Szabad Földműves, 1964. július-december (15. évfolyam, 54-104. szám)

1964-08-05 / 63. szám

A kombájnos gondolatai Koós János a kombájnon Azt álmodta, hogy a kalászok óriási nagyságúakra nőttek, s akárhogyan is igyekezett, nem tudta őket a kombájn­nal felszedni a földről. Már-már si­került volna — de a felesége éppen ebben a pillanatban keltette. — János ... Hallod János ... Mind­járt hat óra. Ilyenkor már a mezőn szoktál lenni. Kelj gyorsan, mert nem végzel az aratással még egy hét múlva sem ... Koós János megdörzsöli a szemét, majd lassan, mint akinek nincs ínyére a dolog, öltözködni kezd. Feje kicsit még mintha zavaros lenne az éjjeli mulatozástól, szemében is ezer tűként szurkál az álmosság. Talán nem kellett volna olyan sokáig ott maradni — gondolja — de hát a ba­rátok. sógor, koma — legalább egy­szer egy évben, így búcsú napján mulassa ki magát az ember. Az idő sokkal lassabban telik mint máskor. Már nem érzi, hogy álmos — ha felül a kombájnra, minden gondo­latát a munkára irányítja. A segéd­jével Bacsó Bandival is csak néha váltnak egy-egy szót. Ezt is inkább csak akkor, ha valamiért meg kell állni. Ez pedig ritkán van. A talaj elég jó, össze sem lehet ’hasonlítani a tavalyival, így csak néha kell lej­jebb vagy feljebb állítani a felszedőt. A tartály lassan telik. Gyengén fizet az idei termés. Búzából 16 má­zsa, árpából 11 hektáronként — bi­zony ez nagyon kevés. Ha olyan ka­lászok lennének mint álmomban — jut hirtelen eszébe, — akkor nem len­ne a szövetkezeteseknek panaszuk, s az én fizetési borítékomban is több lenne. Mert sietni nem lehet, hiszen akkor sok maradna a földön, a 4,70 hektáron — ennyi egy norma — pedig nem termett olyan dús kalász, hogy a mázsánkénti 25 fillér megnyomná a fizetést. Meg aztán a 3 %-on felüli veszteség után levonnának a napi ke­resetből is. így inkább lassabban, de minden szemmel a tartályba! Még az a jó, hogy én javítottam a kombájnt — fűzi tovább gondolatait. — Magamnak csináltam — meg is látni rajta. Már tizedik napja aratok, de még csak egyszer kellett a javí­tóba vinni. Igaz. az ékszíjakkal elég sok a baj, mert a nem megfelelő mé­retek miatt folyton leesnek — de ezt azért ki lehet bírni. Télen át, hogy kisebb nagyobb újításokat csináltam rajta — a szalmarázó alá pléhet tet­tem. hogy a szem ne hullhasson ki, a ferde felszállító oldalához gumipa­kolás ment, s így a szemek nem es­hetnek ki, a magszállítókat gumiszi­vacsokkal tömörítettem, s így a mag­nak a nagy nyomástól nincs hol ki­hullania, a hidraulika módosítása után elég rendesen dolgozik az öreg ma­gyar masina De azért nem ártana már egy nagyobb teljesítményűre ki­cserélni — csakhát. azt nem adják olyan könnyen! Tavaly 125 hektárt arattam le vele. Nem volt könnyű — de megcsináltam. A jutalom sem maradt el. A járástól 500 koronát kap­tam Idén többet szeretnék learatni. Itt holnap már végzek, s ez azt jelenti hogy a Rozsnyói Állami Gazdaságban leara­tott 10 hektárhoz és az itteni 63 hek­tárhoz még jó pár hektárnak kell jön­nie. A segítség kell a szomszédos gaz­daságokban is, — így holnapután már újra az állami gaz­daság földjén arat­hatok. Csak ne len­ne ilyen fullasztő hőség ... TCora reggelt®! este 8—9 CrrStq éppen elég ebben a forróságban a gépen ülni. De hát így van ez aratáskor. Meg aztán a traktoron sem lenne jobb. Öt év alatt volt alkalmam azzal is megismerkedni. A fene vinné el ezeket a görbe so­rokat!... Mért nem lehet ezt egye­nesen learatni?! Nehéz így pontosan eltalálni a sor szélét, hogy ne marad­jon le egy kalász sem. Ezen kellene még javítani! Meg egyes parcellán a talaj is nagyon gödrös. Jövőre, ha én végzem a talajelőkészítést, biztosan nem lesznek ilyen gödrök. Lassan majdcsak elérjük azt, hogy nem lesz annyi nehézség az aratás körül. Ma már kétszer volt itt az agronó­­mus. Nézte milyen a szemveszteség. Azt mondta, most jobban dolgozom, mint tavaly. Ebben igaza is van. Töb­bé nem szeretném azt megérni, amit a múlt évzárón. Nyíltan a szemembe mondták, hogy jobban is vigyázhat­tam volna, mert sok mag a földön maradt. De most jöjjenek megnéz­ni!... Nem is csoda, ha elégedett az agronómus és az elnök, aki minden nap motorkerékpáron jön megnézni a munkámat Rólam aztán ne mondja senki, hogy a fiatalok ilyenek vagy olyanok... Bár, éjjel mulattam, de reggel időben itt voltam, s a munka is megy, mint a karikacsapás. Ha minden berzétei fiatal így kivenné részét a munkából akkor még gaz­dagabb lehetne a szövetkezetünk. No de azért így is meg lehet belőle élni szépen Még három forduló, s ezt is befe­jeztem. Holnap végzek az idei aratni­­valóval. Este a hangszórón már je­lentheti a vezetőség: „A berzétei szövetkezet a rozsnyói járásban ai elsők között befejezte az aratást... .* Zsebik Sarolta ALKONYODOTT A fülledt melegbe lágy esti szellő tört magának utat, s megcirógatta az aratásból hazaté­rőket. A söröző egyszeriben megtelt szom­jas emberekkel. Egy sarokasztalnál szép szál fiatal legény foglalt helyet negyedmagával. Köztük ö volt a leg­fiatalabb: alig több húsz évesnél. Men­ten sört rendelt. Cigarettával kínálta a körülötte ülőket, s maga is rágyúj­tott. Néhány percig szótlanul üldögéltek, füstkarikákat eregetve a levegőbe. lót húzlak a seritalból, miközben a nálá­nál idősebb férfi, a szemközt ülő meg­szólalt. — Hát letelt, letelt? — Le ... nagynehezen — válaszolt a fiú. — S aztán érdemes volt mezőgaz­dasági iskolába járni? A KÉRDEZETT hiimmögéssel vára­szóit. A kíváncsiskodót nem elégítette ki ez a semmitmondó felelet. — Hol dolgozol? Tánci-tánci — A törzstenyészeti állomáson, mint zootechnikus. A fiú 'alig, alig tudta elkeseredett­ségét palástolni. Át-át futott agyán a gondolat, vajon színt valljon-e a kö­rülötte ülőknek — Valami piszkál téged, ott beiül. Mondd csak ki! Végül, nagynehezen kibökte: — Kitüntetéssel végeztem. De mit nyerek vele? Semmit! Lenéz minden­ki, az istállókat járom kora reggeltől késő estig. — Mit is kínlódsz. Nincs annak ér­telme ... Azért a nyolcszáz koronáért, amint mondod..., igazán nem érde­mes. Annyit megkeresel bárhol — heccelte a szomszédja. A fiú teljesen magába feledkezett, látszott rajta, hogy tusázik önmagá­val. Majd kitört belőle. — Gondolkoztam már azon, hogy otthagyom a mezőgazdaságot. Elme­gyek a Kelet szlovákiai Vasműhöz sze­rencsét próbáim. Élni akarok, dolgozni, pénzt keresni. De ha otthagyom a