Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)
1964-08-05 / 63. szám
A szarvasmarhák bagócslárvabetegsége — elleni küzdelem jelentősége Az EFSZ-ek állattenyésztői gyakran fordulnak hozzánk azzal a kérdéssel, vajon ml okozza a legelőkről hazatért Szarvasmarhák bőrén létrejött csomók eredetét. Tekintettel a felvetett kérdés Időszerűségére, szeretnénk röviden rámutatni azokra a tényezőkra, amelyek betartásával csökkenthetjük a szóbaníorgó megbetegedést. A szarvasmarhák hátán szembetűnő csomók alakjában jelentkező bántalom okozói a vargalegyek, vagy bőrbagócsok lárvái. A vargalegyek egy pár szárnnyal ás nagy szemmel rendelkeznek, lábaik 5, csápjaik sok ízből tevődnek össze. Testük dúsan szőrözött. A szarvasmarhákat nyugtalanító vargalegyek két fajtáját ismerjük. Az egyik a Hypoderma bovis, amely kb. 16 mm hosszú légy, elülső része sárgásfehér, hátulsó része fekete, É másik a Hypoderma lineatum, amely kb. 13 mm hosszú. Ezek a legyek június és júliusban főleg napos időben a legelésző szarvasmarhák körül rajzanak, hogy petéiket főleg a hátsó végtagok belső felületén, továbbá a has alján levő szőrökre, vagy egyéb vékony bőrrel fedett testrészeikre ragaszthassák. A petékből $—4 nap alatt kikelő lárvák tőrszerű szájszerveik segítségével a bőrbe, majd a bőralatti kötőszövetbe furakodnak, hogy hosszú vándorutat tegyenek meg, (H. Bovis esetében az idegek körül és a gerinccsatorna szövetén át a H. lineatum vonatkozásában pedig a mellüregben, a tjyelöcsövön, a bordaközti izmokon át) majd a gerincvonal mentén a hát, a kereszt és az ágyéktájék bőre alatt megállapodjanak. A H. bovis vándorlási ideje kb. 6 hónap, a H. lineatum-é pedig valamivel kisebb. A H. bovis-lárvák végleges megtelepítési helye főleg a hátfelület hákis duzzanatokat, amelyekben gennyes váladék van, átfúrják, és kiszorulnak á külvilágra. Itt kedvező körülmények (nedves, laza talaj) közt bebábozódnak, majd kb. 4—6 hét múlva az átalakulás befejezésével a báb fala megpattan és kirepül a légy. Az itt ismertetett fejlődési folyamat kb. 8—10 hónapot vett igénybe, ennek ellenére a kifejlett légy életideje csupán 2—7 nap. Ami a vándorló bagócslárvák kártételét illeti, igen tetemes, tehát az ellenük irányuló küzdelemnek nagy a népgazdasági jelentősége. A lárvák által okozott bőrelváltozások (lyukak) ha ezek hegesedéssel is gyógyulnak a bőr ipari célokra történő felhasználására hasznavehetetlenné válik. Ezenkívül a nagyszámú vándorló lárvák más tekintetben is komoly károkat okoznak. Az általuk termelt toxikus anyag (hypodermatotoxin) helyi gyulladásos folyamatokat eredményez, ami az állat lesoványodásával a tejhozam csökkenésével és részben a kényszervágott állatok húsának elértéktelenítésével jár. A teljesség kedvéért számszerű adatokkal szemléltetjük azokat a kártételeket, amelyeket a bagócslárvabetegség okoz egyes országok szarvasmarhatenyészeteiben: a Szovjetunióban e károkat az 1936-os évben 300 millió rubelre (Voronin), az NDK-ban Borchert) évente 60 millió márkára, míg Magyarországon kb. 50 millió forintra becsülték. Hazánkban a bagócslárvák kártétele (ha számszerű adatokkal nem is rendelkezünk) szintén tetemes. VÉDEKEZÉS A bőrbagócslárva kártétele elleni védekezés főleg arra korlátozódik, hogy a hát bőre alá jutott lárvákat mechanikusan vagy különböző gyógyszerekkel igyekszünk elpusztítani. A lárvákat el lehet távolítani horgolótű és csipesz segítségével és az érettebb lárvákat kézzel is ki lehet nyomni. Mivel azonban a lárváknak ez a mechanikus eltávolítása kissé fárasztó és hosszadalmas (főleg ha több szarvasmarháról van szó, (inkább vegyszerekkel történő elölésüket választjuk). A lárvacsomókba 0,5 ml 5 %-os krezolos vagy karbolsavas paraffinolajat vagy orsóolajat, 20 %-os perchloraethylent ásványolajban, vagy hígított jódtlnktúrát fecskendezünk. Továbbá használatosak a gyári Derris-készítmények, Neguvon, DDT vagy HCH paraffinolajban (4—5 %-os). Mivel a bagócslárvairtás kötelező, feltétlenül szükséges még a legelőre hajtás előtt tökéletesen lárvamentesíteni minden bőrbagócsbetegségben szenvedő szarvasmarhát, ami fontos tényezőként szerepel a betegség ellent küzdelemben. Természetesen sokkal célravezetőbbnek tűnnék kellően hatásos repellenes szer igénybevétele, amely egyszerűen távoltartja a testfelületről a kártevőket. Sajnos, azonban ezen a téren a kutatómunka még nem vezetett olyan átütő eredményekre, amelyből az állattenyésztés is komolyan hasznot húzhatna. Ajánlatos azonban a legelőre járó állatok fertőződésének megakadályozására a vékony bőrrel fedett testrészeket hetenként egyszer Dibovin-nal (DDT olajban) permetezni és az erős tűző nap alatt (déli órákban) mikorls a vargalegyek a legtevékenyebbek, nem legeltetni. Dr. Berényi Tibor, körállatorvos (Zselíz) A H. bovis lárvái közelről (A szerző felvételei)1 LA csomót elhagyni készülő félig kibújt H. bovis lárva Kacsatenyésztés — víz nélkül túlsó fele, míg a H. lineatum-lárváké az elülső. Az egy vagy két vedlés után éretté vált lárvák (melyek 20—28 mm hosz- Szúak, barnásfeketék és 15 gyűrűből állnak) a háttájék bőr alatti kötőszövetében fi H. bovls esetében 11 hétig, a H. lifieatum esetében pedig 7—8 hétig tartózkodnak. Így a H. lineatum lárvái már februárban, míg a H. bovis lárvái március-áprilisban érik el teljes érettségüket. Az érett lárvák a körülöttük levő Á Charkovi Állatorvosi Főiskola tangazdaságában takarmányozási kísérletet hajtottak végre 500 ukrajnai szürke és pekingi kacsa keresztezéséből származó állattal. A kacsákat nagykapacitású hizlalóban négy csoportra osztva mélyalmon helyezték el. Eleségül olyan takarmánykeveréket kaptak, melyben 70—72 %-ot tett ki a kukorica és a borsó. A kacsákat a tenyészidö alatt egyszer sem fürdették, ötnapos korukig naponta 2—3 órán át soláriumban tartották őket. Tíznapos korukig minden csoportot azonos mennyiségű és összetételű eleséggel táplálták, s a tizenegyedik naptól kezdve a kísérleti idő végéig szabadon választott nedves keveréktakarmánnyal, melyet fölözött tejjel és herével ízesítettek. A gazdaságosság legmagasabb fokát azzal a takarmánnyal érték el, amelyben 17 százalékot tett ki az emészthető fehérje. Az 50—55 napig tartó kísérlet alatt az állatok 2—2,3 kg-ra híztak. Ez bebizonyította, hogy ily módon intenzívebb a kacsatenyésztés. A kísérlet befejeztével ellenőrző vágást hajtottak végre. A vágási-nyeredék kacsánként elérte a 74,5—78 %-ot, míg a zsír és hústartalom az élősúly 58—60 százalékát. A fürdővíz nélkül folytatott kacsatenyésztés tehát a charkovi példa szerint, kifizetődő. 1S64. augusztus 5.
