Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-13 / 10. szám

Megfigyeléseim, gyakorlati tapasztalataim

A méhek nem alusznak téli álmot, mint a medve, jelképesen mégis ébredésnek mondják azt az időszakot, amikor az első kirepülést végzik. A fiasítást rendszerint februárban, kedvezőtlen években pedig márciusban kezdi az anya.

Én csak három esztendeje figyelem tüzetesebben a méhek életét, de ez idő alatt sok érdekeset tapasztaltam. Az előző két évben az erősebb családok már tél derekán elvégezték a tisztuló kirepülést. Ezt követőleg szükségszerűen fokozódott a mézfogyasztás. Ezt onnan tudom, hogy a tisztuló kirepülést megelőzve a röpnyílásból eltávolítottuk a méhhullákat, s kíváncsiságból beljebb is nyúltunk a tisztítóvassal. Mindkét évben hibás bábokat is találtunk a kihúzott viasztörmelék közt.

Ez évben február 2-án repültek ki elsőízben méheink, azonban nem úgy, mint az első években, amikor a tisztulást is elvégezték. Délben repültek ki, s csak alig két méterre hagyták el a kaptárakat, máris visszafordultak.

Hó már nem volt a kaptárak előtt, így a napsugarak nem verődhettek vissza, s a méhek nem hullhattak le a földre. Máskor szakkönyvek tanácsára hamut szórtunk a hóra, hogy megtörjük annak csillogását, de szerintem ez nem vált be, mert a méhek kedvező időben nemcsak kitisztulnak, hanem letelepednek a földre, hogy vizet szívjanak a fiasítás ellátására. Legtöbbet ért, amikor szalmával szórtuk be a kaptárak előtti teret. Ezenkívül kitettük a melegvízzel telt itatót. Ebben kevés sót is feloldottunk, mert az első kirepülés alkalmával és tavasszal a méhek szeretik a sós vizet. Ha ezt nem találják az itatóban, felkeresik a fertőzést előidéző trágyalevet és a pöcegödröt.

Az Idei kirepülésnél a kedvező idő ellenére sem végezték el a

tisztulást. Ennek okát kutattam a szakkönyvekben, Ambózi Bélának 1896-ban kiadott könyve így emlékszik meg a méhek tisztuló kirepüléséről: „A kirepülés nem mindig a levegő hófokától, hanem a csöndes légáramlattól is függ. Volt már alkalmam látni, hogy a méhek 4 C fok melegben kirepültek, máskor viszont a 8 C fok meleg sem csalta ki őket.“

Nálunk kirepüléskor 7 C fok meleg és csöndes légáramlás volt. A méhek mégsem repültek ki nagyobb mértékben. Az apósom, aki már régi méhész, azt mondta, hogy bizonyára késik a tavasz.

Ezen a vidéken már többször megtörtént, hogy április elején is hó takarta a tájat. A tél enyhe volt, az anyák mégis március közepén kezdték a fiasítást. Egyesek ezzel magyarázzák, hogy a hosszú tél ellenére sem kaptak a méhek hasmenést. Közülük kevés hullott le,

s az erősebb családok úgy eltorlaszolták méhhullákkal a röpnyílást, hogy alig fért ki köztük egy-két serénykedő.

A családok erősségét nemcsak a beteleltetési jegyzetből tudom, hanem abból is megállapíthatom, hogy a fenékdeszkára 7—8 léputcából pergett le a viasztörmelék. Ugyanis, amikor a méhek lebontották a sejtfedelezést, a viaszt nem viszik odébb, hanem ott helyben hullatják le. Ez jelezte a telelő fürt nagyságát.

Méheink nyugodtan tűrték a röpnyílások tisztogatását. Csupán egy család volt „ideges“. Alig kezdtük meg a tisztogatást, máris számos méh futkosott a fenékdeszkán, s másnap is többen eltávoztak a fürtből és siránkoztak. Ez a család bizonyára anyátlan, pedig följegyzéseink szerint tavalyi anyja volt. Az anyásítással azonban még várnunk kell. Erre csak akkor kerülhet sor, amikor elérkezik az igazi tavasz. Az anyás családok, amikor erre alkalom nyílik, virágport hordanak a barkásfüzekről és a mogyoróról, az anyátlanok pedig nem hordanak, hanem idegesen röpködnek. Nagyobb részük a kijárónál tétlenkedik és keservesen zümmög. Az anyátlan családot ekkor anyásítjuk, illetve az anyanevelő egész népével egyesítjük.

