk velük szemben. Ez annyit jelent, hogy teljesén eltérő feladata van a törzstenyészetnék, mint a ha­­szontartásnak. Amíg tehát a törzs­­tenyészet küldetése az, hogy nagy hasznossággal bíró anya- és apaálla­tokat, tisztavérü törzskönyvezett egyedékét állítson élő mezőgazdasági üzemeink számára, addig a haszon­­tenyészetnek az a feladata, hogy élel­miszert és ipari nyersanyagot termel­jen. Hogy ezt’ a feladatot a lehető leg­jobban teljesíthesse, és hogy a hizla- Iási időszak mind jobban lerövidüljön, s a súlyszaporulat a legmegfelelőbb légyén, a tenyészgazdaságok dolgozói­nak arra kell törekedniük, hogy olyan tulajdonságokkal bíró állatokat nevel­jenek, amelyeknek hasznossága fölül­múlja az átlagot, tehát megfelelnek a fenti célnak. _A GYŰGYI SZÖVETKEZET fehér nemes seríés-íényészéte már jó pár esztendeje hozzájárul Szlovákia sér­­tés tenyésztésének tökéletesítéséhez. Az innen vásárra kerülő törzskönyve­zett tenyészanyagöé már számos me­zőgazdasági üzemben ismerik és szí­vesen fogadják. Ez pedig a lehető leg­nagyobb elismerés a gyűgyiek számá­ra. Persze, mindez arra ösztönzi az EFSZ vezetőit és a törzsfenyészétbén dolgozó szövetkezeti tagokat’, hogy egyre nagyobb gondot fordítsanak a rájuk bízott sertések felnevelésére és kiválasztására. Állataikkal mindén egyes tényész­­állatvásáron megjelennék, s még egy­szer sem vallottak szégyent. Számos tenyészsertésük elnyerte a legmaga­sabb ER osztályzatot s a múlt eszten­dőben Prerovban megrendezett nem­zetközi tenyészállat vásáron a 6207 törzskönyvszámú ER osztályzatú ko­cájukat aranyéremmel jutalmazta a bíráló bizottság. Kéll-é éttől nagyobb elismerés?^ A szövetkézét törzsíényészétét 42 anya- és_ 4 apaállat képezi. A kanok közül kettő: Princ és Panter az állami törzskönyvbén vannak nyilvántartva. PRINC 1959. október 20-án szülé­iéit', s a tenyészetbe vétele óta 272 leány és 155 fiú ufóddal gyarapította a fehérnemes sertés vérvonalai. Az általa eredményezett egyszeri fialás átlaga 11,51, s az utódok átlagos osz­tályzata Elite értékelést nyert. Ha számszérűlég megállapítanánk, lészár­mazott utódait, valószínű jónéhány vagontétéit jegyezhetnénk fél. PANTER jóval fiatalabb, 1961. au­gusztus 14-én szüléiéit. Tenyészétbé vétele óta 111 leány és 65 fiú utódoü érédményézétf, ugyancsak Elite átla­gos osztályzatban. Érdemes megemlíteni, hogy a fé­­nyészförzs a 4077 törzskönyvszámú Primósa, a 4581-és törzskönyvszámú Ilastrbála és a 4582 törzskönyvszámú ugyancsak Hastrbála nevű családala­­pít'ó három anyakocától származik'. Tehát a törzsállomány három családra tagozódik'. Ebben a gazdaságban szigorú elsőd­leges nyilvántartási vezetnek. Köve­telmény ez. Máskülönben el sem kép­zelhető a törzsfényészet. Annak rend­je' és módja szerint minden változást bejegyeznék a törzslapokba, amelyek aztán tükörként mutatják az égyedék hasznosságát s ilyen vagy olyan tu­lajdonságát. A törzskönyvi bejegyzéseken kívül átlagos időszaki és évi elemzéseket is végeznek. A rendelkezésre álló össze­gezett elemző nyilvántartásból meg­állapítottam, hogy 1962-ben egy-egy koca 20,25 malacot ellett s ebből 18,01 darabot fölnevelt, továbbá az alom átlagsúlya az éllés utáni 21-ik napon 58,87 kg volt. 1964-ben viszont kocán­ként 19,5 malac született átlagosan, amelyből 18,14 darabot választottak el s az alom átlagsúlya az említeti 21-ik napon 53,10 kg-ot ért el. Ugyanakkor az ellésék száma 2,02 volt. Á gyűgyi szövetkézét évente nagy mennyiségű törzskönyvezett tenyész­­anyaggal látja él a szlovákiai mező­gazdasági üzemeket. Például 1963-ban 293 ilyen nagyhozamú sertést adtak el 41 020 kg összsúlyban. Egy állat átlag­súlya kb. 140 kg volt, amelynek kiló­jáért 24,04, darabjáért pedig 3360 ko­ronát vettek be. Egy törzskoca lészár­­mazottainak pénzértéke 26 160 korona volt. Az 1964-és esztendő é tekintetben ásonban még erédményezőbb volt. Te­_____________ER Ea Eb I. Kanok 2 38 55 3 Kocák 2 74 116 11 Ilyenformán égy törzskoca utódai­nak értékesítése után több mint 27 ezer korona hozamot hozott a közös­nek. _A gyűgyi szövetkézéiben a_ törzs­­tenyészet ellátására és a tenyész­­anyag gondozására 9 munkaerőt alkal­maznak. Ezek közül ketten dolgoznak a fialtatóban, négyen a választott ma­lacokat gondozzák, hárman pedig a nagyobb állatokat látják él és készí­tik élő a vásárokra. Jogosan kérdezhetné valaki, hogy a gondozók a megszabott' alapmunka­egységén kívül kapnak-é valamilyen prémiumot. Igén, minden tenyészállat' vásár után az ER osztályzatot nyeri állatok darabjáért 250, az Ea darab­jáért 100, az Eb darabjáért pedig 25 korona külön jutalmat’ kapnak. Igye­­kéznek tehát, hogy a kezük alól ki­kerülő törzskönyvezeti anyag mind kedvezőbb osztályzatot nyerjen. A fel­soroltakból világosan látható, hogy ez hasznára válik a szövetkézéinek, és nemkülönben nemzetgazdaságunknak. Hoksza István Q A 6207 törzskönyv­­számú ER osztály­zatot nyert törzs­kocát a p f e r o v i nemzetközi tenyész- I állat vásáron arany­éremmel díjazták1 A második ilyen intézkedés növény­­védelmi brigádunk részéről, a kalá­szosokban Dikotex-szel végzett vegy­szeres gyomirtás. Dikotex-szel ott gyomtalanítunk, ahol nem alkalma­zunk alávetést. Ebből a vegyszerből 2—3,5 litert adunk 200—300 liter víz­re, s azt permetlé formájában fecs­kendezzük a kalászosokra. Azokban a gabonafélékben, ahová alávetés kerül, ott a gyomot Rafex-szel irtjuk, s ebből egy hektárra 6 kg-ot 600 liter vízben oldunk, s szintén permetlé formájában egy héttel a heremagvak elvetése előtt permetezzük ki. Ahol kalászo­sokba vörösherét vetnek, ott a gyom­irtást Legumex M-el (6—8 lit 400 lit. vízbe), vagy Dinosebbel (4—6 lit. 600 lit. vízbe) végezzük, s akkor perme­tezzük ki, amikor a herének már két pár levele van. Körzetünkben már a múltban is al­kalmaztuk a gyomirtást, ami megmu­tatkozott a hektárhozamok emelke­désében. Ott, ahol lelkiismeretesen használták ezeket a vegyszereket, 10—15 %-os termcsnövekedést mu­tattak ki. Körzetünkben már annyira megértették a gyomirtás hasznossá­gát, hogy az őszi gabonavetéseknek mintegy 50 %-án alkalmazták. Ezen munkálatoknak nagy részét növény­­védelmi brigádunk végzi a tavasz fo­lyamán is. Az előzetes szerződések' alapján mintegy 5500 hektáron irtjuk majd a gyomot, s ugyanakkor a me­zőgazdasági üzemek saját erejükből körülbelül 1500 hektár területen vé­geznek gyomirtást. PONGRÄCZ GÁBOR, körzeti növényorvos, Csütörtök' Mivel körzetünkben számottevő te­rületen termesztenek gabonaféléket — a szántó egyharmadán — így meg­éri azzal foglalkoznunk, hogy mit is tesz a csütörtöki növényvédelmi bri­gád a hektárhozamok növelése érde­kében. Gondolom, időszerű lesz, ha ecsetelem, hogy mit végeztünk körze­tünkben az ősz folyamán. Mint isme­retes, a múlt évi száraz nyár után tartalmas meleg következett és csa­padékmentes volt az ősz, ami hozzá­segítette a kártevőket ahhoz, hogy elszaporodjanak. Igen kellemetlen el­lenségnek bizonyult a mezei pocok, amely nagyonis veszélyeztette az őszi­búza vetéseket. Köszönet a neratovicei SPOLANA üzemnek, hogy olyan irtószert gyár­tott és küldött a növényvédelmi bri­gádok részére, amelyekkel eredmé­nyesen megkezdhették a pockok irtá­sát. Ez a készítmény új, és sokak előtt még ismeretlen. Az ENDR1N, mint rágcsálóirtó vegyianyag erősen mér­gező hatású, és használata csak ott ajánlatos, ahol a mezei pockok nagyon elszaporodtak. Mint gyomorméreg a pocokirtásnál jól bevált, s csak ala­csony töménységben használjuk (0,1 %), vagyis 450 liter vízben 4,5 dl Endrint oldunk, ezt permetezzük szét a megtámadott terület hektárjára. Ilyen keverékben a permet a hasznos­vadakra nem ártalmas. Ahol az említett vegyszerrel kezel­tük a növényt, ott ki is irtottuk a pockokat. Körzetünkben ezzel 1000 hektár búzát mentettünk meg a po­cokveszélytől. A hajtatás helyes időtartama alatt a helyiséget gyakran szellőztetjük. A hajtatás befejezése után a vető­burgonyát néhány napra hűvösebb helyiségbe tesszük, hogy a gumókat előkészítsük a változott körülmények­re (az ültetögumó edzése). A hajtatott vefőgumókaf közvetle­nül a ládákból leggyakrabban kézzel ültetjük. A gumó bármilyen átrakását' vagy ömlesztését kiküszöböljük. Nagy­üzemi termesztési viszonyok között jól beváltak a félautomata ültetőgé­pek, melyek ültetőcsészéibe kézzel rakják a hajtatott vetőgumót. Ilyen gép hazánkban 4-SaB—62,5 jelzéssel került forgalomba. Jantner Armand mérnök, (Szenckirályfa) Maga a hajtatás 4—6 hétig fari. A hajíatóhelyiségbe tehát legjobb, ha a tél végefelé helyezzük a ládákban elrendezett veíőburgonyáf. A korai fajták már a hajtatóházba történő áthelyezésük előtt, a sötétben is fejlesztik hajíatásaikaf, különösen az esetben, ha tárolásuk ideje alatt a hőmérséklet 6 C° fölé emelkedik. A „pincecsírákat“ a hajtatás megkezdé­sé előtt gondosan eltávolítjuk. Mindén helyesén hajtatott burgonya 1—3 cm hosszú hajtásokkal és lát­ható, fajta szerint zöld-, kékeszöld vagy zöldesbarna színű gyökérképződ­ményekkel rendelkezik. Ilyen hajtásokat az esetben érünk él, ha a burgonyának a hajtatóhelyi­ségben elegendő fényt, megfelelő hő­fokot, szükséges páratartalmat s gya­kori légcserét biztosítunk. Az esetben, ha csupán a helyiség egy oldaláról biztosított a fény, úgy a hajtatóládákat néhány nap elteltével szabályszerűen át kell rakni a kevés­nyészálla’ívásárra vittek 203 anya- és 98 apaállatot. Ezek az osztályokba so­rolás szerint a következőképpen osz­lottak meg: SZABAD FÖLDMŰVES 1965. március 13. Az olvasó kérdez

Next

/
Thumbnails
Contents