Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-08 / 64. szám
Tehenenként: 2500 liter tej „Mezőgazdaságunk az elkövetkező 5—6 évben el kell érnie a tehenenkénti évi 2500 literes fejésl átlagot.“ (A CSKP KB márciusi határozatából.) Tavalyi a nyitrai állandó mezőgazdasági kiállításon résztvevő központilag irányított szarvasmarha-tenyésztő üzemek — az Egyesült Nagyhízlaldák stb — állatgondozói és fejői a kiállítás folyamán több mint 2500 fejési átlagot értek el tehenenként. A fejők és gondozók e sikeren felbuzdulva nemrég versenyre szólították a központi tenyészüzemek azon gazdaságainak fejőit és állatgondozóit, akiknek még nem sikerült elérni az évi 2500 literes fejési átlagot. A versenyt elfogadó gazdaságoknak 1966-ig kell elérniük a szóban forgó eredményt. Fölhívásukban a mezőgazdasági termelési igazgatóságok által irányított állami gazdaságok állatgondozóit Ős fejőit is versenyre szólították. Ezek többsége a versenyt elfogadta, s a 2500 literes fejési átlagot legkésőbb 1968-ig érik el. A tejtermelés idei tervét 2—5 %-kal növelik. A központilag irányított szarvasmarha-tenyésztő üzemek fejőnői az idei tejtermelési tervüket 4 millió 98 ezer liter tejjel s az egy tehénre eső tejelékenységet 186 literrel emelik. Vállalták továbbá, hogy az említett 2500 literes fejési szint elérése érdekében megosztják tapasztalataikat a versenyfelhívást elfogadó gazdaságok dolgozóival. A tejtermelés növelését a fejőnők főleg a takarmányozási technológia pontos betartásával, továbbá az egyedi takarmányozással, az állatok szakszerű gondozásával, fejősével és legeltetésével stb. akarják valóra váltani. Mellesleg szólva megjegyezzük, hogy a jövőben megkülönböztetett figyelmet szentelnek az üszőborjak elválasztásának és nevelésének is, mert ahogyan azt a felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére tett fölajánlásukban is írták, csak ebben az esetben válik lehetővé számukra a tehénállomány föltöltése egészséges üszőkkel. (ZN — kj) Bartalos János és Vojtek József hat, illetve négy éve gondozza a Losonci Állami Gazdaság bolontovi részlegének fajtiszta sertésállományát. A terv szerint az idén anyasertésként 13 malacot kell elválasztaniuk. A két gondozó azonban vállalta, hogy 14 malacot választ el minden gondjaira bízott anyától. Az első félév' eredménye arra mutat, hogy az év végéig elérik a vállalt mennyiséget, hiszen már 7,3 választási átlagot értek el. A képen etetés közben láthatjuk a két gondozót. A g ó c s Vilmos (Ajnácskő) Beszélgetés J. BOUDNY mérnök miniszterhelyettessel Olcsóbban, gyorsabban, építkezhetünk Az EFSZ-ek VI. kongresszusát megelőző értekezletek során, de még ma is sok szó esik a beruházási építkezésről. Ennek kapcsán a Pravda prágai szerkesztősége néhány kérdést tett fel J. Boudny mérnöknek, a mezőgazdasági miniszter helyettesének, amelyeket az alábbiakban közlünk a feleletekkel együtt: — Milyen eredményeket mutatott fel a mezőgazdasági beruházási építkezés az első félévben? — Már az év első hónapjaiban nyilvánvaló vált, hogy az eredmények — nevezetesen az EFSZ-ek és AG-ok építkezése terén — valamivel kedvezőbben alakulnak, mint tavaly. Igaz, hogy csupán az első 5 hónap alatt elért eredményekről tudunk beszámolni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk, mert hiszen már Így is 4—5 hetet késünk az időterv viszonylatában. Haladást értünk el az építőanyag-szállítás tervének teljesítésében, mindamellett persze nem javult az anyag minősége. A be nem fejezett építkezések tekintetében sem állott be javulás lényegesebb mértékben. — Hogyan valósítjuk meg a beruházási építkezés szakaszán azokat az intézkedéseket, amelyekről az EFSZ- ek VI. kongresszusán szó esett? Mit tettünk az előirányzott építkezések előírásainak egyszerűsítésére és milyen további intézkedések vannak készülőben? A VI. kongresszus valamennyi indítványát fokozatosan megvalósítjuk. Elkészült például javaslat a hibás építkezések felülvizsgálására, amely azok rendbehozatalát és a szükséges