Egy másik családból félig elrágott méhéket húzott ki a tisztítóvas. Ez annak a jele, hogy a kaptárban egér volt, vagy van. A kijárón át nem észleltük a kaptárbontás pedig még korai lenne. Más évben is történt hasonló eset. Az egér pici lyukat rágott a kaptáron, amelyet nem vettünk észre. A fenékdeszka tisztítása közben bemenekült a lépek közé és csak akkor osont ki, amikor az első kaptárbontást végeztük.

A kaptár tisztogatását sokan elmulasztják, pedig nagyon fontos, hogy a kijáróból eltávolítsuk a hullákat, meri; ezek akadályozzák a légcserét. Ä hullatorlasz nagy páralecsapódást okoz, s ezáltal a méhekkel nem takart lépek megpenészedhetnek. A penészedés a fedett mézeslépeknek nem árt, de annál többet a virágporosnak. A fedetlen virágpor ilyenkor megkeményedik és teljesen hasznavehetetlenné válik. Virágpor nélkül pedig nem nevelhetnek a családok fiatal méheket. Amikor az első friss virágpor hordására alkalom nyílik, az ilyen családok a megromlott virágpor kihordásával vannak elfoglalva, Ugyanez a helyzet a zárt helyen telelt és kóróval betakart méhcsaládoknál is. Azt ajánlom, hogy amelyik méhész még nem végezte el a röpnyílások tisztogatását, az mielőbb végezze el. Ezáltal a méhek kevesebbet fogyasztanak, gyorsabban szaporodnak és könnyebben kivárják a tavaszt. Csurilla Józsefné

A MEHESZKEDES

nem szórakozás — inkább nagyon hasznos tevékenységnek nevezhetnénk, mert felbecsülhetetlen hasznot hajt mezőgazdaságunknak. S aki jó méhész akar tenni, annak bizony el kell sajátítania a vele kapcsolatos összes fortélyokat.

Képünk a Prievozi Alapfokú Kilencéves Iskola pionírszervezetének méhészeti szakkörét mutatja be, amint szorgalmasan figyelik egyik tapasztalt bratislavai méhész, Relavy elvtárs szaktanácsait

(Foto: Kruzinskj?)

Az anya szívóssága

(La Belgique Apicole, Belgium) — Delaire méhesében egy család rabló méhek áldozata lett. Rengeteg volt a hulla. A méhek röpködése néhány nap múlva megszűnt. Csupán az anya maradt életben. Egymagában sétált egy lépen. Dalaire egy árva családot akart anyásítani vele. A készülődés kb. két órát kívánt, az anya addig a kirabolt kaptárban maradt. Mikor fölhasználására került volna sor, az oldalán hevert, csak lábait mozgatta. Egy kis méztől megelevenedett, talpra állt Kalitkában az árva család néhány munkásának társaságában erőre kapott másnapig, s akkor a családnak adták. Az anyásítás sikerült. Az anya a nyolc nap múlva megvizsgált családban már petézett.

A jicíniek közeli célja;

400 MáZSil CUK0RRÉP9 HEKTÁRONKÉNT

■ Tavalyi vállalásukat teljesíteték ■ Idén 31 üzem 400—450 q-t vállalt ■ A megtakarítható területen lucernát ■ Több fehérje — több tej ■ Üj herbicid a Piramin ■ 82 géppár a kétmenetes betarakításhoz H Répakirakodás szilonhálóval B ötször kevesebb brigádmunkás M 5—6 vagon répa hektáronként ■ Háromszori szántás ■ Öt vagon istállótrágya ■ Az egyelést is gépesítették ■

A jicíni járás 86 mezőgazdasági üzemének dolgozói tavaly azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy szocialista munkaverseny formájában tesznek vállalást az 1963-ban tervezett 327 mázsás átlagos hektárhozam túlteljesítésére 33 mázsával. Hasonló alapon versenyre hívták a többi járásokat is. Vállalásukat sikeresen teljesítették, 5672 hektáron átlagosan 372,4 mázsás hozamot értek el. Az országossá vált versenymozgalomban csupán az olomouci járás előzte meg a jicínit, mert a versenyben álló 39 járás közül a 9543 hektáron elért 379,5 mázsás átlagos hozammal az első helyre került.

Túlságosan azonban nem fájlalják azt, hogy az olomouciak egy kis különbséggel eléjük kerültek, mert ez bizonyos értelemben a jiöíniek — mint a mozgalom kezdeményezőinek — érdeme is.

Úgy véltük, jó lenne kissé betekinteni a jicíniek kártyáiba, ezért felkerestük a cukorépatermesztők között ma már hangzatos nevű járást. A termelési igazgatóság répatermesztési agronómusát Duáek Jozef elvtársat próbáltuk megkörnyékezni, mert tájékozottságáról már több helyen hallottunk.

— Minek köszönhető a répatermesztésben elért szép eredmény itt a jicíni járásban? — tettük fel a kérdést

Dusek elvtársnak.

— Sok tényező összhangjának közös eredménye ez, melyek közül megpróbálom a legfontosabbakat felsorolni. Mindenekelőtt erkölcsi kötelességünknek érezzük, hogy amit vállaltunk, teljesítsük is. Ezt 12,4 mázsás túlteljesítéssel sikerült is elérni, ami sokirányú kezdeményezést követelt minden munkaszakaszon. Az agrotechnikai tevékenység tökéletesítésében, ésszerűsítésében, megkönnyítésében jelentős segítségünkre volt a nagyüzemi módszerek alkalmazása. Ez a gépi felszerelések okszerű és maximális kihasználásával függ a legjobban össze. Az emberek hajtómotorjáról az anyagi érdekeltség fokozásáról sem feledkeztünk meg. Mérhetetlen segítséget jelentett számunkra a kutatásban dolgozó szakemberek tanácsadása és útbaigazítása. A felsorolt és a meg nem említett tényezők lehetővé tették, hogy pártunk XII. kongresszusának egyik célkitűzését — azaz 1970rig a répatermesztő körzetekben elérni a 360 mázsás hektárhozamot —, már 1964-ben sikerült teljesítenünk.

— Előreláthatólag miként alakul a közeli években a helyzet?

— Az 1964-ben elért eredmények bizonyítják, azon következtetésünk helyességét, hogy a legközelebbi években elérni a 400 mázsás átlagos hektárhozamot reális, megvalósítható feladat. Döntő tényezőnek kell azonban elismernünk a maximális gazdaságosságot, amit pedig csakis az új technológia nagyobb igénybevételével valósíthatunk meg.

— A távoli cél milyen arányú megvalósítására vállalkoznak 1965-ben?

— Ebben az évben 81 mezőgazdasági üzemből (74 EFSZ, 2 állami-, 3 iskola-, 2 vetőmagtermesztő gazdaság).

8 ÜZEM 450 MÁZSÁS HEKTÁRHOZAMOT

23 üzem 400—450 mázsás, 24 üzem 380—400 mázsás, 20 üzem 350—380 mázsás, 6 üzem pedig 320—350 mázsás hektárhozamot vállalt elérni. Vállalásunk járási átlagban 380 mázsa cukorrépa kitermelését jelenti hektáronként. Ha a cukorrépatermesztésben a hektárhozamok általánosságban jelentősen emelkednének, módunkban lenne csökkenteni vetésterületet és helyette lucernát vagy vörösherét vethetnénk, ami a bő fehérjemennyiség segítségével a tejtermelést jelenlegi visszaesésének nyomasztó állapotából kiemelné.

— Milyen intézkedésekkel kívánják az idei évre kitűzött célt elérni?

