Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-07-08 / 55. szám

■ ■ U nnep Tisztelt ismeretlen utitárs Immár hatodszor jöttek össze a dévényi Vár tövébe hazánk dolgozói, csehek, morvák, szlovákok, magyarok, hogy népünk egységét, testvériségét kifejezésre juttas­sák. A július 5-t ünnepségen, amelyen sok ezren vettek részt, csaknem egész napos műsorban gyönyörködhettek. Délelőtt a Hadsereg Művészegyüttesének, majd a „Hol a vár tövében végződik a játék" című balettkompozíciónak, s végül Bedfich Smetana „Dalibor" című operájának tapsolt a hálás közönség. Ez utóbbit, az ünnepség fénypontjának számító operaelőadást a Szlovák Nemzeti Színház kiváló művészei tolmácsolták. A nagysikerű előadást népmulatság követte. A gépállomások új irányítása Közlemény a kormány üléséről A kormány múlt heti ülésén jóváhagyta az 1965. éyi népgazdaság­­\ fejlesztési, a tudományos és műszaki tervjavaslat irányelveit. Az ülésen 1 résztvettek a kerületi nemzeti bizottságok elnökei is. Az irányelvek az « idei tervteljesítésben elért eredmények értékelésén és elemzésén alap­­< szanak. Igazolást nyert, hogy ez idén fokról fokra sikerült egyrészt a r társadalmi termelés, másrészt 'a munkatermelékenység növelése. Jelentősen meg kell javulnia 1965- ben ipari termelésünk ütemének, úgy­hogy a termelés növekedése az idei tervhez viszonyítva 5,9 százalékkal nagyobb legyen. Mindenekelőtt a nyersanyagokat, az energiát és a gép­ipari gyártmányokat előállító ágaza­toknak kell termelésüket növelniük. A mezőgazdasági terv figyelembe veszi mezőgazdaságunk reális lehető­ségeit. A brutto termelés 1,3, az áru­termelés 2,5 százalékos növeléssel számol. Elsősorban a gabonatermesz­tés és a tejtermelés fokozásával szá­molunk. Mezőgazdasági üzemeink hek­táronként 112 kg tiszta tápanyagot tartalmazó műtrágyát kapnak. A kor­mány ülésén már a végérvényes me­zőgazdasági termelési tervről tárgyalt. Ez az időelőny lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági üzemek és á felvá­sárlók ^alaposan felkészüljenek. A beruházások 1965-ben 6,7 száza­lékkal lesznek nagyobbak. Az építke­zéseknek elsősorban a tüzelőanyag és energetikai bázis, a vegyipar, a mező­­gazdaság és a közlekedés igényeit kell kielégíteniük. Az említett irányelvek értelmében előnyben részesítik a szlovákiai gaz­daság fejlődését. A szlovákiai ipari vállalatok az idei eredményekhez vi­szonyítva 1965-ben 7,8 százalékkal fokozzák termelésüket. Természetes, hogy az egyre na­gyobb mérvű foglalkoztatottság, a dol-Még a választások előtt egy fiatal­ember kijelentette, hogy szerinte a nemzeti bizottságok teljesen fölösle­gesek és nincs is értelmük. Igyekez­tem meggyőzni nézetének helytelen­ségéről. Többek közt megkérdeztem tőle, hogy ha valamikor segítségre szorult, nem fordult-e még ügyes­bajos dolgával a nemzeti bizottság­hoz? Elgondolkodott, majd így vála­szolt: — Tényleg, egyszer valamit le kellett pecsételni Szívesen megcsi­nálták. Ügy tűnt, mintha ez a pecsét győzte volna meg e fiatalt képviselőtestüle­teink szükségességéről. Engem bán­tott a dolog, hiszen ha csak a bélyeg­zésről lenne szó, akkor igazán nem lenne szükség a nemzeti bizottsá­gokra. Néha a fiatalság helytelen felfogá­sát meg kell bocsátani. Lehet, hogy a pesszimistává hangolt fiatalembert éppen az új nemzeti bizottság most megválasztott képviselői győzik meg arról, hogy az