építőanyag biztosítását célozza. Elvégeztük az alkalmasnak bizonyult épülettípusok kiválasztását. Oj irányvonalakat dolgoztunk ki a tervrajzi dokumentáció egyszerűsítésére a kisebb mezőgazdasági építkezések számára, mint például a szociális berendezések, szállások, sertésőiak. raktárak, silóvermek stb.; ide tartoznak továbbá az átalakítások, a kisebb meliorációs munkák, az ún. belvízelvezetések 10 hektárig és az öntözéses berendezések 5 hektárig terjedő területen stb. Ezek az elvek majd megfelelnek az egyes épületek népgazdasági jelentőségének, technikai és ökonómiai igényességének. Az új irányvonalakban azt is lefektettük, hogy a kisebb építkezések jellegét illetőleg ma már nem csupán a költségvetés felső határa a döntő,- hanem az a körülmény, vajon olyan építkezésről van-e szó, amelyet a legegyszerűbb eszközökkel lehet megvalósítani. Az új irányvonalak, amelyek eddig csak az EFSZ-eket érintették, most valamennyi mezőgazdasági üzemre vonatkoznak és lehetővé teszik, hogy a szükséges dokumentációt közvetlenül az illető mezőgazdasági üzem dolgozói dolgozhassák ki, amennyiben a mezőgazdasági termelési igazgatóság is hozzájárul ahhoz. Az irányvonalak szerint az előkészítő dokumentáció csupán az igénylő levélre korlátozódik, a költségvetést pedig a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium által kiadott mutatók alapján állítják össze. Jelentős változást eredményezett az a körülmény is, hogy a kisebb építkezéseket most már csak egyetlen helyen, a HNB vagy a JNB építési hivatalában hagyják jóvá, amíg azelőtt kerek 21 különböző intézmény engedélyét kellett kérni. További könnyítést jelent, hogy július 1-től minden kisebb építkezés számára biztosítják a szükséges anyagmennyiséget. — A többi építkezés dokumentációs eljárásában is beállott valamelyes változás? Mi a helyzet az ún. elsőfokú tervrajzok ügyében? — A javaslatokat már előkészítettük és elvileg az ígért tervrajzi dokumentációhoz tartjuk magunkat. Egyedül a szakosított nagyüzemi termelésre beállított komplex mezőgazdasági üzemek és farmok építésénél igazodunk az eddigi előírások szerint, ahol valamennyi üzemeltetési feltétel megoldásának követelménye fennáll. — A legsikerültebb épület típusokról áll-e már rendelkezésükre valamilyen áttekintés, hogy az üzemek kiválaszthassák a nekik legjobban megfelelőt? — A legközelebbi napokban 25 ilyen épülettípust tartalmazó jegyzéket teszünk közzé, egyúttal pedig továbbiak kiválasztásán dolgozunk. Az építkezésekre vonatkozó részletes leírásokat a tervrajzokkal együtt valamennyi mezőgazdasági termelési igazgatóságon megtekinthetik az üzemek vezetői. — A már érvényben lévő típusok száma is megnövekszik? — Egyelőre két, padlásraktárral ellátott tehénistállóval bővítettük a választékot. A további tervrajzok közzététele folyamatban van. — Érvénybe lépett-e már az az elv, hogy az egyes üzemek a helyi viszonyoknak megfelelően átalakíthatják a típusépületeket? — Maga az elv ugyan érvénybe lépett, de tervrajzok átrendezése nem vezetne a beruházási építkezés javulásához. Azt akarjuk elérni, hogy a mezőgazdasági üzemek olyan típusos vagy ismétlődő tervrajzot választhassanak ki maguknak, amely átalakítás nélkül is mindenben megfelel szükségleteiknek. — Megvalósítják a terepkutatási és tervezési munkálatokért járó díjtételek leszállítását, ahogyan az szóba került a kongresszuson? Mi a helyzet a hidrogeológiai kutatás költségeinek viselése kérdésében? — Július 1-től 15 %-kal csökkentettük a tervezési munkák díját. Ez annyit jelent, hogy ezt az összeget minden számlából le kell számítani. Továbbá abban az irányban akarunk változtatni a terepkutatási és tervezési munkálatokért járó díjszabásjegyzéken, hogy e munkálatok elvégzéséért ne számlázhassanak hasznot. A hidrogeológiai kutatással kapcsolatos teljes költségeket a jövő évtől kezdve az állam viseli, mégpedig tekintet nélkül arra, vajon pozitív vagy negatív eredménnyel végződött-e a próbafúrás. Az intézkedés kiterjed valamennyi EFSZ-re, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a szövetkezetek átlag 15—20 millió koronát takarítanak meg. — Az épületek minőségéért vállalt 18-hónapos jótállás bevezetésének voltak-e már gyakorlati következményei? — Eddig még nem, mert ez a 18- havi szavatossági időtartam még egyetlen esetben sem járt le. Hangsúlyozni kívánom, hogy az intézkedés csak akkor érvényesülhet, ha majd a mezőgazdasági üzemek kifejezetten ragaszkodnak jogaik érvényesítéséhez a szállító szervekkel szemben. A legfőbb szerepet ebben a mezőgazdasági beruházások előkészítésére létesített járási központok vezetőségének kell játszania. — Annak lehetőségét is mérlegelték, hogy különleges mezőgazdasági építkezési szervezetet létesítsenek? — A konkrét javaslat máris elkészült. Bizonyos akadályokat kell azonban még leküzdenünk, amelyek megvalósításuk útjában állanak. — Sok szó esett a közelmúltban egyetemes épületekről. Mi a véleménye ezekről? — Feltétlenül szükséges áttérni az egyetemesebb jellegű építkezésekre, ha olcsóbbá akarjuk tenni és gyorsítani kívánjuk a mezőgazdasági beruházási építkezéseket. Mindenekelőtt azonban meg kell oldanunk a kérdést, hogyan hozzuk összhangba az egyetemes jelleget a különféle fajtájú gazdasági állatok összpontosításának követelményeivel. A siker azon múlik, hogyan tudjuk megoldani a szellőztetés és klimatizálás kérdését. — Az eddig említetteken kívül további intézkedések is készülnek? — Éppen elég. Csak néhányat említek: # További alkalmas épülettípusok közzététele az 1966-os évre és ugyancsak további tipizációs programtervezet 1970-re. 0 Olyan épületek kiegészítése, amelyek gépi berendezések híján vannak. # A mezőgazdasági beruházási építkezés távlati tervének féjlesztése az egyes termelési ágazatok és a főbb mezőgazdasági szaktevékenységek viszonylatában. (tend. K.) A tél évről évre nagy veszteségeket okoz méhállományunkban. Nemcsak azokat a családokat kell számításba vennünk, amelyek teljesen elpusztulnak, hanem azokat is, amelyek ősszel és télen annyira legyengülnek, hogy az akácra nem képesek felerősödni. A téli veszteségek egyik oka a családok népességének kedvezőtlen alakulása a nyugalmi időszak kezdetén, vagyis ősszel. Tudjuk, hogy a tél viszontagságait csak a népes családok képesek életerejük leromlása nélkül leküzdeni. Ezért feltétlenül fontos annak az alapelvnek a betartása, hogy csak népes családokat teleljünk be. A 8—10 léputcás családok könnyen átvészelik még erős teleinket is; tavasszal van annyi életerő bennük, hogy a korai főhordásra jól felerősödnek, a nagy kaptárt Is benépesítik. A gyengébbeket csak mint tartalékokat teleltetjük be. Nem számíthatunk arra, hogy saját erejükből fejlődnek majd. A népesség megítélése, vagyis a mennyiségi feltétel ellenőrzése könynyúnek látszik. Azonban ez csak látszat! Azt ugyanis, hogy egy család telelőképes lesz-e, szeptember végén már késő megállapítani. Ilyenkor a néptelenségen már csak egyesítéssel, vagyis állományunk összevonásával segíthetünk. Ha a telelés és a jövő évi termelés sikerét biztosítani akarjuk, akkor előre kell néznünk és már augusztusban meg kell ítélnünk, vajon családjaink meg Utik-e népesség szempontjából a kívánt mértéket. A méhcsalád népessége egész évben állandóan változik. A kitelelést követő átmeneti visszaesés után előbb lassan, majd rohamosan növekszik. Nyáron (nálunk rendszerint az akác végére) eléri tetőpontját. Ezután már visszaeső irányzatú. Ez a visszaesés annál gyorsabb és annál nagyobb mértékű, minél kedvezőtlenebbek a hordási viszonyok. A legtöbb méhész éppen ott követi el a hibát, hogy a családok őszi népességét is nyári szemmel nézi. A családokat nyáron, de egyébként is mindenkor olyan állapotban kell tartanunk, hogy az elhulló méheket megfelelő mértékben pótolni tudják, vagyis idénynek megfelelő mennyiségű fiasításuk legyen. Arra törekedjünk, hogy méhcsaládjaink augusztusban necsak népesek legyenek, hanem biztosítva legyen a kellő utánpótlás is, legyen bőven fiasításuk! A