Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-05 / 63. szám
A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE r TARTALOM NÖVÉNYTERMESZTÉS K ú d e 1 a Jozef mérnök: Zöldtrágyanövények termesztése különböző talaj- és éghajlati viszonyok között.....................121 Dr. Varga János' Mikor kaszáljuk harmadszor a lucernát . . 122 N. Gherman mérnök: Mocsári növények silózása . . . 123 Állattenyésztés Dr. S c h a n d 1 József: A tehenek nyári tartásának legfőbb követelményei..........................123 Dr. Berényi Tibor: A szarvasmarhák bagócslárvabetegsége elleni küzdelem jelentősége . 124 V___________________________J A zöldtrágyázásról és jelentőségéről a talaj termékenységének növelése szempontjából már sokat tudunk, ezért ezt a kérdést nem kell külön hangsúlyoznunk. Am igaz az is, hogy ezeket az ismereteket a tankönyvekből és különböző szakirodalomból merítettük, saját gyakorlatunkból e téren még igen kevés tapasztalattal rendelkezünk. Kétségkívüli tény, hogy a zöldtrágyázás még nem hódított tért a gyakorlatban, s ezért nem árt egy kissé közelebbről Is megismerkednünk ennek az állapotnak az okával. A legnagyobb ok elsősorban a zöldtrágyanövények termesztésével járó bizonyos rizikóban rejlik. A legtermelékenyebb körzeteinkben szerzett gyakorlati tapasztalatok ezt egyértelműen bizonyítják. Ha a zöldtrágyázás háromévente csak egyszer sikerül, érthető, hogy további alkalmazásától elállunk. Tehát, hogy elkerüljük a fölösleges költségeket és teljes mértékben kihasználjuk a talaj termékenysége növelésének ezt az igen hatásos módját, nevezetesen a jelenlegi istállótrágya-hiány esetén, közelebbről is ismernünk kell azokat a feltételeket, amelyek döntő módon befolyásolják sikerét vagy kudarcát. Nem elég, ha a zöldtrágyázásról tudjuk, hogy a zöldtrágyanövényeket alávetésekként, másodveteményként és tarlókeverékekként termeszthetjük, ha ismerünk vagy 20 olyan növényt, amelyek alkalmasak zöldtrágyázásra, s ha világos előttünk, hogy a zöldtrágyázásra vetett növényeknek legalább 160—180 mm csapadékra van szükségük Ez túlságosan felületes tudás, amely nem biztosítja a zöldtrágyanövények sikeres termesztését. Mivel ezeknek a növényeknek a legnagyobb mennyiségű zöldtömeget a száraz, nyári (betakarítás utáni) időszakban kell előállítaniuk, világos, hogy a zöldtrágyanövények sikeres termesztésének legfőbb előfeltétele a talaj megfelelő nedvességkészlete. Ezért alaposan ismernünk kell annak a talajnak a vízkészletét, amelyen gazdálkodunk. Elsősorban az altalajvíz szintjét vesszük figyelembe. Azokon a talajokon, amelyeknek az altalajvízszintje 1,5 m-re vagy magasabban helyezkedik el (nyáron), a zöldtrágyanövények rendszeres besorolásának és sikeres termesztésének mindig megvannak a reális előfeltételei. Fontos az, hogy mélyen és ne sekélyen gyökerező növényeket válasszunk. További igen fontos tényező a talaj tulajdonsága. Ha a talajszelvény alsó rétege kavicsos, a gyökerek nem hatolhatnak elég mélyen a talajba, s csökken a talajszelvény nedvességtartalma (a nedves kavicsos talaj csak 2—3 % nedvességet tartalmaz, a homok 10 %-ot, a vályog 20—30 %-ot, az agyag 40 %-ot). Ha a talajvíz szintje igen mély, döntő tényezőként szerepel a talaj nedvességtartalmának állapota nyár elején, vagyis a zöldtrágyanövények vetésének kezdetén. Szem előtt kell tartanunk, hogy az őszi vagy tavaszi keverékekre, gabonafélékre, vagyis olyan kultúrákra hullott csapadék, amelyek után rendszerint zöldtrágyanövényeket vetünk, jól átnedvesíti a talajszelvényt, és a nedvesség nem vész el improduktív vízelpárolás formájában, mert a talajt növénytakaró borítja. A zöldtrágyanövények termesztésekor ezt a csapadékot kell megőriznünk a talajban. Ennek legmegfelelőbb módja a helyes talajművelés. Ha rögtön betakarítás után a talajt felszántjuk, vetünk, hengerelünk és boronálunk, a talaj nedvességtartalma megfelelő, elég a növények kikeléséhez, amelyek azután gyorsan beárnyékolják a talajt, védik a vízelpárolgástól, s így lehetővé válik számukra a további csapadékok jó kihasználása a nyár folyamán. Amennyiben a talajszelvény nem nedvesedett át teljesen (csak 50 cm-nél mélyebben van elég nedvesség, s a szántott réteget az előző csapadék kb. 20 cm-ig nedvesítette át), a zöldtrágyanövények termesztésének sikere bizonytalan. A vetés után száraz talajra hullott csapadék csak a szántott rétegben marad meg, azt erősen átnedvesíti, de a szántott réteg alatt száraz marad a talaj, s nem vezeti el a nedvességet a talajszelvénybe. A forró, nyári napokon hullott csapadék a csupasz talajról gyorsan elpárolog, s egy hét elteltével, ha ki is keltek a növények, nedvességhiányban szenvednek. Ezzel kapcsolatban tartsuk tehát mindig szem előtt, hogy ha egyszer betakarítás után a talajszelvény nagyobb (40—50 cm) mélységben átszárad, a nyári hónapokban már nem nedvesedik át teljesen, s a zöldtrágyanövények nem indulnak erőteljes fejlődésnek. Ez természetesen csak a középkötött és kötött talajokra érvényes. A homokos talajokon teljesen eltérőek a viszonyok. Ezek a talajok kevés nedvességet őriznek meg, s az is úgyszólván hozzáférhetetlen a növények számára. Általában, a talajokat a nyári csapadék mélyebben és könnyebben átnedvesíti, de ez a nedvesség kevéssé mozgékony a talajban. A vályogos és kötöttebb talajokban például nagyobb mélységekből is felszivárog a nedvesség a növények gyökereihez, míg a homokos talajokban ez csak igen kis mértékben történik, s így a növények csak a talajszelvény, vagyis annak a talajrétegnek a nedvességtartalmára vannak utalva, melyben gyökereik elterülnek. Szlovákia déli vidékeire vonatkoztatva a sikeres zöldtrágyázásnak tehát következők az előfeltételei: A legfontosabb tényező a talaj megfelelő nedvességtartalma. Zöldtrágyanövényeket azokon a talajokon termeszthetünk sikerrel, amelyekben a talajvíz szintje 1,5 m-re vagy magasabban helyezkedik el. Hasonlóképpen igen fontos feltétel a talaj jó szerkezete. A megbontott szerkezetű, főleg kötött talajoknak, amelyek szárazság következtében megcserepesedtek, öt, sőt tízszerte nagyobb a vízelpárologtató felületük, ezért a repedések (egészen 80 cm) mélységig kiszáradnak és rossz a vízháztartásuk, mégpedig akkor is, ha az altalajvíz szintje csak 1,5 m mély. Ha az altalajvíz szintje mélyebben található, elsősorban aszerint igazodunk, mennyire nedvesedéit át a talaj a zöldtrágyanövények vetése előtt. Ha a talaj nedvességtartalma kielégítő, a zöldtrágyázás sikerrel jár. Gondoskodnunk kell azonban ennek a nedvességkészletnek a megőrzéséről. Csakis ebben az esetben számolhatunk a további csapadékok értékesítésével a tenyészidő alatt. Amennyiben a talajszelvény nem nedvesedett át megfelelően, a további csapadékok sorsa bizonytalan, mert a növényzet gyengén fejlett, a nedvesség túlnyomó részét a talaj elpárologtatja, s a növények nedvességhiányban szenvednek. A csapadék mennyisége a tenyészidő alatt tehát nem elsőrendű, hanem másodrendű tényező (legalábl 160—180 mm-nek kell lennie). Zöldtrágyanövényeknek nem sekélyen, hanem mélyen gyökerező növényeket választunk. A tápanyagellátást nitrogéntrágyázással egészítjük ki. Ellenkező esetben a zöldtrágyázás negatív eredményű lenne. Kúdela Jozef mérnök, a Bratislava! Talajtani Laboratórium dolgozója Vili. ÉVFOLYAM $ 31. SZÁM. 1964. augusztus 5.