államhatalom szervei nemcsak okmányok lepecsételésével foglalkoznak, hanem egészen más cé­lokat is tartanak szem előtt. Ki tudja, milyen véleménnyel lesznek a polgá­rok négy év múlva a most megvá­lasztott képviselőkről, ha majd lete­lik funkciós időszakuk? E kérdéssel kapcsolatban felmerül a probléma: hogyan állnak majd helyt, hogyan válnak be a fiatal kép­viselők? Hiszen több mint 34 ezer van gőzök fokozódó jövedelme stb. új feladatok elé állítja a közellátást is, mivel előreláthatólag nagyobb lesz az egyéni és társadalmi fogyasztás, ami elsősorban az élelmiszerfogyasztásra vonatkozik. A kormány konkrét fel­adatokat tűzött ki egyes árucikkek hiányának fokozatos megszüntetése érdekében. A kormány intézkedéseket hozott a tervezés egyszerűsítésére, a dolgo­zók anyagi érdekeltségének növelé­sére és annak érdekében, hogy az illetékes miniszterek és a kerületi nemzeti bizottságok az eddiginél na­gyobb jogkörrel rendelkezve befolyá­solhassák a tervek felbontását és megvalósítását. Jövőre lényegesen csökken az álla­mi tervben foglalt feladatok száma, hogy a rendelkezésre álló erőket és eszközöket a döntő fontosságú tudo­mányos-műszaki problémák megoldá­sára fordíthassák. Az ipari vállalatok és üzemek ön­költség-csökkentésével elért megta­karításaikból átlag két év alatt térí­tik meg az említett beruházási költ­ségeket. A kormány a továbbiakban arról tárgyalt, hogyan irányítsák a mező­­gazdasági termelési igazgatóságok a gép- és traktorállomásokat, s miként biztosítsák a szállítók a mezőgazda­sági üzemek gépekkel való ellátását. A kormány elhatározta, hogy a járási mezőgazdasági termelési igazgatósá­gok 1964. július 1-től önálló vállala­tokként irányítják a GTÄ-kat. Lénye­gesen egyszerűbbek lesznek a szállí­tók és az átvevők közti kapcsolatok, ami előnyös lesz a mezőgazdasági üzemek gépekkel, pótalkatrészekkel való ellátásában. 1965. január 1-től a termelő üzemek túlnyomórészt köz­vetlenül szállítják a gépeket és alkat­részeket az üzemekbe. Az ellenőrzés hatékonyságának fo­kozására és a kettős ellenőrzési ak­ciók elkerülésére törekedve a kor­mány alapelveket hagyott jóvá, ame­lyekhez az állami és gazdasági ellen­őrző szerveknek már az év második felében kell igazodniuk. A kormány ülése befejezéséül néhány külpolitikai és kereskedelmi kérdést vitatott meg. Hajógyáriak a földeken A Komáromi Hajógyár szaktaninté­zetének: GSlSZ-tagjei nevelőikkel együtt segítséget nyújtottak a szö­vetkezeteknek és az állami gazdasá­goknak. Nap mint nap útnak indultak Bálványra, Izsára, Bátorkeszire, Mar­­cellházára, Hetényre Lipovéra és Zöldállásra, hogy a lucerna betakarí­tásnál, a kukorica és répa kapálásá­nál segédkezzenek. Június elsejétől 13-ig 351 ipari tanuló és a nevelők javarésze vett részt e brigádmunká­kon. összesen 3385 órát dolgoztak le, a különböző szövetkezetek és állami gazdaságok részére. Valamennyien jó munkát végeztek és fiatalos lendü­lettel végzett tevékenységükért mél­tán megérdemlik az elismerést. Szénássi János (Komárom) Egy vasúti kocsiban ülve, aka­ratlanul is fültanúja voltam annak a heves vitának, amelyet két úti­társaddal folytattál: bizonyára szintén mezőgazdasági szakembe­rek voltak. A vitába azonban már nem szólhattam bele, mert Érsek­újváron át kellett szállnom. Tehát ezúton mondom el véleményemet az idősebb, tapasztalt ember jogán. A túcerna-behordás és főként a kazalozás idejének megállapítása fölött kaptatok hajba. Hárman vol­tatok, mindegyik ragaszkodott sa­ját álláspontjához, de közös neve­zőre nem jutottatok! Hiszen ez még nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem hallom ezt a kijelen­tésedet: ........ (itt olyat mondtál, amit a nyomdafesték nem bír el) ... végeredményben mit bánom én, ott rohadjon meg!... Nem én vállalom a felelősséget érte... stb. stb.“ Felelősség! Hát igen. Ez a szó sok embertársunkat állít probléma elé. Fiatal, ismeretlen útitársam! Számításom szerint 25—27 éves le­hettél. Megértem a félelmet. * ta­nácstalanságodat és felelősségér­zetedet, amit olyan könnyelműen és egyszerűen szerettél volna le­rázni magadról, „mint kutya a bolhát“. Tudom, hogy az idősebb szövetkezeti tagok gúnyos moso­lyától is elönti a pír arcodat, — melyet még a júniusi napsugár nem égetett barnára — ha agronő­­musi mivoltodat valami sikertelen­ség éri! A mezőgazdaság nem gyárüzem, ahol a kidolgozott tervet pontról, pontra be lehet tartani. Egy eső azonnal megváltoztathat minden felkészülést, tervet és így a lucer­na kazalozását is. Nem újság ez annak, aki az eke szarvánál nőtt fel. A megváltozott időjárás folytán a helyzethez ; mérten intézkedni egy kis tapasztalatra, gyakorlatra, az idősebbek meghallgatására van szükség. Gyakori tünet, hogy a fe­lelős tényezők másokra hárítják a felelősséget. Ez vitán felül a leg­kényelmesebb megoldás: de hová jutnánk, ha mindenki menekülne a felelősség elől?! Hallottam azt is, amint egyik társad azzal vá­dolt, hogy nem vagy vérbeli szak­ember, ezért nem mered vállalni a kockázatot a lucerna kazalozá­sáért. Te viszont azzal igyekezted a felelősséget elhárítani, hogy ép­pen ez bizonyítja szaktudásodat! „Gyakorlat teszi a mestert“ — mondja a közmondás. Mindenhol akad tapasztalt János- vagy Józsi bácsi, aki kihúz a petrence köze­péből egy marék lucernát és csak ennyit mond, hogy „lehet“, vagy „még nem lehet". Mert ők már láttak lepergett levelű, begyulladt és rothadt, penészes lucernát. A felelősséget vállalnia kell min­denkinek. nemcsak a munkahelyen, hanem bárhol, ahol hibák mutat­koznak. Ez a felelősségérzet éppen a mezőgazdaságban érvényesülhet ■ legtöbbször. Az időjárás szeszé­lyeit vágy a rovarok kártevését csak részben tekinthetjük objektív nehézségnek. A mezőgazdasági ter­melés jórészt az időjárástól, a nap­fénytől függ, amelyek előre nem látható helyzetet teremthetnek. Tehát mindig ehhez mérten kel! alkalmazkodni Nagyon szűk látókörre vall, ha valaki vasúti kocsiban akar dön­teni a legértékesebb takarmány sorsáról! Ezeket szerettem volna elmon­dani ismeretlen fiatal útitársaim­nak, de talán így jobb lesz, mert mások is okulhatnak belőle. Feszty István (Ögyalla) Megérdemlik a dicséretet Az albári CSISZ-szervezet bizony nem sok jót hallatott magáról a múltban. Ezért többször bírálat is ér­te. Talán ennek is köszönhető, hogy a szervezet tevékenysége felélénkült, amely főleg a faluszépítési akció, va­lamint a szövetkezeti brigádmunkák megszervezésében nyilvánult meg. A sportszervezet fiataljaival karöltve már ez év folyamán Is segédkeztek szinte minden sürgős csúcsmunkánál. A fiatalok eredményei nem kerül­ték el a CSISZ járási bizottságának a figyelmét sem. S az e napokban meg­tartott aktíván az albári szervezet pénz- és tárgyjutalomban részesült. Viszont nem hallgatták el, hogy ha­sonló szép eredményeket várnak tő­lük kulturális téren is. A dicséretes eredmények elérésé­ben kitűnő erényeket csillogtattak meg Póda Ciliké és Bereck Emmi. Ál­dozatkész munkájukat mi sem bizo­nyítja jobban annál a ténynél, hogy a nemrég lezajlott választások folya­mán á képviselőjelöltek névsoréban is* találkoztunk a nevükkel. Reméljük, hogy az albári fiatalok tovább folytatják eredményes mun­kájukat és szervezetükről az évzárón is csak dicsérő jelző kíséretében em­lékeznek majd meg. Bereck József (Albár) Liba legelő a falu közepén Sok községben már évek óta azon igyekeznek a lakósok, hogy falujukat széppé tegyék, parkosítsák. Így volt ez nálunk is, Szímőn. Azonban csak volt. Ugyanis, amikor évekkel ez­előtt megjelent egy szép napon a Nemcsak a pecsétről van sző belőlük az új nemzeti bizottságokban. Méltók lesznek-e a választók bizal­mára? Megbírkóznak-e a feladatok­kal? Ezekben a napokban ültek össze először az új képviselők. Egyesek ma­gabiztosan — hiszen kellő tapaszta­lattal rendelkeznek az elmúlt válasz­tási időszakból —, mások félénken, bizonytalanul. Pedig erre nincs okuk. Lehet, hogy ezek az érzések túlságos szerénységből fakadnak, viszont vi­tathatatlan tény, hogy a megválasz­tott fiatal képviselők többsége a CSISZ funkcionáriusa, az öntudatos fiatal dolgozók soraiból került ki. Igaz, a fiatal képviselők még nem rendelkeznek oly gazdag élettapasz­talatokkal és ismeretekkel, mint az idősebbek, de ez nem ok arra, hogy a választók velük szemben ne legye­nek igényesek. Tőlük éppúgy, mint az Idősebbektől elvárják és megkövete­lik, hogy figyelemmel kísérjék javas­lataikat és hogy fiatalos lelkesedés­sel támogassák és megvalósítsák a nemzeti bizottságok célkitűzéseit. A fiatal képviselő kötelessége, hogy körzete választóinak képviseletén kí­vül a szervekben tolmácsolják és megvitassák a fiatalság specifikus problémáit. Nehéz lenne felsorolni ezeket a problémákat. Van, ahol ilyen problémát a fiatalság klubja képez, másutt a kulturális intézmények ki­használása, de előfordulhat, hogy meg kell küzdeni egyesek maradi nézetei­vel, akik általában vagy egyéni ese­tekben a fiatalság problémáit nem értik meg. A most megválasztott képviselőkre sokféle feladat vár. A választók igé­nyei nagyok. Az egyik fiatal választó ezt a tanácsot adta: „Valamikor a képviselők fent hallgattak, de lefelé beszéltek, most inkább lent hallgas­sák a véleményeket és ott fenn be­széljenek!" Ez a követelés bizonyos értelemben helyes, bár nagyon leegy­szerűsített. Mert nem az a fontos, ki hogyan beszél és hallgat, hanem az, hogy mit tesz. Az új választási időszakban most a képviselőktől több tettet kívánunk. Lassan, de biztosan leküzdjük gazda­sági nehézségeinket. A nemzeti bi­zottságok e téren igen sokat segít­hetnek. A múltban nemegyszer büsz­kélkedtünk azzal, hogy a kis Cseh­szlovákiában mindent tudunk gyárta­ni. De nem az a fontos, mit gyártunk, hanem hogy mit tudunk eladni. És ami a választékot illeti, sokszor a ke­vesebb több lenne Tehát az újonnan megválasztott nemzeti bizottságokban a fiataloknak az eddiginél sokkal nagyobb aktivitást kell kifejteniük, kezdeményezőbbek­nek kell lenniük. Egyszóval a rugal­masságot kell tanúsítaniuk. A fiata­lok, az élet bármely szakaszáról is legyen szó, igényesebbek és ennek meg kell nyilvánulnia tevékenységük­ben is. Nekik kell