méhcsalád életerejének fenntartásában döntő fontosságú a nyárvégi, őszi kelésú méhek aránya. Fényesen bizonyítják ezt a következő számok: Egy kísérlet adatai szerint az augusztus 10-e előtt kelt méhek 61 %-a elhullott télen; a szeptember 20-ig keltekből 18 %, míg a szeptember végén keltekből csak 12 % volt a veszteség. Nagyon fontos tehát, hogy családjainkban augusztusban és szeptemberben megfelelő számú munkásméh keljen ki. Kedvező hordási viszonyok között a méhcsaládok jó! felkészülnek a télre. Minél mostohább azonban a nyár, annál inkább rászorulnak a méhész irányítására, segítségére. Munkánkat tehát mindenkor az időjárási és hordási viszonyokhoz kell szabnunk. Ha augusztus gyenge, serkentő hordást ad, akkor nem sok a tennivalónk. Az anyák a petézést nem csökkentik túlságosan. A terjedelmes Hasítás mellett szép mézkoszorúk alakulnak ki. A családok népesek maradnak, bőven lesz fiatal méhük is. Az augusztusi jó hordás a Hasítás terjedelme szempontjából már káros lehet! Ilyenkor ugyanis a családok már túljutottak fejlődésük tetőfokán. Ösztönösen a telelésre készülnek, és szívesen szorítják az anyát mind kisebb és kisebb lépfelületre. Ilyenkor az a teendőnk, hogy a fészek tüzdelésével a méz egy részének kipörgetésével, az anyáknak helyet biztosítsunk. Az anyák kiszorítása főként fekvő kaptárban veszélyezteti a Hasítás terjedelmét, de előfordul a rakodóban is. Legyünk tehát résen és ne engedjük a Hasítás idő előtti lecsökkentését. Sokkal nehezebb helyzetben vagyunk akkor, ha a fiasítás hordástalanság miatt csökken vagy szűnik meg teljesen. És sajnos, ez a gyakoribb. Mit tegyünk ilyenkor? Először is biztosítani kell a családok megfelelő élelem-tartalékát. A szűkölködő családok ugyanis nagyon vonakodnak növelni a fiasítás terjedelmét. Ha tehát családjainknál nincs legalább 5 kg készlet, akkor azt nagy adagokban ki kell egészíteni. Azután meg kell kezdeni a serkentő etetést, hogy az anyákat petézésre ösztönözzük. A nyári serkentés sokkal eredményeseb, mint a tavaszi. Az elmondottakból láttuk, hogy télen azok közül a méhek közül hull el a legkevesebb, amelyek augusztus második felében és szeptemberben kelnek. A serkentést ehhez kell alkalmaznunk, vagyis a nyárvégi serkentés ideje augusztus hava és szeptember eleje. Minél korábban kezdjük, annál jobb (a petézés teljes megszűnését nem szabad bevárnunk), de szeptember 10-ére feltétlenül fejezzük be. A serkentés mézzel vagy cukorral végezhető. A cukor jobb, mert olcsóbb és betegséget nem terjeszt. Egy kg mézhez fél liter, 1 kg cukorhoz egy liter vizet adunk. A napi adag 2—3 deciliter. Ezt mindig este, a méhek röpködésének megszűnése után adjuk be. Nagyobb állományt megoszthatunk és másodnaponként felváltva etethetünk kétszeres adagokkal. Az etetést legalább két hétig, de inkább háromig folytatjuk. Ha a téli veszteségeket, a családok téli leromlását csökkenteni akarjuk, akkor most kell cselekednünk. Segítenünk kell méheinket, hogy a telelésre jól felkészülhessenek. Necsak tavasszal — az akáchordás lezajlásáig — törődjünk méheinkkel, hanem a hordástalan nyáron is. Gondoskodásunkat, munkánkat, anyagi áldozatainkat a méhek meghálálják. Kifizetődik a méhészkedés Korbei János második éve gondozza az egegi szövetkezet 68 méhcsaládját. Beszélgetésünk alkalmával elmondja, hogy nem a legjobb állapotban vette át a méhállományt. Egy év leforgása alatt azonban sok mindent rendbe lehet hozni. Tavaly például csak 8 mázsa mézet tudott eladni, míg idén 9,5 mázsát adott át a felvásárló üzemnek. Ha az időjárás kedvez, sor kerülhet a további pörgetésre, s a mézet a tagok között osztják majd szét. Korbei elvtárs már nem fiatal ember, így tapasztalt, s jó kezekben van a szövetkezet méhészete. Azonban lenne egy kérése. Valami közlekedési alkalmatosságot szeretne, mert 2-3 kilométeres az út Nagypallagra, ahová a méheket helyezték. Bizony, kissé nehezére esik naponta kétszer gyalogszerrel ezt az utat megtenni. Kép és szövea: Belánui János 1964. augusztus 8.
