Szabad Földműves, 1965. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-20 / 7. szám

Amíg egy traktor a földekre ér... KT hitte volna, hogy Brünnben eny­­nyi gépöyár működik! Amerre jár­tam, Mindenütt gépgyárra bukkantam, s fjázintén szólva elég munkát adott, ■vníg megtaláltam az igazit. Az „iga­ziban“, vagyis az általam keresett gépgyárban, traktorokat gyártanak. — Mi sem lehet könyebb annál, mint egy traktorgyárat megtalálni! — tgondolná az ember. Igen ám, ha a városban csak egy traktorgyár lenne. De ebből is kettő van. Most már nem is csodálkozom azon, hogy a nemzet­közi gépkiállítást éppen ebben a mor­vaországi nagyvárosban rendezik meg. Milyen kérdésekkel lépné át a földműves a traktorgyár küszöbét? Ez a kérdés foglalkoztatott, amikor az autóbusz elhagyta a villamos végállo­mását is és a láthatáron felbukkantak a traktorgyár (Závody na valivé lo­­ziská a traktory) épületei. A gyár változatos élete biztosan annyira le­nyűgözne minden látogatót, hogy egyszeriben elfeledkezne még a gon­dosan előkészített kérdésekről is. Itt ebben a gyárban dolgozták ki a né­met megszállás alatt titokban a Zetor 25-ös traktor tervét. 1945 után innen indult el ez a népszerű traktor nálunk a falu kollektivizálásnak segítségére és határokon túli hódító útjára. Ma már az unifikált (egységesített) cseh­szlovák traktorsor három képviselő­ijét, a 20, 30 és 40 lóerős traktorokat gyártják itt. Ebből az utóbbi kettőt — a Zetor 3011 és a Zetor 4011 jelűt — a mi földműveseink is ismerik (an­nak ellenére, hogy a legyártott trak­toroknak több mint a fele külföldre megy). A 20 lóerős traktorra belföldi megrendelést nem kaptak, mind kül­földi megrendelésre készül. — Elég baj ez — fűzte hozzá Vik­­tőrin Roztislav, a vállalat szerviz­szolgálatának vezetője. — Szövetke­zeteink a gazdasági udvaron belüli szállításra, ahol kitűnő szolgálatot tenne ez a kis traktor, gyakran 50 ló­erős traktort használnak Ez termé­szetesen nagyobb költségekkel és üzemanyagpazarlással jár. Külföldön közkedvelt és szerintem nálunk is gyorsan érvényesülne, ha a földműve­sek az eladó központok útján megis­mernék. — Ha a szövetkezeteknek szükségé lenne kisebb teljesítményű traktorra, jogukban áll igényelni — de hát a traktorgyárnak is módot kellene ta­lálnia arra, hogy gyártmányaival meg- Ismertesse a vevőket — ebben az eset­ben a földműveseket. Itt a propagá­lónak is jobban kellene működnie. Van egyáltalán valami közvetlen kap­csolatuk a mezőgazdasági gyakorlat­tal? — Több, minE gondolná. Fogalma sincs arról, hogy a Brünnben meg­rendezett, évenként ismétlődő nem­zetközi gépkiállításon, hány földmű­vessel beszélgetünk kiállított gé­peinkről! Persze ez nem elegendő. Mi tudni akarjuk azt is, hogyan vál­nak be a traktorok különböző munka feltételek között. Ezért több kerület­ben szerződést kötöttünk a szövet­kezetekkel, amely szerint ezek a tő­lünk kapott űrlapokat rendszeresen kitöltik és beküldik hozzánk. így ka­punk felvilágosítást arról, milyen üzemzavarok fordulnak elő a leg­gyakrabban, milyen az üzemanyag­fogyasztás, a munkateljesítmény stb. A nyugat-szlovákiai kerületben töb­bek között a hajskéi és a radoáovcei szövetkezet nyújt nekünk ilyen segít­séget, ahol a 40 lóerős traktort üze­meltetik. A szőlőskei, vajnoryi és alekäincei szövetkezetekkel is van szerződésünk, de ezek nemigen sza­kítanak maguknak időt az égyüttmű­ködésre. Pedig cserében a mi válla­latunk megígérte, hogy minden szük­séges, nehezen beszerezhető pótalkat­részt beszerez számukra. — Mit csinálnak az így beérkezett jelentésekkel? — Évenként értékeljük őket' és ezek alapján módosítjuk a traktor egyes szerkezeti részeit. Például ta­valy novemberben áttértünk a módo­sítót tüzelőanyag-adagoló gyártására, amelynek rugói azelőtt gyakran el­pattantak. A rugó alig kerül két­­három koronába, de amíg be tudták szerezni, a traktor üzemképtelen volt. A módosított üzemanyagadagolős traktort egy évig próbaüzemeltettük és egyetlen rugótörést sem tapasz­taltunk. A gyakorlati tapasztalatok alapján a kormánytengely csapágyát is erősebb anyagból készítettük, mi­vel azelőtt gyakran repedezett. Szám­talan hasonló esetet említhetek. — Nem hiányzik a vállalatnak a közvetlenebb állandó kapcsolat? Hi­szen gépkiállítás csak évente egyszer van, a papíron beérkező értékelések pedig nem mondhatnak el mindent, amit a traktorosok beszélgetés köz­ben közölnének. Mi lenne, ha a járási eladó központokban a vállalat egy­­egy dolgozóval képviseltetné magát? — Erre nincsen lehetőség, mert kevés a szakember. Külföldre szak­értői minőségben sok szakembert kellett küldeni. Ez együtt jár az exporttal. De nekünk van egy más lehetőségünk is az állandó közvetlen kapcsolatra. A szavatossági határidőn belül előforduló géphibákat a mi gyártmányainkon a vállalat képvise­letében a járási javítóműhelyekben dolgozó szakemberek javítják. Ezek nemcsak állandó kapcsolatot tartanak fenn a vállalattal, de időnként né­hány hetes iskoláztatásra is behívjuk őket. Éppen most folyik ilyen isko­láztatás, amely január 1-től március végéig tart. Ha akarja, megnézhetjük őket. Az iskoláztatás résztvevői a pince­­helyiségekben jókedvű nevetés közben tereferéltek. Ebédidő volt, s így ju­tott idő egy kis tréfálkozásra is. A tanterem közepén egy igazi traktor trónolt, amelynek egyes szerkezeti részeit már számtalanszor szétsze­relték és újra összerakták az iskoláz­tatáson egymást váltogató csoportok. Cseh, szlovák és magyar nyelven is folyt a beszélgetés, amikor kitűnt, Hogy Sütő László eperjesi gépjavító­nak nemcsak a neve, de az anyanyelve is magyar. Vele együtt tanul Eubomír Sevcík, Bardejovból, Alojz Zitnansky Piesfanyból, Marián Pekara Zilinából és Franítsek Polák Érsekújvárról stb. Amint a felsorolt nevek is mutatják, a szlovákiai járások szép számmal képviseltették magukat. Az iskolázta­tás befejezéséig, minden járási javító­­műhely sorrakerül. Az iskoláztatás kéthetes, s ebből az első hetet a Zetor-Super traktort gyártó Jan Sver­­ma Üzemben, a másik hetet pedig en­nél a vállalatnál töltik. Természetesen, a pótalkatrészek kérdése is szóba került. Állítólag ed­dig mindig legyártották a 30 és 40 lóerős traktorokhoz megrendelt pót­alkatrész-mennyiséget, sőt a terven felüli megrendeléseknek is eleget tettek. Most olvasóinkon a sor, hogy szerkesztőségünk útján közöljék a vállalattal, mennyiben tudta fedezni ez a legyártot mennyiség a szükség­letet. Ki tudja, hátha ezen az úton sikerül áttörni az elválasztófalat, amit eddig a pótalkatrészeket megrendelő és szétosztó intézmények emeltek a földművesek és a gépgyárak közé? Cs. Gajdács Irén Vidám hangulatban folyik az oktatás A palAntanevelés évröl-ÉVRE kísértő veszedelme — a palántavész vagy palántadőlés, melytől némelykor a palántaállomány 30—50 %-a is el­pusztulhat. Ilyen esetben az olykor igen jelentős anyagi károsodás mel­lett ún. időveszteség is jelentkezik, mivel a károsult gazdaság pótveté­sekre kényszerül, ez