munkahelyem, akkor minek jártam négy évig a mezőgazdasági iskolába? Meg apámék sem egyeznének bele — táncolt vissza előbbi állásfoglalásától a fiú. AZ A/SZTALTARSASPiG legidősebbje, s legérettebb gondolkozású férfija vette át a szót: — Minden kezdet nehéz. Még csak egy hónapja kerültél ki az iskolából. Ha munkádat majd önállóan végzed, nem kívánkozol el tőlünk — érvelt a törzstenyészeti állomás dolgozója. — Igaza van Sanyi bácsi — bólin­tott megértben a fiú. — Meg apám sem akar rosszat nekem. Azt mondta, mi­kor a családi fészekből önnön szár­nyamon kirepültem: Légy becsületes, szorgalmas, müveit ember, csak akkor élvezheted igazán szüleid és a társa­dalom bizalmát, JARLONCl LAJOS------------------..................... - - __________ Trenková csapatvezetönő a két kísérleti állatot bírálja. múlt évi eredményeiről is. Tavaly például tyúkonként átlag 167,7 tojást termeltek. Egy tojás előállítási költ­sége a tervezett 84 fillér helyett 76 fillér volt. Az idén félévig a tojáshozam egy tyúktól 89 darab. Ha a második félév is ilyen lesz, valamivel túllépik a ta­valyi átlagot. Mivel a tojástermelés mellett nagy súlyt helyeznek a kelte­tésre is, pontosan figyelik az egyes csoportok eihullási százalékát. Ta­pasztalatuk;, hogy a korábban keitek közül jóval kevesebb pusztul el. mint a késeiekből. A jövőben nagy feladat áll a ba­romfitenyésztők előtt: a távlati terv a tyúkállomány 30—40 ezerre való emelését írja elő. Erre nagy gonddal készülnek és már jövőre megkezdik valóra váltását. Kezes Éva Ideális hely baromfitartásra — ez ▼olt az eslő gondolatom, amikor kö­rülnéztem a Verebélyi Állami Gazda­ság bodoki részlegén. Az ötven hek­tárt elfoglaló gazdasági udvart gyü­mölcsösök, füvesített területek, és részben erdő borítja. A gazdaság vezetői kihasználták ezt a természet-nyújtotta lehetőséget és még 1949-ben megkezdték a barom­fitelep építését. Hét év elteltével jól jövedelmez a baromfitenyészetük. Az­óta — főleg fiatalok segítségével — állandóan fejlesztették, úgyhogy hír­névre tett szert kiváló tenyészanyaga révén. A nyitrai járás baromfitelepei kö­zül a bodoki a legnagyobb. Tyúkállo­mánya jelenleg 13 ezer darab. A já­rásban kívüle még vagy tíz szövet­kezet foglalkozik érdemben tyúktar­tással. Átlagállományuk 5—6 ezer. A járás távlati terve szerint ezekben fejlesztik ki a nagyüzemi baromfi­tenyésztést és a mai 50 ezres állo­mányt 1980-ra 150 ezerre emelik. IFJÚSÁGI RÉSZLEG Asz elmondottakat Ciglan mérnöktől, a termelési igazgatóság zootechniku­­sától tudom. Miközben Studeny Lau­­rinec elvtársra, a telep vezetőjére vártunk, Ciglan elvtárs azt is meg­említette, hogy a bodoki farm ifjúsági részlég. Valóban! Ä telepen csupa fiatal lányt láttunk szorgoskodni. Idősebb csak elvétve akadt Maga Studeny mérnök is — aki két éve vezeti a gaz­daságot — innen van a harmincon. Ciglan elvtárs röviden így fejezte ki véleményét a gazdaságról és a fiata­lok munkájáról: „Bár még legalább tíz hasonló telepünk volna a járás­ban!“ Ami talán legjobban a dicséretükre válik a fiataloknak az, hogy majdnem a fele elvégezte a mezőgazdasági mesteriskolát, tehát szakképzettséget szerzett. A felelősségteljes munka — különböző kísérletek elvégzése — meg is követeli ezt tőlük. A fiatalok jelenleg két kísérletet folytatnak. Az egyiket annak érde­kében, hogy megállapítsák, saját vi­szonyaik közt milyen előnye van a vándorólazásnak, vagyis a szabadleve­gőn való tartásnak, az állatok zárt tartásával szemben. A másik kísérlet célja pedig az, hogy különböző vita­minadagok hatását kutassák a nővén­­dékállatokra. ÖLAZÁS VAGY VÄNDORÖLAZÄS A gazdaság a tojástermelésre és a keltetésre helyezi a fő súlyt. Ezért fontos számukra, hogy mely módszer­rel termelnének tyúkjaik több tojást. A Chrustenicei Baromfitenyésztési Kutató Intézet egy szerződés értel­mében december 30-án 50 ezer kis­­csibét adott át a bodoki telepnek. Ezeken kezdték el a kísérletezést, melynek során a tojáshozamot, az egészségi állapotot és a kiscsibék életképességét figyelik. A kísérleti csoportokban levő jér­­cék május végén kezdtek tojni. Acz ólban tartott állatoknak eddig 20 %-a tojik, míg a vándorólakban lévőknek a 30 %-a. Ezenkívül az utóbbiak sok­kal egészségesebbek, élénkeöbek, ta­rajuk vérpiros, amit az ólazottakról nem igen állíthatunk. De ez termé­szetes is, hiszen a napfényt, a szabad levegőt semmi sem pótolhatja, még a jó takarmányozás sem. Amint már említettük, a következő kísérletet növendék állatokon végzik, huszonkilenc csoporttal, melynek mindegyikébe harminc állat tartozik. Minden csoport ajtaján egy papírtáb­lán feltüntetik a számot, az állatok korát, valamint az A- és D-vitamin adagokat. A betegségeket megelőző módszerrel igyekeznek kiküszöbölni; 5—7 hetes korukban például a kokci­diózis ellen védték a csirkéket gyógy­szer adagolásával. A hetedik csoportnak háromszoros A-vitamin-adagokat adnak, D-vitamin nélkül. Az eredmény nem kielégítő. A kilencedik csoportban, ahol egyen­­lőek a vitamin adagok, a kilenchetes állatok már elérték az 1,29 kg-ot. A fényképen is látható két állat a 16. csoportba tartozik. A piros ■ New Hampshire, a másik pedig Fehér Ply­­mút fajta. A jércék nyolchetesek és súlyuk meghaladja az 1 kg-ot. A kísérletet a Földművelésügyi Minisztérium és a Nyitrai Mezőgaz­dasági Főiskola irányítja. B8LT-KÄK KARÁCSONYRA Studeny etotárs. bár már dél felé jöct az idő, még a pulykákhoz is el­­ksfesuzok bennünket. — Angol szokás karácsonyra puly­káit készítem — mondta — mi is megpróbáljuk ezt. Hátha nálunk is beválik, hiszen a pulyka egyik leg­több és legjobb húst adó szárnyasunk. Az áprilisban kelt pulykáink már el­érték a 4 kg-ot. Az anyapulyka-állományunk 300 da­rab. Az idén összesen hatezer puly­­katojást keltettek ki és ötezer kts­­pulykát nevelnek fel saját szükségle­tükre. Főleg ezek segítségével telje­sítik majd a húseladást, melyből az évi terv 580 mázsa. Félévig ebből 220 mázsát adtak át a felvásárló üzem­nek. — Nagy gondot okoz a vézeliátás — jegyezte meg a mérnök, az árnyékot kereső pulykákra mutatva. — Nálunk ugyanis igen mélyen van az altalajvíz. Nemrég is kutat akartunk fúrni, de még száz méternél sem találtunk vizet. így aztán lajtokkal, autókkal a szomszédos községekből fuvarozzák a vizet, ami mindenképpen körülményes és költséges megoldás. AZ EREDMÉNYEK ÉS A TÁVLAT Studeny eivtárs beszélt a telep Az áprilisban kelt pulykák átlago­san már 4 kg-osak. Ohlasová Mária gondozónő a ván- ^ dorólazott tyúkokat eteti. Vállalások, versenyek, eredmények A komáromi járás szövetkezeteiben szinte hagyományossá váltak a szo­cialista kötelezettségvállalások. A vál­lalásokat szocialista munkaverseny a versenyt termelésfokozó, nagyszerű eredmények követik a természeti és tudományos felismerések alapján. Hajszálnyira így történt minden a dunaradványi szövetkezetben is. Radványban 725 hektár mezőgaz­dasági területen gazdálkodnak a szö­­vetkezetesek, amiből 639 hektár szán­tó. A Szlovák Nemzeti Felkelés hu­szadik évfordulójának tiszteletére a kötelezettségvállalások értéke elérte a 216 700 koronát. Az első félév eredményeinek érté­kelése bebizonyította, hogy helyes mutatókra alapozták vállalásaikat, a verseny meghozta gyümölcseit. A kö­telezettségvállalások teljesítése meg­mutatkozott az állattenyésztésben és növénytermelésben egyaránt, az el­adási feladatok teljesítésében éppúgy, mint a szövetkezet jövedelmében. A radványi szövetkezet az első fél­évben 7,1 malacot ért el átlagosan 1,29 kg súlygyarapodást mutatott ki anyánként a malacelválasztásban, naponta és darabonként a szarvas­marha-hizlalásban és 0,48 kg-ot a sertéseknél, végül pedig 172 ezer to­jást adott el, tehát 8000-rel többet a tervezettnél, ami 105,8 százalékos tervteljesítést jelent. A kedvező eredmények a haszon­­hozamban is megnyilvánultak. A terv szerint 539 mázsa húst kellett elad­niuk a radványiaknak, ténylegesen azonban 796 mázsával gazdagították ; a piacot, ami 147 %-os túlteljesítés­nek felel meg. 90 ezer liter tej helyett . 90436 litert adtak el. Mindez arra pali, hogy a kötelezettségvállalás itt aem üres papírforma, hanem tényle­ges eredménnyel zárul. A Szlovák Nemzeti Felkelés husza­dik évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítéséből tevé­kenyen kivette részét többek között Jancsek Béla elvtárs, akire 14 tehén etetésének és fejesének gondja há­rul; az első félévben 1232 literes fejésátlagot ért el. A szarvasmarha hizlalásánál Dodog Sándor elvtárs tüntette ki magát, amidőn 1,39 kg átlagos súlygyarapodást ért el dara­bonként, Nagy Gábor eivtárs pedig az általa gondozott 210 sertés eseté­ben egyenként 0,73 kg-os súlygyara­podást. Buda Erzsébet körül 925 to­­jóstyúk kotkodácsol, amelyek az első félév végéig 92 tojást termeltek „fe­jenként“ . Dicséret illeti Szabó László zootechnikust, aki állandóan figye­lemmel kíséri a termelési és eladási feladatok teljesítését, pontosan meg­határozza a napi takarmányadagokat, hogy az állatgondozók jobb eredmé­nyeket elérhessenek. Természetes, hogy a haszonhozam növelése a szövetkezet gazdasági mu­tatóira is kihatott, amely a beterve­zett 1549 000 korona helyett 2 300 000 korona bevétellel büszkélkedhet, tehát 147 százalékra teljesítette tervfel­­adataií. Hyen értékes eredmények elérése után csakugyan megérdemli a radványi szövetkezet, hogy a dicsé­ret hangján emlékezzünk meg róla, egyúttal pedig további sikereket kí­vánjunk tagjainak. J á n Kollár, a Komáromi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság dolgozója 1964. augusztus 5.

Next

/
Thumbnails
Contents