Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-06 / 9. szám
Nehéz megnyerni A kérdés már annyira közismert, oly sokan megírták, tárgyaltak már róla, hogy szinte nem is lehet itt újat mondani. Azért mégis akad egy-két olyan összefüggés, amelyet érdemes újból a felszínre hozni. Vegyük például a fiatal szakemberek képzését a mezőgazdasági műszaki középiskolákban és elhelyezkedésüket a termelésben. Látszólag egyszerű és természetes folyamat ez, mert a mezőgazdasági szakemberekre általában szükség van, a tanulási lehetőségek adva vannak, az iskolák számában és a tanítás színvonalában nincs is hiány, erről gondoskodik az állam és a társadalom. Ha viszont közelebbről vesszük szemügyre a dolgot, számos olyan jelenséggel találkozunk, ami nem tetszik és amm segíteni is lehetne egy kis jóindulattal. Főleg két dolog aggasztó, éspedig az, ahogy a tanuló az iskolába kerül és az, ahogy az iskolát elhagyja. Kezdjük az elsővel. Előrebocsátom, hogy amiről írok, az nem általános, de mégis olyan gyakori jelenség, hogy majdnem általánosítható. Amíg a gyerek az általános iskolába jár, nincs vele sok baj. A tanító tanít, a szülő figyeli és tudomásul veszi a gyerek fejlődését, az idő halad, a gyerek eljut a kilencedikbe. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, itt a nagy probléma, mi lesz a gyerekkel ezután? A tanító szerint tanulhatna, mert jó feje van. De mit? Menjen gimnáziumba? Az nem szakma, és ki tudja, bírná-e a nyelvet a főiskolán. Legjobb lesz, talán a gépészeti technikum. Komárom, esetleg Kassa, az sem baj, ha egy kicsit messze van. Hogy itt már megtelt a létszám? Az viszont már baj, mert most már mi lesz? Tanuljon valami szakmát a gyerek? Attól többre is képes. Itt van esetleg a mezőgazdasági technikum — mondja a tanító —, ide még felvesznek. Hm. (Az apa nyel egyet és gondolkozik.) No fiam, van hozzá kedved? ... Én inkább autószerelőnek mennék. Oda nincs tervünk az idén — mondja a tanító. Hát ha más lehetőség nincs, fiam, mégy a mezőgazdaságiba. És megy. Aztán meg akar szökni. Szokatlan az új környezet, az internátusi élet, hiányzik az édesanya. A szülők visszahozzák. Aztán már marad, végleg. Beletörődik a sorsába és itt-ott már tanul is. A félévi bizonyítvány még gyenge, de év végére már jobb. Nyáron kirándulás, gyakorlatok, mókázás, végeredményben nem is olyan rossz ez a diákélet. A következő szeptember elsejét már várja. Üj és érdekes tantárgyakkal kezdődik az év. Szorgalmasan tanul, tagja az atlétikai válogatottnak és az iskolai tánccsoportnak. A második tanév végére mintha kicserélték volna, — egészen másképp látja az életet 'és a környezetét. Nem úgy néz a fejlődő növényre mint mások. Ő azt is látja, ami belül a levélben és a rostok között zajlik le. Számára a termőtalaj nem kisebbnagyobb rögök halmaza, hanem életet teremtő eleven valóság, nélkülözhetetlen tápanyagok csodálatos forrása, baktériumok, hasznos és káros apró élőlények gazdag tárháza. Az állatnak nemcsak a törzsét, fejét és a négy lábát látja, hanem azt is, ami benne lezajlik, látja a táplálékok felszívódását, hasznosulását, látja a tej keletkezését, ezért nemcsak szereti, de beesüli is az állatokat. Közben megtanul traktort, motorkerékpárt vezetni, megismerkedik a gépekkel, nyáron részt vesz odahaza az aratásban. Traktorral dolgozik második műszakban és jól keres. Megtakarított pénzén tranzisztoros rádiót vásárol, hasznát veszi majd a diákszállóban szobatársai nem kis örömére. Harmadikos