pedig 2—3 hetes késést jelenthet a palánták kiülteté­sében, majd pedig a terményszedés-VÉDEKEZZÜNK a palántabetegségek ellen ben. A palánták megbetegedését a talaj­ban lakó kórokozó gombák fertőzése okozza. Ezek némelykor a még csírá­zásban lévő magvakat fertőzik, és így elpusztul a csíranövény, mielőtt még kihozta volna szikleveleit a talaj szí­ne fölé. Ilyen esetben a látszat alap­ján a termesztő tévesen a vetőmagot okolja annak ellenére, hogy az a szab­ványoknak mindenben megfelelt. A palánták a palántanevelés időszaka alatt bármikor fertőződhetnek, de gyakoribb a fiatal palánták megbete­gedése. A kórokozók többnyire a talaj színénél hatolnak be a palánták szik­alatti szárrészébe, majd a szövet el­halását és a szár elvékonyodását okozzák. Ritkább térállás mellett az egyes palánták kidőlése könnyen fel­ismerhető, míg sűrű palántaállás ese­tén csak akkor, ha már egy 10—13 cm átmérőjű gócban minden palánta meg­betegedett és ezek ki is dőltek. így képződnek a veszélyes gócok, az ún. „tarfoltok“, amelyek kedvező körül­mények között gyorsan nagyobbodnak és 2—3 nap alatt meglepő károk ke­letkeznek. A paprika, paradicsom, saláta és a káposztafélék palántái egyaránt sú­lyos mértékben károsodhatnak. Tapasztalataink szerint nemcsak a költséges talajfertőtlenítéssel és vegyszeres védekezéssel lehet ered­ményesen megelőzni a palántabeteg­ségeket, hanem szakszerű agrotech­nikával már önmagában is jelentősen csökkenthető a megbetegedés veszé­lye. A megelőzés alapja: 1. Egészséges, jó csíraképességű vetőmagot vessünk. 2. A magágy készítéséhez, palánta­­neveléshez még nem használt laza szerkezetű földet használjunk. Mag­vetéshez akkor kell előkészíteni a magágyat, amikor a föld már kellően átmelegedett a melegtalptól, ill. a ta­­lajfűtéstől. Lanpvos ágyak használata a korai palánták neveléséhez nem biztonságos, és hideg tavasz esetén nehéz ilyen ágyakban a palánták egészséges felnevelésé. A magágy talajszintje vízszintes legyén vagy csak igen kis mértékben lejtsén déli irányba. Magvetés előtt' a magágy szintiét gondosan teljesen simára kell gereblyézni. A magot olyan ritkán kell vetni, hogy a palánták levélze't'e csak nem sokkal a kiültetés előtt zá­ródjon. A sűrű vetés már a vetés időpontjában magában hordja a sú­lyos méretű palántapusztulás veszé­lyét. Magvetés után egyenletes vas­tagságban laza földdel takarjuk a magágyat. Ezt a takaró földet, ha erre lehetőség nyílik Vs—Vz arányban tiszta, egyéb célra még fel nem hasz­nált bányahomokkal lehet lazítani. Ha nem egyenletesen vastag a magágy takarása, akkor mélyedések képződ­nek, amelyekbe a víz összefolyik és tömöríti a talajt. Ha laza fedőtalají használunk, akkor kis deszkával ta­pogatva tömörítsük. Magvetés után közvetlenül csak akkor szabad ön­tözni, ha ez feltétlenül szükséges. 3. Melegágyakhoz csak javított, be­­csurgástól mentes ablakokat használ­junk, mert leggyakrabban a csöpögd sek helyén képződnek a fertőzött gó­cok. 4. Ritkán, de alaposabban öntöz­zünk. Ehhez napos, melegebb időt kell választani. Délelőttől kora délutánig öntözzünk, hogy még a levegőzés és takarás előtt leszáradjon a palánták levélzete. Rendkívül fontos, hogy a melegágyakban a melegágyak talaj­hőmérsékletének megfelelő vagy en­nél kissé melegebb vízzel öntözzünk. Ha patak, folyó, kút hideg vizét hasz­náljuk, ezzel nagyon lehűtjük a ta­lajt, ami súlyos bajok megindítója lehet. Finomlyukú rózsával öntözzünk úgy, hogy a talaj felületén ne follyon a víz, mert ez megtörni a fedőtalaj felületét. E célból az öntözendő felü­leten többször lassan áthaladva egyenletesen öntözzünk. 