— Célkitűzéseink között szerepel, hogy a vetést idejében, legkésőbb április 25-ig elvégezzük, Pontosan, szemenként vető gépekkel végezzük 5200 hektáron (5581 hektárból)a szegmentált, vagy koptatott gomolyú egycsírás mag vetését. Herbicides gyomirtást 4900 hektáron végzünk sávos módszerrel. A vegyszer valószínűleg 1500 hektáron egy teljesen új gyomirtószer, a Piramin lesz, a feimaradó területen pedig az Alipur. Tavaly 2600 hektárra Alipurt, 150 hektárra meg Murbetolt kaptunk. Ha gyommentes a terület, úgy egyelés után hektáronként 80 000 növényegyed lenne kívánatos, a második sarabolás után pedig 70 000, de sajnos ezt nem mindenütt tartják be. Tavaly már 40 üzemben gépi előegyelést alkalmaztak, főképpen a P—921 jelzésű rotációs ritkítógép segítségével, amely RS—09 jelzésű eszközhordó traktorra szerelhető. Alkalmazták ezenkívül a hálósboronákat is. A megkövetelt sarabolások száma négy. Közben a második sarabolás alkalmával fejtrágyázást is végeznek lovosicei salétrommal. A betakarítást jórészt 2—OCN.l jelzésű répafejelő és a 2—VCZ jelzésű répakiemelő (82 géppár) igénybevételével végezték. Külön meg kell említenem, hogy a talajelőkészítésre nálunk nagy gondot fordítunk, hiszen háromszor szántjuk a talajt. A premizálás rendszere a hektárhozamokon alapul. A termésnöveléssel párhuzamosan gondolunk az önköltség csökkentésére is, mert ez a két legfontosabb tényező. Az új módszer a földön megrakott szilonháló kocsira emelését »elavulttá tette, ezért 2 db 3X3 méteres méretű szilonhálót összevarrás után (3X6 m) a pótkocsira terítenek és a cukorgyárban, vagy a kirakodó helyen a szilonhálőt az egyik hosszanti oldalán saraboló gerendelyre aggatják az autórakodó daru segítségével felemelik. Így a répa a pótkocsiból az ellenkező oldalon lenyitott kocsioldal irányában a futószalagra fordul. Az újítás Valenta mérnöknek és a JNB szállítási osztálya többi dolgozójának ötlete alapján először a Kopidlnoi Cukorgyárban valósult meg. A kisegítő brigádmunkák 1963-ban összesítve 21 ezer munkanapot jelentettek. Ez á szám 1964-ben a jobb szervezés, valamint a gépek segítségével 4390 munkanapra, illetőleg 156 hektár termésének betakarítására csökkent járási viszonylatban.

Az egyes munkák járási irányításából kivette részét Klégr Jozef főagronómus és Bílek mérnök, a termelési igazgatóság növénytermesztési osztályának vezetője is. f Mivel a játszma legerősebb kárf tyáit a termelési gyakorlat tartja f kézben, ha az előbbinél is alapof sabb szemlélődést kívánunk véf gezni és részleteket megtudni, f közvetlenül a mezőgazdasági Uzer mekben kell körülnéznünk.

Járási viszonylatban legjobb eredményt a

TftEBNOUSEVESI „HAJNAL“ EFSZ

érte él, ahol 76 hektáron az átlagos hektárhozam 469,4 mázsa volt. Ezt a mennyiséget 5—5 hektáron

601 ÉS 612 MÁZSÁRA TETÉZTÉK

E kimagasló eredményekért jutalomként összesen 16 400 koronát kaptak. Megtudtuk, hogy a szövetkezet 532 hektár mezőgazdasági (476 hektár szántó) területtel rendelkezik, s minden hektárra átlag 4 munkaerő jut.

Mivel azonban módszereikről kívánunk lehetőleg részletesebb áttekintést szerezni, ezért a helyszínen Reif Jaroslav agronómustól, Jón Josef ökonómustól és más beavatott dolgozóktól érdeklődünk tovább.

— Milyen előveteménye volt a cukorrépának és milyen trágyázást alkalmaztak — tesszük fel a kérdést Reif elvtársnak.

— A terület 50 °/o-án a cukorrépát jól trágyázott elővetemények előzték meg, mégpedig 15 hektáron korai burgonya és silókukorica, 15 hektáron Dobrá Voda-i fajtájú káposzta, a fennmaradó részen meg uborka, zeller és egyéb zöldség. A terület további 50 százalékán olyan termények voltak, amelyek után szükséges volt az istállótrágyázás, így e részre hektáronként 450—500 q szervesanyagot juttattunk.

— A trágya leszántést és az őszi talajelőkészitést hogyan végezték?

— Ahol gabona volt az elővetemény, ott az aratás után szervestrágyázással egybekötött tarlóhántást végeztünk. Ezt a forgató vagy előszántás követte, majd a főszántás vagy mélyszántás következett. Mivel a terület kb. 25 %-ának főszántása a terménybetakarítástól függően csak késő őszszel végezhető, itt a többi műtrágyán

kívül hektáronként 2,5 q mésznitrögént juttattunk a talajba (amelynek hatóanyaga kalciumciánamid, s ezt az erős növényi mérget különben is csak legkésőbb 3—4 héttel a vetés előtt alkalmazhatnánk). A műtrágyák nagyobb részét, a fejtrágyázásra szánt mennyiségen kívül, szintén ősszel juttatjuk a földbe. Cukorrépa alá összesen 140 kg tiszta tápanyaggal számolünk. Ez körülbelül így oszlik meg: a nitrogéntrágyák közül 2 q lovosicei salétrom, 2 q kénsavas ammónia, a káliumtartalmúak közül 4 q kálisó, a foszfortartalmúak közül 4—5 q szuperfoszfát. Esetleg kombinált műtrágyát alkalmazunk ezek helyett.

— A tavaszi talajelökészítés és ve-1 tés eltér a régebbi gyakorlattól?

— Bizonyos mértékben igen. Nálunk a talajok zöme középkötött, egy része pedig kötött. Tavasszal egyengetés céljából a talajt kétszer simítózzuk a SyZZ—350 jelzésű függesztett fogassimítóval, majd kétszer fogasolunk és egyszer hengerezzük. Fogasoláshoz középnehéz és nehéz ún. lúdlábas boronákat használunk, mert a kanálhoz hasonló fogvég.ek fellazítják, levegőssé teszik a talajt, ami különösen a kötött talajokon fontos. Egyébként gerendelyes gépkapcsolást (aggregátumot) alkalmazunk. A vetést szegmentált, vagyis metszett gomolyú (egymagvú) répavetőgéppel végeztük a terület felén a hazai gyártmányú

6—SeCNP—450 jelzésű géppel, a másik felén pedig a Saxonia A-761 jegyű NDK-ban gyártott szemenkénti vetésre alkalmas vetőgéppel.

— A vegyszeres gyomirtást, a répaegyelést és művelést milyen módon végezték?

— A gyomirtást 45 hektáron Alipurral végeztük, hektáronkénti 1,6 kg vegyszer alkalmazásával, ami kevésnek mutatkozott, ezért idén 1,8—2 kg-ra emeljük az adagot. Ígéretet kaptunk, hogy a legújabb hazai gyártmányú herbicidből, a Burexből is kapunk valamennyit kipróbálásra. Különben rovarok ellen a gépállomás segítségével még Intrationt és Soldepet használunk. A répaegyelést egyszer keresztben járatott lúdláb nélküli ritkító hálósboronával készítjük elő. Az utóegyelést kézikapával végezzük. A sarabolást tavaly négyízben végeztük el, ebből egyszer az egyelés előtt.

— A répabetakarítást gépesítették?

— Igen, de nem az egész területen végeztünk megosztott (kétmenetes) betakarítást a 2—OCN.l jelzésű répafejelő és a 2—VCZ jegyű répakiemelő segítségével, mert még nem ismertük az új gépek fortélyait.

— Végezetül mit említsünk még meg?

— Talán azt, hogy a legnagyobb, 612 és 601 mázsás hektárhozamot: nyújtó 5—5 hektáros parcellákon az elővetemény káposzta volt, amely alá 600—700 q istállőtrágyát adtunk. Zöldséget a szántóterület 5 °/o-án, cukorrépát 18 %-án, herefélét 19 %-án (13 % lucerna, 6 % vöröshere) takarmánynövényt, a herefélékkel együtt 26 %-án termesztünk. Ez lehetővé teszi összesen 500 szarvasmarha tartását (ebből 252 tehén), továbbá 500 sertés nevelését (ebből 60 anyasertés, 320—350 pedig hízó) és 2000 tyúk ellátását. Ez az állomány annyi szervestrágyát produkál, hogy egyes termények alá teljes adagot nyújthatunk. Ez és semmi egyéb a titka az elfogadható répahozamoknak.

Vessünk még egy rövid pillantást a

SLATINAI EFSZ

eredményeire és módszereire. Szántóterületük 22 °/o-án, vagyis 295 hektáron termesztettek tavaly cukorrépát, s az átlagos hektárhozam 383 mázsára alakult ezen a területen, de 19 hektáron 451 mázsás volt az átlag, pedig itt

NEM VÉGEZTEK KÉZI EGYELÉST

MIejnek Miroslav mérnök agronómus teljes gépesítést vezetett be. A 2—3 leveles fejlődési időszakban a sűrű répa 70 %-át P—921 jelzésű réparitkítóval távolították el. Ezzel a kézi kapálás is teljesen fölöslegessé vált. Egy mázsa .cukorrépa előállítási költsége így csupán 1,90 korona volt.

A jicíni járásban, amint látjuk, a termésfokozással párhuzamosan az önköltség csökkenését is szem előtt tartják, ami a további kimagasló eredmények elérésének záloga.

Kucsera Szilárd