korában már kitüntetést is kap. Fényképe a dicsérőtáblára k^rül. Az osztály jó közösség, a tanításon kívül dolgoznak, takarékoskodnak és az eredmény — két hét közös külföldi nyaralás. Aztán már rohannak a napok. A szalagavató ünnepélyen jut először eszébe az idő múlása és az ismeretlen jövő. A ballagás már komoly búcsúzás az iskolától. A lányok sírnak a fiúk csak mélyen hallgatnak. A banketten megkapja az érettségi bizonyítványt és az elhelyezési lapot. Ennek azonban története van. A termelési igazgatóság a szövetkezeti tagság iskolai végzettségének statisztikaikimutatása alapján szülőfalujába irányította az elhelyezési lapját. A vezetőség taggyűlés elé .terjesztette a dolgot. A tagság hozzászólt. Elég nekünk a táskás ember ... Ha dolgozni akar, akkor jöhet, de ha parancsolgatni, akkor maradjon, ahol van . .. Kicsi a szövetkezet, nem bír eltartani még egy irodai erőt... De elvtársak, nem erről van szó! Nekem beszélhetnek, tudom amit tudok. Minek ide az a gyerek? A mai fiatalok nem érnek semmit! A taggyűlés határozott. Nem kell! A határozatot megküldték a járásra. A vezetőség fellélegzett: na, ezen is túlvagyunk! Ez februárban történt. Márciusban az elnököt és pártelnököt behívták a járási pártbizottságra. A meghívón ez állott: hozzátok magatokkal a szövetkezeti vezetőség és tagság szakmai továbbképzésének a tervét. Elvtársak, nálatok nincs egyetlen középiskolai végzettséggel rendelkező szakember sem! Az agronómusnak van mesteriskolája. Hány éves az agronómus? Negyvenöt. Jár valaki a tagság közül bentlakásos iskolába? Nem. Hát a faluból, a fiatalok közül? Hát hogyismondjam ... Izé. Szóval jár. De azt már letárgyaltuk. Mi az hogy letárgyaltuk? A tagság nem fogadta el. Miért nem? Valóban, miért nem fogadta el? Látjátok elvtársak, elhamarkodtátok a dolgot. Tárgyaljátok le újból. A második gyűlésen ott volt a termelési igazgatóság és az iskola küldöttje. A szerződést a vezetőség aláír^}. Ha már annyira szükséges, hát jöjjön az a gyerek. Eddig a történet. A folytatását még nem ismerjük, de el tudjuk képzelni. Nem tudjuk, hogy szükséges-e levonni a következtetéseket. Azt hiszem, hogy nem. Néhány megjegyzésem azért lenne. Megértem a szülőket, ha a mezőgazdasági termelés mai helyzetét és társadalmi hátterét látva nem szívesen adják gyermekeiket mezőgazdasági pályára és így részükről a hivatásra való nevelés is elmarad. A mezőgazdasági termelés mai körülményei — az iparhoz viszonyítva — valóban nem kecsegtetők. Nehéz munka volt ez mindig és most is az. Frázisok és szólamok, hársfavirágzás és pacsirtaszó sem teszik könnyebbé. Egyet azonban né hagyjunk ki a számításból. Az emberiség szaporodik, az igények növekednek. A mezőgazdasági termelés megbecsülései jövőben csak fokozódhat, különben saját magunk ellenségei lennénk. Nemzetgazdaságunk irányítása rendkívüli jelentőségű változások küszöbén áll. A gazdasági élet minden szakaszán elfoglalja méltó helyét az ésszerűség és a célszerűség. Az új irányításban a mezőgazdaság is újjászületik. Fiaink eltüntetik a sarat a telepről — még mi is ott leszünk! — kikövezik az udvart és kicsinosítják az istállók környékét. Réggel félcipőben, vasalt nadrágban mennek a munkába és a telepen átöltöznek. Munka után megfürödnek, átöltöznek és mindenki szórakozhat a maga módján. És ami a fő, jól fognak keresni. Akarjuk mi is, hogy így legyen, segítsük őket és bizakodjunk!: Miklós-napi utóhangok December 5-én estefelé három jóbarát találkozott a deáki italboltban. — Iszunk egyet? — kérdezte a barátságos parolázás után Pista. — Persze, hogy iszunk!. — hagyták rá Jóska és Vilmos. Gyöngyöző borral felt poharak kerülnek az asztalra. A? első. kortyok után felvetődik a gondolat: Mikulás van, illene gratulálni valamelyik Miklósnak. De üres kézzel mégsem állíthat be az ember az ünnepelthez, s így aztán három liter borral felszerelve kopogtatnak be Takács Lászlóéknál, azaz a fiatal Takács Miklósnál. Rövid idő múlva, Néma József, Fiala Vilmos, Csimó István vígan poharazgat a Takács-család tagjaival. Az elfogyott itallal párhuzamosan emelkedik a hangulat. Éjfél felé jár már az idő, amikor Csimó Pistának eszébe jut magagyártotta, kisöbű puskatöltény használatára alkalmas pisztolya. Előveszi és büszkén mutogatja a gyilkos szerszámot. Néma József élénk, borgőzös érdeklődéssel ragadja ki barátja kezéből, hogy alaposan sz'emügyre vegye. Forgatja a kézében. Váratlanul lövés dördül. Néma elsápad, a pisztoly kiesik a kezéből. — Megsebesültem... — mondja. A golyó mellkasának alsó részébe fúródott. Barátai orvoshoz, majd onnan a kórházba szállították. Előzőleg azonban a kellemetlen következményektől aggódva, megállapodtak, hogy az orvos és a biztonsági szervek előtt majd úgy adják elő az esetet, hogy Némára útközben Deáki felé lőtt rá ismeretlen tettes. A kihallgatás során azonban kénytelenek voltak szint vallani. A Miklós-napi borozgatás következményei pedig: a golyó a mellkas alsó felét átütve a májba fúródott és ott megakadt. Bár a sérülés nem volt halálos, de mivel a golyó a májban maradt és eddig még az örvösök nem tudták eltávolítani, az már biztos, hogy akár műtétré kerül sor vagy nem, a 24 esztendős Néma József tartós rokkantságnak nézhet elébe. Jozeí Melichercík A Karvai Állami Gazdaság „oltványgyára‘ hangos a szorgoskezű asszonyok vidám tere-ferejétől. Tóth Valika újságolja, hogy a napi tervét 200 darab párosítással túlteljesítette, ezért prémiumban részesült. Szolgáltatások városi szinten könnyű szélnek engedni Ami a fiatalok elhelyezkedését illeti, nem szükséges nagylelkűséget tanúsítani velük szemben, tökéletesen elég a megértés és az emberség. Ez viszont nem maradhat el. A kisüzemben a birtok apáról fiúra szállt, a funkció azonban nem örökölhető. Nagyüzemi mezőgazdasági termelésünkben szokatlan még az utánpótlásról való gondoskodás, nincs hagyománya és ebből származik a legtöbb baj, a legtöbb nézeteltérés. Legyen hát példánk az iparban dolgozó idős mester vagy művezető, akinek a keze alól szakmunkások és technikusok százai kerültek ki és soha nem jutott eszébe, hogy ezek esetleg kitúrják őt az állásából. Makrai Miklós (Ipolyság) A kulturális forradalom közkatonába A meghirdetett kulturális forradalom vezérvonala jószerével a falu-város közeledését célozza, illetve a falu kulturális igényének kielégítését. Olyan munka ez, ami még egy közepes nagyságú falucskában is több hozzáértő embert kíván. Nagypaka — jóllehet az elnevezés erre utal — nem nagy község. De a kulturális ügyek intézése itt is nagy gond. Hiszen Paka nem rendelkezik fizetett népművelési dolgozóval, akinek a kulturális élet irányítása lenne a főfeladata. Andrásy János 54 éves és már közel húsz esztendeje szinte minden kulturális ügy az ő vállát terheli. Nem neheztel ezért. Sőt, újabb és újabb akciókat szervez. A CSEMADOK keretén belül működő színjátszó-psoport 1948-ban alakult s mindmáig sikeresen működik. A pakaiak rendszeres öszszeköttetésben állnak a Somorjai Körzeti Művelődési Otthonnal s ha fővárosi együttes érkezik oda, a pakaiak számára 50—40 ülőhely biztosítva van. A filmek beszerzése ugyancsak Andrásy János gondja. Az agitációs munka szintén... Andrásy János mindemellett tagja az EFSZ-nek, az állattenyésztésben dolgozik. Mégis meg keli jegyezni, hogy a sok funkció túlságosan megterhelő számára. S ezenfelül még valamit: egyre több fiatalt kellene bevonni az irányításba. Nemcsak azért, hogy a már nem fiatal Andrásynak megkönnyítsék a dolgát, de azért is, mert így a kultúrpolitika rugalmasabbá, életképesebbé válik. Hiszen a fiatalok igényei — és ez csak természetes — nem mindenben egyeznek az idősebbekével. S Andrásy János bármennyire is jól végzi önként vállalt teendőit, itt-ott súrlódásba kerülnek az ízlések s ettől meg kellene őt menteni! Mindezt csak mellékesen jegyeztem meg. Ennek az írásnak az a feladata, hogy méltán felfigyeltessen Andrásy Jánosra, aki szinte felbecsülhetetlen munkával szolgálja a kulturális forradalom ügyét. Sződy Viktor Az életszínvonal emelkedése a technika térhódítása és a műveltség terjedése szükségszerűen új igényeket hoz magával falun. A megnövekedett igények kielégítése elképzelhetetlen a falusi szolgáltatások kielégítése nélkül. Sokhelyütt még ma sem veszik figyelembe ezt a törvényszerűséget, de vannak már községek, köztük a lévai járásban lévő Farnad is, ahol széleskörűen gondoskodnak a dolgozók szükségleteinek'kielégítéséről. Benyo Béla, a farnadi közszolgáltatási üzem vezetője napjainkban már azzal dicsekedett, hogy huszonhat különféle szolgáltatásban részesülnek a lakosok. Mit is találunk a mintegy kétezerötszáz lelket számláló faluban, amely kellemesebbé teszi a szövetkezetben dolgozó 340 család és a többi lakos életét. A szolgáltatások keretében borbélyt, ruhagyűjtőt, temetkezési vállalatot, kölcsönzőt (edények, stb.) találhatunk. Az ipari részlegen a rádió, televízió, autó és egyéb gépjavításokat végzik. Kőművest, bádogost, festőt és villanyszerelőt is találunk az üzemben. A fafeldolgozó részlegen tevékenykednek az asztalosok, ciéok- és nyírfaseprű-készítők, kosárfonók. A helyi EFSZ egy hektár félig-meddig hasznavehetetlen területén létesítettek finom, hajlékony vesszőt termő füzest, s nemcsak kosárféléket fonnak, hanem ízléses előszoba-bútorokat is készítenek. % A közeljövő tervében szerepel, hogy virágkertészetet, fényképészeti laboratóriumot és korszerű mosodát létesítenek, valamint órajavító műhelyt nyitnak. Jelenleg több mint ötvenen dolgoznak a közszolgáltatási üzemben. A kibontakozó, fejlődő irányzatot az igazolja a legjobban, hogy amíg 1961-ben az üzem bevétele cgymilliószázezer korona volt, addig ez évben már meghaladja a másfél milliót. Az évi tiszta jövedelem 50—60 ezer korona, amelyet beruházásokra fordítanak. A közeljövőben felépül Farnadon a szol-’ gáltatások háza, amely jelentősen emeli majd a közszolgáltatások színvonalát. A helyi gazdálkodás keretében még két termelőszövetkezetet is találunk a faluban: a téglagyárat és a sződagyárat. A téglagyárban mintegy 809 ezer téglát égetnek évente. így nemcsak a község szükségletét elégíti ki, hanem a szomszédos falvakba is jut a jóminőségü téglából. Komoly jelentőségű, ami a frissítővel való rendszeres ellátást illeti, a szódagyár. A farnadi vendéglátó üzemben mindig kapható szódavíz, friss és jóminőségü málnaszörp. Az, hogy Farnadon gyors ütemben fejlődött a közszolgáltatás, elsősorban a helyi nemzeti bizottság és az üzem lelkes vezetőinek érdeme. Benyo elvtárs a kezdet kezdetétől irányítja a közszolgáltatási üzemet s egyben tagja a HNB tanácsának is, ahol megtárgyalják a feladatokat a szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatban. A szoros együttműködés eredménye, hogy a farnadi lakosoknak nem kell annyiszor az autóbuszra szálniok, a több mint tíz korona viteldíjat megfizetniök, és egy napot elveszteni, mint régebben, amikor minden aprósággal Zselízre kellett utazni. A múltban eldugott falu az utóbbi években nagyot lépett előre és a szolgáltatások színvonala terén is közeledik a városhoz. Tóth Dezső Az autó és a nö Az autó és a nö szoros kölcsönhatásban állnak, sót: vonzzák egymást, mint hold és a tenger. E vonzás manapság még nem egyenlítődött ki, ugyanis még nem minden nőhöz tartozik egy autó, viszont már minden autóhoz tartozik egy nö. Legalább egy. Az autóhoz való viszony szemszögéből a nők háromféle típusát különböztethetjük meg. Az első kategóriába tartoznak azok a nők, akik saját maguk birtokolnak és önállóan vezetnek egy kocsit. Elég kevesen vannak még ilyenek, viszont annál több az ismertetöjelük. Legfőbb jelvényük a slusszkulcs, amelyet lábúivá csörgetnek mindenütt, ahol csak megfordulnak. Társaságban és hivatalban, folyosón és nyilvános helyen egyaránt átszellemült arccal viselik a Kulcsok Kulcsát, akár egy győzelmi rendjelet. A be- és kiszállást igen lassan és körülményesen bonyolítják le, az ajtó kilincsét fogva, diadalmas pillantásukat végighordozzák valamennyi világtájon. A volán mellett orcájuk szigorú, enyhén lebiggyesztett ajkuk kérlelhetetlenül összepréselt, mosolyra csak szabálytalanság esetén nyílik, ha netán a rendőr elvtárs egy betétlap irányában mutatna élénkebb érdeklődést, A második — jóval népesebb — csoport: az autótulajdonos férfiak menyasszonyai és feleségei. A menyasszony elől ül, a vezető mellett, hanyagul átölelve a tulaj vállát. Rámenősebb menyasszony, vagy simább országút esetében csókolózás is lehetséges, erős hatással az Állami Biztosító évi költségvetésére. Jellemző még az autós menyasszonyra, hogy mindig az évszakkal ellentétesen öltözködik. Télen egy szál áttört pulóverben, kabát és sál nélkül tündököl a vőlegény mellett, hogy mindenki lássa: milyen otthonosan berendezkedett, és hogy a kocsi Fegyelmezett asszony — Nem ülünk be?- Vezetés közben nem iszom! fűthető. Nyáron viszont kardigánt, strandtáskát és „sustyákot" is hoz magával, tekintve, hogy sose lehet tudni: hol és mivel végződik e‘gy kirándulás __ Az autós feleség az már más. Ö nem csimpaszkodik: hátul ül, kényelmesen elnyújtózkodva, egyrészt mert már csak az autózás érdekli, a férje kevésbé, másrészt mert így némelyek azt gondolhatják, hogy az a rozoga, szürke alak ott a volánnál nem a férje, hanem a sofőr. Annál inkáb érdekli viszont az autós feleséget maga a kocsi. Fényesíti, mosogatja — a férj boldog volna, ha vele negyedannyit törődnének. A harmadik típus arról ismerhető föl, hogy végtelenül unott arckifejezéssel, álmatagon szenved a kocsiban, mintha gumiarábikummal volna odaragasztva. Szeme sarkából időnként bosszús pillantásokat lövell a zebrán tülekedő gyalogosokra, akik létezésükkel és hiábavaló járkálásukkal csak tetézik az ö gyötrelmeit. Ha ilyen, teljesen enervált nőt látunk az unalomtól ájuldozni a kocsiban, biztosak lehetünk abban, hogy az illető nem Nápolybái vágtatott idáig egyhuzamban - hanem a szomszéd eszpresszóból,.. SZABAD FÖLDMŰVES 11 1965. március 6.