5. Ha az időjárás engedi, feltétle­nül szellőztessünk. Ha éjszakánként erős a lehűlés, az ágyakat feltétlenül takarjuk, hogy ezzel megakadályoz­zuk a pára kicsapódását. 6. Ha gócokban palánta-pusztulási észlelünk, akkor a gócok felületéről gondosan távolítsuk el a fertőzött palántákat. Az így megtisztított tar­foltokat védőszerrel jól láthatóan szórjuk be és ezt a felületi rétegbe kissé dolgozzuk be. Látható tehát, hogy a palántavész megelőzésére ajánlottak gerincét a gondos és szakszerű melegágykészítés és palántanevelés agrotechnikai elvei képezik. Dr. Lehoczky János Tegyük csinossá és hasznossá az udvart Tűnnek a falvak múltat idéző név­jegyei: a lakóházak végéhez ragasz­tott, üres gazdasági épületek, düle­­dező pajták, csűrök, félszerek, ólak. Részben azért, mert már elvesztették eredeti küldetésüket; másrészt, mert csúfítják a gombamódra szaporodó tágas, új családi házak, vagy a meg­­ifjított lakások környezetét. így van ez rendjén! Ezáltal a falu­csinosításra irányuló törekvéseink akadályát távolítjuk el. Szorosan ide tartozik az udvar­hasznosítás. Mert hiába minden fára­dozásunk, ha a megüresedett udvaro­kat sár, pocsolya, bogáncs, gyom uralja. Mit ér a szépen berendezett lakás, a ház előtti virágoskert, ha há­zunkból kilépve ízléstelen környezet vesz körül bennünket? Ezért az ud­varhasznosítás kérdése újra előtérbe kerül. Mit tegyünk? Legelőször is szem­lét tartunk az udvaron, milyen épü­letek, helyiségek hasznosíthatók rak­tárnak, háztáji állatok részére férő­helynek. Minél előbb fogunk hozzá a rosszabb karban lévő épületek lebon­tásához, annál több használható épü­letanyagot nyerhetünk. Amennyiben a trágyadomb, a ki­futó, a kis gazdasági udvar rontja a környezet képét, élősövénnyel, vagy a méhészek nagy örömére hóbogyóval takarjuk el. A trágyadombot sem­mi esetre se haggyuk a kövezett járda mellett, néhány lépésre a ház bejára­tától. Az illemhelyet — ameddig víz­zel leöblíthetőt nem rendezünk be — szintén félreeső helyre tesszük, min­denesetre úgy, hogy a házból kényel­mesen hozzáférhessünk. így az udvar nagy része felszaba­dul. A raktárhoz, illemhelyhez, ólhoz vezető utakat sárga homokkal szórjuk be, vagy téglából, betonból járdát építsünk. Az udvar többi részét füve­sítjük, vagy kertnek használjuk. Az udvar rendes útjai nem kíván­nak költséges karbantartást, s megvé­dik a lábbelit a sártól. A zöld pázsit csinosítja házunk táját, a kert hasz­not hajt. Udvaraink hagyományos ékessége mindig a diófa volt. Sűrű, hatalmas lombkoronájával árnyékot ad, levelei légyűzők. Különösen, ha dél felől, ár­nyékba ültetik, nem fagy meg. Dió­­termesztésünk szegényes, nem ártana, hat több gondot fordítanánk rá. Ülte­tésükre a házak udvarai igen alkal­masak. A trágyadomb hűvösöntartására vadgesztenyefát ültethetünk. Koro­nája árnyékában a trágya hamar ér­lelődik e fa gyökereinek nem árt a trágyalé. Találunk azonban az udvarokon védett, napos oldalon fekvő, melegebb helyeket is. Kedvező feltételek ese­tén lugas-szőlőt, vagy más érzékeny, értékes gyümölcsfajtát is termeszt­hetünk. Ezirányban nagyok a lehető- i ségek, amelyeket eddig csak csekély mértékben használtunk ki. A ház kö­rüli gyümölcsfákra sokkal nagyobb gondot tudunk fordítani, s nagyon jó minőségű termést nyerhetünk. Az üres, csúnya falakat kúszónövé­nyekkel befuttatjuk; az északi fek­vésű falra borostyánt kúsztatunk. Az alacsonyabb falak eltakarására mo­gyoróbokrok is alkalmasak. A ház bejáratával szemben díszbok­rokat, rózsát, georginát vagy bazsa­rózsát ültethetünk. Ez tarkítja a kör­nyezetet, különösebb karbantartási megterhelés nélkül. Ahol jármüvek nem közlekednek, Kertjeink és lakásaink legkedvel­tebb virága rövid idő alatt érte el mai népszerűségét. A már minden házban, kertben megtalálható mus­kátli ősei Dél-Afrikában voltak hono­sak. A termesztésben előforduló há­rom muskátli gyüjtőfaj — a futó muskátli, a közönséges muskátli és az úgynevezett angol muskátli — őseit az 1700-as években hozták Európába. A három faj közül a közönséges muskátli a legelterjedtebb. Ezt gaz­dag virágzásának, szín- és alakválto­zatosságának és sokoldalú felhasznál­hatóságának köszönheti. Virágágyak, ablakládák, kővázák kiültetésére és virágzó cserepes növényként egyaránt használható. Száraz éghajlatunk alatt tavasztól a fagyokig nyílnak a külön­böző színű egyszerű, félig vagy töm­­vetelt virágai. Megfelelő helyen a cserepes növények télen is virágoz­nak. A futó muskátlit ampolna növény­ként, főként balkonládákba, kővázák­ba ültetjük ki. Az angol muskátli évente csak egy­szer, tavasszal virágzik. Virágai kü­lönböző színűek, többnyire tarkák, a közönséges muskátliénál nagyobbak. Igényesebb, mint az előző két faj, csak cserepekben neveljük. Az említett három muskátli-fajt és azok fajtáit főként dugványozással szaporítjuk. A dugványozás az év bármely időpontjában végezhető, ha ott pázsitot létesítünk. A fű szép kontrasztot képez majd a sárga ho­mokkal kiszórt gyalogúttal. Tágas udvarunk távolabbi részében gyümölcs-lugast rendezhetünk be. Ki­fizetődő, ha a füvesítésnél elsődlege­sen törődünk a talaj humusztartal­mának pótlásával. Ugyanezt tegyük a gyümölcsfa-telepítés esetén is. Udvarunk bárminemű csinosításá­nak első feltétele: a háztáji állatok bekerített kifutójának létesítése. Más­ként a rendet, tisztaságot a füves udvarban nem tudjuk fenntartani. A rendtartás nagy előnye: a piszkot nem hordjuk be az udvarról a lakásba. A rendbehozott, pázsitos udvar la­kásunk gyönyörű és kellemes részévé válhat, nem csúfítja a falu képét, sőt annak ékessége lesz. Karbantartása viszonylag könnyű, s emellett hasznot is hajt. R a d c e K. a növénynek megfelelő hajtásai van­nak, azonban nyáron a legeredmé­nyesebb. A dugványozáshoz 8—10 cm-es hajtásokat használunk. A haj­tást közvetlenül a levél alatt éles késsel elvágjuk, az egy-két alsó le­velet a levélhónaljakban található pálhalevelekkel együtt eltávolítjuk. Az így elkészített dugványokat ho­mokos földbe, 6—8 cm-es cserepek­be, ládákba ültetjük. A gyökeresedés idején mérsékelten öntözünk. A dug­ványok a sok víz hatására könnyen rothadnak. Gyökeresedés után növé­nyeinket lehetőleg cserépben nevel­jük. A meggyökeresedett dugványok cserépben világos helyen, 6—8 Celsius fok hőmérsékletű helyiségben kevés öntözéssel átteleltethetők. Meleg, sö­tét helyiségben növényeink sárga, megnyúlt hajtásokat fejlesztenek. Tavasszal a kiültetés előtt az el­száradt részektől tisztítsuk meg nö­vényeinket; az idősebb töveket kiül­tetés előtt vágjuk vissza, így bokro­sabb és alacsonyabb növényekké fej­lődnek. A muskátlitöveket tápanyag­ban gazdag talajba, napos helyre ültessük, ilyen helyen bőségesen vi­rágoznak és egész éven át díszítik kertünket. (JM) SZABAD FÖLDMŰVES £ 1965. február 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents