Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-08 / 64. szám

Sokat ér a segítség, DE TÖBBET amit maguk tesznek Segíteni a rászorultakon, már nem újszerű cselekedet. Ezt senki nem fedezte fel. Szövetkezeteink megala­kulásuk óta a fömunkák idején rend­szeresen támogatják egymást. A ki­segítő munkát eleinte pénzben, idén pedig főleg terményekben térítik meg. Közép- és Kelet-Szlovákia járásai­nak ez évben a szárazság okozta károk következtében lényegesen nagyobb támogatásra van szükségük, mint az elmúlt években volt. Ezt az ottani szervek már aratás előtt is látták és igyekeztek kapcsolatot teremteni a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazda­­sági szempontból legjelentősebb já­rásaival. Idén például a martini járás­ból 26 gabonakombájn aratott a lévai járás mezőgazdasági üzemeiben, s munkájukért terményben fizettek, mert a martini járás is eléggé gyen­gén áll takarmányfélékből. A presovi járásból még most is dolgoznak a lévai járásban, hogy takarmányt sze­rezzenek, és haza szállíthassák a szövetkezetek számára. Az előbb megkötött egyességek persze nem bonthatók föl, hiszen ez becsület dolga. A legutóbbi bratislavai értekezlet azonban irányt szabott arra, hogy a segítség hatékonyabbá és szervezettebbé váljék. így a lévai és a nyitrai járásokat a losonci járás mezőgazdasági üzemeinek megsegíté­sére jelölték ki. Megegyezés járási szinten Július 31-én Lévára, augusztus 1-én pedig Nyitrára látogattak el a Lo­sonci Mezőgazdasági Termelési Igaz­gatóság vezetői Vyletel mezőgazdasági mérnök vezetésével, hogy előadják kérelmüket. Az értekezleten meg­egyeztek, hogy Puszkajler elvtárs, a losonci termelési igazgatóságról Strba elvtárssal a lévai termelési igazgató­ság vezető zootechnikusával megláto­gatják a szövetkezeteket és a hely­színen megállapítják a lehetőségeket, s hasonlóan cselekedtek a nyitrai já­rásban is. Kiderült, hogy az idő előre­haladottságára való tekintettel a lévai járás mezőgazdasági üzemei a szalma és a takarmányok betakarításánál alig-alig igényelnek külső segítséget, ellenben az őszi betakarítási munkák­nál — a cukorrépa és a kukorica be­takarításánál — több helyen szükség mutatkozik külső erők segítségére. A sürgős segítség azonban most sem maradt el. A lévai járás 100 va­gon takarmányszalmát és 95 vagon szénát, a nyitrai pedig 30 vagon szal­mát, valamint 28 vagon szénát küld a losonci járás mezőgazdasági üze­meinek. A felvásárló szervek máris megkezdték az átutalást. Ezenkívül a lévai járás mintegy 500 vagon répa­szeletet és többszáz hektár kukorica­szár termését ajánlotta fel. A járási szervek részéről valóban mindent el­követnek, hogy segítsék a rászorulta­kat. Mint már előzőleg is említettük, jelentős takarmány és szalmameny­­nyiséget szállítottak el a lévai járás­ból az előző egyességek alapján. így például a Zselízi Állami Gazdaság a Levocai Állami Gazdaság számára munka fejében 10 és a poprádinak 3 vagon szalmát, a zselízi EFSZ pedig Rim. Zaluzany-i EFSZ-nek 4 vagon szalmát adott, de Tóth Béla agronó­­mus szerint a Zselízi EFSZ sem áll takarmányok szempontjából a legjob­ban, mégis készek a losonci járás valamelyik szövetkezetének 3 vagon kukoricaszárat átadni. Még mielőtt konkrét egyesség létre­jött volna a nyitrai járási szervekkel, a losonciak két szalmapréssel segítet­tek a nitrany-i EFSZ-ben. Vajda me­zőgazdasági mérnök a termelési igaz­gatóság vezetőjének helyettese meg­jegyezte, hogy további lehetőség is mutatkozik. A surianky-i EFSZ 50, a ladicai 60, a nitrany-i pedig 40 hektár szalma betakarítás ellenében a szal­ma V8-át adja át a losonciaknak. Ezen felül az obicei és a cárenicei szövetkezetek 20—20 hektár rét ter­mését ajánlották fel. Persze, az ér­deklődőknek maguknak kell a termést betakarítaniuk és elszállítaniuk. Miért szükséges a segítség? Általában a losonci járásnak mint­egy 80 %-át sújtotta a szárazság, de leginkább a dombokon és a hegyi kör­zetekben fekvő szövetkezeteknek van szükségük támogatásra. Ilyenek az olovari, a podkriváni, a mytnai, lovi­­nobanai és más szövetkezetek, ahol a takarmányalapot csupán 15—40 %-ra tudták föltölteni. Járási méretben a takarmánygabona 1,7; a szénaféle 55 %-ra, a szövetkezetekben a takar­mányszalma 26, a széna 62, az abrak­készlet pedig csupán 6 %-ra fedezi a szükségletet. Szerény számítások alapján abraktakarmányokból a hiány 1864, szénából 1600, szalmából pedig 1900 vagonra tehető. Hatalmas takar­mánymennyiség ez, amelyet valahon­nan pótolni kell, különben a tél folya­mán nagyon megsínylené az állatállo­mány. Tóth János a rapi és Tandel László a nagycsalomijai szövetkezet elnöke megjegyezte, hogy idén lényegesen kevesebb takarmányt vettek be, mint a legutóbbi évek bármelyikében, de az idei szénafélék minősége jóval fölülmúlja a sokévi átlagot. így a ke­vés igen nagy takarmányértéket kép­visel. Gondos beosztással — mivel kukoricából jó termés ígérkezik — kitartanak újig, nem szorulnak támo­gatásra. Hogyan enyhítenek a helyzeten a losonciak? Vyletel mezőgazdasági mérnök el­mondta, hogy a mezőgazdasági üze­mekben mindent elkövetnek, hogy a jelenlegi szarvasmarhaállomá'rvyt ne kelljen csökkenteniük. Nagy takaré­kossági akcióba kezdtek. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a betakarított gabonafélék után mintegy 4,400 hek­táron vetettek nyári keveréket. A víz­felületekhez közel eső parcellákon 94 öntözőberendezés munkába állításával 1290 hektáron öntözik a tarlónövényt. Az öntözött területeken maximális eredménnyel számolnak. Takarmánymegtakarítást kívánnak elérni azzal, hogy mintegy 20 000 szarvasmarhát tartanak az erdei lege­lőkön. Egyedül Oremláz, Dolny Kubín és Banská Bystrica térségében 1515 üsző és 2000 borjú legel. Emellett jónéhány mezőgazdasági üzem dolgo­zókat küldött Karlové Vary környé­kére szénanyerés céljából. Innen 20 vagon takarmányt hoztak be a járás­ba. Jó kezdeményezésnek mondható az is,'hogy évelő takarmányaikat az első kaszálás után mütrágyázták és ennek következtében várható, hogy a késlekedő eső végülis megered, s ezek a területek megadják a máso­dik, illetve a harmadik kaszálást is. Mindez fényes bizonyítéka annak, hogy a losonci járás mezőgazdasági üzemei elsősorban arra törekednek, hogy kihasználják saját lehetőségei­ket és kiküszöböljék az elemek okozta nehézségeket. Hoksza István Matús Anna néni már hatvan éves, de a pozsonyeperjesi zöldségkertészet fiataljai közt jól érzi magát. Az ö ér­deme is, hogy a kertészet naponta 100 mázsa zöldséget ad a piacra. Matús néni és Szalay Mária a paradicsomot osztályozzák. (Patégyi felvétele) Szemveszteség és a prémium Kombájn helyett kévekötő aratógéppel • A vezetőség jelesre vizsgázott • Szorgalomból nem volt hiány Amikor a nagyszelmenci szövetkezet határában kasza alá érett a termés, a szövetkezeteseket csalódás érte. Az emberek teljes felkészüléssel várták az indulást, de a legnagyobb erőfeszítés mellett sem ment minden olyan simán, mint azt előre elképzelték, mert a be­ígért kombájn nem érkezett meg. Elöl­járóban leszögezhetjük, hogy nem a szövetkezetét terheli a felelősség, ha­nem mások követték el a hibát. A ter­melési igazgatóságon és a gépállomá­son tudták, hogy a nagyszelmenci szö­vetkezetnek a gabonabetakarításhoz szükséges gépekből egy rendrakón és egy ZM —330-as kombájnon kívül más nem áll rendelkezésére. Ezzel a gépi berendezéssel képtelenek lettek volna a 240 hektáron kicsépelni a gabonát 18 nap alatt. A gépállomáson az utolsó pillanatig azt ígérték, ott lesz a kom­bájn, mire megkezdik az aratást. Vár­tak, de nem jött. Az idő sürgetett. Gyorsan kellett cselekedniük. A szövetkezessek .félül, tűzték, hogy a legkisebb szemveszte­séggel takarítják be a termést. A szomszédos szövetkezetekből köl­csönöztek három kévekötő-aratógépet, s ezzel kezdték a munkát. így persze sokkal többé kerül a betakarítás, mint kétmenetesen, de nem volt más kiút, menteni kellett, ami menthető. A ve­zetőséget csupán az vigasztalta, hogy van elég munkaerő. Tóth János, a szövetkezet elnöke megjegyezte: nyár elején meggyőződ­tek, hogy idén a szokottnál alacso­nyabb lesz a hektárátlag. A kombájn hiánya ugyan keresztülhúzta számítá­sukat, de nem keseredtek el. A hang­súly azon volt, hogy idejében, veszte­ség nélkül kerüljön raktárba a mag. Erre épült fel a munkaverseny és a premizálás. A munka ütemével nem volt baj. Ha már nehezebb körülmé­nyek között is, ment a munka, minden dolgozó egyetértett a betakarítás fon­tosságával, s kitartottak elhatározásuk mellett. A tagságon kívül a szabadsá­gukat élvező munkások is felajánlották segítségüket. Kora reggeltől késő estig szorgalmasan dolgozott mindenki. Alighogy learattak egy parcellát, már keresztbe is rakták. Hordtak, asz­­tagoltak, csépeltek és szállították rak­tárba a termést. — Ilyen példát nem tudnánk felhoz­ni a szövetkezet életéből — szólt közbe Az irigység a termelés kerékkötője? A NAPSUGÁR PÖRKÖL, éget. Ful­­lasztó a hőség a tompái szövetkezet dohánysimítöjában. Egybekovácsolódott, összeforrt asz­­szonykollektíva dolgozik itt. Most 8,5 hektár dohány letörése, felfűzése,- si­mítása vár rájuk. Reggel héttől gyak­ran az éjszakába nyúlik a munkájuk. De nemcsak a kezük jár ügyesen; nó­­tázgatnak — egymást váltogatják a szebbnél szebb népdalok. Hlavaty elvtárs, a Dohányipar érsekújvári központjának igazgatóhe­lyettessé példás kollektívának emlegeti őket. Igazat mond! Hiszen ezt az ered­ményeik bizonyítják. Tavaly 163 ezer korona helyett 306 ezer koronával gya­rapították a közös vagyont. A dohány hektáronként átlagosan 38 ezer koro­nát jövedelmezett. Ezért a szép teljesítményért — a prémiumrend szerint — 30 ezer korona járt volna az asszonyoknak. Igen! Járt volna, de nem kapták meg. Csak tíz­ezret. Ám az egyezség másképp szólt! IDÉN MÉG CSAK KÉTSZER szállítot­tak dohányt, s a szövetkezet máris 54 342 koronával gyarapodott. — Kezdetnek jó — jegyezte meg Mihalovics János, a dohányter­mesztő csoport vezetője. — Ha egy héttel hamarabb törjük a dohányt, ak­kor tíz darab ezressel többet kaphat­tunk volna. Ugyanis a jég kárt tett a porlevelekben. — Miért kezdték a törést egy hét­tel később? Rövidesen megszövegeződik a válasz. — A szövetkezet vezetősége a do­hánytermesztőknek is kimérte a ka­pásokat, s míg a kapálást el nem vé­gezték, nem mehettek a dohányba. AZ IDEI TERVÜK 217 ezer korona bevételt irányoz elő dohányból, de minden kilátás megvan arra, hogy ezt legalább 100 ezer koronával túltelje­sítsék, Reméljük, megkapják a meg­érdemelt prémiumot. Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! Tóth L. Juhász Béla agronőmus. — Az önkötö­zőgépek teljesítménye elérte a 8 hek­tárt is. Az ellenőrzésnél kitűnt, hogy jó munkát végeznek. — És a szemveszteség ? — Az aratásra való felkészülésnél ebből a kérdésből indultunk ki — vá­laszolt az agronőmus. — Egy bizott­ságot alakítottunk, mely hivatva, volt minden parcellán megállapítani a szemveszteséget. Ez a bizottság munka közben is felfigyelt a hibákra. Minden dolgozó tudatában volt, minél alacso­nyabb a szemveszteség, annál nagyobb lesz a prémium. Mondhatom, nem csa­lódtunk a dolgozókban. Becsülettel helytálltak. Amikor a bjzottság be­számolt a betakarítás rhenetéröl és kiugrott a veszteség végösszege, meg­állapítást nyert, hogy az 2 % alá süly­­lyedt. A jó munka eredményeképpen a ju­talmazás sem maradt el. Az aratásban résztvevő dolgozók az alapjutalmon kívül a norma teljesítéséért, túltelje­sítéséért, a minőségi munkáért és a szemveszteség csökkentéséért pré­miumban részesültek. Nem lövünk túl a célon, ha azt mond­juk, hogy mindez a jó munkaszerve­zésnek, a vezetőség éberségének, a tag­ság összeforottságának és az üzemi munkások segítőkészségének köszön­hető. Jablonci Lajos • A dunaszerdabelyi járás szövet­kezetei magukévá tették a párt és kor­mány felhívását, melynek következ­tében hathatós segítséget nyújtanak a kefeó-szlowákiai kerületeknek. A ba­kai, légi szövetkezetek két vagon bú­zával adtak el többet a tervezettnél. De még ennél is jobban kitett ma­gáért Nyánasd, Egyházgelle és Alistál. Ök bánom vagon gabonával teljesítet­nék túl ae etedási tervüket. A Nagy­megyeri Nagyhizlalda pedig 15 vagon­nal toldotta meg az eladási kötele­zettségét. (Molnár Sere ne, Dunaszetdahely) 9 A mákasi szövetkezet dolgozói búzából 1Í2 hektárról, árpából 123 hektárról takarították be a termést. Ezzel egyidőben serényen folyt a ga­bonatisztítás is. Huszonnyolc vagon árpát és 15 vagon búzát tisztítottak ki a szövetkezetben dolgozó asszonyok. Száznyolcvan mázsa szalmát már ka­zalba raktak. A lánctalpas traktorok eddig 100 hektáron végezték el a tar­lóhántást. (Agitközpont, Málas) 9 A múlt hét péntekén több mint 30 szövetkezeti elnök és vezető érke­zett a rimaszombati járásból a galán­­tai járásba. Meglátogatták a járás egyes szövetkezeteit és kölcsönös se­gítségben egyeztek meg velük. Esze­rint a galántai járás mezőgazdasági üzemei 60 vagon szalmát, IQ—12 va­gon szénát szállítanak majd a rima­­szombati járásba. (Krajcsovics Ferdinánd, Galánta) 9 A dunaszerdahelyi JNB alkalma­zottai nagy segítséget nyújtanak a szalmakazlazásban a padányi szövet­kezetnek. Idős Szakó Ödön vezetésével egymás után növekednek a formás szalmakazlak. (Öllős Márta, Padány) 9 A csécsi szövetkezetesek — az együttműködés keretében — még má­jus közepén 90 üszőt szállítottak le­geltetésre a honcei szövetkezetbe (rozsnyói járás), mert felszántják az alacsony hozamú legelőiket. Az üszők őszig lesznek Honcén és az egyezmény alapján a csécsi szövetkezet 9 koronát fizet minden kilogramm súlygyarapo­dásért és a gondozó minden fedezte­tett üszőért ősszel 30 korona prémiu­mot kap. A esécsiek így biztosítják jövő évre az egészséges és magas ho­zamú tehénállományt. (MPK) 9 Ate ipolynyéki baromfitelep a lo­sonci járásban a legnagyobbnak szá­mit. Tyúkállománya 6500 darab. A szö­vetkezet évi tojáseladási terve 1 mil­lió 380 ezer, melyből július 25-ig 815 ezret adtak el. A telep tyúkjai naponta 3200 tojást termelnek. (Sólyom László, Losonc) 9 Az ipolysági EFSZ vezetősége értékelte a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója tiszteletére tett fel­ajánlások teljesítését és megállapítot­ta, hogy szép eredményt ért el Len­csés Eszter borjúgondozó, akinek a keze alatt a 73 kis állat közül egy sem pusztult el. Hogy miért? Mert szereti az állatokat, s ha valamelyik szomorkodott, nem evett, azonnal ál­latorvost hívott hozzá. (Horniak János, Ipolyság) Mérlegen a félévi eredmény A beruházási építkezések félévi eredményeit nézegettük a mezőgaz­dasági beruházásokat előkészítő já­rási központ egyik irodahelyiségében. Az előttünk lévő kimutatások a szö­vetkezetek és a szállítóvállalatok hat hónapon át végzett munkáját tükrö­zik. — Az építkezés félévi tervét mint­egy 600 000 koronával az idén is túl­szárnyalták az EFSZ-ek. Nem lehe­tünk elégedettek az épület-átadások­kal sem. Az építkezési csoportok az előirányzott 84 épület helyett csak 70-en dolgoztak. A tervezett javító­­mwbelyeket, gépszínek és szociális épületek építését megfelelő típuster­vek hiánya miatt nem tudták meg­kezdeni. EFSZ-eink az első félév fo­lyamán mindössze 47 épületet adtak át rendeltetésének, ugyanakkor 38 maradt befejezetlenül. — A járási építkezési vállalatnak nagyobb súlyt kellene fektetnie az épületek befeje­zésére — állapította meg Gergácz Pál, a beruházási központ vezetője. — Mit tart a közeljövő legsürgő­sebb feladatának a beruházási épít­kezések terén? — Mint általában Dél-Szlovákia legtöbb szövetkezetében, járásunkban sincs férőhely-hiány. Az idei tanvben inkább már gépszínek, javítóműhe­lyek, szociális épületek szerepelnek. Közülük a legnagyobb jelentősége kétségkívül a silógödrök építésének van. Az 1964-es tervünk alapján 31 szövetkezet összesen 15 ezer m3 siló­­gödröt épít majd, s ebből idáig 8400 m3 készült el. A többit legkésőbb augusztus 15-ig feltétlenül át'kellene adni rendeltetésének. Különösen az alsószeli, felsőszeli, vágai és nagy­­gurabi szövetkezetekben halad na­gyon vontatottan a silógödrök építése. Mécses János (Galánta) 1464. augusztus 8.

Next

/
Thumbnails
Contents