Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-20 / 7. szám

Fejlődik a haraszti szövetkezet A haraszti szö­vetkezet (losonci járás) a múltban igen rosszul gaz­dálkodott, és csak azóta kezdett fel­lendülni, amióta élére Csery Gábor, sok tapasztalattal rendelkező, izzig­­vérig földműves Csery Gábor a szö-került. Nagy se­­vetkezet elnöke gitséget nyújtott neki Gallo János, lelkiismeretes könyvelő. Meg kell említeni, hogy Csery Gá­bor a haraszti szövetkezet 12. elnöke. Ami nem sikerült a tizenegynek, nek* annál jobban. Bár már 62 éves, de munkakedve talán nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt. A kővári szövetkezet élén tíz évig dolgozott és már három éve irányítja a haraszti szövetkezet szekerét. Négy évvel ez­előtt ugyancsak új könyvelő került Harasztiba. Az ő szakszerű munká­jának is köszönhe­tő, hogy a gazda­ság felfelé ível. Hogy tgdását bő­vítse, a korponai ökonómiai szakis­kolán távúton ta­nul. Az évvégi mérleg készítéséhez már nincs ko­molyabb segítségre szüksége. Ha va­lami probléma előadódik, Gábor bá­csitól kap tanácsot. De segíti mun­káját Mócz István, a helyi nemzeti bizottság elnöke és Varga József a helyi pártszervezet elnöke is. A négy tettrekész, politikai szak­tudással rendelkező káder közös munkájának eredménye, hogy az aszályos év ellenére is 14 korona jut egy munkaegységre. (Nagy eredmény ez abban a járásban, ahol a szövet­kezetek 60 %-a csak állami segítség­gel tud osztalékot fizetni.) A növénytermesztés eredményeit szépen kiegészítette a kertészet, hisz 30 000 koronával túlteljesítették a tervet. Elrakni való uborkából hektá­ronként 290 mázsát, paroaicsorrraw pedig 437 mázsát termesztettek, ezért a jövőben bővítik a kertészetet. A jó takarmányalap lehetővé tette, hogy az állattenyésztésben egy év alatt 82 000 koronával emelkedett a termelés. A sertésállomány súlya egyszerannyi lett. A szövetkezet bevételének emelke­dését biztosítja a szarvasmarha-állo­mány állandó emelkedése. Galló elv­társ ezen a téren is pontos adatok­kal szolgál. A szarvasmarha-állomány az 1962-es 162 darabról a múlt évben 194 darabra emelkedett. Állatállomá­nyuk általában több a tervezettnél. A haraszti szövetkezet lassan de biztosan megindult a fejlődés útján. Sólyom László (Losonc) A Duna vízszabályozói között Gallo János ökonómus Amikor átkeltünk a Duna román szakszán, hajónkon egy székely fia­talember, építészmérnök, csatlakozott hozzánk, aki Belgrádban a Vízierőmű Tervező Intézetben a jugoszlávokkal együtt dolgozik a közös vaskapui ter­ven. A román kormány küldte őt ki néhány évre. Előtte bejárta az Al- Dunát és sok érdekeset mesélt róla. Traktorosokkal, kubikosokkal, mérnö­kökkel költözött egy speciális hajóra, amely szállásuk, étkezőjük, klubjuk volt. Ugyanis az Al-Dunának ezen a részén a partszegély már barátságta­lan, egyáltalában nem vendégfogadó. Lápi világ ez, szeszélyes a szárazföld és a víz, a fűzfa és a nádas minden kőhajitásra váltja egymást, mint egy érintetlen ősvadonban.A hajóról ér­hették el a legkönnyebben Románia legromantikusabb és legnehezebb építőtelepét, a dunai ármentesítések övezetét. — Én bizony bejártam a Duna partját Olteniától Calarasig és le Brailáig. Serény és hősi munka folyik mindenütt — felelte kérdésemre új A libatojás kelthetősége Az Ivánkái Kutatóintézetben Landau elvtárs és társai rámutattak arra, hogy a libaszaporodás biológiájával eddig keveset foglalkoztak. Különö­sen nem mutatták ki a korrelációt a tojásrakás intenzitása, a lerakott to­jások száma, súlya és kelthetősége között. Ezért az összefüggések tisz­tázására kísérleteket állítottak be. A tojók (71 állat) az idényben 1627, átlag 21,6 tojást tojtak. A 14 napon belül berakott tojások 76,89 %-a 'ter­mékenyültnek bizonyult. Az összes berakott tojások 58,Ől^-a kelt ki, tojónként 13,3 élő ivadék származott. Amikor a 15 vagy annál kevesebb tojást adó tojók és 16—45 tojást adók 'tojásainak kelthetőségét vizsgálták, úgy találták, hogy a különbség a na­gyobb teljesítményű csoport javára 6,91—10,85 °/o-ot tett ki. A kelthetőség és tojássúly össze-' függésének tanulmányozására 1587 tojást használtak fel. Ha a tojássúly 130—220 gramm volt, a kelthetőség százaléka nem mutatott eltérést. Vi­szont amikor ettől eltérő súlyú tojás­ról volt sző, a kelthetőség jelentősen csökkent. Megjegyzik, hogy a tojásrakás idő­pontja nincs befolyással a kelthető­­ségre, kivéve a tojóciklus kezdetén tojt tojásokat, amelyekből kevesebb állat nyerhető, mert kevesebb terrné­­kenyül meg. Feltételezik, hogy a cik­lus folyamán a kelést arány valame­lyest nő, a végén valamelyest csök­ken. Az 1.—3. napon (a tojástól szá­mítva) berakott tojások keltek ki a legjobban (59—65 °/o), utána a 14-ik napig berakott tojásoknál az arány fokozatosan 42-re esett vissza. Végső következtetésként szembe­fordulnak az elterjedt véleménnyel, hogy az intenzív tojásrakás nem elő­nyös a kelés szempontjából. B. T. MMit tegyünk az állat­­• nevelés terén, hogy mindenütt egészséges legyen marhaállományunk ? Az állattenyésztés fejlődésének alapja az egészséges állomány, gon­doskodás az egészséges környezetről, a betegségeket megelőző tevékenység, amely a zootechnikai elvek és az állategészségügyi intézkedések be­tartásából áll. Az állatok termelé­kenysége jó egészségi állapotuktól függ. Ha az állat szervezetét valami­lyen betegség gyötri, teste sok fárad­ság árán képes ezt legyőzni, s a ta­karmányban foglalt tápanyagokat nem hasznosíthatja a termelékenység javára. Egyes ragályos betegségek állatról emberre terjednek, ezért ve­szélyeztetik azok egészségét, akik a beteg állatokkal, vagy termékeikkel érintkezésbe kerülnek. Az az elv, hogy egészség nélkül nincs termelékenység, ma már min­den tenyésztő által ismert. Államunk az állatok egészségének nagy fontosságot tulajdonít. Minden állattenyésztőnek kötelességévé teszi ennek biztosítását a mezőgazdasági üzemekben, karöltve az állami egész­ségügyi szolgálattal, melynek segít­sége ingyenes. Az állategészségügyi szolgálatot központokba összpontosí­tották, s a tenyésztők nappal vagy éjjel bármikor segítségül hívhatják a szolgálatost. A tenyésztők alapvető feladatait a 66/1961 Sb. sz. törvény és a 154/1964 Sb. sz. állategészségügyi gondosko­dásról szóló rendelet szabályozza. Mindkét intézkedés, valamint a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium ilyen irányú határozatai az állat­egészségügyi gondoskodásra vonat­koznak, s az Állategészségügyi Köz­lönyben is nyilvánosságra hozták őket. Ez a publikáció a szocialista szektor minden mezőgazdasági üze­mében és a helyi nemzeti bizottságok hivatalában rendelkezésre áll. barátunk. — Itt a lecsapódásnál nem sziklákkal kell megküzdeni — mint a Vaskapunál —, hanem a kiszámítha­tatlan árral, az iszapos tereppel, s a hőséggel. Pontos mérnöki tervek sze­rint folyik a Duna-menti lápok lecsa­pódása.“ 1964-ben már sokezer hektár új földön termett a kukorica. A parton végig látni, hogyan emelkednek a földhányások s a szeszélyes vén vizet megszelídítik. Nem pusztítja többet a parti falvakat, nem Iszapol­­hatja a vetéseket. Egyetlen esztendő alatt 12 millió köbméter földet moz­gattak meg. Az eredmény pedig #7 ezer hektár, amit elhódítottak a víz­től. A távlatok még ennél merészeb­bek: 1200 kilométer hosszú töltés és 300 000 hektár további űj termőföld. Mór Ö-Moldva területén járt ha­jónk, amikor Coronini község köze­lében a Nagy-Moldova szigetén kikö­töttünk. Itt a Duna kellős közepén, ezen az 1300 hektár területű szigeten, a földművesszövetkezet nagy állat­farmot létesített. A tejet komppal szállítják a másik partra. A sziget három különféle tájra oszlik. Az első homoksivatag, ahol gyakran a „kősa­va“ nevű szél száguld végig és ho­­mokfergetege minden vegetációt el­fojt, a második területen legelők van­nak, ahol a szövetkezet korszerű is­tállókat épített fel. A harmadik az árterület. Évenként itt a Duna a te­rület egyharmadát elönti. Ha tavasz­­szal visszahúzódik a víz, ezen az iszapos földön kukoricát termeszte­nek. A múlt évben 5000 hektár terü­leten nagyon szép termést takarítot­tak be. Az állatállomány 420 tehénből és 2900 juhból áll. 1964-ben a tehenek átlagos tejhozama 2100 liter, a juhok­kal 45 liter tej volt. Az öreg pásztor, akivel megismerkedtünk, még valami érdekeset mesélt el nekünk. A sziget déli részén található sikakalakú domb állítólag Attila sírját rejti magában. Hogy igaz-e ez az állítás, azt majd egyszer a régészek fogják eldönteni. Mindenesetre a sziget ennek a Duna­­szakasznak egyik legérdekesebb lát­ványossága. Gr. kézik, ugyancsak rossz hatást gyako­rol a tejelékenységre. A betegséggel sújtott tehenek hosszabb ideig lába­doznak, amíg ismét vemhessé válnak. Sok tenyészállat a brucellózis követ­keztében idő előtti selejtezésre jut. Ez a betegség az ember részére' is ragályos. Az ember fertőződése ese­tén a vérbe tört brucellák hullámzó lázmenetén kívül fejfájást, éjjeli iz­­zadást, gyengeséget okoz. Az emberi megbetegedést máltai láznak nevezik. 83 81 Milyen fertőző beteg­ségek veszélyeztetik leginkább a tejterme­lést? Hogyan hat a gümökór ■ a szarvasmarha­állomány termelékeny­ségére ? A fertőző betegségek közül legve­szélyesebbek a gümökór (tuberkuló­zis), valamint a brucellózis. A bru­cellózis ismertebb neve „fertőző el­vetélés“ vagy „Bang-féle betegség“. Ezeken a járványos betegségeken kívül, amelyeket néha idült (króni­kus) fertőzéseknek is mondanak, szükséges említést tenni a nemiszer­vek fertőző betegségeiről is, mint amilyen a trichomonadosis és a vibrio fetus. A veszélyes fertőző betegségek közé soroljuk a streptococcus okozta tőgygyulladást is. 82. Milyen mértékben veszi ki részét a brucellózis a tejelékenység csökkentésében ? A brucellózis kórokozói a vemhes­­ség második felében lévő tehenek elvetélését okozza, ami rendszerint a magzatburok visszamaradásával jár együtt. Ennek következménye a geny­­nyes méhgyulladás. Mivel e betegségben szenvedő te­henek zöme a magzatot nem hordja ki a kívánt ideig, a tejmirigyek nin­csenek előkészítve az új laktációra. A gennyes méhgyulladás, amely a be­­tegség-okozta elvetélés után követ-Egyes tenyésztők mindmáig azon a véleményen vannak, hogy a gümő­kóros tehenek termelékenysége az egészségesekkel szemben nem túlsá­gosan különböző. Ez a nézet azonban téves. Hiszen a gümökór csökkenti az át­lagos életkort, amelyet a tehén ren­des körülmények között elérhetne. Bebizonyosodott, hogy a gümőkóros tehenek zömét már életük 6—7-ik évében ki kell selejtezni. Mivel továb­bi laktációik kihasználatlanul marad­nak, — pedig éppen ekkor kellene a legnagyobb hasznot nyújtaniuk — így tejelékenységük egész életükön át átlagosan 40 °/o-kal kisebb, mint az egészséges teheneké. Vizsgálatok alapján bebizonyoso­dott, hogy a mezőgazdasági üzem minden gümőkóros tehénnel 5000 ko­ronát veszít. Ebben azonban nem szerepelnek azok a károk, amelyeket a beteg állatokról emberre átvitt gü­mökór okozhat és okoz is. E betegsé­get legkönnyebben a gyerekek kap­hatják meg, akik rendszerint gümő­kóros tehenek forralatlan, vagy tej­üzemben kezelésben nem részesült tejét isszák. A gümőkőr veszélyezteti a gümő­­kőr izolátumokban dolgozó emberek egészségét is, akik a beteg állatokat gondozzák. Leggyakrabban az állatok ‘ által kiköhögött ún. gümő-bacillusok­­kal fertőződnek. Hogyan szervezzük az üzemi gyümölcsösök pótlásai ? Az üzemi gyümölcsösök telepítésé­vel minden szövetkezet és állami gaz­daság kényszerű számításba veszi a kiültetett oltványok egy részének idő előtti pusztulását, a kipusztultak pót­lásának szükségességét. Sajnos, sok üzemben — a rossz minőségű telepí­tési munka és a gondatlan kezelés következtében — az így betervezett pótlásszükséglet három-, sót ötszörös mennyiségben jelentkezik. Az üzemi gyümölcsösökben a pót­lás három fő folyamatból tevődik: i. a tényleges hiányok felmérése táb­lánként, fajonként, fajtánként, és így a szükséglet megállapítása: 2. a pót­lási munka előkészítése; 3. a pótlás elvégzése. Mindegyik esetben ügyelni kell a végzett munka minőségére. A rossz minőségű munka gyenge ered­ménnyel és további költséggel jár. A HIÁNYOK FELMÉRÉSE A táblákat soronként vizsgáljuk át, mert a telepítéskor az egyes gyü­mölcsfajtákat a megporzás érdekében soronként telepítettük. Ügyeljünk ar­ra, hogy az egyes gyümölcsfajták so­rának irányában haladva végezzük a kipusztult fák mennyiségének meg­állapítását és az egyes fajták sorába azonos fajtát pótoljunk. Jegyezzük fel, hogy melyik sorban hányadik fa pótlása szükséges, és egyben a pót­landó fát nehezen lemosódó festőkkel, vagy egyéb tartós anyaggal jelöljük meg. Az egyes táblákon fasoronként fel­jegyzett adatokat gyümölcsfajonként és fajtánként egyesítjük, 'gy meg­kapjuk a pótláshoz szükséges oltvány mennyiségét a szükséges részletezés­ben. A soronkénti átvizsgáláskor fel­jegyzett adatokat rögzítsük a tábla­­törzskönyvben és az ültetvény rész­letes, fahelyeket tartalmazó térképébe a fák helyét jelöljük be. A pótláshoz szükséges fák megrendeléséről mi­előbb gondoskodjunk, lehetőleg abból a faiskolából, amely a telepítéshez felhasznált oltványokat is szállította. A PÓTLÁS ELŐKÉSZÍTÉSE Ha a hiányok megállapítása alkal­mával a pótlandó fákat feltűnően megjelöljük, azok kiszedésekor félre­értés nem történhet. A kipusztult fá­kat teljes gyökérzetükkel kell a ta­lajból kiszedni. A kiszedett fákat mi­nél előbb hordjuk le a tábláról előre meghatározott gyűjtőhelyre, amely ne legyen a gyümölcsösben, vagy annak közvetlen közelében. A kipusztult fák kiszedésével azonos menetben elvé­gezhetjük a pótlást megelőző gödör-; ásást is. így nem kell a dolgozókat a táblán kétszer járatni. A pótlásokhoz ugyanolyan méretű gödröt ássunk, mint az a telepítéshez szükséges. A gödör ásásakor a tőid­ben talált kártevőket gyüjtessük ösz­­sze. A kártevők — különösen a pa­jorok — összegyűjtését ösztönző bé­rezéssel serkentsük. Nagyobb meny­­nyiségű kártevők megjelenése eseté­ben célszerű HCH-s, vagy DDT-s por­zással talajfertőtlenítést végezni, hogy a további kipusztulást megelőz­zük. A kiásott gödröket aznap temes­sük be. Ha a kipusztulás nagyobb foltokban következett be, a fahelyeket jelöljük meg segédkaróval, mert ezzel a pót­láskori fahelykitüzés munkáját meg­takaríthatjuk. Ha a kipusztulás csak szórványos, a fahelyet külön megje­lölni nem szükséges. Állapítsuk meg és készítsük elő a pótláshoz szükséges oltváiíyok verme­­lésének helyét, készítsük eló a pépe­­zéshez szükséges edényeket, anyagod A TÉNYLEGES PÓTLÁS Egyszerre csak annyi oltványt szed­jünk fel a vermelöből, amennyit 4—5 óra alatt eltelepíthetünk. Azokat mind a kiszállítás előtt, mind azalatt és utána a beültetésig a beszáradás­­tói — széltől, naptól — védjük. Aján­latos a pótlást — a mennyiség és a terület szétszórtságát figyelembe vé­ve — úgy megszervezni, hogy az olt­ványok kézbevételét a legkisebbre szűkítsük. Csak egészséges, ép, ültetésre elő­készített — gyökérmetszett, pépe­­zett — oltványt ültessünk be a vég­leges helyére. A beültetést a szakmai előírásoknak megfelelően végezzük. Gondoskodjunk a pótlás beöntözésé­­ről, felkupacolásáról és védelméről. A pótlás befejeztével annak tényét' rögzítsük a táblatörzskönyvben, vala­mint az ültetvény részletes, fahelye­ket tartalmazó térképében. Ha a pót­láshoz szükséges oltványok egy részéi valamely gyümölcsfajtából nem tud­tuk biztosítani, azok újabb megren­deléséről időben gondoskodjunk. A kimaradt pótlás elvégzésének szüksé­gességét jegyezzük elő az őszi fel­adataink közé. ■ -A szakszerű pótlás a termőgyümöl­­csös könnyebb üzemelését eredmé­nyezi. A jól előkészített, jól szerve­zett munka csökkenti a pótlás költ­ségeit. Szabó László Dinoseb és Rafex 35 a gyümölcsfákra Az elmúlt években gyakran mutat­kozott hiány a gyümölcsfák téli ápo­lásához és permetezéséhez szükséges vegyszerekből, ami annak tudható be, hogy jelentős mértékben növekedett a vegyszerekkel kezelt gyümölcsfák száma. Az idei, eléggé enyhe tél lehetővé teszi, hogy az előző évekhez viszo­nyítva még nagyobb mértékben gon­dozzuk gyümölcsfáinkat és bokrain­kat a leghatékonyabb vegyszerekkel. Ha esetleg az Arborol AC nevű készítményekből hiány mutatkozna, úgy erre a célra a Rafex 35 és a Dinoseb nevű készítményeket Is felhasználhatjuk, amelyek főképp gyomirtásra szolgálnak. A Rafex 35 készítményt a lombhul­lástól rügyfakadáslg lehet alkalmazni. Mivel kontakt-készítmény, a telelő kártevőket (a Nltrosanhoz hasonlóan) pusztítja, például az almalevéltetvek, a tetvek, a kis téli araszoló tojásait, az akAcfapajzstetű lárváit és a kü­lönböző pajzstetveket stb. A takács­­atkák tojásait azonban elégtelenül irtja. A kaliforniai pajzstetű ellen 1.5 %-os töménvséghen, a többi kár­tevő ellen 0,75 %-os töménységben használjuk. Dinosebet szintén lombhullástól rügyfakadáslg lehet alkalmazni. Az áttelelés állapotában levő kártevőket a Nitrosanhoz hasonlóan pusztítja. Ez a készítmény kiválóan alkalmas a kaliforniai pajzstetű pusztítására két százalékos töménységű oldatot hasz­nálva. A többi áttelelő kártevő irtá­sakor kedvező eredményt érünk el 1.5 %-os töménységű oldatát hasz­nálva. Mindkét említett esetben a permetlé fizikális tulajdonságát módosítani kell, éspedig úgy, hogy 1000 liter per­medéhez % liternyi Sápon mosó­port, illetve folyékony mosószert ke­verünk. A permedét úgy készítjük elő, hogy a permetezőanyag kellő meny­­nyiségét, egy kevés vízzel elvegyít­jük, majd hozzáadjuk a megfelelő mennyiségű Sapon-mosószert és ismét alaposan felkeverjük. Az oldatot át­szűrjük, majd a szükséges mennyisé­gű vízzel kellő töménységre hígítjuk. Pontosan tartsuk be itt is a Nitro­­san alkalmazásakor szükséges bizton­sági előírásokat, hiszen kontakt mér­gekkel dolgozunk. E. V a n c e k, mérnök Jó gyümölcskertész és méhész hírében áll az erzsébetmajori Kovács Gyuri bácsi. Télidében sem nyughat, a gyü­mölcsösben tesz-vesz: ellenőrzi a fiatal csemetéket, s idejében elhárítja a ve­szélyt. (Foto: Zd. Kruzinsky) SZABAD FÖLDMŰVES J 1965. február 20.

Next

/
Thumbnails
Contents