Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-20 / 7. szám
TAPASZTALATUNK: a herefélék silózással több fehérjét nyújtanak Ismeretes, hogy a herefélék (vöröshere, lucerna stb.) minőségileg tökéletes betakarítása minden évben nehezen megoldható feladat elé állítja mezőgazdasági üzemeinket. Az időjárás és a munkaerőhiány évről évre nehézségeket okoz. Kevés alkalommal mondhatjuk, hogy „évelő pillangósainkat idejében és jó minőségben, veszteség nélkül sikerült betakarítanunk“. Legtöbbször a termés legértékesebb része, a levélzet megy veszendőbe. Ismerjük a ventillátorokkal végezhető utánszárítás módszerét és tudjuk a gyakorlatból, hogy ez megbízható, jó módszer, azonban az időjárás, az eső nagyban befolyásolhatja az előre kidolgozott szervezési elképzelések, tervek végrehajtását. Természetesen a levegős utánszárítás módszerét a jövőben is alkalmaznunk kell, de nem szabad elzárkóznunk a herefélék vegyszeres silózásától sem. A pillangósok betakarítása 1964-ben más évekhez mérten jobb időjárási körülmények között történhetett, mégis sok takarmánykazlat találunk, melyek az eső, a rossz munkaszervezés vagy egyéb okok áldozatai lettek. Az ezekben lévő anyag takarmányozási értéke olykor a felére, vagy még kevesebbre csökkent. Célkitűzéseink jelentős része az állatállomány hasznosságának növelése és a termelés önköltségének csökkentése, ami szorosan összefügg a minőségileg jó és olcsó takarmány biztosításával. Gazdaságunkban kétféle módon végeztünk vegyszeres silózást. A silózásra kerülő vörösherét virágzáskor Orkán jelzésű lengőpengés géppel takarítottuk be. Az 58 hektárt kitevő területen egyenlően 160 mázsa hektárhozamot értünk el zöld állapotban. A gépet egy Zetor-Super 50-es traktor üzemeltette. Ezekhez két pótkocsit osztottunk be. A pótkocsikat a hetakarítógéptől a silógödörig egy Zetor-Major traktor vontatta. A silógödörben a zöldanyagot egy Zetor K jelzésű traktor tömörítetté, négy munkás az aláigazítást, a szétterítést és a vegyszeradagolást végezte. A silózási csoport három traktorosból, egy betakarítógép kezelőből és egy munkásból, összesen tehát nyolc főből állt. Ezzel a csoporttal 50 óra alatt 10 vagon szilázst készítettünk. Összesen 28 vagon silótakarmányt tartósítottunk. A silózást 5 silógödörben végeztük, ezekből kettő betonkiképzésű, egy pedig földgödör volt. Két silógödörben sósavat (H2S04) használtunk, egy silógödörben pedig pirokénszulfátot alkalmaztunk. AZ ADAGOLÁS A sósavval végzett silózáskor 100 lilter vízbe 7,5 liter sósavat kevertünk. Ezt elkeverés után a kád aljába épített gumicsövön át, öntözőrózsán keresztül a zöld herére adagoltuk. A kád oldalát mérőléccel láttuk el. A silógödröt alulról felfelé három részre osztottuk be. Amint alulról felfelé haladtunk, minden mázsa zöldanyagra az első részben 4 liter, a második részben 6 liter, a harmadik részben pedig 8 liter keveréket adtunk. így az átlagos sósavas vízkeverékböl a szükséglet a silóanyag mázsájaként 6 liter volt. Pirokénszulfáttal a silózást a következőképpen végeztük. A silógödröt szintén lentről felfelé három részre osztottuk be. Az első részre lent a takarmányanyag mázsájaként 0,40 kg-ot, feljebb a második részben 0,50 kg-ot, a fenti harmadik részben meg 0,60 kg-ot adagoltunk. Átlagos szükségletünk mázsánként 0,50 kg volt. Ez nagyon jó és egyszerű silózási módszer. A sósavas és a pirokénszulfátos módszerrel tartósított anyagok közti takarmányozási értékkülönbség nem nagy. Ez inkább az utóbbi vegyszer javára írható. Azonban a két silózási módszer közti különbség inkább a munkafolyamatban mutatkozik. A pirokénszulfáttal történő silózáskor a vegyi anyag maró hatásának mi dolgozók nem vagyunk kitéve. Továbbá nincs szükség vízre. A sav szállítása, raktározása szintén nagy elővigyázatosságot követel. A pirokénszulfáttal végzett tartósítás nem bonyolult, olcsóbb teljesen megbízható és tökéletes. Természetesen mindkét módszer fő követelménye, hogy a silózásra vonatkozó szabályokat szigorúan és pontosan tartsuk be. Gondolok itt a tökéletes takarmánytömörítésre, a levegő kiszorítására, s arra, hogy egy silőgödör megtöltése ne tartson tovább három napnál és ezt azonnal tökéletesen takarjuk le. Az elmúlt év október 27-én a két különböző vegyszerrel tartósított szi- Iázsból mintát vettünk és azt elemzés végett a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet laboratóriumába küldtük, ahonnan A KŐVETKEZŐ ÉRTÉKELÉST KAPTUK A sósavval tartósított szilázs értékelése: te jsavtartalom 3,65 %, ecetsav-tartalom 0,42 %, vajsav-tartalom 0,16 %. Az értékelés pontszáma 78. Minőségi osztály I. A szilázs minősége kitűnő, pH értéke 4,6. A pirokénszulfáttal tartósított szilázs értékeiés e: tejsavtartalom 4,18 %, ecetsavtartalom 0,66 %, vajsav-tartalom 0 %. Az értékelés pontszáma 86. Minőségi osztály I. A szilázs minősége kitűnő, pH értéke 4,55 %. Az említett laboratóriumi vizsgálaton kívül a silótakarmány minőségét a gyakorlatban is ellenőrizzük. Ez ebből áll, hogy a zöld hereféleség silózásával egyidőben ugyanazon parcellán »9 Vaddisznók számára az erdőben rendelünk!“ Először kükóricaszórással kezdték a dúvadat a csapda közelébe csalogatni. Egyre beljebb, amíg az utolsó napon már magában a csapdában hintettek kukoricaszemet. A közeli fabódéból égy kis ablakrésen keresztül figyelték közben, mikor megy lépre egy-egy vaddisznó. Ezúttal azonban nem élövadfogásról volt szó. Ellenkezőleg, a Hluboké melletti vadászkastélyban héttagú „különítmény“ védőoltásban részesítette az erdők vadját sertésbénulás ellen. Egyes röfögőktől ugyanakkor vért is kellett csapolni annak megállapítása céljából, vajon nem érte-e fertőzés a gyógykezelésre befogott vaddisznót. Alig hogy lezuhant a csapóajtó, állatorvosi rendelővé vedlett a csapda. Hiába „biztatták“ a vadfogók a szerencsétlen csunyit, ne óbégasson, kutyabaja se történik, minden egyes állat tudatosította, hogy kelepcébe került. Az állategészségügyi dolgozók három markos legénye rávetette magát a megriadt erdőlakóra, miközben az állatorvos szakavatott kézzel máris bcleszúrta a fecskendő tűjét. A vérvétel kevésbé simán szokott lezajlani, hosszabb ideig kell az állatot kordában tartani. Ilyenkor bizony szaporán szedik lábukat a legények, hogy a vadkan kárt ne tegyen bennük. A legszebb pillanat az erdőlakók számára, amikor újra megnyílik előttük a csapóajtó: szélsebesen vágtatnak a szabadságba. 1961-ben még 80 darab dúvad hullott el sertésbénulásban az említett dél-csehországi körzetben. Ezért most többször is beoltottak egy-egy állatot. Ellenőrzésként minden védőoltás után csíkot pingáltak fehér olajfestékkel az állatok füle mögé. Fáradságos és veszedelmes munka volt', de megérte a ráfordított időt'. Azóta ugyanis egyetlen vaddisznó sem pusztult el sertésbénulásban. K. E. kezdjük meg a száraz tartósításra szánt here kaszálását. Ezt sikerült kedvező időjárás alkalmával, minőségileg tökéletes állapotban betakarítani. Ennek a szénának segítségével jelenleg egy tehénistállóban összehasonlító kísérlet van folyamatban, amit a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozói P á 1 e n í k mérnök elvtárs vezetésével ellenőriznek. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy azok a tehenek, amelyek vöröshere adagjukat vöröshere szilázs formájában kapják, nagyobb tejelékenységet mutatnak, mint a hereszénával etetett tehenek. Szükséges rámutatnom arra is, hogy a vegyszeres tartósítás lényegesen olcsóbb, mint a szárításos szénakészítési módszer. A vegyszerek segítségével tartósított szilázst szarvasmarha-állományunk jó étvággyal és ízletesen fogyasztja. Megemlítem azt is, hogy lucernánkat 70 hektáron teljesen gépesített módon takarítottuk be és utánszárításban részesítettük. Ennek minősége szintén kitűnő, s etetését darált formában végezzük. Volkovics Béla, az Ipolysági Állami Gazdaság magyaradi részlegének vezetője. r így teleltetjük át szarvasmarháinkat Az elmúlt év aszályos időjárása nagyban kihatott a takarmányok hozamára. Az abafalvai szövetkezet sem dicsekedhet, ami takarmányokat illeti, s szalmából is csak annyival rendelkezik, hogy kilónként kell adagolni. Azt már akkor tudtuk, hogy kevés hízómarháknál bevezettük a hugyany adagolását. Egy mázsa élősúlyra, egy deka hugyanyt keverünk az állatok abrakjába. Továbbá a vízzel hígított melasz is jó szolgálatot tesz. Ezenkívül hamarosan bevezetjük a takarmányok élesztősítését is. Az évvégi leltár és a takarmánymérleg adatai szerint szalmakészletünk még pontos adagolás mellett sem tart ki újig, ezért az összes istállókban beszüntetjük a szalmával való ahnozást. Helyette a horkai papírgyárból szerzett faháncsot alkalmazzuk. A szalmát etetésre tartalékoljuk. Ezenkívül még az összes kukoricacsutkát feldaráljuk, s szalma helyett két istállóban etetjük. A fentiekből kitűnik, hogy szövetkezetünkben nagyon gyengén állunk szálastakarmány és szalma dolgában, de mégis mindent elkövetünk, hogy marhaállományunkat az adott lehetőségekhez mérten a legjobban átteleltethessük. Kőváry Béla, az abafalvai szövetkezet zootechnikusa lesz a szalma, amikor a kalászosok begyűjtését befejeztük. Elsősorban is azt akarjuk elérni, hogy a 360 szarvasmarhánk, valamint a 170 darab juhunk jól átteleljen, s ezenkívül valami hasznosságot is elérjünk. Épnek érdekében a következő intézkedéseket tettük. Ősszel az összes répalaput és répahulladékot pelyvával silóztuk. A kukoricaszáraf mind a szövetkezetét, mind pedig a tagságét az utolsó szálig betakarítottuk és lesilóztuk. A múlt év december elejétől a fejős- és a Mit teszünk a szarvasmarha-állomány fejlesztése érdekében? A pillangósok biztosítása csajából a szántóföldnek legalább 20%-án, azaz 200 hektáron termesztünk lucernát és vörösherét. A nyári takarmányozás idején a csaíamádé szénhidrátját zöldluc'érna etetésével ellensúlyozzuk. A lucérnatérmesztiés fokozását a Garam mellett öntözéssel biztosítjuk, mivel már jelenleg is rendelkezésünkre áll 50 hektárnyi területre elegendő öntözőberendezés. A jövőben külön öntözési brigádot is szervezünk. A szénhidrátos silótakarmány biztosítása végett fokozatosan emeljük a vetésterületet és a hektárhozamot úgy, hogy 1970-bén 40 hektáron 20 000 q silókukoricát termesztünk öntözéses módszerrel. • A zöldtakarmányozás idejének meghosszabbítása érdekében a jövőben megkezdjük a takarmánykáposzta termesztését. A földterület gazdaságos kihasználása céljából a korai burgonya, az őszi keverékek és a repce után másodvetésként mohart, valamint borsós csalamádéf vetünk. A jelenlegi rét és le'gelő területünk 63 hektár, ebből körülbelül 20 hektár fásított. A rétek és a legelők a Füzek néven ismert területen átfolyó Sár patak mentén terülnek el, amelyek tavaszi olvadáskor víz alá kerülnek, nyáron pedig legtöbbször kiégnek. Ha a patakot szabályoznák, e területek hozama legalább kétszeresére emelkedne. A patak szabályozása már szerepel a tervekben. A Garam mellptf elterülő, körülbelül 10 hektárnyi légeiét, a legnagyobb mértékben igyekszünk gondozni és kihasználni. A hüvelyesek magtermesztése arz alacsony hekt'árhozamok és a betakarítási veszteségek miatt nem kifizetődő. Amennyibén magas hektárhozamú, magkipérgésré nem hajlamos fajtát nemesítenének ki a közeljövőben, ezt' termeszteni fogjuk. A gazdaság körüli takarmányös vétésforgót a jövőben öntözéssel egybekötve vezetjük be, (ez a Garam partján fekszik). Amennyiben a kiutalt műtrágya mennyiségé ezt megengedi, az évéfő takarmányokat minden kaszálás után fejtrágyázni szeretnénk. A lucerna és a vörösheré szárítását" hideglevegős módszerrel végezzük majd. Igyekszünk megszervezni a takarmányok betakarításának egyetemes gépesítését. A szar vasmarha-állomány takarmányozásában fokozatosan rátérünk a hugyan, valamint a takarmányélesztö alkalmazására. Tehénállományunkat 1970-ig nem emeljük, ellenben termelékenységét 30—40 %-kal javítani igyekszünk, mivel ez az előző években igen alacsony fokon állt. Az üszők esetében éveken keresztül csak 30—35 dkg-os napi súlygyarapodást értünk el, amit 60—80 dkg-ra szeretnénk emelni. A tejtermelés egy laktációs időszakban tehenenként' átlagosan 1800—2000 liter volt. Ezt 1970-ig legalább 2800 literre szeretnénk emelni. A TBC-t most az I. negyedévben Széltében-hosszában olvashatunk arról, mennyi hasznot hajt népgazdaságunknak az utóbbi években a vadászat fellendítése. A friss és tartósított vadhús étlapunkat gazdagítja, külföldi vadászok egyre sűrűbben látogatják erdeinket és tetemes összegeket fizetnek egy-egy szarvas vagy vaddisznó lelövéséért, az élővadfogás pedig ugyancsak szépen jövedelmez a tőkés államokból ellenszolgáltatásként érkező szállítmányok alakjában. De vajon ugyanolyan gazdaságosan bánunk-e az elejtett vad bőrével is? A kérdés taglalása után aligha adhatunk igenlő választ. Köztudomású, hogy szőrmeiparunk nem dicsekedhet A siker nem maradt el Az Ipolysági Állami Gazdaság vadászcsoportja a tél folyamán kifogástalanul gondoskodik a vadak védelméről, etetéséről, nyáron elegendő takarmányt gyűjtöttek a vadak részére. E célból egy hektár lucernaföldről brigádban lekaszálták, összegyűjtötték és kazalba rakták a takarmányt. Ebből bőven futja az etetésre. Gondoskodásuk nyeik évről évre jobbak. Tavaly például Liszony elvtárs őt darab szarvast ejtett el és néhány vaddisznó is terítékre került. A december 20-án lőtt szarvas-bika Szlovákia egyik legszebb példánya volt. A vadásztársaság szakemberei a nemnyomán eredmézetközi szabályok szerint értékelték a lelőtt bika agancsát. Számításuk szerint az agancs 236,40 pontszámmal a környéken egyedülálló. Liszony elvtárson kívül Pásztor elvtárs is hasonló szép vadászélményekkel zárta az elmúlt esztendőt. Lendvay János (Ipolyság) éppenséggel nyersanyagfölösleggel. Ennek ellenére a felvásárló szervek által fizetett árak nem mondhatók arányosnak. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy rengeteg bőr megy évenként veszendőbe. A lenyúzott nagyvad bőre többnyire ott marad a vadászkörzetben, a legjobb esetben elássák vagy kóborkutyák marcangolják cafatokká. Miért? Ha meggondoljuk, hogy a szarvas bőréért 14 koronát, az őzvad bundájáért pedig csak 5 koronát fizetnek, ne csodálkozzunk azon, hogy alig akad vadász, aki ezért az öszszegért sok kilométernyi távolságra hátán cipelné a súlyos terhet a legközelebbi gyűjtőhelyre! Következésképpen még sanyarúbb a helyzet a kártékony vad bőrének beszolgáltatása körül. Statisztikai kimutatások szerint, vagy háromezer róka és 12 ezer kóbor macska kerül évente terítékre. Megfelelő anyagi érdekeltség híján azonban ennek legfeljebb 10 százaléka kerül átvételre és feldolgozásra. Hasonló a helyzet a fogyasztásra szánt mezei nyulak bőrének értékesítése körül. Mindennél is mostohább sorsra jutott újabban a vaddisznók bőre. A bőröket felvásárló szervek egyáltalán nem veszik át a dűvadbőrt, mert — úgymond — nincs aki feldolgozza. A szlovákiai vaddisznóbőrök két éve, a cseh és morva országrészekéi pedig öt évre visszamenőleg hevernek raktáron. Nem valószínű, hogy értékük és minőségük ezáltal „javulna“. K. E. mmH Csak lelkiismeretlen ember vizezi a tejet Ilyen címmel cikkét közöltünk lapunk 5. számában, amelyre Bállá Margit' fejönő levélben válaszolt. Levelében ezt írja: Alsószemeréden a tejfeldolgozó üzem munkatársai tejvizsgálatot végeztek. A jegyzőkönyv két' példányban készült el, egyik a szövetkezetben maradt, a másikat magukkal vitték. Különös, hogy mindkét jegyzőkönyv mást mond. Az üzemnél lévő példány szerint az általam kifejt' tej 2,8 °/o-os volt, a szövetkezetben maradt jegyzőkönyv 3,2 zsírtartalmat említ. A második vizsgálatnál a zsírtartalom a többi fejőknél fölugrott, de az enyém ugyanannyi maradt. De ugyanannyi maradt a tejmennyiség is. Ez azt jelenti, hogy én nem vizeztem a tejet. Az eset után felkeresett minket a szövetkezet zootechnikusa és kijelentette, hogy a cikkben tévedés van és az nem felel meg a valóságnak. Én már kilencedik éve fejek, de a munkámban eddig nem találtak hibát. Mért vettek most mindenkit egy kalap alá. Vagy talán az az elv, hogy „egy az egészért, az egcsz az egyért“? Úgy tudom, ma mindenkit az érdemeiért' és a munkájáért kell becsülni. Kérdezzük a tejfeldolgozó üzemét' és a szemeródi EFSZ vezetőségét: mi itt az igazság? Vizezte-e a tejet Bállá Margit, vagy nem? Emberekről, dolgozókról van szó és ezért e kérdés senkinek sem lehet közömbös. A szerkesztőség likvidáljuk '(Vnár csak 17 db TBC-s tehenünk maradt). Bevezettük a tehenek egyedi ellenőrzését' és a jövőben a kiváló állatoktól származó üszőkre különös gondot fordítunk. A borjak nevelése te'rén a következő intézkedéseket tesszük: a nagyhozamú tehenektől származó üszőket’ külön neveljük, s ezekből alakítjuk ki azután tehénállományunkat'. Olyan istállózási és takarmányozási körülményeket' teremtünk, amelyek a követelményeknek teljes egészében megfelelnek. A nyári időszakban 250 kg-ón felüli üszőinket saját’ legelőnkön legeltetjük majd, s gyenge legelő esetén kiegészítő adagokkal pótoljuk a hiányzó takarmányt. Az 1966-ös évtől kezdődőén körülbelül 20 darab üszőt adhatunk él évente és ezek helyett bikákat szeretnénk vásárolni hizlalásra. A jövőben még legalább két-három panelsilót építünk. Egy 100 férőhelyes tehénistálló építése jelenleg folyamatban van, (amely teljesen gépesített lesz, gépi fejéssel stb.). A Veszeti farmon levő tehénistállót idén tatarozzuk. Jövőre 60 férőhelyes borjúistállót építünk. Ezenkívül rendbehozzuk az utakat és egy központi takarmánykeverőt létesítünk. A szocialista munkaverseny jelenleg is folyik és ezt’ negyedévenként' értékeljük. A jövőben a versenyt az egyes tenyészetekre bővítjük ki. A prémiumrendszert csak a termelésben alkalmaztuk eddig, a jövőben azonban a takarmányfogyasztás és az egyéb költségtételek alakulását is figyelemmel kísérjük. Szűcs Béla, a kissárói EFSZ zootechnikusa Mit „vétett“ a dúvad bőre 1