oroszlánrészt vál­lalniuk a fálu és a város közti kü­lönbségek eltávolításában. Szövetkezeteinkbe is egyre több fiatal mezőgazdasági szakember kerül a szakiskolákból és az élet más sza­kaszáról. A fiatalok a gépesítés, a mezőgazdasági munka korszerűsíté­sének úttörői. Eddig e téren sok fo­gyatékosság volt észlelhető, tehát itt a tettek szükségessége. A bürokrácia felszámolásához is sok téren hozzájárulhatnának a nem­zeti bizottságok. Kevesebb rendeletre és hirdetményre, több konkrét irá­nyításra és az emberekkel szorosabb kapcsolatokra lenne szükség. Természetesen helytelen volna, ha csak a képviselőktől követelnénk tet­teket, ha csak tőlük várnánk a be­avatkozást, de mi polgárok úgy tekin­tenénk rájuk, mint a gólokat rugdosó futballistákra. A néző és a labdarúgók között kerítés, a képviselő és a vá­lasztók közöt pedig kitárt ajtó áll. Ha a képviselő számára megfelelő hely­zeteket készítünk elő, akkor a siker itt is biztos. A fiatal képviselők munkájáért a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szer­vei és szervezetei is felelősek. Mesz­­szemenő segítséget nyújthatnak mun­kájukban, hiszen a képviselők számá­ra szemináriumokat, oktatást, esz­mecseréket szervezhetnek, s meghív­hatják őket bizottsági vagy taggyűlé­sükre. Az ifjúsági sezrvezetek aktív védnökségi tevékenysége a fiatal képviselők fölött csak hasznos lehet. Annál is inkább, mert a nemzeti bi­zottságokban a fiatal képviselők köz­vetítésével válthatók valóra a fiatalok jogos követelései, javaslatai. Rajtunk áll, hogy négy év múlva a fiatalok a nemzeti bizottságok mun­káját ne csak a pecsételésben lássák. J. S. traktor, hogy felszántsa a templom előtti térséget, a lakosok eleinte kissé bizalmatlanul tekintgettek arra. Ami­kor felszántották a területet, a hely^ beli AKI pionírszervezete vette párt­fogása alá. A jókedvű pajtások beke­­rítteték, bevetették fűvel, beültették virággal. Két évig úgy nézett ki, hogy öröm volt ránézni. Ez a park múltja. Ha az ember ma arra jár, akaratlanul is megfájdul a szíve, mert mintha vaddisznók ütöt­ték Volna fel tanyájukat a kis park­ban. Tele szeméttel, a kerítés fel­szaggatva, a fű lelegelve, virágnak még nyoma sem látszik. Jelenleg ugyanis az ottlakók „libalegelőnek“ használják. Ez is kevés községben fordul elő: legelő a falu közepén. Mi volna, ha a helybeli iskola pionírszer­vezete ismét védnökséget vállalna felette, mint azelőtt. Ha esetleg ne­hezére esne, akkor pedig kikérné va­lamelyik tömegszervezet segítségét. Akkor azután nem kellene szégyen­keznünk, ha vendég érkezik közsé­günkbe. Nagy András (Szímő) A párkányiak sem tétlenkedtek A naptár június végét mutatta, az iskolaév befejeződött. Mialatt a pár­kányi középiskola végzősei az érett­ségi vizsgán álltak helyt, a többiek a környék állami gazdaságaiban tevé­kenykedtek. A tanulók egy csoportja a Kövesdl Állami Gazdaság szőlésze­tében a kötözést végezte, egy másik a köbölkút! gyümölcsösben a cse­resznyeszedésben segédkezett, a töb­biek pedig a helyi állami gazdaságban dolgoztak. Bebizonyították a tanulók, hogy nemcsak a padok közt, de kint a határban is megállják a helyüket. A diákok munkájával mindenütt elé­gedettek voltak, hiszen jól dolgoztak a fiúk és lányok, s a dicséret min­denképpen megérdemelt volt. Lakó Géza (SVS Párkány) 1964. július 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents